Emlékképek Angyal Lajos balesetéről

(Ez az esemény adta a végső lökést a Barlangi Mentők Észak-magyarországi Egyesületének megalakításához.)

A Nyíregyházi ZÖLDÉRT Vörös Meteor T. E. HELIKTIT Barlangkutató Csoportja 1990. június 1. és 3. között nyílt barlangi napokat szervezett, melyről tájékoztatta az illetékes hatóságot is. A táborhely a Bolhási-réten volt az engedélyben megjelölve.

A Létrás-tetői-barlang (a "Szepi") közepesen nehéz kategóriájú barlangnak lett besorolva, és olyanoknak lett ajánlva, akik már jártak előtte vagy a Létrási-Vizes-barlangban, vagy a Szivárvány-barlangban.

Az ünnepélyes megnyitó után a résztvevők tájékoztatva lettek a nyílt nap céljáról és a barlangok látogatásának veszélyeiről és feltételeiről. A "Szepi"-hez kb. 10-11 óra körül indultak útnak gyalogosan. Angyal Lajos urat, mint visszatérőt üdvözöltük. A kora és edzett életmódja (most is kerékpárral jött), mint követendő példakép lett bemutatva.

Én egy gyerekcsoportot kalauzoltam a Huba-források barlangjaiba, ahol csónak segítségével végeztük a túra lebonyolítását.

A "Szepi"-túra vezetője Gabulya András volt. Elmondása szerint ő haladt az élen. Utána egy szeghalmi férfi a lányával, aztán egy ismeretlen, majd az a hölgy, akire ráesett Angyal úr. A leesés helyszíne a 20-as akna tetején a ferde szakasz vége, ahol a fülekkel ellátott kapaszkodó kötél van beépítve. Ezt a sérült - későbbi elmondása szerint - nem használta kapaszkodásra. (Információ elakadás!) Elmondások szerint a létrán lefelé tartó (alulról számítva 4-6. méteren járó) hölgyre esett teljes szabad-esésben. Az esés energiáját az alatta levő emberi test csillapította.

A túravezető a túrát azonnal leállította és felszólította a résztvevőket, hogy azonnal forduljanak vissza. A riasztást a sort záró Szabó Péter (Barlangjáró II techn. tanf.) végezte el. Azonnal mikróbusszal lementek Lillafüredre és hívták a rendőrséget - ahol némi értetlenséget tapasztaltak - majd a mentőket (OMSZ) is riasztották és visszamentek a barlanghoz.

Rövidesen a helyszínre érkezett dr. Komlóssy Attila úr, aki átvette az irányítást. Később megérkezett az OMSZ mentőautója is.(Lehet, hogy rohamkocsi volt). Én békésen sétáltam a műúton visszafelé a gyerekcsoporttal a túra befejezése után, amikor értesültem a túra vezetőjétől, hogy baleset történt: 2 fő sérült, "Lajos leesett a létráról a nőre!"

Azonnal a barlanghoz rohantam - csak alap barlangász felszerelés volt nálam. Ott találtam egy mentőautót és az ácsolatos részben egy belógatott (valószínűleg aggregátorról működő) lámpát. Lemásztam az első létrán, ahol találkoztam a saját lábán kifelé jövő véres arcú sérült hölggyel. Őt átölelve felmásztam vele a létrán, egészen a felszínig, ott átvették a mentősök. Ezek után egy mentőorvos közölte velem, hogy neki is le kellene jutni a lenti sérülthöz, de ő nem gyakorlott barlangász és jó lenne neki egy biztosítás. Pillanatok alatt előkerült egy kék hegymászó kötél. A mentőorvosra kötöttem bulin bekötő-csomóval, és vállról illetve külső biztosítási lehetőségekről végig biztosítottam amíg a sérülthöz és Komlóssy úrhoz ért, majd utána én is lemásztam a létrán. Érkezésem után bemutatkoztam Komlóssy úrnak és közöltem, hogy Barlangjáró II technikai vizsgám van, állok rendelkezésére.

Az orvosok közösen megvizsgálták a létra alján levő fekvő (vagy félig ülő) sérültet, aki egyébként eszméleténél volt. Ellátták, illetve a felszínről infúziót kértek. A kapcsolattartás szóban, kiabálás útján történt. Velem közölték, hogy valószínűleg medence-sérült, tehát sem a lábát, sem az ülepét, sem a derekát nem szabad terhelni. A táborból kértünk isolier-eket, köteleket. A mentősök is leküldték heveder-szalagjaikat. A sérültet isolier-be csavartuk, átkötöztük a hevederekkel és a kötél egy részével. Biztosításképpen bulin csomót kötöttem a sérültre - miután közölte velem Komlóssy úr, hogy mihamarabb ki kell vinni, nehogy shock-ba essen, illetve rosszabbra forduljon az állapota. A frissen felállított diagnózis a műszeres vizsgálatok hiánya miatt csak "szakszerű találgatás" volt.

Miután elkészült a "kötözött-sonka", elkezdődött a felszínre szállítás. A létra tetejéig azt hiszem viszonylag könnyen eljutottunk, de azért párszor beakadt a létra fokaiba. Én végig kísértem felhúzás közben a sérültet, úgy emlékszem biztosítás nélkül. A létra tetején a kiemelés és a ferde, szűk, sáros szakaszba történő befordítás hosszú időbe és borzalmas nagy erőfeszítésbe került. Közben lent hallottam, hogy folyamatosan érkeznek a helyszínre a miskolci barlangászok, akik leváltották a tapasztalatlan és kifáradt, zömében fiatal nyíregyházi barlangászokat.

Angyal Lajos ötször kapott infúziót és végig eszméleténél volt. Gyakorta történt, hogy a biztosító kötél nagyon feszes volt, beszorult a húzó kötél vagy a sérültet kellett visszaengedni. Annyira visszaengedték sokszor, hogy csak a biztosításán lógott. Amikor mászógépekkel húzták és lazítani kellett volna, akkor is előbb ismét meghúzták, hogy le tudják venni a gépeket. A baleset kb. 12-13 óra között történt, a mentés 8-9 óra hosszáig tartott.

A felszínre érve Nagy Zsuzsa segített levágni a sérültről a ruházatot.

A mentés után elfogyasztottuk Pepito egy vödör meggyét vagy cseresznyéjét. Beszélgetés közben tudtuk meg, hogy a rádió is bemondta, illetve kérte, hogy siessenek a helyszínre a barlangászok. 3 fő Aggtelekről érkezett - nevüket nem tudom. Maxi (ha jól emlékszem) éppen horgászat közben értesült a bajról és azonnal a helyszínre sietett.

Lajost a Vasgyári Kórházba szállították. Telefonon már másnap érdeklődtünk állapota után. Később (2 hét múlva) én is meglátogattam. Ha valakit kihagytam vagy név szerint nem említettem, elnézést kérek, de igen régen történt mindez, és én akkor semmilyen feljegyzést nem készítettem. A mentés után csak szóbeli elismerést kaptam.

1999. január 15. Horn István (Pihe)