Kuchta Gyula:
A Csókásréti-víznyelőbarlangban jártunk

    Néhány tanítványom, akik ismerik kutatótevékenységemet, már régóta ostromol, keressünk fel egy-két érdekesebb bükki barlangot.

    A kérésen elgondolkoztam, és sorra vettem az általam ismert barlangok érdekesebbjeit. A Szeleta-barlang Hámor felett? Túlságosan rövid ahhoz, hogy az általános iskolás korú gyerekek kalandosság utáni vágyát kielégítse. A Nagykőmázsavölgyi-víznyelőbarlang? Ez meg túl sok lenne a kalandból, sőt komoly veszedelmet is jelenthet, s így velük nem vállalkozhattam bejárására. A Kecske-lyuk? Elég hosszú is, komoly mászásokra is van lehetőség, de figyelembe vettem a tavaszvégi időszakot, sokfelé számíthatunk csörgedező vízre, emiatt aztán a keskeny csatornában, az alacsony tetejű szifonban igen keservesen boldogultam volna a gyerekek biztonságos kalauzolásával. Mindezeket így végiggondolva, a Csókásréti-víznyelőbarlangnál maradtam, amely sok szempontból ideális volt a tervezett bemutató barlangi túra végrehajtására. Nem fáradságosan hosszú, nem túlságosan rövid, az életkornak éppen megfelelő a sziklamászási lehetőség is.

    Kellemes tavaszi gyalogtúránk a Bükk Kis-fennsíkján vezetett. A festői szépségű, kissé félköríves Csókás-rét végén beereszkedtünk a víznyelő szájánál lévő feltárási gödörbe. Annak rendje-módja szerint nekikészültünk a barlangi útnak. Előkerültek az innen-onnan - padlásról meg pincéből - előszedett használt ruhák, kabátok, a bányászapák tartalék-karbidlámpái, no meg ütött-kopott védősisakjai.

    Elkészült mindenki, s indulás előtt ellenőrzöm a ruházatot, mert az éles sziklák hamar összeszaggatják a lebegő ruhadarabokat. Megnézem a lámpákat, a fejvédő sapkákat, aztán felerősítjük a mászókötelet. Én megyek előre, aztán meghatározott sorrendben a többiek. Csókásréti-vnybg. A víz sok követ, üledéket behordott már a feltárás óta, meg kellett előbb tisztítani a szűk, néhány dm-es bejáratot a beszorult kövektől. 1½ m után jobbra fordulunk, s az első, tulajdonképpen "miniatűr" szakadékba tornázzuk le magunkat. A mélysége nem több mint 2,5 m, de mint mondottam, az általános iskolásoknak első bejárásra tökéletesen megfelel. Én már lenn álltam, és ahogy egyenkint másztak le, mindegyiknek megmutattam, milyen kis csatornát vésett a kőbe a lefolyó, lecsurgó víz. A bejárattal szemben már néhány cseppkő is megfigyelhető, ami szokatlan dolog, ha figyelembe vesszük, hogy általában 10 m-nél mélyebben jelennek meg először a cseppkövek, legalábbis ezideig ez volt a tapasztalatom víznyelőbarlangokban. Ismét kanyarodunk, mégpedig balra, és a kis tereplépcsőn átlépve, a Kis-agyagkupola nevű termecskébe mászunk. Rendkívül érdekes rész, mintha az egész terem valamilyen hatalmas agyaghegy belsejében helyezkedne el. Mindent beborít a finomtapintású agyag, ahogy lépünk, ide-oda csúszunk a nyirkos, sima iszapon. De át kell ezen vergődni, és el kell jutnunk a Csiga-ágba, mert ott is szeretnék mondani valamit a gyerekeknek, no, meg azt is meg kell néznünk. Egymást húztuk-vontuk, támogattuk, ám - szerencsénkre - nem kellett messzire mennünk. A Csiga-ágban, a mennyezeten, az oldalfalon sok-sok, kisebb-nagyobb csigaház akadt fenn. A mérések szerint ez az ág visszakanyarodik a felszíni patakmeder alá, valószínűleg így áll kapcsolatban a csigaházakat görgető felszíni vizekkel.

    A feltárás idején ezt a részt érdekesnek tartottuk, és Tóth József kutatótársammal a bontásához láttunk, hátha itt leljük meg a barlang folytatását. Abból indultunk ki, hogy a barlang többi, ellenkező irányába haladó járatában kevesebb nyom mutat a gyakori és állandó vízfolyásra, mint ebben az ágban. Azonban a kibontott hasadék sajnos igen keskeny volt, ezért felhagytunk a további kutatással. Volt azonban egy haszna: a feltárt hasadék falának képét rögzítettük, vagyis a kutatással egy időben nyertünk egy később felhasználható tudományos adatot. 0,75 m mélységig hol barna, hol fekete, zsírosfényű, finom tapintású agyagot találtunk 0,45 m-nél kissé homokos agyagos beágyazással. 1,10 m-ig helyenkint görgetett mészkőkavicsot tartalmazó barnásvörös agyag volt. Eddig jutottunk le, s itt már megjelentek a nagyobb, éles darabok is, mintegy átmenetet képezve az ismeretlen mélységig folytatódó, hasadékba ékelődő sziklák régiójába. Ahogy ott álltunk most a csigás ágban, körülvéve a kíváncsi, kissé sáros gyerekektől, visszaidéztem a látványt, azt a képet, ahogy a barátom nehézkesen mozog a szűk hasadékban, bányászsapkája hol az egyik, hol a másik sziklába akad bele, amint csúszik lefelé. Mondtam a gyerekeknek, milyen nagyszerű látvány, amikor valaki egyre lejjebb halad a kövek között, a szűk hasadékban. Fényképet is készítettem annakidején. A gyerekek kíváncsiak voltak a hasadékra, de nem tudtam megmutatni, mert a víz már régen visszahordott mindent. A hasadék betemetődött, beomlott, mutatva a víz aktív üledékmozgató erejét. Visszajövet a Kis-agyagkupola falát most már úgy néztük, hogy milyen összetételű a kitöltés. Megfigyeltük, és megjegyeztük a mennyezettől lefelé kb. 70 cm-ig kissé homokos, kb. 1,90 m-ig igen homokos, helyenkint kavicsos agyag alkotta a terem falát. Mindkét rétegben néhol egészen vékony, de igen kavicsos padokat is láttunk, amiből az erős sodrú bővebb vízjárásra következtettünk. Az, hogy ebben a teremben agyag halmozódott fel, egészen a mennyezetig, aztán egy részén meg nincs, a víz üledéklerakó, illetve üledékelhordó tevékenységére utal. Mondtam nekik, hogy már más barlangban is megfigyeltem hasonló jelenséget, többek között a Nagykőmázsavölgyi-víznyelőbarlang VI. szintjén. Ezután ellenkező irányban indultunk el, bemásztunk az Összekötő-folyosó érdekes, háromszög keresztmetszetű járatába. Az eddigiektől eltérően jóval szárazabb a folyosó, ráadásul sok koptatott szikla is hever a földön, agyag viszont nagyon kevés van. Ez is bizonyítja, hogy a víz ma inkább a Csiga-ágon keresztül megy a mélybe. A folyosó végén 2,5 m-es, üstszerű mélyedés van. Az elég szűk termecske egy részét érdekes, kristályos cseppkőtető foglalja el. Nyilván valamikor üledék volt ott, s annak a tetejére rakódott az egyre vastagodó képződmény. Innen nem tudtunk továbbmenni, mert a Szifon-ágnak nevezett folyosócska igen szűk volt, sőt, ahogy benéztünk, egyre jobban elszűkült. Átlagosan 60 cm széles, l m magas a mérete, és ebbe bizony nem volt tanácsos becsúszni, mert lejtett a járat, de kötél nem volt nálunk, amit a visszahúzás céljából a lábra kötöttünk volna. Még az sem utolsó szempont, hogy bizony nem kellemes a sáros, vizes, homokos agyagba belefeküdni. Az persze más, ha a barlangkutatók a továbbjutás érdekében, vagy veszélyes helyzetben, életmentésként, a kijutás érdekében kénytelenek a híg latyakba belefeküdni. Na de hát, mi csak egyszerű látogatók voltunk. Kicsit pihentünk a tetőcseppkő alatt, közben meséltem nekik a barlang feltárásáról, elmondtam röviden jellemző adatait. Eddig ismert legmélyebb pontja 18,3 m mélyen van, megmért valódi hossza 29,6 m. A járatok egyrészt ÉNy főirányúak, másrészt ÉNy-DK főirányúak. E két irány találkozásánál alakult a többinél nagyobb méretűvé az Agyagkupola. Emlékeztettem őket arra, hogy viszonylag milyen szűk méretűek a járatok. Ez abból következik, hogy erősen ingadozik a vízjárás, hiszen a vízjárás nemcsak időszakonként váltakozó, hanem a mennyisége sem állandó. Azonkívül kevés a besodródó kavics is, amely tudvalevően a legjobban koptatja a mészkövet. Az is jellemzője a barlangnak, hogy sehol sincsen 4 méternél nagyobb szintkülönbség, pedig a víznyelőbarlangok, különösen az elején igen meredekek, szinte lépcsőzetesek. Egy-egy szint különbsége sokszor 10-20 méter, esetleg 50-60 méter is lehet.

    Egy-egy vízcsepp a nyakunkba csurgott, lehűltünk, és kezdett kellemetlenné válni a szűk lyukban való üldögélés. Megkezdtük a kibújást, indultunk felfelé, egymás után kicsúsztunk a szűk nyíláson, nagyot szívtunk a tavaszvégi, illatos levegőből.

    Szerencsés, kellemesen megtett barlangjárásunk után ideje volt hazamennünk.

Megjelent a Borsodi Szemle VII. évfolyamának 5. számában, 1963-ban.


Csókásréti-vnybg.1990-ben Kiss János (Marcel Loubens Barlangkutató Egyesület) kezdeményezésére és vezetésével szimpatizánsok és az egyesület tagjai kitisztították a kb. 10 éve eltömődött bejáratot, majd a Szifon-ág aljának átbontásával 100 m hosszúságú új, addig ismeretlen, kürtőket, tágas járatokat és patakmedret is tartalmazó barlangszakaszt fedeztek fel. Később sikerült a kellemetlenül szűk Szifon-ágat megkerülő, az új szakaszok felé tartó járatot is megtalálni, azonban a Patakos-ág végének bontása azóta sem hozott eredményt.

Forrás: Az MLBE Évkönyve 1990., 1998.