Barlangkataszterek sorozat A Bükk-hegység barlangjai

Kuchta Gyula:
A Csókásréti-víznyelőbarlang

Kataszteri száma: Bü-36.

Készült: Miskolcon, a Magyar Hidrológiai Társaság Zsombolykutató Szakosztálya tagjainak részvételével. 1956. augusztus 1-jén.

A barlang környékének földrajza

A barlang, valamint közvetlen környéke, a Csókás-rét, a Kis- vagy Északi-fennsík középső harmadában kereshető. Maga a rét egy nagyjából K-Ny irányban húzódó hosszúkás rét, közepén félkörívesen haladó vízfolyásmederrel. Az egész rét a meder felé lejt. A száraz, fűvel benőtt, időszakosan aktív vízfolyásmeder a rét D-i sarka felől, erdős hegyoldalról indul, egyre szélesedve, majd az erdőszélen egy lapályos, elagyagosodott víznyelő medence alakúvá tágítja.

A közvetlen környékén a talajból kisebb-nagyobb sziklák, szirtek állnak ki, mondhatjuk tehát karsztos a terület, amit az is segít alátámasztani, hogy az Udvarkőtől idáig vonuló töbörsor vonalába esik. Ebben a vonalban, a réttől Ny-ra, a második töbör függőleges (víznyelő?) barlangot rejt, mely a feltevések szerint összefügghet a most leírt víznyelő barlanggal. Sajnos a kutatások jelenlegi állapotában oly kevés ismeretes mindkét barlangegységből, hogy csak hozzávetőleges irányvezetésre rudunk következtetni, mely alapján az tételezhető fel, hogy itt és a közvetlen környéken elnyelődött vizek a Kis-fennsík É-i oldalán látnak ismét napvilágot. Hogy ez valóban így is van, azt csak az elnyelt víz megfestése dönthetné el. A barlangrendszer fő és általános irányát az É vagy ÉK-ben jelölhetjük meg.

A barlang megközelítése

Sajnos a barlang és a környéke is minden lakott helytől, vasúttól, autóúttól távol esik, így elég nagy távolságot kell gyalog megtenni a bejáratig. Több vonalon mehetünk, nagyrészt jelzett turistaúton. Elérhetjük a csanyiki buszmegállótól induló piros +-tel jelzett, továbbá az ugyancsak Csanyiktól induló pirossal jelzett, aztán a Perecesről induló sárgával jelzett turistautakon. Az első a Forrás-völgyben halad, aztán Udvarkő mellett Csókás-forrásig vezet bennünket, itt jobbra fordulva átmegyünk Csókás-rétre. A második a Szeleta- és a Dolka-gerincen keresztül vezet szintén a Csókás-forráshoz, itt viszont balra fordulva megyünk be a Csókás-rétre. A harmadik útvonal az É-i letörés derekán, nagyjából az örvénykői Harica-forrásokig megépített kisvasúti pálya mellett vezet. Az andóbikki rakodó melletti makadámúton felmegyünk a Nagymésztetőre, innen D-i irányba tartva érjük el a Csókás-rétet. A Lillafüredtől elindulók pedig legcélszerűbben a lencsési feljárón juthatnak fel a tetőre, itt vagy a piros jelzéshez, vagy a piros kereszt jelzéshez (megkerülve a Kaszás-rétet és a visszafolyót) csatlakozhatnak.

Kőzettani megfigyelések

Az adatgyűjtő munkatársak a barlang szálban álló falainak anyagából több kőzetmintát gyűjtöttek. Ezen minták helyszíni leírása a következő:

1. sz. kőzetminta. A "C" fixpont alól, az I. kürtőből, 1 méterre a kürtő aljától, 1,5 m mélyen a bejárati szinttől. anyaga (világosszürke) ladini mészkő, kemény, tömör, tömött, mikroszövetű, egyenetlen törésű, kissé repedezett, okkersárgásbarna kitöltődések, makroszkópikusan vizsgálva ősmaradványok nélküli.

2. sz. kőzetminta. A II. kürtőhöz vezető ki lelépő párkány Ny-i falából, az első mintavételi helytől 2 méterrel lejjebb. Anyaga világossárgás-szürke ladini mészkő, kemény, tömör, tömött, meglehetősen repedezett, a repedések agyagos kitöltődésűek, néhol mangános dendritek, egyenetlen törésű, makroszkópikusan vizsgálva ősmaradványok nélküli.

3. sz. kőzetminta. A II. kürtőből, annak É-i falából, az előző mintavételi helytől 1 méterrel lejjebb. Anyaga szürkéssárgás ladini mészkő, egyenetlen törésű, szögletes elválású, erősen repedezett, a repedésekben sok kávébarna agyag települ.

Tektonikai megfigyelések

A feltárt részek kicsinysége miatt a tektonikai vonatkozások terén is keveset tudunk mondani. Jelenleg két főirány dominál, a járatok K-Ny-i főiránya, az ezt két helyen keresztező É-D-i irányú töréssel. A másik főirány az a vonal, melyet a Csiga-ágon, a Kis-agyagkupolán és az Összekötő-folyosó első felén keresztül húzhatunk, ami nagyjából ÉNy-DK iránynak felel meg. Utóbbi irányt is keresztezi egy kisebbszerű hasadék, a Csiga-ágban, ennek iránya is É-D-inek felel meg.

Ott, ahol a két irány találkozik, alakult a járatoknál nagyobb méretűvé a Kis-agyagkupola.

Barlangmorfológiai megfigyelések

A vizsgált barlang a Csókás-réten végigfolyó időszakos (hóolvadáskor, nagy esőzéskor) patak vizét nyeli, ezért a víznyelőbarlangok típuscsoportjába soroljuk be. Általánosságban az alábbi alaki sajátosságok jellemzők rá:

1. Viszonylag szűk méretek, függvényeként az erősen ingadozó vízjárásnak és az erodáló kőzetanyag csekély mennyiségének.

2. Igen kis függőleges tagoltság, úgy, hogy inkább párkányokkal megszakított vízszintes barlangnak mondhatnánk.

3. Már az elején (Csiga-ág, II. kürtő), de még a végén is (bár kisebb mértékben) igen nagy mennyiségű anyag, homokos, kavicsos agyag halmozódott fel.

Ezen általános alaki sajátosságok után vizsgáljuk meg a barlang helyrajzi egységeit részletesen:

Bejárati munkagödör. A hidrográfiai vázlaton szemléltetett kis víznyelő völgy végén. A kutatás alatt a munkagödör fölé egy fából összerótt háromláb hajlott. A munkagödörből kikerült köveket, szikladarabokat szűrőgát rendeltetéssel a völgy vége előtt kb. 5 méterrel látjuk falszerűen felrakva.

Bejárat. A nagyjából négyszögűnek vehető munkagödör E-ÉK-i oldalán nyílik a tulajdonképpeni bejárat. A nyílás 0,6 m magas, 0,6 m széles és háromszög alakú. A folytatódó folyosó 1,5 m hosszú, úgyszólván minden oldala beágyazódott törmelék.

I. kürtő. Alja és bejárattal szemben lévő fala több-kevesebb agyaggal összekötődött törmelékből áll. Magassága 2 m, területe 2,5x1 m.

Kis-agyagkupola. Hatalmas mennyiségű finom agyag halmozódott fel a teremszerűen kibővült járatban úgy, hogy a falak is agyaggal bevonódottak. 3,5 m magas és 4x3 m alapterületű.

Csiga-ág. Az agyag, mely az előző termet feltölti, idáig nyomozható, ugyanannyira, hogy a járat minden részében nagyon sok az agyag. Középtájon egy keskeny hasadék torkollik be, minden része teljesen tömedékelődött vegyes, agyagos-kavicsos törmelékkel. Az agyagban sok a kívülről behordott csigaház, az ág nevét innen nyerte. Az elején átlagosan 0,7 m szélességű, mely később kitágul 0,8 méterre, magassága 2 m lesz.

Összekötő-folyosó. A járat képe az első látásra is élesen különbözik az eddigiektől. Agyag a lehető legkevesebb van, annál több a nagyobb, nagyobbrészt koptatott törmelékszikla. Kimondottan folyosójellegű, tipikus háromszög-keresztmetszettel, 1,2 m átlagos magassággal. A jelek azt mutatják, hogy ma inkább inaktív, mivel a víz ma túlnyomóan a Csiga-ág hasadékában folyik tovább.

II. kürtő. Az Összekötő-folyosó végén egy szűk, erősen becseppkövesedett kürtő nyílik, mélysége 2,5 m. Bár némi csurgás tapasztalható, mégis inkább inaktívnak vehetjük.

Szifon-ág. Igen szűk, alig 0,6 m szélességű, átlagosan 1 m magas, vizes, sáros aljú járat, a végén járhatatlanná válik.

Képződménymorfológiai megfigyelések

A barlangból csekély hossz ismeretes ugyan, de már ezen a szakaszon is találkozunk cseppköves képződményekkel. A felszíntől már 2,5 méterre megjelenik néhány képződményfajta. Ez szokatlan dolog, ha más víznyelőbarlanggal hasonlítjuk össze. Ugyanis azok esetében csak 10 méternél mélyebben találkozunk elvétve néhány képződménnyel, bővebben pedig a terjedelmesebb vízszintes szakasz megjelenésekor. Viszont, ha megfigyeljük az összehasonlítás alapjául szolgáló más bükki barlangok befolyó vízmennyiségét, rögtön adódik is a magyarázat. Jelen esetben nagyon gyenge, és főleg erősen időszakos vízhozamról van szó, elsődleges szerepet a csepegő víz játszik, cseppkő-akkumulációs tevékenységet kifejtve. Van még egy tény, amit figyelembe kell venni a magyarázatnál, és ez a járat visszakanyarodása a bejárat alá és a patakmeder alá. A patakmeder e részén is történik nyelés, és leérve csepegéssé lassul. A barlangban található képződmények jórészt a kérgek és a függőkövek típuscsoportjába tartoznak, a II. kürtőben egy "tetőt" is találunk.

A cseppkövesedés részletezése:

Kis-agyagkupola. Mennyezetén kérgek, lefolyások, függőkövek szép számban fordulnak elő. Részben aktívak, részben már szárazak.

Összekötő-folyosó. Itt csak kis, jelentéktelen függőkövek, kérgek fordulnak elő.

II. kürtő. Ebben a részben találjuk a ma is képződő cseppköveket. A kürtő fala teljesen bevonódott kéreggel. A kürtő alsó harmadában süvegszerű tetőforma képződmény van, mely jellemző (mondhatnánk prototípus) az effajta képződmények között. A kürtő aljában a Szifon-ág felé vezető nyílás falán, kissé a falhoz nőtten szép, és elég vastag függőkövet figyelünk meg.

Szifon-ág. Egy-két jellegtelen képződménytől eltekintve, azok is inkább cseppkőkezdemények, képződmény nincs.

Ha a képződményeket kor szerint csoportosítjuk, megállapíthatjuk, hogy azok fele fiatal, aktív, a másik fele pedig fiatal, inaktív. A jellegcsoportosítás szerint egyik fele függőkő, a másik fele kéreg.

Általános hidrográfiai kép

A barlang típusa, mint láttuk, víznyelőbarlang, időszakos aktivitással. A meghatározás és típuscsoportba sorolás a Csókás-réten végigfolydogáló patak jellegéből következett. A hidrográfiai vázlaton is jól szemlélhetjük a barlangi patak felszíni részét. Nagyívű félköríves lefutással, mely míg az erősen lejtős, erdős hegyoldalon fut, meredek falú, "V" alakú völgyet alkot, felsőszakasz jellegű. Helyenkint ezen a részen 30-40 fokos az esés. Kiérve az erdőből, a gyengén sziklás ÉNy-i hegyoldalnak támaszkodva egy jól elagyagosodott nyelő csapolja meg a patak vizét. Az erős agyagosodás miatt csak jelentéktelen lehet a megcsapolás. A külszínen mért hasadékirány egyezik a Csiga-ág kis hasadékának irányával. A víz kétféle feltételezhető és ismert formában kerülhet ma a nyelőbe. A közvetlen befolyás szolgáltatja azt a vízmennyiséget, amelyet a kb. 200.000 m² kiterjedésű vízgyűjtőterület hóolvadáskor, záporesőkkor a patakmederbe gyűjt össze. A járatok csepegés-csurgás alakban is kapnak bizonyos vízmennyiséget, első sorban a Csiga-ágnak azon a végén, mely a patakmederrel állhat kapcsolatban. Hidroaktivitási rendszere: csurgásrendszer időszakos vízfolyásaktivitással. Eldöntetlen kérdés, hogy az itt elnyelődött vízmennyiség hol, melyik forrásban lát ismét napvilágot. Elsősorban az Andó-kút jöhet számításba, lehet azonban az is, hogy a Galya-forrásban, vagy máshol. Kellő vízfestés, vízsózás után ez tisztázódna.

A barlang belső vízrajzáról nehéz egészen pontos képet adni, mivel a jelenlegi bejárat csapadékos időszakban nehezen, vagy egyáltalán nem közelíthető meg. Ilyenkor minden járat, járatrész, kivéve a Csiga-ág egy kis szakaszát, patakaktivitás színhelye. Mégis, a feltevésekből megalkothatunk egy hozzávetőleges képet, s így: a Csiga-ág végén becsurgó víz közvetlenül a víznyelőhasadékba kerül, a jelenlegi bejáraton befolyó víz pedig az Összekötő-folyosó alján, a törmelék között a II. kürtőbe, majd innen a Szifon-ágon keresztül ismeretlen járatokba távozik.

A vízjárás időszakosságát, az elnyelt víz csekély mennyiségét figyelembe véve, nem várhatunk nagy és tágas járatokat, de legkevésbé várhatunk agyagtól mentes, tiszta járatokat, hiszen már egészen az elején találkoztunk erősen agyagos részekkel, ami a csekély és lassú vízfolyás egyenes következménye.

A felszíni vízfolyások leírása

A nyelőtől visszafelé kinyomozható vízfolyásmeder 300 m hosszú, átlagosan 1,5 m széles, a nyelő közelében már a peremen mért szélesség 4-5 m között van. Felső folyású szakaszánál több kisebb ág csatlakozik, helyenkint nagy esésű, partjai meglehetősen kimosottak, a meder köves, agyagos. Az erdő szélétől már fűvel teljesen benőtt állapotú, a vakvölgy végé cserjés, fás.

A lefutás akadályozottsága jelenleg csak a bejáratnál épített ki kőgát miatt áll fenn.

Általános üledékjellemzés

A barlang - mint arról már szó volt - sok üledéket tartalmaz. Legnagyobb részük (a Csiga-ágban, a Kis-agyagkupolában) "A" szint elszórtan kavicsokkal, egyes részi "B" szintűek, a Szifon-ágban pedig jellegzetes "C" szintű agyag található. Az Összekötő-folyosó "E" szintű. Mintavételek:

1. mintavétel. A Csiga-ág újabb feltárású részben, a víznyelőhasadéknál, az alábbi rétegsorú üledékmetszet képét rögzítettük:

0,00 - 0,25 m: sötétbarna, finomtapintású, zsíros fényű, fényes törésfelületű agyag.

0,25 - 0,40 m: fekete, finomtapintású agyag.

0,40 - 0,45 m: világosbarna, kissé homokos agyag.

0,45 - 0,75 m: barnás-sárgás, finomtapintású, zsíros fényű agyag.

0,75 - 1,10 m: barnásvörös agyag, nagyobb szemcsékkel, helyenkint görgetett, mészkőanyagú kaviccsal, rétegtalpnál nagyobb, gyengén koptatott mészkődarabok.

1,10 - ismeretlen mélységig: hasadékba beékelődött sziladarabok.

2. mintavétel. A Kis-agyagkupola falát, oldalát alkotó halmazból történt. Rétegsora a következő: A mennyezettől lefelé 0,70 méterre sötétbarna, finomszemű, kissé homokos agyag. Innen fenékig 1,20 méteres vastagságban erősen homokos, helyenkint kavicsos agyag. Mindkét rétegben néhol kavicsosabb padok, betelepülések figyelhetők meg.

A barlang genetikája

Két járat egybecsatlakozása alkotja a barlang ma ismert részét. Egyik a főág a bejárattól a szifonig, a másik a Csiga-ág agyagfalától a Kis-agyagkupolába történő betorkolásig. Kettőjük közül, feltehetően, korban a főág vehető régebbinek (leletek és más elfogadható magyarázat híján csak viszonyító kormeghatározás állja meg a helyét). Később a Csiga-ág is vízfolyás színhelye volt, s ez is elég naggyá alakult.

Feltárásának története

1953 nyarán Szabadkay Béla, a Magyar Hidrológiai Társaság miskolci szakosztályának néhány tagjával külszíni bejárás alkalmával szemügyre vette a Csókás-forrás környékét. A szóban forgó víznyelőt alaposan körülnézve, munkatársaival egyetemben úgy határozott, hogy meg fogják bontani. A bontás több vasárnapon keresztül folyt, míg végül a kutatók bejutottak a barlang belsejébe. Az 1954. év október és november havában néhány vasárnapon keresztül a leíráshoz szükséges tudományos adatgyűjtés és felmérés tartott.

A bejárás módja

A barlang jelenleg ismert része kismértékű függőleges tagoltsággal és néhány vízszintes járattal rendelkezik. Aktivitása időszakos, tehát hóolvadás, nagyobb esőzés után nem járható, mert a vízmennyiség egy része a jelenlegi bejáraton nyelődik. Szűk rész csak a csiga-ági víznyelőhasadékban van, a többi nem kényelmesen, de jól járható. Nyári időszakban is sáros a Kis-agyagkupola egy része, a Csiga-ág, a II. kürtő és a Szifon-ág. Más időszakban viszont az erőteljes csepegés, csurgás következményeképpen az egész barlang vizesnek, sárosnak mondható. Bejárása csak egész kevés mászási gyakorlatot igényel, főleg az I. kürtő és a II. kürtő. Hágcsó nem szükséges, csak kötél, az inkább kisegítésre. Barlangjáró ruha, egyéni felszerelés szükséges. A teljes bejárás ideje, a ki és beszereléssel együtt kb. 45 perc.

Bejárat. Lábbal előre, hason bújunk be kötél mellett. Kb. 1 méteres csúszás után balra hajlunk, lábbal beereszkedünk.

I. kürtő. Lábunkkal támasztékot keresve, a kiálló sziklákra lépkedve, a kötél mellett óvatosan lemászunk egy kis pihenő-párkányra. Tovább a lépcsőzetes oldalfalon megyünk.

II. kürtő. Az Összekötő-folyosón kissé meghajolva könnyűszerrel átmegyünk, majd kötél mellett, a cseppköves párkányokra lépkedve, letraverzálunk a fenekére.

Szifon-ág. Annyira keskeny és szűk, hogy ha fejjel előre megyünk, a lábunkra kötelet kell kötni, minél fogva fentebb maradt társunk segítséget nyújt a feljövetelnél.

Csiga-ág. Előbb négykézláb, majd felállva mehetünk benne.

Víznyelő-hasadék a Csiga-ágban. Ide csak vékony, könnyűmozgású emberek tudnak lemenni beszorulás veszélye nélkül. Jobb oldalunkon fekve, lassan csúszunk le mintegy 2 méternyire, itt valamelyest tágul, bár megfordulni nem tudunk, ezért ugyanolyan testtartással kell visszajönnünk.

Kis-agyagkupola. Elég tágas, bejárási nehézség nincs.

Kutatási adatok

A barlang mélysége 18,3 m, valódi hossza 29,6 m, vetületi hossza 21,3 m.

Feltáró kutatásvezető: Szabadkay Béla.

A barlang feltárásában részt vettek: Gyenge Lajos, Gyenge János, Csongor Gábor, Lukácsik József, Kuchta Gyula.

Speleometriai vezető Szabó Tivadar volt.

Az adatgyűjtés vezetője és a leírás elkészítője: Kuchta Gyula.

Adatgyűjtő munkatársak: Tóth József, Zámpory Vilma, Rácz Olga.

Barlangkataszterek sorozat A Bükk-hegység barlangjai

Barlangkataszterek sorozat A Bükk-hegység barlangjai

Barlangkataszterek sorozat A Bükk-hegység barlangjai

Gyenge Lakos a Csókásréti-víznyelőbarlang bejárati szűkületében.

Az elektronikus változatot készítette: Kovács Attila, 2006.