Fekete-barlang
Írta: Ferenczy Gergely,
Bükki Nemzeti Park
1.1. A barlang fekvése, kiterjedése
A Fekete-barlang bejárata (kataszteri száma: 5372/8) Miskolc községhatárban nyílik. A bejárat megközelítése a Tekenősi-rétről vezető dózerúton gyalog vagy terepjáróval lehetséges. A bejárat a fennsíkperemen több irányból induló, bevágódott vízmosások egyesülésével létrejött 6-8 m mélységű horhost követve egyértelműen megtalálható.A topográfiai térképről levehető magasságadat 565 m. A bejárat a Tekenősi-völgyben a fennsík szintjétől (Tekenősi-rét, kb. 605 m tszf. 35 m-el alacsonyabb szinten található. A végpont a kb. 565 m-es bejárati magasságot figyelembe véve 391 m tszf. magasságra adódik.
A barlang a kb. 343 m tszf. magasságban eredő Margit-forrás vízrendszeréhez tartozik.
A barlang hossza kb. 2200 méter, melyből részletesen a jelenleg hozzáférhető adatok alapján 1572 méter lett felmérve. A térkép szerkesztés alatt áll, várhatóan fél éven belül rendelkezésre állnak a konkrét adatok.
A régi térkép alapján a maximális horizontális kiterjedés 209 m, a járatok pedig 91 x 209 m-es téglalap területén helyezkednek el. A maximális horizontális kiterjedés az új térkép felmért szakaszai alapján kb. 155 m, a hozzáférheto mérési adatok alapján a járatok egy 58 x 155 m-es téglalap területén helyezhetők el.
A barlang mélysége az új felmérés alapján 174 m, mellyel a Bükk harmadik, Magyarország hatodik legmélyebb barlangja. A régi felmérés alapján a barlang mélysége 152.8 m.
A barlang közvetlen közelében két barlang ismert. Az egyik a megkülönböztetett jelentőségű, kis, kb. 4 m átmérőjű, 3 m mély töbörben nyíló Tekenősi-zsomboly, mely 29 m mély, jelenleg bejárata eltömődött a töbör alján. A másik egy bontás (Fekete-melletti-bontás), melyet kb. hat méter mélységig tártak fel. Az előbbi bejáratának vízszintes távolsága a barlang bejáratától kb. 85 m-re, az utóbbi kb. 63 m-re esik. A régi, teljesebbnek tekinthető térkép alapján az előbbi 60 m-re, az utóbbi pedig pontosan a járatok fölé adódik, így távolsága 0 m. A régi térkép tanúsága szerint a töbör alá nyúló Omlásos-terem tetejébe behúzott poligonpont 20 m-el közelíti meg a felszínt. Az új, részlegesen kész térkép jelenlegi poligonhálózata alapján a Fekete-barlang ismert bemért járataitól az előbbi kb. 72 m-re, az utóbbi kb. 34 m-re nyílik.
|
|
A TDK Csoport által 1978.-ban készített térkép |
A Fekete-barlangban 1996-98. között feltárt
barlangjáratok |
1.2. A barlang általános bemutatása,
jellemzése, értékelése, a legfontosabb értékeinek
meghatározása
1.2.1. A barlang általános bemutatása, jellemzése
1.2.1.1. A barlang feltárása
A Fekete-barlangot 1975-ben tárta fel a Nehézipari Műszaki Egyetem TDK Karszthidrológiai Csoportja. Az ígéretesnek tűnő kutatási pontot Simon Ernő fedezte fel, és megmutatva társainak rövidesen megkezdték a feltárást. A csoport az időszakosan vizet vezető vakvölgyben lévő suvadást megbontva, három hónapi fáradságos munkával 1975. november 9.-én jutott be az első aknába.A bejutást követően három ponton kellett kisebb-nagyobb eltömődéseket megszüntetniük. A bontások: az első akna alján lévő szűkületben az Őrkő nevű dolomittömbnél megakadt törmelék eltávolítása, majd az Őrkő 1977-ben végleges eltávolítása; a Nagy-akna alján a Dejóitt-teremből az elfolyó víz útját követve a Békás-szoros átbontása; a Könyöklő megtalálása 1975 decemberében, majd ezt követően az 1. szifonig szabad volt a járat. Az 1. szifont 1977. őszén sikerült átbontani. A végponti 2. szifon bontását rajtuk kívül eddig nem kezdeményezte senki. A barlang bejáratának folyamatos karbantartása jelentős energiaráfordítással járt, így a csoport kutatásra kevesebb időt volt kénytelen fordítani. 1978-ban került sor a Kristály-tavi-ág, majd 1979-ben megkezdett bontás révén (Gatyaszaggató-szűkület) 1980-ban az Ember-termi-labir részleges feltárására (Vica-terem, Iker-terem, Gatyaszaggató-szukület, mely átbontása révén sikerült a Vica-terembe jutni, feltehetően a Felhő-kürtő alsó 20 m-es szakasza, a felső szakasz kivételével). A kürtőmászások, felső járatok feltárása elsősorban Fehér Ernő nevéhez fűződik. A barlang első térképe 1976-78-ban az ismert járatokról elkészült.
A barlang kutatása a bejárat beomlása, ill. veszélyessége miatt hosszú ideig szünetelt, majd a MAFC Barlangkutató Csoportja által megkezdett térképezés során indult meg újra. Az Ember-termi-labirból kiindulva számos kürtőt másztak ki (Felhő-kürtő, Jean Marais-ág, Vica-termi-kürtők, Iker-termi-felső-járat (1996-97). A legjelentősebb feltárásra 1997. május 18-án került sor, az Iker-terem tetejéből induló felső járat bontására. Itt az erős huzat miatt elkezdett bontás 2 óra múlva eredményre vezetett, és feltárásra került a Torda Istvánról elnevezett barlangág. A barlangszakaszt az ekkor egy éve barlangi vízbetörés során elhunyt kutatótársuk tiszteletére nevezték el. Ekkor a Kristálytermi-csodaeldorádóba ill. a vele párhuzamos vakaknákba jutottak be. Érdekesség, hogy a TDK csoport 1978-as Ember-termi-labirokat ábrázoló alaprajzán a folyosó, melyben a bontást végezték, az eltömődésig ábrázolva van. Szintén ez a térkép mutat rá arra, hogy a Felhő-kürtő nagyobb részét a térkép készítői ismerték. A Torda István-ágban 1997. június 14.-én Molnár Tamás felfedezte a párhuzamos vakakna másik oldalán lévő ablakot, melyen keresztül a Mocsár-terembe és azon keresztül a Magyar Carlista termébe jutottak be. Az újonnan feltárt járatok összhossza kb. 600 m.
A barlang bejárata a feltárást követően 1976-ban a tavaszi hóolvadás alatt beomlott. Az új aknát az omlást megelőzően már részben elkészült térkép alapján már nem az eredeti suvadás helyén, hanem a töbörben található dolomit szálkőkibukkanás mellett hajtották kb. 10 m mélységig, és faácsolattal biztosították. A kutatóegyesület tervezte a barlang végleges biztosítását, de más kutatási pontokon is tevékenykedtek, ill. a feltáró hallgatók egyetemi diplomaszerzése a csoport teljes kicserélődéséhez, 1985-re pedig széteséséhez vezetett. Az akna végleges beomlása kb. 1985-86-ra tehető, melyet követően a barlang 1989-ben a Bükki NPI finanszírozásával végleges bejáratbiztosítást kapott (kivitelező: Szenthe István).
1.2.1.2. A barlang és felszínének geológiai, hidrogeológiai jellemzése
A Fekete-barlang aktív víznyelő, bejárata karsztos és nemkarsztos kőzethatáron nyílik a középső triász anizuszi dolomit (Hámori Dolomit Formáció) és középső triász ladini, metamorf andezit és tufája (Szentistvánhegyi Metaandezit Formáció) határán.A bejárathoz mintegy 400 m-en nyomon követhető, a bejárat előtt kb. 150 m-el egyesülő többágú vízmosás medre vezet. A horhos völgyfőjében négy forrás azonosítható, melyekből vízmosások medre indul a barlang nyelőtölcséréhez. A források mindegyike metaandezitból lép ki. Együttes maximális hozamuk kb. 500 l/perc, vagy azt meghaladó. A források vízjárása hasonló a Balekina- ill. a Jáspis-barlangban nyelődő vizek forrásaiéval. Aszályos időben teljesen elapadnak, felszínre nem lép ki víz, azonban csapadékos időben, hóolvadáskor jelentősen áradnak – hasonlóan kissé a karsztforrásokhoz –, és elapadásuk is viszonylag gyorsan bekövetkezik.
A területen nagyjából kelet-nyugati irányultságú, északi dőlésű rétegek jellemzőek.
A forrásokat a Tekenősi-völgy völgyfőjében kelet ill. nyugat irányban hegyek veszik körül. A hegyekről a völgytalp felé a rétegek menti felszínközeli vízáramlás feltételezhető, mely a hozamadatok alapján a metaandezitból kilépő egyéb források esetében máshol is valószínusíthető. A források vízgyűjtője ezért a hegytetőkig húzható meg.
A barlangban elnyelődő víz a Margit-forrásban lép felszínre. Az 1996. áprilisi hóolvadáskor Sásdi László által lebonyolított vízfestés során a bejáratban bekevert festék 10 órán belül megjelent a forrásban.
A bejáratban nyelődő vízen kívül egyéb vizek is jelentkeznek a barlang ismert járataiban:
A Perec ág végén Ny-i irányból két vizet vezető, de járhatatlan járat csatlakozik a patakos ágba, melyek akkor is vizet vezetnek, amikor a bejáratban elnyelődés nem figyelhető meg.
A Magyar Carlista termének délnyugati oldalából érkező vízfolyás szintén állandó jellegű.
Az 1. szifon közelében a Cső-járatban általában folyik víz, minimális hozama 1-2 l/perc, maximális hozam (csak valószínűsíthetően) meghaladja az 500 l/percet (tekintve, hogy nagyvíznél a bejárati szakasz nem járható).
Érdekes, hogy a bejárati nagy patakhozam ellenére a végpont környékén a nagy vizek nyomai nem igazán láthatóak.
A barlang vízgyűjtője a metaandezit kőzeten, ill. annak lejtőtörmelékén, málladékán van. A málladék nagy területen, a Tekenősi-völgy felső részén (lásd földtani térkép) 5-10 m vastagságban lefedi a szálban álló üledékeket, azaz a dolomitot, az alsó triász Ablakoskő-völgyi Formáció Tagozatait (alulról fölfelé: Ablakoskő-völgyi Homokkő Tagozat: a területen valószínüleg hiányzik, ill. teljesen elvékonyodik; Lillafüredi Mészkő Tagozat; Savósi Márga Tagozat; Újmassai Mészkő Tagozat: ez a területen nem található meg), valamint az alsó-triász Gerennavári Mészkő Formációt.
A bejárat közvetlen közelében két barlang található.
- A tőle DNy-ra kb. 85 m-re nyíló Tekenősi-zsomboly, valamint
- a tőle DK-re 62 m-re eső Fekete-melletti-bontás.
A Fekete-melletti-bontást a TDK csoport végezte, melynek célja a bejárati, akkor rendkívül kritikus akna megkerülése, valamint árvíz esetén az árvízveszélyes aknarendszer megkerülése volt. A régi barlangtérkép alapján az Omladékos-terem felső végpontja éppen a bontás alatt található, kb. 20 m mélységben.
A barlang bejáratától távolabb, 257 m-re Ny-DNy-ra eső Tekenősi-Névtelen-barlang esetleg a Perec-ágban megjelenő vizekkel hozható összefüggésbe, bár jelenleg vízgyüjtőjéről részben lehatárolódott, kőzethatáron lévő fosszilis víznyelőként értékelhető.
A Fekete-barlangban az Őrkő nevű szűkülettől kezdve a végpontig a víz alatti járatalakulás nyomai figyelhetők meg a főtén. A mennyezeti félcsatornák általánosan jelen vannak, ezenkívül jellemző a kisebb méretű kecsketőgy szerű, plafonról kioldódott szálkő csúcsok alkotta felszínek jelenléte. A Kolmogorov-próba alatt a Perec-ág alsó ágában fejmagasságban oldásos színlő mutatkozik a jobb falon. A víz alatti oldódás jelei megfigyelhetők a Torda-ág aknáiban is.
A barlang különlegessége a befoglaló kőzetek rendkívüli sokszínűsége. Földtani felépítését Simon Ernő 1978-as dolgozatában részletesen tárgyalta, azonban megállapításai nem minden esetben fogadhatók el.
A barlang a nemkarsztos-karsztos kőzethatár közelében nyílik. Simon E. alapján az Omlásos-terem legfelső részén, a barlang legdélibb pontján a barlang feltárja közel 20 m hosszban, 4-8 m magasságban a metaandezitet (csapás: 306°; dőlés: 26°), melyet e sorok írójának nem sikerült megközelítenie az omladék között. A Simon által leírt nagy felületű, szálban álló porfirit jelenléte valószínűsíthető a felszíni megfigyelés alapján is, mert a barlang ezen a ponton jelentősen megközelítheti a nemkarsztos kőzetet. Leírása alapján a Kolmogorov-próba kerülő járatában valamint az Elemér-hágcsónál jelentkezik a metaandezit. A megfigyeléseket a helyszíni vizsgálatok nem támasztják alá. Simon E. dolgozatában a dolomit és a mészkő barlangi előfordulására vonatkozó megfigyelések sem támaszthatók alá teljes mértékben, azonban a pontos leíráshoz további vizsgálatok szükségesek.
A barlang dolomit kőzetben nyílik, mely barlangbefoglaló kőzeteként unikum, de megjelenésében is látványos. Sötétkékes-szürke színe a kőzetet jellemzően átszövő több mm vastag hálózatos hófehér kalcitereket kiemeli. A dolomit kőzet a Ramses-teremig, majd az Omlásos-teremben is követhető.
A Könyöklő nevű enyhe lejtésű szakasz azonban már mészkőben halad, mely makroszkóposan rendkívül hasonló az aknarendszerben megfigyelhető dolomithoz: sötétkék-sötétszürke, kalciterekkel sűrűn átszőtt. A kőzet általánosan többnyire világosabb szürke dolomitlencséket foglal magába. A szakasz befoglaló kőzete az alsó-triász Ablakoskő völgyi Formációhoz tartozó Lillafüredi Mészkő Tagozat. A lillafüredi mészkő a patakos főág nagy részében befoglaló kőzetként jelentkezik, egészen a Ferde-terde-teremig. Helyenként azonban a járat visszatér a dolomitba (Kolmogorov-próba feletti, környéki szakasz).
Kivétel még a Kolmogorov-próba kerülője, ahol megfigyelhető egy vékonylemezes sárgás színű gyüredezett márgában, agyagpalában haladó szakasz. A járatszelvényből adódó feltárt vastagsága eléri az egy métert, így feltehetoen a zóna az Ablakoskő völgyi Formáció Savósi Márga Tagozata. Itt vékonylemezes márga ill. agyagpala figyelhető meg az ún. omladékos-szakaszon, mely omlásveszély a lemezes márga-agyagpala kisebb szilárdságából, a kipergésre való hajlamosságából adódik. Ezen közel 10 m-es szakasz kizárólag nemkarsztos kőzetben alakult ki, és vékonylemezes kifejlődése, sárgásbarna színével rendkívül látványos szakasz.
A Ferde-terde-terem szintén látványosan tárja fel a kőzet változását. A terem világos sárgásbarna, ill. zöldes agyagpalában, márgában képződött, a járat teremmé a 0,3-3 cm vastag lemezes elválású kis szilárdságú kőzet kipergéséből adódik (Ablakoskő völgyi Formáció Savósi Márga Tagozat). A terem főtéjén a mennyezeti félcsatornában megfigyelhető a mészkő, melyet a Cső-járat tár fel kiválóan. A főte mészköve fokozatosan megy át a sárgás márgába, a járattalpon a kőzet színe zöldes árnyalatba fordul, a mésztartalom valószínűleg lecsökken. A terem kb. 3 m vastagságban tárja fel a Savósi Márga Tagozatot.
A főte karbonátja már nem azonos a Lillafüredi Mészkő Tagozattal, hanem az alsó triász Gerennavári Mészkő Formáció vékonylemezes szürke, kalciterekkel helyenként átszőtt tömött mészköve. A rétegek közel függőleges helyzetűek. Az Elemér-hágcsó délkeleti–keleti fala ismét feltárja a márgát, melyen a vízesés hatására barnás színű mállott réteg alakult ki. A hágcsó alatti termecske részben márgában, agyagpalában képződött.
Ezt követően ismét a Gerennavári Mészkőben halad a járat egészen az 1. szifonig. A kőzetrétegek függőlegesek, érdekesség, hogy egy szakaszon a keleti fal mállottan barnás, törten világosszürke színű homokkő (Ablakoskő völgyi Formáció, Ablakoskő völgyi Homokkő Tagozat) jelenik meg, míg a másik fal karbonát.
Az 1. szifon után Simon E. leírása alapján megjelenik a felső perm Nagyvisnyói Mészkő Formáció. A szifon járhatatlanná válása miatt ezt igazolni nem sikerült. Tekintve azonban, hogy a járat esése kicsi, valamint a Gerennavári Mészkő a bejárattól 100 m-re nyugatra a felszínen jelentősen kivékonyodik, valószínűsíthető. Ennek igazolására azonban kőzetminta felszínre hozatalára van szükség, tekintve hogy makroszkóposan a két kőzet nem különíthető el egymástól.
Az Ember-termi-labirok, ill. a Torda István-ág szintén feltárja a doldomitot, majd a lefelé haladó aknák és járatok alja harántolja az Ablakoskő völgyi Formáció fent tárgyalt tagozatait.
Az új ág kőzettani feldolgozása még várat magára.
Az Ember-teremből induló Felhő-kürtő felső részében igen szép, barnás ill. hófehér, a plafonról cseppenő vízből kiváló képződmények találhatók. A névadó morfológiai elem a jelenlegi végpont főtéjének különleges megjelenésű oldásformái, mely félgömbszerű boltozaton figyelhető meg, és megjelenése hasonló a gomolyfelhő felszínére.
A Torda-ág érdekes módon jelentősen elkülönül a Fő-ág patakos járatrendszerétől. A régi résszel csak az Iker-terem tetejéből induló Vica-folyosó köti össze, emiatt állandó erős huzat tapasztalható ezen a viszonylag kis keresztmetszetű szakaszon. A Torda-ágra az aknák jelenléte általánosan jellemző, vízszintes szakaszok ritkák. Minden aknában jelentkezik vízmozgás, azonban általában kis mennyiségben felszínről szivárgó vizekről beszélhetünk. Kivételt képez a Carlista alján jelentkező patakocska, mely állandónak tűnik. A járatok feletti térszínen töbrök, suvadások nem figyelhetők meg.
Külön érdekesség a Magyar Carlista, mely a barlang legnagyobb, kb. 20 m magasságú, 10 m szélességű rézsútos terme. A terem aljzatát a főtéről leszakadt hatalmas kőzetblokkok borítják. A befoglaló kőzet valószínűleg mészkő (vizsgálat nem történt). A terem délnyugati oldalán egy 6-8 m magas függőleges kürtőből állandó vízfolyás figyelhető meg, mely a terem északi végén-alján egy lépcsőzetesen lefelé haladó, nem túl tágas járatban folyik tovább. A végpontot cseppkövesedett ill. szálkőben szűkült kis esésű járat képezi. A járat rendkívül látványos, barnás színű, zsemleszerűen kerek, lapos ill. domború felszínű (gombaszerű, eltekintve a szár hiányától) különleges képződmények figyelhetők meg, amiről a terem a nevét is kapta (egy külföldi barlang utánérzete alapján).
A Vica-folyosó után egy fölfelé vezető aknán keresztül egy másik különlegesség érhető el, a Tó. Ez egy kb. 3x6 m méretű tó, mely valószínuleg szivárgó vizekből gyűlik össze, befolyó és elfolyó víz ugyanis nem figyelhető meg.
A Torda-ág, Vica-terem magasba nyúló kürtői szivárgó vizet vezetnek. A felszínen a felszín közeli barlangjáratok jelenlétére (említett kürtők) felszíni bemélyedések nem utalnak. A vastag, 10 m körüli lejtőtörmelék, delúvium lefedi a karsztos kőzetet, és a felszíni vízfolyás nehezen tör utat a járatok felé, nagyobb, 100 l/perc hozamú vizek nem jelentkeznek ezen a szakaszon. A metaandeziten gyűlő vizek a felszín alatt adódhatnak át a karsztos üregekbe.
|
A Fekete-barlang környezetének felszíni földtani
térképe |
Irodalom:
Simon Ernő: A
Tekenősi Fekete-barlang geológiai felépítése és genetikája
(Beszámoló
az MKBT 1978. évi tevékenységéről)
Grill József: A Tekenősi
Fekete-barlang bejárási útmutatója
(Hidrogeológiai kirándulások a
Bükkben. Lénárt László szerkesztésében, 1978.)