Lengyelekkel Alsóhegyen
    (Gyúró Lehel)

    Télen jelezte a kielcei csapat, hogy májusban jönnének egy hétre Alsóhegyre barlangászni. Vecsem, Almási, Meteor, Széki, Béke, Kossuth volt a kívánt menü. Sikerült egy hét szabit kivennem, hogy kísérni tudjam őket, Nóbi meg beszerezte a kutatási engedélyeket.
    Vasárnap reggel volt a találkozó Marcsival és Kuckóval Miskolcon, onnan vonatoztunk el. Fegyenc megszerezte nekünk a VITUKI házat, oda tartottunk. Jött az SMS a lengyelektől, hogy várhatóan vasárnap délután 2 körül érkeznek majd meg, így nem siettük el a dolgokat. A vonaton összebújtunk a két lánnyal, miközben mindhárman jót kuncogtunk az előtérben velünk együtt utazó barna testvérek csodálkozó és irigykedő pillantásain. Megérkezésünk után bebuszoztunk Jósvafőre, az eső csöndes szemerkéléssel köszöntött minket, majd irány a ház. Bárkányi Csabi már várt minket, belaktuk a szobákat, majd nemsokára megérkezett Zenész is. Másnap Marcsival és Csabival hármasban elmentek a Vecsembe (Csabi Nivájával :-). Délután 2-kor leballagtunk Kuckóval a faluba, akkorra volt várható az első csapat érkezése, és némi fagylalttal enyhítettük az immáron hétágra sütő nap erejét. Fél 3-kor megérkezett a 3 autó, rövid kocsmakitérő után megindultunk a házhoz gyalog. Délután beszélgetés, kaja majd eldőlés volt a program, illetve Kuckó hazament. Másnap irány Alsóhegy, Vecsem. Zenészék előző nap az első akna alatt bennhagyták a köteleket, így csak azt kellett beszerelni, illetve a 200-as depó alatti részeket. Nyista problema, egészen a 90-es akna alsó nittjéig. Éppen átszereltem, a kantárban lógtam, mikor odafentről "Uwaga! Uwaga!" kiáltások, majd 2-3 halk csattanás törte meg a csendet. "B+, ezek lerúgtak a párkányról egy követ!" gondoltam és igyekeztem minél kisebbre összehúzódni, "nem erre jön, nem erre jön, nagy ez az akna, én kicsi vagyok ..." Puff! Telitalálat a jobb kézfejemen. Hirtelen félig lebénultak az ujjaim, talán ordítottam egyet, és valószínűleg káromkodtam is hozzá. Odaföntről kérdeztek, mondtam, hogy nincs komolyabb baj, de eltalált. Átszereltem, majd leereszkedtem az akna aljába. Fájt a kézfejem, de amennyire meg tudtam állapítani nem tört és nem ficamodott. Lassan leérkeztek a lengyelek is, kiderült, hogy nem kő esett rám, hanem egy poignée. Az történt ugyanis, hogy az egyik lengyel zár nélküli karabinerrel rakta az oldalára az eszközt, de az nem volt bekötve a hosszú kantárjába. Így mikor az akna beszállásánál átküzdötte magát a szűkületen, a szikla feltolta azt, közben kinyitva a karabiner nyelvét, majd mikor kicuppant belőle, akkor az egész kóceráj elindult lefelé, hogy 60 m-el lentebb az én kezemen pattanjon egyet. Hát ezzel véget is ért az én Vecsem túrám, indultam kifelé. Elég rossz érzés volt, különösen az átszereléseknél kellemetlenkedett. Alaposan el is fáradtam, a kijáratnál már csak az akaraterő hajtott kifelé a barlangból. Norbi volt a külszíni ügyelet, azt mondja, neki úgy tűnt, hogy annak ellenére, hogy többször is ránéztem kimászás közben nem láttam őt ...
    Úgy másfél óra múlva szállingóztak a lengyelek, nem jutottak le a végpontra, 5 m kötél hiányzott hozzá. Vissza le a faluba, és irány Jósvafő. Délután borogatás és sebek nyalogatása. Másnapra lazább programot terveztem, elmentünk a Béke-barlangba. Kb. 11-kor indultunk gyalog a barlang bejáratához, elmentünk az Nagy-omlásig és vissza. A lengyeleket lenyűgözte a barlang, kattogtak a fényképezőgépek, és volt 1-2 mulatságos jelenet. Pl. van az a rész, ahol az ember szép méretes csavarokon ballag lefelé a falon. Mivel ott már megjött a víz, a következő száraz részen összegyűjtöttem a csapatot, de 3 ember nem érkezett. Kb 3 percnyi várakozás után visszaindultam, hogy mi van. Az egyik srác a felső csavaron gubbasztott ázott verébként, míg a másik kettő alatta beszélgetett. Kiderült, hogy az illető kezdő, és nem tud lemászni... A társai nem tudom miért nem segítettek neki, mindenesetre fél perc mutogatás után minden probléma nélkül lemászott. Kifelé a tempós haladás közben sikerült megtalálnom az egyetlen víz alatti mésztufagátat (száraz volt a barlang), és ezúttal a sípcsontomra szereztem egy méretes, kellemetlen zúzódást.
    Visszaúton megéhezett a csapat (már esteledett), így "magyarosat" étkeztünk a Tengerszemben. Ez állt bablevesből, gulyásból (Goulashdrakula alias Bogdan kedvéért) és jófajta csípős cseresznyepaprikából. Hmm ... Wojtek kopaszra nyírt feje sötétvörös színben pompázott már az első paprika után is, de végül győzött a túlerő, a 11 lengyel legyűrte a kis tál paprikát.

    Másnapi program: Almási, Széki, Meteor. Jó kis nap volt, még jó, hogy eljött a Béci segíteni, mert a lerobbant kezemmel nem biztos, hogy megcsináltam volna. Pár lengyel lement még a Székibe, aztán húztunk le a Meteorhoz. A Titánok csarnoka leültette a lengyeleket (reggel érkezett még egy autó, azok Lengyelországból egyenest a hegyre jöttek fel, kissé fáradtak voltak, nap közben páran a Meteornál aludtak, páran az Almási előtt), kijövetelnél viszont jól elkavartam az omladék tetejére. Mire visszamentünk a járatba, már jó négy centis agyagréteg figyelt rajtunk. A bejárat alatt ismét sikerült "rátérdelnem" a tegnap elintézett sípcsontra, szegény lengyelek nem értették, miért fetrengek a barlang bejáratában. Mikor leérkeztünk Szilasra, kiderült, hogy 4 hellyel kevesebb van az autókban, mint amennyi kéne. 2 forduló, fél 1 volt mire visszaértünk.

    A következő nap döglés, ketten elmentek egy Baradla középtúrára, de mindenki az előző napokat heverte éppen ki, kora délután pedig egy Kossuth túra vezette le a feszültséget, hogy a reggel érkezett utolsó kocsi utasai is lássanak "nem turista" barlangot. A szifonnál a felső járat meglátogatása után hatalmas locsolódás alakult ki, amit végül a barlang előtt végzett cuccmosás vezetett le.
    Este hatalmas bulit csaptak a lengyelek, egy Vass Imre túra után. Másnap ebéd, kulcsleadás, takarítás, és irány Létrás.