Búcsúbeszéd dr. Nébli Vendel temetésén

Kedves Tanár Úr!

Nem tudlak, de nem is akarlak másként megszólítani. Pedig egyetlen percig nem tanítottál hivatalosan, egyetlen vizsgámat sem kellett nálad letennem. Szigorúságodat, kristálytiszta logikádat, a fizika tudománya iránti szeretetedet, annak mélységes ismeretét elismertem, csodáltam, de akkor nagyon örültem, hogy kevésbé szigorú fizikatanáraim voltak.
    Mégis sokszor vizsgáztam nálad életemben. De azok a vizsgák a barlangkutatásról, kutatásszervezéséről, barlangi tudományos eredmények megvitatásáról, bélyeggyűjtésről szóltak. És sok-sok emberségről, segítőkészségről, amivel azok sorsát segítetted, akik mint te, szintén szerették a barlangokat, a barlangkutatást, a barlangkutató közösséget. Mindig szigorú, kemény, de egyértelmű, világos és értelmes feltételeket szabtál s azokat számon is kérted. Azt nem mondom, hogy mint ifjú egyetemista ezeket a szabályokat könnyen tudomásul is vettem. De azt tudom, hogy igazad volt, és ma már én is nagyon sok mindenben ugyanúgy gondolkodom, mint Te akkor.
    Barlangkutató múltad, tevékenységed összefonódik a miskolci barlangkutatással, annak eredményeivel, problémáival, megoldáskereséseivel. Álláspontod mindig tiszta és világos volt. Nem voltál igazán tekintélytisztelő, a tettek voltak számodra a mérvadók. Ily módon a barlangkutató egyetemista barlangkutató partner volt a szemedben.
    Az 1960-as évek elejétől vettél részt a miskolci barlangkutató életben, elsősorban az egyetemen keresztül. Az írásos feljegyzéseink szerint 1964-ben egy sikeres vizsga utáni éjszakai barlangjáró túra után a résztvevő diákok és Te, mint egyetemi oktató elhatároztátok, hogy egyetemi barlangkutató csoportot alakítotok. Az egyetem vezetése támogatta az elképzelést, és így rövidesen megalakulhatott a Tudományos Diákkör Karszthidrológiai Szakcsoportja (TDK) a Nehézipari Műszaki Egyetemen. A későbbiekben az MHT-ből kivált kutatóknak is lehetőséget biztosítottál a szervezett barlangkutatásra, megteremtve a csoport jogfolytonosságát. Ily módon a több mint 50 éves szervezett miskolci barlangkutatás e téren is sokat köszönhet neked.
    A "TDK" fő kutatási területe a (Szent) István-barlang és környéke volt. Az "István"-ban rengeteget dolgoztunk, sokszor a személyes vezetéseddel, sokszor a szervezésednek köszönhetően. Bontottunk a Pokolban, a Vizes-ágban, a Tordai-hasadékban, a Kőpincében és nem véletlenül őrzi a nevedet ugyanitt a Vendel-ág. A munkát az Észak-magyarországi Intéző Bizottság - a Te javaslatod alapján - anyagilag is támogatta, de az egyetem is jelentősen segítette.
    Az István-oldal kutatása nem mindig elégítette ki kutató kedvünket. Az István-lápai-barlang kutatásába egy időben igen nagy energiát fektetett az egyetemi csoport. Ennek az eredménye volt pl. az első "Lápa" térkép, melyet mások jobb, pontosabb felmérései követtek. Nemegyszer többnapos táborok voltak a barlangban, s ekkor mindig ragaszkodtál a telefonos kapcsolattartáshoz. Naponta legalább két alkalommal jelentkezni kellett a lenti csoportnak, hogy minden rendben van. Nem kívántál kockáztatni, tudtad, hogy a barlangkutatás "veszélyes üzem" Tudtad, hogy a balesetveszélyt körültekintéssel, óvatossággal jelentősen csökkenteni lehet.
    Voltak más "kirándulásaink" is. Pl. két hétig segítetted a csoport munkájával a Vértes László által vezetett Szeleta-barlangi ásatást, s csaknem egy hétig dolgoztunk a Kis-fennsíkon, Sólyomkút környékén, egy kisebb barlangot feltárva. Vezetéseddel és szervezésedben tártuk fel az Egyetem-töbri barlangot egy kéthetes komoly tábor keretében. Az akkori idők legszebb ácsolatát építettük meg, mert a biztonsághoz mindenek fölött ragaszkodtál.
    Te voltál az, aki egyetemi barlangkutató csoportban és a Marcel Loubens Barlangkutató Csoportban (ma Egyesületben) bevezetted a kutatási jelentés intézményét. Sok embernek nem tetszett, de ma mérhetetlen nagy eszmei kincs az, amit az akkori kutatásaink során érdemesnek tartottunk megörökíteni. Te szívósan megkövetelted már a leszállás előtt kitölteni a kutatási jelentést, aminek elsősorban biztonságtechnikai oka volt. A túra végén pedig a sikeres utat, az érdekes eseményeket és a munkavégzés tényének pontos rögzítését szintén megkövetelted. Ma ezek kordokumentumok, ezek alapján a történelmünk sokkal pontosabban, árnyaltabban követhető nyomon.
    Társadalmi lehetőségeidet mindig a legnagyobb mértékben kihasználva igyekeztél segíteni a barlangkutatást, s ezen keresztül a Magyarországon a hatvanas években megerősödő természetvédelem ügyét. Te vetted rá Földváry professzort, hogy bár ő nem szerette a barlangokat és a barlangkutatókat, álljon ki az Esztramos barlangjainak megmentése érdekében. És neki (neked) köszönhetően a 312-es szinten megmenekült a letermeléstől egy, a romjaiban is csodaszép, fokozottan védett barlangunk, amit Te neveztél el Földváry-barlangnak.
    Bár már elég régóta nem voltál barlangban, az egyetemi karszt-és barlangkutatás történései, eseményei mindig is érdekeltek. Cserébe szívesen adtál tanácsot, pontosítottad a visszaemlékezéseinket, szívesen vetted, ha valaki vitte tovább az általad megkezdett munkát.
    Most már végleg a mi kezünkbe adtad a miskolci egyetemi karszt-és barlangkutatás szervezését. Bízom benne, hogy szigorú kívánalmaidnak a továbbiakban is meg tudunk felelni. De arra kérlek, hogy további hosszú utadon inkább a barlangkutatás élvezeti értékét nézd a munkánkban, s cserébe megígérem, hogy mindig körültekintően, gondosan és a balesetek megelőzésére törekedve fogunk dolgozni.

Az örök karbidlámpa fénye világítson utadon!

dr. Lénárt László