Barlangi szifontavak vízszint-változásainak vizsgálata
    (Sűrű Péter)

TDK dolgozat (első változat, a mérések megkezdésekor)

    Magyarországon a karsztvíznek igen nagy gyakorlati jelentősége van, mivel a hazai ivóvíztermelés 30%-át adja, és a mélykarszton keresztül táplálja a legfontosabb hévforrásainkat. A legjobb minőségű ivóvíz a karsztforrásokból nyerhető. Több nagyvárosunk vízellátásában jelentős szerepet játszik, Miskolc ivóvizei, pl. a bükki karsztforrásokból származnak. A karsztvíz azonban igen sérülékeny, a karsztos felszínre kerülő szennyeződések szinte akadálytalanul mosódhatnak be, nagy mennyiségű vizet elszennyezve. Ezért kell lehetőleg minél pontosabb ismeretekkel rendelkeznünk a víz mozgásáról a karsztban. Miskolc ivóvizeinek jelentős része származik a lillafüredi Szinva- és Anna-barlangi-forrásokból, melyek a konyhasóval végzett víznyomjelzés szerint kapcsolatban állnak a Létrástető környéki barlangokkal. A különböző vízfestéses és egyéb vizsgálatok alapján ezek a barlangok egy, a Létrási-Vizes-barlangtól a lillafüredi István-barlangig terjedő barlangrendszer részei. Az ezt bizonyító első bükki barlang összekötés, amely a Marcel Loubens Barlangkutató Egyesület nevéhez fűződik, 1993-ban történt a Szepesi- és a Láner-barlang összebontásával. A további feltárásokat elősegítheti a barlangok végponti tavainak vizsgálata, amely a karszt vízháztartásának ismerete szempontjából is fontos. Ugyanis így megtudhatjuk, hogy a csapadék milyen gyorsan és milyen mennyiségben jelenik meg a barlangban, és mennyi idő alatt szivárog el a száraz időszakban.
    Ezért vizsgálom a tavak vízszintjét a terület két legjelentősebb barlangjában a Létrási-Vizes- és a Szepesi-barlangban. A barlangok a Jávorkúttól Lillafüredig húzódó felső-triász fennsíki mészkőben képződtek, melyet északról és délről vízzáró vulkáni és metamorf kőzetek határolnak. A Létrási-Vizes-barlang a terület keleti végében nyílik, valószínűleg a rendszer első tagja. ÉK-DNy-i irányú hasadékok mentén alakult ki. Két kisebb patak vizét is elnyeli, a patakok a végponti tóban találkoznak a föld alatt, a tó nagy vízszintingadozásokat mutat. Vízszintjének vizsgálatára 1983 februárjában lapvízmércét telepítettek. A vízmérce a tó keleti oldalában található, nulla pontja a rögzítési pont alatt 2,81 méterrel van. 1990 végéig heti-havi gyakoriságú megfigyeléseink vannak a vízszintről. Ennél sűrűbb adatsort a lapvízmércés méréssel csak hosszabb távú (több napos) lent tartózkodással lehetett volna nyerni. (Ilyen kísérletet eddig csak a Mátyáshegyi-barlang tavánál végeztek 1965-ben). A régi mérésekből csak a heti-havi csapadékösszeggel való összefüggésre lehetett következtetni és a tó éves vízjárásáról kaphattunk általános képet. Az árvízi vízhozamokra csak az uszadéknyomokból következtethettek. Nem tudták megfigyelni a csapadék megjelenésének, és a tó leapadásának folyamatát sem.
    Ezek tisztázására kezdtük meg májusban a folyamatos vízszint megfigyelést a Dataqua 2002 Kft. által felajánlott műszerek segítségével. A Létrási-Vizes tavában a műszert a vízmérce rögzítési pontjához erősítettük és tizenöt-percenkénti mérésre állítottuk. Így naponta közel száz mérési adatot kapunk, melyek centiméter pontosságúak. A mérési gyakoriság minimum kéthavonta tette szükségessé a műszer leolvasását, amit csak számítógép (esetleg hordozható számítógép) segítségével hajthattunk végre, ezért a körülmények miatt úgy döntöttünk, hogy a felszínen oldjuk meg. Ilyenkor néhány nap kiesés történt, mert a kihozatal időigénye miatt nem volt megoldható a műszer azonnali visszahelyezése.

    Az eddigi adatok alapján a csapadék 1-2 órán belül megjelenik a tóban, a vízszint igen gyorsan tetőzik, majd fokozatosan lassuló apadásba kezd. A vízszint helyreállása több mint egy hónapig is eltarthat. A gyors vízszintemelkedés oka az, hogy a tavat elsősorban a nagy keresztmetszetű járatokban áramló B-karsztvíz táplálja, míg a lassú apadás a kisebb hasadékokból, pórusokból később beérkező víznek köszönhető (Maucha László).

    A Szepesi-barlang K-Ny-i irányú, jelentős vertikális kiterjedéssel (kürtők, fejlett felső járatok), a barlangi vizek elsősorban a töbrökön át leszivárgó csapadékból származnak. A főágban patak folyik, mely egy időszakos és egy állandó forrásból kapja vizét, ezért csak egy szakasza állandó. Általában csak hóolvadáskor, vagy nagy esők után folyik víz a barlang teljes hosszában. A végponti tó vízszintingadozása nem igazán ismert. A feltárás után nem sokkal még a hatvanas években beépített vízmércén leolvasott adatok szerint a tó vízszintje közel állandó. Pl.: 1983-ban a következő adatokat olvasták le:
    02.27. -4,5 dm
    04.07. -6,0 dm
    08.18. -4,7 dm
    12.01. -4,5 dm
    12.29. -4,4 dm
    Mint látható az adatok igen szórványosak, ami azzal magyarázható, hogy a barlang nehezen, és csak tapasztalt barlangászok számára járható. A tó vízállása a régi megfigyelések szerint 4,5 dm körül ingadozik, ettől csak nagy vízutánpótlás, pl. hóolvadás miatt tér el nem túl jelentős mértékben. Ezt a legújabb mérések is megerősítik. Ennek oka valószínűleg a Tóban tárolódó víz nagy térfogata, és az, hogy a nagy vízfelület miatt kis vízszintnövekedéshez is hatalmas térfogat növekedést szükséges. Az itt elhelyezett vízmércét a nehéz megközelítés miatt óránkénti mérésre állítottuk, ami akár 3-4 havonta történő leolvasást is lehetővé tett volna, de ezt nem használtuk ki. Nagyobb arányú (10 cm-es) vízszintemelkedést csak július 28-án mértünk háromnapos intenzív esőzés után. Mint a grafikonból látható a csapadékot csak 48 óra múlva követte vízszintemelkedés. Ennek oka az lehet, hogy a barlang vizei elsősorban a beszivárgó csapadékból származnak. A továbbiakban érdemes lenne vizsgálni a befolyó patak vízhozamát, valamint a kisebb 1 cm-es vízszintingadozások okát és a vízszintváltozást összehasonlítani egy karsztvízfigyelő kút vízszintjével.

Hidrogeológiai megfigyelőhelyek a Bükk területén