Jelentősebb kutatási eredményeink a Kis-fennsíkon, a Lusta- és a Hollósi-völgyben
    (Várszegi Sándor, Kiss János)

2002 őszén egyeztettük elképzeléseinket, s ezt követően úgy döntöttünk, hogy közös munkával elkezdjük a Kis-fennsík K-i szakaszának komplex barlangkutatását.
    Tevékenységünk kezdetben igen sikeresnek bizonyult, mivel ekkor a Bronzika-barlang hosszát közel 200 m-nyi járathosszal sikerült megnövelnünk. Ezt követően a terület néhány kisebb barlangjának átvizsgálása nem hozta meg a várt eredményt, mivel ezek néhány méter után elszűkültek, vagy áthatolhatatlan omlás állta utunkat.
    Az év elején a Bronzika-barlang bejárat közeli omladékát kitakarítottuk, s ezzel a lejáratot biztonságossá tettük. Az igen reményt keltő végponti szifon (amit lengyel kutatótársaink Riviérának neveztek) átbontását mindaddig nem tudjuk elképzelni, amíg a "Rókafogó" szűkületet nem tudjuk megbővíteni, vagy egy kellőképpen karcsúsított rohamcsapatot összehozni a feltárások folytatására.
    További lehetőségek után kutatva a legkézenfekvőbb kutatási helynek a vízmű ÉNy-i kerítésének sarkától kb. 25 m-re, a sziklafal oldalában nyíló hasadék tűnt, melyet Kiss János korábban 5,6 m hosszúságban tárt fel. A rossz megtartású járatszakasz átbővítése után folytattuk a korábban forrásbarlangként funkcionáló ősbarlang további feltárását. Hamar kiderült, hogy egy színlős, tipikus eróziós barlanggal állunk szemben, melynek vonalában, az eddig feltárt 20 m-es szakaszon, a barlang korához képest jóval fiatalabb korú levető húzódik, mely, mint ez a barlang 7. méterében látszik, a járat kb. egyharmadát formálisan lenyírta, és ismeretlen mélységbe levezette. A vető okozta geológiai különlegesség mellett sajnos számunkra azt is eredményezte, hogy a járatot a barlang fölötti lazább üledékkel teljesen eltömedékelte, igen nehéz bontási körülményeket teremtve. Végül is barlang jelenlegi végpontján egy nagy méretű kürtő hozta be a nagy mennyiségű kitöltést a járatba, s emiatt a további feltárást időlegesen megfontolás tárgyává kellett tennünk. Az eddigi 20 méteres szakasz feltárására Kiss János 12, Várszegi Sándor 7, Mogyorósi József 2 munkanapot fordított. További vizsgálódásunk és méréseink során az derült ki, hogy a barlang végpontja fölött, ezzel az ominózus kürtő túloldalán, a várható folytatás nyomvonalán egy termecskékből, egy rövid lejtős szakaszból álló kisebb üreg található, ezt korábban szintén Kiss János tárta fel. Amely, egyelőre úgy tűnik, hogy kedvező esetben a hiányzó láncszem lehet a Bronzika egyik ága és a Hasadék-(egyébként Eróziós-)barlang között. Így a következő években az is kiderülhet, hogy honnan került a Hasadék-barlangba a járat aljából kihordott agyagpala törmelék és némi kvarckavics és porfiritdarabkák? Mivel ilyen kőzetek legközelebb csupán a Lilla-barlangtól D-re húzódó vonulatban találhatók.
    Időközben K-i irányból is megpróbáltunk bejutni a Kis-fennsík legnagyobb, s forrásközelben Béke-barlangnyi méretű járatrendszerébe, a Bronzika-barlangba. Korábban Kiss János a sziklás terepen 50 méterre egymástól két helyen is barlangi fellevegőzésre utaló deresedéseket talált. Mindkettőt megástuk. Az alsóbb szintű kifújás törmelékkúpból származott, így ezt háromnapos munka után fel kellett adnunk. A felső kifújásnál viszont egyből sikerült rábontanunk a szálkőben induló lejtős barlangjáratra, s kétnapi munkával 5 méterre jutottunk. A nehéz anyagkiszállítási körülmények miatt viszont - az időközben Angyalvári-barlangnak elnevezett objektumban - a munkálatokat decemberig szüneteltettük. Ekkor azonban újabb négy bontási partit szerveztünk. Összességében Kiss János és Várszegi Sándor 6-6, Galán Mihály 3, Kovács Attila 2 napig bontotta a barlangot. A járat 20% lejtéssel tovább mélyül, s a jelenlegi végpont mintegy 15 méterre van a bejárattól. A további feltárás bíztatónak tűnik ugyan, de az anyag kiszállítása egyre nehézkesebb, s jelenleg már 4-5 főt igényel.
    Kiss János indítványára augusztus 12-én úgy döntöttünk, hogy kirándulunk egyet a Lusta-völgybe, majd innen a Kurta-bércen át a létrási házat is megcélozzuk. Már jócskán benne voltunk a Lustában, amikor megkerestük a hegyoldalban fellehető Egyenes-barlangot, ami egyébként görbe is, meg lejtős is, e mellett tele van kőtörmelékkel, a sok szúnyogról nem is beszélve. Egyszóval nem nyerte meg tetszésünket a téma, s így elindultunk lefelé a lejtőn. Egyszerre csak Jancsi veszettül ásni kezdett egy sziklafal tövében, majd örömmel konstatálta, hogy új barlangot talált. Mit mondjak? Ettől féltem ... Ez a fiú mindig talál valamit, s így lehet tovább szenvedni. A körmeink elkoptak, s a tetejébe még ránk is esteledett. Ekkor azzal mentünk haza, hogy holnap, kipihenten folytatjuk a Bükk "legifjabb" barlangjának életre keltését. Összesen hét alkalommal volt szerencsénk megtapasztalni, hogy a barlangfeltárás nem mindig "fenékig tejföl". Volt itt kőtörés "orrvérzésig", iszapos agyaggal megtöltött zsákok kihúzgálása a lejtős járatból, mindez különleges tornagyakorlatokkal fűszerezve. De végül mindennel sikerült megbirkóznunk. Ám közben rájöttünk, hogy mindezeket azért kellett végigszenvednünk, hogy új barlangunk 5. méterénél a plafonból belénk jöjjön az Egyenes-barlang. Ez kőtörmelékes agyaggal - a hosszú évezredek alatt - szinte betemette, az irányát tekintve merőleges barlangunkat. Mindennek ellenére sikerült még hat métert előrehaladni.
    Közben Kiss János hosszabb külföldi úton vett részt, én viszont ezalatt megbontottam az Angyalvár-barlang alatt tíz méterre található sziklafal aláhajlását, amely - nézetem szerint - barlangfeltárási szempontból igen bíztatónak tűnt. Néhány nap kemény munka után beigazolódott sejtésem, miszerint: igaz, hogy egy nagyméretű - az Angyalvár-barlang irányából teljesen feltöltődött - barlangszakaszon kell áttörnöm, de ezt követően megnyílhat az út az ismeretlenbe. Tanulmányútja után Jancsit meghívtam egy kis Húsvét-barlang "kóstolóra". (Úgy tűnt a látottak nem nyerték meg tetszését, mert azóta sem indítványozta a folytatást.) S bár a Húsvét-barlangi 16 napi bontásom csupán egy 5 méter hosszúságú járatot eredményezett, de a közel szintes barlang jelenleg egy fő számára is könnyen továbbontható. Nehéz megjósolni, hogy a két közeli barlangból melyik jut majd célba. (Én viszont úgy döntöttem: amikor összejön egy 4-5 fős parti, akkor beszállok az Angyalvári-barlang bontásába is.)
    Még volt egy "dobásunk", amiről szintén említést kell tennem. Szeptember 28-át írtunk, amikor Jánosunk kirándulni hívott a Déli-Bükkbe. Már félúton jártunk Hollóstető és Ilona-kút között, amikor váratlanul bekormányozta kocsiját az út melletti csalánosba. Épp aggódni kezdtem, hogy kifogyott a benzinünk, amikor megnyugtatott, hogy csupán meglepetést akart okozni. Ezt teljességgel sikerült elérnie, amikor a csomagtartóból elővarázsolt egy 5 kg-os bunkókalapácsot, és egy egész véső arzenált. Ezután néhányszáz méteres gyalogtúra következett, majd egy sziklafalhoz érkeztünk, melynek tövében két, méreten felüli kőtömböt véltem felfedezni. Kiderült, hogy ő már hosszú ideje tervezi, hogy itt kibontja a Hollósvölgy-barlangot. De mindezidáig nem sikerült olyan kalapácsot szereznie, hogy a bejáratot őrző ágyneműtartónyi "Nagyság" szétütésének kellő eséllyel vágjon neki. (Milyen szerencse, hogy pont most, igen!) Nem volt mit tenni. Elkezdtük az "Üsd, vágd, nem apád, nem anyád!" játékot. Végül is mindent szétvertünk, ami utunkat állta, s ezen felül jócskán vödröztünk is napestig. Ekkor már be tudtunk volna nézni a nyiladozó sötétségbe, de - mint kiderült - lámpát egyikünk sem hozott magával. Így aztán egyikünk sem tudta mibe keveredtünk. Következő alkalommal a fiammal erősödött kis csapatunk, s ekkor már öt méter mélységűre sikerült növelni a legújabb barlangunkat. Négy nap múlva Jancsival ketten - bár nagy nehézségek árán -, de sikerült egy ferde járatszakasz kibontásával a barlangszakasz hosszát 6,7 méterre növelnünk. A jelenlegi végponton erős borsókövesedés tapasztalható, ami a további feltárás szempontjából is bíztatónak tűnik.
    Az itt közölt kutatási eredményeinket - úgy tűnik - kellő biztosítéknak tekinthetjük, hogy amennyiben újabb kutatótársakat is sikerül megnyernünk feltárásaink kiterjesztése és hatékonyságának növelése érdekében, szeretett Bükkünk rövidesen igen jelentős új barlangrendszerekkel gazdagodhat.