1. Függelék

A - A sport fegyelemre tanít - A Képmás magazin cikke

B - A barlangászatról - Bata Johanna riportja Kovács Attilával

C - Barlangi szifontavak vízszintváltozásainak vizsgálata - TDK dolgozat

A sport fegyelemre tanít

Sokakat foglalkoztat az extrém sportok világa. Választ ezúttal arra kerestünk, hogy mi az, ami ezen a csöppet sem veszélytelen területen vonzó lehet, miért van az, hogy ennyire szeretünk farkasszemet nézni a kockázattal.

A víz alatti világ varázsa

- Gyerekkorom óta rajongok a búvárkodásért - meséli Mezősi Tamás, a miskolci Neptun Búvár Klub vezetője - Olvasmányélményeim vezettek rá ennek a sportnak a szépségére, kamaszkoromtól lelkesen merülök. Szerencsére a szüleim is támogattak elhatározásomban, hiszen megértették, hogy akkoriban ez volt minden vágyam.

A Neptun egyébként "örökségként" érkezett Tamás életébe, hiszen a társaság már meglehetősen régóta, 1968 óta létezik. Eleinte az MHSZ felügyelete alá tartoztak, azonban néhány éve végre kiemelten közhasznú szervezetként, önállóan is működhetnek. Jelenleg közel százan vesznek részt valamilyen formában a klub mindennapjaiban, ami azt mutatja, hogy igencsak népszerű ez a víz alatti sport.

- Ahol tudunk, természetesen segítünk is, árvíz vagy egyéb katasztrófa esetén szívesen állunk a bajba jutottak rendelkezésére. Honlapunkon minden elérhetőségünk megtalálható - mondja Mezősi Tamás - Emellett oktatunk, hiszen a búvárkodásnak is megvannak a szinte mindenki számára elsajátítható alapjai. Nem veszélyesebb ez a sport sem, mint bármely másik, ajánlom minden vízbarát, mozogni vágyó figyelmébe.

Tamás lelkesen magyarázza, hogy Magyarország vízi világa rendkívül izgalmas, sokszínű terepet kínál a merülőknek. Azt persze nem titkolja ő sem, hogy a tengeri búvárkodásnál lélegzetelállítóbb - természetesen nem a szó legszorosabb értelmében - kalandot és látványt kevés sport nyújthat. Ő például vízi túrái során találkozott már lepényhallal és cápával is…

- Leírhatatlan az élmény, amit a merülés nyújt. Hogy mi a legvonzóbb benne? Talán az a repüléshez hasonlítható érzés, amikor a víz mélyén kalandozva az ember úgy érzi, lebeg, bátran átadhatja magát a hullámoknak. Közben pedig olyan világokba csöppen, amelyekhez foghatót a felszínen nem találna. Örülök, hogy a fiam is beleszeretett a búvár-létbe, élmény, amikor ketten, együtt fedezzük fel a víz alatti birodalom csodáit…

Csodák a föld mélyén

A barlangászat szépségeiről három fiatalember - Kovács Attila, Kiss László és Nagy Zsolt - próbál meggyőzni. Mindhárman a közel száz főt számláló Marcel Loubens Barlangkutató Egyesület oszlopos tagjai.

- Egyesületünk többféle tevékenységgel foglalkozik - mesélik - Vannak a tagok között, akik kizárólag extrém sportként kezelik a barlangászatot, mások a kutatást, a tudományos tevékenységet tartják fontosnak benne. Sokan kérdezik, miért vállaljuk fel az ezzel az életformával járó kényelmetlenségeket, a nyirkos, sokszor veszélyes környezetben való kalandozást. Ők még nem tudják, hogy hatalmas élmény a föld mélyén kúszni-mászni, közben lenyűgöző látványban részesülni, esetenként denevérekkel barátkozni. Általában aki egyszer is kipróbálja a barlangtúrát, a hatása alá kerül és amatőr vagy profi szinten maga is barlangásszá válik.

Emellett a fiúk nem titkolják, hogy a közös érdeklődés a kötődéseket is erősíti, a barlangok szerelmesei többnyire jóban-rosszban számíthatnak egymásra.

- Az ember a barátjában bízik a leginkább, márpedig a barlangban sokszor kerülünk olyan helyzetbe, amelyben feltétel nélküli bizalom nélkül nem boldogulnánk. Ráadásul nemcsak a felszín alatt találkozunk, hiszen a megfelelő terep felderítése is ránk vár, gyakran túrázunk azért, hogy újabb barlangokra leljünk. Emellett pedig egyéb extrém sportokba is belekóstolunk együtt, számtalan élmény fűzi egymáshoz egyesületünk tagjait - lelkesednek.

Elárulják azt is, hogy a barlangászat - bár különösebb előtanulmányokat nem igényel - igencsak erőt próbáló feladat, hiszen a föld alatti kúszás-mászás nem kíméli a vállizmokat. Ugyanakkor bárkinek ajánlják ezt a sportot, aki szereti a kalandot, a kihívásokat; már gyerekkortól próbálják tevékenységeikbe bevonni az érdeklődőket. Ingyenes nyári tábort is szerveznek a lelkes barlangászok, ahol a közös élmény-és felfedezőtúrák alkalmával egyre több embert próbálnak a rendhagyó sport szerelmeseivé tenni.

Engem meggyőztek…

A sport szárnyakat ad

A miskolci Grúber Ferenc a sárkányrepülés nagymestere. Ő ugyan nem nevezi így magát, versenyeredményei azonban helyette beszélnek. Hazai viszonylatban az elsők között van, európai szinten a legjobb száz versenyző között tartják számon. Tanítványai is szép nemzetközi eredményeket tudhatnak magukénak.

- Ötéves koromtól állandóan az eget bámultam - jegyzi meg tréfálkozva Grúber Ferenc - Ha az ember egyszer belekóstol a repülés mámorába, többé nem szabadul. A sárkányrepülés ugyanis számomra nem csupán sport, de egy újfajta életszemlélettel is megajándékozott. Megtapasztalni az égbolt végtelenségében saját kicsinységünket, a szabadság mámorát, a szellemi felszabadulás csodáját, a természettel való eggyé válás harmóniáját - felejthetetlen, egy életen át fogva tartó élmény.

A jeles sportember nem titkolja, hogy Magyarországon egyáltalán nem könnyű a boldogulás. A sárkányrepülősöket - bár nem olcsó a sport, amit űznek - az ország egyetlen fillérrel sem támogatja. Egészen más mentalitás, hozzáállás tapasztalható külföldön, ahol - interjúalanyom véleménye szerint - megbecsülik a sportolókat.

- Ha életben akarok maradni és a családomat is el akarom tartani, sportolói tevékenységem mellett dolgoznom is kell. Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen képes vagyok mindig maximálisan az adott feladatra koncentrálni, így általában sikerül elérni a céljaimat.

És hogy mi a következő cél?

- Szeretnék világviszonylatban a legjobb ötven versenyző közé bekerülni - érkezik a határozott felelet - Egyébként pedig jó lenne, ha minél több ember rátalálna a sportra. Ez az ugyanis, ami célokat ad, kitartásra és elfogadásra nevel. Ezen a területen működik az, ami a magyarországi mindennapokban a legkevésbé sem jellemző - az emberek odafigyelnek egymásra, elismerik a másik tehetségét, képességeit, nem törtetnek, nem taposnak végig egymáson. Szeretném, ha az az életszemlélet, amely a sportolókat egy összetartó közösséggé teszi, a hétköznapi életben is érvényesülni tudna. Észre kellene venni végre, hogy a világgal és az önmagunkkal való megbékélés az élet egyik legnagyobb ajándéka.

Szabó Virág http://www.kepmas.hu/

Megjelent a Képmás magazin, 2005. júliusi számában.

Hobbi magazin - a barlangászatról

Bata Johanna riportja Kovács Attilával

Bata Johanna: Honnan jött az ötlet, hogy barlangászkodni induljon?

Kovács Attila: Későn kezdtem barlangászni, ezért korán kezdem: úttörőként egy Természetjáró őrs tagja voltam, sokat túráztunk, táboroztunk. Igen büszkék voltunk arra, hogy - a kortársainkkal ellentétben - mi ismerjük a hegyi utakat, a turistajelzéseket, hogy tudunk tüzet rakni, bográcsban főzni, sátrat verni, és képesek vagyunk a hegyen tölteni több napot és éjszakát ... de barlangokba nem jártunk. Tinédzserként a város peremén, egy erdőszéli házban laktam, de akkor is kielégített a pár kilométeres környéken való kószálás, sem nagyobb hegyekre, sem barlangokba nem vágytam.

35 évesen, már igazi városlakóként, amikor a fiam is akkora lett (kb. 8 éves), hogy együtt indulhattunk kerékpártúrákra (az emelkedőkön többnyire én vontattam a háromsebességes campingbiciklijét), egy alkalommal az egyik túratársunk hozott magával egy könyvet. Lénárt László Barlangok a Bükkben című műve volt. Beleolvasva felrémlett bennem pár üregbejárat képe, amely mellett elmentem még úttörő koromban. A kerékpártúra utolsó napján megpróbáltunk párat megkeresni ezekből a Jávorkút-Létrástető területen.

Nem sokat találtunk, de pár hét múlva, már gyalogosan indultunk el a bükki Kőlyuk felkeresésére. Ennek a barlangnak, vagy inkább barlang-csoportnak nagy termei is vannak, de bizonyos szakaszait vizes, agyagos kuszodákon át, meglehetősen sárosan lehet csak megközelíteni. A régészetileg egyik legérdekesebb része is ilyen, ahol magyarországi kuriózumként a kb. 150.000 évvel ezelőtti ősemberek medvekaparást utánzó karcai láthatók a sziklafalon. A kis, eldugott termet megtaláltuk akkor, de a karcokat csak később.

A hétvégi gyalogos vagy kerékpáros túráim célpontjai ezután a bükki barlangok lettek. Az említett könyv alapján megpróbáltam felkeresni azokat, és ahová tudtam vagy mertem, bementem. A következő év tavaszán, amikorra elterjedt a barlangos "mániám" híre, egy ismerősöm említette, hogy ismeri az egyetemen oktató Lénárt Lászlót, (az említett könyv szerzőjét), aki nagy barlangász hírében áll, és megadta a telefonszámát. Azt már tőle tudtam meg, hogy létezik egy egyesületként a Bükkben tevékenykedő csoport, akik minden héten csütörtökönként a Kossuth Gimnáziumban találkoznak. Elmentem egy ilyen gyűlésre ... és ott ragadtam. Azóta csak akkor nem megyek, ha beteg vagyok, vagy távol vagyok, vagy valami más komoly akadálya van.

Az egyesület a Bükk-hegységben, Létrás-tetőn egy kutatóházat üzemeltet, itt minden hétvégén van valamilyen barlangos program. A heti gyűléseken is elsősorban a hétvégék programjának megbeszélése folyik. A kutatóház a Bükk barlangokban leggazdagabb területén van, az egyesületnek több környékbeli barlangra is van kutatási engedélye. A kutatás részben újabb barlangok vagy barlangrészek feltárását jelenti, esetleg térképezéseket, barlangvédelmi tevékenységet, megfigyeléseket, kőzetek, agyag és más üledékek gyűjtését és vizsgálatát, barlangi vagy barlangokhoz kapcsolódó élőlények megfigyelését, a barlangi vizek és a hozzájuk kapcsolódó felszíni források tanulmányozását.

B. J.: Mit vett célba legelőször, és hogyan indult útnak?

K. A.: Azt hiszem ezt részben megválaszoltam fent ...

Egyébként ez mindig fokozatosan történik. Eleinte kisebb és könnyebb helyekre megy el az ember, később jönnek a nehezebb barlangok. Ennek részben ellentmond, hogy rögtön az elején, az első gyűlésen, vagy a másodikon jelentkeztem egy akkor szerveződő expedícióra, ami az ukrajnai Podóliai-hátság hatalmas gipszbarlangjait vette célba. Ezek 100 km hosszúságú barlangok, amelyek viszonylag kis területen, de nagyon sűrű járathálózattal, igazi labirintusként "produkálják" ezt az alig elképzelhető nagy járathosszt. Sok érdekes képződmény, kristályok, agyagféleségek, mangánkiválások is találhatók bennük, de őskori eltévedt ember csontváza is, és sok helyen az ukrán barlangászok által készített agyagszobrok is. Az egyik ilyen szobor éppen Zoluska, aki az ukránoknál egy Csipkerózsika jellegű mesealak, és a felszíni gipszbányászat során feltárult 80 km-es barlang is róla kapta a nevét. De volt ott egy 10 méteres asztal is, teli minden jóval: hurka, kolbász, kenyér, szőlő és déligyümölcs, boroskanna és pálinkásüveg - mindez agyagból. Más barlangokban, pl. a Krisztalnajában, de különösen a Dzsurinszkajában fantasztikus szépségű gipszkristályokat láttunk, de a Zoluska vas-sztalaktitja és 80 cm méretű kristálya is nagyon érdekes volt.

Persze nem kell nagyon messze mennünk, hiszen a Bükkben is nagyon sok szép barlang van. Bejárati szakaszuk többnyire - mint a Bükkben általában - függőleges járatokkal meredeken lefelé tart, majd egy közel vízszintes, látványos patakos ágban folytatódik. Emiatt a nagyközönség valószínűleg soha nem fogja ezeket látni, csak a megközelítés nehézségeit vállaló, gyakorlott barlangászok. De ez nem is baj, hiszen a legszebb képződmények sérülékenysége nem viselné el a tömeges látogatottságot.

B. J.: Merre járt (országok, barlangok)?

K. A.: Többnyire a közeli, vagy legalábbis európai országokban jártam, bár lenne hely távolabb is, ahová szívesen elmennék: ez Mexikó.

Magyarországi barlangászoknak nagyon jó, közeli hely Erdély, a Királyerdő vagy a Bihar-hegység. Itt még feltárási lehetőségek is vannak ma is, bár rengeteg barlang ismert. Saját szervezésben, vagy kolozsvári barátaink segítségét kihasználva számos helyen jártunk. Csupán a legérdekesebbeknél maradva a Szelek-barlangját vagy a Zgurestyi-jégbarlangot említeném, de az Őr-völgy (Garda környékén) vagy a Szegyesdi-völgy a turistától a barlangászig mindenkinek bőven tud barlangos élményt nyújtani. Bárki számára bejárható az idegenforgalomnak is megnyitott Szkerisórai-jégbarlang, vagy a fantasztikus szépségű kiskói Medve-barlang.

Hasonló jó barlangos hely a Lengyel-Tátra. Pár lengyel ismerőssel változatos barlangokban lehet ott is túrázni.

Szlovákia ugyancsak jó lehetőségeket kínál, és közelsége révén fel is keressük gyakran. Szlovákiai magyar és néhány lengyel csoporttal való jó kapcsolatunk sok jó barlangos hétvégét eredményezett már.

Jártam Franciaországban egy barlangi-mentő tanfolyam keretében. Albániában, ahová gyakorlatilag szűz területre érkezve elsősorban új, feltáratlan barlangokat kerestünk. A szűkös időnk miatt csak néhány kisebb és közepes méretűt találtunk, mostanában tervezzük a visszatérést oda.

Montenegróban egy botanikai kiránduláshoz kapcsolódva jártam egyszer, de természetesen a barlangos lehetőségeket kerestem. Találtam is néhányat, és örömmel látom, hogy más magyar barlangászok is kezdik felfedezni az ottani területet.

Görögországban és Olaszországban mély aknabarlangok bejárását terveztük, ahol a csapat nagy részének sikerült is elérni az aknatalpat, vagy a tervezett végpontot.

B. J.: Milyen típusú barlangokban járt?

K. A.: Elég sokfélében, de leggyakrabban a bükki, régebben zsombolyoknak nevezett, ma már azonban inkább víznyelőknek minősíthető, függőleges, vagy közel függőleges bejárati szakaszú, alján szintes, patakos ággal rendelkező barlangokban. A Bükk-hegység karsztosodására ezek a barlangok jellemzők, és mivel itt van a kutatási területünk, legtöbbet ilyenekbe járok, mint a csoport többi tagja is. Ezek a barlangok többnyire mészkőben képződtek. Persze van közöttük olyan, amelynek nagyon rövid a függőleges szakasza, inkább vízszintes jellegű, és olyan is van, ami gyakorlatilag végig függőleges. Nincs patakos ága, vagy még nem sikerült megtalálnunk.

Külföldön, magasabb hegyekben számos nagy aknabarlang nyílik, ilyenekben is jártam és még szeretnék eljutni a későbbiekben is.

A gipszbarlangokról már beszéltem korábban. Jégbarlangokban is jártam, vagy inkább jegesbarlangokban, mert teljesen jégben kialakult barlangban, amit például egy gleccser belsejében olvaszt ki az olvadékvíz, még nem jártam.

Ugyancsak nem jártam vulkanikus kialakulású barlangokban sem, amiből Magyarországon található jópár apró üreg, de a világban nagyon nagy, 50 km nagyságrendű lávacsatorna-barlangok is vannak.

B. J.: Mennyire veszélyes a barlangászat? Esetleg került-e vészhelyzetbe?

K. A.: Alapvetően nem veszélyes dolog a barlangok bejárása, de azért néhány fontos biztonsági szabályt be kell tartani. Mivel a barlang nem élettere az embernek, ezért aki nem tud kijutni, viszonylag rövid idő alatt, az élelem és ivóvíz hiánya, vagy a kihűlés miatt elpusztul.

Fontos a megfelelő fő- és tartalékvilágítás, és fontosak a társak. A barlangászat nem magányos dolog. Minden barlangkutató tudja, hogy ha bajba kerül, onnan csak a társa tudja kihozni. Kívülről mentésre induló laikusok ugyanúgy bajba kerülhetnek, és valószínűleg csak a mentésre szoruló személyek számát fogják szaporítani. A barlangászok között ezért erős az összetartás, ami nem biztos, hogy a felszínen, a civil életben is "működik", de a barlangban biztosan.

Barlangba indulóknál fontos a megfelelő fizikai és pszichikai felkészültség és alkalmasság. Sok barlang kifejezetten erős lelki "állóképességet" követel meg. Kell az erős fizikum, bár általában nem szükséges különleges edzettség, egy átlagos sportos testalkatú embernek nem jelenthet leküzdhetetlen nehézséget egy-egy nagyobb barlang bejárása.

Egy kis izgalom azért mindenkiben szokott lenni barlangtúra előtt, különösen ismeretlen helyre induláskor, de ez természetes, hiszen alapvetően az ember számára életidegen helyre készül. Annál nagyobb örömet okoz a végén a sikeres túra, a fantasztikus földalatti világ bejárása, megismerése.

Kerültem már vészhelyzetbe is. Egy kisebb barlangban éreztem először a bezártsági érzést, ahonnan nagyon nehezen tudtam kijönni. Először jártam az üregben, előttem más ember még nem járt ott, ezért is mentem be. Két társam kint maradt, a bejárati szűkületen nem tudtak átférni, ezért magamra voltam utalva, és hanyatt fekve, lábbal előre, nem tudtam visszaaraszolni a bejárathoz vezető emelkedőn. Már elég rosszul voltam, rám tört a pánik, de valahogy sikerült lecsillapítani az egyre vadabbul kalapáló szívemet, és elakadó légzésemet, és bár minden ösztönöm kifelé hajtott, sikerült ezt legyőzve mégis befelé kúsznom néhány métert, ahol már annyira tág lett a járat, hogy hasra tudtam fordulni. Ebben a helyzetben aztán sikerült kitolni magam barlangból. Szűkebb helyeken azóta is rám tör az akkor megismert érzés, és most is nagyon kellemetlen.

Egy másik alkalommal csak a csoda folytán maradtam életben. Nem tudtam róla, hogy évek óta aorta-tágulattal élek (nem volt tünete), és egy barlangtúrán, egy kuszodában, hason fekvő helyzetben, a fotós felszerelésem cipelése közben kirepedt. Elvileg el kellett volna ott véreznem, és meg kellett volna halnom kb. 10 perc alatt, de egy szerencsés helyzetű zsírmirigy miatt nem ömlött a vér befelé a testembe, csak szivárgott, ezért élve jutottam el a műtétig. A beteg, tág aortát egy műérrel pótolták, azóta ezzel élek. Sohasem leszek teljes értékű már, de barlangászni tudok, bár kicsit visszafogom magam. Azt is mondták a kórházban, hogy a súlyos, a szív lefogásával is járó műtét túlélését, és a gyors lábadozásomat valószínűleg éppen a barlangászás miatt az átlagosnál erősebb fizikumomnak is köszönhetem.

B. J.: Érdekes tapasztalatok, látványok?

K. A.: A magasabb hegyekben barlangászni, sokszor már a környék látnivalói, a napnyugták, a napfelkelték, az alul hullámzó felhőtenger, a völgyekben folyó párafolyamok miatt is megéri. Még le sem megyünk a barlangba, de már teli vagyunk élményekkel. A csillagok sehol nem ragyognak olyan szépen, mint a hegyekről nézve.

Ha aztán odalent hatalmas folyosók, nagy termek, gyönyörű kristályok, dübörgő patakok és vízesések várnak, az már csak tetézi az élményeket. Az aknabarlangokba délben besütő nap, vagy a bejáratközeli részek vastag mohaborításának látványához semmilyen felszíni élmény nem fogható. Ehhez persze, ha összeszorult gyomorral is, de be kell lógni az 50 vagy 100, esetleg 200 méter mélységű aknába egy szál kötélen, és a felszínen begyakorolt mozdulatokkal kezelve a kötélen való közlekedésre szolgáló eszközeinket, múló szorongással és egyre növekvő csodálattal lehet figyelni az ember számára idegen, de sok növénynek és állatnak otthont, táplálékot adó hely félelmetes nagyszerűségét.

B. J.: Biztosan vannak kedvenc helyei. Melyek azok, és miért?

K. A.: Kedvenc helyeim inkább felszíniek: ezek a bükki Kövek, a Bükk-fennsík déli peremének sziklaormai, ahová - bár a Bükkben élek - ritkán jutok el, mert csak egész napos gyalogtúrával tudom elérni. De maradjunk a barlangoknál: bármikor szívesen megyek el a Szelek-barlangjába (ha lehetőség adódik rá), amelyik ma kb. 50 km hosszú rendszer, és másik végletként szívesen látogatom a bükki Y-barlangot, ami valójában egy mesterséges érckutató táró, és mindössze 30 m hosszúságú, de gyönyörű cseppkőképződményei vannak.

Végül is kedvenc helyem Bükk, és azon belül is Lillafüred, ahol egy szerencsés lakáscsere, majd telekvásárlás kapcsán 1995 óta élek. Alpesi klímájával, csörgedező patakjaival, nagy tavával, gyönyörű természeti környezetével a magas hegyekben igazán nem bővelkedő Magyarország legszebb helye ez. Mindenkinek ajánlom figyelmébe.

Elhangzott 2005. január 28-án a PM rádió Hobbi magazin című műsorában

(A rádió a Vajdaságban (Szerbia), Zenta környékén fogható, 96,3 MHz-en.)

Barlangi szifontavak vízszintváltozásainak vizsgálata

(Sűrű Péter)

1. Bevezetés

Magyarországon a karsztvíznek igen nagy gyakorlati jelentősége van, mivel a hazai ivóvíztermelés 10-12 százalékát adja, és a mélykarszton keresztül táplálja a legfontosabb hévforrásainkat. A legjobb minőségű ivóvíz a karsztforrásokból nyerhető. Több nagyvárosunk vízellátásában is jelentős szerepet játszik. A bükki karsztforrások két megyeszékhely vízellátását is biztosítják. A karszt azonban igen sérülékeny; a karsztos felszínre kerülő szennyeződések szinte akadálytalanul mosódhatnak be, nagy mennyiségű vizet elszennyezve. A karsztforrások hozama erősen ingadozó. Ezért kell lehetőleg minél pontosabb ismeretekkel rendelkeznünk a víz mozgásáról a karsztban. Miskolc ivóvizének jelentős része származik a felső-hámori Anna-forrásokból, melyek a konyhasóval és fluoreszceinnel végzett víznyomjelzések szerint kapcsolatban állnak a Létrástető környéki barlangok vizeivel.

Dolgozatomban a Létrási-lápa két barlangjában végzett kétéves méréssorozatomat dolgozom fel. Ennek célja a barlangok végponti tavainak vízszintváltozása és a csapadék közötti összefüggés megállapítása. Az általam vizsgált barlangok, azaz a Létrási-Vizes-barlang és a Szepesi-Láner-barlangrendszer a Bükk legtöbbet kutatott barlangjai közé tartoznak. Mégis elég hézagosak az ismereteink róluk, mivel a különleges barlangi viszonyok között a kutatáshoz megfelelő tapasztalat, fizikai felkészültség, felszerelés és elsősorban jó csapatmunka szükséges.

2. Helyszíni viszonyok

Az általam vizsgált barlangok a Bükk hegységben találhatók, mely az Északi-középhegység legnagyobb kiterjedésű és legnagyobb átlagmagasságú tagja. Nyugatról a Tarna, keletről a Sajó, észak-északkeletről a Bán-patak völgye határolja; északnyugaton a Hevesaranyos-Mikófalvi-medencére, délen a Heves-Borsodi-mezőségre ereszkedik. A hegység központi része a Bükk-fennsík. Az ország legnagyobb egybefüggő és legmagasabban fekvő karsztvidéke. Két részre osztható: a 600-900 m tszf.-i magasságú Nagy-fennsíkra, és a 350-750 m tszf.-i magasságú Kis-fennsíkra. A két részt a Garadna-völgy választja el egymástól.

A barlangok bejárata a Nagy-fennsík északkeleti végében lévő Létrási-lápán nyílik (1. ábra).

A Létrási-Vizes-barlang a karsztos és nem karsztos kőzetek határán 557 m tszf.-i magasságban nyíló időszakos víznyelőbarlang. (2. ábra) 1963 és 1993 között tárták fel. Eddig 58 m mélységig és kb. 3 km hosszban ismert. Jellegét tekintve többszintes víznyelőbarlang. Főbb járatai ÉÉK-DDNy csapásirányú hasadékok mentén alakultak ki (3. ábra). A barlang Fő-ágában vaslétrák segítik a közlekedést (4. ábra). A barlang egyenletesen lejt a végpontot jelentó Tóig, ahol összefolyik a Fő-ág időszakos és a DNy felől becsatlakozó Búvár-ág állandó patakja. A Búvár-ágban a tektonikai viszonyok alapján a Létrástetői kutatóház melletti Tavi-nyelőben eltűnő patak vize jelenik meg, amit vízfestések eredménye is igazol.

A Szepesi-Láner-barlangrendszer az 1962 óta ismert Szepesi- és a nagyrészt 1985-86-ban feltárt Láner Olivér-barlang 1993 végi összenyitásával jött létre. A mérések helye a Szepesi-barlang, bejárata a Létrási-lápa északkeleti végében, a Névtelen-Kerek-hegy déli lábánál nyílik, 552 m tszf. magasságban. A barlang jelenlegi ismert mélysége 158 m, felmért hossza 2,5 km. Átmenő barlang jellegű, nincs aktív víznyelője. Vízvezető "szintes" ága 128 m mély lépcsőzetes aknarendszeren keresztül közelíthető meg, ami a vaslétrás kiépítés ellenére is csak tapasztaltabb barlangkutatók számára ajánlott, szűkebb, technikás részei miatt. A barlang főága K-Ny-i irányú. Keleti végpontján, a bejárat szintje alatt 143 méterrel található méréseim helyszíne, a Tó, melyben különböző merülések alkalmával 15 méteres vízmélységig jutottak le (5. ábra).

3. Földtani-vízföldtani viszonyok

A Bükköt felépítő kőzetek képződése mai ismereteink szerint a paleozoikum végén, a középső-karbon idején kezdődött. A jura időszak közepéig, 100-120 millió év alatt képződött üledékes kőzetei Afrika partjainak É-i szomszédságában rakódtak le. Közéjük két tűzhányó működési szakasz anyagai: diabáz, porfírit és tufáik települtek. A késő jura és eocén korok közötti 90 millió évben képződött kőzetek nincsenek a hegység területén. Kőzetanyaga ebben az időszakban két szakaszban meggyűrődött, kialakultak a jellemző gyűrt-takarós szerkezetek. A kréta végén a hegység elődje szárazulattá emelkedett, és felszíne az eocén alatt trópusi környezetben tönkfelszínné alakult. A Bükk-fennsík legmagasabb bércei valószínűleg ennek az egységes sík felszínnek a maradványai. A harmadidőszak során a hegység több lépcsős kiemelkedésen, süllyedésen ment keresztül. Ezalatt felszínét sekélytengeri és szárazföldi üledékek borították be. Ma is megfigyelhető karsztosodása jelentősebb mértékben csak az agyagos üledékek lepusztulása után, a pliocén második felében indulhatott meg. A jelenleg aktív, vizet vezető üregek kialakulása a pleisztocénra tehető és fejlődésük ma is tart.

A Bükk felszínen lévő kőzetei vízföldtani szempontból négy nagy csoportra oszthatók: kitűnő-jó vízvezető karsztosodó kőzetek, közepes-gyenge vízvezető karsztosodó kőzetek, nem karsztos vízzáró kőzetek és vízzáró kőzetek. (6. ábra) A vizsgált barlangok kitűnő-jó vízvezető karsztosodó kőzetben, a Nagy-fennsík Fehérkői mészkősávjában találhatók.

A különböző vízfestéses és egyéb vizsgálatok alapján ezek a barlangok egy, a Létrási-Vizes-barlangtól a lillafüredi Szt. István-barlangig terjedő barlangrendszer részei, mely a sávot délről határoló vesszősi agyagpala területén jelentős nemkarsztos vízgyűjtővel rendelkezik (7-8. ábra). Az ezt bizonyító első bükki barlang-összekötés a Marcel Loubens Barlangkutató Egyesület nevéhez fűződik. Ez 1993-ban történt a Szepesi- és a Láner-barlang összebontásával. A további feltárásokat elősegítheti a barlangok jelenlegi végpontját jelentő vizes szifonok vizsgálata, amely a karszt vízháztartásának ismerete szempontjából is fontos. Ugyanis így megtudhatjuk, hogy a csapadék milyen gyorsan és milyen mennyiségben jelenik meg a barlangban, és mennyi idő alatt szivárog el a száraz időszakban.

4. Mérések, műszerek

A szifontavak vízállásáról 1983 februárjától 1990 végéig lapvízmércéről (9. ábra) leolvasott heti-havi gyakoriságú megfigyeléseink vannak. Azóta nem történtek mérések, tehát 1990-től nincsenek adatok ezekről a tavakról. Az akkoriban havi egy-két alkalommal végzett leolvasások nem adtak képet arról, hogy időben és mennyiségben hogyan jelenik meg a barlangban a lehullott csapadék. Csak általános, éves változásokra lehetett belőlük következtetni. Ennél sűrűbb adatsort csak hosszabb távú (több napos) lenttartózkodással lehetett volna nyerni (Ilyen kísérletet eddig csak a bükki barlangoknál könnyebben járható Mátyáshegyi-barlang tavánál végeztek 1965 tavaszán).

A 2004 májusában újrakezdett méréseket Dataqua PIC-WISE típusú egycsatornás nyomásmérő műszerek segítségével végeztem. A műszerek naponta közel százötven mérési adatot rögzítettek, mivel tizenöt, majd az árhullámok levonulásának pontosabb megfigyeléséhez 10 perces mérésre állítottam őket. A mérés centiméter pontosságú. A mérés viszonyítási pontja a barlangokba beépített, az országos felméréshez illesztett lapvízmérce állása, így az adatok összehasonlíthatók a korábbi mérési adatokkal. Sajnos az adatok kinyerése a nehéz körülmények miatt a helyszínen nem volt lehetséges, mivel a műszerek csak egy hordozható számítógép segítségével, soros adatvonalon keresztül voltak olvashatók, ezért ez csak a felszínen, két-három havonta történhetett meg. Ilyenkor eleinte több nap kiesés történt, mert az emberhiány miatt nem volt megoldható az azonnali visszahelyezés. Később a műszerek megfelelő sorrendben történő cseréjével sikerült elérni, hogy a Szepesi-barlangban folyamatossá váljon, a Létrási-Vizes-barlangban pedig csak fél, egy nap kieséssel folyjon a mérés. Így a Szepesi-barlangban több mint 40.000 adatot tartalmazó folyamatos adatsort tudtunk rögzíteni, ami jelenleg is folyamatosan bővül, október vége óta hőmérsékleti adatokkal kiegészülve.

További nehézséget okozott, hogy a túraengedélyekhez csatolt figyelmeztetések ellenére többször előfordult a telepített műszerek kisebb elmozdítása. A mért adatokon jól látható elmozdítások korrigálhatók voltak a vízmércékről telepítések és adatkinyerések alkalmával leolvasott vízállások segítségével, egy alkalommal a légzőkábel elszakadása azonban komoly adatvesztést okozott.

5. Mérési eredmények

5.1. Létrási-Vizes-barlang

A barlangban az első mérést 2004. 05. 31. és 2004. 07. 13. között végeztem. A mért adatok alapján készült grafikont összekapcsoltam a következő két leolvasás grafikonjával és Jávorkútra korrigált bánkúti csapadék adatokkal egészítettem ki (10. ábra). Jól látszik, hogy minden jelentősebb (10 mm feletti) csapadékot a Tó több tíz centis hirtelen vízszintemelkedése követ. Ez alól csak a június 11-i áradás kivétel, de csak a légvonalban több mint 8 kilométerre levő bánkúti csapadékmérő állomás adataiból lineáris összefüggés alapján számolt csapadékadatokat tudtam használni; így ezeket megfelelő kritikával kell kezelni. Az árhullámok igen gyorsan vonultak le. Az adatok szerint a vízszintemelkedés kezdete után egy-két órával már tetőztek, majd a vízszintemelkedés nagyságától függően egy-két nap alatt fokozatosan lassuló apadással vonulnak le.

A második méréssorozat (12. ábra) legmeghatározóbb része a június végén kezdődött egyhónapos száraz időszak után július 26. és 28. között lehullott több mint 190 mm-es csapadékcsoport okozta 1 m-es vízszintváltozás. Jól látható, hogy az első, 26-i csapadékhullám, bár ez volt a legnagyobb, nem okozott számottevő vízszintnövekedést, mivel a kiszáradt talajpórusok és a növényzet nagyrészt felszívták. Csak hozzávetőleg egyharmada juthatott be a barlangba. Az ezt követően telített, több víz felvételére már nem képes talajra hulló csapadék már akadálytalanul szivároghatott be. Jelentősen megnőtt a barlang nem karsztos vízgyűjtőjéről érkező víz mennyisége is. Az áradás utáni lassabb apadás a D-i palafelszínről szivárgó vizek beérkezésének köszönhető. Az apadási görbe kiugrásait talán a számítottnál nagyobb csapadékot adó helyi záporok okozhatták. Az augusztusi záporoknál ismét megfigyelhető, hogy a csapadékcsoportok együttes hatása jóval nagyobb, mintha egymástól időben távol hulltak volna le.

2004 szeptemberétől több mint két hónapos adathiányom van, mivel nem sikerült megszerveznem a műszer letelepítését. Az újbóli lehelyezést november második felében sikerült megoldani (13. ábra). Ekkorra már leesett az első jelentősebb 25 cm-es hótömeg. A hóesést eső, havas eső formájában lehullt csapadékok követték. A hótakaró olvadása és az olvadékvizek szinte akadálytalan beszivárgása hosszú távon is jelentősen megemelték a tó vízszintjét. A hótakaróban és a fagyott talajban megkötött víz fokozatos beérkezése elnyújtotta az apadást. December 17-én, 20-án és 22-én lehullt összesen több mint 10 cm-es hótakaróra 26-án és 27-én esett eső a tavaszi záporokhoz hasonló árhullámot okozott. Ezt követő hóesések stabilan tartották a vízszintet, az csak a januári fagyok beálltával kezdett ismét csökkenni.

A 2005. január 25. és június 4. közötti újabb adathiány oka a műszer légzőkábelének szakadása volt. Utolsó mérés (14. ábra) alkalmával a mérések időközét próbaképpen 15-ről 10 percesre állítottam, de ez nem adott több információt, így a következő telepítés alkalmával ritkítani fogom a méréseket. A vízszintváltozások az egy évvel korábbiakhoz hasonlóak, azonban a Tó alapszintje magasabb, a csapadékosabb tavaszi időjárásnak köszönhetően.

5.2. Szepesi-Láner-barlangrendszer

A Szepesi-barlang K-Ny-i irányú, átmenőbarlang jellegű, azonban teljes hosszán ma már csak nagy csapadékok és hóolvadás után folyik végig a patak. A mélypontját jelentő Tó vízszintje feltehetőleg a karsztvízszintet jelenti. Az eddig ismert szint igen állandó, 45-60 cm körüli érték. 1983-ban például a következő adatokat olvasták le:

02.27.: 45 cm

04.07.: 60 cm

08.18.: 47 cm

12.01.: 45 cm

12.29.: 44 cm

Mint látható, az adatok igen szórványosak, ami azzal magyarázható, hogy a barlang nehezen, csak tapasztalt barlangászok számára járható.

A vízszint csak nagy szárazságok idején süllyed 10-15 cm-t. Méréseim előtt úgy gondolták, hogy ez fölfelé is igaz, áradások is csak maximum 10-20 cm-es vízszintemelkedést okozhatnak. A Tavat állandó vízfolyás is táplálja, a Keleti-ág forrásának rövid patakja folyik bele. Valószínűleg a barlang talpa alatti keskeny hasadékok vize is ide ömlik.

2004. július 9-én kezdtük meg a mérést a barlangban. Ekkor még egyórás mérés-időközre állítottuk a műszert, mivel nem számoltunk nagymértékű, gyors vízszintváltozással, és szerettük volna elérni, hogy lehetőség szerint minél ritkábban kelljen kiolvasni az adatokat.

Az első kinyert adatsor még úgy tűnt, hogy igazolja a korábbi feltételezéseket. A belőle szerkesztett grafikonon nem látszott komolyabb árhullám (15. ábra), bár ekkor esett le a 2004-es év legnagyobb csapadékcsoportja, három nap alatt 195mm. A vízszint emelkedése csak kétnapos késéssel követte a csapadék lehullását. Az árhullám jellegét cm-es felbontásban nem lehetett megfelelően vizsgálni, ezért felvettem a kapcsolatot a műszer gyártójával a Dataqua 2002 Kft.-vel ahol a kinyert adatokat milliméter felbontásúra konvertálták számomra. A milliméteres felbontású grafikonon (16. ábra) már jól látszik, hogy az áradó víz lassan, több mint 22 óra alatt tetőzött, az apadás folyamata ennél nagyságrendekkel lassabb: a következő árhullám megérkezéséig eltelt 27 nap alatt sem állt helyre az eredeti vízszint. Az augusztus 25-i árhullámot szintén egy nagyobb, több mint száz mm-es csapadékcsoport okozta.

A második telepítés a már említett szervezési nehézségek és meghibásodások miatt csak a következő év január 25-én volt lehetséges; ekkortól azonban a Létrási-Vizes-barlang és a Szepesi-barlang műszerének megfelelő sorrendben történő cseréjével egészen október végéig folyamatos adatsort tudtunk rögzíteni. A műszert ekkor a két barlang adatsorának könnyebb összehasonlíthatósága érdekében a Létrási-Vizeshez hasonlóan 15 perces mérésgyakoriságra állítottam. A kinyert adatok igen meglepőek voltak (17. ábra). Kiderült, hogy a tavaszi hóolvadás több mint 1,5 m-es vízszintemelkedést okozott, ami a Tónál lerakott friss színlőn is látható volt. Az árhullám több mint két nap alatt tetőzött. Előtte a tó szintje rendkívül állandó, majdnem két hónapon keresztül folyamatosan 50 cm, ettől csak február 23-24-én tért el kis mértékben, amit valószínűleg a két nappal korábban, 21-23. között leesett 40 cm hó kismértékű olvadása okozhatott. Sajnos nem jutottam megfelelő hőmérsékleti adatokhoz, ezért nem tudtam vizsgálni, hogy az olvadékvíz milyen gyorsan jelent meg a barlangban, de megfigyeléseim szerint 15-én, egyesületünk tavaszi kutatótáborának utolsó napján, már egyértelmű volt az olvadás, legintenzívebb a következő hétvégén, 18-án és 19-én volt. A vízszint tetőzése 19-én hajnal kettőkor volt. Ennek alapján, ha a legerősebb olvadással 18-án egy-két óra körül számolunk, kb. tizenkét óra alatt jutott el az olvadékvíz a Tóhoz. A későbbi árhullámok esetén a beérkezési idő ennél jóval többnek, 1-2 napnak adódott, de ezt az is okozhatta, hogy hóolvadásnál és a kora tavaszi esők idején a töbrök alatt kialakult nagy átmérőjű kürtőkön is jelentős mennyiségű víz jut a barlangba.

A harmadik méréssorozattól a mérések időközét tovább csökkentettem 10 percre, és a továbbiakban az egységesebb mérések érdekében ezt a beállítást használtam. Az azonos beállítások mellett kinyert adatokat egy grafikonba szerkesztettem (18. ábra). Így vizsgálni tudtam, hogy a csapadékcsoportokon belüli egyes csapadékhullámok elkülönülnek-e a vízszintváltozási görbén, mint ahogy az a Létrási-Vizesnél megfigyelhető. Az április 20-án tetőzött árhullámban sikerült is kimutatni ilyen ingadozásokat: a vízszintemelkedés öt lépcsőben, több mint 20 óra alatt ment végbe. A július 14-i árhullámban, ami a méréssorozat legnagyobb, 3,1 m-es vízszintemelkedését okozta, azonban nincsenek ilyen ingadozások, bár egy 4 napos csapadékcsoport után futott át a barlangon. Ez az árhullám más szempontokból is különleges. Rendkívül gyorsan tetőzött, a megjelenésétől számítva alig több mint egy órán belül (a többi árhullámnál ez 12-20 óra között adódott). A tavaszi árhullámokhoz képest a kürtőkön bejutó víz szerepe alárendeltebb - a beszivárgás ebben a hónapban a legalacsonyabb, az áprilisi érték kevesebb, mint fele - a hordalékmozgás és színlőnyomok alapján a víz a "szintes" ág felső végpontját jelentő 3-as és 4-es szifonokból tört fel, és folyt végig a barlangon. Az április és július közötti időszak két kisebb árhulláma jól tükrözi a beszivárgás változását. Május közepén egy 65 mm-es csapadékcsoport 44, míg június elején egy 84 mm-es csupán 5 cm-es árhullámot okozott. A különbség a tetőzés sebességében is megjelenik, a májusi 12, míg a júniusi 17 óra alatt tetőzött. Az augusztusi csapadékok már csak kisebb, néhány centis, lassan levonuló árhullámokat okoztak, kivéve a 15-16-i zivatart, ami 25 cm-es vízszintemelkedést okozott. Szeptembertől csak 1-2 cm-es változások láthatóak a vízszintben, amiket valószínűleg a Keleti-ág forrásának hozamváltozásai okoztak.

5.3. A Létrási-Vizes-barlang és a Szepesi-barlang összehasonlítása

A két barlang vízjárásának összehasonlítása, a különbségek, hasonlóságok és kapcsolatok vizsgálata a mérések legfontosabb feladatai között szerepelt. A sorozatos nehézségek és az adatvesztés miatt azonban még nem áll rendelkezésemre megfelelő mennyiségű szimultán adatsor általános érvényű következtetések levonásához. Az egyetlen azonos mérésközű párhuzamos adatsoron (19. ábra) jól látható, hogy míg a Létrási-Vizes-barlang Tava minden 10 mm-t elérő csapadékra reagált, addig a Szepesi-barlangban ezek nem okoztak észlelhető vízszintnövekedést, még a Vizes-barlangban az észlelés időtartama alatti legnagyobb, 0,8 m-es szintemelkedést produkáló csapadék sem volt kimutatható hatással. Csak a több napos, június 7-12. közötti csapadékcsoporthoz köthető egyértelmű vízszintemelkedés. Itt megfigyelhető (20. ábra), hogy a Szepesi-barlang tavának vízszintje több mint 11 órával később kezdett el emelkedni. A legmagasabb vízszintet már csak 7 órás különbséggel érték el, de a Szepesi-barlangnál nem jelent meg a Létrási-Vizesnél látható hullámzás a görbe emelkedő szakaszán. Az eredeti vízszintre már nagyjából egyforma sebességgel, 11-12 nap alatt apadtak le.

A mérések alapján mindkét tó rendelkezik egy viszonylag stabil alapvízszinttel. A Szepesi-barlangnál ez egyértelműen látható, 50 cm körüli érték. A Létrási-Vizes-barlangnál ez főként a régi adatok alapján 190-200 cm között van (pontosabb meghatározása itt csak további mérések után lehetséges). Feltételezésem szerint ez a szifontavak túlfolyásának szintjét jelöli.

6. Továbbvezető út

Az adatsorok összehasonlíthatósága érdekében további méréseket tervezünk a Vízgazdálkodási döntéseket támogató monitoring rendszer megvalósítása a Bükk-vidéken a fenntartható fejlődés érdekében (GVOP-3.1.1.-2004-05-0530/3.0) pályázat keretében. A projekt során további nyolc mérőhelyet tervezünk kiépíteni a fehérkői mészkősáv, és hetet a Bükk más barlangjaiban. Az új mérőhelyeken kibővítjük a mért paraméterek körét: vízhőmérsékletet és vezetőképességet is mérünk majd. Így vizsgálhatók lesznek a vízmozgások a rendszer összes tagjában a Létrási-Vizes-barlangtól a Szinvaparti-barlangig.

A további kutatásokhoz azonban szükség lenne megbízható csapadék és hőmérséklet adatokra, az ehhez szükséges automata meteorológiai állomás beszerzése és telepítése folyamatban van.

7. Összefoglalás

A Bükk hegység Létrási-lápáján (középső triász Fehérkői Mészkőben) kialakult Létrási-Vizes- és Szepesi-barlangban több mint egy éve folyó méréssorozat megmutatta, hogy a Dataqua műszerekkel végzett folyamatos vízszintmegfigyelés olyan új információkkal szolgált a barlangi vízmozgásokról, melyeket a hagyományos lapvízmércés módszerekkel nem tudtunk volna megszerezni. A kezdeti nehézségek megoldása után barlangi körülmények között is jól használható módszernek bizonyult.

A Létrási-Vizes-barlangban - a kinyert adatok hézagos volta ellenére - meg tudtam figyelni az árhullámok pontos lefutását és a vízszintemelkedéshez szükséges csapadék nagyságát.

A Szepesi-barlangban kimutattam, hogy az évtizedes vélekedéssel ellentétben nagyobb (akár 3,5 m-es vízszintemelkedés is lehetséges, és hogy a beszivárgás nagyságától függően más-más az árhullámok lefolyása. A két barlang adatainak összehasonlításakor a csapadék beérkezésének idejét, a reagálás mértékét és az eltérések lehetséges okát vizsgáltam.

A további kutatást jelentősen kiterjeszti majd a mérőhelyek és mért paraméterek számának bővítése, ugyanakkor még mindig jelentős probléma a helyszíni csapadék és hőmérséklet adatok hiánya, mivel a távoli mérőhelyek adatai nem mindig használhatóak.

8. Irodalomjegyzék

Berki Z.-Kovács A. Gy. et al.: A Bükk - Turistaatlasz és útikönyv (M=1:40.000) Cartographia kft. Budapest, 2002.

Berkesi L.: A Mátyáshegyi-barlang Tavának kéthetes vizsgálata. - Karszt és Barlang, 1965/I. 79-82.

File F.: Létrási-barlangok (M=1:50.000) Kéziratos térkép, 2004.

File F.: Létrástető geológiai és víznyomjelzés térképe (M=1:50.000) Kéziratos térkép, 2004.

Juhász A.: A Létrástetői-barlang. - Karszt és Barlang, 1962/II. félév. 45-49.

Lénárt L.: A Bükkben keletkezett kitermelhető karsztvízkészlet folyamatos meghatározásának módszere XIV. - Kézirat, Miskolci Egyetem, Miskolc, 2005. február

Lénárt L.: A Létrási-Vizes-barlang komplex barlangtani felmérése. - Kézirat Miskolci Egyetem, Miskolc, 1976.

Lénárt L.: Karszthidrogeológiai érdekességek a Dataqua 2002 mérőműszerekkel mért bükki barlangi vízszintek alapján. - Felszín alatti vizek konferencia. Balatonfüred, 2005.

Maucha L.: A karsztvizek jelentősége és kutatása hazánkban. - Karszt és Barlang

Sásdi L.: A Bükk hegység vízföldtani térképe (M=1:200.000, 2004.)

Sásdi L.-Less Gy.-Pelikán P.: A Bükk karsztvíztároló összleteinek térbeli lehatárolása. - Karsztvízkutatás Magyarországon - A bükki karsztvízkutatás legújabb eredményei konferencia. Miskolc, 2002. január 24-26., 2002., 7-15. o.

Sárváry I.: A Létrás-Istvánlápai-barlangrendszer. - Karszt és Barlang, 1969. II., 53-56.o.

Székely K. [szerk.]: Magyarország fokozottan védett barlangjai. - Mezőgazda kiadó. 2003.

9. ábrajegyzék

1. ábra: Létrási barlangok (M=1:50.000, File Ferenc)

2. ábra: Létrási-Vizes-barlang alaprajza (M=1:2000, Marcel Loubens Bg.kutató Egyesület, 1975)

3. ábra: Létrási-Vizes-barlang. Ferde-folyosó (Fotó: Gyúró Lehel)

4. ábra: Út a mélybe (Fotó: Scheffer János)

5. ábra: Szepesi-barlang alaprajza (részlet) (M=1:200, Kovács Zsolt, 2004)

6. ábra: A Bükk hegység vízföldtani térképe (M=1:200.000, Sásdi László, 2004)

7. ábra: A feltételezett Létrási-Istvánlápai barlangrendszer (M=1:25.000, Sárváry István, 1969)

8. ábra: Létrástető geológiai és víznyomjelzés térképe (M=1:50.000, File Ferenc, 2004)

9. ábra: A Létrási-Vizes-barlangba beépített lapvízmérce (Fotó: Lénárt László)

10. ábra: Létrási-Vizes-barlang. A Tó vízállása 2004.05.31. - 2005.01.25.

11. ábra: Létrási-Vizes-barlang. A Tó vízállása 2004.05.31. - 2004.07.13.

12. ábra: Létrási-Vizes-barlang. A Tó vízállása 2004.07.14. - 2004.09.19.

13. ábra: Létrási-Vizes-barlang. A Tó vízállása 2004.11.19. - 2005.01.25.

14. ábra: Létrási-Vizes-barlang. A Tó vízállása 2005.06.04. - 20005.07.09.

15. ábra: Szepesi-barlang. A Tó vízállása 2004.07.09. - 2004.10.02.

16. ábra: Szepesi-barlang. A Tó vízállása 2004.07.09. - 2004.10.02. (mm-es felbontás)

17. ábra: Szepesi-barlang. A Tó vízállása 2005.01.25. - 2005.03.26.

18. ábra: Szepesi-barlang. A Tó vízállása 2005.03.26. - 2005.10.30.

19. ábra: A Szepesi- és a Létrási-Vizes-barlang vízmozgásainak összehasonlítása

20. ábra: A Szepesi- és a Létrási-Vizes-barlang vízmozgásainak összehasonlítása (5x-ös torzítás)