Kiegészítés a Balekina-barlang természeti állapotfelvételi nyilvántartólapjához
    (Kovács Zsolt)

     Az adatlapban közölt információk a Marcel Loubens Barlangkutató Egyesület közel egy évtizedes Balekina-barlangi kutatási tevékenységén alapulnak, az adatlap kitöltését sokszoros barlangi és külszíni, terepi megfigyelés előzte meg. Nem tudtunk választ adni azonban egyes vízföldtani, klimatológiai, biológia kérdésekre, amelyek konkrét helyszíni mérést, laboratóriumi hátteret igényelnek. Ezekre a tételekre további tudományos kutatásokat javasolunk.

A barlang felszíni környezete jelenlegi természeti állapotának értékelése

     A barlang a Bükki Nemzeti Parkban, Miskolc város határában található. Bejárati töbre a nagyfennsíki Szárdóka-hegy meredek lejtésű északi oldalában, a Garadna-völgy újmassai Őskohóhoz levezető mellékvölgyének völgyfőjében 540 méter tengerszint feletti magasságban nyílik, közel a felhagyott Nyavalyás-tetői dolomitbánya legfelső szintjének DK-i pereméhez. A völgytalpba bemélyülő töbör a bányaterületet felülről kerülő földúton közelíthető meg legkönnyebben. A bányától kelet felé indulva a földút lankásan lefelé tartva hamarosan bekanyarodik a völgybe, északról és keletről, a felső peremén kerülve a barlangbejáratot rejtő, egyedül álló töbröt. A feltöltődött inaktív víznyelőtöbör a Szárdóka-hegy gerincét és déli oldalát alkotó andezites, tufás vulkáni eredetű kőzetek (Szentistvánhegyi Metaandezit) és a Nyavalyás-tető karsztosodott dolomitos-mészköves-dolomitbreccsás összletének (Hámori Dolomit) határán alakult ki. A barlang járatai fölött a felszín meredek morfológiájú, helyenként sziklakibúvásos, erdőirtásos, füves-cserjés terület, amelyet vékony barna erdei talaj borít. A barlangbejárathoz közeli dolomitbánya öt éve nem üzemel. A felső bányaudvarokról a gépészeti eszközöket, hulladékot elvitték, lényegi rekultiváció azonban nem történt. A legfelső bányaudvar közepe táján kis barlangüreg szakadt fel. A barlangjáratok felszíni vetületének területén hulladék nincsen, nyáron dús aljnövényzet (csalán, egyszikűek) növi be. A terület beerdősödése folyamatban van. Hosszú távon a barlang feletti területen az erdészeti tevékenység ésszerű keretek között tartásán kívül más beavatkozást nem tartunk lényegesnek.

A barlang jelenlegi természeti állapotának értékelése

     A barlang jelenlegi állapota a megismerés idején tapasztaltaktól alig marad el. Néhány járóútvonalon a taposás jelent beavatkozást. Rongálást nem észleltünk, a cseppkőképződmények épek. A barlangi időszakos patak nem nyitott nyelőn jut a barlangba, felszíni szennyezése nem jellemző.

A barlang fejlődési fázisa, rövid genetikai áttekintés

     A barlang többszörösen elágazó járatrendszere egy kb. 290/60° dőlésirányú törési felület mentén alakult ki. Három jól elkülöníthető kőzetcsoport foglalja magába: világosszürke, dolomitos mészkő (Nyavalyási Mészkő), mészcementált dolomitkonglomerátum (Sebesvízi Konglomerátum) és fekete, márgalemezes mészkő. A kőzetrétegek meredeken észak-északkelet felé dőlnek. A barlang folyosói a bejárati szakasz kivételével tágasak, gyakoriak az 5-10 méter széles, 10-15 méter magas járatok. Jól észlelhető a befoglaló törésfelület felső, több 10 m²-es szakaszokon meglevő, síkot közelítő lapja a járatok NyÉNy-i oldalán (Xilofon-ág, Pálma-terem). Gyakoriak az omladékos szakaszok, a főtefelharapózás, főként a gyengébb állékonyságú, dolomitkonglomerátumban kialakult szakaszokon (34-es-terem környéke). A járattalp lépcsőzetesen tart a mélyebb szakaszok felé, eróziós bevágódásokkal, csorgákkal tagolt, legnagyobb letörése közel 20 méter (Nagyakna). Az oldalfalak kipreparálódott rétegfejekkel, réteglemezekkel, örvényüstökkel tagoltak, szivárgó vizek által korrodáltak vagy cseppkőlefolyásokkal borítottak. A járatokban megtalálhatók a barlangot befoglaló kőzetek leomlott, legurult tömbjei, főként a dolomitkonglomerátum ill. a szürke mészkő 1-2 cm-estől több m³-es darabjaiig. Legnagyobb közülük a Nagyakna tetején keresztüldőlt, kb. 10x3x2 méteres kőhidat alkotó szürke mészkőtömb. A kívülről behordott kőzettörmelék döntő része vörös porfirit (metaandezit) és diabáztufa (metabazalt-tufa). A törmelékben vörös hidrokvarcit is előfordul. Gyakoriak az oldalfalakra kirakódott, odacementált kavicsos-homokos üledékfoszlányok, az egykori magasabb feltöltést tanúsítva. A finomabb szemcséjű kitöltést kevés homok és jelentős mennyiségű kőzetlisztes agyag adja. A cseppkőképződmények aránytalanul oszlanak el a barlangban. Az álló-, függő-, szalmacseppkövek és heliktitek főként a 34-es terem környékén találhatók, máshol a kérgek, bevonatok dominálnak. A legismertebb cseppkőcsoport a Pálma. Több m²-nyi felületet borítanak visszaoldott cseppkőlefolyások a lejárati részben és a Nagyakna tetején, darabjaik a törmelékben is gyakoriak. A barlang vízfolyást csak a csapadékosabb időszakokban vezet, de a csepegés állandóan jelentős. Az 1995. tavaszán Sásdi László által végzett vízfestés szerint a barlangi patak vize az újmassai Őskohó közelében, alsó-triász mészkő és a középső-triász dolomit határán, a Garadna-patakba torkolló kis forrásban lát napvilágot. A jelenlegi mélyponti törmelékszifon átbontása esetén még jelentős járatrészek megismerésére van lehetőség. A késői, jelenlegi fejlődési állapotot a beszivárgó vizek határozzák meg, melyek a repedezett kőzeten beszivárogva különböző típusú karbonátkiválásokat hoznak létre.

A barlangban lévő potenciális tudományos kutatási témák

A barlangban elhelyezett műszaki létesítmények

     A barlangba négy darab betonvasból hegesztett vaslétra van beépítve, kb. 30 méter összhosszban, a barlang feltárását közvetlenül követő időszak óta. Állapotuk elhanyagolt, néhány létrafok kitört, a járás veszélyes rajtuk. Cseréjük indokolt lenne. A létrák megszüntetését nem javasoljuk, mert a további kutatást nagyon megnehezítené hiányuk. Az alsó szinti aknák valamelyikébe szintén indokolt lehet egy fix létra beépítése a taposás miatti kőomlások elkerülése, a kutatás, bejárás könnyítése érdekében. A barlang bejáratának lezárását Galán Mihály vállalkozó végezte a Bükki Nemzeti Park megbízásából 1997-ben. A bejárati akna betontámfallal lett megerősítve, a bejáratot vasajtó zárja le. A lezárás műszaki állapota megfelelő, az ajtó időnkénti karbantartása ajánlott.

A barlangról készült térkép értékelése

     A barlang első térképét (alaprajz, hosszmetszet) az akkori Nehézipari Műszaki Egyetem Tudományos Diákköre Barlangkutató Csoportja készítette. A barlang főjáratait mérték fel 250 m hosszban, majd vázlatos térképen ábrázolták a járatokat. A térképeket geológiai információkkal is ellátták, ezek azonban nehezen értelmezhetőek az ábrázolási séma miatt. A Marcel Loubens Barlangkutató Egyesület 1993. augusztusáig 512 méter hosszban, 90 méter bejárat alatti mélységig mérte fel a barlangot állandósított mérési pontok elhelyezése után, függőkompasz, fokív és mérőszalag segítségével, a legnagyobb pontosság igényével. Három nehezen járható, a felszín felé tartó oldalág kimaradt a mérésből, ezekkel együtt a barlang ismert hossza meghaladja a 600 métert. A mérési pontok koordinátáinak számítása, a térképváltozatok tisztázati rajzainak elkészítése Magyarországon újszerű módon, számítógép segítségével valósult meg. A bemért pontok koordinátáinak a tervezőprogramba való beolvastatása után a járatok kontúrvonalai és részletpontjai gépre vitele digitalizáló eszközzel történt, Kovács Zsolt és Botos Zsolt mérethelyes helyszínrajzai alapján. A barlangról 1:200 méretarányú alaprajz és vetített oldalnézet áll rendelkezésre mind papír, mind digitális változatban. A barlangról készült alaprajz az első magyarországi digitális barlangtérkép. A továbbiakban szükség lenne a rajzról lemaradt három mellékág felmérése és térképezése, a barlangot legnagyobb kiterjedése irányából mutató oldalnézetre, keresztszelvények rajzolására, három-dimenziós megjelenítésekre.

A barlang bejárása

     Bár a barlang egyetlen nagy törési felület mentén alakult ki, a kezdeti korróziós és a későbbi eróziós periódusok, helyenkénti omlások, majd a cseppkövesedés igen változatos jellegű, termekkel, lépcsős aknasorokkal tagolt járatokat alakított ki. Bejárása igényes technikai feladat és igazi barlangászélmény, de a helyenkénti kitett mászások illetve törmelékes, omladékos zónákon való járás nem nélkülözi a veszélyeket sem. A teljes bejáráshoz az alapfelszerelésen kívül kötelekre, technikai eszközökre is szükség van. A túra időtartama a bejárási útvonaltól függően 4-6 órát vesz igénybe. A lejárat betonozott kis akna, amely keskeny hasadékba vezet, majd lefelé kiszélesedik. Ennek alján agyagos, dugóhúzóként tekeredő szűkületen lecsúszva érünk az első akna tetejének párkányára. A leérkezéshez óvatosságra van szükség, mert a szűkületből kicsúszva be lehet esni az aknába. A lejtős párkányon két-három ember számára van hely, innen indul lefelé az első vaslétra, amely - akár a többi betonvasból hegesztett társa - nem igazán biztonságos. Az akna felső harmadától a járat fehér mészcement alapanyagú, szürke dolomitszemcséket tartalmazó konglomerátumban halad lefelé, a járat kiszélesedik, lépcsős erózióvájta bemélyedésekkel tagolt aknasorban folytatódik. Az aknák oldalfalait több helyen visszaoldott cseppkőkérgek borítják. Az első, második és harmadik aknán a létrákon lemászva a barlang legnagyobb termének, a Pálma-teremnek tetejébe érünk. Itt érdemes megnézni a dolomitkonglomerátum és a Pálma-termet magába foglaló fekete, lemezes mészkő határát, szépen mosott felületeit. A felülről beszivárgó vizek miatt itt már kisebb vízfolyásokkal, állandó csepegő vizekkel találkozunk. A barlangtúra innen két irányba folytatható. A terembe torkolló letörés fölött, - kötélbiztosítás mellett - átlépünk a terembe vezető negyedik létra tetejéről a baloldali párkányra (ez egy betorkolló oldalkürtő alja), majd egy cseppkőlefolyáson haladva óvatosan felmászunk egy ferde, ellipszis alakú hasadék felé. A cseppköves, lefolyásos, 1-2 méter széles hasadék a barlang felső szintű, szép oldási formákkal jellemezhető termébe, a 34-es terembe vezet. Ez a terem központi helyet foglal el a barlangban két betorkolló kürtővel és három lefelé tartó járattal. Ha a szokásos túraútvonalat követjük, s lemászunk a Pálma-terem felső oldalfalába rögzített negyedik vaslétrán, pár négyzetméteres lejtős párkányra érkezünk. Erről a párkányról szép látvány nyílik az egész teremre, letörésekkel tagolt, nagy sziklatömbökkel fedett aljzatára, erózióvájta, fekete oldalfalaira. A létrának háttal állva balra előttünk van a terem nagy letörése, jobbra pedig a teremtől ellentétesen, meredeken lejtő réteglap, amely egyben a terem aljába vezető lemeneti útvonal. A nedves, agyagos, aljában mély csorgában vízfolyást vezető járaton leereszkedve a barlang legjellegzetesebb állócseppkő csoportjához, a Pálmához érünk. A Pálma alatt beékelődött szikladarabok között lebújva a terem alsó szakaszába érünk, majd innen lefelé pár méterre találjuk a barlang alsó szintjének patakos járatát, a végén az 1. sz. (törmelék-)szifonnal. A Pálmához torkollik be az az oldalkürtő is, amelyen feljuthatunk a fentebb említett, másik útvonalon is elérhető 34-es terembe. Egy vízmosta letörésen 4-5 métert felmászva többmázsás sziklatömbökből összeállt omladékzónába jutunk, jobb szélén 2 méter széles vízmosta vályú vezet fel a terembe. Az omladékon keresztül is fel lehet jutni, de ezzel inkább ne próbálkozzunk. A kürtő aljától ez a szakasz is simára kimosott felületű dolomitkonglomerátumban alakult ki. Felérve a 34-es terembe az eddig követett mély csorga továbbvezet egy felszín felé tartó kürtőbe, jobbra pedig az agyaglejtőn felmászva találjuk az átjárót a bejárati vaslétrás aknarendszer felé. A terem feljöveteli utunkkal szemközti fala szép cseppkőlefolyással borított, 1-2 méteres állócseppkövek is kialakultak rajta. E fal mentén balra indulva néhány lépés után egy meredek törmeléklejtőre jutunk. Lefelé menve az út omladékzónába vezet, ezen a kövek között átbújkálva egy 6-8 méter mély aknához érkezünk. Kötélereszkedés után agyagos vízmosásban, kőtömbök között átmászva érhetjük el a 2. szifonhoz vezető szintes járatot. Ha a 34-es teremben a törmeléklejtőn felfelé indulunk, jobbra törmelékkel magasan feltöltött oldalkürtőbe, balra a Nagyakna tetejéhez jutunk. Az aknához mészkőtörmelékes lejtőn lehet lejutni, fokozott óvatossággal, különösen ha már ereszkednek is benne. Az akna igen impozáns, tetején óriási keresztüldőlt sziklatömbbel. Falát vörös agyagpala-közbetelepüléses dolomitkonglomerátum alkotja, amely helyenként pereg. Leereszkedve, kanyargós vízmosáson keresztül érünk a szintes ágba. A barlang alsó, vízszintes része 2-4 méter széles oldott ferde hasadék, alján eróziósan kimélyített vályúval, fala sok helyen cseppkőlefolyással borított. Az időszakos patak a törmelékkel feltöltött szifonba vezet, amelyet eddig sikertelenül próbáltak kibontani. A szifon bejárata felett hosszan, de nehezen járható, elszűkülő tetejű vakkürtő indul felfelé. A 2. szifontól a kijárat felé a 34-es termen keresztül a már ismertetett útvonalakon juthatunk vissza.