Alapfokú barlangász tanfolyam
    (Scheffer János)

     Október 8. Hát igen, a rekkenő hőség elmúltával és egy héttel a Lakatos Kupa után az egyesület vezetősége elérkezettnek látta az időt arra, hogy egy célzott és intenzív alaptanfolyamot indítson az új tagjelöltek számára. Csoportokba szerveződtünk, kiosztották az egyesület kötéltechnikai szereléseit, felkerült a kötél is a fá(k)ra a patak föle, aztán hajrá. Karesz kb. féltucat csomóval nyitott ... Aztán elkezdődtek az első mászások. Voltak azért nehéz pillanatok. Fekete csíkok a tenyéren (mert egy szélesebb belógásba való beereszkedés persze elsőre megtréfálta a tanfolyamosokat), vagy a poignée feltolása teljesen a csomóig, vagy a Karesz által kiötölt ereszkedés stop-csigával egy ferdén lejtő ám feszes kötélen ... Szinte minden héten volt valamilyen trükkös kötélpálya (még olyan is, ami barlangban csak szélsőséges esetekben fordulhat elő vagy egyáltalán nem). Később kipróbáltuk a pruszikolást és a dülferezés szépségeit is.

     Csütörtökönként folyt az elméleti oktatás. Például: mit kell (kellene) tenni akkor, ha egy combi artériás sérülésből sugárban ömlik a vér; a miskolci barlangkutatás története az őskortól napjainkig; magyar karsztvidékek (különösen a Sopron környéki karsztrög); vagy hogy mikor is volt az utolsó eljegesedés. Térképezés, fotózás, biológia, stb.

Egy-két villanat a tanfolyam gyakorlati részéből:

     Október 14. Vizes-barlang. Az első "barlangos" gyakorlat (hol máshol is lehetne). A Micimackó-teremben fel kellett mászni a lyukig úgy, hogy közben egy társ biztosított. Omlott is a fal, fogás se volt olyan igazi, de azért felküzdöttük magunkat. A másik oldalon le kellett travizni a kürtőn, aztan futólépésben kifelé a barlangból.

     Október 28. Speizi-barlang. A délelőtti felszíni kötéltechnika után eljött az óra: a Speizi-barlang szörnyű mélységeibe indultunk, először kipróbálni az egyre mélyülő kötéltechnikai tudásunkat. Leküzdöttük magunkat az első "bejárati aknán", a ferde hasadékban rákapcsolódtunk a bevezető szárra és egy tágnak egyáltalán mondható helyen beszereltük a stop-csigát, majd eljött a pillanat ... Megnyomtuk a kart és 15 méter után landoltunk az akna alján. "Pfű, ez megvolt" - könnyebbültünk meg. Kareszék csoportja végigment a barlang végpontjáig, Zsola úgy döntött, hogy most a kötelezés az első, így indultunk is kifelé. Az egyből kiderült, hogy barlangban azért másképp néz ki a kötéltechnika ... (Például nem szabad sokáig nézni a crollt, mert eléghet felettünk a kötél!) Ide-oda verődtünk a kötélhez közel eső falakon, miközben másztunk vagy ereszkedtünk. Összességében azért jól ment a kötélen való közlekedés, aminek néhányan olyanannyira megörültek, hogy a bejárati akna tetején kantár-akasztás nélkül pihentek meg és vigyorogva vakargatták a kobakjukat tíz centire a leeséstől ...

     November 11. Bányász-barlang. A Lusta-völgy egy eldugott töbrének oldalában, egy bokor mögött található. Zsola szerelte be a barlangot. Kb. 90 méteres mélység, két akna. Ez már komoly kihívás volt (akkoriban). Az első akna közepén levő szűkületen "átcsusszantunk", majd következett a 45 méteres akna. Ereszkedtünk, ereszkedtünk de csak nem akart vége lenni. Aztán sorban érkeztek a többiek és kezdtük betölteni azt a néhány négyzetmétert, ami az akna alján volt. Zsola megkérte Gyurmát és engem, hogy szereljük ki a barlangot visszafelé. Ez azért volt érdekes, mert mi értünk le először és így kb. másfél órát vártunk, míg mindenki leért, majd újra kiért. Milyen jó lett volna egy vesemelegítő akkor! Még soha nem szereltünk ki barlangot, így ez a művelet eltartott egy darabig. Lényeg a lényeg, sötét volt már és fagyott, mire az utolsó is elhagyta a barlangot.

     December 2. Fekete-barlang. Szokás szerint PQ szerelte be a barlangot, persze Karesz szemei előtt. A Nagy-akna előtt ugyan újra kellett szedni a kötelet, de azért elég jól ment az ereszkedés-mászás mindenkinek. Sokkal gyorsabbak voltunk, mint a vizsgán. Persze ekkor még száraz volt a barlang ...

     Január 27. István-lápa. Az egész egyesület részt vett ezen a megmozduláson. Lefelé valahogy az aknarendszer nem akart elfogyni. Különösen érdekes volt a Csiga nevű szűk szakasz, de azért az aknarendszer technikailag egyszerűbb volt, mint például a Szepesi. Leérve mindenkit bámulatba ejtett a termek hatalmas mérete. Elsőre izgalmas volt az Indián-híd is, amin úgy kellett átaraszolni, mint a cirkuszban a kötéltáncos. Lemásztunk egy jó hosszú hágcsón a patakhoz, majd elértünk a kettes szifonig, amin Imiék csoportja átmászott, mi pedig megkerültük (legalábbis odafelé). A hármas szifonon könnyebb volt áthaladni. Többen megnézték a négyes szifont is, de valahogy vizesnek tűnt ... Visszafelé mindenki átmászott a kettes szifonon, ami termettől függően nem is volt olyan egyszerű feladat. Mire kiértünk a barlangból, már sötét volt.

     Oktatás volt még a Szepesiben, a Lánerben és Alsóhegyen az Almási-zsombolyban.

     Február 3. Gyakorlati vizsga. A vizsga napjára "elméletileg" mindenki készen állt, hogy számot adjon gyakorlati tudásáról. A szokásosnál pergőbb reggeli szedelőzködés közben minden tanfolyamos megkötötte még egyszer a fontosabb csomókat és lehetséges vizsgakérdésekre válaszolgatott magában (rosszabb esetben a társának szegezte azokat ...). Aztán hamar eljött a számadás órája. Németh Tamás egymás után kérte az elkészítendő csomótípusokat és Karesszal együtt árgus szemekkel figyelte a kezdetben reszkető kezű barlangászokat. Egy-két jellemző felvillanás a csomózási részből: Hogy is van ez? Pedig annyit gyakoroltam ... A másik kézzel pedig tök' jól ment ... Reggel még nem oldódott ki ... Azonban a kezdeti vizsgadrukk után egyre határozottabban kötögettük a csomókat. Bulin, dupla halász, visszafűzött perec, stb. ... mit kössünk meg Tamás? "Hát ez mindenkinek megy, gyerünk barlangba!" - konstatálta elégedetten Németh Tamás. Jó bemelegítés volt a 30-40 cm-es szűz havon elmenni a Fekete-barlangig, ahol kétszer is ellenőriztünk mindent, hogy jól be van-e csavarva, vagy meg van-e húzva. Közben Tamás küzdött a zárral, de mire Kareszék odaértek, megnyílt az út lefelé. PQ szerelte be a barlangot, amellyel megalapozta az 5-ös eredményt Tamás előtt. A bejáratnál Karesz röntgen szemeivel figyelte, hogy az első aknába való beszállás kinél hány hibaponttal is történik. A következő feladat az első akna aljától való további lemászás volt pruszik-biztosítással. A Nagy-akna alján már komoly mennyiségű csepegő víz fogadott bennünket. Itt számot adott néhány tanfolyamos a barlangi állóképességből is, mire kivárta az összes utána érkezőt (nem mindenkinek sikerült ugyanis barlangi átlagsebességgel lejutni ...). Aztán neki a Ramszesz-terem felé vezető vizes szűkületnek Orsival (aki valójában Tamás beépített embere volt és árgus szemekkel figyelte minden mozdulatunkat) és máris vonultunk az Ember-terem felé lazán rendezett libasorban. Az eltérő traverzálási sebességek (!) miatt többet ültünk a hasadékban, mint amennyit előre haladtunk. Közben Orsi fejét tömtük barlangásztudásunk gyöngyszemeivel (itt biztos fel tudnék mászni) ... Aztán egyszer csak megérkeztünk az Ember-terembe, ahonnan vissza is fordultunk, amikor Kareszék csoportja megérkezett. A kijutás is hasonló sebességgel történt. A felmászások közben az időt inkább a Ramszesz-teremben töltöttük, ahol nem volt olyan nedves a klíma, mint a Dejóitt-teremben. Szép lassan, egyik a másik után, felértünk a Nagy-aknán, majd a következő aknán is, amelynek tetején a következő vizsgafeladat várt ránk: magunkra kellett kötni egy vállas bulin-t és az előttünk levőnek kellett társbiztosítani az első akna aljáig történő felmászáskor. Nekem Orsit kellett biztosítanom, de akárhogy próbált leesni, nem sikerült neki (pedig többször is próbálta) ... Innen hamar eljött a pillanat, amikor a barlang kellemes 6-7 fokos levegőjéből újra kiértünk a -5 fokba. A házba visszaérve már úgy állt rajtunk a vizes (akkorra már fagyott) overál, mint a kályhacső. Este aztán jött a kiértékelés ...

     Február 9. Az elméleti vizsga. A Tudomány és Technika Házában péntek este öt óra (helyett fél hatkor) kezdődött az elméleti része a vizsgának. Boti állította össze a mintegy hat oldalnyi kérdést a "Barlangászat alapjai" c. könyvből. Matyi és Viktor voltak a "felügyelők", míg a troglofil tanfolyamosok keresték a válaszokat a szingenetikus és posztgenetikus barlangok alapeseteire, a barlangi térképezés trükkös ábrázolásmódjaira, vagy éppen a barlangi balesetkor szükséges tennivalókra. Kémiai képletek röpködtek a levegőben, mintha mindenkinek harminc éves tapasztalata lett volna a témában.

     Szumma szummárum: jó volt a tanfolyam és többen is érdeklődtünk már a következő fokozat, a "technikai" rész felől, ami valószínűleg 2001. szeptembertől indul. Addig is szerintem nem szabadna nagyon szétszéledni, hanem barlangokba kéne menni profi "kollégákkal" és mélyíteni a tudásunkat-gyakorlatunkat. Ne felejtsük el, hogy ezzel a tanfolyammal csak az alapokat kaptuk meg.

Vizsgaeredmények