Zloty Karabinek

WOJCIESZÓW 2000.

Manewry Ratownictwa Jaskiniowego

Otwarte Zawody Alpinizmu Podziemnego Polski Zachodniej "Zloty Karabinek"

(Baza Badawcza Klubu - ul. Chrobrego 45, Wojcieszów)

21-25.06.2000

    Hajnali háromkor indultunk el Karesz apró autójával Lillafüredről. Felvettük Sárit, aztán Gergőt, és miután valamennyiünk cuccát begyömöszöltük a kocsiba, ½4-kor elhagytuk Miskolcot.
    A cél a "Zloty Karabinek" elnevezésű verseny volt a lengyelországi Wojcieszówban, Jelenia Góra közelében, Zagantól 150 km-nyire. Ebben a kis bányászvárosban (-faluban?) van a versenyt rendező zagani Bobry barlangász csoport háza. Karesz már járt itt 1996-ban télen, abban az évben vették meg az öreg épületet.

    Most azonban nyár volt a javából, azért is indultunk hajnalban, hogy megússzuk a meleget, de nem igazán sikerült: délutánra jóval 30 fok fölé melegedett az idő.
    Az út nem volt túl érdekes, csak a Körmöcbánya (Kremnica) környéki útszakasz volt szebb, meg a Túrócszentmárton (Martin) és Zsolna (Zilina) közötti két fantasztikus vár(rom).

Wojcieszow
Wojcieszów szétbányászott hegye a bányatóval
    Du. ½4-kor érkeztünk meg Wojcieszówba. Néhány fiatal barlangász legyeskedett unaloműzésképpen egy barlangászlány körül a 200 éves (kicsit rozzant, de nagy) házuk árnyékában, úgyhogy nem is húztuk(-ták) sokáig az időt, megkaptuk a szobánkat, aztán elvittek megmutatni a "tavukat". A ház feletti hegyből már nem sok maradt, körbe-körbe "harapdálta" a kőbánya, és az egyik nagy bányagödörben, egy friss meddőhányó tövében, kb. 200x50 méteres nagy tóban gyűlt össze a csapadékvíz. Felette a felhagyott sziklafalakban barlang is van - ígérték: megmutatják. De leginkább a vízre vágytunk most - mint a sok helybéli is, akik már odalent lubickoltak.

Wojcieszow
"Barlangrajzok" Wojcieszówban
    A szobánk mennyezete nem túl magas: nem tudnék lábujjhegyre állni. Ezért inkább kint töltjük az időt, a völgyben hosszan elnyúló település főutcájára nyíló ház előkertjében. Estére sokan érkeznek. (Egy Aza nevű berni-pásztor(?) kutya is, "akivel" nem lehet összebarátkozni. Az esti buliban le is hámozta valakiről a pólóját, úgyhogy a hátralevő pár napot pórázon töltötte a ház mögötti kamránál.) Vacsora, sör, vodka a program estére, no meg Dziusek diáról kivetített Altamira és más barlangi rajzainak falra rajzolása filctollal. Ebben "Karcsi" az "artiszt". Aztán alvás.

Wojcieszow
A szobánk
    Az alacsony mennyezet meg a felső-ágy kombinációja olyan, mint egy koporsó, úgyhogy reggel leköltöztem az üres, különálló ágyra. Este még azt hittük, hogy foglalt, de nincs velünk a szobában más, csak egy idősebb szakállas lengyel, aki végigaludta az egész ötnapos rendezvényt. Nappal rövid időre fel szokott kelni enni, meg pár sört legurítani ...
Wojcieszow
Jaskinia Nowa
Ördög-terem
    Délelőtt barlang: az első a Nowa (Új). A tó fölött egy felhagyott bányaszint kis sziklafala tövében nyílik. (Itt mindegyik barlang ugyanannak a hegynek valamelyik bányájában volt - a Nad Potokiem kivételével.) A Szelek-barlangját idéző huzatban bújunk be az alacsony nyíláson. Sokkal tágabbak beljebb sem lettek a járatok, inkább csak a magasságuk nőtt, keskeny folyosóvá alakulva. A szűkebb részeken mindenhol süvített a huzat. Az Ördög-terem tágulatában csinálok egy fotót a társaságról. A túravezetőnk Buha, és velünk van egy elsőbarlangos lengyel lány, Ola, és egy fiatal lengyel fiú. Az Ördög-terem után bujkálunk még egy kicsit a szűkületekben, vízbe is fekszünk egy helyen (de csak egy félreértés miatt) ... és ennyi volt a barlang.
Wojcieszow
Jaskinia Pajecza
    Következett a Pajecza-(Pókocska-)barlang egyel magasabb szinten. Ez csak egy kisebb terem (5-6 m), meg le lehetett mászni egy ferde repedés oldott falú omladékába. (Később a térképén láttam, hogy "kéménye" is van.) Állítólag hatalmas fekete pókokról nevezetes ... amiket én láttam, mind nagyon nyeszlett volt. Aztán fürdés a bányatóban.
    Délután tengés-lengés. Voltunk kocsmában (bocs.: diszkó!), itt találkoztunk Irekkel, aki a zaganiak helyi "beépített" embere. Bár mostanában épült fel valami komolyabb sérülésből, de leginkább ő dolgozik a házon: lépcsőt épít, falaz, fest, javítgat. Vele nyomatjuk nagy pohár, hideg, habzó sörök mellett a "Vengri, polski dva bratanki"-t ... immár huszadszor.
    Nem tudom a mieink hol vannak, amikor hirtelen adódó fuvarral Henryk kivisz hármunkat egy másik hegy másik felhagyott kőbányájába. Itt Tomek és Martin kötélpályát szerel, mi pedig kivágunk pár kisebb fát, bokrot a bányaudvaron. Kell a hely a holnapi versenynek.
Wojcieszow
Jaskinia Zamowek
    Este ismét barlang: Zamowek (Tél) a neve, a hegy túloldalán, egy lerobbantott fal aljában nyílt meg. Elég szép, de nagyon össze van törve, nem túl biztonságos. Ez üzemelő bányában van, "lábujjhegyen" lopakodunk oda. Az egyik lengyel az erdőben felszedett jókora furkóval készül az őrkutyák ellen (!?). Hazaindulás előtt rajtam és Dziuseken kívül mindenki megnézi a Nad Potokiem víznyelő szűk, lapos, kicsi járatait. Már aki befért ...

Wojcieszow
Jaskinia Botka
Bejárat
    Reggel korán indulnánk barlangba, mert (gyalog) messze van. 1 óra az út, 2 óra a barlang (kicsit szűk, kúszni, mászni kell), 1 óra vissza. Emiatt eredetileg 5-kor keltünk volna. Később 9-re halasztjuk az indulást, de (hál' Istennek) esik. Zuhog. Kis szünet, aztán megint. Így aztán elvagyunk a ház mellett egy nagy ernyő alatt. A lengyelek valahol máshol ütik el az időt, nekünk meg egybefolyt a reggeli az ebéddel.
    Délben nem tudjuk tovább halogatni az indulást, az eső alábbhagyott, már csak néha szemel - azonban kiderült, hogy kocsival is mehetünk. A tegnapi útvonalat követjük jórészt, de most ismét felhagyott bányaudvarra megyünk be gyalog, miután overálba öltöztünk a kocsinál. Kicsit azért most is esik. A bánya törmeléke között itt porfírit-darabok is vannak. Felmászunk a bányafal esőtől csúszós szikláin az első szintre. Jobbra is bekukkantunk ... balra is ... aztán Buha kereső körútra indul. Kicsivel később meg is találja a következő (sziklagyepes, kosboros, beerdősült) magasabb bányaszint egyik hátsó sarkában. Ez a Botka-barlang. A sziklafalban, kb. 4 m magasan, szikladarabokkal bekerített kis teraszról nyílik. Járatai szűkek, kanyargósak ... hamar feladom, visszafordulok, kimegyek. A többiek küzdenek bent tovább. Kint megint rákezd az eső. Behúzódok a sziklafal tövéhez, de még átöltöznöm sem sikerül, máris meghallom a hangjukat, araszolnak kifelé. Sárit is megfogta egy szűkület, vissza kellett mennie a körjáraton, csak úgy tudott kijönni.
Wojcieszow
    Visszafelé menet beugrunk az épülő versenypályát megnézni: két kötélhíd, "pókháló" a falon, műszűkület autógumikból és PUR-habból, nagy sátrak és (Henryk keze alatt) serénykedő fiatalok.
    Délután (fotó-)kiállítás és barlangos-film nézés a város könyvtárában: az (egyik) főszereplő a Zamowek-barlang és Halina (talán ő a zagani csoport "igazi" vezetője).
Wojcieszow
    Hazafelé kocsmázunk Dziusekkel és Bogdánnal, estére sűrűsödik a hangulat: a lengyelek kolbászt és hurkát sütnek, elővesszük az otthonról hozott Unicumot, borunk is van, mélyülnek a barátságok ... A fiatalok a házban palacsintát sütnek a forralt boruk mellé. Internet- és postacímeket cserélünk, lengyel barlangos újságot és barlangos könyvet kapunk.

    A verseny napja. Nagyon sokan lettünk, a házban minden talpalatnyi helyen aludt valaki. Úgy látszik, nem tudjuk megúszni a versenyt. Karesz és Gergő be is nevez, rajtszámot "tetoválnak" a karjukra, aztán várunk. 12. és 13. indulók, fél óra a pályaidő, 15 percenként indítanak egy-egy versenyzőt. Az idő vegyes, napos-felhős, a bányaudvaron nyüzsög a nép. Dziusek ide-oda mászkál, mindenhol tart magának egy-egy sört, mindenkihez van egy-egy szava, igazi elnök típus, népszerűnek is tűnik.

Wojcieszow
A verseny helyszíne.
Egy másik hegy másik kőbányájában
Igyekszem sokat fotózni. A gyomrom már régen elharangozta a delet, mire a mieink sorra kerülnek. Gergőé a harmadik hely, amikor befut, Karesz idejét pedig hitetlenkedve, örömmel, csodálkozva mutatja Halina még az utolsó szakasz előtt: eddig 4 perccel jobb mindenkinél! Az utána induló lengyel srác eddig nagyon bízhatott az elsőségében, mert igen ideges lett, amikor megtudta. Nagy lendülettel startolt, de hiába hajtott, már nem volt esélye.
Wojcieszow
Célfotó.
Karesz az utolsó műszűkületben
    Az eredményhirdetésre késő délután került sor, addig pár zenekar is fellépett, ezt később elmosta az eső. Karesz besöpörte a díjakat: egy kő és egy fém I. és II. helyezést bizonyító emléklapon kívül nyert egy hátizsákot, egy hálózsákot és egy akkumulátoros BOSH fúrógépet. Gergő eredménye a verseny végére már csak az 5. helyre volt jó, de pár apróságot (könyvet, ... ezt-azt) ő is kapott. Sok díjazott volt. (Természetesen a női első helyezett is díjazott volt, bár ő egyben az utolsó is volt ... vagyishogy az egyetlen női versenyző volt.)
    A nap végére egy metál-banda maradt. Nem voltak rosszak, de maguk jobban élvezték a saját zenéjüket, mint általában a közönség. Ezzel mi is így voltunk ... úgyhogy lassan hazaszivárogtunk.

    A reggel már csak a pakolásé. Korán van, sokan alszanak még, de Henryktől és Halinától személyesen is el tudunk búcsúzni. Ugyanazon az úton megyünk haza, csaknem egyvégtében, mindössze Szlovákiában állunk meg egy sörre, Gergő kívánságára.

Kovács Attila