Tartalomjegyzék

1. Terveink és teljesítésük
1.1. Az 1990. évi munkatervünk
1.2. Összefoglaló az 1990. évi tevékenységünkről
1.3. Az 1991. évi munkatervünk
2. Feltáró tevékenységünk
2.1. A Speizi-víznyelőbarlang beomlott bejáratának újra megnyitása
2.2. Bontási munkálatok a Kis-fennsíkon
2.2.1. Vadmacskás-nyelő
2.2.2. Csókás-réti-barlang
2.2.3. Vénusz-barlang
2.3. Nagymezői-hasadékbarlang
2.4. Nyelesgambi-barlang bontása
2.5. Feltáró tevékenység a Létrási-Vizes-barlang Visszhang-termében
2.6. Bontási munkák a Tuskós-barlangban és a Létrási-Vizes-barlang Búvár-ági szifonjában
2.7. A Balekina-barlang
2.8. A Savós-tetői Hétpróba-barlang
3. Szpeleológiai tevékenységünk
3.1. Csepegés-, homérséklet-, vízállásmérés, radondetektor csere és denevérszámlálás a Létrási-Vizes-barlangban
3.1.1. Csepegésmérés
3.1.2. Hőmérsékletmérés
3.1.3. Vízállásmérés
3.1.4. Radondetektor csere
3.1.5. Denevérszámlálás
3.2. Radondetektor csere, csepegés-, vízállás- és hőmérséklet-mérés az Anna-, Szent István- és a tapolcai Tavas-barlangban, valamint az egyetemi karsztkútban
3.2.1. A tapolcai Tavas-barlangban végzett vizsgálatok
3.2.2. Az egyetemi karsztkútban végzett vizsgálatok
3.2.3. Az Anna-mésztufabarlangban végzett vizsgálatok
3.2.4. A Szent István-barlangban végzett vizsgálatok
3.3. Szórványos denevérészleléseink
3.4. A Létrási-Vizes-barlang Búvár-ági szifonjából előkerült agyag termikus elemzése
3.5. Mikromineralógiai vizsgálatok a Létrási-Vizes-barlang Y-ági törmelékes üledékrétegeiből
3.6. A Nagypétermenykői-barlangok leírása
4. Csoporttevékenység
4.1. Tagság és tisztségviselők 1990. dec. 31-én
4.2. Közgyűlés, vezetőségi gyűlések
4.3. Pályázat
4.4. Barlangi munkák a kutatási jelentések alapján
4.4.1. Az egyesület tagjainak leszállási óraszáma, száma
4.4.2. A barlangi tevékenységünk megoszlása barlangonként
4.5. Nyári tábor
4.6. Előadások, diavetítések, kiállítások egyesületünkben és azon kívül
4.7. Tanulmányútjaink
4.7.1. Szlovákiai barlangász turné
4.7.2. Kirándulás a Lengyel-Tátrában, barlangokkal
4.7.3. Kínában jártunk
4.7.4. Részvétel a norwichi (Anglia) környezeti problémákkal foglalkozó nemzetközi konferencián
4.7.5. Osztravai tanulmányút, barlanggal
4.7.6. Iskola helyett Erdélyben
4.7.7. Három nap az István-lápai-barlangban (1990. febr. 22-25.)
4.7.8. Barlangos hétvége a Gerecsében
4.7.9. Kutatótáborban a József-hegyen
4.8. Barlangnap Cserszegtomajon
4.9. "Barlangjáró I." tanfolyam
4.10. B.A.Z. megyei egyesületek II. nyílt napja
4.11. Mentési hírek 1990-ben
4.11.1. Baleset a Szepessy-barlangban
4.11.2. Baleset a Jávorkúti-víznyelő-barlangban
4.11.3. Alapítvány és egyesület a mentőszolgálatért
4.12. Barlangföldtani bélyeg és képeslap bemutató
4.13. Irodalmi tevékenységünk
4.14. Az MLBE 1990. évi gazdálkodási mérlege
4.15. Külső szerveknél egyénileg végzett munkák
4.16. Elismerések
5. Függelék
5.1. A bányászati tevékenység során feltárt barlangok okozta környezetvédelmi problémák az Esztramos-hegyen c. szakmérnöki diplomadolgozat összefoglalása és záró fejezete
5.2. Barlangi vizek természetes eredetű radonszintjének vizsgálata. (Összefoglalás)
5.3. Tisztelt Krajecz úr!
5.4. Mentő-alapítvány

Ábrajegyzék

Kép-, képeslap- és grafikajegyzék

Táblázatjegyzék

1. Terveink és teljesítésük
    (dr. Lénárt László - Nagy Zsuzsanna)

1.1. Az 1990. évi munkatervünk

Szervezeti tevékenységünk

• Rendszeres csoportgyűlések
• Két-három diavetítés illetve 4-5 szakmai kiselőadás megtartása csoportgyűléseken
• 4-6 szakelőadás megtartása szakfórumokon
• A barlangnapon 10-15 fővel való részvétel
• A barlangi kupákért 1-1 csapat indítása
• Barlangkutató tanfolyamokon 1-3 fő beiskolázása
• A vállalt kötelezettségeinknek megfelelő részvétel az MKBT-ben és az Észak-magyarországi Területi Szervezetben
• Igények szerint újabb barlangokra vonatkozó kutatási engedélyek kérése
• A "Kis barlangkutatók baráti körének" segítségnyújtás a csoportba való teljes bekapcsolódáshoz, utánpótlás-nevelés
• Barlangkutató bázis kiépítésének előkészítése a Bükkben
• Barlangkutatás propagálása a nagyközönség számára tagtoborzás
• Barlangos bélyegképeslap kiállítás szervezésében való részvétel

Barlangjárás, barlangkiépítés, barlangfeltárás

• Igények szerinti szoktató, gyakorló túrák elsősorban a Bükkben
• Mászógyakorlatok barlangban és külszínen oktatási céllal
• A Láner-barlang feltárási és kiépítési munkáinak folytatása, lezárás a BNP anyagi hozzájárulása esetén
• A Szepessy- és Létrási-Vizes-barlangok létráinak felülvizsgálata, esetenként csavar vagy létracsere
• A Létrási-Vizes-barlang bejáratának újbóli lezárása

Kutatótáborok

• Nyári 2-hetes, létrási központtal, bejáró-feltáró jelleggel
• Téli 4-napos, létrási központtal, bejáró-dokumentáló jelleggel

Tudományos kutatómunka

• Radon-mérések folytatása az ATOMKI-val közösen (Létrási-Vizes-, Anna-, tapolcai Tavas-, Szent István-barlangokban)
• A hőmérséklet-mérések folytatása (Létrási-Vizes-, Anna-, Szepessy-, Szent István-barlangokban)
• Barlangi vízszint-mérés folytatása a Létrási-Vizes-barlangban
• Csepegés-mérés és patak-aktivitás mérés folytatása a Létrási-Vizes-barlangban
• Barlang felmérések (Létrási-Vizes-barlang, és új feltárások)
• Denevér-megfigyelések folytatása (Létrási-Vizes-barlang, és ahol járunk)
• Barlangföldtani vizsgálatok (Létrási-Vizes-, Láner Olivér-barlang)

Dokumentációs tevékenység

• Minden barlangi túra kutatási jelentésen való rögzítése
• Fotódokumentáció készítése barlangjainkban
• Évkönyvünk szükséges példányszámú előállítása
• 3-4 szakcikk megjelentetése szakkiadványokban
• 1-3 hírkártya anyag megjelentetése a Műsorfüzetben
• 3-5 cikk elhelyezése a napi sajtóban a barlangos tevékenységről
• 1 iskolai versenydolgozat elkészítésében segítségnyújtás
• A tagság számára alapszabály-kivonat, barlangi viselkedési norma és az egyesület történetét összefoglaló anyag megjelentetése

Külföldi kapcsolatok ápolása

• Külföldi barlangkutatók kalauzolása barlangjainkban
• Hétvégi barlangtúrák Szlovákiában
• Újabb túra a Podóliai-gipszkarszton
• Jugoszláviai, albániai barlangász expedíció
• Levelezéses kapcsolat barlangkutatókkal

Megbízásos munka

• A BNP esetleges barlangi megbízásainak teljesítése (Láner-barlang bejáratának elkészítése, Létrási-Vizes-barlang jobb kiépítése, lezárása, stb.)
• Tudományos adatszolgáltatás igények szerint
• Segítségnyújtás barlangban a Barlangi Mentőszolgálat vagy a Vöröskereszt kérésére

1.2. Összefoglaló az 1990. évi tevékenységünkről

Az 1990-es évet a munkatervünk szerint vesszük sorra.

Szervezeti tevékenység

• Egyesületünk taglétszáma a következők szerint alakult 1990. december 31-én:

• A rendszeres heti csoport (egyesületi) gyűléseket a Technika Házában tartottuk minden csütörtökön. Hétvégi túráink zöme a Létrási-házból indult.
• Gyűléseinken 3 alkalommal tartottunk diavetítéses előadásokat, főleg külföldi túráinkról.
• Szakfórumokon 21 előadást tartottunk, részben társszerzőkkel (Miskolc, Budapest, Aggtelek, Székesfehérvár, Marburg, Sárospatak).
• A Barlangnapon 9 fővel vettünk részt.
• Barlangjáró I. tanfolyamra 32 főt iskoláztunk be, akik közül 26 fő tett eredményes vizsgát.
• Az MKBT-ben egy elnökségi tagot és az Oktatási Bizottság vezetőjét, az Észak-magyarországi Területi Szervezetében az elnököt és egy vezetőségi tagot adtunk.
• Az év folyamán a Balekina-, a Csókás-réti-, a Nyelesgambi-barlangokra, a Nagymezői-hasadékbarlangra, a Cseresznyés-bontásra és a Vadmacskás-nyelőre kértünk és kaptunk kutatási engedélyt.
• Utánpótlás-nevelés érdekében a "Kis barlangászok baráti köréből" több "kiöregedett" kutatópalántát istápoltunk, valamint több tucatnyi érdeklődőt vittünk le barlangokba, akik közül sokan lettek tagjelöltek.
• A 80 éves szervezett magyar barlangkutatás tiszteletére Jósvafőn rendezett barlangos bélyeg- és képeslap-bemutatót gyakorlatilag egyesületünk tagjai csinálták.
• A barlangkutatás propagálására a B.A.Z. megyei egyesületek nyílt napján diavetítéssel (Kovács A.) és kiállítással (Kovács Zs.) valamint egy előadással szerepeltünk a Vörösmarty Művelődési Házban (Nagy Zs.).

Barlangjárás, barlangkiépítés, barlangfeltárás

• Túráinknak mintegy egyharmada gyakorló-szoktató-tanító túra volt, elsősorban a "Barlangjáró I." tanfolyam keretében.
• Mászógyakorlatokra 3 alkalommal került sor a Hámori-sziklafalnál a tanfolyam keretében, (azonkívül 6 alkalommal) amelyeken csoportunkból hallgatóként és oktatóként is népes számmal voltak jelen.
• Barlangkiépítésre, bejárat-biztosításra "megrendelés" hiányában nem került sor.
• A Szepessy- és a Létrási-Vizes-barlangokban a létrák egy részét felülvizsgáltuk, egyes helyeken csavarcserét végeztünk.
• Ezévben jelentős barlangfeltárásokra került sor.
• kibontottuk a Balekina- és a Speizi-barlangok beomlott bejáratait.
• feltártuk a Csókás-réti-barlangot (120 m hossz), a Vadmacskás-nyelőt (15 m hossz), a savósi Hétpróba-barlangot (-15 m mély), a lusta-völgyi Nyelesgambi-barlangot (-8 m), a nagymezői Hasadék-barlangot (-40 m mély).
• három kis új andezit üreget találtunk a Zempléni-hegységben.
• új részleteket tártunk fel a Létrási-Vizes-barlangban (Visszhang-terem 150 m), a Vénusz-barlangban (kb. 15 m), a Tuskós-barlangban (kb. 10 m).
• A barlangokban végzett tevékenységünk a következő számokkal jellemezhető:
  14 barlangra volt kutatási engedélyünk, ahol 4626,5 munkaórát teljesített 898 leszálló, összesen 245 alkalommal. 25 egyéb bükki barlangban ezek a számok: 728/164/53 és 9 nem bükki barlangban 121/37/10. Így tevékenységünk során 5475,5 munkaórát teljesítettünk 1099 alkalommal történő leszállással. A leszállásokban 31 tag (2182,5 óra/388 leszállás), 4 ifjúsági tag (24/27), 5 pártoló tag (304/55) és 18 tagjelölt (994,5/193) vett részt. Azaz 3605 munkaórát teljesítettünk 663 leszállás alatt. A legtöbb leszállást teljesítők közül az első 10 a következő volt:

Kutatótáborok

• A nyári 2-hetes létrási kutatótábor elsősorban feltáró (Láner-, Speizi-, Létrási-Vizes-, Tuskós-) és bejáró jellegű volt. A résztvevők száma 47 fő, 52 kutatási jelentéssel dokumentált leszállást teljesítettünk.
• A téli 4-napos létrási kutatótábor bontó (nagymezői Hasadék-, Láner-) és bejáró jellegű volt, a létszám 20 fő.

Tudományos kutatómunka

• Folytattuk az ATOMKI-val a radon méréseket Létrási-Vizes-, az Anna-, a tapolcai Tavas-, Szent István-barlangokban és az egyetemi karsztkútban.
• Folytattuk a víz-, lég-, és talajhőmérséklet méréseket a Létrási-Vizes-, a tapolcai Tavas-, és a Szepessy-barlangokban, kibővítettük azokat az Anna- és a Szent István-barlangokban.
• Folytattuk a vízszintméréseket a Létrási-Vizes-barlangban, a tapolcai termálforrásban és az egyetemi karsztkútban.
• Folytattuk a csepegésméréseket a Létrási-Vizes-barlangban és beindítottuk azokat a Szent István-barlangban is.
• Folytattuk a barlangföldtani vizsgálatokat a Létrási-Vizes-barlangban.
• Folytattuk a denevérszámlálási adatok gyűjtését elsősorban a Létrási-Vizes-barlangban, valamint esetlegesen onnan, ahol jártunk.

Dokumentációs tevékenységünk

• Túráinkat kutatási jelentésen rögzítettük, ezek ezévi száma 302 darab volt, ami mintegy 90%-os dokumentáltságot jelent.
• Évkönyvünket a szokásos 7 példányban készítettük el.
• Szakkiadványokban 4 cikket és összefoglalót jelentettünk meg.
• Az MKBT Műsorfüzetében 10 hírkártya anyagot közöltünk.
• Egy középiskolai versenydolgozat elkészítésében segítettünk adatokkal (denevér feldolgozás), valamint egy szakmérnöki diplomatervet készítettünk az Esztramosról.
• A napi sajtóban 8 cikket közöltünk barlangos tevékenységünkről.

Külföldi kapcsolatok

• Két túrát tettünk Szlovákiában rimaszombati barátainkkal.
• Egy tagjelöltünk Erdélyben volt a Rózsadombi Kinizsi vendégeként.
• Egyéni kutatóként, barlangokat is érintve, egyesületünk tagjai Kínában (5 fő), Csehszlovákiában (1 fő), Lengyelországban (1 fő), Angliában (1 fő), Németországban (1 fő) voltak.
• Mintegy tucatnyi külföldi barlangkutatóval tartunk levelező kapcsolatot.

Belföldi kapcsolatok

• Igen sok csoport megfordult ezévben is kutatási területünkön, amiből esetenként problémák is adódtak.
• A Rózsadombi Kinizsi társulati táborán 2 fővel vettünk részt.
• Az MKBT tardosbányai központi barlangkutató táborában 1 fővel képviseltettük magunkat.
• A tataiak meghívására egy alkalommal tett látogatást 4 fő a környékükön.
• Börcsök Péter és Gyovai László Létráson mentéstechnikai oktatást tartott számunkra.

Megbízásos munkák

• Az MKBT megbízásából végzett denevér számlálási adatokat az illetékeseknek átadtuk.
• Az egyesület (csoport) részére tudományos munkára vonatkozó megbízás nem érkezett, de tagjaink különböző helyeken végeztek karsztos és barlangos jellegű munkát.

Mentési ügyek

• Az országos Mentőszolgálat részére két alkalommal kellett segítséget nyújtanunk (egy nyíregyházi rossz szervezés után a Szepessyben (9+6 fővel), egy budapesti szervezés után a Jávorkútiban (5 fővel). Két alkalommal volt még riasztásunk, de a Bolhási-víznyelőbarlangban egy alkalommal nem volt ránk szükség, egyszer pedig önerőből megoldották a problémát.
• Létrehoztuk a Barlangkutatók Észak-magyarországi Mentőszolgálatának Alapítványát. A kuratórium ügyvezető elnöke Ónodi László lett. (Alapító tag az MLBE és a SPELEO GMK, valamint három másik bükki egyesület is).
• A nyári táborozás során a Létrási-Vizes-barlangban mentési gyakorlatot tartottunk az egyesület 24 tagjának részvételével.
• Több bükki sikeres barlangi mentésben való részvételéért Vincze Ferenc "Életmentő" kitüntetést kapott.

1.3. Az 1991. évi munkatervünk

Szervezeti tevékenységünk

• Rendszeres csoportgyűlések
• 2-3 diavetítés ill. 4-5 szakmai kiselőadás megtartása, csoportgyűléseken
• 4-6 szakelőadás megtartása szakfórumokon
• A barlangnapon 10-15 fővel való részvétel
• A barlangi kupákért 1-1 csapat indítása
• Barlangkutató tanfolyamokon 1-3 fő beiskolázása
• A vállalt kötelezettségeinknek megfelelő részvétel az MKBT-ben és az Észak-magyarországi Területi Szervezetben
• Igények szerint újabb barlangokra vonatkozó kutatási engedélyek kérése
• A "Kis barlangkutatók baráti körének" segítségnyújtás a csoportba való teljes bekapcsolódáshoz, utánpótlás nevelés
• Barlangkutatás propagálása a nagyközönség számára, tagtoborzás
• Barlangos bélyeg- és képeslap-kiállítás szervezésében való részvétel

Barlangjárás, barlangkiépítés, barlangfeltárás

• Igények szerinti szoktató, gyakorló túrák elsősorban a Bükkben
• Mászógyakorlatok barlangban és külszínen oktatási céllal
• A Láner-barlang feltárási és kiépítési munkáinak folytatása, lezárás a BNP anyagi hozzájárulása esetén
• A Szepessy- és Létrási-Vizes-barlangok létráinak felülvizsgálata, esetenként csavar vagy létracsere
• a Létrási-Vizes-barlang bejáratának újbóli lezárása
• Próbamentési akció szervezése 1 alkalommal

Kutatótáborok

• Nyári 2-hetes létrási központtal, bejáró-feltáró jelleggel
• Téli 4-napos létrási központtal, bejáró-dokumentáló jelleggel
• Az esetleges központi István-lápai kutatótábor munkájában való részvétel

Tudományos kutatómunka

• Radonmérések folytatása az ATOMKI-val közösen (Létrási-Vizes-, Anna-, tapolcai Tavas-, Szent István-barlangokban)
• A hőmérséklet-mérések folytatása (Létrási-Vizes-, Anna-, Szepessy-, Szent István-barlangokban)
• Barlangi vízszintmérés folytatása a Létrási-Vizes-barlangban
• Csepegésmérés és patakaktivitás mérés folytatása, kibővítése (Létrási-Vizes-, Szepessy-barlang)
• Barlangfelmérések (Létrási-Vizes-barl ang, és az új feltárások)
• Denevérmegfigyelések folytatása (Létrási-Vizes-barlang és ahol járunk)
• Barlangföldtani vizsgálatok ( Létrási-Vizes-barlang, Láner Olivér-barlang)

Dokumentációs tevékenység

• Minden barlangi túra kutatási jelentésen való rögzítése
• Fotódokumentáció készítése barlangjainkban
• Évkönyvünk szükséges példányszámú előállítása
• 3-4 szakcikk megjelentetése szakkiadvanyokban
• 1-3 hírkártya anyag megjelentetése a Műsorfüzetben
• 3-5 cikk elhelyezés a napi sajtóban a barlangos tevékenységről
• 1 iskolai versenydolgozat elkészítésében segítségnyújtás
• A tagság számára alapszabálykivonat, barlangi viselkedési forma és az egyesület történetét összefoglaló anyag megjelentetése
• Barlangos képeslapok kiadása, elsőként a 100. detektorcsere alkalmából

Külföldi kapcsolatok ápolása

• Külföldi barlangkutatók kalauzolása barlangjainkban
• Hétvégi barlangtúrák Szlovákiában
• Újabb túra a Podóliai-gipszkarszton
• Jugoszláviai, albániai barlangász expedíció
• Levelezéses kapcsolat barlangkutatókkal

Megbízásos munka

• A BNP esetleges barlangi megbízásainak teljesítése (Láner-barlang bejáratának elkészítése, Létrási-Vizes-barlang jobb kiépítése, lezárása, stb.)
• Tudományos adatszolgáltatás igények szerint
• Segítségnyújtás barlangban a Barlangi Mentőszolgálat vagy a Vöröskereszt kérésére

2. Feltáró tevékenységünk

2.1. A Speizi-víznyelőbarlang beomlott bejáratának újra megnyitása
    (Ferenczy Gergely)

A csoport idősebb tagjainak elbeszélését követően a csoport néhány fiatalabbjában olymértékben felfokozódott az érdeklődés a több mint egy évtizede beomlott barlang iránt, hogy nekiálltak kibontani a bejáratát. A barlang valóban érdeklődésre adott, illetve ad okot, hiszen például Létrás-tetőn a két legjelentősebb vízfolyást elnyelő barlangból ez az egyik (a Létrási-Vizes-barlang mellett).

A barlangot 1967-ben tárták fel a csoport "öregjei" és 1978 körül omlott be. Az "ifjú titánok" 1987-ben láttak neki a természet rekultivációjának megszüntetéséhez. Kezdetben kis keresztmetszetet ácsoltunk, majd többször újra beomlott a bejárat, mivel a bejutás hiánya miatt a végleges ácsolat nem készülhetett el. A bontás az 1990-es nyári tábor alatt jutott el oda, hogy reménykedhettünk a járat elérésében. A munkát nehezítette, hogy a kezdeti szakasz viszonylag nagy keresztmetszetű és azok, akik előzőleg már jártak a barlangban, csupán úgy emlékeztek a helyes irányra, mint hajóskapitány a süllyedő hajóra. Végül sikerrel jártunk és mintegy 8 méter bontás után sikerült a szabad járatot elérni. Az ácsolat kb. 10 méteres jelenleg, ami szintén ideiglenes jellegű, hiszen fából készült. A barlang végén található vizes szifon némi továbbjutással kecsegtet.

2.2. Bontási munkálatok a Kis-fennsíkon
    (Kiss János)

A Kis-fennsíkon az 1990. évben a Csókás-réti és a Vadmacskás-nyelőben, és a Vénusz-barlangban folytattunk bontási munkálatokat. A bontások során a Vadmacskás-nyelőben és a Vénusz-barlangban rövid új járatokat, a Csókás-réti-barlangban több mint 100 méter új járatszakaszt sikerült feltárnunk.

2.2.1. Vadmacskás-nyelő

A barlang a Kis-fennsíkon, a Csókási pihenőtől északnyugatra 450 méterre lévő, 12 méter mély és 50 méter átmérőjű nagyteber délnyugati sziklás aljában nyílik. A barlangban március végétől április végéig folytattunk bontási munkálatokat. Először a teber aljáról a kivágott fákat távolítottuk el, majd a bejárattól a Csont-teremig drótkötélpályát készítettünk, a törmelék barlangból való könnyebb kiszállítása céljából. Ezután a bejárattól a Csont-terem végéig a járat aljáról eltávolítottuk a bekerült fadarabokat és egyéb törmelékeket. A Csont-terem végéből, balra lefelé (kelet felé) induló járatot kezdtük el bontani. Ezt három és fél méter mélységig és négy méter hosszan kibontottuk. A járat végénél balra felfelé vezető járat indul, a vége összeszűkül, jobbra rövid összeszűkülő keskeny hasadékjárat vezet. A kibontott mintegy 6 köbméter agyagos kőtörmeléket a teber északi aljába deponáltuk. A bontás során talált csontmaradványokat összegyűjtöttük, és megvizsgálásra továbbítottuk.

A barlangban denevért nem láttunk és nyomát sem fedeztük fel. Cseppkőképződményei gyérek, néhol kis repedések mentén található borsókövek érdemelnek említést. A nagy esőzések alatt a barlang aktív nyelőként működött, a befolyt víz a bontásunk alján kis lyukon elfolyt, ezért is további bontása mindenképpen érdemes. A barlang térképvázlata 1:200 méretarányban elkészült (1. ábra). A bontásban résztvevők munkáinak elosztása:

2.2.2. Csókás-réti-barlang

A Csókás-réti-barlang Csókáson, a réten átvezető időszakosan aktív patakmeder végén található. A barlang több mint 10 éve eltömődött bejáratának kibontása május 1-én kezdődött el. Május 2-án 7 munkaórai bontás után, Cincár Gáborral bejutottunk a már 1953-ban feltárt barlangba, és azt egészében bejártuk. Május 5-én a Szifon-ág végének 4 órás bontása után Ferenczy Gergellyel a szűkületen átpréselve magunkat új, eddig ismeretlen barlangszakaszba jutottunk. A szűkület után a 9 méter magas Lift-akna agyagos aljára értünk, majd ennek oldalán felmászva, és az összeszakadt kőtömbök között átbújva csipkézett falú, néhol cseppkőképződményekkel díszes, tágas Rom-terembe érkeztünk. A Rom-terem délkeleti oldalából közelíthető meg a 2 méter magas Kőgyertyás-terem. Itt találhatók a legszebb cseppkőképződmények. A Rom-teremből az Agyagos-terembe értünk, amelynek oldalából a 14 méter magas Baldachinos-kürtő indul felfelé. Az Agyagos-teremből az 5 méter hosszú hasadékjárat után a Bordás-terembe jutottunk. Itt találkoztunk a Patakos-ág kavicsos aljú, agyagos oldalú járatával. A Bordás-terem keleti vége után a Kis-baldachinos-kürtő, és alatta a 2 m mély Kút-akna található. Továbbmenve a Patakos-ágon, a vízfolyás irányába balra, az agyagos aljú harangkürtőt találjuk. Ezután 5 méter hosszan a patakmeder felett traverzálva haladtunk a barlang jelenlegi végpontjáig. Alul a patakhordalék elzárja a továbbjutást, de mintegy 1,5 méterig be lehet látni a 10-15 cm magas járatba, ahol enyhe légmozgás is érezhető. A feltárt és általunk bejárt új járatszakasz hossza több mint 100 méter. Május 11-én sikerült az 1. kürtő aljának keleti oldalából induló, Rom-teremig vezető szifon kerülő ág eltömődését kibontani. Így a bejárattól a Rom-teremig rövidebb úton lehet eljutni és kiiktatódott a kellemetlen Szifon-ági szűkület is. A továbbiakban elkészült a bejárat ácsolata is, majd június 24-30-ig a barlang térképvázlatát is elkészítettem 1:200 méretarányban (2. ábra). A Patakos-ág végén a Depós-kürtő oldalából keleti irányba induló járatot július 24. és október 13-a között 10 alkalommal bontottuk. 6 méter hosszan jutottunk előre a teljesen kitöltött kavicsos, agyagos járatban. Sajnos a továbbiakban sem várható szabad járat, ezért itt befejeztük a bontást. Ezután a Patakos-ág aljában a patakhordalék bontását kezdtük el. A barlangban egy denevért is megfigyeltünk. A feltárási, bontási munkák összesen 256 munkaórájának személyenkénti megoszlása:

2.2.3. Vénusz-barlang

A barlang a Kis-fennsíkon, a Felső-forrástól északra mintegy 500 m-re található, egy 5 méter mély, 40 méter átmérőjű teber aljában. A barlang alsó szintjén továbbjutás után kutattunk, de a vizes szifon utunkat állta, továbbjutnunk nem sikerült. Itt, a patakmederben, egy fekete színezetű csontmaradványt találtunk, amit megvizsgálni továbbítottunk. A barlang Omlás nevű részének végében, pár nagyobb darab kő eltávolítása után, egy szűkületen átbújva sikerült egy szép cseppköves fülkébe bejutni. Az aljából a darabos kőtörmelék eltávolítása után, déli irányú fél méter magas, lefelé vezető járat ment tovább. Bal oldalát agyag alkotja, fölötte sok szalmacseppkő képződött. A továbbiakban a járat leszűkül, cseppkőképződmények zárják el a továbbjutást. A továbbvezető alacsony járatba be lehet látni mintegy 5 méterig, és jó huzat észlelhető. Továbbjutás csak a cseppkő vésésével lehetséges. Az új járatrész hossza kb. 12 méter. A feltárási munkákban Tahy Tamás, Hajdú Róbert és Kiss János vett részt. Az új ág térképvázlatát 1:200 méretarányban készítettem el (3. ábra).

2.3. Nagymezői-hasadékbarlang
    (Kiss János)

A Nagy-fennsíkon, a Nagymezői síháztól északra 500 méternyire egy dolina sziklás északi oldalában nyílik a bejárata. A bejárati akna törmelékes aljából északkelet felé, lefelé rövid járat indul, az oldalfalain dús borsóképződmények keletkeztek. A járat végénél lévő repedésekből nagyon jó huzat észlelhető. Emiatt és morfológiai jegyei alapján, a további kutatások eredményesek lehetnek. A barlang kutatásához szükséges engedélyeket megkértük.

2.4. Nyelesgambi-barlang bontása
    (Ferenczy Gergely)

A Lusta-völgyben egy igen mély, meredek falú, már kb. 2 méterig kibontott töbröt kezdtünk el bontani 1990. október 24-én. Két alkalom után elértünk egy köves szintet -3 méteren, ahol a kövek közt lévő kis résen erős huzat volt észlelhető (befelé). A gyufa lángját csupán apró kékes lánggal hagyta égni. A huzat egyébként a naplemente után (a hőmérséklet csökkenése során) érezhetően még erősebbé vált.

Későbbi bontás során egy kis fülkébe jutottunk (kb. 2 köbméter) ahol szálkövet találtunk -5 méteren. Ez azért volt meglepő, mert a Lusta-völgyben ismert egy üledékföldtani vizsgálatokat szolgáló bontás (Menyecske-töbör), ami -15 méter mélyen sem talált szálkövet. Ezután a szép köves törmelékben mélyítve a járatot, beláttunk egy kis járatba, amit bal- és jobboldalt, valamint a plafonon szálkő határol, lefelé kőtörmelék. A plafon kb. 45-50 fokban lejt lefelé. A kő kb. 2 métert esik be. A következő bontás egy esős hét utáni szombaton történt. Ekkor meglepetéssel vettük észre, hogy az eddig cudar keménynek látszó agyag (amit csak gyökérkapa és 3 kg-os kalapács segítségével tudtunk megbontani) felázva behullott az akna faláról, és eltömte a járatot még a víz elől is, így öt vödörnyi víz állt a kútban. Ezután ácsolás következett. Később ismét elértük a fülkét, aminek az alját malterszerű híg agyag folyta be. Télen sajnos nem tudtuk folytatni a bontást az időjárás viszontagságai miatt.

2.5. Feltáró tevékenység a Létrási-Vizes-barlang Visszhang-termében
    (Ferenczy Kristóf - Kovács Viktor)

A Visszhang-terem a Létrási-Vizes-barlang 4-es bejáratától közelíthető meg a legrövidebb úton. A terem előtt a barlangászok számára nagy rostát jelent a Kutas-szűkület, amelybe először 1962-ben Kutas Tamás merészkedett be, s onnan jutott a Visszhang-terembe. A további kutatás viszont itt megrekedt, melynek oka a kettős derékszögben meghajló, rendkívül szűk bejárati szakasz volt. Az azóta eltelt 28 év alatt kevés ember járt a teremben. A további munkákhoz először is meg kellett találnunk a legkönnyebb bejutási módszert.

1990. június 19-én közel egyórás küzdelem után ez sikerült. A teremben jelentős képződményeket találtunk. Elhatároztuk, hogy közelebbről is megszemléljük azokat. A teremből első látásra két kürtő szökött a magasba, melyet egy kőhíd vágott ketté. Lámpáink fénye kb. 20 méterig hatolt a sötétségbe. Mivel a kürtő nem tette lehetővé a travizást, így alpin módszerhez kellett folyamodnunk.

Hosszú időt igénybe vevő mászás után feljutottunk a kőhídra, mely 13-15 méter magasan volt a terem aljától. Innen leírhatatlanul szép látvány tárult elénk. Érintetlen, krémszínű cseppkőlefolyásokat, cseppkőzászlókat és fej nagyságú retekcseppköveket pillantottunk meg. A kürtőből megközelítőleg 20 méter magasan, egy keresztező járatot vettünk észre. Nyilvánvalóvá vált, hogy érdemes a mászást tovább folytatni.

A továbbjutáshoz nitteket kellett bevernünk, majd feljutva ugyanilyen technikával a kürtő tetejéből tudtunk leereszkedni a Répa-ágba. (Nevét a bejáratában lévő baldachinról belógó hosszú répa alakú cseppkőről kapta.) A Répa-ág mintegy 30 m hosszú, falai képződményekben gazdagok. A járat fokozatosan elszűkül és egy omlásos terembe jut, a továbbjutást beékelődött kövek akadályozták. Viszont újabb kürtők adtak lehetőséget a továbbjutásra, s 20 méter után egy harmadik szintre utaltak a jelek. Itt egy kupolás termet találtunk, rengeteg denevérguanóval az alján, a másik végében 10 méter után omladék zárta el az utat. Innen erős huzatot éreztünk. Bogarakat és pókhálót is találtunk.

Ezután kötélpályát alakítottunk ki a teremben a Répa-ághoz és a kürtő tetejébe. Ez utóbbiból további két kürtő nyílt. Az egyik életveszélyesnek tűnt, ezért nem másztuk ki. A másik kürtőben egy kis teraszra bukkantunk. A teteje a terem aljától 35-40 méter magasan törmelékkel fejeződik be, s néhány bogarat is találtunk.

A járatok a vázlatrajz alapján a Tuskós-barlanghoz közelítenek, melynek bontását a nyári táborban újrakezdtük. A felmérések még váratnak magukra. Megkíséreltünk más utat is találni a terembe a szűkületen kívül, ezért az előtte lévő agyagdugót kezdtük bontani, ez a munka még nem fejeződött be. A barlang vázlata a 4. ábrán látható.

2.6. Bontási munkák a Tuskós-barlangban és a Létrási-Vizes-barlang Búvár-ági szifonjában
    (dr. Lénárt László)

Létrás-tetőn az út jobboldalán található a fennsík egyik legszebb, időszakosan aktív víznyelő szádája, a Tuskós-barlang bejárata. Mindenki nagy barlangot keres mögötte, de eddig csak kicsit sikerült találni.

A 60-as években komoly bontási munkák folytak a barlangban, de az észak felé tartó mélyponton a hasadék úgy összeszűkült, hogy a munka feladására kényszerítette a kutatókat. A nyári táborunk alkalmával, vezetésemmel, újra megindult a munka. A barlang felső részéből kiszedtük az életveszélyes ácsolat-maradványokat, majd a nyugat felé tartó járatkezdeményben kezdtünk el bontani.

A munkálatok során 12 teljes műszakot teljesítettünk, melyhez egyszerre 5-7 ember kellett. Elég nehéz volt a ferde aknából kihúzni a törmeléket, amit nehezített, hogy a végén már mintegy 8 méter hosszú, kb. 1,2 m magas járaton kellett a tele vödröket "végigsétáltatni".

A bejutás egyelőre nem sikerült, de a Létrási-Vizes-barlangban újonnan feltárt Visszhang-terem közelsége (kb. 80-100 m) és a földtani környezet nagyobbacska barlangot sejtet.

A Létrási-Vizes-barlang Búvár-Tavi-ágának szifonja a tartós nyári szárazság hatására szeptember elején igencsak leapadt. Összesen 3 alkalommal próbáltuk a szifont véséssel bővíteni Balla Bélánéval és fiával, de munkánkat félbeszakította a megemelkedett vízszint. (Célunk az volt, hogy kifolyó víz esetén a víz fölött légrést nyissunk, s azon át az ág bármikor megközelíthető legyen.

2.7. A Balekina-barlang
    (Kiss János)

A Garadna-völgytől délre, a dolomit-bányától délkeletre lévő völgyben található a bejárata. Évekkel ezelőtt, a bejárata után közvetlenül, a mennyezetről levált nagy kőtömb zárta el a barlangba való bejutást. A nagy gambi és darabjainak eltávolítása után, március 25-én minden akadály elhárult a barlang bejárásának útjából. A barlangra kutatási engedélyt kértünk.

2.8. A Savós-tetői Hétpróba-barlang
    (Ferenczy Gergely)

Savós-tetőn sétálás közben egy apró fekete lyukra lettem figyelmes egy szikla alatt. Az égő gyufát odatartva a huzat "beszívta" a lángot. Erre néhány követ odébbgörgetve be tudtam kukkantani egy hasadékba, amely lejjebb kitágult egy kb. 2 köbméteres fülkévé. Az első bontás alkalmával a hasadékot tágítva jutottunk be oda. Sok avart találtunk, ami meglepő volt a kezdeti szűk nyílás (2x5 cm) miatt. Később még érdekesebb dolgot tapasztaltunk: büdöset, és a legmélyebb ponton (kb. 2 méter) egy munkás-kesztyűt. A büdös egy adag rókaürülékből származott, de a kesztyűre nem találtunk elfogadható magyarázatot. A róka nyomai és a kesztyű is meglehetősen korosnak tűntek. Elképzelhető a róka-használta járat eltömődése, mert nem találtunk más bejáratot. A későbbi bontások során a fülke alját mélyítettük. Kezdetben sok földet találtunk, majd köveket, és köztük légrést is. Időnként a résekben befelé erős, gyetyaoltó huzat jelentkezett.

Mintegy négy alkalom után már akkora lyuk keletkezett, hogy be lehetett látni kb. 3-4 métert egy törmelékes, szűk aknába. Később mód nyílt arra, hogy az aknát megkerülve bejussunk egy terembe. A teremből továbbvezető járatot a végpontig (kb. -15 m) egy parti alatt sikerült elérni.

A barlang valószínűleg dolomitban keletkezett, a kőzet igen töredezett, hasadozott. Az eredetét tekintve valószínűleg hasadékok mentén kialakult, vízvezetésre alkalmassá váló üreg. Vízgyűjtő területe igen csekély lehetett, bár a hegygerinc vonalában húzódik egy patakmeder, amibe ez a bejárat is beleesik. A barlangban nincsenek cseppkövek, csak barna cseppkő-bekérgezések és fehér kiválások a plafon repedései mentén. Az alsó részek rendkívül szűkek. A legkellemetlenebb az, hogy a szűk járat mozgó dolomit-tömbök között megy, és helyenként neki kell feszülni némelyiknek, ami néhol elég életveszélyes kísérlet. Csupán igen vékony, de vakmerő kutatóknak ajánlott a bejárása. A járat helyenként elágazik, szűk tektonikus hasadékokba vezet. A végponton szintén kőtörmelék és enyhe légmozgás tapasztalható. Bontás a helyszűke és életveszély miatt nem lehetséges.

3. Szpeleológiai tevékenységünk

3.1. Csepegés-, hőmérséklet-, vízállásmérés, radondetektor csere és denevérszámlálás a Létrási-Vizes-barlangban
    (dr. Lénárt László)

3.1.1. Csepegésmérés

A havi méréseinket folytattuk az eddigi 9 mérőhelyen. Ezek közül 3-3 görbét ábrázoltunk az 5. és 6. ábrákon. Az előbbin feltűnő, hogy a 4-es mérőhelyen van a legmagasabb csepegéshozam, mely tavaszra lecseng és egy alacsony tartós szintre áll be. Az 5-ös és 21-es tavaszi kissé magasabb hozamait nyár végi, ill. tél eleji maximumok követik, a csapadéktól függően. A 12-19-20-as mérőhelyek csepegéshozamának jelleggörbéi jól megegyeznek. Ezenkívül a felszínhez legközelebb lévő 12-es mérőhely hozamváltozása a legerősebb.

A tavalyi mérési eredményekhez képest az 5-ös és 19-es kissé emeltebb hozamon, a többi gyakorlatilag azonos szinten adott. (A csapadékadatokat a 13. ábrán adjuk meg.)

3.1.2. Hőmérsékletmérés

Ebben az évben összesen 33 helyen mértünk havonta levegő-, víz- és talajhőmérsékletet. (Természetesen, a mérőhelyek száma ezévben is változott, részben a hőmérők összetörése miatt, részben azért, mert az MKBT segítséggel újabb 3 darab hőmérőt tudtunk venni.)

Összeállításunkban a 7-10 ábrákon 12 görbét adunk meg. Az első ábrákon jól látszik, hogy befelé haladva 8-5-1-6-14 sorrendben melegszik a barlang, ill. a változások is egyre kisebb mérvűek. (A 21-es mérőhely egy erősen guanós helyen van, valamint az 1-es bejárat fölött, így télen ez a hely "csapdája" a meleg levegőnek.)

A 7-es, 23-as hőmérő a Háromszög-terem alján és tetején van, a változás jellege hasonló. (9. ábra) A 19-es hőmérő már a belső, barlangi szakaszt jelzi.

Legérdekesebb a 12-es hőmérő (10. ábra) a Túltáplált Mici Mackó-termében. A patakvíz, a légmozgás és a földi hőáram hatására állandó a hőmérséklet. (Többször volt hőmérő csere, de az újonnan beépített azonnal "beállt" egy hőmérsékletre s onnan nem mozdult.)

A Tó környékén a befolyó patak a Tavat kb. fél fokkal magasabbra melegíti fel, mint a környező levegőt. Azaz a barlang végére mindig hideg levegő áramlik be, a Tó vize által felmelegített levegő pótlására. (A Tóba befolyó patak csaknem mindig magasabb hőmérsékletű, mint a Tó vízhőmérséklete. Kivételt elsősorban a tél végi alacsony hőmérsékletű olvadékvizek képeznek.)

3.1.3. Vízállásmérés

A barlangban 6 helyen figyeltük meg havonta a patakhozamokat. Az eredményt a 11. ábrán tüntettük fel. Jól látható, hogy ezévben magas patakhozam ritkán fordul elő. Emellett a Patakos-ág egész évben száraz volt. (Pontosabban: a detektorcserék alkalmával nem észleltünk patakot.) A különböző helyen lévő patakok hozamainak egymással való kapcsolatát ezévben sem sikerült egyértelműsíteni.

A Tóban lévő vízmércéről leolvasott adatokat a 12. ábrán tüntettük fel. Az átlagnál magasabb szintet csak egyszer észleltünk. (Közvetlen nagy eső után mentünk barlangba.) Viszont a nyáron megkezdődött apadás egészen novemberig tartott. (Szeptember-október folyamán így a Búvár-ági szifon tágítására is volt lehetőség, de át nem jutottunk rajta.)

3.1.4. Radondetektor csere

A barlangban ezévben is havonta 20 detektort cseréltünk, melyek törmeléken, vízen és levegőben voltak elhelyezve. Több helyen párhuzamosan mértünk levegőben és törmelékes talajon, de ennek kiértékelésére még nem került sor, hasonlóan a Tóban, függély mentén történő méréshez.

Az előzetes értékelésünk szerint az eddigiekhez képest érdemi változás nem történt. A továbbiakban a detektorok számát csökkenteni fogjuk, de helyette egyéb karsztvizekben akarunk mérni.

3.1.5. Denevérszámlálás

A rendszeres, havi méréseink alkalmával most is megfigyeltük a denevéreket, mozgásukat. (2. táblázat)

Újra bebizonyosodott, hogy a "téli álom" egy dinamikus kategória, mert a denevérek nincsenek hosszabb ideig nyugalomban, csak ha nagyobb kolóniákban vannak.

A denevérek számának változásában érdekes kettősség figyelhető meg. Az 1990. évben egy észlelés alatt a maximális denevér-egyedszám 222 volt, szemben az 1989-ben észlelt 202 maximális egyedszámmal. A maximális kolónia létszáma viszont 1990-ben 24, 1989-ben 26 egyed volt, és a teljes megfigyelési időszak alatt 1990-ben 12 alkalommal 1058 egyedet észleltünk, 1989-ben pedig 11 alkalommal 1129 egyedet. (De, hogy ugyanazokat hányszor, azt nem tudjuk!)

Még két érdekességet tapasztaltunk december 23-i megfigyelésünk alkalmával: a Vértes-terem és az Y-cseppkő közötti szakaszon egy meggyűrűzött nagyméretű patkósorrút észleltünk (száma: ...1 Budapest, 503844). A Hágcsós-teremben teljesen szokatlan vegyes "kolóniát" tapasztaltunk: 2 közönséges és egy kis fekete (Pipistrellus?) kapaszkodott össze.

3.2. Radondetektor csere, csepegés-, vízállás- és hőmérséklet-mérés az Anna-, Szent István- és a tapolcai Tavas-barlangban, valamint az egyetemi karsztkútban
    (dr. Lénárt László)

3.2.1. A tapolcai Tavas-barlangban végzett vizsgálatok

Vízben és levegőben egy-egy radondetektorunk van. Detektorcsere alkalmával mértem a termálforrás vízszintjét és vízhőmérsékletét.

Ezévben a radonszintek maximális értéke alacsonyabb volt, mint az előző időszakban, de ennek okát még nem ismerjük. Elképzelhető, hogy ez is a vízszintcsökkenéssel van összefüggésben.

A forrás vízszintjének alakulását a 14. ábrán közlöm. Egyrészt a folyamatos csökkenés, másrészt az évvégi számottevő emelkedés érdemel említést. A víz hőmérséklete 27-30,5 C fok között ingadozott. Nem egyértelmű, mi határozta meg a változás mértékét.

A barlangban elhelyezett hőmérőnket májusban összetörték. A rekonstrukió közben a légtér hőmérséklete 19,5 C fok volt, fürdési időszakban 24-25 C fok.

3.2.2. Az egyetemi karsztkútban végzett vizsgálatok

Háromszor két radondetektort cseréltem s ugyanekkor mértem a vízszintek alakulását is. (Ez utóbbit a 14. ábrán mutatom be.) Jól látható, hogy a vízszint alakulása rendkívül jó egyezést mutat a Termál-forrás vízszintjének alakulásával. Ily módon teljesen egyértelmű, hogy regionális okot kell keresni, ami a csapadékhiányon kívül új víztermelők belépése is lehet.

3.2.3. Az Anna-mésztufabarlangban végzett vizsgálatok

Az Anna-mésztufabarlangban 3 vízben, egy levegőben elhelyezett radondetektort cseréltünk havonta. Ugyanekkor leolvastam a forrásokban elhelyezett vízszintmérő táblákon a vízmagasságot, valamint víz- és léghőmérsékletet is mértem.

A radonszintek változása nem számottevő az eddigi mérésekhez képest. Továbbra is lényegesen magasabb aktivitásúak a dolomitból fakadó vizek, mint a mésztufából kilépő forrásvizek.

A belső források hozama meglehetősen állandó, a vízszint érdemben nem változott. Az első (mésztufából) kilépő víz gyűjtőaknájában a vízszintek alakulását a 15. ábrán mutatom be. Jól látszik, hogy a magasabb április-májusi ill. évvégi csapadékok jelentős hozam (vízszint) emelkedéssel jártak.

A barlang léghőmérsékletét egy helyen mérem. A hőmérséklet ingadozása nem jelentős. A vízhőmérséklet változása a mésztufából kilépő víz esetén szintén nem számottevő és a szezonális ingadozás itt is jól érzékelhető.

A járat oldalain kilépő kis szökevényforrások vizének hőmérséklete már jelentősebben változik és maximuma-minimuma több hónapos késésben van a dolomitból kilépő források hőmérsékletének minimumához-maximumához képest.

A két dolomitból fakadó forrás hőmérséklete igen erős ingadozást mutat. (A max. és min. hőmérséklet aránya 2,27.) A maximuma szeptemberben, a minimuma februárban van. A barlang hőmérsékletének alakulását a 16. ábrán mutatom be.

3.2.4. A Szent István-barlangban végzett vizsgálatok

A barlangban 3 helyen végzünk radonméréseket, elsősorban a légzőkúrás gyógyításhoz kapcsolódóan. Egyértelmű, hogy a meglehetősen alacsony radonszintek a gyógyítást nem gátolják.

A Fekete-teremben beállított hőmérő leolvasása havonta történik. Bonyolítja a helyzetet, hogy az év egyik felében már a betegek által megzavart légtérben történt a mérés. (Igaz, bemenetelkor történik hőmérő leolvasás, de az nem tűnik túl megbízhatónak.) A hőingadozás több mint 1 C fok még itt is, azaz még a bejárati szakaszban vagyunk.

A terápiát előkészítők kérésére ősszel 5 csepegésmérő edényt s további 3 hőmérőt helyeztem el a barlangban. Ennek kiértékelését a mérés rövidsége miatt most még nem végeztem el.

3.3. Szórványos denevérészleléseink
    (dr. Lénárt László)

Az utóbbi évekhez hasonlóan ezévben is folytattuk a denevér-megfigyeléseket azon barlangok egy részében, ahol jártunk.

E munkában 30 barlangban összesen 63 alkalommal végeztünk megfigyeléseket (3. táblázat). Sajnos, az adatok sok esetben fajmeghatározást nem tartalmaznak, de a továbbiakban erre nagyobb hangsúlyt fogunk fektetni.

Az itt közölt megfigyelésekben összesen 10 tagunk vett részt. Kiemelkedően sok adatot szolgáltatott Kiss János, de rajta kívül Timkó Attila, Kovács Zsolt és Ferenczy Gergely neve érdemel említést.

A denevér-megfigyeléseink egyik érdekessége az egyik miskolci épületben talált "aszalt denevér'" mely halála után is szívósan kapaszkodik az álfödémbe (8. kép).

3.4. A Létrási-Vizes-barlang Búvár-ági szifonjából előkerült agyag termikus elemzése
    (dr. Lénárt László)

A Búvár-ági szifon bontása során szennyesfehér színű, zsíros tapintású, szívós agyagot piszkáltunk ki az általában víz alatt lévő szifon főtéjének repedéseiből . Ezt az agyagot dr. Bán Miklós termikus módszerrel (DTA) elemezte. Megállapítása szerint a mintában az agyagásványok közül 20% kaolinit, 35% illit-montmorillonit található. Ez összességében több, mint amennyit az e barlangból származó mintákban találtunk. A minden eddigi mintától elütő agyag kialakulási körülményeire nem tudunk egyértelmű magyarázatot adni. A DTA felvételt mellékeljük (17. ábra).

3.5. Mikromineralógiai vizsgálatok a Létrási-Vizes-barlang Y-ági törmelékes üledékrétegeiből
    (Kovács Zsolt)

Az Y-ági rétegsor vizsgálatát (lásd. 1989-es évkönyv) kiterjesztettük az egyes rétegek 0,1-0,2 mm és 0,2-0,32 mm átmérőjű frakcióinak mikroszkópos feldolgozására is. A barlangból (18) és felszínről (4) begyűjtött minták közül 8 ill. 2 adott megfelelő mennyiségű szemcsefrakciót a nehézásvány-könnyűásvány szeparálásához, melyet a Miskolci Egyetem Földtani Intézete laboratóriumában bromoformos szétválasztással, tölcséres eljárással végeztünk. Az egyes ásványfélék részarányának kifejezésére Technival-2 típusú binokuláris sztereomikroszkóp alatt a nehézásvány frakcióból 300, a könnyűfrakciókból 200 szemcse került megszámlálásra mintánként.

A nehéz frakciókból az alábbiakat különítettük el:

1. Hematit (4-51%)
   • fekete idiomorf, hipidiomorf és xenomorf, koptatott, korrodált szemcsék
2. Limonit (10-40%)
   • vörösbarna xenomorf töredékek
   • matt szürke, szürkésfekete töredezett, korrodált szemcsék
   • sötétbarna, vörösbarna, kocka és hasáb alakú, kissé gömbölyített pszeudomorfózák pirit után
   • vöröses és sárgásfehér idiomorf, kissé koptatott pszeudomorfózák hematit után
3. horzsás kőzettöredék (5-52%)
   • fehér, gömbszerű, mikrokristályos, félkemény, földes, horzsás töredékek
4. szericites kőzettöredék (7-37%) - szürkésfehér, selymesfényű, szálkásan töredező, szétmálló lapos szemcsék, helyenként vasas elszíneződéssel
5. kloritos kőzettöredék (2-12%)
   • világoszöldes, kékeszöldes, xenomorf, töredezett szemcsék
6. sárga szilikátos kőzettöredék (1-9%) - áttetsző, sárgás, kemény, xenomorf töredékszemcsék
7. kvarc, muszkovit, magnetit, ilmenit, cirkon, staurolit, rutil, hipersztén, turmalin, gránát, pirit: nyomokban, néhány szemcse

Könnyűfrakciók:

1. Szericites kőzettöredék (28-71%)
   • ezüstszürke, lapos, laza töredékek
2. Limonit (3-15%)
   • szürke, barna, laza, földes, töredezett szemcsék
3. sárga, szilikátos kőzettöredék (12-34%)
   • halványsárga és sárga, kemény, töredezett, gömbölyített szemcsék, gömbös aggregátumok
4. horzsás kőzettöredék (2-10%)
   • fehér, laza, földes, horzsás töredezett, gömbszerű szemcsék
5. kvarc
   • víztiszta (0,5-4%)
   • koptatott, karcolt 6-17%
   • hipidioniorf, xenomorf szemcsék, néhány prizmás dipiramisos és dihexaéderes idiomorf szemcse
6. kloritos kőzettöredék (0-3%)
   • zöldes. xenomorf laza töredékek
7. muszkovit (0,3%)
   • fehér, áttetsző pikkelyek

A vizsgálatok alapján megállapítható, hogy a vizsgált frakciókban, egyes epigén limonitok kivételével, a törmelékszemcsék a barlangon kívüli térszínről kerültek a rétegsorba. Felismerhetők a szemcsék között a barlang környéki triász időszaki metamorf és magmás kőzetek lepusztulásának maradékai, az áthalmozott miocén riolittufa ásványai, valamint a pleisztocén löszből származó szemcsék. A karbonát szemcsék a vizsgált frakciókból maradéktalanul kioldódtak az üledékanyag szállítódása, ülepedése során és utána.

A mintaanyag vizsgálati eredményeinek feldolgozása még nem fejeződött be, bővebbet később közlünk.

3.6. A Nagypétermenykői-barlangok leírása
    (Majoros Zsuzsanna)

(Valamennyi barlang a Nagypétermenykőt alkotó, 8-15 méter magas andezit sziklatornyok sorozatában, a toronylábazatoknál található.)

1. Beülős-barlang (Regéc 33B)

1990. június 27-én a Nagypétermenykő sziklatornyainak sorozatát vizsgáló két csoport közül a toronylábaknál végigmenő alsó csoport egyik résztvevője: Hajgató Zoltán miskolci egyetemi bányamérnök hallgató fedezett föl egy üreget, amely becslésünk szerint megüti a barlang méretet.

Megfigyelésünk szerint: egy hasadék aljában egy kb. 0,8x0,8 méter átmérőjű sziklalap feletti rész kipergése révén jöhetett létre az üreg felső része. A sziklalap felett kb. 1,2 méterre van a mennyezet. Ez szemrevételezésünk alapján (lámpa nélkül) álmennyezetnek látszott: fehéres kiválásokkal borított földes törmeléknek.

A sziklalap előtt kb. -0,8 méteres lépcső van a sziklapadozatig, s a sziklapadozat felett is szikladarabok fedik a hasadék légterét. Az "előtér" kb. 0,7x0,8 méter alapterületű. (A belső részben nem lehet felállni, csak sziklalapra lehet beülni szemlélődés végett, ezért neveztük Beülős-barlangnak.)

2. Beállós-barlang (Regéc 33E)

A Beülős-barlangtól észak felé haladva Nagypétermenykő lábazata mentén egy sziklabeugró után lehet észrevenni. A magas, keskeny hasadékhoz kötődő barlangot meredek, szikladarabokkal borított lejtőn lehet megközelíteni. A barlang kb. 2 méter hosszban kb. 4 méter magas és 0,4 méter széles: csak lapjával lehet beállni a falai közé (innen a névadás). A belsőbb részen 0,2 méter szélességre szűkül és 2 méter magasságra csökken, s kb. ez 2 méteren keresztül tart befelé. Oldalait szálban álló andezit alkotja, talpát törmelékes talaj fedi. (Majoros Zsuzsanna fedezte fel)

3. Átmenő-barlang (Regéc 33B)

A Beállós-barlangot megközelítve lehet csak észrevenni oldalsó északi bejáratát, (kb. 0,7x0,8 méter). Összhossza kb. 2,2 méter, magassága kb. 0,8 méter, szélessége 0,7-1,0 méter között változik. Az üreg bejáratától 0,8-1,2 méterre balra kanyarodik, és kb. 1 méternyi szakasz után egy másik nyílásban végződik, amely egy meredek sziklafal oldalában ablakként szolgál, pár méterrel a sziklafal törmelékkel borított lába felett. A barlang oldala, mennyezete andezit szálkőzet, alja egyenetlen, sziklás törmelékes. (Majoros Zsuzsanna fedezte fel.)

4. Csoporttevékenység

4.1. Tagság és tisztségviselők 1990. dec. 31-én
    (dr. Lénárt László)

(a *-gal jelöltek tagjai az MKBT-nek)

Teljes jogú tagok:

Aranyosi Péter
Borka Attila
Bátori Károly *
Dajka Zoltán
Deák Tibor
Egresi Tibor
Ferenczy Balázs * ellenőrző bizottsági tag
Ferenczy Gergely fegyelmi bizottsági tag
File Ferenc *
Galán Mihály * alelnök
Gál Krisztina
dr. Gyurkó Péter * ellenőrző bizottsági tag
Hacsa Gyula
Harrer Zoltán *
Kiss János *
Kovács Attila * fegyelmi bizottság elnöke
Kovács Zsolt * fegyelmi bizottsági tag
Kovácsné Révész Rita * gazdasági vezető
Langó Mária
dr. Lénárt László * elnök
Majoros Zsuzsanna *
Nagy Flórián *
Nagy Zsuzsanna * titkár
Oláh Sándor *
Ónodi László * vezetőségi tag
Oprável Judit *
Reusz Géza *
Répászkyné Németh Mária *
Szabó Tamás * ellenőrző bizottsági elnök
Szalai Ferenc *
Szamosi Csaba
Tallós Tibor
Tapasztó György
Timkó Attila *
Vadász István *
Veit Péter *
Veres Imre
Vincze Ferenc

Ifjúsági tagok:

Balla Béla *
Dobos Judit
Harrer Judit
Harrer Gábor
Reusz Gábor *
Vincze Klára

Pártoló tagok:

Balla Béláné *
Bogsán Gyula *
Cserháti Zoltán
Csorba János
Csörsz Attila
Fabó Tamás *
Fabó Klára *
Ficsór Lajos *
Ferenczy Kristóf
Gonda Gyula
Hadobás Sándor *
Kardos József
dr. Miklós Gábor
Nagy János
Ónodiné Mocsári Ildikó
Papp László *
Szabó József *
Szögeczki László
Szepesi József *
Tóthné Palitz Noémi *
Virág Ágnes *
Virág Zoltán *
Vincze Erzsébet
Vincze Ferencné

Tagjelöltek:

Balkányi Anna *
Barva Mónika
Bogsán Ákos *
Bogsán Zsolt *
Botos Zsolt
Budai Júlia
Demkó Gábor
Faller István
Funákné Szilágyi Anikó
Galyasy Krisztián
Jáborcsik László *
Kovács Viktor
Lerch Tamás
Moharos Hajnalka
Ónodi Zsolt
Román Renáta *
Sántha Gergely
Szabó Zoltán

4.2. Közgyűlés, vezetőségi gyűlések
    (Nagy Zsuzsanna)

Közgyűlésünket január 18-án tartottuk, melyen 37 teljes jogú tagból 27 volt jelen, valamint számos pártoló, ifjúsági tag, illetve tagjelölt.

A közgyűlés elfogadta, hogy az egyesületen belül a különböző érdeklődésű csoportok (bejárás, bontás, tudományos kutatás, utánpótlás nevelés, stb.) az egyesület tevékenységének sokszínűségét gazdagítja.

Az egyesületről szóló beszámolót és a jövő évi tervet azzal a megkötéssel fogadtuk el, hogy a BNP-től ismételten segítséget kérünk barlangjaink megvédéséhez, hiszen évek óta nem kaptunk megbízást barlangvédelmi munkákra.

A tagfelvétel eredményét illetve tisztségviselők körében bekövetkezett változásokat az előző 4.1. fejezetben mutattam be. Ugyanitt láthatók a tagok törlésére, illetve átminősítésére vonatkozó eredmények is.

A közgyűlés (változtatások után) elfogadta az új alapszabályt.

Az 1989-ben végzett kiemelkedő munkájáért 2 főt pénz, 3 főt könyvjutalomban részesítettünk.

Két alkalommal tartottunk vezetőségi ülést, melyen a közgyűlés határozatainak végrehajtásával, illetve aktuális ügyekkel foglalkoztunk.

A Természetbarát Szövetség Megyei Bizottságában érdekeinket a továbbiakban Nagy Zsuzsanna képviseli.

Egyesületünk passzív tagjait levélben kértük, hogy vagy aktivizálják magukat, vagy pártoló tagként számítanánk segítségükre.

Értékeltük a nyári tábor mentési gyakorlatát, s arról határoztunk, hogy évente legalább egy alkalommal (az észak-magyarországi mentőszolgálattól függetlenül) egyesületünk mentési gyakorlatokat szervez. Elfogadtuk az 1991-es munkatervünket.

A Létrási-Vizes-barlangban 15 éve folyó denevérszámlálásról és 100. detektor cseréről képeslap kiadásához nyújt támogatást a vezetőség, melynek koordinálását dr. Lénárt László végzi majd.

Vezetőségi ülésen határoztunk arról, hogy az Észak-Magyarország Barlangi Mentőszolgálat újjászervezését megkezdjük.

4.3. Pályázat
    (Nagy Zsuzsanna)

Nemigen lévén munkánk 1990 első félévében, kérdésessé vált, hogy nyári táborunkat az előző évivel azonos színvonalon meg tudjuk-e rendezni. Ráadásul júliusban még lelkesen vártuk podóliai barátainkat is, (akik végül most sem érkeztek meg), tehát attól féltünk, anyagi gondjaink keletkezhetnek a kutatótábor megrendezésével kapcsolatban.

Szerencsére, éppen ekkoriban írt ki a Központi Ifjúsági Alap kimondottan táborozási céllal pályázatot. Az alkalmon kapva-kaptunk, s a kijelölt kuratórium döntése alapján céljainkat támogatták. 20.000,-Ft vissza nem térítendő támogatást kaptunk, kimondottan a nyári tábor megrendezésére.

Miután Csernovciból barátainkat ismét nem engedte el a szovjet állam, immár második ízben hiába vártuk őket. Így tehát majd 10.000 forint megmaradt a tábor végére (miután nem költekeztük túl magunkat).

A Központi Ifjúsági Alaphoz azzal kéréssel fordultunk, hogy a maradék pénzt ennek ellenére használhassuk fel, például a téli tábor megrendezésére. Bár válasz nem érkezett, mégis eszerint cselekedtünk, így a téli kutatótáborban nem kellett senkinek sem élelmiszer kiadásai miatt csődöt jelentenie.

4.4. Barlangi munkák a kutatási jelentések alapján
    (Nagy Zsuzsanna)

4.4.1. Az egyesület tagjainak leszállási óraszáma, száma

Teljes jogú tagok:

Ifjúsági tagok:

Pártoló tagok:

Tagjelöltek:

4.4.2. A barlangi tevékenységünk megoszlása barlangonként

Kutatási engedélyes barlangokban:

Egyéb bükki barlangokban:

Bükkön kívüli barlangokban:

Nem készült kutatási jelentés, így az összesítés nem tartalmazza: Anna-, Szent István-, Tavasbarlangi detektor-cserék, cseh, lengyel, kínai, erdélyi, német tanulmányutak, tardosbányai, józsef-hegyi kutatótáborokban való részvétel.

4.5. Nyári tábor
    (Botos Zsolt)

A tábort 1990. augusztus 13-án, hétfőn nyitottuk meg, de az előkészítéshez már sokan előző hétvégén feljöttek. Sajnos a vártnál sokkal kevesebb résztvevő volt, mert a két meghívott csoport - a rimaszombatiak, illetve az ukránok - nem tudtak eljönni.

A tábor vezetője az első héten dr. Lénárt László volt. A nyitónapon megbeszéltük a tábor tennivalóit, feltöltöttük a tábori élelmiszer készletet, és elkészítettük a munkatervet, melyhez a tábor folyamán többé-kevésbé tartottuk magunkat.

Az első héten három barlang kutatásával foglakoztunk. Az első brigád, melynek Ferenczy Gergely volt a vezetője, a Láner Olivér-barlang ácsolatának felújításán és a valószínűsített, közvetlenül a felszínre nyíló bejárat megkeresésén fáradozott. Az ácsolatot a szükséges mértékben felújították, de a feltételezett bejáratot megnyitni nem sikerült, mert a kürtő omladékban végződik.

A második brigád, melyet Nagy Zsuzsanna és Botos Zsolt irányított, a Speizi-barlang bejáratának újrabontását kezdte el. A tábor alatti bontást folytatva, Ferenczy Gergely és Kovács Viktor bejutottak a régóta elzárt barlangba.

A harmadik csoport, az "öreg fiúk csapata" Lénárt Laci csapatkapitány instrukciói alapján a Tuskós-barlang bontását és a Létrási-Vizes-barlanggal való összekötését tűzte ki célul. Sajnos egyelőre sikertelenül.

A hétvégén vendégeink voltak az Országos Mentőszolgálattól, akik bemutatták a speciális mentőágy használatát. Ezután Ónodi László vezetésével barlangi mentőgyakorlatokat tartottunk a felszínen, majd a Létrási-Vizes-barlangban. A mentőgyakorlatnál segítségünkre volt dr. Komlóssy Attila is.

A tábor második hetén folytattuk a Tuskós, illetve a Speizi-barlang bontását, valamint elvégeztünk néhány karbantartási munkát is. Ilyen volt például a Létrási-Vizes-barlang Dög-szifonjának kitisztítása, belőle a létrák eltávolítása. A tábort augusztus 25-én este és éjjel tábortűzzel zártuk.

4.6. Előadások, diavetítések, kiállítások egyesületünkben és azon kívül
    (dr. Lénárt László - Nagy Zsuzsanna)

1. dr. Lénárt L. - Hernádi B.: A Barlangjáró I. tanfolyam előadásai (febr. 1. - máj. 10., összesen 6 alkalommal)
2. Nagy Zs.: A barlangkutatásról (ápr. 18.)
3. Ferenczy G.: A Szepessy-barlang Nyugati-ágának új részei (máj. 3.)
4. dr. Lénárt L.: Barlangos bélyegkiállítás (máj. 19. - szept. 23.)
5. dr. Lénárt L.: Barlangi mészkőképződmények I. (máj. 28.)
6. dr. Lénárt L.: Barlangi mészkőképződmények II. (okt. 30.)
7. dr. Lénárt L.: A Bükk barlangjainak hőmérsékleti viszonyai (jún. 1.)
8. Csige I. - Géczy G. - Hakl J. - dr. Hunyadi I. - dr. Lénárt L. - dr. Törőcsik I.: A barlangok természetes eredetű radonszintjének rendszeres megfigyeléséből nyerhető klimatológiai és terápiai jellemzők (jún. 1.)
9. Csige I. - Géczy G. - Hakl J. - dr. Hunyadi I. - dr. Lénárt L. - dr. Nikli I.: Radon a környezetben - lehetőségek és veszélyek (aug. 22.)
10. dr. Hunyadi I. - Hakl J. - dr. Lénárt L. - Géczy G. - Csige I.: Regular subsurface radon measurements in Hungarian karstic regions (szept. 5.)
11. Kiss J.: A Kis-fennsík barlangjai (szept. 27.)
12. dr. Lénárt L. - Hakl J. - dr. Hunyadi I.: Barlangi vizek természetes radonszintjének vizsgálata (okt. 16.)
13. Kovács A.: Lengyel barlangos túra (okt. 18.)
14. Balla Bné. - dr. Lénárt L.: Denevér-adatok a Létrási-Vizes-barlangból (nov. 22.)
15. dr. Lénárt L. - Hazslinszky T.: Barlangi idegenvezetői tanfolyam (nov. 28.-dec. 1.)
16. Kovács Zs.: Barlangföldtani vizsgálatok (nov. 29.)
17. Kovács A.: Barlangkutató tevékenységünk (dec. 1.)
18. Kovács Zs.: Barlangos élet kiállítás ( dec. 1.)
19. Nagy Zs.: Podóliai gipszkarszt (dec. 6.)
20. dr. Lénárt L.: Barlangos bélyegek és képeslapok (dec. 20.)
21. Reusz G.: Kínai útibeszámoló (dec. 20.)

A rendezvények helyszínei: 4.,15. Aggtelek, 5.,6. Budapest, 9. Sárospatak, 10. Marburg, 12. Székesfehérvár (a többié Miskolc).

4.7. Tanulmányútjaink

4.7.1. Szlovákiai barlangász turné
    (Oláh Sándor)

1990. március 14-én kezdődött, viszont az elhatározás még hamarabb, ugyanis a szlovák barlangász társainktól meghívást kaptunk egy kis baráti látogatásra és barlangi túrázásra. Szóval, a szóban forgó napon, este 18 óra körül gyülekezett a kis csapat a Tudomány és Technika Házának parkolójában. Mintegy 12 fő jelent meg rövid idő leforgása alatt a megbeszélt helyszínen. Általában csapatunk gyalog indul neki a túráknak, ez esetben mégis csak a gépjárművekre kellett hagyatkoznunk. Egy órán át tartó célszerű hátizsák-bepakolás után el is indultunk. Múcsonyban azonban meg kellett állnunk, ahol csatlakozott hozzánk a Galán család teljes létszámában. A határon lazán átsiklottunk, csak azt nem értem, hogy került a vámáru nyilatkozatra oly sok hátizsák, hisz a felét se vittük magunkkal. Az estét már szlovák barátaink társaságában töltöttük Benedek Laci telkén. A fogadtatás az meleg volt: de a ház csak a kandalló beüzemelése után. A másnapi korai keltésről Galán Misi gondoskodott. Sajnos! Majd a bevásárló turisták útnak indultak Szilistye felé. Késő délután értünk a kutatóházhoz, nem csoda, hisz a gépjárművek majdnem összeroskadtak a roppant súly alatt. A plusz hátizsákok, kötelek és egyéb apróságok alkották a terhet. No és a konzerv hegyek, ugyanis senki sem akart éhen halni. Persze tévedtünk, barátaink vendégszeretete határtalan volt. Hat még az ellátás! "Vadat, halat, s mi jó falat, szem szájnak ingere" ettünk, s ittunk. Persze vizet is, amely olyan hideg volt, hogy egy korty között kétleheletnyi meleg levegőt is kellett nyelni hozzá. Másnapi kora reggeli ébresztőről ismét Galán Misi gondoskodott. Volt is nagy reklamáció! No, de az elhaló morgolódás után mindenki nekivágott a teendőknek, az előző este megbeszélt tervek alapján.

Miszerint: Guri, Mici, Zsuzsika, Gergő fotótúrára indultak. A többiek: Boti, Sári, Misi, Sz.Zoli, Kristóf, Bubó, Kova, Hugi és Sanya a Kadlub bontásába segít be. El is indult a két csapat. Ez utóbbi ásóval, kapával, csákánnyal felszerelve. A helyszínre érkezve megindult a munka, élen Galánnal. Hosszan tartó patakmélyítés, kőtörés után jelentkezett a nem várt eredmény. A barlang vízszintjének jelentős csökkenése, ami kb. 40 cm-nyit mutatott. A sikeres akció befejezte és a kiadós ebéd után a Front-barlangba tettünk látogatást, ahol a nagy fotósok a kis és nagy Dercsényi-barlang agyonfotózása után a mi pózolásainkat is lencsevégre kapták. Este ki-ki még a Podbaniste-barlangba is lelátogathatott, kedve és kondíciója szerint. Itt főleg Boti pajtásnak volt hidegrázó élménye a nyakig érő víztől, viszont a vendéglátók egyik vezetője, Karol sem panaszkodhatott. Az alacsony vízszint miatt új, nem sűrűn látogatott szakaszokat járhattak be. A nap folyamán megérkezett Pepitó és Anyupajti, akik fontos szállítási és tájolási feladatokat végeztek a Front-barlang meglátogatása érdekében. Az estét szalonnasütéssel, enyhe alkoholizálással, énekszóval zártuk. A szombat reggel lesújtó volt. Galán Misi jó szokásához híven ismét kora reggel ébresztette a "bevásárló turisták" hadát! A királyi reggeli után, jármű-karaván indult Domica irányába az Ardói-barlang bejárása céljából. A barlang szinte száraz volt. Csapatunk egy része ismét a fotózást választotta, másik része pedig a barlang végéig eljutott, és gazdag élményekkel telítve érkezett vissza a hosszú időtartamú túráról. Oly részeket járhattunk be, az időjárás szeszélyeinek jóvoltából, melyek a szifonok lezárása miatt kb. 10 évente csak egyszer vannak nyitva. A többi barlang is önmagában csodálatos élményeket nyújtott, cseppkő és egyéb (erózió okozta) természetes szépségével. Ambár, ezt csak az tudja élvezni, aki ebben él és mozog. Kint barátaink ismét élelemmel vártak. Az este ismét jó hangulattal zárult.

Vasárnap reggel indultunk haza. Sajnos. Ugyanis szívesen maradtunk volna még egy pár napot. Hisz Csillag egészen kiváló szakács volt, csak ugyebár a gyomra az nem bír oly sokat.

Karol, Laci, Robi igazán jó idegenvezetők, no és Pista is, ámbár ő néha "rossz szemmel" nézi a világot. A príma vendégszeretetüket utólag (ezúton) is szeretnénk megköszönni. Ők is szívesen látott vendégek nálunk bármikor. Itthon még ma is emlegetjük a Szilistyei négy napot.

4.7.2. Kirándulás a Lengyel-Tátrában, barlangokkal
    (Kovács Attila)

A Lengyel-Tátra: számomra hegyek és barlangok, a nyári vakáció többi tagja (családom és néhány ismerősöm) számára távoli havas hegycsúcsok, jó levegő, könnyű kirándulások és bevásárló utca Zakopaneban. Szállásunk először a Poronin, majd néhány nap múlva a Bj. Dunajec nevű kisvárosban volt. Ezek valaha önálló települések voltak, ma már azonban, mint minden környékbeli falu, a nagy Zakopane külső kerületének számítanak. Egykori hangulatuk varázsát még mutatják a régi gorál faházak, azonban a vasútvonal megépítése után gyorsan fellendülő turizmus gazdagsága minden helyet kihasználó rendetlenséget eredményezett.

Hegyi túrák központjául a Gasienicova-völgy turistaházát célszerű választani (nem véletlenül van itt a lengyel hegymászók háza is), barlangi túrák számára pedig a mészkőből álló, barlangokban gazdag nyugati részben, az Ornak-turistaház az ideális központ. Mi sajnos mindkettőtől messze, 8, illetve 15 kilométernyire laktunk, sőt a Podhale fennsíkjából hirtelen kiemelkedő Tátra lábai is csak 5-7 km-es gyaloglással voltak elérhetők. (Kiválóan megközelíthető volt viszont gépkocsival a budapesti Váci-utca hangulatát idéző zakopanei belváros.)

Barlangos terveimnek nem nagyon kedvező helyzetem ellenére sikerült azonban bejárni néhány, elsősorban idegenforgalmi barlangot. Az "idegenforgalmi" kifejezést kicsit másképp kell értelmezni mint itthon, ugyanis az általam itt bejárt legjobban kiépített barlang, a Mrozna-(Zúzmara-)barlang előtt zümmögő aggregátor csak amolyan vészvilágítás szerű fényerőt képes biztosítani odabent, amely mellett az egyéni világító-felszerelés szinte kötelezően szükséges. Az útikönyvekkel ellentétben vezető nincs, az aggregátort kezelő, és a belépőjegyeket árusító személy csak a barlang ajtajának nyitását, és a látogatók mögötti bezárását végzi.

A Mrozna-barlang volt az, ahová a Koscieliska-völgy-beli kirándulásunk alkalmával családomat és a társaság kirándulást kedvelő néhány tagját el- csalva, elsőként bejártam. A barlang a völgy első nagyobb szurdokának jobboldali sziklabordáján bújik keresztül. A patak szurdok előtti hídjától tábla mutatja a barlanghoz vezető jelzett utat, amely meredek hegyoldalon szerpentinezik fel a bejárathoz. Jegyváltás, beöltözés, ajtónyitás után sorban beléptünk a bejárati keskeny folyosóba, majd az ajtó bezárult mögöttünk, és mehettünk. Eltévedni nem lehet, a barlang az egykori patakjárat kb. 400 méternyi folyosója, jelentős hegyi-tej rétegekkel. A "bejárati keskeny folyosó" csaknem a kijáratig tart, csak időnként - különösen a vége felé - tágul 3-4 méter szélességűvé. A néhol jelentős méretű cseppkőlefolyások szinte mindenhol lágy - a barlangnak nevet adó - hegyi-tej bevonattá alakultak át. A gyönyörű, közel függőleges, sziklás hegyoldalra kiérő barlang fölött egy másik jókora száda, alján berácsozott lyuk vezet a mélybe, de az éppen beöltöző lengyel barlangász csapat nem bizonyult túl közlékenynek. Annyit azért sikerült - nemzetközi, kézzel-lábbal magyarázó nyelven - kihúzni belőlük, hogy közel szintes lehet mint a Mrozna, és nincs ismert összekötő járat.

Otthon a Koscieliska-völgy szépségeit ecsetelve sikerült kedvet csinálnom egy újabb kiránduláshoz, mivel a völgy sziklafalainak többi barlangját is meg szerettem volna nézni anélkül, hogy a völgyig vezető út 15 kilométerét gyalog kellene megtennem. Néhány nap múlva, miután az otthonról hozott citromlé, csokoládé és a többi hasonló keresett árucikkünk zloty-vá alakult Nowy Targ piacán, valamint mindenki kiválaszthatta mit érdemes vásárolni Zakopane sétáló utcáján, a cél ismét a Koscieliska-völgy. Míg a társaság a völgytalp kényelmes sétaútján csodálta a hatalmas legömbölyített sziklákon zúgó patakot és a környező hegyoldalak sziklafalait és hegyi rétjeit, én a barlangokat kerestem.

Először a legkönnyebben megközelíthető Smocza-barlanghoz indultam. A hozzá vezető jelzett körút felső végét találtam meg (amely a völgy második nagyobb szurdokának bejáratától ágazik ki a sétaútból), és egy olyan döbbenetesen szép szurdokba jutottam, amilyet még a szurdokairól híres Szlovák Turista-paradicsomban sem láttam. A neve Krakkói-szurdok (Wawoz Krakow), alján időszakos (bár akkor igencsak bővizű) vízfolyás medre, és ennek egy tágulatánál vezet fel létra a barlanghoz. A szádában éreztem a huzatot, gondoltam, hogy jelentősebb másik nyílása is van, és valóban: a jelzet turistaút végigvezet a barlang nagyjából "S" alakú, 50-60 méternyi, egyre meredekebben emelkedő járatán, és a bejárati szádától valamivel kisebb, 2 méternyi nyíláson lehet kilépni a barlangot nem kedvelő turisták számára a hegyoldalon vezetett jelzett útra. Ez az út visszavezet a Koscieliska-völgy egyik alsóbb szakaszára, útközben remek kilátást nyújtva a túloldalra, a Raptawicka Turnia látványos (barlangos!) sziklagerincére.

A szurdokhoz visszatérve, a Mylna- és a Raptawicka-barlangokhoz indultam, mivel ezek jelzett (piros és fekete) utakon megközelíthetők. Bár a völgy fölötti sziklák mindkét oldalon barlangokban gazdagok, szűkre szabott időmet nem akartam a barlangok keresésére pazarolni. Ehhez egy jó térképre is szükség lett volna, és bár volt nálam két szlovák turistatérkép, amely a lengyelországi részt is ábrázolta, a terepi tapasztalataim alapján nem lehetett igazán hinni nekik. Tulajdonképpen minden fontosabb tereptárgyat ábrázoltak, csak nem pont ott, és nem pont úgy, mint a valóságban. A később, Zakopanéban vásárolt lengyel turistatérkép viszont nagyon jó, részletes és pontos.

Elindultam tehát a szurdokból induló, a meredek hegyoldalba bevágott piros jelzésű turistaúton a Mylna barlang felé. Kb. 10 perc múlva értem fel a másfél méternyi száda elé, amelybe bevezet a jelzett út. Ez is "kiépített" barlang, bár a kiépítést csak a barlangon végigvezető turistajelzés és egy hasadék átlépésénél egy beépített vas kapaszkodó jelenti. A bejárat előtt felvettem a barlangos overálomat és elindultam. A szádában itt is igen erős huzat fogadott, - tehát ez is többkijáratú folyosó - gondoltam. A bejárati rövid törmelékes szakasz után változó méretű, de tágas, sima falú folyosókon keresztül haladtam, többszintes színlők között, jellegzetes inaktív patakjáratban. Egy helyen, ahol több tektonikus repedés viszonylag kis területen találkozott, a járható utat keresve letértem a jelzett útról, és egy hatalmas, 15 méter magasságú, másfél méter szélességű repedésbe jutottam. Az alján törmelék, néhány méter magasságban jókora beékelődött gambi, szivárgó víz a falakon, és huzat. Az egyik fal erősen repedezett, friss, még korrodálatlan törési felületekkel, ami a nagy nyomás alatt levő kőzet jelenlegi mozgását bizonyítja. Elindultam a repedés mentén mindkét irányba, de a tágasabb vége is úgy elszűkült, hogy (bár rendkívül erősen huzatolt) visszafordultam, mert valószínűtlennek tartottam, hogy "idegenforgalmi" barlangban kúszójáratban menne a jelzett út. A jelzett út végül is az az alacsony (kb. méternyi), vizes, köves aljú, 150 méteres folyosó volt, amit a legvalószínűtlenebbnek tartottam. E folyosó egy oldalágában láttam dús huzatborsókő lerakódást, egyébként néhány kisebb öreg cseppkövön, és hegyitej folton kívül képződménymentes a barlang. A szűk, alacsony folyosó után tágasabb és törmelékesebb járatok következnek, a kőzet jellege is megváltozik, majd a sajtszerűen kusza kijárati szakaszhoz értem. Az először szembetűnő nagy száda függőleges sziklafal oldalában, a szakadékra nyílik (egyébként remek rálátással az Ornak rétjére). A másik lehetséges kijárat a szurdokra néz, de ez sem az igazi, végül egy további kis folyosó után lehet kijutni a völgybe visszavezető turistaútra. A felsorolt szádákon kívül, több irányban, számos kisebb nyílás vezet a szabadba. Száz méter után újabb barlanghoz értem. Ennek nevét nem tudom, a tágas bejárati terme az egykori oldalági patak torkolati szakasza lehetett. Végéből több kényelmesen járható, de néhányszor tíz méter után elszűkülő, vagy törmelékkel feltöltött járat indul. Itt nem sokat időztem, továbbindultam a Raptawicka-barlang felé.

A Raptawicka-barlanghoz a fekete jelzésű út indul fel ugyanabból a szurdokból, ahonnan a Mylna-hoz is indultam, szerencsémre azonban a lefelé tartó piros út kb. félúton találkozik a fekete jelzéssel, így nem kellett kétszer megmásznom a meredek hegyoldalt. A fekete út meredek törmeléklejtőn vezet fel a (Smocza-barlangtól már látott) hatalmas sziklagerinc lábához. Itt egy lánccal biztosított hasadék menti meredek úton, 6-8 méter magasságban érhető el a barlang bejárata. A kis sziklanyergen átlépve, 4 méternyi vaslétrán lehet lejutni a barlang egyetlen nagy termébe. A terem alját jókora sziklákból álló törmelék borítja. Több irányba az előzőleg látott barlangokhoz hasonló jellegű, de törmelékes és rövid oldaljáratok indulnak. Egy helyen, ahol a terem alját alkotó "törmelék" több méteres sziklákból áll, a fal mentén le lehet jutni az omladék alá. Itt egy korhatag falétra emlékeztet az egykor valószínűleg a továbbjutást kereső barlangászok tevékenységére.

A szurdokba visszatérve nekem már nem volt időm a rövid, de látványos sziklaszoros szépségeit csodálni (mivel a még délelőtt elhagyott társaság 3 kilométernyire várt rám), bár csodálni való van itt elég. Harsogva zúgó bővizű patak, amelynek vizét itt még két, ugyancsak bővizű karsztforrás táplálja, simára koptatott függőleges sziklafalak, rövid sziklaalagút, amelyen át áradáskor most is átfolyhat a patak, szépen példázva a magasan fent tornyosuló sziklagerinc barlangjainak kialakulását. A vadregényes hangulatot csak a sokezernyi ember jelenléte töri meg, akik bár főleg a völgytalp sétaútján özönlenek, és nem szemetelnek, nem raknak tüzet és nem tépik a védett virágokat, de jelen vannak.

Az iszonyú emberáradatot két alkalommal sikerült elkerülnöm. Először a Bystra-időszakos források felé menő úton (amelynek bejáratánál egy "Bemenni tilos" tábla tartja vissza a tömegeket), másodszor pedig a hatalmas látványosságok között szinte jelentéktelen, a szokásos kiránduló útvonalaktól távol (1 kilométerre!) eső kis völgy, a Dziura-barlang völgyének bejárásakor. Van itt minden (csak kicsiben), ami a Lengyel-Tátra nyugati részének látványossága. Hol sziklákon, hol sima falú kővályúban futó kis patak, karsztforrás (vagy búvópatak? kinek hogy tetszik, mivel az elszivárgó erecske és a lejjebb előbújó patak vízhozama között legalább tízszeres az arány) és barlang. A völgy felső részén, a balról lefutó sziklagerinc függőleges falának aljában, a völgy méreteihez egyáltalán nem illő hatalmas barlangterem viszonylag kis (2 méternyi) szája tátong. A bejárat után néhány méterre fent, egy jókora (8 méternyi), közel gömb formájú fülke fölszakadt tetején még bevilágít a külső fény, a hosszúkás terem további részének bejárásához azonban már lámpa kell. A kb. 50 méternyi terem alját száraz, morzsalékos agyag borítja, rajta kintről besodródott avar, a legbelső részeken is vastag rétegben. A falak simák, képződménymentesek, a terem végének kis területe kivételével, ahol jelentéktelen borsóköves cseppkőkéreg látható. Jellegzetesen ősember barlang, bár ilyen irányú ismereteim nincsenek róla. A bejárat előtti lapos, terasz-szerű terület talán az egykori ásatás eredménye. A fölötte magasodó sziklagerinc oldalain is érdemes körülnézni, itt üregek és egykori barlangfalak jelentik a barlangász szemének a látványosságot.

És hogy mit (mi mindent) nem láttam? Chocholowska-völgy, Kopa Magury, Sniezna-barlang, ... Könnyű kirándulások vagy nehéz barlangtúrák, de mindenképpen már egy másik Lengyel-Tátra-beli út programjai. Remélem minél hamarabb.

4.7.3. Kínában jártunk
    (Reusz Géza)

Július közepe és augusztus vége között hat hetet töltöttünk Kínában. A 7 fős társaságot az egyesület 5 tagja (Nagy Flórián, Szabó Zoltán, Vadász István, Tallós Tibor, Reusz Géza), valamint Ráki Krisztina és Ficsor Edit alkotta. Kínán belül egy körutat jártunk be. Több város (Peking, Sanghaj, Hangcsan, stb.) és a Csendes-óceán felkeresése mellett több napot töltöttünk el a Dél-Kínai kúpkarszton.

30 órás vonatúttal jutottunk el Pekingből Guilinba, a térség központjába. Ez a város és környéke ismét a csodálatos látnivalói miatt az egyik leglátogatottabb hely Kínában.Ennek megfelelően az árak is magasabbak, mint máshol, ezért több ember tanácsára a kb. 60-80 km-rel délebbre fekvő Yangshou-ba buszoztunk. Ebben a kisvárosban az árak is alacsonyabbak, így kiválóan megfelelt nekünk és minden kispénzű turistának is.

Annál is inkább, mert itt még szebb a környék, mint Guilinban, ahol először pillantottuk meg a kúp alakú hegyeket. Amerre csak néztük, mindenhol ezeket a meredek oldalú, éppen ezért viszonylag kopár csúcsokat láttuk. A meredek oldalakon a víz könnyen lemossa a talajt, így nem csoda, hogy fákat alig látni, csupán cserjék és lágyszárúak találhatók itt. A hegyek közötti sík területen szinte minden talpalatnyi földet megművelnek. Egy hegyet megmászva, jól lehetett látni a környező kúp vagy torony alakú, 200-300 méter magas formákat, és a közöttük fekvő rizsföldeket, csatornákat.

A Guillinon és Yangshoun keresztülfolyó Li folyónak minden bizonnyal nagy szerepe volt (van) az egykori (a földtörténeti ókorban és középkorban kiemelkedett) mészkőfelszín lepusztulásában. Ahogy pusztult a felszín, úgy pusztultak el a valaha alighanem hatalmas méretű barlang-rendszerek. Ezek maradványai azonban megtalálhatók a tanúhegyekben, hatalmas bejáratokkal, nagy termekkel és labirintusos járatokkal. Bár nem vittük magunkkal barlangos felszerelést, "partizán módon" mégis felkutattunk egy-két közeli barlangot. Ezekben néhány, bejárathoz emelt falszerű torlasz, néhány lépcső arról tanúskodott, hogy a környékbeli lakosság ezeket a barlangokat használta fedezékül a háborúkban (minden bizonnyal már régebben is, és egy ásatásnak jelentős eredményei lehetnének). A barlangjáratokból mindenhonnan feltűnik az egzotikus táj.

A barlangokat alig kutatják, a helybeliek is csak néhányat ismernek. Pedig érdemes lenne, hiszen a messziről is látható, azonban meredek sziklafalak miatt sokszor csak kötéllel megközelíthető hatalmas bejáratok ismeretlen barlangok százait-ezreit sejtetik.

Az ismert barlangok között van idegenforgalom számára kiépített, de van olyan is, amelyet a helybéliek istállónak használnak.

A következő kongresszus (amelynek Kína lesz az otthona) jó alkalom a kínai barlangkutatás fellendítésére és valószínűleg sok újdonsággal fog szolgálni.

4.7.4. Részvétel a norwichi (Anglia) környezeti problémákkal foglalkozó nemzetközi konferencián
    (Kovács Zsolt)

1990. augusztus 8-22. között rendezték meg az első rendszeres Nemzetközi Ifjúsági Konferenciát a Világ Környezeti Problémáiról, a kelet-angliai Norwich-ban, melynek szerencsés résztvevője lehettem.

A kiutazás előzménye volt, hogy 1990. tavaszán különdíjat nyertem a gödöllői II. Országos Környezettudományi Diákkonferencián barlangi témájú előadásommal. Ily módon a Művelődési Minisztérium és a Miskolci Egyetem ajánlásával pályázhattam meg a kinttartózkodás költségeit fedező angliai szponzorok által adományozott ösztöndíjat.

Miután a pályázatot elfogadták, 8 magyar egyetemi hallgató egyikeként utazhattam a kelet-angliai egyetemre (UEA), ahol 25 ország mintegy 50 résztvevője találkozott.

A programban (amelyet főként a helyi egyetem környezettudományi intézete szervezett) előadások, tanulmányi kirándulások, filmfesztivál, találkozók szerepeltek.

Az előadások a Föld globális problémáival foglalkoztak, helyi és meghívott előadók és professzorok tartották, többek között az alábbi témákról: egészség és környezet, rekultiváció, a levegő szennyezés történelmi háttere, globális felmelegedés, ózon hiány, földrengések hatása, tengerpartok pusztulása, sivatagosodás, stb.

Kirándulást tettünk egy közeli bioszféra rezervátumba Norfolkban és ellátogattunk az északi pusztuló tengerparthoz Shevingham-be.

Természetesen felejthetetlenek voltak a városnézések, és a résztvevők részére a város főpolgármestere valamint a rektor-helyettes által adott díszvacsorák.

Végigjártuk a Környezettudományi Intézet 4-szintes épületét, a pazarul berendezett laboratóriumait, kutató helyiségeit is.

A konferencián átadtam egyik vendéglátónknak prof. Keith Cleyton-nak a 10. Nemzetközi Barlangtani Kongreszzusra megjelentetett Karszt és Barlang angol nyelvű különszámát, amelyet ő eljuttatott az Elesevir Geo Abstracts Phisical Geography című kiadvány szerkesztőjének, melyben részleteket közölnek majd a magyar kiadványból.

Tudományos és nyelvtanulási célból is rendkívül hasznos reszvételt a konferencián (szerény anyagi lehetőségeim miatt) egyesületünk 1000 forinttal támogatta.

4.7.5. Osztravai tanulmányút, barlanggal
    (dr. Lénárt László)

1990. október elején a Miskolci Egyetem és az Osztravai Bányászati Főiskola közti együttműködés keretében, 5 napot töltöttem Osztravában és környékén. Bár tanulmányutam hidrogeológiai és környezetvédelmi alapú volt, a karsztokat és barlangot "nem tudtam elkerülni".

Egy napot szántak arra, hogy a Becva-patak partján lévő Teplice nad Becvou környékén lévő karsztos területet megnézzük.

Először egy hatalmas, mészkőben képződött szakadéktöbröt néztünk meg. A tájékoztató tábla szerint 175 m mély, melynek fele részében víz van, ebben csak búvárok dolgozhatnak. Impozáns látványt nyújt felülről, de a vízig nem lehet lemenni. Viszont a barlang kutató csoportjának nevét és címét a tábla megadja!

Ezután a Zbrasovské aragonitové jeskyní-t néztem meg másodmagammal. A meglátogatható rész hossza 233 méter. Hőmérséklete 14 fok, radontartalma oly magas, hogy nyáron 3 óra 20 perc, télen 4 óra 30 perc napi időtartamig tartózkodhatnak lent a barlangi vezetők. A barlang szén-dioxid tartalma rendkívül magas. A bejárható útvonalon a megengedett érték 2-3 %-os, melyet naponta méréssel ellenőriznek. A kiépített szakaszok egyes helyein 30 %-ig is felmegy a szén-dioxid tartalom, erre halálfejes belépést tiltó táblák figyelmeztetnek. (Ezek a szakaszok a mélyebb részeken találhatók.) A barlang csak kutatók számára - speciális védőfelszerelésben - járható részén a maximális széndioxid tartalom 60%! (Magam 1-2 fotó erejéig percekre bemerészkedtem a 20-30 %-os szén-dioxid tartalmú részekre, de a visszatérés nem mindig volt sima és egyszerű.)

A barlang szén-dioxid tartalma a barlang alatt húzódó szénmezőből, az onnan felfelé emelkedő gázokból származik. A patakban gyönyörűen látszik a felbugyborékoló gáz, a víz szén-dioxid tartalma 3500 mg/l körül van. (Erre gyógyfürdőt alakítottak ki!)

A barlangot bányászati tevékenység során találták meg 1912-ben és 1926-ban megnyitották a nagyközönség számára. A felső bejáratán lehet bemenni, s a közönség a hátsó kijáraton távozik egy kb. 30 perces túra után.

A barlangban sok helyütt igen szép aragonit képződmény van. Dúsan kristályos, apróbb-nagyobb borsókövei általában szépek. Legszebbek és leginkább kuriózumszámba menő képződményei a gejzírkúpok, melyeket az alulról feltörő szén-dioxidban igen dús víz rakott le. Láttam egymásba nőtt gejzíreket, valamint ketté vágottat is, sőt a turisták ámítására egyesekből ma is "szökik a víz" a túra során. Érdekesek még az alulról feltörő víz nyomait őrző gömbüstök, gömbfüzérek, termek, melyek mészkőben alakultak ki.

Érdekes, de nem igazán szép a barlang. Elsősorban gejzírjei azok, ami miatt célszerű megnézni. Sokat fotóztam, de géphiba miatt nincs a barlangból képem. (Pedig a csinos vezetőnőt elég nehéz volt meggyőznöm arról, hogy nekem itt fotóznom kell!) Másnap Kobesice környékén egy szép, felszíni gipszbányát néztünk meg, ahol gipszkőzetben figyeltem meg igen szép karsztos formákat valamint gipszkristályokat.

4.7.6. Iskola helyett Erdélyben
    (Román Renáta)

A tanév első hetét Erdélyben töltöttem. A Rózsadombi Kinizsi Sport Egyesület barlangászaival utaztam a Bihar-hegységbe. Csapatunk fővezére Adamkó Péter volt. A Kolozsvári Amatőr Barlangász Club szervezett kutatótábort Havasrekettye nevű falucska mellett, fenn a hegyekben. Összesen négy kocsiban 16 ember kínlódta át magát a határon. Ezt követően akadálymentes volt utunk, és hajnali 3 órakor meg is érkeztünk a táborba. Még akkor szemügyre vettük a csodálatos vidéket és kisebb felszíni túrákat tettünk a hatalmas hegyekkel övezett tábor környékén. Másnap reggel fantasztikus látvány tárult elénk, amikor napfénynél láthattuk a monumentális, fenyvessel borított hegyeket, a hatalmas sziklafalakat és a köztük húzódó mély és végtelenbe nyúló völgyet.

A tábor mellett lévő forrás patakját több, kisebb-nagyobb vízesés is tagolta. A végén pedig egy víznyelőbarlang szája tárult elénk, egy olyan barlangé, ahol még ember nem járt. Első lépésként bebarangoltuk a környező vidéket, megismerkedtünk a helyi lakosokkal: a hegyi pásztorral és kedves családjával, valamint kutyáival, csacsijával és egyéb állataival. Több mindent kipróbáltunk, ami egy hegyi ember életének fontos kelléke. Másnap kezdődött a kemény munka. Kisebb csoportokban kezdtük meg a kutatást egymástól nagyon távoli helyeken. Olyan barlangokban bontottunk, amelyeknek még nevet sem adtak. Több ízben fedeztünk fel új járatokat és termeket. Kerestünk új barlangokat, találtunk már évtizedek óta lezuhant repülőgép-roncsot és állati maradványokat is. Esténként a tábortűznél a kutatásvezetők beszámoltak az eredményekről, ami elég gazdag volt. Bontás folyt még olyan zsombolyban aminek az alját jégréteg borította. Felszíni illetve barlangi túrákon is részt vettünk. Felmentünk a Bihar-hegység második legmagasabb csúcsára, a Vladeasa-ra (Vigyázó), ami 1838 m magas és távolból láttuk a Királyerdőt, valamint egy több mint 7 órás barlangi túrán is voltunk. Az utolsó nap reggelén terepátfésülésre indultunk. Egy olyan hegyoldalt bóklásztunk át 3-4 fős csoportokban, amely még teljesen érintetlen volt. Több barlang-bejáratra bukkantunk, de sajnos idő híján további kutatásra nem került sor. Az egyik barlang előtt egy komplett medve csontvázára leltünk, amit hazahoztunk és a leendő Kinizsi Múzeumban kerül majd elhelyezésre Budapesten. A kolozsvári TV is figyelemmel kísérte a táborban zajló eseményeket. Alkalmam nyílt arra, hogy személyesen megismerjem Bagaméri Béla bácsit, aki Erdély egyik leghíresebb és legidősebb geológusa, barlangásza. E röpke hét alatt nem mindennapi élményekkel gazdagodtunk és közelebbről is megismerhettük az erdélyi magyarok életét.

Szerény körülmények között, barátságban teltek napjaink a kolozsvári barlangászokkal, akik szívesen látják a Marcel Loubens Barlangkutató Egyesület más tagjait is.

4.7.7. Három nap az István-lápai-barlangban (1990. febr. 22-25.)
    (Kovács Attila)

A túrát Galán Misi tervezte/szervezte, korábbi (sok évvel ezelőtti) tapasztalatait akarta megújítani, kiegészíteni, nekem pedig az egész (a barlang is, a három nap is) új volt. Hétközben Misi felhívott, hogy Guriga lemondta, nem jön, így a másik karbid-lámpáját elhozza nekem. Ez jól jött, mert az akkus lámpámmal igencsak takarékoskodni kellett volna, hogy kitartson három napig. Biztos ami biztos, azért elvittem a saját lámpámat is, de végül a létrási házban hagytam, mivel harmadikként Veres Imre jött, akinek volt saját karbid-lámpája.

Indulás előtt még varrnom kellett egy barlangos-zsákot, szerencsére volt miből, és a varrógépünk is éppen üzemképes volt, így hát a cégnél eredetileg mosható vérnyomásmérő mandzsettának szánt anyagból két délután alatt barlangos-zsák kerekedett. Hála a rugalmas munkaidőmnek, a délutánokat maximálisan a felkészülésre tudtam fordítani. Emiatt sajnos ismét kihagytam egy "Barlangjáró" előadást, de a sok közül ezt bántam a legkevésbé.

A csütörtöki gyűlésen, a Technika Házában találkoztunk hárman, Galán Misi, Veres Imre és én, és 7 órakor indultunk Létrásra. (Utólag gondolkozva ez nagy butaság volt, az indulást valamikor korán reggelre kellett volna időzíteni.) Kb. 10-re értünk fel, ettünk, átöltöztünk, becsomagoltunk a barlangos-zsákokba, és csillagfényes, csípős időben, a Szepesi-barlang rétjétől 5-10 cm-es havat taposva, éjjel 1 órára értünk az István-lápai-barlang bejáratához. A zsákom egyik hátpántja eddig bírta, egy rossz mozdulat és elszakadt, de lefelé úgysem lesz szükség rá. Mérete kicsit nagyobbra sikerült, mint képzeltem, a súlya persze ezzel arányos (köbösen!), de Imre sem panaszkodhatott, mivel két zsákot is cipelt.

(Hajnali) 3-kor értünk az aknarendszer aljára; a torkom közben úgy kiszáradt, hogy a Keleti-ág elején levő forrás sem gyógyította, még órák múlva is kapart; 4-re értünk a táborhoz, hulla-fáradtan. (A Tábor-terem előtti Kötél-híd kiálló drótjaival természetesen felsebeztem a kezem, hiába vigyáztam.) A WC-teremben agyagba szúrt ásó, rajta papír, a forrásnál fogkrém, pohár és fogkefék, a Tábor-teremben kanalak, főzőedény, "Barlangkönyv" ceruzával, és buborék-fóliával leterített alvóhely jelezte a gyakori látogatottságot, és teremtett szinte "szállodai kényelmet". 6-kor feküdtünk le aludni, de sokáig ébren forgolódtam. Számomra ez egy szörnyű "éjszaka" volt: alig aludtam, ha mégis, hülyeségeket álmodtam. Ideges és feszült voltam, néha alig kaptam levegőt. Imre fejlámpája alig néhány milliméternyi lánggal, de egész idő alatt világított, többször felkeltem, majd 3 óra után végleg, hogy csináljak valamit. Bármit, csak valamivel elfoglaljam magam. Milyen más volt ez a Baradla Hangverseny-termében töltött éjszakák nagy nyugalmához képest. A mozgolódásomra Misi és Imre is felkelt, teafőzés és "reggeli" következett, bár egy kiflinél többet nem bírtam legyűrni. Javasoltam, sőt kértem a többieket, hogy egy hosszú napot csináljunk "ma", és már csak egyszer aludjunk lent, de nem mentek bele. Végül is nem baj, mert ahogy elindultunk, lassan elmúlt minden bajom. (Délután) 6 óra körül az I. szifon kerülőjén beereszkedtünk a Nyugati-ág patakmedrébe. Nem sietve, nézelődve végigmentünk az igazán látványos, hatalmas hasadékban képződött fő ágon, átpréselődve a III. szifonon, majd balra fel egy repedés mentén (ahol egy kötél is be volt téve), egy kis vízesés szerű, tisztára mosott részig. Misi ennek a résznek a bejárását tervezte a következő "nap"-ra, mivel emlékei szerint legutóbb (kb. 11 éve) itt várt lent a szifon utáni kavicslejtőn, amíg Szenthe István és Nagymihály Zoltán 4-5 órát odavolt a fenti részen. Visszaereszkedtünk, megnéztük a IV. szifon jókora folyosóját, vizét, majd a víz előtti kanyar sima és függőleges falához betett kötélen Imi elindult. Kíváncsiak voltunk ki és miért szerelte be ide (látszólag semmiért, és bent is hagyta) a kötelet. Én is öltöztem, amikorra ő már szétnézett fent, és nem talált semmit, így visszaereszkedett.

A IV. szifon sokkal mélyebben van mint a III., de a III. a főág patakmedre felől a patakmederhez látszik tartozni, a IV. szifon felől pedig a IV. szifonhoz. Hogy van ez? Merre folyik itt a víz? Tudom lefelé, de akkor a III. szifon a forrás (vagy vízválasztó) mert tőle jobbra is, balra is "lefelé" van. A fenti kis vízeséstől vékony erecske szivárog a III. szifon felé, de vize elvész a homokban, a szifon alja pedig száraz. Kis erecske is csinálhat nagy tavat, ha megfelelő mélyedést talál. Ezek szerint a III. szifon csak sóderszifon, a vizet elnyeli valami alsóbb szintre. A vízválasztó (vagy inkább "barlangválasztó") gondolata nem is olyan rossz, mert a fő ág a III. szifon két oldalán egészen más jellegű.

Ha a két oldala más is, az alja visszafelé is ugyanolyan szűknek bizonyult, ha nem még szűkebbnek. A fél köbméternyi levegő gyorsan elfogy, a lámpa kormoz, tisztítására sem kedve, sem módja nincs ott a kukacként araszoló embernek. Ruhánk homokkal, tüdőnk korommal telítődött, mire kijutottunk a magunk keltette füstködből, a tágas, levegős, fő-ági patakmederbe. A barlang viszonylag száraz időszakát kihasználva, "hazafelé" az I. szifonon is átkúsztunk, majd ismét kötélhíd ugyanabban az irányban, és (éjjel) 1 körül értünk vissza a táborhoz. Levest főztünk, majd teát, ami látszatra alig különbözött a levestől (és az ízében is alig), majd evés után 3-kor lefeküdtünk. Az előző "éjjeli" szorongásom teljesen elmúlt, igen jót aludtam. (Déli) 12-kor ébredtünk, ismét evés, készülődés után ugyanazon az úton indultunk 4 körül. Én csak III. szifonig mentem velük, majd - miután Misi átjutásában segítettem - visszamentem fotózni a fő-ágba. Itt cseppkövek is vannak, főleg lefolyások és borsóköves bevonatok formájában, de a fő látványosságot a meder fantasztikus (és a legtöbb helyen koromfekete) sziklaformái jelentik. Kb. 7 órára értem az I. szifon kerülőjének létrájához, itt beszereltem (mivel csak az első 5 méternyi függőleges szakaszon van létra), felmásztam, és visszamentem a táborhoz. Több műanyag zsák, benzinfőző, felszerelt telefon fogadott, és egy üzenet, hogy hárman itt alszanak ma. Egy keveset pihentem, új elemet tettem a vakuba, és indultam tovább, fotózni, először a kerülőjáratba, majd a forrás feletti terembe. Itt fent, az I-es kerülőtől a Keleti-ág elején levő forrásig a barlang teljesen más mint a Nyugati-ág csupasz fekete sziklafalai, és (kvarc)kaviccsal feltöltött aljú patakmedre. (Egyébként a Keleti-ág végéig, de akkor ott még nem jártam.) Itt mindenfelé hatalmas nyílások, hasadékok, repedések tartanak minden irányba, de főleg lefelé. Agyag mindenhol, a sziklafalakat bevonva, a termek alját kitöltve és a sziklapárkányokon is. Ezen a szinten ritkán lehet ma már víz, talán árvízkor sem, de az egykori vízszintet (patakszintet?) jól szemlélteti a forrás feletti terem hatalmas, kb. 5 méter szélességű, vastag baldachinja. (Este) 10 óra tájban végleg befejeztem a fotózást. Beleolvastam a Barlangkönyvbe, miszerint ismeretlen hálótársaink bejutottak a Keleti-ág szifonjába, a kezdő akna szűkületét áttörve, ahol is a híg dagonyában előrejutva három levegős részt találtak. A telefon közben többször is megszólalt, ebből kivehettem, hogy most is a Keleti-szifonban szivattyúznak.

Misiék legkésőbb éjfélre ígérték a visszatérést, de a "szivattyúsok" korábban megjöttek, kissé elázva, így igyekeztek lefeküdni. Éjfél után elindultam Misiék elé. A kötélnél vártam egy kicsit, de nem jöttek, visszamentem a mászó-szerelésért, de szerencsére meghallottam őket, mielőtt elindultam volna lefelé. (Éjjel) 1 órára értek fel, majd evés, alvásra készülődés közben befutott Misi régi ismerőse Nagymihály Zoltán is (beceneve Misi), aki az új szifonjáratokat jött le felvázolni. 3 körül aludtunk el, és (reggel) fél kilenckor, kissé elkésve ébredtünk. Az összecsomagolás is tovább tartott mint szerettük volna, és csak fél egy körül indultunk kifelé. Kissé féltem a zsákom füleinek megbízhatóságától, nehogy beejtsem útközben a számos járhatatlan hasadék valamelyikébe, de nem történt baj. Az aknarendszer kimászása könnyebb volt, mint három nappal korábban a lejutás (akkor nem lett volna szabad este indulni). Egy helyen kínlódtam csak meg nagyon, de ott is csak azért, mert a lehető legrosszabb módot választottam a feljutásra. 3 órára értünk a felszínre. A hó eltűnt, gyönyörű napsütés fogadott. A létrási házhoz 3.45-kor érkeztünk (legkésőbb 4-re ígértük!), majd gyors "emberré" visszaalakulás után - Gergő Trabantjának hála - fél hatkor már otthon voltam.

4.7.8. Barlangos hétvége a Gerecsében
    (Kovács Attila)

A gerecsei Külker SC barlangászcsoportjának meghívására, az október 2-7. közötti táboruk utolsó napjaira készültünk a Gerecsébe. A Polacsek Zsolt levele alapján induló túra első jelentkezői sorra lemondták az utat, csak ketten maradtunk Nagy Zsuzsával. Végül mégis csatlakozott még Galán Misi és Gergő. Ők mindannyian Misi kocsijával jönnek (ha sikerül reggel levizsgáztatni), én pedig a budapesti rokonlátogatásra igyekvő családomat kalauzolom előbb a főváros labirintusában, aztán vonattal megyek Tatabányára.

Az én utam kezdetben sikeresnek látszott, bár a Keleti-ből 15.40-kor induló vonatot alig-alig értem el, és az eső is egyre jobban esett. A Polacsek Zsolt által írt levélben az állt, hogy 17.00-kor várnak az állomáson. Nos, nem vártak. Az eső reménytelenül esett, nem tudtam a többiek jönnek-e, jöttek-e, ki jön, és hogyan. Egy darabig vártam, kószáltam az állomáson (a bolt az orrom előtt zárt be, kenyerem pedig nem volt), és már kinéztem egy visszafelé induló vonatot, amikor megláttam a Misi kocsiján érkező többieket. A helyzetem így sokat javult, mivel ha nem jönnek és mégis maradok, egy legalább 6 (később kiderült inkább 9) kilométernyi, sötétben, esőben, ismeretlen tájon megteendő út várt volna rám a vértestolnai kocsmáig, ahol állítólag a barlangászok "ügyeletet" tartanak. Ezt az utat tehát megúsztam, kenyeret is tudtunk venni, némi keresgélés után a Vértestolnára vezető utat is megtaláltuk és a kocsmában több rumos-kóla társaságában a barlangászokat is. Rövid ismerkedés után a szemerkélő esőben elindultunk a Szénás-hegy fennsíkján levő táborukhoz. A jellegzetes gerecsei hegy meredek oldalán az esőtől és az izzadságtól elázva értünk fel a szinte teljesen lapos fennsíkra. A sötétben nem sokat láttunk, csak azt érzékeltük, hogy szép hely lehet. Aznap estére a program már csak a sátorok felállítása és az alvás volt, bár a házigazdák még sokáig hangos "műsort" adtak a tábortűznél. Szombaton reggel az első utunk a nemrég feltárt Kullancsos-barlangba vezetett, bár Misinek és nekem csak az első szűkületig, mivel nem fértünk át. Amíg Gergő és Zsuzsa lent volt, mi megnéztük egy másik bontásukat, amely a Küzdelem-barlang nevet kapta, mivel egyórás bontással érték el a jelenleg mintegy 10 méternyi, alján továbbjutási lehetőséget mutató, korrodált falú hasadékot. Ezután Polacsek Zsolt útmutatásai alapján ismét a Kullancsos szűkületével próbálkoztunk. Nekem sikerült is (levegő-kifújás után), Misi azonban ismét kint maradt. Visszament levetkőzni, és csak akkor ért ismét le, miután mi már megnéztük a közel szintes, omladékból induló, majd egy hasadékot elérve lefelé tartó oldalágat. Misi sokáig küzdött a szűkületben, de végül sikerült átjutnia. A többiekkel együtt indultunk tovább lefelé, a bejárati szakasz omladékában. Szűk rés-szerű járatok mentén egy gerecsei viszonylatban hatalmas hasadék felső végéhez értünk. 3 m széles, 15-20 m mély, aknaszerű, a falán (Gergő szerint, én sajnos nem láttam) megalodus maradványokkal. Az alsó része, és az abból nyíló kis terem igen szép, cseppköves. A jelenlegi (a bontásoknak is még ellenálló) végpont a kis terem alatt néhány méterre, omladékos szűkületben van.

Közben Zsuzsa és Gergő elmentek a Benzinkút-barlangba, mivel - első "tréfa"-ként - nagy barlangot ígértek a házigazdák, de alig-alig tudták bejárni az igen szűk, néhányszor 10 méternyi járatokat. A barlang egyébkent azért érdekes, mert (mint sok másik a környéken - pl. a Kullancsos és a Küzdelem is) teljesen jelentéktelennek látszó beszakadás megbontásával nyílt meg, olyanból, amilyen a Bükkben is számos található, és jelentéktelennek ítélve soha senki nem bontott meg. 2-3 méter mélységig csak elvétve találtak követ (ezekben azonban megalodus maradványok vannak), a szálkövet elérve azonban rögtön ott volt a barlang.

Délután a Pisznice-barlang megtekintésére indultunk, három kocsival, nagyon sokan. A barlang a Pisznice-hegy tetejének közelében nyílik, jellegzetes gerecsei sziklafal oldalában. Tágas, hévizes eredetű gömbfülkés járatait a lezárt vasrács fölötti szűk résen átmászva tekinthettük meg. Rengeteg denevér lakhatta valamikor, most már csak kedvelt helyeik nyoma, és a rengeteg guanó látható. Megnéztük a szűk Palotás-ágat, amelynek feltárásában vendéglátóink is részt vettek. Ebben viszonylag sok képződmény látható: dúsan borsóköves falú folyosó, az esztramosi Földvári-barlangra emlékeztető heliktitek, baldachin, cseppkövek, és egy szakaszon érdekes, valószínűleg utólag borsókőbevonatot kapott cseppkőcsoport. A Forrás-ág nevű másik szűk szakaszon ismét újabb "tréfa" következett: a vendégek sziklaomladékkal való eltorlaszolása. Néhány fiatal barlangász avatásként való elfenekelése után, a kijáratnál, a rácson kiadogatott holmik visszadobálása volt aznapra az utolsó "tréfa". Éppen a naplementére értünk ki, és miközben fotóztam, a többiek felmentek a hegy tetején levő kőbányákhoz. Gyorsan besötétedett, mire lebotorkáltam a meredek hegyoldalon, már alig láttam. Vasárnap délelőttre a Vértes László-barlang bejárását terveztük, mivel a földutakon hazafelé (Tatabánya felé) indulva útba esett volna. Sajnos a köd miatt jóval túlmentünk rajta már, mire pontosan azonosítani tudtuk a helyzetünket. Így hát tovább indultunk a Turul felé. Ennek csak a félig leomlott talpazatát találtuk meg, állítólag már két éve lebontották. Nem nagyon bántuk, mert nem is ezt akartuk látni, hanem a közeli Szelim-barlangot, amely a Tatabánya fölé magasodó (talán említenem sem kell, hogy jellegzetes gerecsei) sziklafal oldalában nyílik. Hatalmas, gömbszerű felszakadt terme, oldalfülkéi, több jókora szádája igen látványos, érdemes volt megnézni. Ezután már csak a hazautazás maradt. Misiék kitettek Pesten a Boráros-téren, ők haza, én Csepelre mentem, hogy ismét kalauzolhassam a családomat Budapesten keresztül, hazafelé.

4.7.9. Kutatótáborban a József-hegyen
    (Román Renáta)

1990. június 16-24. között a Rózsadombi Kinizsi Barlangkutató Sport Egyesület társulati kutatótábort szervezett a József-hegyen. A tábort Adamkó Péter vezette. A részvétel minden MKBT tag részére biztosítva volt, ennek ellenére igen gyér volt az érdeklődés. A lelkes csapatot egy tatabányai srác, 3 miskolci emberke és többségében a budapesti barlangászok alkották. Sátrainkat már egy évek óta leállított építkezés területén vertük fel. Innen indultunk naponta több műszakban a József-hegyi-barlang továbkutatására. A már eddig feltárt rész hossza csaknem meghaladja a 4500 métert. Két aktív kutatási pont volt. A József-hegyi II. barlangnál a 41 méter mélyen lévő agyagdugó átbontása volt a fő cél, a Zsindely utcai barlangnál pedig az agyagkitöltést kellett a felszínre kihordani. A hosszan tartó, kemény munka nem sok eredménnyel kecsegtetett bennünket. A bontásban jelentős mértékben haladtunk előre, de sajnos új és ismeretlen barlangszakasz nem tárult elénk. Több ízben indultak túrák a meseszép József-hegyi-barlangba. A TV Híradó operatőrjei is megörökítették a föld alatti világot, illetve a tábori életet. E pár nap alatt megnéztük a Pál-völgyi-barlangot és Szemlő-hegyi-barlangot is, valamint érdekes és értékes emberekkel ismerkedtünk meg.

A tábori élet és a kutatómunka feltételei magasszintű szervezettségről tettek tanúbizonyságot.

4.8. Barlangnap Cserszegtomajon
    (Kovács Attila)

Az egy hete tartó kánikulában, péntek reggel, kocsival indultunk. Már reggel meleg volt az idő, napközben pedig alig elviselhető. A Balaton északi partján mentünk (bár a déli part útja szerintem rövidebb, és a Fonyódligeten nyaraló fiamat is meglátogattam volna), végül is kora délután értünk fel a szőlők és búzatáblák között álló házhoz, ahol a tábor volt. Pontosabban tábor lett, mivel elsők között értünk oda, és még csak néhány sátor állt a ház körül. Bejelentkezés és rövid ebéd után megpróbáltunk árnyékos sátorhelyet keresni, azonban a ház melletti nagy fák lombja is csak alig tudta mérsékelni a tikkasztó hőséget. Sátorverés után már nem sok időnk maradt a Kútbarlangi túráig, amire rögtön megérkezésünkkor jelentkeztünk. A barlang közvetlenül a műút mellett, a temető sarkánál nyílik, a táborhelyünktől 300 méternyire, de a hőség miatt csak félig öltöztünk be, közvetlenül leszállás előttre hagyva a meleg ruhák felvételét. Alsóruhát nem is vittünk, mivel a leírás szerint 12-13 fokos a barlang. A melegtől így is megfájdult a fejem mire leértem. A kútba az 50 méter mélyen nyíló barlangig létra van beépítve, de mi a két betett kötélen felváltva ereszkedtünk, mivel így könnyebb is, gyorsabb is a lejutás.

A barlang teljesen száraz. Elvétve találtunk benne nedves agyagot, de csöpögő víz egyáltalán nincs sehol. (Szintes járatait csak mi jártuk gumicsizmában és sárra, vízre szánt overálban, a "hazaiak" öltözéke tornacipő és melegítő volt.) A kusza és szűk labirintusban néhányszor elvesztettük az utat (főleg kifelé, dehát befelé könnyű barlangtúrát vezetni), de végül gyorsan megtaláltuk a térkép alapján.

A dolomitra települt homokkő közti barlang teljesen más jellegű, mint a megszokott bükki, illetve mészkőben kialakult barlangok. Képződmények nem jellemzőek, a formákat a kioldott dolomit visszamaradó mintái adják. Apró gipszkristályokat, kék és piros színű hematit és hidrohematit foltokat láttunk, a lábunk pedig a száraz fehér dolomitport taposta. Meleg volt és por, az a két óra, amíg lent voltunk elég is volt a barlangból. Másnapra a közeli Csóka-kő megnézését terveztem, végül a többiek is ezt az elfoglaltságot választották. Sem a Marcel Loubens Kupa, sem a Tapolcai-tavas-barlang, sem más program nem csábított senkit. A hőség volt a meghatározó: a valóban látványos Csóka-kő után igen gyorsan az egyik keszthelyi strandon kötöttünk ki.

Harmadnapra a hazautazás maradt. Délelőtt 11 tájban már a keszthelyi vasútállomáson vártam a 12.46-kor induló vonatra. Csak 12.45-kor derült ki, hogy előző nap az "Érkező vonatok" táblát néztem, és valójában 15.10-kor indul vonat Miskolcra. Időm tehát volt bőven, mivel bár Budapestre indult vonat korábban is, én a Fonyódligetről hazainduló fiammal akartam együtt utazni. A váróteremben viszonylag hűvös, a kezemben pedig a Cserszegtomajon vásárolt Kardos László féle Barlangkutatás című könyv volt, így végül nem is volt olyan hosszú a várakozás.

A gyorsvonat minősítéséhez nem méltóan cammogott a Balaton partján, míg a nyugat felől érkező hatalmas vihar utol nem érte. Ritkán látott erejű felhőszakadást nézhettem végig a vasúti kocsi védelméből, bár úgy tűnt az utcán futkosók nem élvezték annyira a látványt. Az eső árvízszerűen ömlött, a szél fákat tört ki (és mint később kiderült, a vasúti felsővezetéket is eltépte). A vonat csak állt és állt, Fonyódligetre, ahol a hazainduló gyerekcsapat felszállt, már két óra késéssel érkezett. A fiammal végül is találkoztam, és együtt utaztunk hazáig, 220 perc késéssel érve Miskolcra.

4.9. "Barlangjáró I." tanfolyam
    (Kovács Attila)

M E G H Í V Ó
az MKBT Észak-magyarországi Területi Szervezete által szervezett
Barlangjáró I. tanfolyamra

Helye: Miskolc, MTESZ, Technika Háza,
Felszabadítók útja 5. II. ea.
A tanfolyam ideje: minden csütörtökön 17.30 - 19.30
A szükséges eszközök: füzet, írószerszám
Részvételi díj: 100,-Ft/fő, amely egyben vizsgadíj is.
Jegyzetet készítünk, de annak az árát még nem tudjuk.
Előadók: Dr. Lénárt László és Hernádi Béla

Tematika:
Február 1.: Szervezési ismeretek, barlangvédelem
...
...
Május 10.: Elméleti vizsga
Május 12.: Gyakorlati vizsga, terepen

A barlangkutató csoportok tagjait, tagjelöltjeit és minden egyéni érdeklődőt szívesen látunk és várunk.

Miskolc, 1990. január 3.

---------------------------------------------------------

A fenti (részleteiben idézett szövegű) meghívóval kezdődött minden. Az első előadásra összegyűlt hatalmas tömeg alig fért el az előadóban, a leadandó anyag pedig a kiszabott időben. Később (az ugyanebbe az időpontba eső csoportgyűlés miatt is) a hallgatóság létszáma erősen csökkent (néha túlságosan is). Feltételezem, hogy a nyomtatott jegyzet ígérete is közrejátszott ebben. Végül is a vizsga idejére a jegyzet nem készült el, ami sokak számára igen siralmas vizsgaeredményt sejtetett.

A tanfolyamon résztvevők életkora meglehetősen tág határok közé esett. Az alsó határt a 10 év körüli barlangász-csemeték jelentették, a felső határt az én 40 évet közelítő korosztályom képviselte. Azonban "jó pap holtig tanul" jelszóval, ha nem is lelkiismeretesen mindig, de ha csak tehettem részt vettem az előadásokon. Sajnos volt néhány, különösen az elején a Hernádi Béla által tartott gyakorlati részből, amelyen nem vettem részt (például éppen a három napos István-lápai túra miatt), de később igen sajnáltam ezeket a kihagyott napokat. Akkor úgy gondoltam (mint talán mások is): nem sok újat lehet nekem mondani a világításról, csomókról, ereszkedésről, mászásról - de lehet. Lehetett. Bizonyítja ezt a sok előadásra nem járó "öreg barlangász" írásbeli vizsgájának eredménye.

Az előadásokat néhány gyakorlati nap követte, ahol a kötéltechnikában járatlanabbak is szert tehettek a vizsgához szükséges minimális gyakorlatra, a hámori sziklafalon.

Egy próbavizsga (pontosabban: önfelmérő teszt) után május 24-én ismét megtelt az előadó. Az elméleti és gyakorlati anyagban való jártasságát bizonyíthatta a két tesztlap kérdéseire adott válaszaival mindenki, elsősorban magának, de "élesben", vizsgabizottság jelenlétében.

Három nappal később, május 27-én, Létrás-tetőn volt a gyakorlati vizsga, két helyszínen, négy csoportban. A felszínen a már sokat megért patakparti öreg bükkfa újra "kötéldíszben" várta a mászó-, átszerelő- és ereszkedő-tudását bizonyítani kívánó vizsgázókat, föld alatti vizsgaterepként pedig a Létrási-Vizes-barlang szolgált (1-es bejárat, Hágcsós-terem, Sóhajok-hídja, Dög-szifon, 4-es bejárat útvonalon).

Bár a vizsgaeredményeket pontosan nem ismerem (tudtommal néhány kivételtől eltekintve mindenki "átment", tehát általában sikeres volt a tanfolyam), a vizsgáról hazafelé menet egy érdekes (vagy legalábbis elgondolkoztató) dolgot láttam: a hámori sziklafalon 15 méternyi magasságban az egyik "bukott" (sikertelen írásbeli vizsgájú) barlangász oktatta horizontális traverzálásra (gyakorlott barlangász!) társát. Az ő "bukása" (megnevezni nem kívánom, és nem is ő volt az egyetlen) erősen megkérdőjelezi sok "átment" vizsgázó eredményét.

Befejezésül, és hogy az előbbi gondolataim élét tompítsam, álljon itt a tanfolyam (és vizsga) egyik kérdése:

- Mit ad, és mire jogosít a "Barlangjáró I." tanfolyam sikeres elvégzése?

Hogy mit ad? Tapasztalatot. És hogy mire jogosít? A "Barlangjáró II." tanfolyamra való jelentkezésre.

Hát rajta!

4.10. B.A.Z. megyei egyesületek II. nyílt napja
    (Kovács Zsolt)

A rendezvényre a miskolci Rónai Művelődési Házban került sor 1990. november 1-2. között. A szervezőkkel történt előzetes egyeztetésnek megfelelően egyesületünk nagy méretű táblával, képeslap bemutatóval és diavetítéses előadással készült az eseményre.

A tabló elkészítésekor célunk az volt, hogy a földtani kutatómunkán kívül a csoportéletet és az egyesületünk történetét is bemutassuk. Az "MLBE 1952-1990." felirat alatt négy A3 méretű fotót, csoportunk névadójának fényképét, egyesületünk történetének rövid írásos összefoglalását, a barlangász himnusz szövegét és kottáját, barlangtérképeket, Oláh Sándor karikatúráit és számos színes és fekete-fehér fényképet helyeztünk el, humoros magyarázó szöveggel kommentálva a felszíni és felszínalatti felvételeket.

A jólsikerültnek mondható kb. 220x180 cm méretű tabló kivitelezésében számos fiatal tagtársunk vett részt, így File Ferenc, Kovács Zsolt, Kovácsné Révész Julianna Rita, Lerch Tamás, Vadász István, Vincze Klára. A felhasznált képanyagot az egyesület tagsága adta össze, a kiállítás helyszínére pedig Ónodi László szállította az elkészült művet.

Jeles színfolt volt a kiállításon dr. Lénárt László régi és új kiadású, Miskolc környéki barlangokat ábrázoló mintegy 50 darab képeslapjának bemutatója. A fekete-fehér és színes felvételeken az István-, Anna-, Szeleta-, Istállóskői-barlangok és a Miskolc-tapolcai Tavas-barlang szerepelt.

A nyílt nap egyik kiemelkedő eseménye lehetett volna, Kovács Attila diavetítéses előadása külföldi karszt-területeken tett túrákról (Lengyel-Tátra, Szlovák paradicsom), sajnos a szervezők nem gondoskodtak megfelelő propagandáról, s a félreeső klubhelységben csak 6-7 érdeklődő nézte végig az egyébként igen látványos felvételeket.

A nyílt nap kiállítását (melyen rajtunk kívül még 10 egyesület vett részt), a felügyelők elmondása szerint 6-700 érdeklődő nézte meg, s beszámolt róla a Miskolci Rádió is.

4.11. Mentési hírek 1990-ben

4.11.1. Baleset a Szepessy-barlangban
    (Vincze Ferenc)

Június 2-án délután 2 óra 30 perckor a rádióból értesültem róla, hogy baleset történt a Szepessy-barlangban. Saját autómmal mentem ki a helyszínre, ahol már nagy tömeg gyűlt össze, többnyire idegenek. Dr. Breitenbach Géza mentőfőorvos tájékoztatott a részletekről. Megtudtam, hogy a barlangban 70 méter mélységben a 20-as kürtő tetejéről zuhant le egy 50 év körüli férfi, magával sodorva egy másik társát is. A mentést ekkor már elkezdték, a sérült mellett dr. Komlóssy Attila is lent volt a mélyben. Ő látta el Angyal Lajos sebeit, s tette lehetővé a szállítást. Végig rendkívül nehéz körülmények között folyt a mentés a szűk, hasadék jellegű aknarendszer miatt. A levegő meglehetősen párás volt, mivel a barlangban ekkor már túl sokan tartózkodtak. Nagyrészük nyíregyházi barlangkutató, akik között ideges, kimerült hangulat uralkodott. A Nagygambi alól már az MLBE tagjai segítették a felszínre a súlyos sérültet, akit ezután azonnal a Vasgyári Kórházba szállítottak. Mint később megtudtuk, a zuhanás közben mindkét lába és a medencéje súlyosan roncsolódott, a mentés során pedig a mellheveder okozta sérülés miatt részlegesen lebénult mindkét karja. Felgyógyulása hosszadalmas. A hiányos mentőfelszerelés és a riasztólánc működőképtelensége nagyban befolyásolta a mentést, ami végül is 9 órán át tartott. Egyesületünk fiatal tagjai rendkívül sokat segítettek. A külszínen tudtam meg, hogy ők hozták ki a másik sérültet, aki szintén orvosi segítségre szorult.

4.11.2. Baleset a Jávorkúti-víznyelő-barlangban
    (Vincze Ferenc)

Erről a balesetről szintén a rádióból értesültem. A helyszínre érve ismét kíváncsi tömeg és mentőautók látványa fogadott. Dr. Gyurkó Péter barátomtól megtudtam, hogy a barlangban 3 fiatal - egy miskolci és két pesti - barlangász tartózkodott. Kerék Csaba kifelé jövet technikai hiba miatt 16 métert zuhant a mélybe. A sérült helyszíni ellátásában szintén dr. Komlóssy Attila segített. K. Csaba igen nehéz körülmények között, állandóan folyó víz miatt bőrig ázva került a felszínre s eközben többször elvesztette az eszméletét is. Szervezete oly mértékben lehűlt, hogy ez okozta a legnagyobb veszélyt. Sérülései viszont olyan jellegűek voltak, amik szerencsére lehetővé tették a beülőheveder és mellheveder használatát. A mentés így is 11 órán át tartott.

4.11.3. Alapítvány és egyesület a mentőszolgálatért
    (Nagy Zsuzsanna)

Miután kissé elegünk lett abból, hogy ebben az évben számos barlangi balesetnél kellett asszisztálnunk, november végén úgy döntöttünk: ideje találkoznunk a térségben működő többi csoporttal, egyesülettel is, hogy a mentések szakszerűbbé tételéről beszélgessünk. Hiába volt meg ugyanis a jó szándék, ha a szerencsétlenségekhez megfelelő felszerelés és szervezés nélkül érkeztek a segíteni szándékozók. Egyértelművé vált, hogy az Észak-magyarországi Barlangi Mentőszolgálat nem felel meg az elvárásoknak. (Nem is felelhetett, hiszen évek óta egyetlen találkozójuk, gyakorlatuk sem volt.)

Egyesületünk tehát kezdeményezte, hogy a Bükkben működő csoportok vezetői jöjjenek össze ebben az ügyben. Lengyel János (MYOTIS), Czakó László (Debreceni Búvár Klub), Mátyus Csaba (Herman O. S.C.), Nagy Zsuzsanna (MLBE), Galán Mihály (SPELEO Gmk.), valamint dr. Komlóssy Attila (a Miskolci Mentőszolgálat részéről) vettek részt a találkozón.

Mint kiderült, a vélemények egyértelműen megegyeztek abban, hogy pénz hiányában (azaz az alapvető mentéshez szükséges felszerelések nélkül) tehetetlenségünk megmaradna (hiába lennénk szervezettebbek). Úgy véltük, jónéhány helyen lehetne kopogtatnunk támogatásért. Éppen ezért úgy határoztunk, hogy alapítványi formában érdemes gyűjtenünk az adományokat. A Cégbírósággal történő egyeztetéseket követően november 30-ára elkészült a "Barlangkutatók Észak-magyarországi Mentőszolgálatának Alapítványa" melynek célját a következőként fogalmaztuk meg: "Észak-Magyarországon bekövetkezett, elsősorban földalatti, vagy kötéltechnikát igénylő felszíni baleseteknél segítségnyújtás, a helyszíni mentések, a mentési gyakorlatok személyi, tárgyi és anyagi feltételeinek megteremtése". Az alapítói közgyűlés határozata szerint dr. Komlóssy Attilát az alapítvány kuratóriumának elnökévé, Ónodi Lászlót ügyvezető elnökévé választottuk. Alapító tőke 70.000,- Ft (alapító okirat a függelékben). Az alapítvány végleges bejegyzése 1991. január 8-án történt meg.

Természetesen az anyagi alapok megteremtésével párhuzamban megkezdődött az Észak-magyarországi Barlangi Mentőszolgálatnak az újjászervezése. Néhány kivételtől eltekintve, mindenki az önálló egyesületté való szerveződést támogatta, kinyilvánítva, hogy csakis ebben az esetben vesznek részt a munkában. Ennek megfelelően decemberben lelkes szervezés kezdődött, melynek eredményeként 1991. január 9-én megalakult a mentőszolgálati egyesület.

4.12. Barlangföldtani bélyeg és képeslap bemutató
    (dr. Lénárt László)

A barlangföldtani bélyeg és képeslap bemutatót a 80 éves szervezett magyar barlangkutatás tiszteletére rendeztük Aggteleken, a Barlang Múzeumban 1990. május 19. és szeptember 23. között.

Rendezők: Aggteleki Nemzeti Park Igazgatósága, Marcel Loubens Barlangkutató Egyesület, Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat Észak-magyarországi Területi Szervezete, Nehézipari Műszaki Egyetem (Földtani Intézet; Bélyeggyűjtő Kör), Zempléni Múzeum.

Kiállítók: dr. Lénárt László (bélyeg), Zempléni Múzeum (képeslap, összeállította Balla Béláné, dr. Lénárt László).

Terjedelem 20 négyzetméter.

A bemutató előkészítésében részt vettek: Balla Béláné, dr. Lénárt László, Balla Bea, Lénárt Emese, Siska József, Kiss Ernő, Lezsák Sándor, dr. Szarka Zoltán, Tóth Béla, Rábai László, Dienes Endre.

Kiadványok: a bemutatóra ötféle képeslapot adtunk ki.

Emlékbélyegzés: megnyitó napján, 1990. május 19-én.

Látogatottság: a vártnál kevesebb, mindössze néhányszáz fő, mivel az ANP, ígéretével ellentétben nem tudta a kiállítást folyamatosan nyitva tartani.

Publicitás: a helyi sajtó (Miskolci Műsor, Észak-Magyarország) több alkalommal adott hírt az eseményről. Az MKBT kiadványain kívül tájékoztatás jelent meg a "Képes levelezőlap" c. hazai és a Speleo Stamp Collector c. holland szaklapban.

4.13. Irodalmi tevékenységünk
    (dr. Lénárt László - Nagy Zsuzsanna)

Csige, I. - Hakl, J. - Géczi, G. - Lénárt, L.: Study of underground radon transport. Radon Monitoring in radioprotektion, Environmental Radioaktivity and Earth Sciences. ICTP, Trieste, Italy, april 3-14. 1989. 435-443

Kiss J.: A Marcel Loubens Barlangkutató Egyesület ... Csókásréti-víznyelőbarlang ... kibontását ... = Műsorfüzet, 1990. júl.-aug., 17.

Lénárt L.: A barlangi motívumú postai képes levelező lapok típusai = Képes levelezőlap, 1990. ápr. 1-2.

Lénárt L.: Barlangi bélyeg és képeslap bemutató = Karszt és Barlang, 1989., 24.

Lénárt L.: Az MKBT Észak-magyarországi ... bélyeg és képeslap bemutatót szervezett 1989. szept. 23-án = Műsorfüzet, 1990. jan.-febr., 7.

Lénárt L.: Oktatási és Közművelődési szakbizottság előzetes tájékoztatója = Műsorfüzet, 1990. jan.-febr., 27.

Lénárt L.: Hírek ... = Műsorfüzet, 1990. máj.-jún., 13.

Lénárt L.: Barlangos szemmel a 8. Miskolci Ásványbörzén = Műsorfüzet, máj.-jún., 14.

dr. Lénárt L. : Oktatási szakbizottság közleménye = Műsorfüzet, 1990. máj.-jún., 15.

Lénárt L. - Hakl J. - Hunyadi J.: Barlangi vizek természetes eredetű természetes radonszintjének vizsgálata. = 4. Fejér megyei környezetvédelmi szeminárium., 1990. okt. 15-17., Székesfehérvár, Az előadások összefoglalói I., 309.

Lénárt L.: Barlangterápia Miskolcon = Műsorfüzet, 1990. júl.-aug., 19.

Lénárt L.: 1990. ápr. 28-29. Környezettudományi Diákkör = Műsorfüzet, 1990. júl.-aug., 18.

Lénárt L.: Bélyeg és képeslap kiállítás Aggteleken = Műsorfüzet, 1990. júl.-aug., 20.

Lénárt L.: Hegyi Sport = Műsorfüzet, 1990. nov.-dec., 25.

Nagy Zs.: Barlangász szerencsétlenség a Bükkben = Déli Hírlap, 1990. jún. 4.

Nagy Zs.: Felépül a szerencsétlenül járt turista = Déli Hírlap, 1990. jún. 20.

Nagy Zs.: Szűkület állja útjukat = Déli Hírlap, 1990. júl. 6.

Nagy Zs.: Lezuhant a Jávor-kúti-barlangba = Déli Hírlap, 1990. júl. 20.

Nagy Zs.: Partizánok a barlangokban = Déli Hírlap, 1990. júl. 21.

Nagy Zs.: Támogatás táborozóknak = Déli Hírlap, 1990. júl. 22.

Nagy Zs.: Gábor lezuhant = Déli Hírlap, 1990. aug. 22.

Nagy Zs.: Elfáradtak a barlangtúrán = Déli Hírlap, 1990. szept. 22.

4.14. Az MLBE 1990. évi gazdálkodási mérlege
    (Kovácsné Révész Rita)

Bevétel                    Terv                Tény
--------------------------------------------------------
Áthozat                   49.576,20           49.576,20
Tagdíj                     7.000,-             4.940,-
Vállalkozás              600.000,-            60.100,-
Pályázat                       -              20.000,-
Kamat                     10.000,-             3.383,-
--------------------------------------------------------
Összesen:                666.576,20          137.999,20

Kiadás                     Terv                Tény
--------------------------------------------------------
Egyesületi cél           151.576,20          106.735,80
Vállalk. anyag kts.       70.000,-
Vállalkozás úti kts.      25.000.-
Vállalk. ÁFA             120.000,-
Alapítványra             300.000,-
VÁNYA                          -              22.000,-
--------------------------------------------------------
Összesen:                666.576,20          128.735,80
Egyenleg:                      0,00            9.263,40

Az MLBE 1990. évi kiadásai részletezve

Barlangász eszközök                           21.846,50
Kutatási felszerelések                         7.424,20
Élelmiszer (tábori támog.)                    13.632,20
Úti kts. expedíció támog.                     23.160,-
Ruhanemű                                      10.968,-
Posta kts.                                     1.513,-
Fotó                                          12.863,80
Kiadványok, bélyegző, ...                     10.076,10
Vállalkozási nyereség adó                     22.000,-
OTP kezelési költség                             252,-
Bélyeg kiállítás                               2.000,-
Jutalom                                        3.000,-
--------------------------------------------------------
Összesen                           128,735,80

Az MLBE 1991. évi gazdálkodási terve

                                               Bevétel
Áthozat                                        9.263,40
Tagdíj                                        10.000,-
Vállalkozás                                  600.000,-
Pályázat                                      50.000,-
Kamat                                         10.000,-
--------------------------------------------------------
Összesen:                                    679.263,40

                                               Kiadás
Egyesületi cél                               209.263,40
Vállalk. anyag. kts.                         100.000,-
Vállalkozási úti kts.                         40.000,-
ÁFA                                          120.000,-
Alapítvány támogatás                         210.000,-
--------------------------------------------------------
Összesen:                                    679.263,40
Egyenleg:                                          0,00

4.15. Külső szerveknél egyénileg végzett munkák
    (dr. Lénárt László)

Ezen fejezetben azon munkákat említem meg, melyben egyesületünk valamely tagja karszt- és barlangkutatással kapcsolatos munkát végzett egyénileg, vagy más szerven keresztül. Részletekbe nem kívánok menni, csak információt akarok adni.

dr. Hunyadi I. - Hakl J. - dr. Lénárt L.
Szakvélemény a Szent István-barlang Fekete-termének radonszint változásairól. 1990. 12. 12. (Miskolci Technika Háza részére)

dr. Lénárt L.
Az Anna-mésztufabarlang forrásainak és potenciális szennyeződési helyeinek vízösszefüggés vizsgálata. 1990. szept. (a Miskolci Egyetemen keresztül a Miskolci Vízművek, Fürdők és Csatornázási Vállalat részére)

dr. Lénárt L.
Víztermelési jellemzők mérése a Miskolc-tapolcai Olasz-kútban és környezetében III. 1990. 11. 27. (a Debreceni Búvár Klubon keresztül Miskolci Vízművek, Fürdők és Csatornázási Vállalat részére)

dr. Lénárt L.
Denevér adataink (az MKBT-n keresztül a Barlangtani Intézet számára)

4.16. Elismerések
    (dr. Lénárt László)

Egyesületünk tagjai közül az éven is többen részesültek elismerésben.

A Bükki barlangi balesetek során tanúsított magatartásáért Vincze Ferenc "Életmentő" kitüntetést kapott, amire méltán büszke lehet ő is és az egyesület is. (Sajnálatos módon a további elismerésre tett javaslatainkat nem vették figyelembe.)

Az MKBT Észak-magyarországi szervezetében végzett munka elismeréseként dr. Lénárt László pénzjutalmat, Balla Béláné és Kovács Attila könyvjutalmat kapott.

Egyesületünk közgyűlésén Nagy Zsuzsannát és Galán Mihályt pénzjutalomban Reusz Gézát, Veres Imrét és Szalai Ferencet könyvjutalomban részesítettük a szervező tevékenységükért ill. a barlangi munkában való aktív részvételükért.

5. Függelék

5.1. A bányászati tevékenység során feltárt barlangok okozta környezetvédelmi problémák az Esztramos-hegyen c. szakmérnöki diplomadolgozat összefoglalása és záró fejezete
    (dr. Lénárt László)

A területet környezet és természetvédelmi szempontból értékeltem. Megállapítottan, hogy - a meglehetősen hiányos dokumentálás ellenére - az Esztramos-hegyen 52 barlang volt (19. ábra; 4. táblázat), melyből ma fokozottan védett 3 db, védett 25 db, megszüntetett 24 db.

Az első - természetes bejáratú - barlang leírása 1912-ből való. Mészkőbányászat során előkerült barlangról először Borbély Sándor írt 1961-ben.

A barlangok tudományos feldolgozása csak részben történt meg. Rendkívül alapos és európai hírű eredményekre vezetett a terület őslénytani kutatása. A többi kutatás (genetikai, tektonikai, ásványtani, vízkémiai, régészeti, biológiai) csak részeredményeket produkált, bizonyítva a természetvédelem lemondását a területről és a barlangkutatás vétkes mulasztásait.

A termelés és természetvédelem érdekütközését megállapítva, megpróbáltam felbecsülni a területen található barlangtani értékeket, majd természetbarát termelésre adtam elképzelést.

Az anyag 9 ábrát, 2 mellékletet, 6 táblázatot, a 3/1984. sz., azóta letermelt barlangról 16 fotót, 251 publikációt és 26 kéziratos dokumentációt felsoroló irodalomjegyzéket tartalmaz.

Javasolt megoldás a bánya működtetéséhez:

A hazai természetvédelem egyik fontos követelése az volt, hogy az Esztramos álljon le, mert olyan értékek pusztulnak el a bányászkodás miatt, aminek nem volna szabad. Természetesen a kitermelő nem állt le, és nagyon sok esetben csak a vita folyt különböző szinteken, különböző hangnemben, a képződmények pedig tovább pusztultak.

Véleményem szerint a bánya leállítása nem okozna különösebb gondot, hiszen a termelést például a Nagykőmázsai-bánya át tudná venni (kapacitásának kb. 20-40 %-val dolgozik, s még így is olcsóbban, mint az Esztramos). Ennek ellenére a bánya tevékenységének fenntartását javaslom a következők megvalósítása mellett:

a. A fúrólyukak üregekre történő vizsgálata geofizikai módszerrel. A klasszikus karottázs vizsgálat mellett lyuktelevíziós módszert látnék célszerűnek. A vizsgálatnak a tömör kőzet-litoklázis-barlang dimenziókra kellene választ adni.

b. A robbantásoknak "természetbarátoknak" kell lenniük, azaz egy-egy előkerült üreg környékén úgy robbantani, hogy a képződményekben minimális károsodás legyen (töltet nagyság, indítási idő variálása).

c. Minden robbantás után nem a bánya alkalmazásában álló szakember vizsgálja végig az adott falszakaszt és állapítsa meg az előkerült értékeket. (Ilyen feladatú személy már dolgozott az Esztramoson, de a BNP igazgatója egy idő után máshová rendelte!)

d. Az előkerült anyag értékesítése. Ha olyan barlang kerül elő, ami védelemre érdemes meg kell védeni! Kisebb jelentőségű üregek esetében a törvény adta lehetőségen belül biztosítani kell a barlang felmérését, térképezését, fotózását, tudományos vizsgálatát, végül leleteinek szakszerű kimentését.

Nem barlang méretű üregből előkerülő kalcit és aragonit kiválásokat be kell gyűjteni, tárolni, osztályozni, feldolgozni majd értékesíteni, elsősorban az idegenforgalmi célokra kiépített barlangoknál. (Erről már évekkel ezelőtt konkrét anyagot adtam át az illetékeseknek, akik természetesen válaszra sem méltatták azt.)

Miután egy díszítőkövet előállító KFT kezdte meg a működését a környéken, a nagytömegű kalcitpadok, cseppkődarabok feldolgozása a díszítőkőipar számára megoldható lenne.

Az anyagok kimentésére a bánya dolgozóin kívül másokat is be lehetne vonni, s a feldolgozás folyamatát hozzáértő ásványtani szakember irányíthatná.

A bányát és dolgozóit a munkában érdekelté kell tenni, másként az ilyen "finom" munkára nem lesznek kaphatók.

A bánya leművelhető készlete ma mintegy 20 millió tonna. Ha ennek 1 %-a értékesíthető kalcit és aragonit kiválás, akkor az mészkőárban számolva mintegy 30 millió forint (természetesen a feldolgozás során ez az érték igen jelentősen emelkedik így az elkövetkező kb. 25 évnyi termelés során többszáz millió forintos bevétellel lehet számolni).

e. A meglévő barlangok idegenforgalomba való bekapcsolásával újabb bevételi forrásra lehet szert tenni.

A Rákóczi-barlangokat különleges túrákként (mint amilyenek például a Pál-völgyi, Mátyás-hegyi barlangokban történnek) lehetne "eladni", a Földvári-barlang esetében a "lakkcipős" barlanglátogatás megoldható, hiszen a barlang kiépített.

Ehhez némi szervezési változtatás kellene és egy kis beruházás.

Szervezési: a robbantások a látogatások előtt és után történhetnének; a közlekedést a bányában is szabaddá kellene tenni, (de nem a bányafalak környezetében!).

Beruházási: a hegyoldalra felmenő utat rendbe kellene hozni, esetleg egy egyszerű libegőt építeni. Emellett az üzemépületben meg lehetne teremteni a szükséges infrastruktúrát is.

f. A bányából kikerülő kalcit és aragonit képződmények értékesítéséből és a barlangok üzemeltetéséből származó bevételt a helyi barlangtani kutatások finanszírozására kellene fordítani.

A gondolatmenet alapján a következő pozitív hatásokat látom:

1. A bánya tovább működne, termeléskiesés nem lenne, munkahelyek nem szűnnének meg.
2. A gyönyörű képződmények nem semmisülnének meg, hanem magán és intézményi gyűjteményekbe kerülnének részben itthon, részben külföldön.
3. A bánya érdekelt lenne emberein keresztül a természetvédelmi célok érdekében végzett munkában, s a kényszerítő hatás miatti ellenállás megszűnne.
4. A szemléletváltás új munkahelyeket teremtene a begyűjtés, feldolgozás, értékesítés láncban, ill. a barlangok bemutatásában.
5. A tevékenység gazdaságorientált lenne, így a támogatottság elmaradása igen sok támadási felületet tenne lehetetlenné.
6. A barlangok szakmai feldolgozása biztosítható lenne s az esetleges letermelés után is kellően jó szakmai anyag állna a kutatók rendelkezésére.

5.2. Barlangi vizek természetes eredetű radonszintjének vizsgálata. (Összefoglalás)
    (dr. Lénárt László - Hakl József - dr. Hunyadi Ilona)

A debreceni ATOMKI, a dr. Somogyi György által kifejlesztett szilárdtest nyomdetektoros technikával 1978-ban kezdett vizsgálatokat karsztterületeken és barlangok vizeiben, üledékfelszínein és levegőjében.

A vizekben történő radonmérések jelentős mérvű bővítésére a miskolci NME-vel és egyéb szervekkel létrehozott kapcsolatok nyomán került sor. Vizsgálódni kezdtünk meleg réteg- és karsztforrás vizekben, dolomitból, mészkőből, mésztufából kilépő hideg karsztforrásokban, barlangi tavakban, patakokban és eruptívumokat áttörő rétegforrásokban.

A mérések során megállapítottuk, hogy a radonszintek mértékét a vizek hőmérséklete, a vízhozam, a vízadó kőzetek anyaga, a víz felszín alatti tartózkodásának ideje, a víz felszín alatti mélysége együttesen határozza meg, de a szezonális változások sem elhanyagolhatóak.

Vizsgálatainkban a radon, mint természetes nyomjelző anyag szerepel, mely a rövid idejű vízkörforgalomban bekövetkező változások regisztrálására is alkalmas. Ez viszont többek között környezetvédelmi feladatok megoldásában nyújthat olcsón segítséget, ami a mai nehéz gazdasági viszonyok között nem elhanyagolható szempont.

5.3. Tisztelt Krajecz úr!
    (Nagy Zsuzsanna)

Címzett: Nyíregyháza, Turista szakosztály, A "Szepesi-baleset" szervezői.

Dr. Lénárt László jutatta el hozzám levelét és bízott meg a válaszadással, melyet az egyesület tagságával együtt alakítottunk ki.

Ennek lényege: NEM üdvözöljük újabb nyílt barlangi napjaik megrendezését, illetve annak formáját, annak ellenére, hogy jogilag semmilyen beleszólási lehetőségünk nincs. Etikailag kifogásolhatónak tartjuk, hogy teljesen laikus tömegeket csábítsanak olyan rendezvényükre, melyen nem tudnak megfelelő színvonalú túravezetést biztosítani. Túlságosan egyszerű elhárítani a felelősséget a meghívó végére biggyesztett néhány mondattal, miszerint mindenki saját felelősségére vesz részt a túrákon.

Ugyancsak kifogásoljuk, hogy ismét előzetes egyeztetés nélkül terveznek túrákat az egyesületünk kezelésében lévő barlangba, azaz a Létrási-Vizesbe. Azt ugyanis, hogy egy kész meghívó mellé néhány soros kérés érkezik, nem tartjuk megfelelő egyeztetésnek. Éppen ezért nem kívánunk még kis létszámú csoportok vezetésében sem segítséget nyújtani. Azt pedig csak remélni tudjuk, hogy a mentésben nem lesz szükség ránk.

Amennyiben valódi együttműködést kívánnak egyesületünkkel kialakítani, szívesen látjuk akár Létrás-tetőn, akár Miskolcon egy beszélgetésre.

Üdvözlettel: Nagy Zsuzsanna, MLBE titkár
Miskolc, 1990. szeptember 17.

5.4. Mentő-alapítvány

Alapító okirat

1. Az alapítvány neve: "Barlangkutatók Észak-magyarországi Mentőszolgálatának Alapítványa"
2. Az alapítvány székhelye: Miskolc, Szemere B. u. 6., (dr. Komlóssy Attila)
3. Az alapítvány célja: Az Észak-Magyarországon bekövetkezett, elsősorban földalatti, vagy kötéltechnikát igénylő felszíni baleseteknél segítségnyújtás, a helyszíni mentések, a mentési gyakorlatok személyi, tárgyi és anyagi feltételeinek megteremtése.
4. Működési alapelvek:
   • Az alapítvány a fenti célokkal egyetértő jogi és természetes személyek támogatásait gyűjti össze és annak felhasználását irányítja.
   • A célokban megfogalmazottakban együttműködni tudó társ-mentőszolgálatokkal kapcsolatfenntartás.
   • Az alapítványt kuratórium irányítja.
5. Tagsági viszony: Az alapítványhoz csatlakozhat minden olyan természetes vagy jogi személy:
   • aki vagy amely, az alapítvány céljaival egyetért és e célok megvalósítása érdekében vagyonához és tevékenységéhez hozzájárul.
   • aki vagy amely, elfogadja az alapítvány alapszabályát.
   • A csatlakozási szándék elfogadásáról a kuratórium dönt. A támogatások nem vonhatók vissza.
6. Az alapítvány tartama: határozatlan.
7. Az alapítvány törvényességi felügyeleti szerve: Megyei Főügyészség, Miskolc, Dózsa György út 5/7.
8. Az alapítvány céljaira rendelt vagyon:
   • Alapítói tőke: 70.000 forint.
   • A pillanatnyi tőke 90 %-a és a hozadék használható fel a célokban megfogalmazottak szerint.
   • A vagyon kezelője a kuratórium.
   • A vagyon kezelése az e célra elkülönített számlán a mindenkor hatályos pénzügyi rendelkezéseknek megfelelően a legkedvezőbb lehetőségek felhasználásával történik.
9. A kuratórium visszatérítendő vagy vissza nem térítendő támogatást nyújthat: a megfogalmazott célok előteremtéséhez, mely csakis az Észak-magyarországi Barlangi Mentőszolgálat tagjainak fizethető ki.
10. Az alapítvány kezeléséről: az alapítványt 5 fős kuratórium kezeli, melynek tagjait a közgyűlés választja meg. A alapítvány képviseletére a kuratórium elnöke illetve ügyvezető elnöke jogosult.
    • A kuratórium elnöke: dr. Komlóssy Attila, Miskolc, Szemere B. u. 6.
    • A kuratórium ügyvezető elnöke: Ónodi László, Miskolc, Vándor Sándor u. 3. III/4.
    • A kuratórium tagjai: dr. Breitenbach Géza, Kozma György, Bogsán Zsolt.
    • A közgyűlést az alapítók, az Észak-magyarországi Barlangi Mentőszolgálat 2 tagja, valamint azok a csatlakozott tagok, vagy ezek képviselői alkotják, akik 10.000 forintnál magasabb összeget ajánlottak fel az alapítvány javára.
11. Az alapítvány megszűnésével vagyona az észak-magyarországi barlangkutatás legmagasabb szervére száll zárolt formában s csakis konkrét mentéseknél felmerülő mentőszolgálati tagok személyi költségei fizethetők ki belőle.
12. Jelen okiratban nem szabályozott kérdésekben a Polgári Törvénykönyv alapelvei az irányadók.
13. Ez az okirat csak írásban, a közgyűlés kétharmados többségének egyező akaratával módosítható. A módosítás során is alkalmazni kell az előző pontban foglaltakat.
14. Az alapítvány a Megyei Bíróság nyilvántartásba vételével nyeri el jogi személyiségét.
15. Az alapítók a bírósági nyilvántartásba vételi kérelem benyújtásával Nagy Zsuzsannát bízzák meg.

Miskolc, 1990. november 30.

Alapítói névjegyzék:
(név, cím, cégszerű aláírás, összeg)