A Marcel Loubens Barlangkutató Egyesület évkönyve 1992-ről
(A javított második kiadás javított internetes változata)
(Készítette: Kovács Attila, 1998, 2002.)
Az eredeti (nyomtatott) változatot írták és szerkesztették: Bátori Károly, Botos Zsolt, Ferenczy Gergely, Kovács Attila, Kovács Zsolt, Kovácsné Révész Rita, dr. Lénárt László, Nagy Zsuzsanna, Vadász István, Veres Imre
Ebben az évben is egy-két hétvége kivételével rendszeresen indultak túráink - elsősorban a létrási kutatóházból - a bükki, s más hazai illetve külföldi barlangokba. Kutatási jelentéseink alapján (melyből feltételezéseink szerint körülbelül 50 nem lett leadva) kb. 4.500 órát töltöttek tagjaink és tagjelöltjeink barlangban.
A nyár kezdetén Kovács Zsolt számítási eredményei (a Szepessy-barlang
valamint a Láner O.-barlang poligonhálózata és egy
felszíni bejárat összemérés) alapján valószínűvé vált a két
barlang összefüggése. A valószínűség növelése érdekében egy
kopogtatási akciót szerveztünk, melynek helyszínei a Láner-ben a
Nagy Bontás alja, a Szepessy-ben a vizes szifon előtti rész. Az
eredmény pozitív volt - a helyszíneken jól lehetett egymást
hallani. Ennek következményeként a nyári táborban kiegészítő
programként a Láner-ben egy alkalommal bontás történt, mely
(természetesen!) a kellő eredményt nem hozta meg. A deponálási
gondok és az emberszükséglet (9 ember kell!) jelentősen
megnehezítik a további kutatást. Ennek ellenére a téli tábort a
Láner bontására szántuk - nyáron. A későbbiekben bekövetkező
drámai fordulat azonban kedvező információkhoz juttatott
bennünket. Ugyanis november hónapban sikerült a Szepessy-barlang
nyugati ági vizes szifonján szárazon átkelni, mely eddig
összesen kétszer volt nyitott, 1983-84 telén, illetve 1986 telén
(december 31-ig, ekkor ugyanis 25 cm hó olvadt el egyetlen nap
alatt). Ez alkalommal sikerült ismét kopogtatva érintkezni
egymással, elszomorító eredménnyel. Egy héttel később ismét
kopogtatva a Láner-barlang több pontján és a szifonon túli
részben helyet változtatva, arra az eredményre jutottunk, hogy a
két barlang között ember számára nem járható összeköttetés van.
Az összefüggés azonban nyilvánvaló (bővebben lásd:
"Szepessy-bg. szifonon túli kutatások").
Az információkat magunkba szippantva elvetettük az összebontás
lehetőségét. Azonban a következő alkalommal sikerült egy kürtőt
bejárni a szifonon túl (Sisak teszt-kürtő), mely alaprajzát a
két (a Láner- illetve a Szepessy-) barlangot ábrázoló felszíni
vetületi térképre helyezve, egetrengető felfedezést tettünk: a
Site-(Sisak teszt-)kürtő vége a Láner-beli műszűkület elé jön
ki, a szintkülönbségek pedig jelentéktelenek! A Láner-barlang
alaprajzára tekintve szembeszökő a szűkület szelvénye és a
szűkület utáni/előtti szelvények különbsége, illetve a járat
irány- és lejtésváltozása a szűkület előtt - a szűkülethez
viszonyítva. Éppen ezért valószínűsítettük a másik járat
létezését a szűkület előtt, mely közel függőlegesen halad.
Ráadásul a kritikus helyen 1985-ben aknát hajtottunk, ahol erős
huzat ment el a kövek közt. Később ácsolási problémák és
tapasztalatlanság miatt felhagytuk, és a ma ismert szűkület felé
haladtunk.
Mindezek miatt indokolt volt a régi akna környékén szétnézni.
Egy repedés ment a kérdéses irányba, melyen erősen húzott a
levegő befelé. Ennek kitágítása, majd a járat bontása után egy
kis terembe érkeztünk, melynek plafonján a jellegzetes
félbevágott cső mutatta azt, hogy itt is járat húzódik. A
kitöltés kő, kevés földdel, a rések közt huzat érzékelhető
befelé. Fölfelé pedig megláttunk a '85-ös akna ácsolatából
maradt néhány megfeketedett fát. Sajnos ebből a szintből nem
folytathattuk a munkát a felettünk levő omladéklejtő, és a
repedés mérete miatt. Ezért a régi ácsolat mentén, a Galán-féle
műszűkület szétvésésével nyitottunk egy tárót a téli tábor ideje
alatt.
A téli táborban december 27-én indult a műszak. Szükségből a
beton egy részének szétverésével kezdtünk, majd folyamatos
ácsolással haladtunk lefelé. Az ácsoló anyag tölgyfa széldeszka
volt, igen jól bevált a munka során. Összesen 5 műszak volt,
általában 5 ember szükségletével. A klíma borzalmas volt, hisz a
befelé húzó szellőzés a kinti -12..-15 fokos levegőt hozta.
Megpróbáltuk a szűkületet leválasztani a munkahelyről, egy ócska
hálózsákkal tömve el a szűkület bejáratát. Az eredmény az lett,
hogy a huzat arra megszűnt, viszont a kisterem aljában
fokozottabban megindult a kitöltés rései között. Ennek
értékelése többféleképpen történhet, mi bízunk abban, hogy a
megfordult huzat nem a Láner-barlangban köt ki.
A bontás folyamán a 3. napon megtaláltuk a szálkövet a
plafonnal szemközt, mely megkönnyítette az ácsolást. A szelvény
kényelmes, a törmelék megfogására betonozás is szóba jöhet a
későbbiekben. A tábor végére elértük a kisterem alját, melyet
már ismertünk, de kényszerűen ezt az utat kellett megtenni érte.
A kopogtatási
akciók a kritikus részek
bejárása és térképvázlat készítése valószínűsíti azt, hogy a
Szepessy-barlang szifontúli részének vetődése/repedése, mely a
főtét alkotja (dőlésirány kb. 45 fok, dőlésszög kb. 50 fok) és
a Láner-barlang Nagy Bontásának vetődése, mely szintén a plafont
alkotja (adatai megegyeznek a fentivel) egymástól 5..10..20
méterre eltolódva helyezkednek el, a Szepessy-barlangé alul, a
Láneré pedig felette. Összefüggésük bizonyított, de a bontás
végi suter valószínűleg a Szepessy- új részében levő homok
szintje alatt csatlakozik be a barlangba, szabad járat nincs.
Leírás a homokszifonon túli szakaszokról: Az új részek
főágának végén egy 30 fok meredekségű homokszifon
található. A víz nyoma jól kivehető a szifontól nyomon követve -
jelentős vízhozamú patak folyik ott az áradások alatt. (Ezt
alátámasztja a '84-ben talált varangyos béka teteme és egy 15 cm
hosszú feketedett gally.) Elképzelve a patakot, a Lépcsőnél szép
kis vízesés valószínűsíthető ilyenkor (3..5 méter
szintkülönbség). A Lépcső utáni teremben (folyásirányban) a
falon kb. fejmagasságban jól kivehető színlő figyelhető meg, ami
a valóságos tóvá szélesedő patak méreteit mutatja. Az érdekes
az, hogy ezek a hozamok nem jelentkeznek a vizes szifonon innen
levő oldalon. Csupán egyszer észleltem vizet onnan kijönni, ami
10 méter után elnyelődött a homokban. Ezért valószínűsíthető a
II. szifon (vizes szifon) alatt kezdődő alsó vízvezető ág,
melyből a víz csak ritkán emelkedik fel a Szepessy-barlang
Nyugati-ágának szintjéig. Ezt alátámasztandó, az I. számú szifon
(száraz szifon) mélypontján egy üregből a homok és a plafon
találkozásánál egy kifelé huzatoló járatocskára bukkantam. Ezt
eddig nem vettük észre, holott nyilván ott volt, de nem huzatolt
soha. Elképzelhető, hogy az alsó szint egyik jelenleg száraz,
nagyvízkor azonban vízzel feltöltött járata.
Bontás a III. számú szifonban: Bontást '84-ben illetve
'86-ban is folytattunk, a víz nem
hordta be az eredményt azóta. A bontás alatt 130 vödörrel
termeltünk ki, ez majdnem 2 köbméter. Kb. 1,5 métert haladtunk
előre, és belelyukadtunk egy kb. 15..20 méter magas kürtőbe,
melyben egy újabb kis keresztmetszetű szifont és a falon
bükkmakkhéjakat, felszíni csigákat találtunk. A kürtő teteje
elszűkül, azonban enyhe légmozgás tapasztalható. A nagy szifon
lefelé folytatódik, következő bontás indokolt.
'92 tavaszán újult erővel fogtunk a bontáshoz. A munka
súlypontja a nyári táborra tolódott el. Ez előtt 4-5 alkalommal
dolgoztunk, "nagy közmegelégedésre" többnyire esőben.
Bebizonyosodott, hogy a haladást folyamatos ácsolással kell
biztosítani. A technikát csak a tábor alatt tökéletesítettük ki.
A tábor előtt elértük a 2. számú (kelet felé eső) szálkövet.
A tábor első napján ismét könnyelműen ástunk lefelé, amikor
egy ácsolatrész a lent bontót majdnem a szemközti falhoz nyomta.
A mozgást kb. 2 köbméter törmelék idézte elő. Az ácsolatot -
hogy gyorsabban haladjunk - nem támasztottuk alá kellőképp, így
amikor a törmelék megmozdult, az ácsolat kb. 1 méterre
eltávolodott az eredeti helyétől, és a bontót a falhoz nyomta
volna, ha nem feszül meg kb. fél méterre a szemközti ácsolattól. E
szerencsés körülmény folytán csupán a szelvény lett szűkebb 1
méterrel, és baleset nem történt. Ez rávilágított arra, hogy a
továbbiakban fél méternél több szabadon álló törmelék falat nem
hagyhatunk. A módszer a következő volt: a két szemközti szálkő
közé egy stompot tettünk be vízszintesen, majd e mögé
függőlegesen deszkákat vertünk be. Sajnos a deszka silány
minőségű, így hamarosan cserélni kell!
(Az omlásról egyébként kiderült, hogy rontás volt a barlangon;
ezt a későbbiekben kiküszöböltük.)
A bontást megkönnyítettük egy csapágyazott csörlő bevetésével.
A tábor végén már 15 méteres mélységből kellett kihúzni az
anyagot, és még így is nagyon fárasztó volt.
A tábor utolsó napjaiban egy nagy kő kiemelése (UNK) után egy
függőleges, 5 méteres aknát találtunk, és egy kis repedés mentén
kialakult járatot. Az akna bejáratát főteácsolattal
biztosítottunk, mivel nem pont a felső akna alatt nyílt. (ld.:
térkép). A járat kb. a töbör megnyúlt irányával esik egybe. A
további munka során egy állati fogat találtunk, mangános
bevonattal, melyről később megállapíttatott, hogy pleisztocén(!)
korú. A járat bontása végül befulladt a rézsútos repedés
elszűkülése miatt. További lehetőség a felszínről
nyitott akna további függőleges bontása, mely rövidesen
eredményre kell vezessen.
'92-ben 15 alkalommal bontottuk a barlangot egy triumvirátus
(Bátori Károly, Vadász István és Ferenczy Gergely) útmutatása
alapján.
Konklúzió - röviden: eddig a barlang egyik mellékjáratát tártuk
fel, mely valószínűleg a nagy aknarendszerbe csatlakozik.
A felszíni akna további mélyítésével rövidesen a 3. oldali
szálkő és a plafon is meg kell, hogy jelenjen. Kedvező esetben
találunk szabad járatot, de nagy kövek ékelődésére lehet
számítani, melyek törmelékfogó szerepet játszanak.
Állandó huzat észlelhető a felszíni akna szűkebb
keresztmetszetű helyein. Nyáron kifelé, télen befelé irányul. A
nyári bontások alatt megfigyeltünk bizonyos 1..2 sec-ig tartó
irányváltozásokat, mintegy hirtelen légbeszívást. Eztán ismét
normálisan ment a huzat.
Az eredmény bizonyította, hogy nagy bükki töbrök alatt is
lehetnek szabad járatú üregek, sőt barlangok. Mindössze hit és
munka kérdése.
A munka volumenére való tekintettel az akna végleges
biztosítására már most gondolni kell. Szóba jöhető alternatívák:
betonozás (= nagy szelvény szűkítés), pátrialemezes, acélcsöves
megoldás (= kis helyigény).
Az utóbbi években már nemegyszer "körbe szaglásztuk" a
Borókás-tebrek felé tartó út melletti Cseresznyés-barlangot.
Tudtuk, hogy itt egykor Szenthe István is bontott, azonban a
15 éves ácsolat már régen beomlott. A nyári táborban bőven lévén
munkaerő, hozzáláttunk a barlang kibontásához.
Vadász István és Lipták Roland vezetésével 7 alkalommal
látogattunk el a töbörhöz. A barlang kezdeti mélysége 3 méter
volt, a járat 90 fokban elkanyarodott DK-nek. Néhány bontópartit
követően két szűkületet találtunk, majd omladékos járatban kb.
20 méter megtétele után értük el az utolsó szűkületet. Itt a
pipecül szuperáló HILTI-vel befúrtunk egy nittet, melyből
biztosítással ereszkedtünk le. Egy táguló akna tetejére
jutottunk, melynek szélessége 4 m, hossza 5 m, mélysége 10 m. Az
akna 70 fokos szögben megy le, az alján kb. 2 m széles
agyagkitöltés található. Benne egykori bontások hagyatékai: egy
kb. 15 éves rozsdás ásó és csákány. Cseppkőképződés ezidáig nem
jellemző a barlangra.
Egy "barlangos etikai kódex" létrehozása úgy vélem ráférne már
a hazai kutatótársadalomra. Igaz, kényes a téma, darázsfészekbe
nyúl, ha valaki bármiféle viselkedésbeli szabályrendszer ötletét
felveti. Hiszen a barlang az államé, az állam pedig "én" vagyok.
Csakhogy ezt úgy folytatják sokan, hogy "... és azt csinálok a
föld alatt, amit akarok". Ennek köszönhetően fokozatosan
sivárodnak barlangjaink, egykori képződményeik fénye elvész,
némelyik akár "átjáróház"-nak is nevezhető. Erre kitűnő, szó
szerinti példa az általunk kutatott Létrási-Vizes-barlang, vagy
a közeli Cubákos-barlang, hogy a Kis-fennsíki könnyű
barlangokról már ne is beszéljünk. A tanfolyamokat indító
csoportok, az utánpótlást nevelő egyesületek munkája ma már több
kellene, hogy legyen, mint a megfelelő technikai és elméleti
ismeretek továbbadása. Amíg valaki nem érzi át, hogy pillanatok
alatt több évszázados, évezredes természeti értékeket pusztít el
amikor lelketlenül gázol, tör, zúz a barlangban, semmiféle
barlangi vizsgán nem mehetne át. Az elméletről ennyit ...
Gyakorlatban is próbáljuk a fentieket meghonosítani
egyesületünkben. A figyelmes túrázást egy (esetleg könnyen
járható, de) képződményekben gazdag barlangban legalább annyira,
ha nem többre értékeljük, mint a sportbarlangászatot.
Szándékosan nem okoznak kárt már fiatal tagjaink sem; ha
tudomásunkra jut más túrázókról, jelentjük a Nemzeti Parknak
(például: Létrási-Vizes-barlang nyár eleji újabb kifosztása).
Leszállásaink alkalmával a saját magunk által termelt
hulladékok mellett, másokét is kihozzuk, vannak kimondottan erre
a célra tervezett túráink (lásd: következő fejezet).
December utolsó előtti hétvégéjén A Szent István-barlangba
indult négy fős női osztagunk. Az ötlet Majoros Zsuzsától
származott, csak azon lepődtünk meg, miért akarja mindenáron,
hogy kiépített barlangba overált is vigyünk magunkkal. Sajnos,
mint a túra végén kiderült, neki lett igaza ...
Célunk ugyanis az volt, hogy összegyűjtsük a "kedves
látogatók" által eldobált szemetet. Első látásra nem sok munka
adódott volna, a tüzetesebb vizsgálódás azonban szomorú
eredményt hozott. A "problémát" három kategóriába oszthatjuk:
1. A látogatók által elfogyasztott élvezeti cikkek
maradványai: szotyola, ropi, üdítős dobozok.
Észrevétel: talán ha az energiát ezek folyamatos felszedésére,
a figyelmeztetésre fordítanák a túravezetők, s nem arra, hogy
bedugdossák a kisebb-nagyobb résekbe, akkor munkájukat akár
természetvédelmi szemléletűnek is lehetne nevezni. Így azonban
más minősítés illene rájuk ...
2. A barlang rekonstrukciói során hátrahagyott szemét: cső,
fém és vezeték darabok, és ide soroljuk a pálinkás üveget is.
Észrevétel: a munkák átadásakor, vagy már eleve a szerződésben
lehetne kötelezni a kivitelezőket az elvonulásuk előtt a
tisztaság helyreállítására.
3. Az eredetileg idegenforgalmi célt szolgáló, ám mára
használaton kívül helyezett tárgyak, eszközök: betontuskók,
hatalmas lámpák, s a bejárati szakasz melléküregeiben
kialakított szeméttárolók.
A bejárás eredményeként elhatároztuk, hogy a Bükki Nemzeti
Park figyelmét felhívjuk a tapasztaltakra, s felajánljuk
kapacitásunkat a teherautónyi szemét és építési hulladék
eltávolítására. A túra során egyébként az 1-2 kategóriába
tartozó anyagokból 4 vödörnyit távolítottunk el.
Más jellegű, de szintén meglepő tapasztalatunk volt, hogy a
jelenlegi végponti szakaszt és a barlangterápiás termet
elválasztó rácsos ajtót fóliával letakarják a "huzat" miatt.
Különös, hogy a légzésterápiát irányítók éppen azok, akik
megakadályozzák az elhasználódott levegő regenerálódását. A
betegek, s a barlang számára is szükséges véleményünk szerint a
természetes szellőzés biztosítása ...
1992-ben műszaki jellegű munkát nem végeztünk azon túlmenően,
hogy a Szepessy-barlang ajtajának zárszerkezetét a különböző
rongálások után saját erőből rendbe hoztuk. Igaz, egyedül a
Létrási-Vizes- bejáratainak helyreállítását kezdeményeztük a
Bükki Nemzeti Parknál, azonban erre elodázó választ kaptunk. A
válaszlevélben szereplő kritika egy része jogos, azonban a
felvetett probléma általános dilemma a hazai barlangvédelemben:
érdemes-e alacsony színvonalon (ám kevés pénzből) helyreállítani
a régebbi lezárásokat, vagy az eddigi legbeváltabb (de
költséges) elgondolásokat kell előnyben részesíteni.
A választ, úgy érezzük, nem a társadalmi szervezeteknek
kellene megadni; a természetvédelem pénz kérdése.
Az 1972-ben megkezdett, majd 1983-ban felújított, kibővített méréseket az idén is folytattuk, bár itt-ott volt némi hiány, azaz nem mindig sikerült a havi leszállásokat tartani.
01.22. Dorongósi-vny.: - (VI)
22. Ilona-kúti-vny.: - (VI)
25. Gyertyán-völgyi-bg.: - (VI)
26. Szt. István-bg.: 2*1 Nagytermetű patkós, 3*1, 1*2,1*4 Myotis (LL)
27. Szt. István-bg.: 3*1 Nagytermetű patkós, 3*1, 1*2 Myotis (LL)
02.23. Szepessy-bg.: 2*1 Kis, 2*1 Nagytermetű patkós (LL)
28. Szt. István-bg.: 1 Kis, 1*1, 1*4 Nagyt. patkós (LL)
03.10. Vadmacskás-bg.: - (KJ)
15. Nagymezői-hasadékbg.: 1 röpködő (KJ)
17. Nagymezői-hasadékbg.: - (KJ)
24. Csókás-réti-bg.: - (KJ)
24. Vadmacskás-bg.: - (KJ)
03.25. Szt. István-bg.: 3*1, 1*2 Nagytermetű patkós (LL)
31. Szepessy-bg.: 1 Kistermetű patkós (KZs)
05.11. Létrási-Vizes-bg.: 1 (OL)
15. Nagymezői-hasadékbg.: - (KJ)
18. Csókás-réti-bg.: - (KJ)
25. Béke-bg. (Nem Bükk!!!): 2*1 Kistermetű, 3*1 Nagytermetű (egy gyűrűzött) patkós (LL)
06.06. Nagymezői-hasadékbg.: 1 Myotis (KJ)
09. Mélysárbérci-zs.: - (KJ)
13. Csókás-réti-bg.: - (KJ)
15. Létrási-Vizes-bg.: - (BZs)
22. Nagymezői-hasadékbg.: 1 hulla (KJ)
24. Zsendice-bg.: - (KJ)
24. Kis Farkas-kői-bg.: 1 hulla, 2 röpködő (KJ)
07.04. Csókás-réti-bg.: - (KJ)
24. Csókás-réti-bg.: - (KJ)
10.13. Csókás-réti-bg.: - (KJ)
17. Vénusz-bg.: - (KJ)
22. Csókás-réti-bg.: - (KJ)
26. Bükkös-bg.: - (KJ)
11.02. Nagy Kő-lyuk: 18*1 Nagytermetű, 5*1 Kistermetű patkós, 4*1 Myotis (LL)
02. Hillebrand-bg.: 2*1 Nagytermetű, 13*1 Kistermetű, 13 db,
3 dm², 10 dm² Myotis, 1 Kis fekete (LL)
02. Kecske-lyuk: - (LL)
07. Szt. István: 4 röpködő, 3*1 Nagytermetű patkós (LL)
Január 31. Kistermetű patkós: 56*1 ! 56 Nagytermetű patkós: 18*1 ! 18 Myotis: 22*1,9*2,5*3,2*4,1*7,1*18,1*29 ! 117 Egyéb: 5*1 ! 5 Röpködő: 1*1 ! 1 Hulla: 1*1 ! 1 -------------------------------------------------------+---- Összesen: ! 198 Február 24. Kistermetű patkós: 56*1 ! 56 Nagytermetű patkós: 12*1 ! 12 Myotis: 16*1,2*2,1*3,1*4,1*6,1*8,1*10,1*11,1*14,1*15 ! 91 Egyéb: 3*1 ! 3 Röpködő: - ! - Hulla: 1*1 ! 1 -------------------------------------------------------+---- Összesen: ! 163 Március 25. Kistermetű patkós: 14*1 ! 14 Nagytermetű patkós: 7*1 ! 7 Myotis: 15*1,2*2,2*3,1*4,1*5,2*6,1*11,1*13,1*15 ! 85 Egyéb: 1*1 ! 1 Röpködő: 1*1 ! 1 Hulla: - ! - -------------------------------------------------------+---- Összesen: ! 108 Április 27. Kistermetű patkós: 7*1 ! 7 Nagytermetű patkós: - ! - Myotis: 13*1,4*2,1*3,1*5,1*8,1*10 ! 47 Egyéb: 3*1 ! 3 Röpködő: - ! - Hulla: - ! - -------------------------------------------------------+---- Összesen: ! 57 Május 28. - ! - Június 29. - ! - Augusztus 14. - ! - Szeptember 20. Kistermetű patkós: - ! - Nagytermetű patkós: - ! - Myotis: 6*1 ! 6 Egyéb: - ! - Röpködő: 3*1 ! 3 Hulla: - ! - -------------------------------------------------------+---- Összesen: ! 9 Október 26. Kistermetű patkós: 10*1 ! 10 Nagytermetű patkós: 9*1 ! 9 Myotis: 22*1,5*2,1*3,3*4,1*8 ! 55 Egyéb: 1*1 ! 1 Röpködő: - ! - Hulla: - ! - -------------------------------------------------------+---- Összesen: ! 75 November 24. Kistermetű patkós: 8*1 ! 8 Nagytermetű patkós: 1*1,1*2 ! 3 Myotis: 21*1,4*2,4*3,3*4,1*5,1*6 ! 64 Egyéb: 2*1 ! 2 Röpködő: - ! - Hulla: - ! - -------------------------------------------------------+---- Összesen: ! 77
Január 9. Kistermetű patkós: 23*1 ! 23 Nagytermetű patkós: 4*1 ! 4 Myotis: 17*1,6*2,3*3,4*4,1*8,1*11,1*18 ! 91 Egyéb: 4*1 ! 4 Röpködő: ! - Hulla: ! - -------------------------------------------------------+---- Összesen: ! 124 Február 14. Kistermetű patkós: 22*1 ! 22 Nagytermetű patkós: 9*1 ! 9 Myotis: 16*1,1*2,2*3,3*4,1*5,,1*13,1*18 ! 72 Egyéb: 2*1 ! 2 Röpködő: 3*1 ! 3 Hulla: ! - -------------------------------------------------------+---- Összesen: ! 108 Június 24. - ! - Július 5. - ! - Augusztus 9. - ! - November 5. Kistermetű patkós: 12*1 ! 12 Nagytermetű patkós: 17*1 ! 17 Myotis: 16*1,2*2,2*3,1*4,1*6,1*12 ! 48 Egyéb: 2*1 ! 2 Röpködő: - ! - Hulla: - ! - -------------------------------------------------------+---- Összesen: ! 79
1992-től újabb résszel egészült ki az egyesületünk által
végzett karsztkutatás. A megyében egy éve működő
Természetvédelmi Érdekegyeztető Fórum aktív résztvevőjeként
kerültünk közelebb az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatósághoz.
A vízbázisok védelméről szóló tanácskozást követően
vált nyilvánvalóvá, hogy a Bükk-fennsík karsztforrásairól
egyáltalán nem rendelkeznek adatokkal. Mivel az egyesület
kutatási területén, és annak közelében jó néhány található, s
rendszeresen járjuk ezt a területet, felmerült az együttműködés
lehetősége.
Az 1992-es évet próbaévnek számítva, március 13-án bejáráson
egyeztettük a részleteket. Ezen részt vettek az észleléseket
vállaló tagjaink (Szamosi Csaba, File Ferenc, Kovács Zsolt,
Egresi Tibor, Bánfalvi Péter, Nagy Zsuzsanna). A megállapodás
értelmében havi hozam és hőmérséklet mérést végeztünk a
következő forrásoknál:
Egyik, bár szerény bizonyítéka együttműködési készségünknek, de mégis csak az, hogy '92 nyarán segítséget nyújtottunk a Magyar Állami Földtani Intézet "Bükki projekt"-jéhez. A Létrási-Vizes-barlang víznyomjelzéses vizsgálatát Sásdi László irányította, s az eredményről is tájékoztatott bennünket, mely szerint a nyomjelzett víz az Anna-táró összes forrásában megjelent. Munkájukhoz felajánlottuk további segítségünket.
Nyári táborunk egyik szabad délutánján a felszínen összemértük
a két barlang bejáratát. Barlangi geodéziai méréseink és
felszíni domborzati térkép alapján sejthető volt, hogy a
Szepessy-barlang Nyugati-ágának '80-as években megismert új
részei, s a Láner Olivér-barlang járatai erősen megközelítik
egymást. Az M=1:10000 méretarányú felszíni alaptérképre
feltéve a barlangok járatainak elhelyezkedését, ez a távolság
30..50 m-re volt becsülhető. Mivel pontosabb információkra volt
szükségünk a továbbkutatáshoz, Suunto kézi irány- és
lejtszögmérővel valamint acél mérőszalaggal felszerelkezve, a
két barlang bejárati mérési kezdőpontjaihoz csatlakoztatott
sokszögvonalat mértünk be a felszínen ott, ahol a mélyben a
járatok elhelyezkedését feltételeztük. A mérőcsapatot Bogsán
Zsolt, Botos Zsolt, Kovács Zsolt és Nagy Flórián alkották.
Az adatok kiértékelésekor a Láner-barlang már korábban bemért
sokszögpontjait egy olyan transzformált koordináta-rendszerben
helyeztük el, amelynek kezdőpontja a Szepessy-barlang bejárati
kezdőpontjával azonos. A Szepessy-barlang geodéziai mérési
koordinátái ismertek, így a két barlang egymáshoz viszonyított
térbeli helyzete tetszőleges pontokon meghatározható, a mérési
módszerekből adódó pontatlanság szem előtt tartásával.
Lényeges és kissé meglepő eredmény, hogy a Láner-barlang
bejárata 28 méterrel északabbra, 451 méterrel nyugat felé, 7
méterrel mélyebben nyílik, mint a Szepessy-barlangé, s a két
barlang egyes járatai, kürtői több helyen 10 méternél közelebb
vannak egymáshoz.
A két barlang járatainak közeliségét más módon is
bizonyítottuk. Erre a Létrási-Vizes-barlang IV-es bejárata
felfedezésénél már bevált "akusztikus" módszert választottuk.
Lényege: a közelinek vélt helyeken előre megbeszélt időben és
módon erőteljes kalapácsütéssel jeleket ad az egyik csapat,
ekkor az "észlelők" fülelnek. Ezután a két csoport szerepet
cserél, s akik eddig figyelték az ütéseket, visszajeleznek.
A nyári táboron megvalósított kísérletnél a Szepessy-barlang
Ny-i ága Vizes-szifonjánál helyezkedett el Bátori Károly és két
vendégbarlangász, míg a Láner-barlang bontási mélypontjai
közelében Botos Zsolt, Kovács Zsolt, Burdiga Zsolt és Reusz
Géza. A megbeszélt időpontokban tisztán és erőteljesen hallottuk
mindkét oldalon egymás jeleit. Később más összetételű csapatok,
egyéb szóbajöhető helyeken többször is megismételték a próbát, s
mindannyiszor igazolták az eredményt.
A fenti ismeretek birtokában bátran feltételezhetjük, hogy a
két barlang egyes részei egymáshoz pár méteren belül húzódnak, s
összebontásuk a közeljövőben megtörténhet. Ezen
patakhordalékkal, mészkőtörmelékkel eltömődött átjáró(k)
kibontásával egy közel 2 kilométer összes járathosszúságú
rendszer válna járhatóvá.
Ez évben egyesületünk technikai felszereltsége három új,
fontos tétellel gyarapodott:
- aggregátor: nagy szerepet szánunk neki a ház körül és
barlangban, felszínhez közeli műszaki tevékenységek áram
ellátásában. A készülék a Barlangi Mentők Észak-magyarországi
Egyesületének tulajdona, amit egyesületünknek használatra adott
át.
- akkumulátoros fúró: új - függőleges(!) - perspektívákat nyit
meg számunkra a barlangkutatásban. Segítségével meggyorsítottuk
a biztonságos barlangjáráshoz szükséges nittelések elvégzését.
- 400 méter kötél: tárolásáról gondoskodtunk, elsősorban
zsombolyozó túráinkhoz vesszük igénybe.
Ezekkel a technikai eszközökkel egy eredményekben gazdagabb
évnek nézünk elébe. Reméljük.
A barlangot az NME TDK Barlangkutató Csoport tárta fel 1979-ben.
A megismert részekből 1980-ig 250 m-t mértek fel, alaprajz
és függőleges metszet, valamint geológiai információkat is
tartalmazó bejárási útmutató készült (Beszámoló az MKBT 1980.
évi tevékenységéről, 188-191. oldal). A későbbiekben számottevő
dokumentációs munkát a feltárók nem végeztek. A barlang bejárati
szakasza a 80-as évek végére eltömődött.
Csoportunk tagjai szerették volna megismerni a - leírások és
elbeszélések alapján számos érdekességet rejtő - barlangot,
ezért 1990 márciusában újranyitották a bejáratot. A többszöri
bejárás után vetődött fel az újratérképezés ötlete, mivel a TDK
csoport által készített változat - bár a barlangban való
eligazodást segíti - nem tükrözi az üregrendszer valódi
arculatát. A járatoknak mintegy felét ábrázolja, sematikusan,
többnyire csak az oldalfalakat bemutató, helyenként megtévesztő
módon. A geodéziai mérést 1992 márciusában kezdtük meg, miután a
Bükki Nemzeti Park Igazgatósága anyagi támogatást is kilátásba
helyezett (árajánlatot kért) a munka elvégzéséhez. Bár később
elállt ettől a szándékától, nem adtuk fel, amit elkezdtünk.
A felmérést előre kijelölt, állandósított sokszögpontok mentén
végeztük. A poligonoldalak helyzetét függőkompasszal, fokívvel,
acél mérőszalaggal határoztuk meg, az elérhető legnagyobb
pontosság igényével, többszöri leolvasással. A mérési
jegyzőkönyvbe vezetett adatokat számítógépen dolgoztuk fel,
előállítva a sokszögpontok helyi koordinátáinak táblázatát.
Második barlangi munkafázisban a felmért járatokról M=1:200
méretarányban a részleteket is visszatükröző alaprajz készült.
Nyári táborunk végéig a Balekina-barlangban 94 poligonoldalt
mértünk le, amelynek összes hossza 406,51 méter. A mérés
pontossága megfelelő. Egy 90 méter hosszban, 19 törésponton
átvezetett bezáródó poligonhurok záróhibája 12 cm ferde
távolságnak adódott. Nincs még felmérve négy oldaljárat, ezek
becsült hossza 160-180 méter.
Jelenleg készül a felmért részekről a mérethelyes helyszíni
vázlatrajzok alapján a vízszintes vetület tisztázati rajza. A
barlang teljes felmérését, az oldalnézetek és keresztszelvények
megrajzolását az idén szeretnénk befejezni.
A barlang felmérésének előzménye a Nyugati-ág végén, a
Homokszifon utáni részek 1984. évi feltárása volt. Az újonnan
megismert részeket nem tudtuk kapcsolni az 1962-65. között
végzett, bizonytalan pontosságú felméréshez, mivel arról csak
egy vázlatos alaprajz maradt fenn napjainkra.
1992-re végeztünk a barlang főjáratainak geodéziai
felmérésével. A munka itt is a legnagyobb pontosságra törekvés
igényével folyt. Állandósított mérési pontokat alakítottunk ki,
majd függőkompasz, fokív és acél mérőszalag segítségével
mértünk. A végigvezetett poligonhálózat hossza 1173,4 méter.
Ebből a lejárati aknarendszer 183,0, a Nyugati-ág az új
részekkel 830,6, a Keleti-ág 159,9 méter. A legnagyobb bemért
mélység -142,47 méter, a Tó szintje fölött. Ehhez adódik még a
hatvanas években búvárok által mért 15,5 méter vízszint alatti
mélység, ezzel összesen 158,0 méter adódik a régebbi 165,5
helyett. Feltehetően még az idén pótoljuk néhány elmaradt
mellékág (Kristálytavi-, Tündértavi-, Morgó- és Borsó- ágak
felmérését, amelyek becsült összhossza 300 méter.
Elkészült az eddig felmért részek részletes koordinátajegyzéke
is, mely csoportunk adattárában lelhető fel. A felmért
poligonhálózatot a gépre vitt mérési adatok alapján számítógépes
programmal ábrázoltuk, s évkönyvünkben is bemutatjuk. Folytattuk
a barlang vízszintes vetületének megrajzolását, eddig a lejárati
aknarendszer ill. a Tábor-terem és a Nagy-baldachin közötti
szakasz alaprajza készült el.
A nyári táborunk ideje alatt a Borsós-ág végén levő Névtelen-kürtő
kimászásával is foglalkoztunk.
A Borsós-ágról többen tudnak, de az ott jártak száma igen
csekély, s pontos térkép sem készült róla. Lévén, hogy a
Nagy-tufagáttól kell felmászni szintben 50 métert, technikailag
viszonylag nehéz feladat. A becsült összhossza kb. 250..300 m
volt, a pontos felmérést az év utolsó szakaszában fejeztük be.
Az időjárásnak köszönhetően a Nyugati-ág végén levő szifon
leszáradt, ezáltal öt év után ismét lehetővé vált számunkra a
bejutás.
Mihelyt tudtunk, egy mászó csapatot szerveztünk kürtőmászásra,
hiszen munkaterület volt bőven. Sajnos csak egy partira
kerülhetett sor, a szifon visszazárt. Akciónk mégis sikeres
volt, köszönhetően a szerencsés választásunknak. Ugyanis a
kiszemelt kürtőről kiderült, hogy ez van legközelebb a Láner
Olivér-barlanghoz. Becslésünk szerint 6..8 méter a különbség.
Időhiány miatt sajnos nem tudtuk felmérni a járatot, csak egy
vázlatot készítettünk.
Sikeres mászásunkkal egy újabb összekötési pontot találtunk a
Szepessy- és a Láner O.-barlang között.
A barlangról 1992 elején elkészült a 215-035 fok irányú vetületi
oldalnézet tisztázati rajza, amelyet M = 1:200 méretarányú,
mérethelyes helyszíni rajzok alapján készítettünk (a
koordinátajegyzéket és az alaprajz első változatát korábbi
évkönyvünk tartalmazza). Megfigyelhető, hogy a kifejezetten
bonyolult járathálózattal rendelkező üreg aknái, folyosói -
főként az 1985-ben feltárt új részek - egy kb. 035/60 fok dőlésű
zónában helyezkednek el, amely hegyesszöget zár be a
bizonytalanul észlelhető kőzetrétegzési felületekkel.
Bemértük a barlang jelenlegi legalsó részét, ahol az utóbbi
két év bontási munkái következtében néhány méteres előrehaladás
történt. A már korábban elkészült alaprajz és oldalnézet -82,1
méterig mutatja be a járatot. Ez egy vesztett mérési pont
szintje volt, így a legalsó - -72,15 m-nél levő fix ponttól
kezdve négy poligonhosszat vettünk fel. Szintén vesztett pontos
módszerrel dolgoztunk, mérőeszközeink Suunto kézi irány- és
lejtszögmérők ill. acél mérőszalag voltak. A legalsó pontot a
bontás talpszintjén vettük fel. Az ily módon felvett szakasszal
a barlang felmért hossza 335,0 méter, mélysége 89,3 méter.
Jelenleg készül a barlang térbeli ábrázolású rajza, illetve
térmodellje.
A barlang a '84-es nyári tábor, és a '85-ös bejutás óta is
folyamatos kutatás tárgya volt, sőt még ma is az. Az elkészült
alaprajz, illetve oldalnézet, bár pontos és részletgazdag, az
egymást fedő járatok miatt nehezen áttekinthető. Ezért látszott
indokoltnak egy kevésbé részletgazdag, ám a fő aknák térbeli
elhelyezkedését jól láttató térhatású rajz elkészítése. A
térbeli ábrázolási mód az elhelyezkedésen kívül jól mutatja a
járatok irányát is.
Néhány szó a munkáról: A munka kiindulási alapja a
barlang mérési jegyzőkönyve (pontok koordinátái), és a
barlang alaprajza és oldalnézete volt (Kovács Zsolt nyomán).
A járat alakját és nézeti képét mintegy
110 szelvényvázlat alapján rajzoltam meg.
A térkép koordinátatengelyei, a függőleges illetve a két
vízszintes - északkelet-délnyugat, északnyugat-délkelet - mentén
hossztorzulás nincs. Az alaprajzi főtengelyekkel szöget bezáró
köztes tengelyeknél azonban van. A legnagyobb rövidülés az É-D,
a legnagyobb hosszabbodás a K-Ny tengelyen tapasztalható.
A munka a koordináták átszámításával kezdődött. A pontok
koordinátái ugyanis az É-i és D-i tengelyre voltak számolva.
Ezután kiszerkeszthető volt a térbeli poligonhálózat, majd a
barlang alaprajzát torzítottam a nézeti képnek megfelelő
mértékben grafikus úton. Az alaprajzról hiányoznak a nézeti
képen nem látható (takart) járatok. Mindezt követte a helyszíni
szelvényezés, majd a megrajzolás.
Megjegyzés: az Évkönyv lezárásáig a térképnek csak egy része
készült el.
Hiányzik az agyagos Nagy-bontás 30 méteres szakasza és a
Csúszda jobb oldali kürtője. Az alaprajzon csak ez utóbbi van
rajta. A színezett járatrészek a bontott szakaszokra hívják fel
a figyelmet.
Egyesületünk 1983. nyarán Szenthe István vezetésével elkezdte
a Létrási-Vizes-barlang geodéziai újrafelmérését és
térképezését, a ma ismert térképváltozatoknál jóval pontosabb,
információgazdagabb felvétel érdekében.
A közös munka csoportunk és Szenthe István között támadt
nézeteltérés miatt megszakadt.
A Marcel Loubens Barlangkutató Egyesület kutatói által
önállóan felmért és térképezett szakasz egy részének eddig
kéziratban meglevő, M=1:200 méretarányú alaprajzáról 1992-ben
kiigazított tisztázati rajz készült, amelyet évkönyvünkben
kicsinyítve mutatunk be.
A barlang bejárata Miskolc-Tapolca autóbusz-végállomásáról
nyugat felé indulva, mintegy egykilométeres gyaloglással érhető
el. A Kőbánya út házait elhagyva a Nagykőmázsa-hegyre vezető
földútra kell rátérni. Az utat keresztező villamos távvezetéktől
kissé vissza, a földút jobb oldalán, húsz méter átmérőjű
víznyelőtöbör aljában találjuk a bejáratot.
A szűk bejárat után a 8 méter mély, 1-1,5 méter átmérőjű akna
aljára kötél segítségével érünk le. Ezután lépcsőzetesen lefelé
vezető folyosón a Nagytemplomba jutunk. Balról agyagos oldalág
csatlakozik be, a végén két cseppköves, felfelé vezető kürtő
látható. Rövid, kanyargós járatrész után érünk a Paraszt-tanya
nevű termecskébe. Ezután az Arany-kanyon 8-15 méter magasságú
folyosóján a Sváb-terembe jutunk. A teremből a Nagy-kanyon
eróziós, meanderező, 15-20 méter magasságú cseppköves
hasadékjáratán megyünk tovább. Jobbról a folyosóba a barlang
legnagyobb oldalága csatlakozik. A Nagy-kanyont követő sáros
terem után bukkan fel az első szifon, majd ezen, vagy ennek
kerülőjáratán érjük el a jelenlegi végpontot jelentő vizes
szifont. Továbbhaladni csak a vízszint további lesüllyesztésével
lehet.
A barlang járatairól térképvázlatot készítettünk. Az irányokat
tájolóval mértük, a hosszakat becsléssel állapítottuk meg.
Feltétlenül érdemes további kutatásokat végezni a barlangban!
A fényképezőgép után sokan szeretnének az egyesületben kamerával is bánni. Eddig sajnos ezirányú pályázataink nem hoztak sikert, azonban Kutas Tamás és ifjúsági tagjaink (Lipták Roland és Apró Zoltán) ügyességének köszönhetően két különböző úton is sikerült 1992-ben felvételeket készítenünk néhány barlangról. Ezek a következők:
Bányász-barlang
+--------------------------------------------------------+ ! I. akna ! Kh 2 ! ! jobb oldali kőről CsN ! ! +------+------+------------------------------! ! ! E 4 ! ! szemben CsN ! ! +------+------+------------------------------! ! ! E 36 ! ! enyhe aláhajlásban CsN ! ! ! ! K 40 ! ! !-----------+------+------+------------------------------! ! II. akna ! E 5 ! K 5 ! EN - szűkület ! !-----------+------+------+------------------------------! ! III. akna ! Kh 2 ! ! EN ! ! +------+------+------------------------------! ! ! E 8 ! ! EN ! ! +------+------+------------------------------! ! ! E 10 ! ! EN ! ! +------+------+------------------------------! ! ! E 6 ! ! Kgy. 0,5 m cseppkőbe fűzve ! ! +------+------+------------------------------! ! ! E 30 ! ! Kgy. 0,8 m szálkőre akasztva ! ! ! ! K 60 ! ! +--------------------------------------------------------+
Speizi-barlang
+--------------------------------------------------------+ ! Hágcsós-terem ! Kh 2 ! ! CsN ! ! +------+------+----------------------! ! ! E 16 ! ! Kgy 1 m ! ! ! ! K 18 ! ! +--------------------------------------------------------+Jávorkúti-víznyelő-barlang
+--------------------------------------------------------+ ! I. akna ! Kh 2,5 ! ! EN ! ! +--------+-------+----------------------! ! ! E 6 ! K 8,5 ! EN ! !----------------+--------+-------+----------------------! ! II. akna ! Kh 4 ! ! CsN ! ! +--------+-------+----------------------! ! ! E 6 ! ! CsN ! ! +--------+-------+----------------------! ! ! E 4 ! ! CsN ! ! +--------+-------+----------------------! ! ! E 6 ! ! Kgy 0,7 ! ! ! ! K 20 ! ! +--------------------------------------------------------+
Baglyas I. zsomboly (-25 méter)
A bejáratnál 2 db nitt található, nittfülekkel. A nittekig
bevezető szál szükséges. Ezzel együtt P30 m. Egy 20..22 méteres
aknán egy nagy terem törmeléklejtőjére érkezünk. A terem
legalján egy szűk, lapos járat indul. A Kósa-féle könyvben két
térkép is található róla, azonban az egyik nem pontos
(megítélésünk szerint).
(F.G., V.I.)
Baglyas II. zsomboly (-30 méter)
Nitteket nem találtunk, természetes kikötést használtunk. Az
első akna megosztása indokolt lenne. Az akna kb. 15 m, P20 m. A
II. aknánál. szintén természetes kikötést használtunk, mélysége
kb. 7..8 m, P10 m. Szép cseppköves barlang.
(F.G., V.I.)
Barát-zsomboly (-55 méter)
A bevezető szál az akna D-i oldalán levő természetes kikötési
ponttól (fától) indul. Kb. 3 és 25 méteren egy-egy megosztás
(nitt) található. A bevezető szállal és a két nittel együtt P60
m. A nittfülek bent vannak. Maga az akna kb. 50 m, és igen
impozáns.
(B.K., F.G., V.I.)
Dubová (Tölgyesi-) zsomboly (-75 méter)
A bejáratnál semmiféle mesterséges kikötési pont nem
található, és a bejárat jellegéből következően nem is helyezhető
el. A beszálló kötelet egy közeli fáról lehet indítani. A
bejárattól kb. 7..8 méterre egy megosztás található (nitt,
füllel). Innen még kb. 45 méteres ereszkedés a 2. akna aljáig. A
bejárattól idáig P60 m. A 3. számú aknánál sem természetes, sem
mesterséges kikötési pontot nem találtunk. A kötélvégeket
összekötöttük. Innen P20 m, a 6. sz. akna aljáig. Az 5. sz.
aknába a 6. alján levő kis átbújáson juthatunk.
(F.G., V.I.)
Fertés-zsomboly (-37 méter)
A bevezető szállal és a két beszálló nittel együtt kb. 30 m
kötél szükséges. A nittfülek bent vannak. Az akna nincs
megosztva, mélysége kb. 20..22 méter. A barlang alján egy szép
cseppköves terem található.
(B.K., F.G., V.I.)
Kettős-zsomboly (-72 méter)
Beszálló nitt nincs. A kötelet a D-i bejárat K-i szélén levő
fához érdemes kötni, ekkor ugyanis az akna szélétől kb. 1,5
méterre egy megosztást (nitt, füllel) lehet találni. P30 méter.
A tényleges ereszkedés 20..22 méter. A II. szakasz tovább vezető
járata a bejárati akna aljától kb. 1,5..2 méterre, fent a falon
indul. Itt 2 db nitt található, a fülek itt is bent vannak.
Lejjebb több mesterséges megosztást nem találtunk. A II. szakasz
bejáratánál és kb. 15 méterrel lejjebb egy-egy szűkület van. A
felső szűkület alatt kb. 3..4 méterrel el kell térni jobbra,
mert a továbbvezető akna pár méter múlva véget ér. Az alsó
szűkület alatt kb. 12 méterre egy kb. 10 méteres, majd rögtön
utána egy kb. 6 méteres akna található, itt van a végpont is.
(Ezekbe az aknákba kötél feltétlenül kell, de a II. szakaszon
végig ajánlott!) A 10 méteres aknánál egy természetes megosztás
(cseppkő) található. A II. szakasz teljes hosszára P60 m. A
bejárati rész látványos, de az alsó szakasz szinte végig szűk.
(F.G., V.I.)
Óriás-zsomboly (-100 méter)
A barlang egy berogyással kezdődik. Ennek aljából indul egy
kb. 55..57 méteres akna. Az akna bejáratáig nem szükséges, de
ajánlott a kötél, ami egyben a bevezető szál (kb. 20 m)
feladatát is ellátja. Az akna bejáratánál 1 db nitt található.
Ettől a ponttól kb. 4..5 méterre egy mesterséges megosztás
(nitt) van. Innen továbbereszkedve érjük el az igen impozáns
terem alját (kb. 68..70 m). Az alsó aknához egy meredek
omladéklejtőn juthatunk. Lefelé menet 3 db nittet találunk a
falon. A 3. nittől kb. 15..17 méteres ereszkedéssel érjük el a
barlang végpontját. A nittfülek mindenütt bent vannak. A szlovák
oldal egyik leglátványosabb barlangja.
(N.Zs., B.K., F.G., V.I.)
Pipa-zsomboly (-56 méter)
Beszálló nitt nincs. Természetes kikötési ponttól (fától) kell
indítani a kötelet. A bejárati akna 2..3. méterénél mesterséges
megosztás (nitt) található. Az I. akna kb. 10..12 méter, P25 m.
A II. akna elején 2 db nitt, majd kb. 2 méterrel lejjebb ismét
egy nitt található. A 3. nitt alatt egy "kellemetlen" szűkület
van. Innen kb. 20 métert kell ereszkedni. Az ereszkedő gépet
elég közvetlenül a szűkület előtt betenni. Itt P35 m. A
nittfülek mindenütt bent vannak.
(F.G., V.I.)
Sopp 2- (Szárazfás-) zsomboly (-36 méter)
Beszálló nitt nincs. Beszállás a bejárat É-i részén levő
természetes kikötési ponttól (fától). A 2. és 5. méteren egy-egy
köztes nitt található. A nittfülek bent vannak. A tényleges
ereszkedés kb. 18 méter, P25 m. Az aknán leereszkedve egy igen
szép, cseppköves, kb. 15 méter széles és 40 méter hosszú terembe
érkezünk. A terem DK-i végén egy kisebb (2 m) akna található.
Kötél ide nem szükséges.
(F.G., V.I.)
Az MKBT 1992. októberi műsorfüzetében megjelent túraleíráshoz
fűznék néhány kiegészítést és javaslatot.
A beszerelési vázlat és térkép alkalmas az útmutatásra.
Azonban aki félti az életét, vagy nem kockáztat feleslegesen,
vigyen néhány nittet, melyet a rázósabb pillanatokban boldogan
befúrhat. A bent talált, szerelt nittfülek csavarjainak anyaga
meg sem közelíti a 8.8-as minőséget (egyet sikerült is elnyírni
becsavarás közben). (lásd még: Külföldi túrák, Erdély)
Az aknák többsége nincs megfelelően kiépítve (kötél felfekszik, nincs
megosztás).
A barlang megközelítése jelentős problémát okoz. A közölt
megközelítési módból érdemes megjegyezni azt, hogy Alesd vagy
Rosia közelében van. Esőben kocsival, ha az nem terepjáró, igen
bajos, különösen Rosia felől. A legjobb, ha vezetővel
próbálkozunk, aki tud románul is, mert a helyi parasztok tudják,
hogy hol nyílik.
Kovács Zs.: Törmelékes üledéksor vizsgálata a Létrási-Vizes-barlang Y-ágában = Karszt és Barlang, 1991. I-II. 25-34.
Kovács Zs.: A létrástetői Szepessy- és Láner Olivér-barlangok kutatásának új eredményei = A Bükk Karsztja, Vizei, Barlangjai c. tudományos konferencia előadásai I., 1992. aug. 28-30. 189-197.
Hunyadi, I.-Hakl, J.-Lénárt, L.-Géczy, G.-Csige, I.: Regular subsurface radon measurements in Hungarian Karstic Region = Nucl. Tracks Radiat. Meas. Vol. 19, Nos 1-4, pp. 321-326, 1991. Int. J. Radiat. Appl. Instrum., Part D.
Lénárt L.-Balla B.né: Denevérmegfigyelések a Létrási-Vizes-barlangban 1976 1991 között. = Bors. Műsz.-Gazd. Élet, 36. 1991. 3. 45-48.
Lénárt L.-Hakl J.-Hunyadi I.-Orbán J.: A Miskolc-tapolcai Termál-forrás vízhőmérsékletének és radonkoncentrációjának változása. = Magyar Hidr. Társ., Hajdúszoboszló, 1991. szept. 15-17. 131-137.
Hazslinszky T.-Lénárt L.: Barlangi idegenvezetői tanfolyam
jegyzet = MKBT BI kiadvány, 5.,javított és bővített kiadás
1991.
Lénárt, L.-Balla, B.né: Höhlenansichtkarten mit nichtgeteilten hinterseite aus dem Gebiet des ehemaligen ungarischen Königreichs = Karszt és Barlang, 1992. 75-78. Special Issue
Lénárt L.-Hakl J.-Hunyadi I.: A bükki karsztvizek radontartalma. = A Bükk karsztja, vizei, barlangjai, Miskolc, 1992. május 28-30. 81-90.
Lénárt L.-Orbán J.: A Miskolc-tapolcai Új-kút próbaüzemének tapasztalatai. = A Bükk karsztja, vizei, barlangjai, Miskolc, 1992. május 28-30. 149-158.
Lénárt L.-Hakl J.-Hunyadi I.: A Bükk hegységi radonmérések néhány újabb eredménye. = A Bányamérnöki Kar kutatási eredményei, Miskolc, 1992. június 26-27. 161-166.
Bernáth M.-Lénárt L.-Orbán J.: Miskolci melegvizű karsztfúrások és kutak kapcsolata. = A Bányamérnöki Kar kutatási eredményei, Miskolc, 1992. június 26-27. 167-172.
Lénárt L.-Balla B.né: Osztatlan címoldalú barlangos képeslapok az egykori Magyar Királyság területéről (I.-II.) = Képes levelezőlap, 5. 1992. október, 1-2, november, 1-2.
Lénárt L.: Adatok, gondolatok az egerszalóki De-42 hévízkútról = Vizeink, 1992. december, 5-6.
Lénárt L.-Hakl J.-Hunyadi I.-Balla Bné: Barlangterápiai célú klimatológiai mérések a lillafüredi Szent István-barlangban. = Kossuth-emléknapok, Aggtelek-Jósvafő, 1992. szeptember 18-20., 47-53.
Bernáth M.-Lénárt L.-Orbán J.: A Miskolc-tapolcai Termál-forrás és az egyetemi karsztfúrás kapcsolata. = MHT X. Országos Vándorgyűlés, Szeged, 1992. szeptember 7-8. III. kötet, 35-42.
Hazslinszky T.-Lénárt L.: Barlangi idegenvezetői tanfolyam jegyzet = MKBT BI kiadvány, 6.,javított és bővített kiadás, 1992.
Majoros Zs.: A Szinva-völgy felső szakasza, a lillafüredi István-oldal barlangjai = A Bükk Karsztja, Vizei, Barlangjai c. tudományos konferencia előadásai I., 1992. aug. 28-30. 177.
Nagy Zs.: Barlangi mentők Bánkúton = DH, 1991. február. 16.
Nagy Zs.: Mikor minden perc számít... = DH, 1991. febr. 23.
A gyakorlat vezetői: A Barlangi Mentőszolgálat megköszöni... = DH, 1991. május 28.
Nagy Zs.: Tovább lehetne jutni a Pokolból? = DH, 1991. július 18.
Nagy Zs.: Miskolci barlangászok görög túrán (1). Felfelé a meteorákhoz = DH, 1991. augusztus 1.
Nagy Zs.: Miskolci barlangászok görög túrán (2). Ikarus a szakadék felett = DH, 1991. augusztus 2.
Nagy Zs.: Miskolci barlangászok görög túrán (3). Abban az aknában csak piciny pók az ember = DH, augusztus 3.
Nagy Zs.: Miskolci barlangászok görög túrán (4). Csónakkal a tengerparti barlangokban = DH, augusztus 5.
Nagy Zs.: Képeslapbemutató a barlangban = DH, 1991. aug. 13.
Nagy Zs.: Mentőstalálkozó Lillafüreden = DH, 1991. aug. 31.
Nagy Zs.: Menteni kell a sérültet = DH, 1991. szeptember 2.
Nagy Zs.: A Baradla-barlang gyógyít = DH, 1991. szept. 7.
Nagy Zs.: Barát vagy ellenség? (1). Radon a környezetben = DH, 1991. október 29.
Nagy Zs.: Barát vagy ellenség? (2). Betegséget is gyógyíthat a radon = DH, 1991. október 30.
Az előző (1990-es) három napos túránk tapasztalata alapján ez
alkalommal nem éjszaka kezdtük meg a leszállást. A csapat január
15-én délután találkozott Létráson, ahol előkészítettük a
barlangos zsákokat a másnap reggeli induláshoz, és 10 óra körül
lefeküdtünk aludni.
A Reusz Gézával és Bátori Karcsival öt főre kiegészült korábbi
társaság (Galán Misi, Veres Imre és én) másnap reggel 9-kor
elindult István-lápára. Az aknarendszer bejáratától a Tábor-teremig
vezető utat 3 óra alatt tettük meg. Hatalmas ebédelés
után 3-kor elindultunk a Sárkány-falhoz. A lenyűgöző méretű
cseppkőlefolyásokra beépített köteleken másztunk fel a
bástyaszerű felső részhez, közben ámultunk, bámultunk és
fotóztunk. A Fő-ág felé menő kötélen már nem másztunk le, fél 8-ra
visszaértünk a Tábor-ba. A vacsora ugyancsak fejedelmi lett,
mazsolás tejberizzsel koronázva.
Reggel a 7-re beállított óra csipogása után 8 körül keltünk
fel, majd bőséges reggeli után fél 11-kor elindultunk a
Meteor-ágba. Az előző napi kellemes túra helyett, itt néhol kemény
szakaszokat kellett leküzdeni, nekem különösen nehéz volt néhány
rész. Már a kezdet csúszós lejtői is kellemetlenek, majd a
kötélbiztosításos hasadék kanyarjánál azt hittem feladom. Végül
megcsináltam, de a cseppkőlefolyás fölötti szűkület után, a
ferde réteglapon fogást nem találva, csak segítséggel tudtam
felmenni. Az ezután következő szűkület aztán végleg megfogott,
itt Imre cibált át. Végül egy kellemetlen borsóköves hasadék
után elértünk a teljes hosszában függőlegesen bordázott
monumentális akna aljára. Az itt levő kötélen csak Géza mászott
fel. Imre szerint fent egy igen sáros hely van: ez az ág
végpontja. Visszafelé Misi a kritikus szűkületet megkerülve a
borsóköves hasadékból induló kötélen ment, mi a szűkület felé. A
szűkület előtti akna fölötti átkelésnél ismét segítségre volt
szükségem, de a többieknek is. Gézát én húztam fel, Kareszt Imre
segítette át. A cseppkőlefolyás aljában megettük a magunkkal
hozott csokoládét és kicsit felfrissülve indultunk tovább.
Karesszal meg kellett állnunk lámpáink haldoklása miatt,
kikarbidoltunk és mentünk a többiek után a kellemetlenül szűk,
meanderező hasadék egyik emeletén. Itt is van egy különösen
kellemetlen hely, ahol az egy S-kanyarban "beesés" szélességűvé
tágul. Rövid felmászás után leereszkedtünk a cseppkőlefolyáson a
heliktites szakaszhoz. Itt a pislákoló lámpák ellenére
megálltunk fotózni, majd következett a már idefelé is kritikus
hasadék, ahol már világítás nélkül, Misi és Imre között tettem
meg a legkellemetlenebb szakaszt. A visszavezető út további
részén különösebb nehézség már nincs, csak menni kell, bár még
sokat. Meglehetősen megéheztem, elfáradtam, a hátralévő utat -
az időközben rendbejött lámpámmal - több pihenővel tettem meg.
Itt azonnal megmelegítettem egy zöldborsókonzervet, igen
jóízűen(!) megettem, majd még sok mindent: levest, kenőmájast,
majd jött a keksztekercs mandarin- és ananászkonzervvel. Soha
ilyen jól nem éltünk még barlangban. 10-kor feküdtünk le, a
lámpám még mindig világított, így a napközbeni egy órás kihagyás
kivételével összesen kb. 14 órát működött egy töltéssel.
Lefeküdtünk, és igen jól aludtam ... volna, amikor megszólalt a
telefon-hallgató. Ezt Mici adta, hogy szereljük fel, majd
leszólnak, ha jönnek le. Karesz és Imi jól elbeszélgetett a
fentiekkel.
Reggel fél 9-kor keltünk. Miciék ekkorra ígérték a leérkezésüket,
de nem szóltak le. Kényelmesen reggeliztünk, miközben megjött a
vendégsereg: Mici, a két Bogsán, Daki és Horváth Zsuzsa. Hosszas
készülődés után fél 1-kor indultunk a Bea-ágba. A forrás fölötti
hasadékba felkapaszkodva hamarosan eljutottunk az első kötélhez.
A kötél menti fantasztikus, agyagra települt borsóköves,
sztalaktitos formákat sajnos nem tudtuk lefotózni, de az első
bástyafok szerű pihenőnél, majd az ág felső végénél levő
cseppköves, heliktites szakaszok bőven kárpótolták fotós
vágyainkat.
Karesszal a fotózás miatt jócskán lemaradva, fél 5-re értünk
vissza a Tábor-ba, ahol már erősen indulás előtti állapotban
levő társaságot találtunk. Számomra (akkor!) érthetelen okokból
mindenki ki akart menni "bulizni". Nekem nem igazán tetszett az
ötlet, az aknarendszeren való kihurcolkodást másnap reggelre
terveztük, de nem tehettem mást, egyedül nem maradtam ott
éjszakára. Evést, csomagolást követően valamivel 6 után
indultunk négyen, Misi, Géza, Karesz és én, mivel a többiek már
akkor elindultak, amikor a Bea-ágból visszaértünk.
Viszonylag kényelmes tempóban 9 után értünk a felszínre. Kint
az erős szél igen kellemetlenül "hűsített". 10-re értünk a
házhoz. Meleg, vidám társaság, Karesz (szó szerint) jégbehűtött
söre fogadott (kivételesen igen jólesett), ettünk, teáztunk,
majd Misi kocsijával ketten hazaindultunk.
Tegnap
Délután öt és hét között találkoztunk Maciéknál. Az Expedíció
tagjai: Mici, Imi, Misi, Maci, Daki, Kata, Attila és én,
ABC-sorrendben Attila, Daki, én, Imi, Kata, Maci, Mici és Misi,
ülésrendben:
+----------------+ +----------------+ ! ! ! ! ! ! ! ! +----------------! +----------------! ! ! ! ! ! Misi Attila ! ! Mici én ! ! ! ! ! ! Maci Kata ! ! Daki Imi ! ! ! ! ! +----------------+ +----------------+
Magunk is csodálkoztunk, milyen ügyesen bepakoltunk mindent az
autókba. A csodálkozás után még elmentünk a Büfé nevű helyre
(kell-e részletesen ecsetelnem azt a varázst, ami megfogott
minket ezen a látszólag hétköznapi kis vendéglátóipari
egységben?), ahol Mici egy pertu keretében leöntött sörrel, és
kedvesen afelől érdeklődött, hogy vajon mi a fenének jövök én
velük, különösen ha mosóport se hoztam.
- Hát nem aranyos? - gondoltam magamban.
Sebaj, már csak egyet kell aludni, és indulunk!
Ma
Azért leírom a dátumot is, nehogy elfelejtsük egyszer: 1992.
május 30. van, szombat.
Fél 7, Szerencsi Cukorgyár Rt. Nem kaptunk zöldet, de Mici
hősiesen viselte el. Daki nemkevésbé hősies álomba van merülve,
Imi kevésbé, mert ő nincs, én pedig próbálom ellensúlyozni a
tinta tehetetlenségét, azaz írni az autóban. Néha pedig
elmerengek a kanyarok és a hepék meg a hupák rejtelmein.
Az Expedíció indulását Maci szomszédjához igazítva fél 5-re
irányoztuk elő. Egyelőre kis félreértés miatt szétvált a két
autó, Nyíregyháza előtt találkozunk.
Találkoztunk.
Most fél 8 van, és mindenki éber, sőt formába lendült, úgymond.
Végre tudományos magyarázatot kaptam, hogy miért repül le 240
km/h sebességnél a Trabant motorházteteje, hogyan lehet
felrobbantani egy nagykövetséget, és hogy miért nincs a Kinder-tojásban
szalmonella (Salmonella enteritis). Már látom, napi 8
óra alvás kevés lesz ...
A határ több volt mint érdekes. Mi nem pakoltunk ki. De volt
ott egy piros Lada-kombi ...
Benzint Jóskától vettünk Tégláson kevés forintért. Itt
kiscsirkék voltak és két kutya, akik meg akarták enni Galán
Mihályt, de legalább nem voltak annyira ólommentesek, mint a
magyarországi benzinkút német-juhász kutyája. Itt már vannak
klasszabb autók is. Az ember érzi legalább, hogy ez már külföld.
A kezem most benzinszagú. Elnyomja a farmerdzsekim sörszagát.
Klassz.
"Itt milyenek a tehenek? Földig ér a fejük!" (Imi)
Másnap
Csernovci. "Az időjárást egy szóval jellemezhetném: Astraka."
(Daki). Erről ennyit.
Reggeli után elmentünk az itteni barlangászok lakásáról (ahol
aludtunk), Iván házához, az autókhoz. Kb. 4 km, az ukránok
bevallása szerint. Ezt az utat mi négyszer, Mici és Misi hatszor
tették meg, de senki sem emlékezett, hogy egyszer is ugyanarra
mentünk volna.
Szóval reggeli után sétáltunk egyet Csernovciban, de az
egyetemet megint csak kívülről lehetett megnézni. Voltunk
piacon, és a pénzünket egyszerűen nincs mire költeni. Képeslapot
nem lehet kapni, Bogdán szerzett 8 darabot, de bélyeg az nincs.
Mindenki megírta és elpakolta. Nem indulunk tovább, mert este
Léna születésnapi bulijára vagyunk hivatalosak.
A buli klassz volt, jót mulattunk, ettünk, ittunk, Mici
közkívánatra gitározott. Az ukránoknak a Hajmási Péter tetszett
a legjobban, de az orosz népdalokat nem szerették annyira. Mi
mentünk haza utoljára - vajon miért ... ? (Mert mi még
megvártuk a tortát is.) Szóval mikor már Imi is elég jól volt,
hazamentünk.
Harmadnap
Hurrá, utazunk! Új ülésrend:
+------------------+ +-------------------+ ! ! ! ! ! ! ! ! +------------------! +-------------------! ! ! ! ! ! Nagy ! ! ! ! Misi Bogdán ! ! Mici én ! ! ! ! ! ! ! ! Kis ! ! Maci Kata Attila ! ! Bogdán Daki Imi ! ! ! ! ! +------------------+ +-------------------+
Negyednap
Nem lett. "Itt csak az biztos, hogy mi szívunk." (Daki) Ki se
nyitottak. A következő kútnál kaptunk nagy nehezen 1 kannával +
Misi tankjába. Viszont az ez után következőnél a benzinászok
versengtek értünk, és lehetett kapni Koka-Kolát és csokit meg
ilyesmit. A kóla pl. 20 kupon volt egy üveggel, de 25-re is fel
lehetett alkudni. Most megvidámodva utazunk tovább, bár az előbb
megint leintett egy rendőr, csak hogy ne érezzük már olyan jól
magunkat.
Ogyessza 140 km. Klassz ez az autópálya, szélességben túltesz
a jászdózsai bekötőúton is.
Ilyen nincs. Újabb igazoltatás. Egyedül attól a kis
szemüvegestől nem kérte az útlevelét. Hogy most jobb-e neki, nem
tudom, de biztos. Ezeknek már a vérükben van a bizalmatlanság.
Meglát egy külföldi rendszámot, már le is csap mint éhtyúk a
takonyra. "Amerikai autó lenne, le is lőnék!" (Mici)
Átjöttünk egy tavon, a neve Ilj..-valami, összeköttetésben van
a tengerrel. Most meg túl meleg van, de nem fürödtünk, Misi nagy
bánatára.
Most értünk Ogyesszába, az autópálya 3-sávos lett hirtelen, és
láttunk egy magyar autót. Különben itt nem pazarolják az
útfestéket holmi felezővonalakra.
Ogyesszából komppal akartunk menni Jaltába, de ez
külföldieknek potom 90 $-ba kerül. Hülyék! (Ukránoknak 200
zseton.)
Tankolásnál ezúttal előre fizettünk 40 litert, és 30 fért
bele!
(Mióta Daki vezet, rosszabb lett az út.)
Herszon: itt már U2 rajongók is vannak. És egy tábla: MIR,
PEACE, FRIEDEN, BÉKE. Nem semmi 1573,6 km-re otthonról. Nem állt
sor a kenyérbolt előtt sem, egy kissrác simán vett egy "téglát",
és helikopter-hegyek vannak.
Ogyessza óta 3 rendőr engedett el minket szó nélkül. Úgy
látszik aki már ide eljut, rossz ember nem lehet.
Ötödnap
Csendélet barlangtúra után. A látóhatáron egy pont rohangál
fel és alá, egy rózsaszín valami meg repked. Ez Mici és a
bumeráng. (Még szerencse, hogy a bumeráng visszajön.) Daki egy
terriert dresszíroz, de lehet, hogy rossz a kiejtése. A többiek
lébecolnak össze-vissza.
A Krasznaja (Vörös-) barlang (Kizil Koba) egyébként azért volt
klassz, mert mellig ért a víz (a többségnek), bár Micinek pl.
derékig. Mert ő ilyen ügyes. Kaptunk gumiruhát. "Az AIDS elleni
küzdelem jegyében." (Imre)
Most talán tankolni megyünk, vagy ilyesmi, lényeg, hogy be
kell majd ülni az autóba, ami keveseket dob fel igazán.
Beértünk Szimferopolba, és épp az itteni klub felé igyekszünk,
tűzön, vízen, sétálóutcán, járdán keresztül. Most Misi is
megmutatta, hogy tud úgy vezetni mint Daki: leállt egy trolibusz
előtt.
Már este van, és fenn vagyunk a síkon. (A fennsíkon.)
(=Csatür Dag: a szerk. megj.) Mindenféle kétségek között
gyötrődünk, mert holnap be kell menni megint Szimferopolba (40
km!) bejelentkezni a rendőrségen, "mert amíg nincs róla papírod,
nemhogy nem lehetsz, de nem is vagy itt". (Mici)
Sebaj, szép helyen táborozunk, jót vacsoráztunk, kár, hogy
nincs gitár.
Misi nagyon szórakoztató ahogy hét nyelven kommunikál, de a TV
annyiból jobb, hogy azt ki lehet kapcsolni. Attila
nyelvhelyessége már valamivel jobb, de az ő alapszókincse sem
kifogástalan azért, mert ilyen alapszavakat nem tudni, mint pl.
hurkalé, vagy nittelni, hát ...
"Ggye magazin igraty jeszty?" (Na ki?)
A boltokban is királyok vagyunk különben, megvettük a
legdrágább füzetet, kapásból kettőt, 11,50 hülyeség volt.
Vettünk a Krím-félszigetről térképet, 9 db-ot, darabja 1 kütyü.
Szóval a pénz nem gond, de "mit ér a pénz, ha nincs pálinka?"
(Misi)
Hatodnap
Reggel megint tartalmasnak ígérkező napra ébredtünk. Misi
lement a két ukránnal Szimferopolba a rendőrségre, hogy
lejelentsenek minket. Addig mi rohadunk Kata sátrában, és
várjuk, hogy elálljon a jégeső és a kártyaeső.
Ugyanis kártyázunk. Kártyacsata van. Volt délelőtt baseball
meccs is, szerénységem tiltja, hogy leírjam ki volt a legjobb
dobó-, ütő- és elkapójátékos. De a közönség se volt kutya.
A hangulat a tetőfokára hágott, és egyre többet emlegeti a
társaság az Astrakát, bizonyos természetfölötti lényekkel és
hasonlókkal szoros összefüggésben.
Daki és Mici kikövetkeztették, hogy a közelben lófészek lehet,
mert a réten néha feltűnik 1-2-3 ló. "Vagy valaki lovakkal
dobálózik. Még szerencse, hogy nem talál el." (Persze, hogy
Daki)
Délután ötkor lementünk a Mramornaja (Márvány-) barlangba, ami
idegenforgalmi barlang, de letértünk az útról, igazán klassz
volt. Ez volt az első barlang, amit Daki kihagyott. Kicsit
leesett a sziklafalról, és fájt a bokája. Kata is leesett, de
neki nem fájt.
Este nagy nehezen sikerült tüzet rakni, de itt a tűz se olyan
meleg mint Létráson. Mici felajánlotta, hogy elugrik sörért
Jávorkútra kocsival.
Természetesen az ég már teljesen kiderült, így mocsok hideg
lett.
Hetednap
A korai kelést elhalasztottuk, és fél 9-kor elindultunk a
Bezdonnaja (Feneketlen-) barlangba. Szenzációsan nézett ki, és
még szenzációsabban folyt a víz a nyakunkba. Az eső - mint illik
- egész délután esett, ami némileg segített, hogy szétázzunk és
fagyjunk. A beszerelés sem ment optimálisan, de végül mindenki
lejutott. Kicsit síeltünk (Imi talált lent egy fél síbotot),
volt ott egy kacsa, amit Bogdán már öt éve is látott, úgyhogy el
lehet képzelni a lenti hőmérsékletet. Aztán kifelé már egyre
melegebb lett.
Visszaérve elmeséltük élményeinket Dakinak, és ő is elmondta,
milyen klasszul elbeszélgetett Kisbogdánnal mindenféle érdekes
dolgokról.
Már tervezgetjük a következő napok programját. A tengerpartra
is mennénk, majd hallgatjuk a rádiót, hogy mikor nem esik a hó.
Hogy barlangba hogy megyünk holnap, számomra rejtély, mivel
minden cuccunk hót vizes, és az ég felhős. De legalább nincs
olyan hideg.
A kenyér és a papírzsebkendő is fogyóban van, de kitartunk.
Itt az emberek nem túl barátságosak: megverik a kutyát, ha
idejön, és a gitárjukat sem lehet elkérni. Ősemberek. (Ázsia,
nyet Európa.)
Daki most épp takarékon vacsorázik, ami annyit tesz, hogy a
kenyérnek mindig csak a felét eszi meg. Vajh meddig fogja bírni?
Nyolcadnap
Reggel sütött a nap!!! Száraz barlangos alsókban indultunk
útnak, amit senki nem hitt volna.
Az út elég érdekes volt, de azért odataláltunk. Itt egy egész
kis helyen belül sok barlang van, mi hármat jártunk be.
(Jolocska, Vjalova, Azimutnaja.) Misi elhozta egész napra az
utolsó kenyerünket (épp 9 normálnaja szelet) és 1,5 rúd
szalámit. Így aztán a napi kajaadagunknak délelőtt 11 körül a
végére jártunk. Végül is teli gyomorral úgyis szar mászni. Azért
megérte, mert a barlangok szépek voltak.
Este végre normális tűznél melegedhettünk, mert MA NEM ESETT
AZ ESŐ!
Az még egy élmény, ahogy mi Bogdánnal kommunikálunk. (Ő is
elkezdett magyarul tanulni ugyan, de az se az igazi.) Például
még Csernovciban Misi megkérdezte Bogdánt, hogy milyen hideg
van, mire ő megvonta a vállát. Misi fordít: "Azt mondja nincs
meleg, de ki lehet bírni." Vagy ahogy Mici elmesélte, hogy neki
azt mondta amikor szólt, hogy vigyázzon, hogy "ha megcsúszna,
legfeljebb befeszít, úgyis olyan szűk rész."
Kilencednap
A napló kezd egy kicsit Anna Frank naplójához hasonlítani: "Ma
reggelire kaptam egy darab kenyeret. A felét félretettem
ebédhez, a másik 1,2 dkg-os darabot két konzervvel ettem meg."
Szóval nincs kenyerünk. Víz sincs annyi, hogy mosakodni lehetne.
És kenyér nélkül jóllakni is nehéz.
Az Emine Bair Hoszar (szabad fordításban) igen-igen-igen szép
barlang. Egyszerre mentünk le mind a nyolcan, + Bogdán + Kosztya
+ még egy ukrán. A beszerelő befelé Imre volt, a kiszerelő
befelé és kifelé Maci, és kifelé szintén Imre szerelt be. Igy
egész ügyesen megoldottuk a kötélhiányt. Ezen kívül még Mici
szerelt, de ő nem be, se nem ki, hanem át, rendszerint. (Igen,
főnök.) A barlang egyetlen hátránya Misi szerint az volt, hogy
alig fértünk a cseppkövektől, és ragaszkodott hozzá, hogy ezt
beírjam a naplóba.
Mici tanácsokkal segítette Bogdánt, mondta neki, hogy akassza
be a "málenkij kántárját az áknában".
Az időjárás is rendbejött: megint köd van, és ma már újra
esett.
Iminek ma sikerült elköltenie 18 kupont. Vett rajta 2 mázsa
kekszet.
Köszönjük Imre!
Maci vett kenyeret a bennszülöttektől!
Tizednap
Megint autóban.
Reggel fél 6-kor keltünk. (Tényleg.) Gyors csomagolás és reggeli
után elindultunk Bahcsiszarajba.
Egy pataknál megálltunk fürödni, ami eddigi utunk fénypontja
volt.
Mindenki felvette féltve őrzött tiszta zokniját és pólóját, és
az autóban soha nem tapasztalt szappanszag terjengett.
Bahcsiszaraj bizony nem rossz hely: ettünk, ittunk, még kefirt
és tejet is lehet kapni (egyiket délelőtt, a másikat délután, de
az üveget nem viheted el). Megnéztünk egy muzulmán mecsetet,
voltak klassz dolgok, és az idegenvezető is biztosan sok
érdekeset mesélt. A szerájnéző után a barlangvárosba mentünk -
volna, ha a tilosban parkoló autóink mellett nem posztol egy
lelkiismeretes gályarab. Vártunk. Nem ment el. Aztán nem vártunk
tovább. Rövid győzködés után elengedett büntetés nélkül. A
barlangváros (=Csufut Kale) szuper jól néz ki, nem tudom
érzékletesen leírni, de majd lesznek fényképek. Nagyjából ez a
helyzet az eddig látott barlangokkal is. Bár leírhatnám például,
hogy "... valaha e cseppköves termek mélyén ősemberek szívták
kisgyermekek csontjából a velőt ...", de nem teszem.
Az autóban valamivel már több a hely, mert csak fogyott a kaja
is, így hát Takony Lekvár Hurkalé Hurvinyek (alias Kisbogdán)
vett pár isoliert, nehogy már jól érezzük magunkat. De
megszívta, mert a másik autóba kerültek.
Abbahagyom, míg Mici ki nem veri a fejéből, hogy indul a
legközelebbi rallye-n.
Túl vagyunk a 2000. km-en!
Jalta. Igyotom na kempingova. Kempingova portásam gavarít:
Stopin gyison kuponov?
Hát elég pipec út vezetett idáig, úgymond. Most nem írom le
pontosan milyen volt a táj, mert nem tudom, hogy balról jobbra
vagy jobbról balra kezdjem.
Hát igen. A szállásunk egy kempingova lett, és úgy döntöttünk,
csak szerda reggel indulunk tovább. Nagyon olcsó itt egy
kétágyas szoba: 140 kupon. Az étteremben elvacsoráztunk 1356
kupont, tízen. És jót mosolyogtunk a számlán.
Tizenegyednap
Ez a nap is úgy kezdődött ...
... hogy Misi hangjára ébredtünk. (Klassz volt.) A napi
program strandolás volt, jól megérdemelt pihenőnapnak néztünk
elébe. Az esőkabátomat azért betettem az autóba. Indulás előtt
Daki és Imi kárörvendve néztek fel a fölöttünk magasodó 1200 m
körüli csúcsokat borító felhőkre. Ránk lesütött a napsugár. Egy
darabig még. A benzinkútnál már csepegett, és Daki igen maga
alatt volt. Benzint se kaptunk, rövid sorbanállás után kezdetét
vette az ebédszünet, így elhúztunk a fenébe. A tenger 17 fokos
volt, a levegő se sokkal több. Egyedül Bogdán, Daki és Bogdán
fürdött meg. Mi ettünk tatár gulyáslevest, meg ilyesmit.
Lehetett kapni csokit és dobozos sört is, sőt egy-két helyen
németül is beszélt a pincér.
Később bóklásztunk egy kicsit a városközpontban. Ezt se könnyű
leírni. Tulajdonképpen mindenütt ugyanazt lehet kapni, nagyrészt
nagyon olcsón: pár török csokit, PEPSI feliratú rövidnadrágot,
sört befőttes üvegben (rém undorító), stb. A parton páran azzal
keresik a kenyerüket, hogy majommal és kígyóval lefényképeznek
egy roppant giccses műpálmafa alatt. A boltokban mindenütt irtó
büdös van. Vettünk furcsa keksz-masszát és lekváros nápolyit. De
vállalkozókedvünk kissé már megcsappant. (Hogy miért?)
Imre most épp egy Globus-húskonzervnek álcázott pacalpörköltet
eszik kukorica körettel. Már kipróbáltuk (illetve Daki egyedül)
a lekváros kukoricát, a lekváros pudingot is. Bár sok konzervet
eszünk, azért még gasztronómiailag nem vagyunk teljesen
konzervatívak. Például még mindig meg-megújuló reménnyel bontunk
fel egy újabb üveg bort, hátha ez kevésbé lesz pocsék, mint az
előző. Ez még ugyan nem fordult elő, de nem adjuk fel.
Azért a legrosszabb az a tegnapi vörösbor volt a vacsorához,
de az se kutya, amire Daki elcserélte Imi baseball-sapkáját (az
övét meg Iminek adta).
Este még énekeltünk egyet kifogyhatatlan repertoárunkból
mindenféle kisérettel. (Kanálgép, csajka, vokál, stb.) A
jaltaiak pedig örvendezhettek, hogy végre volt egy hűvösebb
napjuk. (Apróhirdetés a Pravdából: "MLBE vállalja tagjainak
teljes ellátásáért és szerény fizetségért, száraz, meleg,
esetleg sivatagos területek termőre fordítását. TUTI DOLOG
jeligére a kiadóba.")
Tizenkettednap (még leírni is sok!)
Hajnali 6 körül, 2230 km-nél, elindultunk Jaltából Csernovci
felé.
Herszonban kaptunk 92-es (!!!) benzint.
Misi már másodszor felejtette nyitva a benzintartályát, de
most legalább a sapka nem maradt a tetőn, mint a múltkor, amikor
öten imádkoztunk, nehogy leessen. Most meg lazán szembefordult a
körforgalommal. Különben nem nagyon ajánlatos itt bemenni egy
városba, mert minyimalnaja 3 óra míg kijut az ember belőle. Igaz
van benzinünk, most például a tankban csak három féle: 76-os,
80-as és 92-es. Negyed 6 óta hetvenkével poroszkálunk, az autó ugyanis
nem veszi be a 4. sebességet. Így még 10 óra és Csernovciba
érünk. Imre és Daki szerint ez sokkal jobb, mintha 7 óra alatt
érnénk oda, mert kerek szám, és sokkal könnyebb vele számolni.
Különben ezzel az autóval rengeteg gond van, tegnap óta a
szivargyújtó sem működik. Azért ilyen felkészületlenül nekivágni
egy expedíciónak ...!
Már vagy félórája nem esik az eső. Remélem nem rosszfelé
járunk. Valami kis tévedés lehet.
Most leírom mi történik, ha átmegyünk egy folyón. Kisbogdán
magyaráz, megértően végighallgatjuk, ügyesen bólogatunk,
próbáljuk kivenni a folyó nevét (ez a Dnyeszternél sikerült is),
Mici esetleg megjegyzi, hogy "biztos úgy van".
Az előbb megálltunk, és vettünk néhány építőipari terméket
vacsorára. Még meleg volt, és a boltban nápolyit is lehetett
kapni.
Most egyébként egy rövidebb úton robogunk, míg a benzinünk
tart, Csernovci felé. Utunkat aprócska élmények színesítik. Az
imént egy motoros bácsika szerzett nekünk néhány vidám percet,
akit a benzinkút óta követtünk. Nem semmi ezen az úton megülni a
motort, mindig azt vártuk, hogy mikor száll el. Az utak megint
egyre rosszabbak, az még hagyján, ha olyan mint Mikropapingo
utcái, de van, hogy csak sok-sok gödör egymás mellett, és Misiék
néha félig eltűnnek egy-egy tócsában. Az autók úgy néznek ki,
mintha valami mocsáron keltünk volna át, és már nem kapom el a
fejem, ha egy pocsolya a szélvédőnkre veti magát (amin egyébként
alig lehet kilátni).
Dehát végül is a Ladát ezekhez az utakhoz gyártották, vagy
nem?
Negyed 10 van, múlt szombat óta 3000, ma reggel óta 770 km-t
jöttünk. Kezd sötétedni, némelyik autónak már ég a
helyzetjelzője. Helyi népszokás alapján ez itt a maximális
kivilágítás. Szerencsére csöppet sem életveszélyes. Már csak
vagy 450 km van hátra Csernovciig.
Vinnica előtt kb. 100 km-rel éjszakáztunk, az út mellett, a
fák között.
Tizenharmadnap (3120 km)
Megyünk tovább. Előttünk egy teherautónyi csont. Állati.
Aggódunk az autó miatt, mert reggelre nem javult meg, és az is
lehet, hogy a kapcsolórudazat reteszelőszekezetével van valami
baj, mert a szinkrongyűrű még viszonylag új.
Negyed 12 - ránkdudált egy magyar autó, valahol Vinnica előtt. Jó
érzés. Még a nap is kisütött egy picit.
Aztán belezuttyantunk egy kisebb szakadékba, úgyhogy most már
nemcsak a mi autónk szorulna szervízre, hanem a Misiéké is. A
szervizek itt igen jól fel vannak ám szerelve mindenfélével, már
a harmadikból jövünk el üres kézzel. Bár itt vehettünk volna
váltót 150 $-ért. Ezek az ukránok hülyének nézik a külföldieket
néha.
14.23-tól 14.24-ig 1 perces néma üléssel adóztunk a negyedik
sebességünk emlékének. Most arra várunk, hogy együnk már valami
finomat.
Ó Galán Mihály, mért vagy te galánmihály? Most mentünk el a
harmadik saslikárus mellett, villogunk, indexelünk, hadonászunk,
de ő csak megy tovább rendületlenül, anélkül, hogy a
visszapillantóra vetné éhenkórász pillantását. Hiába, mióta
elfogyott a pálinkája nem teljes ember többé! Az előbb egy
"előzni tilos" táblánál nyomban előzni kezdett, miután távoztunk
kedvenc parkolóhelyéről, ami most a változatosság kedvéért nem
egy trolibusz-megálló, hanem egy "megállni tilos" tábla töve
volt. Most már, ha látunk egy benzinkutat, szomorúan fordítjuk
el a fejünket, mert minek fájdítsuk a szívünket az elsuhanó
saslik- és miegymás árusok láttán?
Cseresznye úgyis csak robog tovább.
Este lementünk a Bukovinkába. Autóval nem lehetett igazán
megközelíteni, mert kicsit sár volt. Tábort vertünk, aztán
lementünk. Nekem tetszett, volt akinek nem annyira. Döntetlenben
kiegyezek. Fél 12 körül kijöttünk, fürödtünk egyet egy kis tóban,
és ennyi volt a nap.
Tizennegyednap
A Miskolc-Jalta Rallye egyik legnehezebb szakaszához érkeztek
a versenyzők, és miután sikeresen átküzdötték magukat egy
iszonyú sáros, csúszós, dzsuvás, meredek, undorítóan nyálkás,
ködös útszakaszon, elérték az ukrán-moldáv határt. (Megtudtuk,
hogy a Zoluska bejárata tulajdonképpen Moldáviában van.) A
határon még ugyan nem mentünk át, de útlevélvizsgálat már volt,
a határőrök cigit lejmolnak és 1 km-re tőlünk elvileg már
háborús zóna van. Ahogy Daki találóan megjegyezte, "itt már a
parasztok kapálni is csak hason fekve mernek". A verebek pedig
mélyrepülésben szállnak errefelé.
Megérkeztünk egy kis faluba, ahol Iván várt minket. Nagyon
klassz kis hely, az udvaron egy bárisnya kenyeret süt, valami
náddal fűti a kemencét, mi meg hűsölünk egy "szép" szobában. Nem
mintha meg lehetne dögleni a melegtől, de mi már annak is tudunk
örülni, ha nem esik az eső. Nemsokára indulunk a Zoluskába. Épp
jól bekajáltunk, ukrainszkij borscs volt, házi kenyér, frissen
sült cipócskák, lekvár, juhsajt, stb. A teával páran megjártuk,
mert itt egy sűrítményt raknak ki az asztalra, amit még hígítani
kell, különben elég érdekes íze van. Jól kiteregettünk, már
egész belaktuk a házat.
A Zoluska szerintem klassz volt és érdekes, mások szerint
kevésbé. Végül is karbidlámpákkal mentünk, és volt annyi oxigén,
minden híreszteléssel szemben, hogy égjen. Egyébként elképesztő
labirintus ez a barlang, komolyan, 2 méteren belül el lehet
tévedni, ha nem figyelsz. Egy idő után viszont tényleg unalmas
lett egy kicsit, úgyhogy az áthidaló megoldást választottuk.
(Mentünk a ...)
Barlang után Iván szüleinél már friss tej várt, meg mindenféle
süti; itt minden körülöttünk forog. (Bár a zsacskós tej jobb.)
Vacsorára saslik-hegyeket ettünk. Mi ketten Katával meleg vízben
fürödhettünk.
Most kellemes este van, de azért ma is esett az eső. Igaz mi
épp lent voltunk. Hoppá! Iván apja bedobta a boromat egy laza
mozdulattal, no de semmi baj, az ész a fontos ... Azért alakul
itt a hangulat, Misi épp most ajándékozta el félreértésből a
szótáramat. Így jár, aki rábólint mindenre anélkül, hogy értené.
Van itt egy szomszéd is, aki olyan mint egy román menekült, és
irtó sokat dumál. Leírhatatlan. Nem is erőltetem. Magam.
Rögzítem a nap utolsó röpke impresszióját: Iván apja kis híján
az asztalra hányt, és Mici lefejelte a kutat, de legalább a
macskát sikerült leöntenie egy fél vödör vízzel.
Tizenötödnap
A mai reggel se volt kutya. "Hangérien milicijaszonda.
Sutty-sutty pálesz, konyec!" Ezekkel a szavakkal mutatta meg Mici
Ivánnak a szondakészletét, miután egy igen szigorú
igazoltatásban volt részünk. (Misinél nem mutatott ki semmit a
szonda ... !) Szóval a rendőr leintett minket, az egyik, és
fenyegetően lóbálta-pörgette kezében kis piros-fehér tárcsáját
(látszott, hogy hosszú évek gyakorlásának eredményeképpen a
tárcsapörgetés minden csínja-bínja a kisujjában van már), aztán
elvitte magával Misit és Micit. Mi aggódva tapadtunk az
ablaküvegre. Végül megszondáztatták Misit és Ivánt (???), és
továbbmehettünk. Az egyik gályarab egyébként felismerni vélte
Micit, ami nem is lenne kizárt, amennyi rendőr minket
megállított. De az is lehet, hogy a baseball-sapkájára vagy
cigire fájt a foga, vagy egyszerűen tetszett neki Mici. Ki tudja
ezeknél?
Míg állunk lerajzolom az itteni stoptáblát (fekete betűk,
fehér alapon).
De ki tud vezetés közben olvasni is?
Megérkeztünk Ivánékhoz, és most itt agonizálunk. Daki, Maci és
Kata megint a "computerrel" játszanak; elvannak. Elszomorítóan
szegények itt az emberek, a maguk havi 10 $-os keresetével, de
Iván mindig mosolyog, állandóan törődnek velünk, igazán
kedvesek. A gyerekek meg tátják a szájukat, de már nincs több
csokink se.
Kíváncsi vagyok mit fogunk ma csinálni, mert az idő megint nem
tagadta meg önmagát: esik.
Különben klassz hangja van ennek a video-játéknak és
szerencsére egyáltalán nem idegesítő.
(Már harmadszor huppantam le az ágyra, ami leginkább egy
kősziklához hasonlít, de mindig elfelejtem.)
Kisebb epizód: idejött két fickó, hogy vigyük el őket
Magyarországra, kifizetnék a benzint. Én szívesen kifizetném
nekik a benzint, csak ne jöjjenek, az az igazság. Nincs sok
kedvem nyomorogni, ráadásul 50 kg cuccuk is van. Elég kínos,
valahogy nem tudunk igazán nemet mondani. Hát elvisszük őket,
pár búvárfelszereléssel együtt. "A légzőpalackokat úgyis jól
lehet hajtogatni" (Daki)
Ez a nap is tartalmasan telt hát el: felvásároltuk Csernovci
diakeretkészletét. Ki se tudom számolni mennyibe került, olyan
olcsó (saccperkábé 6,8xe-23 Ft darabja). Ezenkívül vettünk még
sok dolgot, mert olcsó volt, és mert kupon-hegyeink voltak.
Azért kár, hogy nemsokára megyünk haza, mert otthon Misi
nemigen fog oroszul beszélni, pedig az ám a vidám dolog! Az
igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy valamennyien elég
egzotikus módon kommunikálunk, néha az eszperantót is lepipálva
egyszerűsítjük a nyelvet.
Vacsora után Iván kerített egy gitárt. Eddig nem sok örömünk
telt benne.
És végül az utolsó nap is eljött.
Fél 7-kor, 3628 km-nél startoltunk. Kijutottunk
Csernovci csatornafedélnek álcázott szerelőaknákkal fűszerezett
macskaköves utcáiból, szerencsésen elhaladtunk egy gályarab
mellett, és beszélgettünk legújabb útitársunkkal.
Kíváncsian várjuk a további fejleményeket, főleg ami a határt
illeti.
Reggeli után még vártunk egy kicsit, de nem eredt el az eső,
úgyhogy elindultunk. Azért a helyzet nem reménytelen, van egy
kis köd, ebből még lehet valami.
Tömött sor a kenyérbolt előtt. "Mi az, non-stop bolt?" (Mici)
"Aha! Non-stop állnak sorban, már 3 napja!" (Daki) A falvak
határában most van a nagy vasárnapi tehénfuttatás, ott van a
falu apraja-nagyja-közepese.
"Mici nem tudnál vagy 10 cm-el az út fölött menni? Csak míg
írok ..."
"Minek, ott még ugyanolyan göröngyös!"
"Ja ..."
Itt akkora kutyák vannak, mint egy macska. Rém hülyén néznek
ki csóringerek.
200 km-re Csernovcitól, gyönyörű vidéken ... (jaj) ...
... szóval az a rész a hegyekben nagyon szép volt. Szuper kis
falvak, sok ember népviseletben, igazán hangulatos.
Munkácson jubiláltunk: 4000 km. Egy-egy 300 rubeles
büntetéssel ünnepeltük meg autónként. Misi nem ismerte meg a
"vasárnap behajtani tilos" táblát. Meg még pár másikat. (Itt már
tudnak a gályarabok magyarul.)
Megint útba ejtettük Jóskát. A kiscsirkék sokat nőttek és a
kutyák nem ugattak. A nap pedig süt, ahogy illik.
Ismét határsáv. Nem kevésbé leírhatatlan, mint eddigi
élményeink és nem kevésbé döbbenetes. Az emberek csoportokba
verődve állnak, ülnek, fekszenek, szemmel láthatólag felkészülve
néhány napos bivakolásra. Busz és csomag-hegyek, és itt sem
hiányozhatnak a macskányi kutyák sem.
Fél öt van, és túl vagyunk mindenen. Mici reggel megkérdezte,
hogy mi jöhet még. Hát az jött, hogy a két ukrán fickó
fénymásolt meghívópapírral akartak átjönni a határon. Az ukrán
oldalról még csak át is engedték őket, de a magyar határon
kicsit ledöbbent a csapat jelenlevő 3 tagja, Imi, Mici és Daki,
főleg amikor az egyik ukrán indítványozta, hogy 50 $-al kenjék
meg a határőröket.
Azért ez az epizód nagyon elrontotta a hazaérkezés örömét,
mégis irtó jól esik áthajtani egy kereszteződésen anélkül, hogy
körforgalomban kavarnál fél órát. Lehet írni az autóban
folyamatosan, szóval irtó békés kis ország ez a miénk, na. Lesüt
ránk a napsugár, Mici meghatottan gyújt rá egy Sopianae-ra, mi
pedig, az alkirály, a főkancellár és a közlegény megilletődve
nézelődünk, és agyba-főbe dicsérjük Magyarországot. Az ember itt
nem hisz a szemének, én már csak vigyorogni tudok, ritka jó
érzés. Az aszfalt sima, a vonalak felfestve, 70-el döngetünk
hazafelé, az autó halkan suhan, ... (jaj, de költői lettem)
Végkövetkeztetés következődik:
Az ex-pedíció szuper volt, a hangulat még jobb. Ami gond volt,
nagyrészt nem rajtunk múlt, hanem azon a múzeumon, amelyikben
jártunk. És hálásak lehetünk, hogy ilyen helyre térhetünk haza,
nem csak az anyagi jólét miatt.
Beigazolódott a régi népi bölcsesség, hogy végül is békák
ugyan mindenütt vannak, de a legjobb otthon.
V É G E
Függelék
ami nem más, mint egy kivonat a Központi Statisztikai Hivatal
1992-es évkönyvéből:
+-----------+ ! 4223 km ! +-----------+
Voltunk: 9 barlangban és egy barlangvárosban
Utaztunk: 16 napot, ebből esett az eső 14 napon
Igazoltattak: 11-szer
Megbüntettek: 4-szer
Láttunk: 84324 tehenet, 3890 macskakutyát
Elköltöttünk: 4,8 $-t fejenként, és 126 $-t benzinre
Megettünk: sok konzervet és kenyeret
Elfürödtünk: nagyon kevés vizet
Veszteségünk: 2 db Lada típusú személygépjármű
Nyereségünk: sok-sok tapasztalat, barát és élmény
(meg egy telefirkált füzet)
A kolozsvári - az egyesület nyári tábora alatt remek erdélyi
diákat vetítő - Szarka György meghívására indultunk útnak 1992.
augusztus 31-én, hétfőn, reggel 8 órakor Miskolcról (Pepitó,
Hugi, Gergő, Zsuzsa s jómagam). Debrecenben csatlakozott hozzánk
Géza és Sári, Pihe a feleségével, és Bátori Karcsi
telefonüzenete, hogy kicsit később jön. Az idő szép volt, a
határon átsuhantunk (állítólag visszafelé nem lesz ilyen
könnyű), és délután 4-re már Nagyváradon voltunk. A Kanonok-sor
mellett álltunk meg, a Múzeummal szemben. Rövidesen megérkezett
Zoli és Szaddam, a két kolozsvári fiú, ők az autóknál maradtak,
mi pedig városnézésre indultunk. Utcai alkalmi pénzváltók,
nagyáruház, hangulatos sétálóutca, iszonyatosan mocskos koldusok
a templom előtt, a Körös vizében álló horgászok; kb. ennyit
láttunk Nagyváradból. Az összkép azért jó. 6-ra megérkezett
Szarka Gyuri, vele ismét megnéztük a Múzeum bezárt ajtaját
kívülről. A székesegyházzal több szerencsénk volt, oda be
tudtunk menni. Épp mise volt, magyarul, sokat nem is időztünk
bent, indultunk tovább Vársonkolyos felé.
A Sebes-Körös menti 60 km-nyi úton - Bőst idéző - felszín fölé
magasodó víztárolók mellett haladtunk. Sonkolyos előtt, míg egy
vasúti átjáró jelzőlámpájának szabad jelzését vártuk, egy
távoli, az alacsony, lankás dombok közé nem nagyon illő hatalmas
sziklafalat figyeltünk. Később megtudtuk, ez a Révi-szoros
szurdokának bejárata, és csak Bükkhöz szokott szemünk látta nem
odaillőnek, ez itt egyáltalán nem ritkaság.
Túl a falun, düledező gyárépületek után a Sebes-Körös
szurdokában mentünk tovább, majd egy gázló melletti sziklafal
aljában telepedtünk le. A folyó fölött lengőhidak vezettek a
túlpartra (alig néhány volt járható), a sziklafalakból barlangok
nyíltak. A legfeltűnőbb a Magyar-barlang 10-15 méternyi szádája
volt (mögötte kb. 300 m járat található), az előtte levő
lengőhíd járhatatlanul foghíjas. A folyóparton szemét szemét
hátán, alig találtunk helyet a sátraknak.
Másnap egy kis geológiai előtanulmány céljából felmentünk a
felettünk magasodó sziklafal feletti kis platóra, melyet a
meanderező Körös csaknem teljesen körülölel. A szinte
talpalatnyi (alig 100 méternyi) plató közepét egy formás kis
töbör uralja, körben remek kilátás nyílik a folyóra és a
szemközti sziklákra, hegyekre. Szarka Gyuri itt néhány térkép
segítségével egy kis előadást tartott a Szelek-barlangjának
helyzetéről, morfológiájáról. Délutánra terveztük a barlang
meglátogatását, ha Karesz is megjön. Addig - miután Szaddamot
Sonkolyoson az orvosnál hagytuk erős rosszulléte miatt -
elsőként az Izbîndis-forrást és -barlangot néztük meg (illetve
nézte, aki vállalta a bejutáshoz szükséges kisebb
sziklamászást). Az aktív szint forrásának jókora barlangjából 7
évvel ezelőtt Czakó Laci hozta ki a feltárásra egyedül indult,
már visszafelé tartó búvár holttestét.
Ezután Gergő és Zsuzsa Nagyváradra indult Karesz elé, mi
többiek a Révi-szorosba mentünk. A szorosban halad a Nagyvárad-Kolozsvár
vasútvonal, többször alagútba bújva. A Révi-barlangnál
- amely Európa legelső kiépített barlangja (kb. 1870 óta) -
megállója van. A barlang előtti jókora mésztufadombra felmászva
értünk a néhány méternyi száda elé, melyből bővizű patak folyik
ki. Jólesett a hűs patakvíz, kicsit megpihentünk, beüzemeltük a
lámpákat és elindultunk a patak mentén kiépített járdán. A néhol
öreg cseppkövekkel tarkított sima mészkőfalakon itt-ott lámpák
rozsdás csonkjai meredeztek. Elindultunk egy emelkedő járat
szétmálló lépcsőin, összetört rozsdás vaskorlát maradványaiba
kapaszkodva, majd egy sáros bontástól visszafordultunk. Azt
gondoltuk ennyi a barlang, de észrevettük, hogy a patak mentén
tovább lehet menni. Beljebb viszonylag jó állapotú lépcsőket,
létrákat találtunk. Tágas (Baradlai jellegű) mederszakaszokban,
meanderező szurdokban a víz fölé épített járdákon, és a felső
inaktív rész cseppköves járataiban sétáltunk. Sok-sok száz
méteres, egykor valóban látványos barlangot láttunk, nagyon
elhanyagolva.
Az idő meleg volt, visszafelé is megizzadtunk a Körös partján
gyalogolva. Sokan sátraznak, napoznak, fürdenek itt, mint a mi
táborozó helyünknél, csak itt a szemét kevesebb, mint ott.
Ebédre lecsót főztünk, közben megérkezett Karesz is, mehettünk a
Szelek-be. Útközben találkoztunk néhány ijesztő külsejű, de igen
jámbor bivallyal: mi is, azok is az út ellenkező oldalára
húzódtunk. A Szelek-barlangja a Körös túloldalán van,
leküzdöttük hát a csak kicsit foghíjas lengőhidat, átvágtunk a
túlpart széles tisztásán - amely színpadával és emlékművével
kicsit a mi Majális-parkunkra emlékeztet (és hasonló célokat
szolgál) - és a kőfolyásos hegyoldal aljában eredő forráshoz
tartottunk. Ez a Szelek vize, a lezárt bejárat kicsit
magasabban, a hegyoldalban van. A vasajtó kinyitása után a
barlangból nevéhez illő erősségű huzat csapott ki, magasra fújva
a bejárat közeli faleveleket. A kb. 30-40 km-es sebességű
légáramlatban levegőt alig lehet venni, míg az ember lejut a
létra néhány fokán a kissé tágasabb járatba, ahol aztán a levegő
lelassul. A lámpa lángját azért itt sem lehet még meggyújtani,
beljebb azonban a tágas patakmederben már nem érezhető a huzat.
Érdekes ez az erős légáramlás, mivel a barlangnak csak egy
bejárata van. Felső végén, a homokkővel vastagon fedett karszton
felszínre nyíló nyelője nincs, a víz is csak repedésrendszeren
juthat be.
Egy ideig a patakot követve haladtunk. Ezen a részen, ahol a
mészkőfelszín még nem fedett, viszonylag sok cseppkő van.
Rövidesen elértük a felső inaktív járatokhoz vezető létrát. A
felső szintek teljesen szárazak. Hasadékok, meanderek, omlásos
tágas termek, szűk járatok változatos helyei után megpihentünk
egy elágazó, teremszerűen kitáguló résznél. Itt megnéztünk egy
cseppköves oldaljáratot, majd a Meanderek nevű rész rendkívül
látványos, 6-8 szintű hatalmas meandereinél szétvált a társaság.
A többség még maradt, Szarka Gyuri, Gyurkó Péter és én
visszaindultunk. Gyalogoltunk, gyalogoltunk, ... , aztán egy
körjáratba kerültünk. Jó 20 percet mentünk így fölöslegesen, de
ezután jobban figyeltük a kijárat felé mutató nyilakat.
Odakint közben esett, erős szél fújt, de azért jól esett a
fürdés a Körösben. Amíg bent voltunk megérkeztek Técsy Péterék,
a következő barlangtúránk vezetői.
Szerdán táborbontás után Barátkán át - ahol kenyeret akartunk
venni, sikertelenül - a hegyekbe mentünk, először erősen, később
kevésbé szerpentinező, de végig elég rossz, köves úton. Hófehér
felhők gyülekeztek az égen, ragyogott a napsütés, de a levegő
egyre hűvösebb lett. Még a Királyerdőben jártunk, de erdőt alig
láttunk. A lankás hegyek hatalmas rétjeit legelőnek, kaszálónak
használják, erdős terület csak foltokban található. A mellékút
mellékútjának kátyúit leküzdve egy növendékerdő szélén, egy kis
forrás közelében vertünk tábort. Ebéd után innen indultunk a
Ponorás-barlanghoz. Útközben megnéztük a Berna-zsomboly
látványosan besuvadt bejáratát. A Ponorás-barlang egy kis patak
beszakadt nyelőjében, egy nagyobb sziklafal tövében indul. A
bejárati rész omladéka elég sokáig tart, a változatosságot csak
az jelentette, hogy az vagy omladék tetején jártunk vagy a
jókora kövek között bujkáltunk. Aztán megjelent egy-két cseppkő,
majd sok, végül az aktív ágban rengeteg, gyönyörű, tiszta,
sokszínű, formagazdag.
Ismét sötét lett mire kiértünk, alig találtuk meg az utat
visszafelé. Hideg volt az este, vizünk nem nagyon volt a
mosdáshoz, hát inkább aludtunk.
Csütörtökön folytattuk a zötykölődést a köves úton Rosia felé,
a Kolozsvári Barlangkutató Klub táborához. Erdők, kopár karszt,
szénaboglyák, tanyák mellett haladtunk, majd egy bauxitbánya
sebhelye után a völgyben levő tábor fölé értünk. Az autók az út
mentén maradtak, mi lehordtuk a holminkat. A sátrak elég
szétszórtan álltak, részben lent a patak partján, részben
feljebb egy kis platón. Mi is ezen a felső helyen telepedtünk
le. Délután elindultunk a patak szurdokvölgyében Rosia-ba.
Kenyérvásárlás reményében indultunk el, végül kekszet, kakaót,
csokoládét, zománcos bögrét, tejet, kukoricalisztet vettünk a
völgyben sok kilométer hosszan elnyúló faluban, de kenyeret nem
kaptunk.
Pénteken még mindig meleg napsütésben indultunk a völgyben
felfelé, Erdély 3. legmélyebb barlangja, a 339 méter mély Stanul
Foncii zsomboly felé. Kb. 40 perc múlva értünk a többször
elágazó völgyben a sziklafal tövéhez, amely fölött, a
hegyoldalban a barlang bejárata van. A velünk tartó három
kolozsvári is csak annyit tudott, hogy ott fent van valahol, nem
jártak benne, nem szoktak "zsombolyozni". (Ennek oka a
felszerelések (pénz!) hiánya a csoportjukban. Egyedül a csoport
vezetője járt ott, 10 évvel ezelőtt.) A patak sziklafallal
szemközti oldalán a mészégetőt felügyelő öreg megerősítette
hitünket, hogy jó helyen járunk. Oldalról kerülve, de néhol így
is vészesen meredek oldalon jutottunk fel a szikla fölötti
hegyoldalra, ahol rövid keresgélés után meg is találtuk a
barlangot a tető közelében, egy kis terasz szerű részen. Két
bejárata egymás közelében nyílik. A nagyobbik kb. 4x8 méteres
ovális akna, a még a táborban látott térképvázlat szerint 60
méter mélységű, a kisebbik egy méternyi átmérőjű mélyedés alján
éppen embernyi lyuk. Ez alatt kb. 40 méteres egybefüggő mélység
van, majd meredek lejtővel becsatlakozik a másik aknába.
A három kolozsvári fiú közül az egyik Szaddam volt, a másik
göndör vöröshajú nevét nem tudom, a harmadik Görög. Ő bár
felajánlotta, hogy elsőnek indul, de Gergő elsősége ellen nem
tiltakozott. Sári, majd Karesz indult azután, majd Görög és a
vöröshajú. Míg vártunk mesélt néhány zsombolyos nagy kalandot,
de amikor beszerelte a csigáját és az átfordult, és ő egy orsón
lógva, félig Dülferezve indult neki a 60-as aknának, nem voltam
biztos, hogy saját erőből fog e kijönni a barlangból. Szaddam,
Géza és én a kiszerelő csoport lettünk volna. Míg vártunk,
Gézával megnéztük a másik aknát. Én indultam elsőnek. A szűk
lyukon átpréselődve arcom, nyakam tele lett földdel,
törmelékkel. Fényképezőgépet is vittem, mert a térkép szerint az
akna alján egy nagyobb cseppköves terem van. Kb. 35 m-t
ereszkedtem az enyhén táguló, átlagosan 1-2 méternyi átmérőjű
aknában sima, száraz, kissé agyagos falak között, amikor egy
agyaglejtő tetejére érve meg tudtam állni. A xilofonom
iszonyatos hangot adott, recseget, ropogott, nyikorgott, erősen
aggódtam kitart-e. (Már a Krímben is kétszer majdnem leestem
miatta.) Félre húzódtam, felszóltam Gézának. Amikor leért,
kicsit lejjebb mentünk az agyaglejtőn. Egy nagy, élén álló lapos
kő mentén lefelé folytatódott a barlang, jobbra egy kis terem
volt öreg cseppkövekkel, balra a járhatatlanul meredek nedves
agyaglejtő valószínűleg a nagyakna felé vezető átjáró. Géza még
felmászott egy oldalhasadékban pár métert, ettünk néhány
kekszet, majd elindultunk kifelé. Gézát előre küldtem, mivel én
meggondolva az ereszkedőgépem viselkedését, nem vállaltam a
barlang bejárásához szükséges további 300 méternyi ereszkedést.
Néhány fotót azért csináltam, majd nem sokkal később én is
elindultam felfelé. Mászás közben felszedtem a kötelet,
kiszenvedtem a lyukon, és ... villámgyorsan levetkőztem, mivel
kint igen meleg volt. A csizmám belseje is vizes volt még a
korábbi barlangtúráktól, levettem azt is, kitettem a napra
száradni. Később aludtam is egy keveset, az idő telt,
befelhősödött, esett is pár csepp, majd a nap is lement, amikor
megláttam, hogy mozog a kötél az aknában. Görög jött kifelé,
sajnos csak egyedül, mert az utolsó 50-es akna feletti
szűkületnél feladta, visszafordult. Nyomában a leszálló este
előcsalta a denevéreket, 4-5-ös csoportokban csaknem
folyamatosan jöttek kifelé. Megpróbáltam lefotózni őket. Egyre
hűvösebb lett. Felöltöztem és ismét elaludtam egy időre. Az
aknából jövő hangokra ébredtem, a vörös jött kifelé. Az akna
tetejénél (a kétségtelenül érdekesen szerelt elhúzásnál) gondjai
voltak, beraktunk neki egy másik kötelet. Szaddam jött utána,
teljesen kimerülve. Mire felért, a másik két erdélyi
visszaindult a táborba. Lassan jött felfelé a csapat, az első
élménybeszámolók szerint jól sikerült a parti. Összesen 260
métert kellett ereszkedni a 300 méter mélyen levő szintes ágig,
amelyet már nem jártak be teljesen.
A barlang bejárására Gergő így emlékszik vissza:
A túra nagyon izgalmasnak ígérkezett, mert a bejárati szakaszon nittnek nyomát sem láttuk. Az izgalom végig megmaradt, ugyanis nittelő készlet nem volt nálunk, és nitt is kevés. A bejárati szakasz után (kb. 50 m akna) egy rézsútos aljú terembe érkeztünk, mely tele volt különböző méretű és korú koponyával, csonttal. Ezután egy szűkebb aknabeszállás után ismét rézsútos járat következett, és immár víz csordogálása. Ezen a szakaszon sok állati fogat találtunk, közte medvéét is.Mire összecsomagoltunk a sötét éjszakában, eleredt az eső. Gyorsan elindultunk, hogy még a föld elázása előtt lejussunk a hegyről. Lent nyilalt belém a felismerés: ott hagytam a fotós zsákomat. A barlangos zsákot lerakva siettem vissza, persze a sötétben nem találtam a bejáratot közben az eső egyre jobban esett, a többiek lent vártak. Megtaláltam nagy nehezen, siettem le és indultunk haza kb. éjfél felé. Ennivalónk nem volt, már vizünk se, a forrás pedig messze, a tábor közelében volt. Egy helyen, egy frissen rakott boglya miatt (délelőtt még nem volt ott!) le is tértünk a jó útról, ami miatt újra hegyet mászni kellett egy keveset. A forrásnál szívtuk magunkba a vizet, mint a szivacs, aztán siettünk tovább a táborba. Már mindenki aludt mire visszaértünk, gyors vacsora a tarisznyából (reggel tudtuk meg, hogy lent a nagy kondérban meleg gulyás várt), majd alvás a viszonylag még száraz sátorban.
Néhány 10..30 méteres akna következett, melyeknek egyike volt látványos: kb. 10..12 méter magas, hófehér, monumentális cseppkőlefolyás, mely a fél aknát elfoglalta szélességben.
Ezek után egy érdekes, kis lejtésű szakasz következett, melyben csordogált a patak. Szűk és kellemetlen hely volt, ráadásul három aknával a végén, melyeket a bejárási útmutatóban nem említettek meg. Ekkorra már csak egy 66 méteres kötelünk maradt. Úgy festett a helyzet, hogy vissza kell fordulni. Azonban találtunk az első, klasszikusan kimászhatatlan akna alján egy 10 méteres kötelet, mely ebbe az aknába éppen elfért. A második soronkívüli aknában leereszkedés után egy telefondrótot hagytunk, hogy majd áthúzzuk karabineren a kötelet a segítségével. (Ez nem sikerült, ki kellett mászni!) A 3. aknába a maradék kötéllel ereszkedtünk le, remélve, hogy az alsó 50-esbe marad még elegendő kötelünk. Itt már csak 1 nittfülünk volt, amit a nagy aknára tartogattunk. Találtunk egy román nittfület, azonban a rozsdás nittfül rozsdás nittbe való tekerése közben a fül csavarja elnyíródott. Ezen felbuzdulva beraktuk az utolsó nittfülünket. Mázlink volt, mert a nagy akna beszállásánál volt szerelt nittfül.
Az utolsó akna egy aktív patakos ágba érkezett, mely az akna tágasságából hirtelen szűk (0,5 m), magas (20 m) repedésbe ment át. Itt kényelmetlen mászásokkal haladtunk előre a patak folyásával egyező irányban. Egy különösen kényelmetlen hely előtt megálltunk, és úgy döntöttünk, hogy kellőképpen elfáradtunk, induljunk kifelé, hisz nem tudjuk milyen sebességgel tudunk kiszerelni/kimászni, és az ismeretlen srácok ügyességéről sem tudtunk semmit. Így kb. 320 méter mélységig jártuk be a barlangot. Érdekesség, hogy a szintes ágban, kb. 10 méter magasan homokos kis padot találtunk. A homok teljesen száraz volt, mely ilyen mélységben megdöbbentő.
Kifelé úgy volt, hogy az erdélyiek szerelnek ki, azonban technikailag és fizikailag nem voltak rá felkészülve, így ránk maradt eme nemes feladat is. A nagy akna tetején megettük a Yebak sütlü ürünüdür (Süper)-t, ami török csokoládé volt. Ez a papírján olvasható felirat volt, de ettől függetlenül jól esett. Kifelé menet - kérésemre - Karesz talált még egy medve szemfogat.
Az É-D-i irányú hegység vízválasztó a Svitava- és a Morva-folyó között. Autónkkal először jártunk a vidéken (Ferenczy Gergely, Nagy Zsuzsanna), így az útikalauzok nyomán a Macoha-szakadékot tűztük ki első állomásnak. A Sloup faluból induló turista út mentén lépten-nyomon barlangnyomokkal illetve barlangokkal találkozik a völgyben túrázó. Mi a Balcarca-, a Katerinka-, valamint a Punkevni-barlangba váltottunk jegyet. Ez utóbbira először a Felső-hídról tekinthettünk le, majd bejutva a sűrű tömött sorokban bebocsátott látogatókkal, a csónakos szakaszát is megismertük.
Húsvétkor a felvidéki barlangászok által rendezett
fürösztésben vettünk részt. Az elszállásolás a Szádelő-völgy
bejáratánál volt. A hétvégén megnéztük a Pitykó-barlang
nevezetességeit, és mellékesen a Barázdálás-barlangot.
A Pitykó-barlang megáradt patakját közelebbről is megismertük,
mivel itt hagyományszerűen mindenkit víz alá nyomtak Húsvét
tiszteletére. A víz mégsem volt olyan hideg - illetve nem
éreztük annak - a "védőital-féleségek" gyakori előfordulása
miatt a barlang bejáratánál.
Másnap túrát szerveztünk a Szilicei-fennsíkon levő 180 méter
mély Barázdálás-zsombolyba. A barlangnál azonban már belógó
köteleket találtunk. Sebaj, a beszerelést ebben az esetben
megelőzte a kiszerelés, ugyanis a Papp Ferenc SE köteleit
kiszedvén/felhúzván, a sajátunkat tettük be a kellemetlenségek
elkerülése érdekében. Kb. 150 méteren találkoztunk velük.
A túra sikeres volt. 150 métertől lejjebb a barlang jelentősen
széndioxidos lehetett, mert mindannyian rossz közérzettel és
léghiánnyal küszködtünk.
A barlang rendesen ki van építve (nittek). (Bejárási útmutató
nálam van.) Nem érdemes azonban a barlang teljes mélységét
felkeresni a sár és a nyári léghiány miatt. Azonban a rövid
szintes szakasz geológiailag, barlangmorfológiailag érdekes,
hiszen kevés hasonló méretű zsombolynak akad ilyen, legalábbis
Magyarországon, illetve a Gömör-Tornai karszton.
Kadlub-feletti-barlang
(Ferenczy Gergely)
Félreinformálás folytán úgy tudtuk, hogy a rimaszombati barátaink által felfedezett új barlang, a Kadlub-feletti, és a régebben ismert Podbaniste közti vizes patakmeder leszáradt, és csak át kell haladni a száraz folyosón. Felvidéki barátaink arra kértek, vigyünk mérőfelszerelést és mérjük le az új szakaszt. Az akció eredménye 23 méter felmérése és két ember sikeres megfázása volt, ugyanis a barlangban levegőt is nehéz volt venni, annyira sok volt a víz és annyira szűk volt néhol a járat. Azért jól szórakoztunk.
Alsó-hegy
(Vadász István)
A csoport megalakulása óta számtalan túrát szervezett már az Alsó-hegy barlangjaiba. Azonban a szlovák oldal zsombolyai mindeddig kimaradtak. Ezt a hiányt szerettük volna pótolni a '92-es évben, s látogattunk el (Nagy Zsuzsa, Vincze Klára, Bátori Károly, Ferenczy Gergely, Vadász István) többször is erre a területre. Túráink során összesen 10, általunk többé-kevésbé jelentősnek vélt barlangban jártunk. Mivel úgy gondoltuk, hogy nem csak a csoportunk, hanem más barlangászok által is ritkán látogatott területről és barlangokról van szó, így közreadjuk a bejárt barlangok beszerelési leírását (lásd: Alsóhegyi barlangok beszerelési vázlatai) a térképekkel együtt. (A térképeket Kósa Attila Alsó-hegyi Zsombolyatlaszából vettük.) Reméljük minél többen tudják majd hasznosítani, és észrevételeikkel pontosítani az általunk készített útmutatást.
A Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat 1992. augusztus 15.
és 30. között barlangos tanulmányutat szervezett azon tagjai
számára, kik a Helecinben (Belgium) megrendezendő barlangos
regionális konferencián kívántak résztvenni.
A gyalázatosan vezetett autóbuszba 29-en ültünk be. A
"miskolciak" a következők voltak: Borka Attila és Attiláné,
Fodor Károly, dr. Lénárt László, Emese és Ibolya, Román Renáta,
Timkó Attila és Wolf Zoltán.
A programot 4 témakörbe lehetett besorolni:
1. A konferencián való részvétel:
A helyiek szervezési dolgai miatt mindannyian résztvevők
voltunk, de rajtam kívül csak kisérőként. A szpeleokemping az
ígéretek ellenére gyalázatos volt, a szervezés csapnivaló, az
idő rossz, a beígért tanulmányutak elmaradtak. A konferenciához
kapcsolódó kiállítások, publikáció és eszközvásárlási
lehetőségek kitűnően sikerültek. A bemutatott dia és
videóanyagok között jó néhány élvezetes volt. A belga sörök -
kiemelten a barnák - ízletesek, csak kissé drágák. Az utólag
bekért előadási anyagot talán megjelentetik a szervezők.
2. "Lakkcipős" barlanglátogatások:
A konferencia nem titkolt célja 24(!) kiépített barlang
megtekintése volt. Sajnos, szervezőink és vezetőink -
Hazslinszky Tamás és Fleck Nóra - legnagyobb erőfeszítése
ellenére sem sikerült több 16 db-nál, elsősorban az autóbusz
vezetőinek indokoltnál is lényegesen lassabb és ügyetlenebb
vezetése, ill. hozzáállása miatt.
Az út során megtekintett barlangok:
- Grasslhöhle (A). Egyetlen hatalmas terem, nagyon szép normál
cseppkövekkel, átlagon felül lelkes tulajdonos-vezetővel, csúnya
barlangos képeslapokkal.
- Lurgrotte (A). Hatalmas átmenő barlang, melyet a nyelő
oldalról néztünk csak meg. (A forrásoldali zárva volt, amire
odaértünk.) Impozáns bejárat, szép képződmények.
- Dachstein-Rieseneishöhle (A). Fantasztikus szépségű
jegesbarlang, nagy termekkel, szép formákkal, gyönyörű
megvilágítással.
- Dachstein-Mammuthöhle (A). Hatalmas barlang, képződmények
nélkül, de a formák figyelemreméltóak. A kettő között megnéztük
a szépen berendezett barlangtani múzeumot. A képeslapfelhozatal
jó volt, de a különböző helyeken igencsak eltérő árakkal. A
barlanghoz felvonóval jutottunk el, egyeseket le is fotóztak,
emlékbe megvehették.
- Eisriesenwelt (A). Hatalmas jegesbarlang, karbidlámpás
megvilágítással, a frekventált helyen magnéziumszalaggal
kombinálva. A bejáratban a huzat hatalmas volt, a bejárati
csarnokból kitűnő kilátás nyílott. Külön mikro-buszokkal, majd
felvonóval, végül gyalog lehetett a barlanghoz feljutni.
- Binghöhle (D). Nagyon rondán, az elemi - nálunk szokásos -
kiépítési elveket is figyelmen kívül hagyó kiépítés. Bővített
barlang, sok átlagos szépségű cseppkővel.
- Kubacher Kristallhöhle (D). Bányászati módszerrel kimutatott
és feltárt barlang, bányászat "melléktermékeként". Apró, szép
kristályok borítják a falak egy kisebb részét, de nem túl nagy
szám az egész. A vízvédelmet és a szellőztetést mesterségesen
oldották meg. Nagyon szép földtani kiállítást üzemeltetnek a
fogadóépületben.
- Grotte de Remouchamps (B). Magyar nyelvű vezetővel mentünk
végig egy nagyon szép barlangon, de a lámpaflóra elég erős volt.
Kifelé csónakokkal jöttünk. A városban egyetlen barlangos
képeslapot sem lehetett kapni, csak az idegenvezetőknél. Láttuk
azt a képződményt is, amely az egyik belga barlangos bélyegen
szerepel.
- Grotte de Merveilleuse (B). Átlagos szépségű cseppköves
barlang, néhány nagyon szép cseppkővel. A korlátok fát utánzó
barna műanyagból készítették, rendkívül gusztusos kivitelben.
Lassú vezetés volt, mert Camille Ek professzor produkálta magát.
- Grotte de Han (B). A település fogadóépületében fantasztikus
szépségű és nagy mennyiségű képeslap volt, valamint mindenféle
egyéb - részben barlangi - kiadvány, különböző vendégbolondító
árú. Meg lehetett látogatni a barlangtani múzeumot, üzemeltek
ásvány árusok és egyéb vendéglátó létesítmények. A barlangig
kisvonattal mentünk, a barlangban részben gyalog, részben
hatalmas csónakokkal. A kiépítési elemekben a múltszázadi-század-eleji
kiépítési elemek is felfedezhetők voltak. A barlang
nagyon impozáns, de a lámpaflóra már helyenként zavaró. Az egyik
hatalmas teremben zenét is kaptunk, valamint fáklyás fiú futott
végig a terem tetejétől a terem aljáig tartó kb. 120 m hosszú
lejtőn, teljes sötétségben. A kiépítést és attrakciót tekintve
mindenképpen a legjobb barlanglátogatás volt.
- Grotte de Rochfort (B). A barlang eleje fekete mészkőben
keletkezett, képződmények nélkül, de gyönyörű oldásformákkal és
stomatolit-átmetszetekkel. A másik rész nagyon szép cseppköves,
változtatható fényerejű megvilágítással kombinálva. Egy nagyon
jókedélyű vezető ezzel el is játszadozott, igencsak hatásosan.
Szép zenét is hallottunk, valamint léggömberesztés is volt egy
kb. 40 m magas teremben.
- Grotte de Mille et une Nuits (B). Átlagos szépségű
cseppköves barlang.
- Niederaltd. Tuffhöhle (D). Egy étterem pincéjéből nyíló, kis
magánbarlang. Gyenge megvilágítás, kb. 10 fő fért be egyszerre.
Néhány nagyon szép mésztufa és cseppkőképződménye azért volt.
- Nebelhöhle (D). Átlagos szépségű, de borzasztóan bezöldült
barlang. Nem szabad a zöldhöz hozzányúlni, mert az is a barlang
természetes képéhez tartozik!!! Vezető nincs, mindenki addig
kódorog lent, ameddig akar. Egy kb. 1 m átmérőjű cseppkőoszlop
átvágott maradványát is láttuk.
- Bärenhöhle (D). Átlagos szépségű, ronda drótkerítésekkel
tagolt, borzasztóan bezöldült barlang. Nem szabad a zöldhöz
hozzányúlni, mert az is a barlang természetes képéhez
tartozik.!!! Nagyon sok medvecsont, főleg koponya található
benne.
- Tiefenhöhle (D). Egy 70 m mély aknabarlang, belétrázva. A
megvilágítás nagyon jó, a zöld még nem jellemző. Vezető nincs, a
barlangban jellegzetes pontok vannak, számozva. Mindenki
sípcsontvédőt kapott, ill. a látnivalókat tartalmazó leírást.
Szokatlan és érdekes kiépítés.
3. Egyéb karsztos látnivalók:
Összesen három, kiemelkedően jó túránk volt e témakörben.
Megnéztük a Dachstein-fennsík egy részének magashegyi karsztját
(felvonóval jutottunk fel) a Krippenstein-csúcs környékén.
Gyönyörű rálátás volt a Hallstatti-tóra és környékére.
A túra vége előtt egésznapos felszíni túrát tettünk a Totes
Gebirge fantasztikus szépségű karsztos területén. Az
oldásformák, a barlangroncsok, karrmezők, töbörkezdemények,
letörések és kőfolyások gyönyörűek voltak. Félúton találtunk
három nagyon szép tavat, az egyikben meg is fürödtünk néhányan.
Kristálytiszta vizű, égkék, elviselhető hidegségű, fürdésre
csábító volt.
Blautopf mellett megtekintettük Németország második legnagyobb
karsztforrását, mely egy gátrendszer mögött kis tavat alkotott.
Nagyon régi egyházi létesítményeket látott el vízzel.
4. Kultúrprogramok:
Utunk során elsősorban a táborozási helyek közelében néztünk
körül. Kiemelkedően szép részeket láttunk Werfenben, Limburgban,
Namurban, Mechelenben, Brüsszelben és Tübingenben. (Szervezési
félreértések miatt kútbaesett a nem tervezett, de menetközben
felvetődött tengerparti látogatás.)
Összességében szakmailag és egyéb szempontokból is nagyon
pozitív túrát tudhatunk magunk mögött, melyet elsősorban
szervező vezetőinknek, Hazslinszky Tamásnak és Fleck Nórának
köszönhetünk. Ezen túlmenően azt is visszahallottuk (ill.
többször érzékeltük), hogy a "miskolciak" jól beilleszkedtek a
túrába, általános megbecsülést váltottak ki.
Miskolc, Debrecen, Füzesabony, Budapest, Hegyeshalom,
Salzburg, Innsbruck, Vaduz, Montreaux, Chamonix, Albertville,
Chambery, Aix-les-Bains, Arith. Az 1800 km-es úton a
tulajdonoson kívül még hárman szorongtunk Komlóssy Attila
egyébként tágas Opeljében: Czakó László, Makleit László és én.
A németországi Chiemsee partján sátorban alvással töltött néhány
órát kivéve másfél napi utazással értünk Arith-ba, nem sokkal
éjfél előtt.
A falu szélén álló - egykor fogadóként használt - jókora
épületnél csak néhány emberrel találkoztunk, bár az ott parkoló
gépkocsik számából ítélve nem mi érkeztünk elsőként. De nem is
nagyon kerestük az embereket, amit kellett így is megtudtuk: jó
helyen járunk, oda érkeztünk meg, ahova indultunk. Vágyaink
között inkább evés, mosdás, alvás szerepelt. Enni a földszinti
konyhában tudtunk, ahol egy nagy tűzhely még pislákoló parazsa
varázsolt kellemes meleget a kinti hűvös hegyi levegő helyett,
mosdani ugyancsak a földszinten, a konyha mögötti mosdóban
lehetett, ahol egy gázpalackos vízmelegítő alig-langyos vizében
zuhanyozhatott aki bátor, aludni pedig az emeletre mentünk, a
későbbi tanterembe, ahol ki-ki rozzant ágyat, matracot, asztalt,
lócát választhatott magának alvóhelyül.
Reggel 7 órakor ébredtünk a mozgolódásra. A hivatalos program
10 órakor kezdődött, addig - még az otthoni maradékból -
megreggeliztünk, felköltöztünk a tetőtér alatt kialakított
alvóhelyiségbe, majd rövid bemutatkozó, ismerkedő, tájékoztató
gyűlés következett. Nyelvi nehézségeink ellenére viszonylag
sikeresen bemutatkoztunk. Franciául egyikünk sem beszélt,
Makleit László (Doki) azonban angolul és németül jól, mi
többiek csak úgy-ahogy. A baj csak az volt, hogy a franciák
többsége is csak úgy-ahogy, kettőjüket kivéve, így ha az
elméleti órákon érteni is akartunk valamit, a jól beszélők
mellett kellett elhelyezkednünk. A tanfolyam résztvevői rajtunk
kívül mind franciák voltak, kb. 20-an, vezetője Christian
Dodelin. Ezen a megbeszélésen ismertették a napirendet - ez
alapján kemény hétre számíthattunk, bár az első napra csak
délutáni programot szerveztek.
Az első közös ebédig hátralevő idő gyorsan eltelt. Kellemes
napsütés, kék ég, távoli havas csúcsok és a közeli kis falu
hangjai vettek körül bennünket. A Debrecenben nullázott
búvárórák szerint 780 m magasságban voltunk, ami Debrecen 200 m-es
szintjét tekintve 900-1000 m körüli tengerszint feletti
magasságot jelentett. A Rhone-Alpokban fekvő hegység neve
Massive des Bauges, az É-i végén fekvő nagyobb város, Annecy,
Geneve-től D-re 50 km-nyire van. Az Alpok nagy hegyeihez képest
alacsony, 2100 m körüli csúcsai között nem jelentős az
idegenforgalom, nincsenek neves síterepei, a falvakat látva
meglehetősen szegény vidék. Jelentőségét az idén a hegység K-i
lábánál fekvő Albertville-ben megrendezett téli-olimpia növelte
meg egy kissé, azonban ennek rendezvényei inkább a Bauges-tól K-re
fekvő hegyekben voltak.
Az ebéd mennyisége már az eljövendő fizikai terhelésekhez
igazodott, bár ezt akkor még nem tudtuk. Jól belaktunk az
articsókából, répából, almából, kukoricából, majonézes húsból
készült salátából (kicsit csalódottak is voltunk, az gondoltuk,
hogy most ehetjük egy hétig a franciás saláta-menüt), közben
azért sajtot és vörösbort mindenki kedve szerint fogyaszthatott,
de rövidesen kiderült, ez csak az előétel volt. Sült csirke,
sajtos csőtészta, narancs követte a salátát, és pukkadásig
jóllakva készülhettünk a délutáni gyakorlatra.
Barlangba mentünk, bár csak egy bővizű forrás barlangjának
bejárati termébe (Grotte des Eaux Mortes). 5 fős csoportokba
osztva egy-egy oktató vezetésével különböző kötéltechnikai
feladatokat végeztünk, mászást, ereszkedést, kötélhíd- és
húzórendszerek szerelését. Ez amolyan technikai bemutatkozás
volt, ahol felmérték a társaságot, ki mit tud. Közben volt idő
kicsit körülnézni is, fotózni is. A kb. 30 méternyi terem nagy,
15-20 m magasságú szádával nyílik a hegyoldalra. A gyorsan eső
főte magassága a belső ponton nullára csökken, sőt a víz alá
bukik, a kifolyó patak szifonja elzárja a befelé vezető járatok
felé az utat. Az oldalfalakból fülkék, rövid járatok nyílnak, de
a szifont egyik sem kerüli meg. Jó gyakorlatozó helyet adtak
azonban most nekünk, illetve a beütött nittek számát tekintve
már korábban is sokaknak. Délután 5 óra körül be is fejeződött a
hivatalos program napirend szerint, ez azonban az első és utolsó
ilyen alkalom volt. A továbbiakban ez az időpont 8, 10 vagy 11
órára tolódott.
7-kor vacsora, az ebédhez hasonlóan bőséges: sárgarépaleves
sajttal, sonkás kolbász, pitypang-saláta, puding (a szokásos
többféle sajtot és vörösbort már nem is említve). A vacsora
végén a társaság inkább a bort fogyasztotta mint a pudingot, így
nekem a normál porción kívül is bőven jutott belőle. Sajnos az
esti csemege reggel a szokásosnál gyorsabban kívánt távozni
belőlem, sőt hatását még harmadnap is szenvedtem.
8 után elméleti oktatás, a másnapi gyakorlat előkészítése
következett. A nyelvismeret hiánya miatt nekünk különösen
hosszúnak tűntek ezek az esti szeánszok, de jelen kellett lenni,
mert a kapott ábrák, írásos anyagok szükségesek voltak. Teljesen
új technikai módszereket általában nem tanultunk itt, azonban
hasznos kiegészítő ismereteket szerezhettünk.
Aznap fél 11-kor fejeződött be az oktatás. Kellemesen enyhe,
csillagos este volt, ott is hagytam az emeleti közös hálót,
inkább a ház előtti réten felvert sátrunkba költöztem. Éjszaka
sem volt hideg, bár hajnalban már teljesen be kellett bújni a
hálózsákba.
Kicsit későn ébredtünk, fél 8-kor már mindenki megreggelizett.
Persze ha tudnánk francául: a kiírt napirendben az első pont (7
órakor) nem az ébresztő - mint gondoltuk - hanem a reggeli. 8
órakor már a felszerelés kiosztás, 9-kor pedig a gyakorlati
oktatás kezdődött.
Az előző napitól eltérő csoportbeosztásban én a jelentős
méretű Tanne des Enfers No1 barlangba mentem Komlóssy Attilával
egy csoportban. A kb. 1500 m magasságban nyíló barlang mélysége
-447 m, hossza 2100 m, de mi csak a bejárati szakaszában
jártunk, az első két aknában, húzórendszert szerelni. Már a
barlanghoz való feljutás sem ment egyszerűen. A három gépkocsi a
megtett 6-8 km után a járatlan mellékutakon elakadt a hóban. Még
a 4WD terepjáró sem tudott tovább menni, ami legalább a
felszerelést elvihette volna. Szerencsére már nem voltunk nagyon
messze a barlangtól, 10 perc gyaloglás után letértünk a ritkás
fenyőerdővel borított meredek hegyoldalra. Az egyik - a Massive
des Bauges-ról kiadott - reklámanyagban láttam egy kifejezést:
"fantasztikus karszt". Ez minden helyre igaz volt ahol jártunk,
de ide a leginkább. Az egész hegyoldalt beszakadások, többé-kevésbé
nyílt szájú aknák jellemzik. 10 méterenként barlang. A
hó itt-ott még méternyi mélységű, a felszíne nem elég szilárd a
rá lépő ember megtartásához. Pár perc gyaloglás után értünk a keresett
barlanghoz. Ez egy, az átlagosnál tágabb nyílású aknák
csoportjából álló aktív víznyelő volt, az aktivitását jelző
vízcsobogást jól hallhattuk, miközben a hófoltok közötti száraz
helyekre telepedve kifújtuk magunkat.
Kellemes napsütés langymelegében öltöztünk be, majd hirtelen
átléptünk a télbe a 43 méteres bejárati aknába beereszkedve.
Utazás előtti tájékozódásunk alapján 2 fokos barlangokra
számítottunk, de 0 fokosba érkeztünk. Miközben a szép
cseppkőformákat mutató 2-40 cm-es vastagságú jéggel borított
falú aknában ereszkedtünk, a felülről csöpögő olvadékvíz
megkezdte eláztatásunkat. Mert ez még csak a kezdet volt. A
kötélen lógva még reménykedtünk, hogy az oldalaknából hallható
vízeséshez nem lesz közünk, de lett. Az akna alján jégoszlopok,
jégsztalaktitok, hófalak között indultunk tovább a vízesés felé.
Még gyorsan lefényképeztem az aknát, aztán a gépet elcsomagolva
száraz helyre mentettem. Elég nehezen találtam ilyet. Az
oldalaknában a kb. 15 méterről zuhogó víz mennyisége egy jól
megnyitott zuhanyra emlékeztetett. Csakhogy a "zuhanyrózsa"
átmérője a szokásosnál kicsit nagyobb, fél méternyi lehetett. A
másfél méter szélességű aknában ezért a sűrűjét most még ki
lehetett kerülni. Hasadék fölötti pár méter travizás után
beszereltünk a következő 22 méteres ereszkedéshez. A hasadék
teteje meglehetősen szűk volt, több méteren át helyezkedni
kellett, hogy a csípő, mellkas, sisak átférjen. Egy rövid
szintes (patakos) szakasz után a meanderező 6 méteres aknán már
szabad mászással mentünk le a továbbiakban (csak a térkép
alapján látott) hosszan meanderező járat elejéig. A patak
szintje fölött 8-10 cm-re látható friss hordalékból akkor még
nem sejtettem, hogy a víz szintingadozása naponta is jelentős.
Helyzetfelmérés után felmentünk a felszínre ebédelni. Kellemes
tapasztalat: a francia konzervek jók! Könnyen bonthatók (eszköz
nélkül) és ízletesek. Sajt és bor is volt (természetesen), majd
a társaság három csoportra oszlott. Két csoport lent dolgozott,
mi a felszínen szereltük a húzórendszert.
Később ismét beereszkedtem a bejárati aknába, az alsó
csoportnak segíteni. Ekkor már 2 óra körül járt, és a meleg
napsütés hatására a befolyó vizek mennyisége megnőtt. A
délelőtti kis vízesés hozama legalább tízszeresére duzzadt és az
akna teljes szélességében, kikerülhetetlenül ömlött. Egy
pillanat alatt bőrig áztam. A hordágy felhúzása közben aztán, a
vízeséstől 3 méterre állva, a hátamra permetező víztől minden
részem jéggé dermedt. Később a felső aknában mászás közben - már
csak csepegő vízben - sem tudtam felmelegedni, az utolsó
métereknél levő nittnél is remegtem, alig tudtam átszerelni.
Kint már nem sütött oda a nap, a fölénk magasodó hegy eltakarta,
a levegő is hűvös volt, alig vártam, hogy a házhoz visszaérve
száraz ruhába öltözhessem.
Aznap csak mi voltunk vizes barlangban, a másik két csoport
inkább a szárazság miatt szenvedett. Czakó Laci a csoportjával,
a miénkhez hasonló feladatot egy olyan száraz aknában végezte,
hogy három nap múlva is kaparta a torkát a por. (Hiába öblögette
francia vörösborral.)
A több órás fázás után a meleg vacsora nagyon jólesett, és az
esti megbeszélésen már alig tudtam a szemem nyitva tartani.
Másnap Tiroli-híd gyakorlat következett egy, az előzőhöz
hasonlóan vizes barlangban (Trou du Garde). Ez alacsonyabb
szinten, egy enyhén lejtő hegyoldal sáfrányos rétje melletti
fenyvesben nyílt, egy beszakadáscsoport egyik nyitott aknájából.
Hó azért itt is volt, néhol combig érő. A beosztásom szerint az
egyik kisebb aknában a húzórendszer szerelését kellett végeznem.
A kijelölt ponthoz viszonylag gyorsan el lehetett jutni. A
barlang az alig nedves 15 méternyi bejárati aknával kezdődött,
ennek alján egy nagyobb teremből nyílt a továbbvezető út,
meanderező száraz(!) patakmederben. Néhány enyhébb szűkület,
majd egy kellemetlen hasadék után értem a három kisebb aknából
álló részhez, ahol megkezdtük a beszerelést. Az aknacsoport
első, 8 méternyi aknájának alján - 1971-ig a barlang végpontján
- volt a barlang utolsó száraz része. Az alatta kezdődő 4
méteres, viszonylag szűk, de könnyen járható aknában még csak
csöpögött a víz, de az abból nyíló 10 méternyi alsó aknában már
folyt, az akna feletti hasadékból. Én csak a további részeket
megjártaktól hallottam, hogy tovább a barlang végig ilyen. Vagy
rosszabb. Patak is van, vízesés is, a kötélhidat éppen a vízesés
miatt kell beszerelni, hogy a hordágy elkerülje a vizet. Piros
MEANDER overálom nem ennyire vizes helyre
való, s bár a franciák
is viseltek ilyet néhányan, nem ez volt a jellemző. Vastag
műanyag- vagy gumi-bevonatú overált használtak, hosszú szárú
vékony gumikesztyűvel. Még emellett is elkelt (gondolom) az a
melegítő zsacskó, amit a ruhájuk alá dugtak mielőtt "vízre
szálltak".
A sziklában talált nittek számából ítélve rendszeres
gyakorlatozó helyük lehet ez a barlang, ennek ellenére a
beszerelés elég lassan haladt. Már késő délutánra járt mire a
hordágy hozzánk jutott. A "lenti" emberek is kifelé tartottak,
én is elindultam. 8 óra tájban értem ki, de a hordágyat csak 10
körül húztuk fel az utolsó aknán. Már sötét volt, hideg volt,
mindenki sietett, a felszerelést - az eddigi szokástól eltérően
- rendezetlenül dobáltuk be az autókba, és igyekeztünk vissza a
házhoz.
Másnap délelőtt - talán az előző esti kapkodás miatt -
felszerelés karbantartás (kötélmosás) lett volna a program. A
helybélieknek az is volt, mi azonban pénzváltás, posta, telefon,
stb. ürügyén felmentést kérve ellátogattunk a 25 km-nyire fekvő
Annecy-be. A város a hegység É-i feléről lefolyó vizek által
táplált 6-7 km hosszúságú tó partján épült, ma forgalmas
turistaközpont. Kikötő, vitorlások, sétahajó, villák, szállodák,
nagyvárosi forgalom ellensúlyozták a hegység belső kis falvainak
szegénységét. Másfél óránk volt a nézelődésre, vásárlásra, amit
a piac és a régi városrész bejárásával ki is használtunk.
Délután a felszínen, egy hegyi folyó szűk kanyonjában
gyakoroltuk a Tiroli-híd építését és a sérült mozgatását. Az
enyhe lejtésű völgyoldalak aljában a nagy legömbölyített
mészkősziklák között folyó víz hirtelen keskeny csatornává
szurdok kezdetén. A felső 60-70 méter hosszúságú szurdokszakasz
viszonylag tág, néhol 8-10 méter szélességű ívelt falú
oldalfülkékből áll, mélysége 3-4 kisebb zuhogó által növekszik.
A szurdok felett átívelő kis kőhíd után jellege megváltozik:
mélysége egyenletesen és rohamosan nő 30-40 méterig, szélessége
fent legfeljebb 4-5, az alján legfeljebb 1 méter és csaknem
egyenes vonalban vezeti le a folyó rohanó vizét. A tervezett
három kötélhídból végül kettő készült el, bár itt is számos nitt
jelezte, hogy nem mi vagyunk az első csoport, amelyik itt
gyakorlatozik. A szurdok egyébként a hegységen végigvezető
jelzett turistaút egyik látványossága is. Egy kis, néhány házból
álló település közvetlen közelében van, a környék lankás
hegyeinek szelídségét hirtelen töri meg rohanó vad vizével,
feneketlennek látszó sötét mélységével. Vize egykor talán malmot
is hajtott, legalábbis ezt sejtette a közelében talált jókora
ívelt mészkőtöredék. Ezen a napon többet fotóztam mint
dolgoztam, és mint az egyik "sérült", eddig még nem "élvezett"
helyzetből is megörökíthettem egy mentést.
Az utolsó napon egy összetett, teljes mentési gyakorlaton vett
részt a társaság, búvárok és további kisegítők részvételével. A
Grotte de Prerouge nevű időszakosan és részlegesen aktív
forrásbarlangból, a bejárattól kb. 1 km távolságból kellett
menteni meglehetősen változatos járatokon át. A barlang
kiépítéséig a "lábtörött sérültet" el kellett látni, itt
közülünk Komlóssy Attila dolgozott. Utólagos elbeszélése szerint
az izolációs fóliából összeállítható sátor, a törött végtag
ellátásához használt anyagok és más új módszerek megismerésével
és főleg kipróbálásával számára ez a nap lett a leghasznosabb, a
legtöbb ismeretet nyújtó nap az egész tanfolyam alatt.
A "sérült" felszínre juttatása a terv szerint két szifonon át
történt. Nem mintha kerülő járatok ne lettek volna ismertek a
tágas barlangban, de ezek egyrészt nehezebben (és
hosszadalmasabban) járhatók, másrészt akkor hol gyakoroltak
volna búvárok. Mindenesetre az első szifon kerülőjében még
robbantani is kellett, ide Czakó Laci jelentkezett mint
hivatásos robbantó ember. Kért beosztását ő sem bánta meg - bár
ismert módszerrel (dinamittal) robbantottak itt - a francia
robbantóktól számos új módszert és anyagot ismert meg.
A robbantással dél körül végeztek. Ekkor következtünk mi, akik
addig - egyéb dolgunk nem lévén - a ház előtti füvön süttettük
magunkat a nappal. Tétlenségünk oka nem a szervezetlenség volt,
éppen ellenkezőleg. A franciák jelszava: nyugalom. Ha megtörtént
a baj, mindenki leáll, az irányítást a mentést vezető veszi a
kezébe. A csoportok és egyének csak az utasításai alapján
tevékenykedhetnek, higgadtan, nyugodtan, lassan, akár
félsebességgel, de határozottan, biztosan. Az egész célja, hogy
a kiadott feladat - esetleg kicsit később, de - tökéletesen
legyen végrehajtva. A mi feladatunk a robbantás utáni "cuccolás"
(a búvárok kisegítése a felszerelésnek a szifonig, majd a két
szifon közötti szállításában), azután pedig az egyik belső
nehezen járható szakaszon a hordágy mozgatása.
Beszenvedtük tehát először az ólmokat, palackokat,
mentőkeretet (ami ötletes, jól használható, de nem nálunk, mivel
sehol sem férne el), a bejárattól 200 méternyire levő szifonhoz.
(Egy - szerencsére kis - baleset itt is történt: az egyik
francia fülét csaknem lefújta, lefagyasztotta a mennyezetbe
beakadva megnyíló palackból kisüvítő 150 atm.) Amíg a búvárok
szereltek, öltöztek, mi vártunk. Azt tudtuk, hogy vizesek
leszünk ma is, de hogy a búvárok után mi is mellig merülünk a
szifon vizébe, nem gondoltuk.
Végül is merültünk, merülni kellett, mert a kerülőjárat felé
egy oldalág 15 cm-es légrésű pár méternyi folyosóján keresztül
vezetett az út. Ezt a légrést robbantották délelőtt: reggel még
kb. 5 cm volt. A kerülőben egy emelkedő (már csak nedves)
folyosón át jóval a szifonok fölé jutottunk, de víz azért ott is
volt. Két, 4-5 méter hosszúságú, 20 cm mélységű zavaros,
dögszagú vizű pocsolyán keltünk, azaz úsztunk át, mivel a járat
magassága itt mindössze 40-60 cm volt. A szifon túloldalán a
búvároknak vetkőzés, nekünk cipekedés következett, a bejárati
szakasznál jóval kényelmetlenebb járatban, bár itt még
választani is lehetett: az egyik útvonal szűk volt, de száraz, a
másik tágas, azonban egy kisebb szifon derékig érő vizében
vezetett. A mentés során volt alkalmunk mindkettőt többször is
kipróbálni.
Miután a serpázással végeztünk, kimentünk a felszínre. Így
csomag nélkül a barlang kényelmesen járható, volt idő a
nézelődésre is. Csaknem vízszintes, alig dőlt réteglapok
valószínűleg lezökkent rését tágította a víz átlagosan 5-6 m
széles, 2-3 m magas folyosókká. A falak szinte mindenhol
hullámkagylós oldásúak, a járattalpon gyakran téglalap
keresztmetszetű száraz mederszakaszok találhatók, de agyagot azt
hiszem sehol sem láttam. Ha volt üledék valahol (az sem sok
helyen), az homok volt és kavics, az is elsősorban mészkő.
Szálkő és víz - ez jellemző a barlangra. Képződményt sem sokat
láttam. Egy helyen, ahol a kőzet erősen töredezett volt,
viszonylag sok kisebb sztalaktit, főleg szalmacseppkő nőtt. Egy
másik helyen, egy 8-10 m szélességű és magasságú folyosóban
hatalmas, többször méteres nagyságú összetört, legömbölyített
cseppkőtörmelék hevert az egyéb kőtörmelék között. Itt
valószínűleg egy korábban már inaktív, elcseppkövesedett részt
az újbóli aktivizálódás lerombolta. A kevés cseppkő mellett
annál érdekesebbek voltak a változatos méretű evorziós üstök. Az
aljukban néhány darab vagy legfeljebb néhány marék kavicsot
tartalmazó mélyedések egyike-másika a két méteres mélységet is
elérte, miközben átmérője mindössze 20-30 cm volt.
Tapasztalatból tudom: egy ilyenbe belelépni nagyon kellemetlen.
Persze láttunk nagyobbakat is, az aznapi másik feladatunk éppen
egy ilyen, 2 méter átmérőjű örvényüstök láncolatából álló
járatban a "sérült" szállítása lett volna. Azért csak volna,
mert mire a hordágy a mi szakaszunkhoz ért, már annyi ember
"vigyázta", hogy mi már hozzá sem fértünk. Az eredeti feladat
helyett tehát én is a barlang kiszerelését végeztem. Ez
ugyancsak nagyon szimpatikus módszer: ahogy halad a hordágy - és
minden szakaszon az adott részre
beosztott emberek mozgatják (általában!) - a hátul maradó
emberek elkezdik a kiszerelést. Gyakorlatilag a kiszerelés a
hordággyal együtt halad, mire az a felszínre ér, a barlangban
nincs beépített felszerelés.
Azt hiszem nem árulok el nagy titkot: a "sérült" épségben
kijutott a barlangból. Bár az már nem mindennapos, hogy ez
alkalommal viszonylag korán. Este 8-ra vége volt a mentésnek,
mehettünk szárítkozni.
A tanfolyam utolsó estéje volt, a sikeres gyakorlatot, a
jóhangulatú napokat a franciák egy kis - vacsora előtti -
"állófogadással" ünnepelték. Bor, aprósütemény és kolbászkarikák
kerültek az asztalra, mi pedig az ünnepélyes hangulatot
kihasználva átadtuk az ajándékainkat (magyar bor, karbidlámpa,
tájoló, ... stb, főleg Czakó Laci és a debreceni búvárklub
"adományai") a tanfolyam szervezőinek, vezetőinek. Az egész napi
munka és az elfogyasztott bor a társaság étvágyát ugyancsak
felfokozta, így a sült kolbásszal tálalt kukorica-kása (-szerű)
vacsorát hatalmas üdvrivalgással fogadták. Valóban nem volt
rossz (mint általában - Isabelle igen jól főzött), az öröm oka
azonban más is volt: állítólag ez jellegzetes, kedvelt Savoie-megyei étel.
Az utolsó délelőtt már a zárás és a csomagolás jegyében telt.
A szervezőknek sikerült képmagnót és tévét szerezni, így le
tudtuk játszani a nálunk levő anyagok közül a lillafüredi mentő-bemutató
7 perces kivonatát, azt hiszem nagy sikerrel. Az ez
után következő (számunkra már teljesen érthetelen és érdektelen)
utolsó fejtágításról lassan kiszivárogtunk csomagolni. A bőséges
búcsúebéd után 2 órakor megkezdett hazafelé tartó út hosszú volt
és unalmas, meleg és fárasztó. München után egy parkoló padjain
aludtunk néhány órát, búcsúpillantást vetettünk az Alpokra, majd
egész napos út után másnap hajnalra értünk haza.
Az 1992. január 30-i közgyűlés a beszámolók és a tervek
elfogadása után a négy évenként esedékes tisztújításnak adott
helyt. Az 1991. közepétől ideiglenesen elnökként tevékenykedő
Galán Mihály a továbbiakban nem tudta vállalni ezt a munkát,
ezért az új elnök jelölése után a következő vezetőséget szavazta
meg a közgyűlés:
- Nagy Zsuzsanna : elnökAz egyesületi életben kiemelkedő tevékenységéért dr. Lénárt László, a '91-es munkákban való aktív részvételéért Vadász István, Kiss János és Ferenczy Gergely kapott jutalmat.
- Kovács Zsolt : tudományos titkár
- Veres Imre : technikai titkár
- Kovácsné Révész Rita : gazdasági vezető
- Kovács Attila
- Ferenczy Gergely
- Bogsán Ákos : mint legaktívabb ifjúsági tag
- Vincze Klára : pénztáros
- Galán Mihály : ellenőrző és fegyelmi bizottság elnöke
- Dajka Zoltán : ellenőrző és fegyelmi bizottsági tag
- File Ferenc : ellenőrző és fegyelmi bizottsági tag
Teljes jogú:Ezzel a '92-es évet 52 teljes jogú, 4 ifjúsági, 35 pártoló és 9 tiszteletbeli taggal kezdhettük el.Ifjúsági tag:
- Bánfalvi Péter
- Horváth Zsuzsa
- Juhász Béla
- Sneider Katalin
- Szolnoki Péter
Pártoló tag:
- Burdiga Zsolt
- Fazekas Zsolt
- Demkó Gabriella
- Funák Anikó
- Keszthelyi Gyula
- Szabó Andrea
Az évközi, folyamatban levő ügyek intézése végett öt
alkalommal ülésezett a vezetőség. A fontosabb témák voltak:
- A közgyűlés határozata alapján az aktivitási pontrendszer kidolgozása 1 éves próbaidőre
- Barlangjáró I. tanfolyam szervezése
- Külföldi túrák anyagi támogatása
- Felszerelés vásárlás
- Tudományos munkák
- A 40 éves találkozó szervezése
- Kutatóház gondnokságba vétele
- Propaganda anyagok készítése (embléma, póló)
- Tábori programok előkészítése
Csoportgyűléseinket minden héten, csütörtökön du. 6 órától
rendszeresen megtartottuk a kitűnő körülményeket biztosító
Tudomány és Technika Házában. Diavetítőt, videomagnót,
előadótermet kérés esetén valamennyi alkalommal megkaptuk, és
dokumentációink elhelyezésére is itt nyílik mód.
Ezeken a találkozókon a hétvégi programokat, táborokat,
külföldi túrákat beszéltük meg, és előadásainkat is ezekre a
napokra terveztük.
Bár év elején kéthavonta terveztük előadásainkat, ettől jóval
többet, 17 alkalommal, 27 témában hallhattak, láthattak
tagjaink. Hét vendégelőadó (Kósa Attila, Szarka György, Czakó
László, Técsy Péter, ... stb) többek között Új-Zéland, Erdély,
Szlovákia tájaira kalauzolt bennünket. Tagjaink megnövekedett
diafelvételeinek köszönhetően láthattunk képeket Erdélyről,
Szlovákiáról, Franciaországról, Görögországról, a Krímről,
Belgiumról, Németország és Ausztria barlangjairól, a Podóliai
gipszkarsztról. Hazai és bükki barlangokról vetített Borka
Attila (1), Bátori Károly (3), Kozma György (1), Reusz Gábor
(1), Reusz Géza (1), Ferenczy Gergely (2), Kovács Attila (6),
Galán Mihály (1), Vincze Klára (2) és Nagy Zsuzsanna (3).
Meghívottként szakelőadást tartottunk a Bükk karsztja, vizei,
barlangjai című miskolci tudományos konferencián (dr. Lénárt
László, Majoros Zsuzsa, Szeremley Szabolcs és Kovács Zsolt), a
jósvafői Kossuth-emléknapokon (dr. Lénárt László) és a belgiumi
konferencián (dr. Lénárt László). Ismeretterjesztő jelleggel a
Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat tárgyalójában (Kovács
Attila). A Holocén Természetvédelmi Egyesületben, a Mezőtúri
Művelődési Házban és a nyári gyermektáborban Nagy Zsuzsanna
mutatta be diákon az egyesület tevékenységét.
Gyakoribbak lettek a videovetítések is. A bükki feltárási
munkákról, Erdélyről és mentési bemutatókról láttunk
felvételeket.
Ezévi nyári táborunkat a hagyományokhoz híven Létrás-tetőn, ám
a szokásostól korábban tartottuk július 24. és augusztus 9.
között.
A tábor tervezett feladatai voltak a bontási munkák a
Nyelesgambi-, a Cseresznyés- és a Láner Olivér-barlangokban,
térképezés a Balekina-barlangban, kürtőmászás a Szepessy-barlangban,
valamint a tábor végén a 40 éves barlan
gásztalálkozó megrendezése.
A bontások vezetői Ferenczy Gergely (Nyelesgambi-barlang) és
Vadász István (Cseresznyés-barlang) voltak. A Nyelesgambi-barlangban
végzett munka eredményeképpen 8 méter légüres szabad
járatot találtak. A Cseresznyés-barlang eltömődött bejáratát
kibontva újra járható lett az eddig ismert részeken.
A Szepessy-barlangban két alkalommal történt kürtőmászás a
Borsó-ágban, célja kötélbeszerelés volt a térképezés
előkészítéséhez.
A tábor során a Balekina-barlang fő járatairól M=1:200
méretarányú alaprajz készült Kovács Zsolt és Botos Zsolt
vezetésével.
Bár nem került a tervezett feladatok közé, mégis fontos
megemlíteni a Szepessy-barlang Ny-i ágának vége és a Láner
Olivér-barlang közötti átkopogtatást. A kalapáccsal leadott
ütések hangja mindkét irányból jól kivehetően hallatszott. A két
barlang közötti összeköttetés reményét erősítette meg a
barlangbejáratok pontos felszíni bemérése. A Láner-barlangi
továbbjutás érdekében három bontóműszak indult a barlang
mélypontján, egyelőre kevés eredménnyel.
Egy alkalommal Sásdi László (MÁFI) kérésére az István-lápai-barlang
IV-es szifonjából hoztunk fel vízmintákat, egy korábbi
(Létrási-Vizes-bg., Tó) fluoreszceines nyomjelzés
ellenőrzéséhez.
A tábor során több bejárás történt a Létrási-Vizes-,
Cseresznyés-, Szepessy-, Kis-mogyorós-, Láner Olivér-, Cubákos-,
Szamentu- és Szivárvány- barlangokban.
A táborban összesen 95 regisztrált fő - ebből 26 gyerek - vett
részt. A 67 leszállás során 859 órát barlangi munkavégzésként,
478 órát bejárásként könyvelhetünk el.
Már a tábor elejétől gyülekeztek a "régi barlangászok"
családostól, az augusztus 8-án megtartandó barlangász
találkozóra, amit a 40 éves szervezett bükki barlangkutatás
emlékére szerveztünk. Erre az alkalomra körül-belül 150 fiatal
és örökifjú barlangász gyűlt össze, mindazok, akik valamilyen
módon hasznosan vették ki itt a részüket valamikor.
Már a tábor során is indultak "nosztalgia túrák" főleg a
Létrási-Vizes-barlangba. Az utolsó nap elsősorban a találkozás
örömében zajlott. Ezen túl barlangi kórházat mutattak be a
Barlangi Mentők Észak-magyarországi Egyesületének tagjai, volt
diavetítés, közös élménybeszámoló, emlékek felidézése.
A tábortűz mellett a most már talán újból hagyománnyá váló
balekavatásnak lehettünk részesei, illetve nézői, ahol 11
társunk keresztelkedhetett barlangász balekká. Az avatást Szalai
Ferenc (Pocok) vezette le, segítsége Vincze Ferenc (Maxi) volt.
Az este fénypontja - a krampampuli mellett - mégis a Láner
Olivér Kupa odaítélése volt, ami hagyományosan az MLBE
tagságának joga és lehetősége. Ebben az évben Bátori Károlynak
szavazták meg a tagok, munkája és személyisége miatt a kupát, a
bort és a dicsőséget.
A másnap reggelig tartó vidám találkozó méltó befejezése volt
ennek az igazán eredményesnek mondható nyári tábornak.
A nyári kopogtatási akció (szakszerűbben: akusztikus módszer
alkalmazása) megelőlegezte az év végi téli tábor fő célját, azaz
a Láner- és a Szepessy-barlang összebontásának (újra)
megkísérlését. Az ünnepek közé szorított néhány napon öt
bontóparti indult munkára, átlagosan hat fővel.
Az eredményről már beszámoltunk a 3.1.1. pont alatt. Ha nem is
lett szilveszteri ajándék a két barlang összenyitása, biztosak
vagyunk abban, hogy a '93-as évben zavarban leszünk, hogy hogyan
is nevezzük a 2000 méter hosszúságú Láner-Szepessy rendszert.
A téli táborban egyébként vendégül láttuk a Kolozsvári
Barlangkutató Klub három tagját, akik ősszel kalauzoltak
bennünket a Királyerdőben és a Biharban, majd "átvészeltük" a
Szilveszter évfordulóját is.
Egyetlen versenyben, a barlangnapi Marcel Loubens Kupáért
indítottunk csapatokat '92-ben. 3 x 3 fővel, népes
szurkolótáborral (közel negyven miskolci) készülődtünk az
aggteleki vetélkedésre június 27-én. A siker, II., III. és XI.
helyezés bennünket is váratlanul ért, talán ennek volt
köszönhető, hogy kissé harsányan ünnepeltük át azt az éjszakát.
'92 elejére "megsokasodtak" a fiatalabb, tapasztalatlanabb
kutatótársaink. Ez indokolttá tette egy tanfolyam szervezését.
Még az előadássorozat előtt megkezdődött az "ismerkedés" a
barlanggal, az előadásokig már többen elsajátították a technikai
ismeretek jó részét. A tanfolyam előadásait - ahol dr. Lénárt
László, Kovács Zsolt és Veres Imre oltotta az ismereteket az
ifjakba - sikerült egy rövid időszakra besűríteni, így a
vizsgára friss elméleti tudással vághattak neki a "nebulók".
A tanfolyamon résztvevők zöme (18 fő) eredményes vizsgát tett
Zsólyomi Zsolt (Frédi), Bajna Bálint és Németh Tamás előtt. A
tagjainknak az elkövetkezőkben is magunk kívánjuk megoldani az
alapfokú képzést.
Az MKBT Oktatási Bizottsága dr. Lénárt László vezetésével
színvonalas, jó hangulatban eltöltött tanfolyamot szervezett a
létrási kutatóháznál, 21 vizsgázó és 7 előadó részvételével,
népes segítőgárdával.
Oktatóink - Gádoros Miklós (barlangklíma, méréstechnika és
adatfeldolgozás), Kraus Sándor (karszt- és barlangföldtan,
Lénárt László (karsztosodás, genetika, karsztvizek, Magyarország
karsztterületei, fotó- dokumentációk készítése), Lengyel János
(barlanglezárások, ácsolás- és biztonságtechnika), Hazslinszky
Tamás (barlangjog és barlangvédelem), Kovács Zsolt
(barlangtérképezés), Ringer Árpád (ásatások), Salamon Gábor
(barlangbiológia) - előadásai bőséges ismereteket közöltek az
érdeklődő hallgatóságnak. Az elméleti ismereteket terepi
földtani, barlangtérképezési, ácsolástechnikai gyakorlatokon,
terepbejárásokon mélyíthettük el. Esténként sokan túráztak a
környék barlangjaiban, vagy a tábortűznél múlatták az időt.
A tanfolyam programja a vizsgával csúcsosodott ki, amelynek
végén 19 sikeres résztvevő érezhette magát elméleti és
gyakorlati tudással felvértezett barlangkutatónak. Köztük voltak
egyesületünk tagjai közül Bátori Károly, Bogsán Ákos, Botos
Zsolt, Jáborcsik László, Kovács Attila és Kovács Zsolt.
Az utókor számára feltétlenül meg kell örökítenünk a
tábornyitó hétvége jeles eseményét, az Első Létrási Malacsütést,
amelynek produktumát - egy 29 kg tömegű, szabadtűzön, sörbe
mártott szalonnával kenegetve pirosra sült malacot - a jelen
levők korra, nemre és barlangkutatói előképzettségre való
tekintet nélkül az utolsó falatig megették.
Nem feledkezhetünk meg a tábor segítőiről - a Vincze családról
és Kovácsné Révész Ritáról - akik nélkül a tudást szomjazók éhen
maradtak volna.
A Barlangi Mentők Észak-magyarországi Egyesülete 1992. október
2-15. között barlangi mentő tanfolyamot szervezett a
franciaországi Arith-ban.
Ezen tanfolyamon egyesületünk tagjai közül 19-en vettek részt,
a mentő-egyesület tagságát egyébként nagyrészt egyesületünk
tagjai teszik ki.
Október 2-án indultunk Miskolcról, a Tudomány és Technika
Házának parkolójából. Kora este érkeztünk Budapestre, ahol
további 4 fő szállt fel, a BEAC barlangkutatói, budapesti
barlangi mentők. Késő este léptünk ki az országból
Hegyeshalomnál. Egész éjszaka utaztunk, a két sofőr felváltva
vezetett.
Október 3-án délelőtt Salzburgban megálltunk pihenni, és itt
volt egy rövid városnézés is. Az idő felhős, borongós volt - így
a társaság hangulata is -, mivel többen meg voltak fázva már az
út elején, de szerencsére a csapathoz 2 orvos is tartozott, akik
kezelték a rászorulókat.
Salzburg után az út lerövidítése érdekében átléptünk
Németországba, majd Kufsteinnél vissza Ausztriába. Közben az idő
is kezdett megjavulni, kisütött a nap is, sokan fotózták a
gyönyörű hegyvidéket a busz ablakaiból. Késő délután léptünk be
Lichtensteinbe. Itt volt az egyetlen útlevélvizsgálat az egész
utunk során. Vaduzban, Lichtenstein fővárosában megálltunk
pihenni is egy rövid városnézésre. Sajnos sok látnivaló nem
akadt ezért sokan csalódottan ültek vissza a buszba. Késő este
indultunk tovább Svájcon keresztül, és csak másnap hajnalban
álltunk meg rövid reggeli pihenőre a festői Genfi-tó partjánál.
Kora délelőtt léptük át Franciaország határát, majd hosszabb
pihenőt tartottunk Chamonix-ban, amely a Mont Blanc-lábánál
fekvő gyönyörű kisváros. Itt hosszabb ideig tartózkodtunk, volt
idő körülnézni, vásárolni, ismerkedni a kisvárossal. A hely
egyik látványossága, hogy libegővel fel lehetett menni a Midi
csúcsra, ahol már az igazi magashegyi levegőt szívhattuk, ahol a
hegyek tetejét hósapka fedte.
Délben folytattuk utunkat Annecy felé, ahol csak rövid
pihenőre álltunk meg.
Utunk első célállomására Arith-be este érkeztünk meg. Arith
egy kicsi és turisztikai szempontból jelentéktelen hegyi
falucska Savoie megyében, egyetlen bolttal, kocsmával és
szállodával. Speleológiai szempontból azonban igen jelentős,
mert a faluhoz tartozó területek alatt 43.297 méter
öszhosszúságú barlangok találhatók, ezzel a megyében az első.
Itt egy nagy kőházban szállásoltak el minket mindenki nagy
örömére, mivel az eső és a köd nem kedvezett a sátorozásnak. A
kőépületben rendelkezésünkre állt konyha, zuhanyzó, egy nagy
étkező, valamint kisebb helyiségek és a szobák.
Miután mindenki elhelyezkedett, egy rövid megbeszélés és
ismerkedés után közösen megvacsoráztunk, majd vendéglátóink
vetítettek a környékről és a környék barlangjairól. Végre a sok
utazás után kényelmesen, ágyban aludhattunk.
A következő reggel, október 5-én a délelőttöt - technikai
megbeszélés után - csoportokba osztva társmentés gyakorlásával
töltöttük a ház előtti fákra felszerelt köteleken.
Délután az Eaux Mortes (Holt vizek) barlangjánál gyakoroltuk a
mentési technikákat, egyenlőre hordágy nélkül.
Az est folyamán kiértékeltük is megbeszéltük a tapasztalatokat
is előkészítettük a másnapi leszálláshoz és mentési gyakorlathoz
szükséges felszerelést.
Október 6-án részlegesen bejártuk az Enfer (Pokol) és a Cochon
(Disznós) barlangokat, majd a lent elköltött ebéd után a
hordágyas mentést gyakoroltuk végig a barlang-rendszeren egészen
a felszínig.
Október 7-én a La Feclaz-ban lévő Garde (Strázsa) barlangban
120-tól 50 méterig négyes csoportokban gyakoroltuk a mentést, a
ki- és beszerelést. A fárasztó nap után későn este mentünk
vissza a táborhelyre jól megérdemelt pihenőre.
Október 8-án reggel a felszerelés tisztításával voltunk
elfoglalva, amelyre igencsak ráfért a mosás. Utána minden
csoportból 2 fő bejárta a Benoite barlangot, a többiek pedig a
robbantási technikákkal ismerkedtek meg elméletben és
gyakorlatban is. Ezen a napon bukkant ki először a Nap a felhők
közül, és megláthattuk milyen csodálatos a környék, amely
sokakat fotózásra is késztetett. A napsütésben az ebéd kint volt
ház előtt.
Október 9-én reggel indultunk a Benoite barlangba, ahová az
utolsó 3 km-t terepjáróval tettük meg. A leszállás déltájban
volt, a kiérkezés pedig hajnali 1 órakor. Ebben a barlangban egy
teljes mentést végeztünk, egészen a felszínig. Mivel sötétben
indultunk vissza, néhányan eltévedtek az erdőben, de végül is
bőrig ázva, egy órás késéssel mindenki rátalált a helyes útra.
Október 10-én délelőtt kiértékeltük a mentés tapasztalatait,
megbeszéltük a továbbiakat. Délután ismét a felszerelés
tisztításával voltunk elfoglalva. A helyi kocsmában ismét
kiértékeltünk, de ezúttal a bor, a konyak és a sör minőségét. A
sör sajnálatos módon messze lemaradt az előbbiek mögött.
Ez a búcsú napja is volt, így az estét búcsúvacsorával,
gitározással, énekléssel fejeztük be.
Október 11-én reggel egy csoportkép készítése után elindultunk
a Vercors-hegységbe. Az út fantasztikus kanyonokon és völgyeken
át vezetett, így több helyen megálltunk fotózni, illetve
Autrans-ban rövid városnézésre is. Este a La Moliere nevű
kilátónál táboroztunk le. Itt láthattunk még egy gyönyörű
naplementét, de utána már köd borította tájat.
Október 12-én visszaindultunk a Gournier-barlanghoz, azonban
kerülőt kellett tennünk útlezárás miatt, így megálltunk
Pont-en-Royans-ban vásárolni. Délután 4 órakor mentünk le a barlangba.
Utána egész éjjel utaztunk, és másnap délre megérkeztünk
Nizzába. Itt pihentünk, vásároltunk, megnéztük a várost, és
néhányan fürödtek a tengerben is. A délutánt Monte Carlóban
töltöttük. Elindulás után ismét egész éjjel folytattuk utunkat.
Október 14-én érkeztünk meg Velencébe, ahol egy egész napot
töltöttünk el. Éjszaka keltünk át a határon és csak másnap
délelőtt álltunk meg Grazban, ahol felszerelést vásároltunk a
Northland boltban.
Innen gyorsan elértük Magyarország határát, ahol a vámolással
sok időt eltöltöttünk. Így csak tíz óra után érkeztünk meg
Miskolcra.
Mindenki elfáradt a hosszú úton, hiszen sok kilométert tettünk
meg, sok barlangot és még több várost láttunk. Mindenkinek nagy
élmény jelentett a számunkra még ismeretlen tájak, barlangok
felfedezése, így elégedetten, élményekben gazdagon térhettünk
haza 2 hetes utunkról.
Egyesületünk tagjainak többsége (29 fő) aktívan részt vesz a
helyi Barlangi Mentő egyesület munkájában. A két egyesület
szorosan összefonódott, segíti egymás munkáját, ami nem nehéz,
hiszen a mentőegyesület 75 %-a Marcel-es.
Évente több gyakorlaton veszünk részt, felszínen és
barlangban. Ezek célja tudásunk "karbantartása" és az
összehangolt csapatmunka gyakorlása.
Az egyesület ezévben olyan munkákat is végzett, amelyeknek nem
mindegyike van összefüggésben a barlangkutatással, azonban az
ebből származó pénzzel a kutatás feltételeit tudtuk javítani.
A Vízügyi Igazgatóságtól a forrásészlelésért, a Herman Ottó
Múzeumtól a '94-től építendő M3-as autópálya nyomvonalának
régészeti bejárása során végzett topográfiai munkákért kaptunk
némi anyagi támogatást. A létrás-tetői új mellékhelyiség
(természetbarát, biológiai lebontású WC - biobudi) építésére még
'91 végén elnyert pályázatból is spóroltunk.
A ránk köszöntött "pályázatok világában" rendíthetetlenül
próbálkozunk, hogy munkánk (vagy terveink) elismeréséért végre
valami támogatáshoz juthassunk. A tizenhat benyújtott
pályázatból három hozott eredményt:
1. A Nemzeti Ifjúsági és Szabadidősport az Egészséges
Életmódért Alapít-vány Kuratóriuma sportfelszerelésekre 60.000,-
Ft-ot,
2. A Karszt és Barlang Alapítvány a nyári táborunkra 10.000,-
Ft-ot,
3. A Bükki Nemzeti Park propaganda anyagra 3.000,- Ft-ot utalt
át számunkra.
Az összegek felhasználásáról tételesen elszámoltunk.
A társulat '91 végi közgyűlésén létszámunkra való tekintettel
13-an vehettünk volna részt. Sajnos csak 12-en érkeztünk meg
Budapestre, s ennek "köszönhetően" egyetlen szavazattal maradt
le a miskolci jelölt (dr. Lénárt László) a főtitkár választáson,
melyet igen sajnálunk. Ennek ellenére reméljük, hogy ha "csak"
titkárként is, de végre a vidéki tagság is szóhoz juthat a
Társulatban.
Egyéb kapcsolatot csak a műsorfüzetbe eljuttatott hírkártyák
jelentettek, illetve a társulat által szervezett Barlangnapon és
a belgiumi úton való részvétel.
Az 1992. év a BNP-ben várhatóan bekövetkező változások miatt a
várakozás éve volt. Igaz, április 1-ére sikerült személyes
találkozót kérni a távozó-félben levő igazgatótól a létrási ház
ügyének rendezése végett: az eredmény semmi biztosat nem hozott.
Hogy mégsem volt áprilisi tréfa a megbeszélés, csak később
derült ki. Az írásban is kért tervezetünk év vége felé
érezhetően már megértőbb fülekre talált. Jogász tagunkkal
készítettük el a kutatóház gondnokságba vételi megállapodását, s
most a '92-es évkönyv készítésekor már tudjuk, hogy több
évtizedes honfoglalási szándékunk nem csak álom többé.
Célunk röviden annyi, hogy az egyik bükki barlangkutató
központ, azaz Létrás-tető végre gondozottabb képet mutasson.
Ugyanis az évről-évre hívva, hívatlanul ide érkező hazai és
külföldi kutatók nem mindegyike vette tudomásul, hogy fokozottan
védett természetvédelmi területen jár, s ennek nemegyszer mi
szenvedtük kárát. Nem volt igazán gondozója sem a háznak, sem a
környékének, ezért javaslatunk az volt, hogy a teljes kutatóház
használatával az egyesület kulturáltabb körülményekhez jusson,
és a vendégforgalom is rendezettebben follyon. Egy próbaévet
kértünk.
A barlangkutatással kapcsolatos információkat folyamatosan
jeleztük a Nemzeti Parknak (feltárások eredményei, rongálások,
stb) és a Társadalmi természetvédelmi Szolgálatban (TTSz)
továbbra is ténykedünk.
Két éve vagyunk tagjai a Természetvédők szövetségének (TVSz). Különösebb együttműködésre eddig nem került sor, de országos találkozóin résztveszünk, s kifejtjük a karszttal, a karsztok (víz-)védelmével kapcsolatos véleményünket. Táboraink egyik támogatója a TVSz.
Az alapítvány ezévben segítséget nyújtott erdélyi vendégeink hazai ellátásához, a krími úthoz, felszerelés vásárlásokhoz és propaganda anyagok készítéséhez (póló, embléma).
Nemcsak az áremelések miatt, de alaposan megnőtt az egyesület postaköltsége. Kiterjedt levelezést folytatunk. Címzettjeink: Bükki Nemzeti Park, Természetvédők Szövetsége, Vízügyi Igazgatóság, alapítványok, hazai egyesületek, tagjaink, s külföldi kutatócsoportok (rimaszombati, kolozsvári, csernovci, lengyel). A karácsonyi üdvözlőlapunkat állandósuló grafikusunk, Oláh Sándor készítette.
Pályázati kiírást követően négy emblématervezetből választottuk ki az egyesület következő években használatos "címerét". Ezer darab öntapadós matricát készíttettünk belőle, s leveleink fejlécében is ez szerepel ezentúl. Tervezője Oláh Sándor (tag), aki ezen túlmenően megrajzolta a 40 éves évforduló emblémáját, a karácsonyi üdvözlőlapot és számos, az évkönyvben is szereplő karikatúrát. Az egyesületi, valamint a 40 éves találkozó emblémájával ellátva 150 pólót készíttettünk, melyek fél év alatt el is fogytak.