MLBE

A

Marcel Loubens Barlangkutató Egyesület

Évkönyve 1993-ról


Írták:

Burdiga Zsolt, Ferenczy Gergely, Kiss János, Kovács Attila, Kovács Zsolt, dr. Lénárt László, Lipták Roland, F. Nagy Zsuzsanna, Veres Imre

Emblémák, karikatúrák:

Oláh Sándor

A fényképeket készítették:

Ferenczy Gergely, Kovács Attila, F. Nagy Zsuzsanna, Vincze Klára

Térképek:

Botos Zsolt, Ferenczy Gergely, Kovács Zsolt


Internetes változat:   Kovács Attila - 1999.

T a r t a l o m


1. Az 1993. évi terveink

(F. Nagy Zsuzsanna)

1. Feltáró és barlangvédelmi tevékenység:

2. Tudományos munkák:

3. Dokumentációs tevékenység:

4. Csoportélet:

2. Összefoglalás az 1993. évi tevékenységünkről

(F. Nagy Zsuzsanna)

Az egyesület tevékenységét összefoglalva elsőként azt lehet megállapítani, hogy a tagság a nehezedő életkörülmények ellenére is képessége szerint részt vett e közös társadalmi munkában, s ez köszönetet érdemel.

Egyesületünk legutóbbi közgyűlése óta a vezetőség döntése alapján jelentősen változott létszámunkon belül a tagsági viszony. Addig 113 főből 52 teljes jogú, 4 ifjúsági, 38 pártoló, 1 örökös tiszteletbeli, 8 tiszteleti tagunk, és 10 tagjelöltünk volt. A pontrendszer bevezetése, a minimum fél év próbaidő, s a barlangjáró I. vizsga elvárása alapján 17-el kevesebb lett teljes jogú tagjaink száma, azaz 35. 2 ifjúsági tag, 54 pártoló tag, 8 tiszteleti, és 18 tagjelölt tevékenykedett még köreinkben. Ez a kényes lépés beváltotta a hozzá fűződő reményeket, s nem vált a munka kárára.

1993-ban hagyományainkhoz hűen, egy-két hét kivételével rendszeresen találkoztunk csütörtöki gyűléseinken, melynek továbbra is kiváló otthont nyújt a Tudomány és Technika Háza. Korszerű körülmények, audiovizuális eszközök állnak igény szerint rendelkezésünkre, s itt tároljuk két-három köbmétert kitevő dokumentumainkat is. Ugyancsak rendszeresen, minden hétvégén indultak túráink a bükki, s más hazai, illetve külföldi barlangokba. Kutatási és túrajelentéseink alapján a következő számok jellemzik tevékenységünket. (Sajnos, ismét legalább 50 kutatási jelentés nem lett kitöltve feltételezésünk szerint.)

Az egyesületi tagság aktivitása:

alkalom óra
Teljes jogú: 35 366 2076
Ifjúsági tag: 4 51 287,5
Pártoló tag: 15 34 627
Tagjelölt: 14 55 238
Összesen: 68 477 3228,5
       
Vendégek: 394 225 2469,5
Összesen: 462 702 5698

Egyesületi tagjaink túrajelentései alapján megállapítható, hogy a bejáró- és munkatúráink aránya kedvezően változott az előző évekhez képest.

A leglátogatottabb bükki barlangok, melyekre kutatási engedélyünk van:

alkalom óra
1. Létrási-Vizes 264 48 176,5
2. Jáspis 90 24 161
3. Szepesi 72 13 92,5
4. Láner 122 23 89
5. Nyelesgambi 42 13 68,5

Feltárások:

Eredményeinket nehéz rangsorolni, valamennyi szívünkhöz közel áll. A legnagyobb meglepetést egy eddig teljesen ismeretlen üregrendszer feltárása okozta, melyet nyári táborunkon a már 10-15 éve megpiszkált Szilfás-nyelőben négy fiatal, azaz Apró Zoltán, László Róbert, Liksay László és Lipták Roland tártak fel. A később Jáspis névre keresztelt barlangról év végére kiderült, hogy 190 méteres mélységével az ország negyedik legmélyebb barlangja, járatrendszereinek hossza feltételezéseink szerint 800 méter, s képződményei sem utolsóak. Megkértük és megkaptuk rá a kutatási engedélyt, támogatjuk fokozottan védetté nyilvánítását. A feltárást követő négy hónap alatt: elkészült ideiglenes lezárása, megtörtént a bejáráshoz szükséges kötéltechnikai kiépítése, felvettük főbb járatainak poligonvonalát.

Az utóbbi évben még csak valószínűsítettük, hogy a Szepesi- és Láner Olivér-barlang összebontása majd 1993-ban igazolja feltételezéseinket a két barlang kapcsolatáról. A nyári és téli táborunk programjaiban is szerepelt a feltárás. Rendkívül omladékos járatszakaszt kellett a munka közben folyamatosan ácsolattal biztosítani. December 29-én Bátori Károly, Ferenczy Gergely és Kiss János voltak azok, akik rátaláltak a körülbelül 80 méter hosszú "Nyugati-átjáróra". A Láner Olivér-barlang bejáratánál található ácsolattól a Szepesi-barlang szifonjáig tartó ágat - az ezévben váratlanul elhunyt - Fofó barátunk emlékére neveztük el, hiszen egyik legkedvesebb barlangja volt, s igen sok bontásban vett itt egykor ő is részt. Új elnevezést kell tehát megszoknunk: Szepesi-Láner-barlangrendszer, melynek jelenleg mindkét bejárata le van zárva, annak ellenére, hogy a Szepesi-barlang ajtaját októberben ismeretlen személyek elvitték, s újra kellett gyártatnunk.

Ugyancsak folytatódó feltárásaink közé sorolható a Nyelesgambi-barlang további kutatása a Lusta-völgyben. Folyamatos ácsolás mellett 21 méter mély a jelenlegi bontás, melyben a légüres járatszakaszok, valamint a talált cseppkőkérgek további reményekre adnak okot.

Barlangvédelem:

Jelenleg egyesületünknek 28 bontási pontra, barlangra van kutatási engedélye. Az eddigiekben kettő volt közülük lezárva, (Láner, Szepesi), s ez utóbbiról is elvitték az ajtót. Barlangvédelmi szempontból az év utolsó két hónapjának eredménye, hogy a Bükki Nemzeti Park anyagi támogatásával lezártuk a már említett Jáspis- és Szepesi-barlang mellett a Létrási-Vizes mindkét bejáratát, valamint lakatot helyeztünk el a jóideje "gazdátlanul tátongó" Lilla-barlangra. Valamennyi lezárás kulcsának egy példányát átadtuk Nemzeti Parknak.

A barlangvédelem témaköréhez tartozik kétéves koncepciónk folytatása, azaz, hogy a Létrási-lápa egykor feltárt, kutatott, azonban időközben elhanyagolt barlangjainak bejáratait újból biztosítjuk. A Cubákos-, és az Útmenti-barlang suvadásait kibontottuk, s kiácsoltuk.

Hiába vagyunk jelen valamennyi hétvégén Létrás-tetőn, a barlangi rongálásokat úgy tűnik nem sikerül felderítenünk. A Létrási-Vizes-barlangban nyár elején, a Nagymező fölötti Kis-Kőháti-zsombolyban december közepén törtek össze és véstek ki ismét képződményeket (ez utóbbiban a rablás kísérletének nyomai láthatók). A Kiss-fennsíkon csaknem egy tucat barlangot tömtek el szándékosan ismeretlen személyek, s a barlangi szemetelés, elsősorban a karbidolás még mindig általános. A nemzetközi Föld napi rendezvényhez kapcsolódóan ezen a napon tisztogató túrákat szerveztünk, és örvendetes volt ezévben tapasztalnunk, hogy az 1992-ben szemetesnek, és elhanyagoltnak dokumentált Szent István-barlangban kedvezően megváltoztak az addig uralkodó állapotok.

Tudományos munkák:

Elsősorban dr. Lénárt Lászlónak köszönhetően - igaz csak szórványosan, de - folytatódott a Létrási-Vizes-barlangban a radon-, a csepegés- és a hőmérséklet mérés, valamint a denevér-megfigyelés. Ezévtől Rejteken kétféle radon-, heti hozam- és hőmérsékletmérés vette kezdetét.

Az idén folytattuk a forrásészlelést a Nagy fennsíkon. Havonta két alkalommal a Disznós-forrás, a Róka-kút, a Bolhási- és a Jávorkúti-források hozamát, illetve hőmérsékletét mértük.

Erőnkhöz mérten bővítettük felszereléseinket. Elsősorban a kötéltechnikai bejárások elősegítése végett vásároltunk 20 nittfület.

Dokumentáció:

Túráinkról és kutatásainkról továbbra is rendszeresen kitöltöttük leszállások előtt a jelentéseket (néhány kivételtől eltekintve).

Tovább folytattuk barlangjaink dokumentációs munkáit. A Barlangtani Intézet megbízásából Kovács Zsolt irányítása alatt felmértük a Balekina-barlang 511 méteres járatrendszerét, s elkészült hét barlang (Szepesi, Láner, Balekina, Szamentu, Anna, Szent István, Létrási-Vizes) állapotfelvételi törzslapja. A Szepesi-barlang oldalnézeti térképét Kovács Zsolt, a Láner Olivér-barlang térhatású térképének az átjutásig vonatkozó szakaszát Ferenczy Gergely készítette.

Fotódokumentációnk ismét több száz képpel gyarapodott elsősorban Kovács Attila, Ferenczy Gergely és Nagy Zsuzsanna jóvoltából.

Egyre több helyszínre került el videokamera is. Kutas Tamás saját szerelésével kísérte figyelemmel munkáinkat, s rövid filmet szeretnénk ennek segítségével készíteni elmúlt évi tevékenységünkről.

Beszerelési vázlat készült a Jáspis- és a Szepesi-Láner-barlangrendszer kötéltechnikát igénylő szakaszairól (Veres Imre).

Tagjaink több helyen is publikáltak. Névvel, címmel, tevékenységünk rövid összefoglalásával bekerültünk az Ökológiai Információs Központ Zöld Hálózat című kiadványába. Szakkonferenciai kiadványban négyen hét anyagot adtak le. A helyi sajtóban egyesületi életünkről több ízben jelentek meg hosszabb-rövidebb írások. Az MKBT műsorfüzetben két hosszabb összefoglaló hírünk jelent meg. Három diákpályázat született tagjaink körében. (Horváth Zsuzsa, Nagy Gábor, és Borka Attila). A Borsodi Rádió három riportot, a Zöld Pont szerkesztősége rövid filmet készített egyesületi életünkről.

Könyvtárunkat a barlangkutatással kapcsolatos könyvekkel folyamatosan bővítettük. Hojdák Péter elkezdte könyvtárunk feldolgozását, a kölcsönzések lebonyolítását.

dr. Lénárt László és Balla Béláné a Jósvafői falunapok tiszteletére emléklap nyomtatását, bélyeg- és képeslap kiállítást, emlékbélyegzést szervezett.

Csoportélet:

Hazai túráink jó része természetesen a Létrási-kutatóházból indult. Péntek délutántól vasárnap délutánig általában megtalálhatók voltunk a háznál, melynek négy helyiségét egy januári bejárást követően a Bükki Nemzeti Park átadta nekünk próbaidőre. Ennek köszönhetően kulturáltabb körülményeket alakíthattunk ki magunk körül, és - elsősorban a vendég barlangkutatók számára - a vendégszobában szállást tudtunk nyújtani. Ennek ellenében a kutatóháznak, s környékének rendben tartásáért mi vagyunk felelősek.

Hazai túráink nemcsak az általunk kutatott barlangokra terjedtek ki. Aggtelek környéke, az Upponyi-hegység, a budai barlangok szerepeltek még célkitűzéseinkben.

Külföldi karsztterületekre is ellátogattunk. Szlovákiában 10 tagunk, Szlovéniában hét tagunk, Ausztriában kettő, Erdélyben egy tagunk túrázott.

Rendezvényeink szervezetten folytak. Alapszabályunknak megfelelően megtartottuk a közgyűlést, öt alkalommal vezetőségi ülést, s táboraink időszakát kivéve csütörtökönkénti csoportgyűléseinket. Három alkalommal egy-egy vendég előadó, hét tagunk pedig 21 alkalommal tartott diavetítéssel egybekötött előadást. Hét előadás szakmai fórumon hangzott el, négy pedig ismeretterjesztési céllal iskolákban, gyerekek körében.

A vezetőség felszólított arra, hogy nem hagyhatom ki a rendezvények sorából a létrási barlangász esküvőt, melyen nyolcvanegynéhányan vettünk részt.

Egy szomorú alkalommal pedig, Nagy Flórián temetésén, közel ötvenen kísértük utolsó útjára tagtársunkat.

Táboraink hagyománya is folytatódott. Két hetes nyári kutatótáborunkon 113-an vettek rövidebb-hosszabb ideig részt. Egy héten keresztül a Kolozsvári Barlangkutató Klub 11 tagját láttuk vendégül. A Záró tábortűznél felavattuk balekjainkat, s odaítéltük a Láner Olivér Kupát, melyet Botos Zsolt vihetett egy évre haza. A téli kutatótáborunk a szokottnál népesebb volt, 42-en fordultak meg rajta. Első ízben szerveztünk egyesületi keretek között nyáron gyerektábort. Kétszer egy hét alatt 45 általános iskolást táboroztattunk, sokan közülük (6-7-en) rendszeresen tartják velünk a kapcsolatot, biztosítva ezzel a folyamatos utánpótlást. A Máltai Szeretetszolgálat és a Holocén Természetvédelmi Egyesület is segítséget nyújtott a szervezéshez.

Az országos barlangnapra 21-en utaztunk el. Három csapattal részt vettünk az egyetlen országos versenyen igaz, kevésbé sikeresen, mint előző évben, helyezést nem értünk el. Csaknem 10-en részt vettünk a Szemlő-hegyi barlangnál a Barlangkutató Emlékkert felavatásán, ahol dr. Lénárt László is beszédet mondott.

Tagjaink továbbképzését továbbra is segítjük. Tavaszi Barlangjáró I. tanfolyamunkon 11 résztvevőből 8-an sikeres vizsgát tettek. Barlangjáró II. tanfolyamon mint oktatók (2 fő), s mint oktatottak is (4 fő) résztvettek tagjaink Alsó-hegyen.

Tagságunk körében az elmúlt évben sem történt baleset. Ennek ellenére a Barlangi Mentők Észak-magyarországi Egyesületében továbbra is tagjaink a legaktívabbak, tagságának hetven százaléka (27 fő) "marceles". Sajnos, két év után sem sikerült elérnünk, hogy vezetői reagáljanak az egykoriban átnyújtott együttműködési megállapodás tervezetünkre.

Eredményeinket többek között pályázatok formájában igyekszünk kamatoztatni. A budapesti Barlangnapon a Cholnoky-pályázat díjainak kiosztásakor az 1992. évben végzett tevékenységünkért, s az arról készített összefoglaló évkönyvünkért megkaptuk a harmadik díjat, 30.000 Forint kíséretében. Egyéni kategóriában pedig Horváth Zsuzsa kapott külön díjat. Öt további diákalkotó is eredményesen szerepelt a Földtani Örökségünk című pályázatban. A pályamunkák elkészítésében egyesületi tagjaink nyújtottak segítséget. Táborainkra pályázva anyagi támogatást nyertünk az Ezredforduló Alapítványtól (a Kolozsvári Amatőr Barlangkutató Klub vendégül látására), a Természetvédők Szövetségétől és a Karszt- és Barlang Alapítványtól.

Szervezeti kapcsolataink tovább bővültek. A Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulattal, a Magyar Természetvédők Szövetségével rendszeresek érintkezéseink, s az év végén beléptünk az Életfa Környezetvédő Szövetség regionális szerveződésébe. Külföldi (szlovák, ukrán, erdélyi, szlovén) barátainkkal is folytatódott levelezésünk.

Propaganda anyagainkról:

Újra nyomattuk az egyesületi emblémával ellátott pólókat. Húsvétra és karácsonyra Oláh Sándor által készített képeslapokat adtunk ki. A Barlangjáró I. tanfolyamra, a Zöld táborra (természetismeret tábor) és a kutatóház népszerűsítésére plakátokat készíttettünk.

Utoljára, de nem utolsó sorban kell megemlítenünk, hogy egykori tagjainktól számos esetben kaptunk támogatást. A tábori ellátáshoz immár rendszeresen nyújt segítséget Tóthné Palitz Noémi. Tóth Zoltán a vasbetétes cserépkályhát ingyen építette nekünk a kutatóházba. Veit Péter a propaganda anyagok készítésében vállalt többször szerepet. Veres Lajos pedig hozzásegített bennünket a tárolási körülményeinket javító polcrendszerhez. Ezúton szeretnénk nekik is köszönetet mondani.

3. Feltáró és barlangvédelmi tevékenység

3.1. Új feltárásainkról

3.1.1. Jáspis-barlang

3.1.1.1. A feltárás körülményei

(F. Nagy Zsuzsanna)

Nyári táborunk legnagyobb eseménye programon kívül született. A Láner Olivér- és a Nyelesgambi-barlangban terveztünk elsősorban munkálatokat, azonban a létszám megengedte, hogy négy fiatal társunk önálló feltárást folytasson az egyesület által 10-15 éve már megbontott Szilfás-nyelőben. Annakidején néhány jókora gambi feladásra késztette az ott munkálkodókat. Hat nap alatt ezeket a köveket, s a suvadásos hordalékot László Róbert, Lipták Roland, Apró Zoltán és Liksay László eltávolították, s augusztus 6-án, rendkívül omladékos bejárati szakaszt követően egy akna tetején találták magukat. A kötéltechnikai kiépítéshez segítséget kértek, azonban kiderült, hogy a feltételezettől jóval több (3) és nagyobb aknákban folytatódik a barlang. Végül is augusztus 8-án újabb kiépítéseket követően sikerült elérni a végpontot. Ekkor már tudtuk, hogy az utóbbi évtizedek bükki barlangkutatásának kiemelkedő eseménye ez. A járatok méretei, a képződmények jellegei támasztják alá ezt véleményt.

A barlang elnevezése nem történt meg azonnal, napról napra változott. Csak emlék képpen: Szilfás-nyelő, Szakócás-barlang, Balek-barlang, Négy-balek-barlangja, stb. után kapta jelenlegi elnevezését. A barlangban található tűzpiros kövekről feltételezzük, hogy jáspis, jelenleg a Miskolci Egyetemre eljuttatott kőzet- és hordalékminták vizsgálata még tart.

A barlangra megkértük, s 1993. december 6-án megkaptuk a kutatási engedélyt (térképezés, fotódokumentálás, útbiztosítás, feltárás kézi szerszámokkal), s támogatjuk fokozottan védetté nyilvánítását, mely jelenleg folyamatban van. (Lásd: melléklet.)

A Jáspis-barlang sajnálatosan a Nyavalyáshegyi dolomitbánya bányatelkén nyílik, és mint a Balekina-barlang, alányúlik a termelésbe bevonható területeknek. A bánya üzemeltetési tervének felülvizsgálata éppen ezévben vált esedékessé. A természetvédelmi hatóság ezért előírta a bánya déli határánál elhelyezkedő két barlangunk bejáratának felmérését, illetve a barlangok burkolófelületét jellemző pontok koordinátáinak a meghatározását. Ehhez az első vesztett pontos poligonfelmérés után, egy pontos felmérés vált szükségszerűvé, melyet a téli tábor során el is végeztünk. A barlangban felvett 86 darab pont, fúrt fix pont. A mérés acél mérőszalaggal és függőkompasszal készült. A poligonvonal alapján megállapíthattuk, hogy a Jáspis-barlang 190,2 méter mély, azaz hazánk eddig ismert barlangjai közül a negyedik legmélyebb. (Járatainak összhossza feltételezhetően 800 méter.)

Reméljük, hogy a természetvédelmi hatóság mindent megtesz a bánya működtetésének engedélyezése esetén - bár teljesen felfoghatatlan, hogy a nemzeti parkban ez hogyan lenne megengedhető - a várhatóan fokozott védettség alá kerülő barlang védelme érdekében.

A Jáspis-barlang határoló koordinátái:

- Eddig felmért főjárat hossza: 353,59 m
- Eddig felmért oldalágak összhossza: 273,045 m
- A barlang eddig felmért teljes hossza: 626,635 m
- Legnagyobb mélysége: -190,189 m
- Legnagyobb X irányú koordináta: 62,638 m
- Legkisebb X irányú koordináta: -27,586 m
- Legnagyobb X irányú kiterjedése: 90,225 m
- Legnagyobb Y irányú koordináta: 110,470 m
- Legkisebb Y irányú koordináta -22,760 m
- Legnagyobb Y irányú kiterjedése: 133,230 m
- Fővonal elcsavarodásának várható értéke: 0,717 m

(Az X koordináta a K-i irány, az Y koordináta az É-i irány megfelelője.)

(Lásd még: alaprajz poligonmenete, fotó 1-8-ig)

3.1.1.2. Élménybeszámoló a barlang feltárásáról

(Lipták Roland)

Az 1993-as létrási barlangásztábor előestéjén Kovács Zsolt hívta fel figyelmünket (Apró Zoltán, László Róbert, Liksay László, Lipták Roland) az ígéretes helyre, s úgy döntöttünk, hogy: próba-szerencse. Munkánkat illő módon infrastruktúra létrehozásával kezdtük el, azaz elkészítettünk egy bonyolult vödörhúzó-kőrángató-ruhaakasztó-frászkerülgető komplexumot (tulajdonképpen kettő darab fa egymáson). Ezután, fáradalmainkat kipihenvén, nekikezdtünk a Munkának. A munkagödröt a víznyelőtől arrébb, a sziklafal mellett kezdtük el mélyíteni, s a kitermelt anyagot a víznyelőbe deponáltuk, minekfolytán a bontás mellett előbb csak járkálni lehetett kényelmesen, majd ülni és feküdni is. Az első néhány tucat vödör után beleütköztünk abba a törmelékrétegbe, ami miatt az elődök is abbahagyták a bontást. A helyzet ezután folyamatosan romlott. Egy-két nap múlva már rémülettel vegyes megdöbbenést keltett, mikor a gambik közül előbukkant egy-egy vödörnyi föld. A műszak idejének nagy részét ekkortájt 50-150 kilós gambik rángatásával morzsolgattuk, innen a barlang nevének 1.00-ás verziója: Gambihalmi-barlang. A hatodik napon azonban két kő között lyuk támadt, ami aztán a ma Öltözőnek titulált első kutricában folytatódott. Augusztus 6-án, a bontás hetedik napján pedig (micsoda párhuzam!) lőn a Bejutás. Az Öltözőből néhány tucat gambit kihajigálva-kirángatva-lerugdalva sikerült lejutni a Szűköleten keresztül a Váróterembe, ahol a lendület néhány órára elakadt, mivel nem tudtuk eldönteni, merre is haladjunk tovább. A nem működő ötletek kipróbálása után némi nehézség árán László Róbert átkelt a Jóreménység-fokaként elkeresztelt borzalmon, majd visszatérve (a kb. 80 cm-es utat alig 30 perc alatt járta meg!) úgy vélekedett, hogy nyomuljunk lefelé, amiben ő rögtön élen is járt. Lélektani kötélbiztosításom segítségével leereszkedett a Jóreménység-foka utáni 3 m-es aknán, s lejutott a barlang első, meglehetősen horrorisztikus termébe. Az innen nyíló, mintegy 6 m mély hasadékon lemászva eljutott a barlang legmélyebb aknájának tetejére, ahová a kötél rövidsége és a kilátásba helyezett fenyítések miatt már nem mászott le.

Másnap nagy készülődés előzte meg az első éles túrát. A délutáni leszállás alkalmával az egyesület oszlopos tagjai és még néhány kíváncsiskodó hatolt le az ismeretlenbe velünk. A már említett, kb. 20 m mély, 60° dőlésű akna után elénk tárult a barlang egyik leghatalmasabb terme, ahonnan egy kis, viszonylag szűk járat vitt lejjebb, s pár méter után újabb, de ezúttal teljesen függőleges akna állta utunkat. A levitt kötél sajna kevésnek bizonyult, így dolgunk végezetlen kényszerültünk távozni.

A rákövetkező nap első sugarai másnapos (előző este volt a táborzárás) ámde tettvágytól buzgó barlangászokra estek. Sikerült szert tenni némi további kötélre és nittfülre, ami lehetővé tette az utolsó akna leküzdését is. A barlang ezek után már nem támasztott különösebb akadályokat elénk, eltekintve az állandó omlásveszélytől, az élesre mosott, ruha- és kézszaggató falaktól, a mobil (hordozható) fogásoktól és a stabilnak látszó álfenekek kusza hálózatától.

A barlang (igaz, helyenként kissé vad) szépsége azonban kárpótol mindenért: a főág rusztikusságát csak néha szakítják félbe visszaoldott vagy még nagyon is élő cseppkőtünemények. A teljes mélység kb. 2/3-ánál csodás, egyedülálló heliktitkert ejt egyik ámulatból a másikba, a törmelék közt pedig helyenként előbukkan a barlang nevét adó jáspisból is egy-egy darab. Szépségben a néhány nappal később bejárt oldalágak sem maradnak le: a Fa-ág leszakadt és fatörzsszerűen bekérgeződött sziklájával, a HBM-terem hófehér üregével és a barlang leghosszabb, névvel még nem bíró oldaljárata - az ott folyó patak által épített és rombolt képződményekkel - felejthetetlenek mindenki számára. Bejárása kizárólag tapasztalt (és kulturált!) barlangászok számára, felügyelet mellett lehetséges.

3.1.2. Láner Olivér-barlang

(Ferenczy Gergely)

Az 1993. év nyári és téli táborán folytattuk az előző év telén megkezdett helyszínen - az úgynevezett Műszűkület helyén mélyített aknában - a Láner Olivér-barlang feltárását (remélve a Szepesi-barlanghoz vezető átjáró megtalálását). Folyamatos ácsolás mellett az aknát 8 méter mélységűre növelve december 29-én 15 méteres szabad légteres hasadékba lyukadtunk, mely K-i irányban lejtett lefelé. Sajnos a járattalpat törmelék töltötte ki. Mint kiderült a feltárt szakasz visszatér a Láner Olivér-barlangba, annak Egeres-aknájába. A társaság rendkívül elkeseredett a másfél éves munka "eredményén", illetve eredménytelenségén, ezért az aznapi bontóbrigád nagy része hazaindult. Azonban három lelkesebb kutató (Bátori Károly, Ferenczy Gergely, Kiss János) ottmaradt a helyszínen, ugyanis a repedés láthatóan a Ny-i irányban is folytatódott. Mintegy három órás bontás, ácsolás után - ami alatt intenzíven befelé irányuló huzatot észleltünk - 22 óra tájban végre megkísérelhettük az erősen omladékos, később Nyugati-átjárónak elnevezett részen az átjutást.

A járatba érkezve a Láner-barlang jellegétől elütő szakaszba érkeztünk (ez az ún. Fofó-ág), melyről először nem tudtuk eldönteni, hogy új barlang-e, vagy a Szepesi-barlang része. Körülbelül 80 méter után viszont a mosott köveken (az ún. Sári-szűkületben) agyagos ruhától származó nyomokat fedeztünk fel. Ezen átjutva kb. 10 méter után egy kb. 6 méter mély aknához érkeztünk, ahol vissza kellett fordulnunk a hátrahagyott kötelekért. Ekkor még mindig nem ismertünk rá a Szepesi-barlang Homokszifonon-túli-részére. Csak miután az aknába leereszkedtünk vált bizonyossá, hogy "megszületett" a Szepesi-Láner-barlangrendszer, csak nem az ún. Site-kürtőbe, hanem egy másik mellékágba érkeztünk. Összesen 80 méter új szakaszt tártunk fel.

Hozzátartozik a leírtakhoz, hogy a nyomokat - mint kiderült - Sári (Vadász István) hagyta hátra 1986. decemberében, amikor a szifon néhány hétig éppen nyitva volt. Azonban egy sérülés miatt akkor képtelen volt a további szabad járatokat bejárni, s utána már senki nem mászta ki ezt a kürtőt arra hivatkozva, hogy ott már járt valaki, s nem érdemes szétnézni ...

Az első bejáráson megtekintettük a lezárt 2-es szifont és "bizonyítékként" felszínre hoztunk egy 1984-ben a szifonon túl hagyott teáskannát. A felszínre érve, már a mentésünkre igyekvőkkel találkoztunk. A házban a 92-ben félretett pezsgőt - mindenki megrökönyödésére - felbontottuk, és csak ezután említettük meg a bejutás tényét.

A két barlangot összekötő járat megtalálása több okból is jelentős és tanulságos feltárás. Először is, a Bükkben ez az első barlangösszeköttetés, s országosan is csekély azoknak a barlangoknak a száma, ahol hasonló sikerült. A feltárás jó példája annak, hogy a pontos geodéziai mérés mennyit segíthet a barlangok kutatásában. Ugyanakkor nyilvánvaló az is, hogy még ha sok adat áll is rendelkezésre - pontos térképek, akusztikai vizsgálatok, levegő szagfestése, mennyezeti csatornák jelzései, egyéb morfológiai utalások, tektonikai vizsgálatok, - akkor sem egyszerű kijelölni a bontási pontot, és szerencse nélkül fabatkát sem ér a részletes tudományos feldolgozás.

A későbbiekben a Műszűkülettől a 2-es szifonig tartó szakaszt - a fiatalon, s váratlanul elhunyt barátunk - Nagy Flórián emlékére Fofó-ágnak neveztük el. A Láner Olivér-barlangból a Fofó-ágon át lehetővé válik a 3. szifon további feltárása, ami mögött további jelentős járatok feltételezhetők (lásd: 1992-es évkönyv), s valószínűnek tűnik a rendszer több más, pld. a Speizi-barlanggal való összefüggése is, melynek bizonyítása az elkövetkezendő idők munkáinak eredménye lehet.

(Lásd még: Nyugati-átjáró poligonmenetének rajza, fotó: 9-10)

3.1.3. Nyelesgambi-barlang

(Ferenczy Gergely)

A lusta-völgyi Nyelesgambi-barlang bontását 1993-ban a tavaszi hóolvadás, esőzések után folytattuk. A kora nyári munka a bedobált (!?) kövek által erősen megrongált ácsolat javítgatásával telt. A nyári táboron hozzáláttunk a bejárati akna további mélyítéséhez, és egyúttal a tavaly feltárt oldalsó, szűk akna betömedékeléséhez. A Nagy-aknát kb. 5 méterrel mélyítettük rézsút lefelé. A haladást nehezíti, hogy a repedés kb. 70 fokban lejt, és egyik oldalon aláhajló ácsolatot kell létesíteni biztosításként. A jelenlegi végponton több légteres járat van a törmelékben. További bontás szükséges a szabad járatok elérése érdekében.

A barlangban körülbelül 8 méteres mélységben a fosszilis emlős csontokat találtunk, mely valószínűleg ősszarvas maradvány (dr. Hír János közlése). Véleménye szerint iszapolási maradék vizsgálatára van szükség a barlang kitöltésének pontosabb meghatározása érdekében.

(Lásd még: vázlatrajz, fotó: 11)

3.2. Barlangvédelem

3.2.1. Jáspis-barlang

(F. Nagy Zsuzsanna)

Az augusztus elején feltárt barlang bejárását követően, jelentőségének felismeréseként azonnal felvetődött a barlang és az emberi élet védelme érdekében a bejárat lezárásának gondolata. Az őszi, téli időjárás közeledtével nyilvánvalóvá vált, hogy nagyobb munkálatokba nem foghatunk, azonban egy ideiglenes lezárást még meg tudunk valósítani. Azt is elhatároztuk, hogy akár saját erőnkből, azaz anyagi lehetőségünkből is áldozunk rá, ha nem kapunk támogatást az elvégzendő munkálatokhoz.

Az ideiglenes lezárást megkönnyítette az a helyzet, hogy eleve nehézkes a barlangba a lejutás. A bejárati szakasz három helyen is jelentősen elszűkül, s ez egy természetes szelektálást végez a lejutni kívánók között. Az egyik ilyen szűkületet szemeltük ki az ideiglenes lezárás helyszíneként, s egy nagyon egyszerű, de a bejutást megakadályozó módon le is zártuk. A szűkület két oldalán a falba ragasztott nitteket építettünk be, s erre keresztbe láncot helyeztünk, mely lakattal illeszthető össze.

A későbbiekben az ideiglenes lezárás költségeit a Bükki Nemzeti Parktól megkaptuk, s reméljük, hogy 1994-ben a bejárat biztosításához és a végleges lezárás elkészítéséhez is számíthatunk a természetvédelmi hatóság a támogatására.

3.2.2. Szepesi-barlang

(F. Nagy Zsuzsanna)

A Szepesi-barlang 1992-ben újonnan elkészíttetett zárszerkezete után azt gondoltuk, hogy jóidőre nem lesz gondunk ezzel a lezárással. Azonban nyári táborunk végén - miközben Alba Regiás vendégek túráztak a barlangban, - ismeretlen személyek ellopták a bejárati szakaszban nem messze eldugott kulcsot (csak barlangász lehetett!). Sajnos, mire az újabb kulcsot elkészíttethettük volna, szeptemberben ugyancsak ismeretlen személyek elvitték magát az ajtót is, mi több a felfogató pántot is megrongálták.

A történteket bejelentettük a Bükki Nemzeti Parknak, s támogatásukat kértük az új ajtó mielőbbi elkészítéséhez. A biztosított anyagi háttér segítségével kisiparoshoz fordultunk, és sokszori próbálkozás eredményeként sikerült az új ajtót a kerethez illeszteni. A zárszerkezet látszólag hasonló az eredetihez, azonban jelentékeny változásokat eszközöltünk rajta.

Az idegen csoportok túráztatását át fogjuk gondolni, hiszen az ajtót nyitvahagyni nem szabad, s mint sokadik tapasztalatunk bizonyította, a kulcsok idegen kézben könnyen eltűnhetnek.

3.2.3. Létrási-Vizes-barlang

(F. Nagy Zsuzsanna)

A leglátogatottabb bükki - nem idegenforgalmi - barlang a létrási Vizes-. Fokozott védettsége, a túrázók által okozott akaratlan, s akaratlagos rongálások, valamint a téli időszakban itt telelő denevérek érdekében indokolt volt korlátozni a látogatók számát (nyár elején a Vértes-teremben ismételt rongálásokat tapasztaltunk). Ezt csak a több éve megrongált ajtók visszahelyezésével remélhettük. A Bükki Nemzeti Parktól kért támogatást megkapva, októberben történt meg az ismételt lezárás (Bátori Károly és Dajka Zoltán). A Jászdózsán elkészített ajtókat és zárakat bérelt gépek és szakember segítségével hegesztettük fel az egykori keretre, rendkívül zord időjárás közepette.

3.2.4. Lilla-barlang

(Kiss János)

A Lilla-barlangot 1978. október végén tárták fel. A Borsodi Szénbányák Ig. SE Természetjáró Szakosztály Karsztkutató Szakcsoportja 1979-ben lezárta. Ez év elején, egyik túránk során a Kaszás-rétet is útbaejtettük. Ekkor vettük észre, hogy a Lilla-barlangba idegenek erőszakkal behatoltak. A bejárat és a mennyezet között lévő vaspáncéllemezt lefeszítették, és így már nem jelentett különösebb gondot a barlangot lezáró kis lakat letörése sem.

Az eset észlelése után megkerestem és tájékoztattam a barlang feltöréséről két régi bányász barlangkutatót, Kositzky Józsefet és Várszegi Sándort. Ők közölték velem, hogy nem foglalkoznak a barlang lezárásával. A továbbiakban a barlang nyitott állapotban volt április másodikáig, amikoris levettük a mintát az új vaspáncéllemez elkészítéséhez, és két nagy lakattal lezártuk a barlangot Lévai Richárddal.

A Tahy Tamás közreműködésével elkészített lemez felszerelésére április 24-én került sor. Legnagyobb meglepetésünkre valakik újra feltörték a barlangot. Egyik lakatunk nyomtalanul eltűnt. Az új vaspáncéllemezt felszereltük és az ajtót két nagy biztonsági lakattal lezártuk. Kulcsai a BNP-nél megtalálhatók.

Örömmel tölthet el bennünket az a tudat, hogy a barlangot az újbóli lezárása óta meg sem kísérelték feltörni, valamint az, hogy ez a fokozottan védett barlang a feltöréseket szemmel láthatólag károsodás nélkül úszta meg.

3.2.5. Cubákos-barlang

(F. Nagy Zsuzsanna)

A Szárdóka-hegy oldalában található Cubákos-barlangban elsősorban kezdő, tanfolyamozó csapatok túráznak leginkább. A bejáratát biztosító ácsolat 10-15 éve készült, s szükségessé vált újbóli felújítása. A nyári tábor során Reusz Gábor néhány fiatal segédkezővel hozzálátott a munkához, s közösen öt nap alatt új ácsolatot készítettek.

3.2.6. Útmenti-barlang

(F. Nagy Zsuzsanna)

A nyári tábort követően, a megmaradt ácsolatanyag egy része az Útmenti-barlangban kötött ki. Jáborcsik László és Ferenczy Gergely ugyanis szeptemberben két munkanap alatt kitermelték a bejáratba évek alatt becsúszott törmeléket, s a faanyaggal újra kiácsolták a lejárati szakaszt.

3.2.7. Szemétgyűjtés

(F. Nagy Zsuzsanna)

1993-ban ismét csatlakozni szerettünk volna valamilyen formában a Föld napi nemzetközi környezetvédelmi eseményhez. Ezért az április 22-höz közel eső hétvégén nagytakarítást végeztünk az általunk akkor látogatott barlangokban, a Létrási-Vizes-, a Láner Olivér-, valamint a Szepesi-barlangokban. Munkánk "eredményét" leszállítottuk a fennsíkról.

Az egyesületben egyénként évek óta elvárt norma a barlangok tisztaságának megóvása, tehát a hétköznapi túráinkon is nemcsak nem szemetelünk, hanem a mások által ottfelejtett, vagy szándékosan eldobált szemetet is igyekszünk eltávolítani.

3.2.8. Barlangi eltömedékelések a Kisfennsíkon

(F. Nagy Zsuzsanna)

Egyesületi tagjaink többen észrevételezték (Kiss János, Jáborcsik László) 1993. őszén, hogy az ottjártukat megelőző hetekben ismeretlen személy, vagy személyek, feltételezhetően szándékosan és (cél)tudatosan eltömedékelik a Kis-fennsík barlangjainak bejáratát. A Vénusz-, a Sajt-, a Kalapács-kői-, valamint a Csókás-réti-víznyelő-barlangot például. Az eltömedékeléseket hullott ágakkal, fűrészelt tuskókkal, nagyobb méretű kövekkel, valamint földdel végezték. A Hillebrand Jenő-barlangnál például két köbméternyi földet deponáltak a lezárásra, ami a bent rekedt telelő denevérek szempontjából is elfogadhatatlan. (Ez utóbbinál, elbeszélésük alapján, az újonnan alakult nyíregyházi Szeleta Csoport tagjai szabadították fel a bejáratot.)

Tapasztalatainkról bejelentést tettünk a BNP-nek természetvédelmi rongálás címén, valamint a megyei Déli Hírlapban írást jelentettünk meg, melyben segítséget kértünk a károkozók felderítéséhez. Sajnos, a mai napig nem tudtuk kideríteni hogy kik és miért fáradoztak a barlangokban élő állatok veszélyeztetésével mások munkáinak tönkretételén.

4. Tudományos munkák

4.1. Karszt- és barlangtani alapkutatás

4.1.1. Radonkoncentráció mérése

(dr. Lénárt László)

A méréseket a debreceni ATOMKI-val együtt végeztük. A barlangi mérőhelyek közül megszüntettük az Anna-barlangiakat, csökkentettük a Létrási-Vizes-belieket, illetve a Tavas-barlangiakat. A bükki források mérését megszüntettük, viszont a Margit-forrásban, a Jávor-kúti-forrásban és a Rejteki-forrásban heti cseréjű méréseket indítottunk meg, illetve az utóbbiban folyamatosan mérő DATAQUA műszereket is elhelyeztünk. Az első mérés eredményeit mellékeljük.

A Szent István-barlangban folytattuk a méréseket. Az 1988-93. közötti eredményeket bemutató grafikont mellékeljük.

4.1.2. Vízhozam-, csepegésmérés

(dr. Lénárt László)

Folytattuk a méréseket a Létrási-Vizes-barlangban, de az eddigieknél ritkábban. Éppen ezért évi feldolgozást nem készítettünk, a teljes mérési időszakot kívánjuk a közeljövőben feldolgozni.

A Szent István-barlangban 4 helyen mértünk havonta. Az eddig (1990-től) elvégzett méréseinkről készített diagramot mellékeljük.

A Rejteki-forrásnál hetente végeztetünk hozamméréseket. A 2-3 évre tervezett vizsgálatokról azok befejeztével tudunk beszámolni.

A Szepesi-Láner-barlangrendszer Tó előtti részén a forrás hozamának mérését nem sikerült megoldani.

4.1.3. Hőmérsékletmérés

(dr. Lénárt László)

A tapolcai Tavas-barlangban levő Termál-forrásban folyamatos mérést végzünk az eddigi esetenkénti mérések helyett.

Az Anna-mésztufabarlangban a méréseket befejeztük. A vízhőmérsékleti értékek feldolgozását 1994-re tervezzük.

A Létrási-Vizes-barlangban a mérések az eddigieknél ritkábban történtek, éves értékelést nem készítettünk. Az összes mért adat feldolgozása a közeljövő feladata lesz.

A nyár folyamán a bükki forrásokban végzett méréseket befejeztük. Ezek továbbfejlesztéseként a Rejteki-, a Margit- és a Jávor-kúti-forrásokban heti gyakoriságú mérést indítottunk meg. Kiértékelése a következő év feladata lesz.

A Szent István-barlangban folytattuk a hőmérséklet méréseket. Az 1989-93. közötti adatokat grafikusan mellékeljük.

A Szepesi-barlangba beépített hőmérők leolvasása esetleges volt.

4.2. Megfigyelések

4.2.1. Forrásészlelés

(F. Nagy Zsuzsanna)

1992. szeptemberétől az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság megkeresésére hozzáláttunk négy bükk-fennsíki forrás vízhozamának, valamint hőmérsékletének észleléséhez. Kéthetente mértük a Róka-, a Disznós-, a Bolhási-, valamint a Jávorkúti-forrást. A felszíni körtúrát legtöbbször F. Nagy Zsuzsanna, Ferenczy Gergely, Vincze Klára, File Ferenc, Botos Zsolt és Dajka Zoltán tették meg. Az elmúlt évi adatokat már érdemes közzétenni, bár e nélkül is megállapítható, hogy az évtizedes csapadékszegény időjárás (s talán más ok is) a barlangokban és a felszíni forrásokban egyaránt igen kevés víz mennyiségét teszi észlelhetővé.

A dokumentálást segítendő - Botos Zsolt csoporttársunk készítette - táblázatban adjuk le a jelentéseinket.

(Lásd még: hozam és hőmérséklet grafikon)

4.3. Kutatási módszer- és eszközfejlesztés

(F. Nagy Zsuzsanna)

Egyesületi munkáink ezévben nem igényelték újabb módszerek kidolgozását kutatásaink során. Folyamatos karbantartás mellett működik a láncfűrészünk, az aggregátorunk, az akkumulátoros (HILTI) fúrógépünk. A barlangjárást segítő eszközök közül rendelkezésünkre állnak a kötéltechnikai bejáráshoz szükségesek, s csupán 20 darab nittfület vásároltunk ezévben, melyek a Jáspis-, valamint a Szepesi-Láner-barlangrendszer Fofó-ágába lettek részben beépítve.

5. Dokumentációs tevékenység

5.1. Nem új feltárásokra vonatkozó leírások

5.1.1. Állapotfelmérés

(F. Nagy Zsuzsanna)

A Barlangtani Intézet megbízására 1993-ban egyesületünk elvégezte a Balekina-, a Szamentu-, a Láner Olivér- és a Szepesi- (Kovács Zsolt), valamint az Anna-, a Szent István- és a Létrási-Vizes-barlang (dr. Lénárt László) állapotfelmérését. A barlang-nyilvántartó lap kódlistája alapján Kovács Zsolt számítógépes táblázatban foglalta össze az adatsorokat, mely országosan elismertté vált. Az állapot-felmérési adatok jól kiegészítik barlangjainkról készített törzskönyveinket is.

A Láner Olivér-barlang fokozottan védetté nyilvánítása érdekében kérelmet, s egy Kovács Zsolt által írt összefoglaló javaslatot juttattunk el a BNP-hez, melyre a Barlangtani Intézet nemet mondott azzal az indoklással, hogy a jövőben várhatóan egy rendszert alkot majd a már fokozottan védett Szepesivel, így ez a lépés most szükségtelen. Mint igen hamar kiderült, nekik lett igazuk. Ugyanis az erről szóló levél az összebontás másnapján érkezett ...

5.1.1. A Balekina-barlang kutatásának eredményei

(Kovács Zsolt)

A helyszín:

A barlang bejárata a Bükk hegységi Nagy-fennsík keleti részén, a Garadna-völgy déli oldalában, az újmassai Őskohóhoz ÉÉK felől betorkolló völgynek a fennsíkhoz kapcsolódó völgyfőjében, egy töbör déli oldalában nyílik kb. 550 méter Btszf. magasságban. Közelében helyezkedik el a művelés alatt álló Nyavalyás-tetői dolomit külfejtés, valamint a Bükk újonnan feltárt nagy barlangjának, a Jáspis-barlangnak bejárata (ábra). A Balekina-barlang bejárata a karsztos és nemkarsztos középső-triász korú kőzetek határán (Hámori Dolomit Formáció Nyavalyási Mészkő Tagozata, ill. Szentistvánhegyi Metavulkanit Formáció) található. (A formációkat a Magyar Rétegtani Bizottság által elfogadott legújabb megnevezésekkel említjük.)

Kutatási előzmények:

A barlangot a Miskolci Egyetem Karszthidrológiai Szakcsoportja barlangkutatói tárták fel 1979-ben, a bejárati töbör déli oldalán egy szűk repedés agyagos eltömődésének átbontását követően. 1980-ban a 250 méter hosszban, 88,8 méter bejárat alatti mélységig felmért üregről a főjáratok kontúrját ábrázoló alaprajzot és oldalnézetet készítettek, melyen a befoglaló kőzettípust is feltüntették, s elkészült a barlang bejárási útmutatója is (Gombor L.-Csernyák A. 1982.). A további kutatási tevékenység abbamaradása következtében az 1980-as évek végére a barlang bejárata eltömődött.

1990. márciusában a egyesületünk tagjai újranyitották a bejáratot, majd 1992. tavaszán - a teljes ismert járathálózat kiterjedésének pontos meghatározása céljából - Kovács Zsolt vezetésével elkezdték a barlang geodéziai újramérését és a tájékozódást szolgáló részletes térképezést. Közben számos morfológiai, földtani megfigyelést, mérést végeztek a barlangban és felszíni környezetében. A megkezdett munkát a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat anyagilag is támogatta. A felmérés előkészítésében és segítésében Botos Zsolt mellett Ferenczy Gergely, Jáborcsik László, Bogsán Ákos és Bogsán Zsolt végzett számottevő munkát.

A barlang felszíni környezetének földtani viszonyai:

A Nyavalyás-tetőn és környékén Balogh K. (1964., 1981.) szerint alsó-triász mészkő (Ablakoskővölgyi Formáció), középső-triász anizuszi dolomit (Hámori Dolomit Formáció) felső részén vékonyrétegű sötét mészkővel, dolomitbreccsával (Sebesvízi Konglomerátum Tagozat) illetve ladini eruptívumok (Szentistvánhegyi Metaandezit F.) fordulnak elő. Publikált térképen a dolomitösszlet mészkő tagozatai nincsenek feltüntetve, ezért a terület alapos megismerése céljából a barlang környékén földtani felvételt végeztünk (lásd ábra). Az észlelést nehezítette, hogy az eruptív összlet törmeléke a völgyekben és a lejtőkön mélyen lehúzódik, esetenként elfedve a kőzethatárokat, a terület jelentős része pedig talajjal fedett. Az eruptív összlet rendszerint világosszürke, helyenként sárga dolomitfoltos, mállott felületén kipreparálódott csigahéjakat tartalmazó mészkővel érintkezik. Egy helyen, a Jáspis-barlang lejáratánál található meg egy fekete, 0,5-2 cm vastag sárgás márgalemezekkel tagolt mészkőváltozat szálkibúvása. A törmelékből előkerült néhány mészcementált dolomitkonglomerátum darab is.

A barlangi geodéziai mérések és térképezés eredményei:

1993. augusztusáig 512 méter hosszban, 90 méter alatti mélységig mértük fel a barlangot állandósított mérési pontok elhelyezése után, függőkompasz, fokív és mérőszalag segítségével, a legnagyobb pontosság igényével. Három nehezen járható, a felszín felé tartó, még fel nem mért mellékággal együtt a barlang ismert hossza meghaladja a 600 métert.

A mérési pontok koordinátáinak számításához és a térképváltozatok tisztázati rajzainak elkészítéséhez számítógépet használtunk. A bemért pontok koordinátáinak a tervezőprogramba való beolvastatása után a járatok kontúrvonalainak és részletpontjainak gépre vitele digitalizáló eszközzel történt, a Kovács Zsolt illetve Botos Zsolt mérethelyes helyszínrajzai alapján. Ily módon készült a barlang alaprajza.

Csupán a mérési sokszögoldalak sarokpontjának koordinátái alapján is készíthetők a barlangról fontos információkat nyújtó síkbeli és térbeli nézetek. Így került kiválasztásra a poligonpontok függőleges tengely körüli forgatása alapján az a speciális nézet, amely a barlangot a legkeskenyebb oldalirányú kiterjedés felől mutatja, a járatkontúrokkal kiegészítve (lásd ábra). Szembetűnik a rajzról, hogy ez a bonyolult, többszörösen elágazó járatrendszer egy kb. 290/60° dőlésirányú repedés mentén helyezkedik el. A barlang mai képe a kezdeti üreget formáló utólagos hatások (barlangi patak eróziója, főteomlás) eredményeképpen alakult ki.

A barlang morfológiai jellemzői:

A barlang folyosói a bejárati szakasz kivételével tágasak, gyakoriak az 5-10 méter széles, 5-10 méter magas járatok. Jellemző főteforma a mennyezeti csatorna. Jól észlelhető a befoglaló hasadék felső, több 10 m²-es szakaszokon meglevő, síkot közelítő lapja a járatok NyÉNy-i oldalán. Gyakoriak az omladékos szakaszok, a főtefelharapózás a gyengébb állékonyságú szakaszokon. A járattalp lépcsőzetesen tart a mélyebb szakaszok felé, eróziós bevágódásokkal, csorgákkal tagolt, legnagyobb letörése közel 20 m;ter (Nagyakna). Az oldalfalak kipreparálódott rétegfejekkel, réteglemezekkel. örvényüstökkel tagoltak, szivárgó vizek által korrodáltak vagy cseppkőlefolyásokkal borítottak.

Földtani jellemzők:

A barlangot három jól elkülöníthető kőzettípus foglalja magába. A barlangban lefelé haladva:

  1. Világosszürke, dolomitos mészkő: Tömött, mikrokristályos, szilánkos törésű, mállottan barnás árnyalatú, helyenként kalciteres kőzet. A bejárathoz közeli részeken fagyhatásra igen erősen aprózódik, szögletes darabokra esik szét. Alapanyagában gyakoriak a kb. 0,5-1,5 cm átmérőjű barna, hengeres formájú maradványok, feltehetően a Kolosváry G. in: Balogh K. (1964.) által leírt Triadophyllum sp. kovásodott korallok, melyek az oldalfalakon kipreparálódtak, a fal síkjából 1-2 cm-re kiállnak. A kőzetet helyenként 1-2 mm vastag sötétbarna agyaglemezek, ill. 1-5 cm vastag agyagos közbetelepülések tagolják. A képződmény a Hámori Dolomit Formáció Nyavalyási Mészkő Tagozatához sorolható.
  2. Mészcementált dolomitkonglomerátum: Fehér mészcement mátrixban enyhén kerekített, többnyire 2-4 cm átmérőjű, szürke dolomit illetve dolomitos mészkő darabok, a 34-es terem főtéjében (a szürke mészkő határához közel) 30-50 cm-es tömbök. Helyenként agyaglemezek, vörösagyag betelepülések (Nagyakna) tagolják. A képződmény a Sebesvízi Konglomerátum Tagozathoz sorolható.
  3. Fekete, márgalemezes mészkő: Erősen tömött, tiszta mészkő, helyenként 2-3 mm vastag limonitos agyaglemezekkel, 10-50 cm-enként 1-2 cm vastag sárgás márga-mészmárga betelepülésekkel. (Ez a képződmény található a felszínen a Jáspis-barlang bejáratánál is.) Formációba sorolása bizonytalan.

A járatok kitöltései:

A szilárd kitöltésben megtalálhatók a barlangot befoglaló kőzetek leomlott, legurult tömbjei, főként a dolomitkonglomerátum illetve a szürke mészkő 1-2 cm-estől több m³-es darabjaiig. Legnagyobb közülük a Nagyakna tetején keresztüldőlt, kőhidat alkotó szürke mészkő kb. 10x3x2 méteres tömbje. A kívülről behordott kőzettörmelék döntő része vörös porfirit (metaandezit) és diabáztufa (metabazalt-tufa). A törmelékben jáspis is előfordul, 1-10 cm-es darabokban. Dolomit darabok elvétve találhatóak. Gyakoriak az oldalfalakra kirakódott, odacementált kavicsos-homokos üledékfoszlányok, az egykori magasabb feltöltést tanúsítva. A finomabb szemcséjű kitöltést kevés homok és jelentős mennyiségű kőzetlisztes agyag adja, néhol az oldalfalakat is bevonva. Helyenként kenhető vörösagyag fedi a járat oldalát.

A cseppkőképződmények aránytalanul oszlanak el a barlangban. Az álló-, függő-, szalmacseppkövek és heliktitek főként a 34-es terem környékén találhatók, máshol a kérgek, bevonatok dominálnak. Több m²-nyi felületet borítanak visszaoldott cseppkőlefolyások a lejárati részben és a Nagyakna tetején, darabjaik a törmelékben is gyakoriak.

A barlang vízfolyást ritkán vezet, de a csepegés állandóan jelentős.

A barlangot kialakító folyamatok:

Méréseink és megfigyeléseink alapján a járatok kialakulásának fő tényezői:

  1. tektonikus preformáció (kb. 290/60° dőlésű repedés)
  2. áramló karsztvíz (főtekarros formák)
  3. nemkarsztos térszínről érkező vízfolyások eróziója, üledéktranszportja (a járattalp lépcsős kimélyítése, csorgák, üstök, a lerakott üledékek ismételt kimosása, áthalmozása)
  4. a meggyengített főterészek omlása (omladékos zónák)
  5. beszivárgás (cseppkövesedés, visszaoldás)
  6. antropogén hatások, bányászati robbantások (cseppkőtöredezés, törmelékmozgás)

További kutatási és barlangvédelmi tevékenység:

A barlang jelenlegi mélypontján továbbkutatás esetén még jelentős ismeretlen járatszakaszok várhatóak. Érdemes a járatrendszer további, elsősorban axonometrikus térképi megjelenítése a bejárás és a tudományos kutatás segítésére. A barlangot befoglaló kőzetrétegek további tanulmányozása, a közeli Jáspis-barlang rétegsorával való korrelálás a terület kőzetféleségei települési rendjéről adhat pontosabb információkat.

A barlang időszakosan művelt dolomit külfejtés közvetlen közelében helyezkedik el. A robbantások keltette rezgések omlásokat idézhetnek elő a barlangban, lehetetlenné téve a további kutatást. Ebben a problémában a bányát üzemeltető vállalkozás és a természetvédelmi hatóság egyeztetésére van szükség.

A bejáratot természetvédelmi, balesetvédelmi célból le kell zárni!

(Lásd: melléklet)

5.2. Nem új barlangokra vonatkozó térképek

5.2.1. A Láner Olivér-barlang térképezése

(Ferenczy Gergely)

Az idén befejeztük a Láner Olivér-barlang térhatású rajzát, amelyet mellékelünk. Az új feltárást, a Szepesi-Láner-barlangrendszert összekötő Fofó-ágat, természetesen még nem tartalmazza.

(Lásd: melléklet)

5.3. Fotódokumentáció

(F. Nagy Zsuzsanna)

Mint évkönyvünkben is látható fényképek is bizonyítják, új és régebbi feltárásainkról, csoportéletünkről a továbbiakban is rendszeresen készülnek (leginkább dia-) felvételek. Elsősorban Kovács Attila, Ferenczy Gergely és F. Nagy Zsuzsanna áldozza a legtöbbet erre a célra. Elmondható, hogy a feltárásokat követően általában néhány héten belül elkészülnek az új barlangokról a sorozatok, melyeket elsőként természetesen csoportgyűléseinken vetítünk le. Sajnos, egy esetleges kiadvány készítéséről ebben az évben is csak beszéltünk, s anyagi okok miatt a kivitelezést nem tudtuk megoldani.

5.4. Filmdokumentáció

(F. Nagy Zsuzsanna)

Immár második éve, hogy egyesületi tevékenységünkről baráti alapon folyamatosan videofelvételeket készít Kutas Tamás, melyeket csoportgyűléseinken mindannyian láthatunk. A kutatóházról, a Szepesi-, a Láner-, a Vizes-, a Jáspis-barlangról, a szilicei-fennsíki túránkról, illetve a leszállásaink előkészületeiről vannak videodokumentációk.

A nyári táborunkon meghívásunkat elfogadva Létrásra látogatott a Magyar Televízió Zöld Pont Szerkesztősége. Rendszeres - a szabadidő-sportokkal foglalkozó - műsorukban közel öt perces tudósítás volt látható a barlangász-táborról, a Láner Olivér-barlangról és a "Szepesi-átjáró" keresésének munkálatairól.

5.5. Technikai adatok

5.5.1. A Jáspis-barlang beszerelési vázlata

(Veres Imre)

I

KH5

E6

 

 

K12

EN-ről

3 m KGy kő átkötve,
30 cm-es puffer

II

KH7

E15

E8

 

 

 

 

K45

EN

2 EN

CsN kb. 1,5 m,
fül ajánlott

III

E4

E25

 

 

K33

2 EN

EN

5.6. Publikációk

(dr. Lénárt László, F. Nagy Zsuzsanna)

Egyesületünk tagjai szakkonferencián, ismeretterjesztő céllal, stb. ezévben is számos publikációt jelentettek meg. "A bükki barlangok kutatásának, védelmének és hasznosításának legújabb eredményei" címmel 1993. november 11-13. között a Miskolci Egyetemen megrendezett konferencia kiadványának első kötetében dr. Lénárt Lászlónak és Botos Zsoltnak jelent meg anyaga. További öt írás az 1994-ben kiadandó második kötetben jelenik majd meg.

(Lásd: melléklet.)

Botos Zs.: A Barlangi Mentők Észak-magyarországi Egyesületének tevékenysége az alakulástól napjainkig = A bükki barlangok kutatásának, védelmének és hasznosításának legújabb eredményei. BNP - MKBT - ME kiadvány, 1993. I.

Lénárt L.: Felhívás = MKBT Műsorfüzet, 1993. márc.-ápr. 3.

Lénárt L.: Az Oktatási Szakosztály hírei = MKBT Műsorfüzet, 1993. márc.-ápr. 5-6.

Lénárt L.: Országos Tudományos Diákköri Konferencia = MKBT Műsorfüzet, 1993. júl.-aug. 8-9.

Lénárt L.: Az Oktatási Szakosztály tájékoztatója = MKBT Műsorfüzet, 1993. júl.-aug. 8-9.

Lénárt L.: Az Oktatási Szakosztály hírei = MKBT Műsorfüzet, 1993. szept.-okt. 13.

Lénárt L.: A bükki barlangok kutatásának, védelmének és hasznosításának legújabb eredményei = MKBT Műsorfüzet, 1993. nov.-dec. 3-7.

Lénárt L.: Oktatási hírek = MKBT Műsorfüzet, 1993. nov.-dec. 18.

Hazslinszky T. - Lénárt L.: Barlangi idegenvezetői ismeretek = MKBT - KTM kiadv. 1993. (Hetedik, javított és bővített kiadás)

Hunyadi I. - Csige I. - Géczy  G. - Hakl J. - Lénárt L. - Törőcsik I.: Barlangterápián résztvevők radondózis terhelése Magyarországon = XVIII. Sugárvédelmi Továbbképző Tanfolyam, Balatonkenese, 1993. május 12-14.

Szabó I. - Lénárt L.: Környezet- és természetvédelmi tevékenység a Miskolci Egyetem Hidrogeológiai - Mérnökgeológiai Tanszékén = Környezetünk védelméért '93., Ráckeve, 1993. szeptember 28-29.

Hakl J. - Lénárt L. - Hunyadi I.: Radon measurements in caves and springs located in the area of the Bükk National Park = A bükki barlangok kutatásának, védelmének és hasznosításának legújabb eredményei. BNP - MKBT - ME kiadvány, 1993. I.

A megyei terjesztésű napilapokban, az Észak-Magyarországban, valamint a Déli Hírlapban F. Nagy Zsuzsanna tudósításai és hírei jelentek meg az MLBE tevékenységéről. Többek között a nyári kutatótáborról és a gyerektáborról, előadásainkról, egyesületi életünkről, s a már említett konferenciáról.

(Lásd: melléklet)

A fenti híradásainkról és egyesületi tevékenységünkről a Heves-Borsod-Nógrádban sugárzott Miskolci Rádió három ízben nagyobb lélegzetű felvételt, tudósítást adott le.

6. Csoportélet

6.1. Élménybeszámolók túráinkról

6.1.1. Hazai túráink

6.1.1.1. Az Upponyi-szoros barlangjaiban

(Kovács Attila)

Legutóbb a '60-as évek közepén az Úttörő Kék Túra teljesítése kapcsán jártam az Upponyi-szorosban, végiggyalogolva az akkor még száraz völgytalpon, amely ma már a Lázbérci-víztároló medrének fenekét alkotja. Az egykori tikkasztó nyári nap emléke mára egy elviselhetetlenül hosszú falu (Dédestapolcsány), és egy várva várt, de kiszáradt - talán sohasem bővizű - forrás képében maradt meg bennem. Az Upponyi-hegységet átszelő Csernely-patak völgyének É-i végén levő - a hegység méreteihez alig illő - hatalmas szurdok képe már kiesett, legfeljebb Útikalauzok fényképeiről ismertem. E szurdok bal oldali kb. 45°-os kopár karsztlejtője az ismertebb, itt találhatók az ősmaradványos üregek, mi azonban ez alkalommal a jobb oldali - több lépcsőben 80-100 méterre emelkedő - függőleges, barlangszádákban bővelkedő sziklafalakhoz készültünk.

Április 18-án, vasárnap, hárman - Kozma Gyuri, Rolek Alfi és én - indultunk autóval Mályinka irányában, keresztül a Bükkön, barlangnézőbe. A ragyogó napfényes időben, a lombjukat még nem bontott fák között jól látszottak az Északi-Bükk - sziklát kereső szemünknek - kellemes látványosságai: a Kemesnye-tető sziklás oldalában tátongó szádák, a Dédesvár tekintélyes falai. Dédestapolcsány után, a víztároló megkerülése miatt Nekézsenyen, Sátán, Borsodbótán keresztül autózva jutottunk el a vízzel elárasztott egykori út miatt zsáktelepüléssé lett kis faluba, Upponyba. A kocsmában hallhattunk néhány hátborzongató történetet a szoros D-i fekvésű lejtőjén "megesett" viperamarásokról; szerencsére mi a másik oldal felé igyekeztünk. A keresett szurdok a falu utolsó házaitól 200 méterre kezdődik. Az autót a sorompó előtt hagytuk és rögtön overálba öltöztünk. Még lent a patak partján találkoztunk az Upponyi Tájvédelmi Körzet vezetőjével, aki - miután megtudakolta mire készülünk - felhívta a figyelmünket egy hollófészekre. Lentről szemügyre véve a délelőtt árnyékban levő falakat, kiválasztottunk egy több szádát is mutató szakaszt, majd remélve, hogy a fészkelő madarakat nem háborgatjuk nagyon, nekiindultunk a meredek omladékos lejtőnek.

Felszenvedtünk a hátizsákokkal a 30 méternyi magasságban levő legbiztatóbbnak látszó üreghez, és valóban: pár méter szintes szakasz után egy üstösen oldott falú jókora üreghez jutottunk. A mára gömbsüveg alakú sziklafülkévé csonkult egykori barlang mennyezete 3-4 méter magasságú lehetett. A szabályosan gömbös, méternyi, oldásos bemélyedések alsó részein agyagos, homokos kitöltésmaradványokat, a fülke aljában szintesen és lefelé tartó járatokat láttunk. Némelyiket megpróbálták már bontani is, az egyik agyaggal feltöltöttet mi is megkapirgáltuk, de eredmény nélkül. Szétnéztünk a szomszédos sziklafalakon is, megkíséreltünk szintben eljutni egy másik barlanghoz. Nem sikerült, lementünk amíg muszáj volt, aztán egy hasadék mentén felmásztunk egy nagyobb, lapos teraszra. Itt több barlang nyílt, de a legnagyobb sem volt 8 méternél hosszabb. Visszaereszkedtünk dupla szálon dülferezve, majd ismét le kellett mennünk csaknem a patak szintjéig, hogy feljuthassunk egy másik útvonalon egy nagyobb sziklafalhoz. Ezt a falat sziklamászók használhatják gyakorló terepnek. Ennek bizonyítéka az egyik fán elhelyezett emléktábla, társuk balesetének szomorú mementója. A sziklafal aljában több barlangot láttunk, sőt itt találtuk meg az aznapi leghosszabbat. Ennek lapos bejáratát követő rövid feltöltött főágából egy négykézláb és hason "járható" oldalág indul, melynek valamivel magasabb keresztága egyrészt a külső sziklafal felé haladva törmelékben, másrészt a hegy belseje felé cseppkőkéreggel eltömődve vakon végződik. Ez utóbbi részben lehet esetleges továbbjutást keresni (a cseppkőbekérgezés miatt vésővel).

Ezzel el is telt a nap, a magasabb szinteken lévő teraszokat és sziklafalakat, amelyek lentről is látható szádákat kínálnak még, már csak egy következő túrán keressük föl.

(Lásd: fotó 14-16-ig)

6.2. Külföldi túráink

6.2.1. Szlovénia

Az idén - egymástól függetlenül - egyesületünk tagjai két külön szervezett csoportban is jártak Szlovéniában, csaknem ugyanabban az időben, nagyjából azonos útvonalon és részben ugyanazokban a barlangokban.

6.2.1.1. A klasszikus karszt: Szlovénia barlangjaiban

(Kovács Attila)

Résztvevők: Ferenczy Gergely, Nagy Zsuzsanna, Mogyorósi Judit, Kovács Attila, Kovács Attiláné, Kovács Mátyás + két Trabant. Ez utóbbi résztvevőknek csaknem két napra volt szükségük az előbbiek helyszínre szállításához. Az útvonal első nap: Miskolc, Budapest, Vasvár, Csehi, ez kb. a távolság fele, majd másnap Vasvár, Zalalövő, Hódos, ... és szinte észrevétlenül átlépünk Szlovéniába. További útvonalunk: Maribor, Ljubljana, némi tévútra igazítás után Planina, majd végül Laze. (Utóbb tudtuk meg: Szlovéniában 5-6 Laze is van, az egyik szerepel a térképen, a másik nem. Ráadásul az egyik térképen az egyik szerepel, a másikon egy másik.) Végül is, megérkeztünk: a lazei Speleo Camp-et kerestük, úgy tűnik megvan. Érdekes, szép, nyugodt hely, a háznál senki, angol levél a garázsajtón. Este 10 körül megjön a házigazda (és kempingtulajdonos), angol vendégeket vár, mi maradunk. A hideg/meleg vizes blokkal kiegészített kis kemping díja 8,-DM/fő/nap.

A házigazda útmutatása alapján másnap a Mackovica barlangba megyünk. Sétabarlang - mondja - közel a faluhoz. Könnyen odatalálunk: kis töbörben nagy száda, majd tágas járatok és egy-két szűkület után hatalmas (120 méternyi) omlásos kialakulású terem, megszakítva egy egykori folyómeder szintes ágát. Sok a cseppkő, de minden száraz, víz itt valószínűleg csak tavasszal lehet.

Délután szétnézünk a környéken. A hegy, amint táborozunk a Planinai-polje fölé magasodó kis tető. A szomszédos, még Laze-nál is kisebb falu, Logarcev házai alig magasabbra épültek mint a tavaszonta valószínűleg elöntött polje szintje. Ilyen, hegyek közé szorult apró alföld nálunk nem található, csaknem szótlanul barangolunk a horhosokkal szabdalt víznyelős kis síkságon.

Este a kemping falára kifüggesztett barlang-térképek után érdeklődve kiderül, hogy azok nagy része egy jelzett ösvény mentén elérhető. Másnap tehát ezekhez indulunk, ha lehet, mind az ötöt bejárjuk. Térkép nélkül keresgéljük a piros háromszög jelzést, nem találjuk, találunk azonban mesés karrmezőt, töbröt töbör hátán és szűz barlangokat. Az egyik, az apró bejáratán beejtett kő hatására zeng-bong mint egy nagy terem. Mire elhatározzuk, hogy legalább ezt megnézzük, Gergő megtalálja a jelzést, de már csak egy barlangra van idő (mivel tovább akarunk utazni a Vilenica-barlanghoz, ahol kevesebb komforttal ingyen táborozhatunk). A jelzés mentén az első lyuk a Stota jama (100-as jelű barlang) bejárata. Pár méternyi ferde ereszkedés után jobbra-balra szintes ágú, kicsi, cseppköves barlangba jutunk. Ez is száraz, bár a cseppkövek állapota jó, színük üde. Biztosan szokott itt víz lenni, csak nem most. Most leginkább meleg van. Mire lefotózzuk a jobb oldali szintes ág minden zegét-zugát az idő elszáll és kiderül, hogy a bal oldali sokkal rövidebb ágban sokkal szebbek a cseppkövek.

Gyors csomagolás után irány a Vilenica-barlang (kb. 50 km). Útközben azért megállunk a Postojna-barlangnál. A Baradlánk egykori nagy vetélytársa ha hosszban végül nem is tudta megelőzni azt, de show-ban sikerült. Szálloda, étterem, parkoló, sétány, park, árusok, pavilonok tömkelege. A barlangba is bemegyünk: a vasrácsig. Egyrészt már 7-kor bezárt, másrészt 20,-DM a belépő. Egy diasorozatot azért veszek róla. A barlang körül nagy táblák hirdetik a Predjama (a híres, barlang elé épült rablólovag vár) látnivalóit. Ide az még 10 km, inkább tovább indulunk.

Divaca helyett Storje felé menve, Sezana után gyanítjuk, hogy eltévedtünk. Gyanúnk alapos: az úmenti tábla szerint "Olaszország 2 km". A két térképünk kétfélét mutat, bár tudjuk, hogy valahol "itt" vagyunk. Egy legvalószínűbbnek tetsző úton aztán rövid keresgélés után célba érünk. A Vilenica-barlang előtti háznál zajos mulatozó társaságot találunk, de előkerülnek a barlangászok is. Kedvesen, vendégszeretően fogadnak. Tudnak rólunk, faxunkat vették, az ő válaszukat itt olvassuk angolul. Portugáliában expedícióztak, ezért most csak "kicsit" tudnak velünk foglalkozni. Ez a "kicsi" hat barlangot jelent négy nap alatt.

Letáborozunk, az ünneplő tömeg szerencsére elvonul, nyugodt az éjszakánk.

Másnap az első program a Lipiska jama, azaz a Lipicai barlang. (Lipica, a 400 éves lótenyésztő hagyományokkal rendelkező kis falu itt van 2 km-re.) A felszín: lenyűgöző karros plató, apró fákból álló zöld, de csontszárazan zörgő erdő, rengeteg töbör, többen nyílt száda rövid járatokkal. Ezekkel itt nem foglalkoznak, csak amelyik rögtön nagy barlangot ad. A barlangba sokadmagunkkal megyünk. Vagy a mi kalauzolásunkkat összekötötték a saját munkáikkal, vagy egyébként is ide készültek és egyúttal minket is levittek. A 4-5 méteres aknaszájban beszállva a kötélbe, kb. 12 m ereszkedés után egy nagy terembe jutunk, tele hatalmas, öreg, porló cseppkövekkel. A járatok tágasak, jócskán gyalogolunk, mire az első szűk szelvényben levő lezáró ajtóhoz érünk. Belül megértjük a lezárás okát: a közeli Olaszországból átránduló "barlangászok" olajfestékkel felkent öles betűkkel megörökített emlékei 100 m²-eket tettek tönkre. A "nagy faliújság" után ferde falon több nitten át csomóval ereszkedünk (kifelé már a frissen beszerelt vaslépcsőkön jöttünk), majd leérünk a hatalmas cseppkőoszlopok hatalmas termébe. Alatta, omladékon átvezető szűkületen érünk az Új részbe (1977. óta új), ami egy 4-500 méter hosszúságú lejtős folyosó. Alján cseppkőlefolyás, agyagbevonattal. Magassága 6-8 méter, szélessége 10-15 méter, sima falú, egyenletes szelvényű. Apró kristályok a falon, a heliktitek és a néhány cseppkőcsoport elvész a hatalmas méretek mellett. Amíg mi nézelődünk és fotózunk, a helybeliek karbid-meszet szednek, lépcsőt gyártanak.

Délután megnézzük a Vilenica-barlangot. Az egykori egyetlen kiépített barlang hírnevét a Postojna "felfuttatása" homályosította el. Érdemtelenül. Csak a turista szakaszba megyünk, de ez is káprázatos. Lenyűgöző méretek, lenyűgöző cseppkövek. Hideg levegő tó, belül üres cseppkőzászlók, színgazdagság.

Este barátkozásképpen pálinkázunk a büfében a házigazdák éppen jelenlevő képviselőivel.

Reggel 8-kor megjön Peter, aznapi túravezetőnk, irány a Jama v Partu pri Ogradi. A viszonylag kis (méternyi) szádából 40 métert ereszkedünk szabadon. Kiszalagozott útvonalon (nálunk, a József-hegyi-ben látta az ötletet) a rövidebb szintes ág bársonyosan koromfekete körjárata után a hosszabb ág is szép. Nehezen találjuk meg a cseppkőfal tetején a továbbjutás mesterségesen áttört huzatos szűkületét. Újabb hatalmas terembe jutunk. Ez még szebb, élő, a terem végének kristályfülkéje pedig fantasztikus. Peter szerint a legszebb részeket pedig nem is látjuk, oda csak Jaka - a csoportjuk vezetője - engedélyével és vezetésével mehettünk volna.

Ebéd után a Divaska jama a cél, de még előtte megnézzük a Sezanai márványbányát. Az itt bányászott kő - a nevétől eltérően, mint oly sok helyen - nem márvány, hanem piszkosfehér vagy világosszürke kövületgazdag kréta mészkő. A bányában gyémántperemű koronggal több méteres hasábokat vágnak ki belőle, s ebből készül itt sok minden: asztal, tábla a Vilenicában, söntéspult, küszöb, ... stb.

A Divaska jama környéki erdő az eddigiekhez hasonlóan zörög a szárazságtól, nem is gyújtjuk meg a lámpákat, csak lent a bejárati beszakadás hűvös mélyén. Kiépített barlang, a bejárati termének alja elegyengetett, rendezvények számára előkészített. (Itt szinte minden nagyobb barlang bejárati része ilyen.) Fentről egy fölszakadáson bevilágít a fény, de beljebb minden fekete a koromtól, mivel egykor minden kiépített ösvényt beszórtak korommal az elkóborló turisták "lebuktatására". Természetesen ezzel az elkóborlást megakadályozni nem tudták, de legalább minden kormos lett. A lámpámmal valami gond van, nem nagyon világít, alig látok, csak az útra meresztem a szemem, nincs időm szétnézni. Pedig szép a barlang, gyönyörű részleteket fotózunk, ha megállunk egy-egy percre.

A barlangtúra után Peter még megmutatta a Riskin (ha jól emlékszem rá) nevű beszakadást a közelben, pár száz méterre Divaca mellett. A kb. 200x300 m átmérőjű, 50 méteres sziklafalakkal övezett, 100 méternyi mélységű beszakadás - amely csak úgy lett a lapos mészkőfennsíkon, talán egy egykori hatalmas barlangterem beszakadásával, mivel semmilyen folyó- vagy patakmeder, vízmosás nem csatlakozik bele - elég mély benyomást tett mindannyiunkra.

Eljött az a nap is, amikor vezető nélkül indulunk barlangba. Előző nap Gergőnek megmutatták a táborhelyünktől 3 km-nyire levő Skamprlova jama bejáratát. 4-5 méternyi szádájából 60-as aknán lehet beereszkedni a szintes ágig, de megnyugtattak: a törmelékdomb miatt csak 50 métert kell ereszkedni. Megnyugodtunk, beereszkedtünk. Elég látványos az első 15-20 méter: a nagy szádán bejutó sok fény miatt dúsan tenyészik a moha és az alga, de a függőlegesen mellettünk haladó szabályos - nagyjából téglalap keresztmetszetű - oldott vályú sem csúnya. Átszereltünk a toldott-foldott köteleink számtalan csomóján, és megállapítottuk, hogy a továbbjutáshoz a maradék 15 m nem igen lesz elég. A barlangról csak egy nagy léptékű vázlatot láttunk, és a továbbjutást még meg is kellett volna keresni. Amíg Gergő a bal oldali ágban ezt keresi, addig én a jobb oldali - meglehetősen összetört, de így is - látványosan cseppköves ágban nézelődök. Később valamennyien itt bóklászunk, fotózunk. Van mit. A cseppkőoszlopok addig ismert két leggyakoribb típusa mellé (álló és függő) itt megismerjük a fekvőt is. Több kisebb példány valószínűleg mesterséges behatás következtében került ebbe az osztályozási csoportba, de sok az agyag talapzata miatt dőlt el. A barlang élete a cseppkövesedés óta elég változatos lehetett. Többször elönthette a víz, ennek legszebb példája a végponti teremben látható, amelynek falán hosszan végigvonul egy néhány cm vastag, 20-30 cm széles cseppkőkéreg. Ennek felső részén vastag ülepedett agyag, alsó ré zén pedig dús borsókő kiválás van. Hasonlót itthon is láthatunk, de nem ilyen méretekben.

A hazaiakhoz hasonlítva itt minden karsztjelenség ilyen túlzott: nagyobb, dúsabb, tágabb (csak zárójelben: érdekesebb, szebb). Mindennek betetőzése az utolsó napra hagyott Skociáni-barlang lett. De ne vágjunk elébe. Az utóbbi napok kánikulája után - amint azt a meteorológia előre jelezte - beköszöntött az eső, a hideg. Barlangkiránduláshoz ez éppen megfelelő, indulunk Skocjan-ba. ("Csak" a turista-szakaszba készülünk, bár még első nap Jaka felajánlott egy túrát a "kiépítetlen" részbe.) Gyorsan odaérünk, megyünk körülnézni. A fogadóépület és környéke az üzlet jegyében épült, bár messze nem akkora a show, mint Postojnán. Veszünk jegyet - a teljes árú 17,-DM - és várunk az indulásra. Az idő változatlan, hol felhős az ég, hol meg esik az eső. A környék azért így is szép: megcsodáljuk a barlang bejárata előtti 160 m mélységű szurdokot, függőleges sziklafalait, hatalmas kőhídját, a sziklafal peremén álló kis templomot, ... stb. Eljön az indulás ideje, a 100-150 főnyi tömeg libasorban követi valahová a túrav zetőt a barlanggal ellenkező irányba. Végül elérünk egy barátságtalan beton támfal aljában egy kis ajtót, itt beözönlünk. Hosszú (2-300 m) mesterséges táró után megjelenik egy-két cseppkő, majd több, de nem túl nagy szám. Aztán egy kb. 100-150 méteres enyhén lejtő teremben kanyargunk lefelé kiépített korlátok között. A terem egyetlen látnivalója a beszerelt 4-5 reflektor. A vezető megáll, 5 percig mesél valamit szlovénul. Aztán újrakezdi olaszul, majd németül. Mi okosan bámulunk a levegőbe. Elindulunk, emelkedő következik - legalább valami változatosság - majd egy nagyjából kör alakú terembe érkezünk. Ez már valami, az átmérője lehet kb. 100 m. A 20-30 m magasságban levő mennyezet hófehér, és ez a fehérség lefolyik a terem jókora - 4-5-10 méteres - cseppkőoszlopaira, amelyeknek színe sötét, általában szürke. A hatalmas reflektorok ellenére csak gyenge félhomály van a teremben. Tovább menve egy hasonló jellegű, de jóval alacsonyabb folyosón a vezető újabb mesélésbe kezd. A mondanivalója most hoss abb, de a nyelvi változatok itt sem maradnak el. Állunk és várunk, és a 17 márkánk ellenértékén gondolkozunk. Távolban egy széles nyíláson valami nagyobb terem néhány reflektora dereng. Aztán elindulunk feléjük, de csak egy sötét teremben ülő párát látunk magunk alatt. Szerpentinezünk lefelé 10 métert, 20-at, 30-at, a pára még mindig alattunk van és a reflektorok sem kerültek közelebb. Kb. 40 méter után elérjük a HIDAT. Ez a híd az, amely képes kiadványokban általában meg szokott jelenni a barlangról. A Hanke-csatorna - mely hatalmas vízeséseken át vezeti a barlangon átfolyó Reka vizét a mélybe - bejárata felett ível át 45 méter magasan. Felette a mennyezet még kb. ugyanennyire van. Bár a kis vízállás miatt a máskor a mélyben száguldó folyó harsogása most nem nyomta el az emberi hangot - nemcsak a felső, a Csendes-, hanem az alsó, a Zúgó-barlang is csendes volt - nem is nagyon akartunk beszélni. Szavunk elállt, amint végig sétáltunk a több száz méter hosszú, 90 méter magas barlangfolyosó függőleges oldalfalába félmagasságban bevágott méternyi szélességű ösvényen. A szemközti falak legalább olyan távol voltak tőlünk, mint a mélyben a folyó medre. Cseppkő nincs, vagy legalábbis jelentéktelen, csak a hatalmas tér. Mellettünk, felettünk, alattunk, körülöttünk. És sétálunk az űrben, bámuljuk lent a vizet, fent a csaknem sík mennyezetet, szemben a függőleges falakat, amelyeket csak néhol tör meg magasan egy-egy évezredekkel ezelőtti kis föld alatti patak oldalágának - most már a semmibe nyíló - szádája. De, hogy ne sajnáljuk olyan nagyon, hogy ez a csoda is véget ér egyszer, a kijárat előtt még egyszer elkápráztat a barlang. Egy kanyarban, meredek sziklafalon, méternyi mélységű mésztufagátak fantasztikus sorozata kínálja magát a szemnek, mintegy levezetésképpen a hátrahagyott gigantikus csarnok élménye után. Nem sokkal ezután a barlang hatalmas nyílásán kiérünk a szabadba. A felszínre még nem, mivel a száda a fentről már látott szurdokba nyílik. Keresem az ösvényt, amelyik - az útikalauz szerint - a szurdok további látnivalói felé vinne. Én úgy gondolom balra vezetne, de a tömeg jobbra tart. Megyek velük, várva a folytatást, de néhány "kisebb" barlang(roncs) után, egy sziklakapun átlépve könyörtelenül felszínre szállít egy kötélvasút.

Én még nézelődnék a környéken, de a többieknek úgy látszik elég volt a látnivalókból - indulunk haza. A nap már süt, de az úttest még vizesen csillog az eső után. Az azonban nem látszott, hogy csúszik is. Pedig csúszott, ezt tapasztaltuk a táborhelyünk előtti kanyarban, ahol az autónk megpördült, és az út menti - szerencsére sík - kaszálón, oldalára fordulva landolt. Matyit kicsit megviselte a dolog, és Klári sem tudta egy ideig, hogy melyik a jobb és melyik a bal oldal. De látszólag nagyobb baj nem történt, talpra billentjük az autót, visszarámoljuk a kipotyogott holmit, Klári indít: a Trabant beindul. Kicsit sáros lett az oldala, összetört a visszapillantó tükör - sebaj, fő, hogy megy. Az autó után sétálva azért látjuk, hogy nem úsztuk meg ennyivel. A Trabant mindkét bal oldali kerekére "sántít". Nosza, szedjük le a kerekeket, és vizsgáljuk meg mi lehet még: kotyog a jobb hátsó csapágy, laposra nyomódott a kipufogócső, és a bal első kerék felfüggesztése is eldeformálódott. A javítás elegendő szerszám híján nem sok biztatót eredményezett. A Trabant kapott négy különböző gumit a négy kerekére, ettől kicsit billegős lett, és kellőképpen kormányozhatatlan. 30 km/óra fölött. Az alatt egész jó. Ezt már a Triest felé vezető úton állapítjuk meg, mert oda azért ellátogatunk, ha már ilyen közel van Olaszország. Eredetileg a barlangok után a tengerparton is el akartunk tölteni egy-két napot, de a hűvösre fordult időjárás és a baleset után borongósra fordult hangulatunk miatt ezt későbbre halasztottuk.

Bár Triest-ben a tengernél még kisüt a nap, de hazafelé már ismét hűvös a levegő. A táborhelyünknél már fázunk, és lassan csomagolunk. Reggel tábort bontunk - Zsuzsa és Gergő még marad, Mogyi bepakol hozzánk - és hideg, szeles, felhős időben elindulunk hazafelé. A 30 km-es sebesség senkit sem dob fel, de szerencsére Kriz-ben találunk egy gumiszervízt, ahol a Trabant kap öt új szlovén gumit. Hangulatunk a kocsi sebességével arányosan nő. Az időjárás azonban sajnos nem alkalmazkodik ehhez: a Miskolcig tartó út két napján végig zuhog eső.

Gergőék egy héttel később, Horvátországból, egy másik úton, a Júliai Alpok felé jöttek haza, végighaladva a geológus szemmel nézve sem jelentéktelen, de mindenképpen gyönyörű Soca-folyó völgyén.

(Lásd: fotó 17-27-ig)

6.2.1.2. Tanulmányúton Szlovéniában

(dr. Lénárt László)

A Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat 1993. 08. 29. - 09. 05. között 15 fő részére, két mikrobusszal, barlangjáró tanulmányutat szervezett Szlovéniába, Hazslinszky Tamás és Fleck Nóra vezetésével. A "miskolci legénység" tagjaiként Balla Béláné, Fodor Károly, dr. Lénárt László, Timkó Attila és Wolf Zoltán vett részt a túrán.

A meglátogatott barlangok a következők voltak:

Vilenica. Dúsan cseppköves, hatalmas termek, amelyek közül az elsőben minden évben irodalmi díjat adnak át. Az utolsó teremből egy mászós szakasz indul.

Grotta Gigante (Óriás-bg.) Egyetlen hatalmas teremből álló, dúsan cseppköves, idegenforgalomra kiépített barlang. A 107 méter magas teremben egy 100 m hosszúságú acélingának a kimozdulását mérik folyamatosan.

Skocjani-barlang. Föld alatti patak fantasztikus méretű medre. Az első szakaszon nincs patak (Csendes-barlang), de utána esetenként 70 m magasságú folyosón folyik a Reka (Zúgó-barlang). Mi a kiépített úton túlmenően a Hanke-csatornában is voltunk, mely a patak felett 20 méterrel a sziklába vájt, csak barlangászoknak engedélyezett szakasz. A régi, nagyon elhanyagolt kijáraton jöttünk ki, nem a siklóval. Kiépített, a Világörökség része. Nagyszerű volt.

Dimnice (Füst-bg.) Egy nagy töbörbe kell spirálisan vezetett lépcsőn leereszkedni. A barlangban nincs világítás, de vezetés van, az utak ki vannak kövezve a barlang saját anyagával. Az első teremben színpad, táncmulatságok számára. A barlang alján patak folyik. Szép cseppköves.

Divaska jama. Kettős akna egyikének lépcsőjén kell spirálisan leereszkedni. Egyszerű a kiépítése, helyenként elhanyagolt. Egyes részein fantasztikus méretű és mennyiségű heliktitek láthatók.

Lipiska jama. Ki nem épített, hágcsóval járható barlang. Nagy termek, széles folyosók, nagy cseppkőgazdagság.

Predjama. Négy szintben elhelyezkedő barlang, bejáratában Luegg várával. A főág régen ki volt világítva, ma nincs. Turista jellegű, széles folyosókkal, elaggott részekkel.

Otoska jama. Néhány nagy teremből és végig patak mellett haladó folyosókból álló barlang, elaggott, de szép képződményekkel. Szurokfáklyákkal jártuk végig, nagyon nagy élmény volt.

Pivka jama. A Postojnai-barlang alsó bejárata. A Pivka-patak folyik benne. Szép, cseppköves, kiépített, kivilágított. Össze van kötve a Carna jama-val.

Carna jama (Fekete-bg.) A Postojnai-barlang középső részének felel meg. Hasonló a Pivka-hoz, de patak nélkül. Kiépített, megvilágított, A Pivkából jöttünk át, s bár átjáró van a Postojnai-bg. felé, nem mentünk át.

Postojnska jama. Impozáns barlang, hatalmas termekben gyönyörű cseppkövekkel, gusztusos kiépítéssel, jól szervezett vezetéssel, vasúti közlekedéssel, barlangi gőtéket tartalmazó medencével. Megérdemli a világhírt.

Rakov Skocjan (Rák-medence). Két gyönyörű természetes kőhíd (barlangtorzó) a Rák-patak felett. A meder száraz volt.

Tkalca jama. Nagyobb barlang, de csak az elejére mentünk be, egy másik kijáratán kijöttünk. A Rakov Skocjan víznyelője.

Zelske jame. Hatalmas mennyiségű agyagon, agyagban dagonyáztunk. Voltak szép részei, méretei viszont nem nagyok. Felső járat jellegű, eléggé elaggottnak látszott.

Planinska jama. Hatalmas méretű forrásbarlang, a Postojna-rendszer alsó része. Kisebb, mint a Skocjani. Kiépített, de elhanyagolt barlang, világítás nélkül. Akad néhány szép cseppkőcsoport is. Több m²-es csepegésmérő edényeket is láttunk.

Vranja jame. Átmenő barlang, nagyobb barlangroncs, az elején monumentális teremmel.

Skednena jama. Hasonló az előzőhöz.

Krizna jama. A túra egyik fénypontja! Gumikajakkal, gumicsónakokkal bejártuk a barlang jelentős részét. A víz befelé alacsony volt, a gátakon át kellett emelni a csónakokat. (A mienk eldurrant, így a túránk rövidebbre sikerült a kelleténél.) Kifelé kaptunk egy nagy záport, de megelőztük a szifon elzáródását, igaz, nem sokkal. A föld alatti csónakázás fantasztikusan nagy élmény volt, s csak ráadás, hogy a száraz részeken is volt látnivaló.

A fentiek mellett még láttunk néhány kisebb üreget, illetve nagyobbaknak is voltunk a bejáratánál.

A barlangokon kívül jártunk a Barlangtani Intézetben (Postojna), Triesztben a Timavo-forrásnál és a Miramare kastély parkjában, a Planina-poljén és a Csernisko-polje víznyelőinél. (E két utóbbi szakmailag talán a legérdekesebb része volt a túrának.)

6.2.2. Erdély - Egyhetes földalatti tábor a Szelek-barlangjában

(F. Nagy Zsuzsanna)

A Kolozsvári Amatőr Barlangkutató Klub meghívására február 6. és 13. között alkalmunk nyílt részt venni a föld alatti egyhetes táborukban a Szelek-barlangjában. Sajnos a vizsgaidőszakok és munkák miatt az egyesületből egyedül jutottam el hozzájuk, igaz invitálásomra a Herman Ottó Speleo Klub négy tagja, és egy nyíregyházi barlangászbarátunk (Pihe) is velem tartott. Fanyüvő unokatestvére mikrobusszal levitt bennünket Biharkeresztesig, s ott vonatra szálltunk, mellyel meg is kezdődtek bonyodalmaink.

A Nagyváradig tartó út innen csupán 14 kilométer, mégis 804 forintba kerül. Valószínűleg ezzel kifizettetik a közel 8 órás utazás extra szolgáltatásainak díját is. Még szerencse, hogy az állóhelyünkön jókat tudtunk szórakozni vagy a vasutasokon, vagy azon, hogy ki tudja szebben dedikálni Fanyüvő citromsárga esőkabátját. Viszonylag simán átestünk a vámon, s 23:30-ra Nagyváradon voltunk, ahol már várt bennünket Gyuri, a kolozsváriak titkára. Az ő javaslatára csak Élesdig vettünk jegyet, mely 7x110 lej volt ... A pótdíj pedig 4680 lej, melyet Élesd után kért tőlünk 1 szekus, 1 vasutas, és egy rendőr. Kisebb hangzavar után kifizettem a pótdíj egy részét, s elvették az útlevelünket, szerencsére csak az adataink kiírása végett, majd leszállítottak bennünket a vonatról. Éppen jó helyen, mert Sonkolyoson voltunk.

A barlanghoz hóesésben értünk hajnali kettő körül, s mint kiderült, a bivakhelyet a bejárattól alig harminc méterre, a Karácsonyfa-teremben alakították ki. 15-en aludtunk itt ezen az éjszakán, s reggel - mint mindig - a legkorábban ébredő Sziszi keltett bennünket.

Másnap megtudtuk, hogy egy másik táborhelyen, a Szanatóriumban, pestiek is vannak, így körülbelül 35-en vagyunk egy héten át lakótársak a felszín alatt. Vári Lacival - elnökükkel -, Levivel és Strumpffal alkottuk aznapi partinkat, s dél körül elindultunk. A patakos ág egy része ismerős volt az 1992-es őszi túránkról, csakhogy itt felmentünk két létrán és két hágcsón az úgynevezett harmadik emeletre. Itt nem találtuk meg azt a járatot amit kerestünk, s kilyukadtunk a Hófehérke és a 7 törpéről elnevezett helyre, majd a Paradicsomhoz, ahol a legismertebb képződmény egy lányka alakja, illetve egy értékes kis kutrica, mely telve van heliktitekkel. Két, ugyancsak érdekes helyet is érintettünk: az egyiknél mint a csempe pattogott le a plafonról egy-egy kéregbevonat, leszakadt felhőkhöz hasonlítottak, egy másiknál pedig a lehullott heliktitek az agyagból mint tüskék álltak ki. Miután számos helyen elszűkültek a járatok, igyekeztem mindig Fanyüvő mögött maradni, nehogy gutaütést kapjon a látványtól. Ugyanis ahol ő percekig küszködte át magát, én - termetemnél fogva - észre sem vettem a nehézséget. Visszafelé a már szintén ismerős hatalmas meandereken, a Lépcsőházon, s a Gályarabok-folyosóján jöttünk, majd a táborhely előtt jobbra, a Torpedó cseppkőnél, a Torpedó-járatba másztunk fel. A táborhelyen az összedobott konzervekből Vári-féle babgulyás készült, és Zolika gitározása mellett énekeltünk, majd aludtunk el.

Hétfőn kényelmesen, kilenckor ébredtünk, majd a következő útvonalon, számunkra teljesen követhetetlenül kanyarogtunk:

Este 9-re értünk vissza, s ekkor már kezdtük érezni, a 46 kilométeres barlang kiterjedését, s nem győztük csodálni járatainak változatosságát.

Kedden a semmittevés nyugodtsága szállt meg bennünket, ugyanis kiderült, hogy mindkét táborhelyen elfogyott a karbid. Sziszi, Drusza, és két pesti srác ezért még hajnalban elindultak Kolozsvárra (220 kilométer) karbidért. 12 körül Pihével, Levivel, és Fanyüvővel úgy gondoltuk, hogy egy rövid fotótúra erejéig lámpánkban még kitart a tegnapi töltés és elsétáltunk a Paradicsomig. Ez egy olyan oldalág, ahol egy kis felmászást követően balra, egy Z alakú folyosóban heliktitekkel tűzdelt szalmacseppkövek és spirál alakú kalcitnyúlványok tucatja található. Lefotóztuk a a Hófehérkét törpéivel együtt, majd betértünk a Janó-ágba, mely az addig látottak legszebbje volt. Mint elmesélték, Janó barátjuk szívbeteg volt, ezért egy túrán leültették azzal, hogy ő most csak pihenjen, s majd várja meg a többieket, ha visszatérnek. Mire visszajöttek, addigra Janó eltűnt ebben a kipiszkált oldalágban ... A járat egyébként először kényelmesen meanderezik, majd az agyagjárda repedezetté válik, s derékmagasságra szűkülve megy tovább. Csodaszép szalmacseppkövek, girbe-gurba képződmények, aragonitok, heliktitek találhatók itt. Visszafelé még beugrottunk a Torpedó-járatba is fotózni. Cseppkőzászlók, borsócseppköves zuhatagok, hófehér lefolyások és medúzák, hatalmas termek jellemzőek erre a járatra. Az aktív ágba visszaérve már hallottuk a többiek kiabálását, ugyanis keresésünkre indultak. Mint megtudtuk már 11 óra volt. Nekünk még mindig nem akaródzott pihenni, s még a bejáratig fotóztunk, s néhány percre kimentünk a felszínre is. Éppen telihold volt, mindent hó borított, s igazán szép látvány tárult elénk a hosszúra sikeredett napunk búcsújaként. A fiúknak főztem egy pudingot hálából, amiért a fotótúrán velem tartottak, majd lefeküdtünk.

Szerdán későn, 11 órakor keltünk. Vári Lacinak haza kellett utaznia, ezért Zolika lett a túravezetőnk. Készülődtünk a leghosszabb partira, melynek célja a még az erdélyiek közül is kevesek által láthatott IV. emelet volt. Öt pestivel, Fanyüvővel és Pihével keltünk útra, s az Oázis, Hippodrom érintésével az őszi túránk végpontjáig ismerős útvonalon haladtunk. Ez már az Aktív II-es ág, s míg el nem tűnik a patak, végig fekete lerakódás látható a meder mentén. A SPEO végpontig - két évvel ezelőttig ez számított a végpontnak - egyhuzamban 3,5 órát mentünk, s elértük az előretolt táborhelyet, ahol Szaddamék a tábor eleje óta bivakoltak négyen. Ezt követően eléggé erőltetett menetben mindvégig felfelé tartottunk, érintve például egy Kődzsungel nevű helyet. Miután a nehéz elérhetőség miatt még igen kevesen jártak ezen a legfölső szinten, az emberi nyomok alig-alig látszottak, érintetlennek hatottak a járatok. A Vörös-ágban például a húsz méter magas hófehéren induló, kalcitlapoktól csillogó cseppkőlefolyások úgy embermagasságban vörösen zuhantak tovább, hatalmas tömegben. Rendkívül sokat mentünk, mire elértük a Heliktites-termet, ami fölülmúlt minden eddigit. Sajnos, éppen a hosszú túra miatt senki nem hozott magával fényképezőgépet. Mintha fémforgács lenne az önmagában is gyönyörű heliktitekre, aragonitokra, cseppkövekre szórva, s ráadásul tényleg szürkés a színe. Innen szűkebb járatokban kellett haladnunk, s bizony lelkiismeretfurdalásom volt, ahogy a járat oldalán akaratlan sodortuk le a képződményeket. A hatalmas kerülő út végén a Gyászterembe értünk, s éjfél után jutottunk vissza a Karácsonyfa-terembe. Valószínűleg az időeltolódás miatt még mindig volt energiánk eleget tenni a szanatóriumbeliek meghívásának. Hoppá, Zsolti, Moha, Pivó, és Lecsó, no meg a kolozsváriak földalatti kabarét rendeztek. (Például: Miért non stop a sonkolyosi kocsma? Mert nincs rajta kilincs. Miért jó ez a hely? Mert nem kell ablakot mosni. Mitől barlangi sellők az itteni lányok? Mert derékig agyag, deréktól haj. Miért a kutya a legjobb társ? Mert örül mikor hazaérsz, szomorú, ha elmégy, és séta közben nem dumál.)

Csütörtökre a gondatlanság miatt a táborozók többsége inkább már a felszínre vágyott. Eddigre valamennyiük ruhája, hálózsákja átnedvesedett, mert nem figyeltek arra, hogy mindig elcsomagolják, ha már nem volt szükség rájuk. Így tehát a program egy felszíni túra lett. A Körös kanyarulatában megnéztük a Magyar-barlangot, ellátogattunk Bogya bácsihoz Sonkolyosra, no és a kocsmába. Estére a fiúk ismét barlangi bulit rendeztek, s másnap hajnalban négy órakor keltünk, indultunk haza. Koszosan, átnedvesedett ruhákban, 12 órát utaztunk hazáig, ráadásul három helyen át kellett szállnunk. Én már a vonaton összeírtam, hogy a komfortérzet megtartása végett, a tapasztalatok alapján legközelebb mi az, amit célszerű nem itthon felejteni. Pl.: gyertya, nagyméretű nejlonzsák, egy hétre való kenyér, két gumicsizma, a gumikesztyűhöz hintőpor, kézápoló krém, két váltás alsó overall, izolációs fólia stb.

(Lásd: fotó 28-30-ig)

6.2.3. Szlovák túrák

(Kovács Attila)

Szlovákia közeli karsztterületei gyakran csábítják egyesületünk tagjait kutatási területünkön kívüli kiruccanásra, egy kis zsombolytúrára. A cél ez alkalommal (október utolsó hétvégéjén) a Szilicei-fennsík - Kis-zsomboly, Nagy-zsomboly, Feneketlen Lednice - volt.

A csapat több lépcsőben állt össze. Mi (Kutas Tamás, Vadász István, Kovács Attila), már péntek reggel elindultunk Kassára, majd délután Tornaváraljára. A találkozó a "második lépcsővel" (Ferenczy Gergely, Nagy Zsuzsa, Bátori Károly) estére volt megbeszélve a Koliba Soroskában. Ez a Kassa-Rozsnyó országút Szilicei-fennsíkot keresztező részén található hangulatos szlovák vendéglő. A hangulatot persze ki is próbáltuk, elfogyasztottunk egy kevés brinzás galuskát, majd lementünk a falu kocsmájába. 8 óra tájban, miután eldöntöttük, hogy mégiscsak a fennsíkon alszunk, visszaautóztunk a tetőre, és a Kolibától nem messze, az út mellett, a réten táboroztunk le. Hideg volt már este is, a fű ropogott a lábunk alatt a fagytól.

7 körül keltünk. A tiszta időben igen szép látvány volt lent Kraszna Horka vára és a felette magasodó hegyek oldalán lefolyó felhő. Vizünk nem volt, a bezárt Kolibában sem találtunk, elindultunk az útiterv szerinti barlangokat megkeresni. Bár volt nálunk turista térkép, nem mindig tudtuk pontosan hol járunk, egy-egy elágazásnál merre menjünk. A fennsíkon átvezető útról itt-ott letérve kóvályogtunk kicsit - bár nem teljesen hiába, mert a Rakat'a-forrás körül igen szép helyet leltünk - és csak kb. 9 km-nyi autózás után találtunk rá a Kis-zsombolyra (véletlenül, mert a turista térkép szerint még néhány km-el odébb jártunk).

A barlang tehát megvan (állítólag a Nagy-zsomboly is itt van a közelben), lelkünk megnyugodott. Hogy gyomrunkat is megnyugtassuk, leültünk reggelizni. Közben Tamás lement Rozsnyóra a "harmadik lépcsőért" (Veres Imre, Burdiga Zsolt, Horváth Zsuzsa, Hojdák Péter), akik várhatóan 10 körül érkeznek busszal. Reggeli után Gergő elkezdte beszerelni a barlangot. Közben megjöttek a többiek is. Megállapodtunk, hogy csak utánunk indulnak le, ha mi már kiértünk. Persze előbb még le kellett jutni, és még csak most kezdtünk el beereszkedni. Elég soká tartott mire mindegyikünk leereszkedett. Én mentem utoljára. Gergő már alig várta, hogy leérjek, azonnal indult is kifelé. Kicsit büdös volt odalent egy nyúl és két őz rothadó maradványaitól. Nincs is hova menni, egy oldalhasadék az egyetlen szabad tér a zsomboly alján. Úgy általában se nem szép, se nem látványos a barlang, a kevés képződmény az aknában öreg és sáros, de a kb. -30 méteren látott 2 m vastagságú cseppköves álfenék maradványa elég érdekes. A barlang egytagú aknáját egyébként végig lehet látni: a -143 méteren levő végpontról kilátni az égre!

½4 körül értem a felszínre. Imréék azonnal indultak lefelé, én pedig ebédelni. Közben Karesz megnézte a Kis- és a Nagy-zsomboly között levő Kis-bükkös-zsomboly nevű kis barlangot. Kb. 30 m mély, lefelé enyhén tágul és a hőmérséklet igen kellemes odabent - tapasztaltam én is később, amikor lementem. Már erősen esteledett mire kiértem, kiszereltem a kötelet - amit Imréék azonnal elvittek a Nagy-zsombolyhoz, mivel Imi, Gergő, Karesz, Bubu, Péter és H. Zsuzsa még le akart oda is jutni. ½7 lett mire mindannyian ismét a felszínre értek. Ekkor már igencsak siettünk, hogy a Kolibában még elérjünk valami vacsorafélét. Elértük, bár nem sok kaja maradt, és ½9-kor be is zártak.

Az eredeti tervben szereplő Feneketlen Lednice bejárása vasárnapra maradt, bár még meg is kellett keresni. Az este hideg volt, mint az előző, várhatóan az éjszaka is. A hideg, némi vasárnapi elfoglaltság és hiányos buszközlekedés miatt a társaság nagy része a menetrend szerinti Kutas-buszt választva haza indult.

Gergőék vasárnap délelőtt végül is megtalálták a Feneketlen Lednicét, de lemenni már nem volt idejük. Kecső felett is bekukkantottak egy forrásbarlangba, amiből a falu a vizét veszi. Állítólag szép, cseppköves, kb. 300 m-nyi szintes járattal.

A Feneketlen Lednice túra később, két hét múlva azért összejött. A barlang tágas, 60 méternyi aknájának alján a várakozásnak megfelelően patakot találtak, valamint nem várt mennyiségű, háziállatoktól származó csontot. A Kecső melletti forrás-barlang bejárati része mutatós, de cseppköves járatait nem sikerült megtalálni.

(Lásd: fotó 31-32-ig)

6.2.4. Ausztria

6.2.4.1. Tonion-barlang

(Burdiga Zsolt)

Az FTSK csoporttal idén márciusban elindultam egy három napos túrára, azzal a céllal, hogy lejussunk a Tonion-barlangba. Ez a barlang Ausztriában található, az Alpok lábánál. 1485 méteren nyílik és a mélysége -523 méter. Néhány órás autózást követően egy parkolóba érkeztünk, ahonnan másnap reggel indultunk tovább. A nagy hó miatt 4 órás gyaloglással jutottunk el a barlangtól száz méterre lévő táborhelyünkhöz. Néhányan hozzáláttak, hogy az első aknát beszereljék, de a barlang bejáratát betemette a hó, ezé t beszerelés helyett ásni kezdtek. Másnap emiatt pár órával később indultunk a tervezettnél. Mire az utolsó csapat is beereszkedett, az idő már dél felé járt. A túrán frissen végzett alapfokúsok is résztvettek, ők csak a Bivak-teremig jöttek le, ami -400 méteren volt. Mi tovább haladtunk lefelé. Körülbelül -50 méter szint után egy szifonhoz értünk, amiről azt hittük, hogy a végpont, ezért ketten elkezdtek kifelé mászni a maradék kötelekkel. Ezalatt egyikünk megtalálta a továbbjutást, így hát ismét elindultu k lefelé. Egy vízeséses akna alján, egy újabb következett volna, de elfogyott a kötelünk. Kissé szomorúan, hogy a végpontot nem érhettük el, kijöttünk a barlangból. A kiszerelő csapat reggel 3-4 óra között ért a táborhelyhez. Később kiderült, hogy -500 méterről fordultunk vissza.

Dél körül elindultunk az autókhoz, de útközben az egyik térdem meghúzódott. A hátizsákomat a hátralévő úton más hozta, de még így sem tudtam olyan gyorsan menni, mint aki zsákkal volt. Ennek ellenére éjfél körül már Budapesten voltunk.

6.2.4.2. Taubenloch (Galamb-lyuk)

(Veres Imre)

December elején egy csütörtöki napon indult el kis csapatunk a Taubenloch-barlangba. Több-kevesebb késéssel, eredetileg 10 fővel értük el az osztrák határt. Ott azonban egyikünk kénytelen volt visszafordulni. A jókora (4 óra) késés és e kis intermezzo ellenére sikerült a menetidőt tartanunk.

Rövid, de hatásos éjszakai táborverés után lepihentünk. Az ébresztőről terv szerint a bennszülött lakosság gondoskodott. A helybeliek barátságtalanok voltak, viszont alaposak, így segítségükkel gyors táborbontás és reggeli után indulhattunk.

Félórányi séta után láthatóvá vált a barlang bejárata. Nagyon messze és nagyon magasan. Bár fáradalmainkat kárpótolta a környék szépsége és vadregényes volta, egyre fogytak bennünk a gigászi erők. Pihenőink alatt elő-elő villant célunk, de minél jobban közeledtünk, annál jobban éreztük, hogy a neheze még hátra van. És tényleg. Bíztunk magunkban és lépésről-lépésre közelebb jutottunk. Az utolsó kilométer nehezen adta meg magát, de mi is. Indulásunk után röpke hat órával elsőként értem el a bivakot. Megérte. Elsőként választhattam fekhelyet magamnak.

Lassanként befutottak a többiek is, egyre fogytak a jobbnál-jobb fekvőhelyek. A kis csapatunknak nem volt gondja az elalvással, szinte belezuhantunk a hálózsákjainkba (én a Kareszéba!).

Robbanásszerű ébresztő napkelte előtt. A látvány fantasztikus, leírni sem lehet, így hát meg sem próbálom. Intenzív készülés a barlangtúrára: öltözés, pakolás, evés. Indulás.

A barlang felfelé kezdődik! Na mindegy, gyerünk! Rövidesen minden a megszokott kerékvágásba kerül, ereszkedünk. Nem is akárhova! A terem méreteit csak sejteni tudjuk. A túlsó végén kell megtalálni az átjárót egy valamivel kisebb terembe. Onnan megint ereszkedni kényszerülünk és eltévesztjük az utat. A túránk útvonala most már nem a mélypont felé folytatódik, hanem a barlang egy új részébe. Az új rész a térképünkön is csak ceruzás rajzként szerepel. Lehetőségeinkhez mérten igyekszünk a barlangrész jobb megismerésére.

A táborba érkezve nyugtázzuk, hogy a száradni kitett ruháink már csak nyirkosak. Tompa szitkok. Legyaloglásunk kellemes "most-már-mindegy" hangulatát a szemerkélő eső sem tudja elrontani. A környék látható változáson ment át a sok - az esőtől - elolvadt hó miatt. Mindannyiunk szeme előtt a lent hagyott ruhakészletek lebegtek. A kocsiknál kellemes meglepetésben volt részünk: egyiket sem lakatolták le, vitték el. Még mielőtt bármelyik megtörténhetett volna, gyorsan továbbálltunk.

A továbbállásunkat Budapestig folytattuk. Itt menetrendszerűen lekéstem az utolsó vonatomat. Hétfőn reggel érkeztem haza.

6.3. Rendezvények

(F. Nagy Zsuzsanna)

6.3.1. Közgyűlés

1993-as közgyűlésünket február 4-én ismét a Tudomány és Technika Házában tartottuk. Az 52 teljes jogú tagból 21-en jelentek meg, összesen 38-an voltunk. A közgyűlést megelőző vezetőségi ülésen élve az Alapszabály adta lehetőséggel az aktivitás figyelembevételével a vezetőség a teljes jogú tagok számát 31 főre redukálta, így ennek bejelentése után a közgyűlés végül is határozat képes lett. A vezetőség javaslatára a pártoló taggá minősített tagok megfelelő aktivitás mellett kérhetik teljes jogú tagságuk visszaállítását, melyet a közgyűlésnek is jóvá kell hagynia.

A beszámolók és tervek szokásos és különösebb indulatokat ki nem váltó ismertetése után (ami rendben megy, azon nincs mit vitatkozni), az immár második éve vajúdó (aktivitási) pontrendszer bevezetése már megbolygatta a rendezvény addig passzív hallgatóságát. A rendszer bevezetése ösztönző jellegű is lehet, de a tagság feltétele is. Lényege, hogy a csupán bejárás célú látogatások száma a minimálisra korlátozódjon (csak szoktató, oktató, ismeretterjesztő célú legyen), s ha már védett természeti értékekbe, barlangokba rendszeresen látogatunk, akkor legalább haszon is származzon ebből, azaz az ismeretszerzést, a barlangvédelmet szolgálják leszállásaink. A közgyűlés felhatalmazta a vezetőséget, hogy a részleteket tárgyalja újra, és ismét egy év próbaidőt javasolt a rendszer végső bevezetésére.

A közgyűlés a vezetőség javaslatára László Róbertet, Apró Zoltánt, Lipták Rolandot teljes jogú tagnak, Nagy Gábort ifjúsági tagnak felvette. Borka Attila kérte és ismételten megkapta teljes jogú tagságát.

Az 1992-es tevékenységéért jutalmazásban Bátori Károly, Burdiga Zsolt, Botos Zsolt, Veres Imre és Ferenczy Gergely részesült.

A
Marcel Loubens Barlangkutató Egyesület
tagjainak névsora
1993. febr. 4. - 1994. jan. 27. között

Teljes jogú tag:

1. Apró Zoltán
2. Bogsán Ákos
3. Bogsán Zsolt
4. Borka Attila
5. Botos Zsolt
6. Bánfalvi Péter
7. Bátori Károly
8. Dajka Zoltán
9. Ferenczy Gergely
10. File Ferenc
11. Galán Mihály
12. dr. Gyurkó Péter
13. Harrer Zoltán
14. Horváth Zsuzsa
15. Jáborcsik László
16. Juhász Béla
17. Kiss János
18. Kovács Attila
19. Kovács Zsolt
20. Kovácsné Révész Rita
21. László Róbert
20. dr. Lénárt László
21. Lipták Roland
22. Majoros Zsuzsa
23. Nagy Zsuzsanna
24. Nagy Flórián
25. Oláh Sándor
26. Ónodi László
27. Reusz Gábor
28. Reusz Géza
29. Sneider Katalin
30. Szolnoki Péter
31. Timkó Attila
32. Vadász István
33. Veres Péter
34. Vincze Ferenc
35. Vincze Klára

Ifjúsági tag:

1. Burdiga Zsolt
2. Nagy Gábor

Örökös tiszteletbeli elnök:

1. Láner Olivér

Tiszteleti tagok:

1. Balogh Tamás
2. Borbély Sándor
3. Kuchta Gyula
4. Szabadkay Béla
5. Szeremley Szabolcs
6. dr. Tapasztó György
7. Veit István
8. Veit Sándor

Pártoló tagok:

1. Albert László
2. Aranyosi Péter
3. Balkányi Anna
4. Balla Béla
5. Balla Béláné
6. Bogsán Gyula
7. Cserháti Zoltán
8. Csorba János
9. Csörsz Attila
10. Deák Tibor
11. Demkó Gabriella
12. Dobos Judit
13. Egresi Tibor
14. Encs Péter
15. Fabó Klára
16. Fabó Tamás
17. Faller István
18. Ferenczy Kristóf
19. dr. Ferenczy Balázs
20. Funák Anikó
21. Gonda Gyula
22. Hacsa Gyula
23. Hadobás Sándor
24. Jáger Miklós
25. Kardos József
26. Keszthelyi Gyula
27. Kovács Viktor
28. Kováts Nóra
29. Langó Mária
30. Lerch Tamás
31. Kozma György
32. dr. Miklós Gábor
33. Nagy Attila
34. Nagy János
35. Ónodiné Mocsári Ildikó
36. Ónodi Zsolt
37. Oprável Judit
38. Papp László
39. Répászkyné Németh Mária
40. Rolek Alfréd
41. Szabó Andrea
42. Szabó József
43. Szabó Tamás
44. Szabó Zoltán
45. Szalai Ferenc
46. Szepesi József
47. Szögeczki László
48. Tapasztó György
49. Tóthné Palitz Noémi
50. Veit Péter
51. Vincze Erzsébet
52. Vincze Ferencné
53. Virág Ágnes
54. Virág Zoltán

Tagjelöltek:

1. Kutas Tamás
2. Hojdák Péter
3. Pándi Ágnes
4. Tarjányi Zsolt
5. Zana Zsuzsa
6. Schreithofer Nóra
7. Liksay László
8. Kertész Gábor
9. Bóta Nándor
10. Gonda Róbert
11. Körösi Judit
12. Ferenczi Gábor
13. Szabó Gábor
14. Bartal Imre
15. Szárnya Csaba
16. Kovács Gergő

6.3.2. Vezetőségi ülések

1993-ban öt vezetőségi ülést tartottunk. A legfontosabb döntéseink és témáink a következők voltak:

6.3.3. Csoportgyűlések

Táboraink időszakától eltekintve valamennyi hét csütörtökén a Tudomány és Technika Házában megtartottuk csoportgyűléseinket. A hétvégi programokat, tábori előkészületeinket itt beszéltük meg, illetve előadások, diavetítések szerepeltek a programban. A helyszín továbbra is jó lehetőséget nyújt irataink tárolására, a könyvtár és az audiovizuális eszközök használatára.

6.3.4. Előadások

Egyesületünk tagjai ebben az évben szakkonferencián 7 előadást tartottak (dr. Lénárt László, Kovács Zsolt, Ferenczy Gergely, Botos Zsolt). Ezek részben már megjelentek a miskolci konferencia révén már említett kiadványban. A várható második kötetben megjelenő előadások anyaga közül mellékeljük az MLBE feltáró és barlangvédelmi tevékenységének elmúlt tíz évéről szólót, ugyanis a következő évi összefoglalásban már elveszítené aktualitását.

Csoportgyűléseinken 21 diavetítéssel összekötött előadást tartottunk. Ezeken elsősorban Kovács Attila, Galán Mihály, Nagy Zsuzsanna, Ferenczy Gergely, Botos Zsolt és Borka Attila anyagát láthatták a jelenlevők. Három vendégelőadónk is volt: Técsy Péter és Szarka György a Kolozsvári Barlangkutató Klubból, és Drozda Sándor hegymászó.

Ismeretterjesztési céllal a gyerektáborokon 4, a szegedi Janus Pannónius Főiskolán 1, a Csanyiki Légzésrehabilitációs Szanatóriumban 1 diavetítéssel egybekötött előadásunk hangzott el (F. Nagy Zsuzsanna).

6.3.5. Táboraink

6.3.5.1. Nyári kutatótábor

Nyári táborunk célja a Láner Olivér-barlang és a Nyelesgambi-barlang további feltárása volt. E mellett jutott idő és ember a Cubákos-barlang bejáratának kitisztítására és újraácsolására is, valamint a már említett szerencsés feltárásra, a Szilfás-nyelőben a Jáspis-barlang bontására. Július 26. és augusztus 8. között 85-en regisztráltatták magukat a táborban. 47 leszállás történt, összesen 913,5 órát töltöttünk barlangban. 25 feltáró, 6 térképező, 36 bejáró túránk volt. A tábor megszervezéséhez anyagi támogatást kaptunk a Karszt- és Barlang Alapítványtól, és a Természetvédők Szövetségétől. Ennek segítségével a tábori hozzájárulást napi 50 forintra tudtuk csökkenteni a résztvevők számára.

A második hétre meghívtuk külföldi barátainkat is, melynek anyagi támogatását az Ezredforduló Alapítványtól nyertük el. Erdélyből a Kolozsvári Amatőr Barlangász Klubból 12-en, ukrajnából 1 vendégünk érkezett meg. Rimaszombati barátaink sajnos nem tudtak eljönni. Az egy hét alatt vendégeinknek teljes ellátást biztosítottunk. Megismerkedtek Miskolc és a Bükk-hegység nevezetességeivel, többek között kiépített barlangjaival is (Szent István-, Anna-, Tapolcai Barlangfürdő), valamint elvittük őket az aggteleki Baradla-barlangba, ahová például még egyikük sem tudott eljutni.

Hagyományainkhoz híven, záró tábortüzünknél szavazás útján ezévben is odaítéltük a Láner Olivér Kupát, melyet egy évre Botos Zsolt vihetett haza. Felavattuk frissen felvett tagjainkat, s vendégeink közül az önként jelentkező balekokat.

(Lásd: fotó 33-36-ig)

6.3.5.2. Nyári természetismereti tábor

Az idén első alkalommal szerveztünk egyesületi keretek között nyári természetismereti tábort általános iskolás gyerekek részére. Az újságban, rádióban és plakátokon meghirdetett táborban július 5-11. és július 12-18. között 45 gyerek vett részt. A létrási réten felállított sátrakat a Holocén Természetvédelmi Egyesület bocsátotta rendelkezésünkre, s az ellátáshoz a Máltai Szeretetszolgálat is segítséget nyújtott. (Erre ugyancsak szükségünk volt, mivel kissé alul-kalkuláltuk a részvételi díjat, amit később már nem akartunk megváltoztatni.)

Az említett ellátási nehézségek ellenére két tartalmas hetet nyújtottunk a miskolci iskolások számára. Nagy Zsuzsanna és Vincze Klára a programokért, Vincze Ferencné az élelmezésért felelt. A 12 nap valamennyijén felszíni-túráztunk a Bükk-fennsík legszebb részeire. A gyerekek megismerkedtek a Bükk növény és állatvilágával. Ellátogattunk például Csipkés-kútra, Jávorkútra, Bánkútra, Sebes-vízre, a Garadna-völgybe. Egy-egy napot barlangozásra is szántunk, például a Szent István-, az Anna-, a Létrási-Vizes- valamint az Alabástrom-barlangba vittük el a bátrabbakat.

A természetismereti tábort a kedvező tapasztalatok alapján a következő évben is meg kívánjuk rendezni. Úgy tűnik ugyanis, hogy az egyesület számára utánpótlást jelenthetnek ezek a fiatalok, hiszen jelenleg is 6-7 táborozó jár közénk a csoportgyűlésekre, s néha-néha a barlangokba ...

(Lásd: melléklet, fotó 37)

6.3.5.4. Téli kutatótábor

A téli táborunk programjában a Láner Olivér-barlang feltárása, és a Jáspis-barlang poligonfelmérése szerepelt. Várakozáson felül sokan, 47-en fordultak meg a december 26. és 30. közötti öt napban a leszállásokban, s bár nem számítottunk rá, de eredményesen zárult mindkét munka, melyekről már az előzőekben is beszámoltunk. Az ellátás felét ebben az évben is egyesületünk állta.

6.3.5.5. Esküvő Létráson

Közösségi rendezvényeink közé sorolta vezetőségünk Nagy Zsuzsanna és Ferenczy Gergely esküvőjét is, hiszen az augusztus 14-én délután kezdődő létrás-tetői lagzira minden tag hivatalos volt. Az ellátást őzpörkölt és egy harminc kilós nyílt tűzön sütött malac képezte, s tucatnyi ajándék torta. A hajnalig tartó mulatságon nyolcvanegynéhányan vettünk részt. Az ifjú pár másnap már az egyesületi nászajándékban, egy jókora sátorban ébredt.

(Lásd: fotó 38)

Egy szomorú eseményről:

Váratlanul ért bennünket a hír, hogy barátunk, fiatal kutatótársunk, Nagy Flórián, munkahelyi baleset következtében szeptember 30-án, 22 éves korában elhunyt.
11 éves korától tartozott közénk, számos egyesületi munkában, programban vett részt. Temetésén október 8-án mintegy 50-en róttuk le tiszteletünket koporsójánál, de máig nehezen tudjuk megemészteni tragikus halálát.
Emléke velünk él, róla neveztük el például a Láner Olivér-barlangban megtalált összekötő járatot.

(Lásd: melléklet, fotó 39-42-ig)

6.3.6. Versenyek

1993-ban egyetlen országos versenyt rendeztek a Pál-völgyi kőfejtőben megtartott Barlangnapon. A június 17-19. közötti táborba 21-en érkeztünk, s két csapatot is indítottunk a Marcel Loubens Kupáért, azonban a legjobb helyezésünk így is csak a 9-ik lett (igaz, hogy 8 pesti csapat után). Veres Imre, Burdiga Zsolt, Horváth Zsuzsa, valamint Kovács Attila, Kovács Zsolt és Botos Zsolt alkottak egy-egy csapatot.

(Lásd: fotó 11-12)

6.4. Tanfolyamok, oktatás

6.4.1. Barlangjáró I. tanfolyam

(F. Nagy Zsuzsanna)

1993 tavaszán ismét Barlangjáró I. tanfolyamot hirdettünk. Az egyesület fiataljain túl, mások is érdeklődtek.

A tanfolyamot Veres Imre technikai titkár vezette, de előadások megtartásával több tagunk is segédkezett a lebonyolításban. A tanfolyam anyagát rövidített formában a jelentkezők rendelkezésére bocsátottuk. Az elméleti oktatást a tudomány és Technika Házában, a gyakorlatit Létrás-tetőn tartottuk meg. A 11 résztvevő közül 10 hét múlva 8-an sikeres vizsgát tettek, a többieknek elsősorban fiatal koruk miatt nem sikerült megfelelniük.

A vizsgázottak: László Róbert, Ferencsák Attila, Lipták Roland, Horváth Zsuzsa, Apró Zoltán, Hojdák Péter, Burdiga Zsolt.

6.4.2. Barlangjáró II. tanfolyam

(F. Nagy Zsuzsanna)

Az MKBT Műsorfüzetben október végére, Alsó-hegyre meghirdetett Barlangjáró II. technikai tanfolyamra egyesületünk 4 tagja jelentkezett, Reusz Géza, Galán Mihály, Bátori Károly és Burdiga Zsolt, akik sikeres vizsgát is tettek. Ezúttal első alkalommal egyesületünk tagjai, mint oktatók is szerepeltek a képzésben (Veres Imre, Dajka Zoltán).

6.4. Mentőtevékenység

(F. Nagy Zsuzsanna)

Egyesületünk tagjai között ebben az évben sem történt baleset. Ennek ellenére a Barlangi Mentők Észak-magyarországi Egyesületének 70 százaléka még jelenleg is "marceles", utánpótlása elsősorban tőlünk biztosított. Bemutatókon, mentési gyakorlatokon aktívak csoporttársaink, kérés esetén felszerelések ügyében is segítséget kapunk, éppen ezért érthetetlen, hogy a mentő egyesület vezetése miért nem képes reagálni a hozzájuk csaknem két éve eljuttatott együttműködési megállapodás tervezetünkre ...

6.5. Pályázatok

(F. Nagy Zsuzsanna)

1993. február 15-én nyújtottuk be a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat által kiírt Cholnoki-pályázatra 1992-es évkönyvünk anyagát. Mint a Barlangnapon kiderült, ezzel a munkával harmadik helyezést értünk el, s ezúttal legalább a ráfordítás költségei is megtérültek. Nagy meglepetést és nagy örömöt okozott ez számunkra. Ugyancsak a Barlangnapon hirdették ki, hogy a Magyarország kiépített barlangjainak idegenforgalmával foglalkozó szakdolgozat, melyet Horváth Zsuzsa tagtársunk készített, az egyéni kategóriában különdíjban részesült.

Ugyancsak sikeresen pályázott két középiskolás szakdolgozat a Földtani örökségünk pályázaton, melyhez egyesületünk tagjai nyújtottak segítséget: "Mit árulnak el a barlangok a Bükk-hegységről?" címmel Magyar Zsolt és Lukács György, "A gyökérsavak szerepe a karsztosodásban" címmel Nagy Gábor jutott be az első 15 díjazott közé.

Anyagi jellegű pályázataink: A növekvő tagság és növekvő tevékenységi kör egyre inkább megkívánja, hogy a társadalmi szervezetek számára kínálkozó pályázati lehetőségekkel éljünk. Nyári kutató táborunkra a Karszt- és Barlang Alapítványtól, valamint a Magyar Természetvédők Szövetségétől kaptunk hozzájárulást, melyet munkaeszközökre, faanyagokra és a tábori étkeztetés egy részének fedezésére használtunk fel. Az egy hétig nálunk tartózkodó Kolozsvári Amatőr Barlangkutató Klub 12 tagját, valamint egy ukrán barátunkat az Ezredforduló Alapítványtól elnyert pénzből tudtuk utaztatni, az ellátást azonban már az egyesületi költségvetésből kellett finanszíroznunk.

Ezen túlmenően első ízben nyílt mód arra, hogy a csoport működési költségeinek fedezésére támogatást kapjunk. A Természetvédők Szövetsége által kiírt pályázaton elnyert összeget karbid vásárlására, postaköltségre, fénymásolásra és telefonköltség támogatásra használtuk fel.

6.6. Szervezeti kapcsolatok

(F. Nagy Zsuzsanna)

Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat: A Társulat szervezési munkájában elsősorban dr. Lénárt László csoporttársunk, mint titkár veszi ki a részét, de számos rendezvényen többen is megjelentünk (Barlangnap, Barlangkutató Emlékkert felavatása ... stb.) - kivéve a társulati központi kutató tábort - és a Műsorfüzetben is rendszeresek közléseink.

Bükki Nemzeti Park: 1993. január 15-étől a Nemzeti Park igazgatója helyszíni bejárás során rendelkezésünkre bocsátotta a létrás-tetői kutatóház valamennyi helyiségét. Ez számos és folyamatosan jelentkező gondot jelent számunkra, de úgy véltük, így talán jobban befolyásolhatjuk a néha kaotikus állapotokat. Feladatunk a vendégszoba üzemeltetése, a gázpalackok cseréje, a teljes területről a szemét elszállítása. Kisebb átalakítási munkákkal sikerült különválasztani a háló, a konyha és az öltöző helyiségét (Galán Mihály), valamint Tóth Zoltán egykori tagtársunk valamivel korszerűbb fűtőberendezéssel ajándékozott meg bennünket: rakott egy vasbetétes cserépkályhát. Nem utolsó szempont az sem, hogy a Nemzeti Parkhoz eljuttatott kérelmeink, leveleink ezévben már meghallgatásra találtak, választ kaptunk rájuk. A Társadalmi Természetvédelmi Őrszolgálatban továbbra is tevékenykedünk. (Lásd: melléklet)

Magyar Természetvédők Szövetsége: A szövetséggel elsősorban informális kapcsolatunk van, illetve természetvédelmi célú munkáinkhoz immár sorozatosan támogatást kapunk tőlük. Részt veszünk az évente megrendezendő találkozóikon is.

Életfa Környezetvédelmi Szövetség: 1993. végén új regionális szervezethez is csatlakoztunk, az egri székhelyű Életfa Környezetvédelmi Szövetséghez. Ezt a kapcsolatot elsősorban a karsztvízvédelemben kívánjuk kamatoztatni, konferenciák, közös megfigyelések szervezésével.

A Bükki Barlangkutatásért Alapítvány: Az alapítvány továbbra is anyagi segítséget nyújt szükség esetén a kutatói munkákhoz, rendezvényekhez.

Barlangi Mentők Észak-magyarországi Mentőszolgálatának Alapítványa: Mint alapító egyesület, részt veszünk az évenkénti alapítói közgyűlésen, melyen az idén is kifejtettük kritikai észrevételeinket.

BEFAG: A lillafüredi erdészet nyári táborunkat követően úthasználati díj megfizetésére kötelezte egyesületünket. Hosszas tárgyalást követően sikerült annyiban megállapodnunk, hogy teljes jogú tagjaink közül a legaktívabb 10 fő (vezetőségi döntés alapján) minden évben új igazolványt kaphat, amely a Szomorúi sorompó - Jávorkúti parkoló útszakaszon az úthasználati díj megfizetése alól mentesít. Ennek ellenében figyelemmel kísérjük az esetleges illetéktelen fakitermeléseket, s ezekről értesítjük a gazdaságot.

Levelezés: Írásban is tartjuk kapcsolatainkat külföldi egyesületekkel, így például a rimaszombati, a kolozsvári, ukrán és szlovén barlangkutató csoportokkal.

6.7. Propaganda anyagok

(F. Nagy Zsuzsanna)

Az egyesületi tevékenység népszerűsítését többféle formában is tovább folytatjuk. Például 1993-ban újabb 150 egyesületi emblémával ellátott pólót, 5-500 darab húsvéti és karácsonyi képeslapot (Oláh Sándor) jelentettünk meg. Plakátok készültek a Barlangjáró I. tanfolyamra, a kutatóház vendégszobájának népszerűsítésére (Kovács Attila) valamint a nyári természetismereti táborra (Veit Péter).