A Fecske-lyuk felmérése, morfológiai és földtani áttekintése

(Kovács Zsolt)

A Fecske-lyuk (barlang) a Miskolc-Tapolcai Várhegy felhagyott kőfejtőjének legjelentősebb kiterjedésű ismert karsztürege. Mivel publikált térképe addig nem volt ismeretes, a GEOKOMPLEX Kft. anyagi támogatásával a bánya tájrendezési tervének készítéséhez kapcsolódóan elvégeztük a járathálózat geodéziai felmérését, majd az üreg kiterjedését vízszintes vetületen ábrázoltuk.

A barlang a bánya keleti oldali falvonulatának legalsó szintjében, a bányafalban, a terepszint fölött kb. 9 méterrel nyílik. A kb. 2,5 m magas, 2 m széles, háromszög alakú bejárati nyíláshoz mintegy 30° dőlésű, meredek ösvény vezet. A bejárati szelvény DNy-i oldalán, a járattalp felett 1,5 m magasságban elhelyezett, 1. számú felmérési kezdőpont 9,8 m-rel van magasabban a bányafal bejárat alatti talpvonalánál. Az 1. pont tszf. magassága - a helyszínvázlat adataival összevetve - kb. 167 m.

Kutatástörténet

A barlang bejárati terme a bányászat általi megnyitás óta ismert, egy része a fal lerobbantásával megsemmisült. A LÉNÁRT László (1983) által vezetett barlangfelmérő és kataszterező munka során ezt a kis termet vették nyilvántartásba, a további járatrészeket ekkor még nem ismerték. 1984 júniusában KOLLÁTH János akkori egyetemi hallgató bontotta át a terem hátsó, felső részénél a további járatokat elzáró szűk nyílás agyagos eltömődését, majd bejárta az üreg felső szinti járatait. A mélyponti terem felé vezető 16 m mély aknába a Marcel Loubens Barlangkutató Egyesület barlangászai (Kovács Zsolt, Kiss János, Ferenczy Gergely, Vadász István) ereszkedtek le elsőként, s ők tárták fel a mélyponti szakaszokat. A továbbiakban érdemleges kutatási tevékenység nem folyt a barlangban. A feltáráskor megismert, a barlangfalon nőtt 4-6 cm-es kalcitkristályokat a gyűjtők az évek folyamán fokozatosan szedték le, s jelenleg is észlelhető ilyen tevékenység.

Geodéziai felmérés és térképezés

A barlang felmérését Kovács Zsolt geológus-mérnök és Apró Zoltán főiskolai hallgató végezte 1995 július és szeptember között. A mérés eszközei Suunto mágneses tájékozású iránymérő, lejtszögmérő és acél mérőszalag voltak. A mérés (leolvasás) hibája az adott eszközökkel egy poligonoldalnál 1°-on (irány és lejtszögmérő) illetve 1 cm-en (mérőszalag) belül van. Tekintettel arra, hogy a leolvasásból származó hibák a fenti műszerek használatakor nem összeadódnak hanem kiegyenlítődnek, a mérés pontossága a célnak megfelelő mértéken belüli. A barlangban felvett poligonhálózat mérési adatait és a bemért pontok koordinátáit az adattárunkban fellelhető táblázat tartalmazza.

A felvett poligonhálózat oldalainak összes hossza 183,43 méter, mely jól közelíti a felmért járatszakaszok hosszát. Néhány kisebb, nehezen hozzáférhető, be nem mért oldalággal együtt a barlangjáratok összes hossza eléri a 210 métert. A bejárati kezdőponthoz viszonyított legmagasabban elhelyezkedő bemért poligonpont szintje +16,58 m (kb. 183,5 m tszf.), a legmélyebben levő bemért poligonpont szintje -8,78 m (kb. 158 m tszf.). A legalsó mérési pont alatt a járattalp 0,5 m-re, a legfelső pont felett a járatboltozat kb. 1 m-re van, így az üreg legnagyobb függőleges irányú kiterjedése: 25,36 m + kb. 1,5 m, kerekítve 27 m-nek adható meg. A légvonalban mért legtávolabbi pont a bejárattól 38 m-re helyezkedik el.

A barlangjáratok alaprajza mérethelyes helyszíni vázlatrajzok alapján készült. A járatkontúrok meghatározását mérőszalag segítségével, a poligonpontokhoz viszonyítva, illetve a poligonoldalakra való ortogonális beméréssel határoztuk meg. A járattalp lejtésviszonyait szintvonalakkal érzékeltetjük. Ezek tájékoztató jellegűek, nem egész értékekhez tartozó magasságokat jelölnek.

A barlang morfológiája

A járatok hálózatosan helyezkednek el, az alaprajzon jól kivehető az egyes szakaszok ÉK-DNy-i illetve ÉNy-DK-i orientációja, ami a barlangot magába foglaló kőzettömeg törési felületeinek irányítottságát képezi le. A barlangfolyosók általában lejtősek, a járatszinteket meredek letörések tagolják. A barlang meghatározó morfológiai formái a gömbszerű elemek (gömbfülkék, karéjosan ívelt teremrészek), a közel függőleges, sokszor kör keresztmetszetű kürtők illetve ezek áthatásai. A kisformák között is dominánsak a félgömbszerű bemélyedések, gömbfülkék és a "gömbfülke a gömbfülkében" jellegű elemek. Ez utóbbiak úgy néznek ki, hogy a nagyobb átmérőjű félgömb felületébe kisebb átmérőjű félgömb mélyül, s esetleg abba egy még kisebb. Jellemző forma a mennyezeti félcső, melynek átmérője a fél métert is elérheti, s helyenként ebbe is kisebb gömbfülkék, gömbfülke-sorok mélyülnek. Helyenként megfigyelhető, hogy a formaelemek a kőzet törési felületei mentén helyezkednek el.

A falfelületek általában simák, lekerekítettek. Néhány helyen egymásra közel merőleges törések mentén kőzetfellazulás észlelhető. A barlang morfológiája egyértelműen tükrözi kialakulásának tényezőit, vagyis a tektonikusan preformált kőzettömegben alulról felfelé áramló termálvíz korróziós járatalakítását.

Földtani viszonyok

A barlang járatai a Bükkfennsíki Mészkő Formációba (régebben "répáshutai típusú mészkő" fáciesbe - BALOGH Kálmán 1964) sorolt világosszürke és fehér színű mészkőben alakultak ki. A barlang legnyugatibb elhelyezkedésű részén mészkőbreccsa is megjelenik.

A törési felületek nehezen mérhetők illetve észlelhetők a lesimított falfelületek miatt. Egyes helyeken kivehető, hogy a törések sűrűn, két-három cm-enként követik egymást. Sokszor párosával, általában egymásra közel merőlegesen lépnek fel. A bejáratnál mért két fő törésirány: 348/70° és 250/72°.

A járatok aktív vízfolyást jelenleg nem vezetnek, néhány helyen viszont intenzív a csepegés.

Az üreg kitöltésében domináns az agyag, mely igen plasztikus tulajdonságú. A járattalpat legtöbb helyen ez borítja. Különféle színű változatai fordulnak elő, melyből domináns a barna, de helyenként szürke, vörös vagy fekete. Helyenként a felhalmozódott agyagok sajátos sávozottságot, laminációt mutatnak ("szalagos agyagok"). A barlang egyes részein 5-10 cm méretű, részben lekerekített élű "agyagkavicsok" darabjainak halmai figyelhetők meg. Keletkezésük arra utal, hogy egykor az addig vízzel kitöltött üreg szárazzá vált, a már leülepedett agyaglemezek kiszáradtak és poligonálisan felrepedeztek. Az újból bekövetkező vízszintemelkedés során a karsztvízáramlás sebessége olyan mértékű volt, hogy a konszolidálódott agyagdarabokat felszaggatta, majd áthalmozta.

A barlang mélyponti termének legmagasabb pontjain (kürtőkben) a falra kitapadva fehér, szürkésfehér és vöröses csillámos finomhomok foszlányok észlelhetők, helyenként kb. 0,5 cm vastag kalcitkéreggel borítva. Feltételezhető, hogy áthalmozott miocén üledék, de ennek eldöntéséhez további vizsgálatra lenne szükség. Kisebb, tenyérnyi foltokban a barlang más pontjain is fellelhető a fent említett üledék, s a barlang bejáratának üledéksorában is megvan. A fehér finomhomok többnyire vörös agyaggal váltakozva lép fel. A mélypontra vezető akna tetejénél vörös agyag, fekete agyag és fehér finomhomok egy tenyérnyi folton belül egymás mellett található meg, a járatfal kis bemélyedésében.

A fent leírt üledékek megjelenési helyei (járatfal, kürtő teteje) arra utalnak, hogy az egykori kitöltés szintje magasabban lehetett, majd újbóli erős vízáramlás szállította el a már leülepedett anyagot.

Jellemző kiválásai a barlangnak a fennőtt kalcitkristályok, melyek főként a barlang bejárati szakaszát követő nagy termében találhatók meg. Helyenként vékony agyagréteg borítja felületüket. Méretük változó, általában 1-5 cm. Előfordul továbbnövekedési jeleket mutató kristály is (nagyobb kristályban kisebb, saját alakú forma). Néhány helyen a kristálycsoportok felülete feketére színeződött, oka nem ismert. Észlelhetők utólagos visszaoldási, korróziós jelenségek is a kristályfelületeken. Sajnálatos jelenség, hogy ásványgyűjtők sok helyen levésték a kristálycsoportokat.

A cseppkövek ritkák a barlangban, néhány helyen látható friss cseppkőlefolyás kezdemény. Feltehetően a barlang fölötti kőzettömeg bányászati letermelése után indult meg a cseppkőképződési folyamat.