A Kecske-lyuk "meztelen hullája"

(Kovács Attila)

1995. március 12-én du. 2 órakor éles riasztást jelzett a személyhívóm. 2.07-kor a megadott telefonszámot felhívva Bán László a Megyei Rendőr-főkapitányságról tájékoztatott, hogy néhány ijedt fiatal meztelen hullát talált a Kecske-lyuk belso részében. Kérdéseimre válaszolva elmondta, hogy a még most is rémült fiúk jelenleg is a barlangnál tartózkodnak néhány rendor társaságában, és a kiszállításunkat meg tudja oldani. A korábbi "hulla"-keresésünk újabb felvonására számítva nem riasztottam a teljes csapatot, hanem olyan embereket kerestem meg telefonon, akiket útközben fel tudunk venni. Kutas Tamást és Drozda Sándort sikertelenül kerestem, végül Veres Imrével beszéltem. Közben újabb hívást kaptam, ekkor Szabó Tamástól. Miután sikerült telefonon elérnem, megbeszéltük, hogy a másik rendőrautóval elmegy a raktárba a hordágyért. Ha a "hulla" a múltkori cseppkővel azonos, éppen elegen voltunk az akcióhoz, sot még Matyi is velünk jött.

A minket szállító autó 2.38-kor érkezett meg, felvettük Veres Imrét, majd a Chinoin mellett fel-fel akadó Ford-ból a kátyús rész előtt kiszállva, a hátralevő 600 métert gyalog megtéve értünk a barlanghoz. Ekkor érkezett meg saját autóján Kutas Tamás is. A fiúkat kikérdezve szinte teljesen biztosnak látszott, hogy cseppkövet fogunk "menteni", azonban beöltöztünk és elindultunk. Bár a fiúk húzódoztak, egyiküket (neve Milos) magunkkal vittük (3.24-kor indulva). A "cseppkő-hulla" közelébe érve egyszerre szólaltunk meg:

- Na, itt vagyunk!

Ekkor már biztosak lehettünk a "hulla" kilétében, de azért megmutattattuk Milossal (3.40). A cseppkő volt az. Veres Imre bemászott hozzá - mivel a múltkor nem látta, pedig kétszer is elment mellette.

A "hulla" helye: a barlang első - kényelmesen járható - 150 métere után, kb. fejmagasságban egy szűkületen kell átmászni. Az ezután következő 150 méteres folyosó szűkebb, az elején három rövid, lapos, vizes kúszó szakasszal, a végén a medertalp fölött kb. 1,5 m magasságban haladó színlőkön járható. Egy derékszögű jobbkanyar után jobbra teremszerű kiöblösödés, balra a járat - az eddigieknél jóval szűkebb - folytatása található. E szűk részben, kb. 4 m után újabb jobbkanyar következik. E kanyarban, a kanyar kisebb ívén (a folyás irány szerinti bal oldali falon) egy falhoz támaszkodó cseppkőoszlop (vagy inkább vastag cseppkőlefolyás) van, amely egy emberi láb hátsó combjához és vádlijához hasonlítható. Annyira azért nem, de egy első (vagy egynéhányadik) barlangtúrás ifjú felfedező e kellemetlenül szűk szakaszhoz érve inkább hullát talál, minthogy bevallja (hasonlóan fáradt és bátor) társainak (és magának), hogy elege van a barlangászásból (aznapra). Inkább lát egy hullát. A múltkori esetnél még "nyöszörgött" is! (Denevérek voltak!) Mindenesetre nem ártana kitenni egy táblát:

Barlang vége!

A sikeres(!) mentőakció végén a fiúk figyelmét felhívtam a Technika háza-beli csütörtöki MLBE-gyűlésekre, remélve, hogy ott hamarabb találkozunk velük, mint barlangban. Azóta nem láttuk őket.