Barlangfeltörések Létrás-tetőn

(Ferenczy Gergely)

1996. első felében az egyesület által kutatott barlangok közül kettőt - Létrási-Vizes- (I. bejárat) és Szepesi-barlang - többször is feltörtek. Mivel az esetek megismerése némi tanulsággal is szolgálhat, a történet a következő képpen zajlott.

Létrási-Vizes-barlang

A Létrási-Vizes I. sz. bejáratának ajtaját két alkalommal törték fel, mindkét alkalommal mobil lángvágóval (valószínűleg hordozható, kispalackos készülékkel, mely akár személyautóval is szállítható). Második alkalommal a közben megjavított ajtót a sarokvasról levágva elvitték. Az esetek körülményei a következők:

Az első feltörés 1996. 01. 28. délutánja és 02. 01-e között történt. A feltörés tényét 02. 03-án állapítottuk meg. A tettesek az ajtó zárszerkezetet kivágták, majd a barlangba lementek. A helyszínen a közben esett hó miatt ekkor lábnyomot, keréknyomot nem találtam. A megrongált ajtót 1996. 02. 23-án egyesületi eszközökkel megjavítottam, és zárhatóvá tettem.

A következő ellenőrzésem alkalmával - 02. 26-án, hétfőn, délelőtt kb. 11 órakor - az ajtó már nem volt a helyén: a sarokvasakról lángvágóval levágták, és a környékről elszállították. (Az ajtót fél év múlva találtuk meg a Piplák-ház környékén.) Ezt követően - a barlangból kifelé irányuló sáros lábnyomok alapján - a barlangban ismét túráztak. A hétvége folyamán túrák folytak a barlangban, az ajtó sértetlen volt. Ez alapján a feltörés 25-én vasárnap este vagy éjjel történt.

Fent említett sáros lábnyomok a barlanghoz közeli (műútról leágazó) erdészeti dózerútra vezettek, ahol egy személyautó keréknyomait találtam. Az autó a nyomok alapján az útmenti kis ház előtt megfordult és visszatért a műútra. A nyomot rajtam kívül megnézte Bátori Károly 03. 01-én. A barlangnak két bejárata van. A második feltörés alkalmával a másik bejárat nyitva volt, ennek ellenére megtörtént a feltörés.

Két hét múlva 03. 10-én, vasárnap délután kb. ½4-kor a kutatóházban levők - név szerint Bátori Károly, Bóta Nándor, Kertész Gábor, plusz egy személy - a Létrási-Vizes-barlangtól 200 m-re, a Tuskós-barlang előtt parkoló személyautót vettek észre. Típusa: 240-es kombi Mercedes, zöld színű, rendszáma CRN-310. Az autón lévő kerekek mintázata megegyezett a két héttel azelőtt talált mintával. Ezt a visszahagyott nyomok alapján Bátori Károly is és én is azonosnak találtuk.

Az autóban az üvegen keresztül sporttáskák ruhák és dobozok voltak láthatók. Az autó utasai - öt személy, 20 és 30 év között - nemsokára előkerültek a Tuskós-barlangból. A barlangászok tájékoztatták őket a barlangtúrák feltételeiről, és közben néhány információt kaptak róluk, melyek a következők:

A személyautóval először a kutatóháznál voltak, ahol a környék barlangjairól (helyük, jellegük stb.) kérdezősködtek. Ezután mentek a Kis-Mogyorós és a Tuskós-barlangba, ahol találkoztak a házba tartó barlangászokkal. A válaszok alapján Salgótarjánból érkeztek, ahol a hegymászósportot űzik. Van egy miskolci hegymászó ismerősük, aki azt ajánlotta, hogy menjenek Létrás-tetőre barlangászni. Elmondásuk szerint szeretnének valami veszélyes, nagy és vizes barlangba menni. A barlangászok szálláslehetőséget ajánlottak fel nekik a kutatóházban, erre azt válaszolták, hogy munkarendjük miatt csak vasárnap dél körül tudnak ideérni, és este mennek is haza. A beszélgetést követően eltávoztak a helyszínről. A beszélgetés során végig meglehetősen zavartan viselkedtek. Felsorolt tények, benyomások alapján valószínüleg ők követték el a barlangfeltöréseket.

Az illegális túrák feltehetően a következő képpen zajlottak:

Informátoruktól megtudhatták, hogy vasárnap délután a barlangászok már általában nincsenek a házban, először azért még benéztek a kutatóházhoz. Ha nem találtak ott senkit, szabadon dolgozhattak a barlangajtón, hiszen senki nem zavarhatta meg őket. Feltehetően minden hétvégi túrájukra autóban hozták a lángvágót. A harmadik alkalommal azonban a barlangászok a házból csak később mentek el, ők pedig talán kicsivel korábban érkeztek, így találkozhattak.

Szepesi-barlang

A Szepesi-barlang ajtaját 1996. 03. 31-én feszítővassal, kalapáccsal felfeszítették. A rongálás tényét másnap, 1996. 04. 01-én délelőtt kb. 10 órakor észleltem. A helyszínen a megrongált ajtó levált darabjait szétdobálták, azonban az ajtót visszatették a helyére. Az eset körülményei a következők:

Vasárnap, 03. 31-én délben salgótarjáni hegymászók jelentkeztek be a háznál, és szerettek volna a Szepesi-barlangba lemenni. A kutatóházban tartózkodók, (Veres Imre, Kertész Gábor, Mihalov Csaba, Burdiga Zsolt) tájékoztatták őket, hogy a barlangban folyó munkálatok miatt nem mehetnek le. Ekkor megkérdezték, hogy az István-lápai-barlangba lemehetnek-e, de a házban nem volt ehhez kulcs. Ezeket a nemleges válaszokat felháborodva vették tudomásul.

A barlangkutatók alternatívaként javasolták, hogy elkísérik őket egy másik barlanghoz (Király Lajos-zsomboly), ahova lemehetnek. Veres Imre elnökünk délután fél kettőkor elkísért közülük kettőt az említett zsombolyhoz, majd őt visszahozták a házhoz. Közölt tervük az volt, hogy a Szepesi-rét sarkán hagyott autóknál átöltöznek, majd úgy indulnak vissza a Király Lajos-zsombolyhoz.

A Király Lajos-zsombolyhoz vezető dózerút mentén nyílik a Szepesi-barlang. (A zsombolytól visszafelé jövet a Szepesi-barlang ajtaja még sértetlen volt - kb. ¼3-kor, Veres Imre közlése). A kb. 40 perces gyalogtúra alatt kérdezősködtek a Szepesi-barlang zárszerkezetéről, ill. a Király Lajos-zsomboly közelében nyíló, szintén lezárt István-lápai-barlang zárszerkezetéről, amit meg is tekintettek. A Király Lajos-zsomboly bejáratának megmutatása után Veres Imrét elszállították a házhoz (kb. ½3-kor).

Veres Imre kérte őket, hogy a barlangtúrát követően jelentkezzenek be a háznál. Ezt nem tették meg.

Ezt követően nincs információnk róluk, csupán annyi, hogy a hazafelé tartó barlangkutatók este ½8-kor még a Szepesi-rét sarkán látták őket parkolni. Délután ½3-tól mozgásukról nincs adat, a Szepesi-barlang bejárata közelében ekkortól kezdve más nem tartózkodott.

Fentiek alapján feltehetően a salgótarjáni hegymászók feszítették fel a bejáratot, és ezt követően lementek a barlangba. A hegymászók két autóval érkeztek, a rendszámokat feljegyezték a házban (fehér Volkswagen CLN-277, ill. kék Hyundai Poni FDF-715). Az autókkal 6-7 fő érkezett, közülük az egyik 190 cm magas, szőkésbarna hajú, vékony testalkatú, vehemens stílusú 25-30 éves fiatalember. A másik fiú fekete hosszú hajú, bajszos, 170 cm magas, a jobb halántékán égés nyoma látható.

Az ajtót áprilisban egyesületi eszközökkel otthon megjavítottam, és felraktam a barlangra. Májusban lángvágóval ismét nekiestek, azonban csak a lakatot, zárszerkezetet vágták szét, kinyitni nem sikerült az ajtót. A salgótarjániakat ezen a hétvégén szintén látták a fennsíkon.

A barlangfeltörések kapcsán a Bükki Nemzeti Park Igazgatósága feljelentést tett a rendőrségen. Az ügyet bizonyítékok hiányában lezárták. Ezt követően beszéltem az ügyben Salamon Gáborral, akinek beugrott, hogy van egy rendőrőrnagy ismerőse, aki tagja a salgótarjáni Különleges Mentőszolgálatnak. Megígérte, hogy megemlíti neki az ügyet, jelezve hogy hatósági szinten is megelégedünk a jelenség, a tevékenység (ti. barlangfeltörések) megszűnésével. Beszélgetésünket követően érdekes módon a tarjániak látogatásai megszűntek.

Hozzátartozik a történethez, hogy márciusban (valakik) a Hajnóczy-barlang frissen elkészült ajtaját is szétvágták, lángvágóval.