Barlangkataszterek sorozat A Bükk-hegység barlangjai

Kuchta Gyula:
A Gulicskaoldali-üreg

Kataszteri száma: Bü-145.

Készült: Miskolcon, a Magyar Hidrológiai Társaság Zsombolykutató Szakosztálya tagjainak részvételével. 1956. október 1.

Környékének földrajza

Az üreg a Gulicska hegynek azon a részén található, melynek lejtője nagyjából 6h irányba néz. A hegylejtő elég jól karsztosodott, sokfelé kisebb-nagyobb sziklák, tömbök állnak ki a talajból. A barlang magassága A.f.: ...

Megközelítése

Legcélszerűbb úgy megkeresni, hogy a Hegyeskúttól elindulunk (a forrást azelőtt Vadas Jenő-forrásnak nevezték, a kővel foglalt forráson ma is ez a név található), utunk során megtartjuk ezt a szintbeli magasságot, majd a Gulicska lejtőn megtett 1000-1500 méternyi út után, egy festői sziklacsoportban találjuk meg. A megtalálás nagyon nehéznek mondható, rejtettsége miatt. Poláris összrendezői: x=... y=...

Kőzettani megfigyelések

A szálkőzet világosszürke (fehéres-szürke), tömör, tömött, egyenetlen törésű, általában vastagpados elválású, csak gyengén, főleg a felületeknél repedezett.

Tektonikai jellemzés

Maga az üreg szálkőzetig kitakarítva nem áll előttünk, s a még jelenlévő több kisebb odúcska mellett a vizsgált barlangi egység nagy része ma törmelékkel, üledékkel, humusszal fedett. Egyik része, bár ebben is sok a törmelék, egész világosan elkülöníthető hasadék. Ennek csapása/dőlése 320/65. Ez az irány folytatódni látszik Ny felé, továbbmenni azonban a törmelék miatt nem lehet. Ha a további feltárást és a továbbjutási lehetőséget a tektonika szemszögéből vizsgáljuk meg, azt kell mondani, hogy van remény újabb, nem nagy méretű részek feltárására.

Barlangmorfológia

Bár igen jól megfigyelhető a hasadékjelleg, mégsem egyszerűen hasadéknak vesszük, hanem a már megismert mennyezetes rész alapján üregnek. Hatalmas törmelékkövek alkotják a feneket. Felső része - lefelé egyre csökkenően - mohos, néhol csipkésfalú, általában azonban jól korrodált. Eltekintve a lejtőn lejjebb lévő Ny-ra néző falban nyíló szűk kis odúktól, az egész határozottan hasadékjellegű. A hasadék Ny-i vége elszűkül és aláhajlik, K-i vége szintén elszűkül, és derékszögben É-nak kanyarodik. Az É-ra eső rész inkább ereszállapotú (ha csak a sziklafalat vesszük figyelembe), néhány kisebb rókaméretű lyukkal. Képződmény sehol sincs, se nyomokban, se kezdemény alakjában.

Genetika

Az üreg jelenlegi állapotát ismerve, csak a preformatív hasadék víz által történő kibővülésére lehet gondolni. A mélyebben fekvő részek ismerete nélkül tisztázatlan marad egy érdekes megfigyelés, illetve annak magyarázata. Nevezetesen, ahol a hasadék É-ra kanyarodik, a mintegy 1-1,5 m széles hasadék hirtelen 0,15 méteresre szűkül le, majd 0,10 méteres szűkület után újból tágasabb lesz. Az ilyesféle előfordulás elsősorban vízfolyásos barlangoknál adódik. Bár jelen esetben mégsem nevezhetjük színlőnek az említett jelenséget, mégis ahhoz áll legközelebb. Ez pedig azt jelentené, hogy valamilyen vízfolyásnak volt valamilyen köze az üreghez, bár ennek ellentmond az üreg, mai, lejtői fekvése. Minden bizonnyal egy részletes feltárás eldöntené a kérdést.

Hidrográfiai megfigyelések

A vizsgált időszakban az üreg teljesen száraz volt. Nedves időszakban viszont lehet tetemes mértékű csurgásról beszélni, ezért helyes, ha hidroaktivitásánál a "csurgásrendszer" megjelölést alkalmazzuk. Hóolvadás, esőzés idején feltételezhető valamely mértékű vízfolyás is az üreg K-i hajlásában.

Általános üledékjellemzés

A hasadék üledékszintje jellegzetesen "E" szint, közte humusz és az agyag elenyészően kevés. A hasadék említett kanyarjában, és az attól É-ra eső részek üledéke szerkezetileg porszerű, száraz agyag, homokkal vegyesen, rétegállománya "B" szint, elszórtan egy-két kisebb kővel és kaviccsal.

Paleontológiai összefoglalás

A hasadékhoz vezető szűk kis járat üledékének megbolygatása után holocén (?) csontok kerültek elő. Meghatározásukra nem került sor, a helyszínen maradtak. Őz nagyságú, őzszerű állat medencecsontja, gerinccsontja, lábszára került elő. Valószínű, érdekes lenne az üreg paleontológiai átkutatása, ami a kitöltés korát is meghatározná.

Kutatási adatok

Az üreg dokumentatív jellegű kutatása 1956. szeptember 23-án volt, Kuchta Gyula és Hornyák András részvételével.

Az üreg teljes hossza 17 m. Átlagos szélessége 1,5 m.

Barlangkataszterek sorozat A Bükk-hegység barlangjai

Adatlap

A gulicskaoldali karszthasadék

Bü-171.

Bükk-hegység
Bányabükk
Gulicska (Diósgyőr)
1958. július 1.1958. július 12.

  1. MHT speleológia kutatás 1956. szept. 23-án volt (Hornyák András, Kuchta Gyula). A Hegyeskúttól (Vadas Jenő-forrás) Ny-ra, azzal nagyjából egyszinten, mintegy 1-1,5 km-re. Vetületi négyszöge 65 m², összhossza 17 m.
  2. Szálkőzete középső triász ladini mészkő, D-DNy-i részében agyaggal vegyes sziklák, É-ÉK-i részében morzsalékos, humuszos agyag. Legjelentősebb iránya 320/65 csapás-dőlés értékű.
  3. Típuscsoportja: (jelenlegi, erősen törmelékes állapotában alkotott hozzávetőleges meghatározás) kitöltődött karszthasadék. Képződményei nincsenek.
  4. Hidrológiai és hidrográfiai adatai ismeretlenek.
  5. Biológiai gyűjtés nem folyt.
  6. Irodalma feldolgozatlan.

Barlangkataszterek sorozat A Bükk-hegység barlangjai

Kéziratos feljegyzés

Gulicska bg.

Nagy teber oldalából nyílik a tágas, 4 m mély bejárat. Az első teremből a bejárattal szemközt folyosó nyílik, mely 10 m után elszűkül. Egy másik részen kb. 2,5 m lejárat után egy másik, kisebb terembe jutunk, melyből egy szűk átjárón a harmadik terembe érünk. Innen a továbbjutást a törmelék elzárja. Első bejárás 1952. IX. 20-án volt. Rész vettek: Borbélyék, dr. Krompaszky, Láner, Kuchta, Várszegi.

Barlangkataszterek sorozat A Bükk-hegység barlangjai

Képek

Kovács Attila, 2006.