IKERTEBRI VÍZNYELŐ BARLANG

Készítette: a Magyar Hidrológiai Társaság miskolci csoportjának Karszt és Barlangkutató Szakosztálya

Miskolc, 1964. március


TARTALOMJEGYZÉKIkertebri-barlang
I.A feltárás története (Láner Olivér)
II.A barlang leírása (Szabó László)
III.Bejárási útmutató (Tokár Ferenc)
IV.Topográfiai adatok (Tokár Ferenc)
V.Felmérés (Liptai Edit, Tokár Ferenc)
VI.Földtani leírás (Szabó László)
VII.Hidrológia (Szabó László)
VIII.Morfológia (Szabó László)
IX.Üledékvizsgálat (Szabó László)
X.Genetika (Szabó László)
A barlangkutatásban résztvevők
Irodalom


I. A feltárás története

A barlanggal kapcsolatban szájhagyományok nincsenek, a szakirodalomban sem került említésre. Ez annak tudható be, hogy már a pleisztocén végén is durva törmelék zárta el bejáratát.

1952. október 26-án Láner Olivér, Balogh Tamás és Schmidt Tibor az ikerteber útfelőli első tebrét megbontották. Rövid munkával omladékos részbe jutottak, a törmelék között több irányban szűk, omlásveszélyes továbbjutási lehetőség volt.

1953. június 14-én, 28-án, júliusban és augusztusban több alkalommal Láner Olivér, Nahalka Ferenc, Kocsis Gyula, Balogh Tamás, egy alkalommal Vértes László dolgoztak az ikerteber feltárásán. A törmelék között a középső teberben omladékos átjárást tártak fel a korábbi munkahelyen.

1954. június 4-én és 11-én Molnár Jenő, Láner Olivér, Szabó László és Korényi Endre az ikerteber középső tebrét bontották meg a szálszikla mellett. Lényeges előrehaladást nem értek el, a kutatóakna bontását 1,5 méter mélységben, huzatos kőtömegben hagyták abba. Említésre méltó az, hogy a munkagödör oldalában hagyták egyik rossz karbidlámpájukat. A karbidlámpa egyik részét a feltárást magáénak valló budapesti MAFC barlangkutatói találták meg, másik felét 1963. október 13-án a Magyar Hidrológiai Társaság kutatói emelték ki az 1954 óta keletkezett üledékből.

1959. augusztus 19-20-án Láner Olivér, Balogh Tamás, Bödör István, Szabó László az ikerteber első tebrében kb. 25 m előrehaladást értek el, ÉK-i irányban.

1960. március 13-án Láner Olivér, Bödör István és Zámpory Vilma a középső teberben bontottak lényeges eredmény nélkül.

1963. szeptember első napjaiban a nyári munkatáborozás alkalmával Mezei Ferenc, Huszár Tamás, Liptai Edit és Gyurkó Péter, a Magyar Hidrológiai Társaság miskolci kutatói 0,8 x 1 m-es aknát mélyítették a középső teberben, amellyel K-re fordulva elérték a szálsziklát, amely mellett a törmelékben É-felé haladva kis terembe jutottak. A teremből kb. ÉK-re egy hasadék alján 5,5 m mély, alján agyagos kőtörmelékkel elzárt aknába jutottak. A tábor befejezése miatt a további kutatást későbbi időpontra halasztották.

1963. szeptember végén és október elején a budapesti MAFC barlangkutatói a Magyar Hidrológiai Társaság Barlangkutató Szakosztályának megkeresése és hozzájárulása nélkül, a szálszikla mentén veszélytelenebb lejáratot létesítettek, és újsághír szerint 30-40 m mélységben és 400 m hosszúságban bejutottak az ikertebri barlangba.

A barlang további feltárása a MAFC magatartásától és a várható eredménytől függ.


II. A barlang leírása

Az ikerteber második tebrében, a szálkőzet kibúvása közelében nyíló lejáraton közel függőleges, 5,7 m-es akna alja kisteremmé szélesedik ki. (1. terem) A lejárati kürtő első két métere agyagos-földes kőtörmelék között halad, utána hatalmas, repedéskitöltő kőtömbök részeiben vezet tovább. Az 1. kisterem 36-216° irányú, 70°-os szögben Ny-ról, K-re dőlő tektonikus repedés. (Iránya nagyjából egyezik a Nagymogyorós-Zsidókút szerkezeti vonallal.) Két végét nagy mosott törmelék, alját agyagos-homokos kőtörmelék zárja el álfenék jelleggel. 216° irányban 5,5 m mély, agyagos kőtörmelékkel elzárt akna nyílik. Továbbjutás 36° irányban, a hasadékot elzáró törmelék között, 2,5 m-es szűk, ferde járaton, amely 8 m-es, közel függőleges aknába vezet. Az akna alját agyagos-köves álfenék tölti ki, itt kis aláhajló sziklaív alatt szűk, bontást igénylő továbbjutás lehetséges. Az aknát 5 m mélységben sziklaív választja ketté, itt 241° irányban 40° dőlésű, később vízszintesbe hajló rendkívül szűk 5 m-es járat vezet tovább a 2. sz. nagyteremig. Az 1-2. termek közötti járatok alját mosott, kissé agyagos kőtörmelék tölti ki.

A 2. terembe 2,8 m magas, függőleges falról lehet bejutni. A terem méretei a korábbi részekhez viszonyítva nagyok. Felül több kürtő figyelhető meg, falait eróziós és korróziós nyomok borítják, alja kb. 40° dőlésű, erősen nedves, agyagos nagy mészkőtörmelékekkel. A terem végén magasan ÉK-i irányban rétegezett üledékkel feltöltött, folyosó vezet tovább. Néhány méter után a folyosó elszűkül, bontással ugyan járhatóvá tehető, de feltehetően a következő terembe vezet. A 2. teremből mélyen aláhajló mennyezet alatt jutunk tovább a 3. terembe.

A 3. terem DNy-i irányú, enyhén lejt, K-i oldalán kb. 4 m-ig becsülhető szűk, lefelé tartó aknával. Az akna felett kb. 50°-os szögben emelkedő, huzatos kürtő található, amelyből - álfenék leszakadása következtében - nagymennyiségű kőtörmelék hullott le, és lazán felhalmozódott az akna felett. A kőhalmaz hangrezgésekre is rezonál, ezért az aknában a bontás veszélyes. A terem falain 2,5 m magasságig a mélyedésekben egy korábbi feltöltődési szint roncsai (mészkőtörmelékes agyag) figyelhető meg.

A 3. terem végén 2,7 m magas, rétegzett, agyagos-homokos feltöltődés fölött rendkívül elszűkülő cseppköves járattal folytatódik a barlang. Az ÉK-re tartó járat összhosszúsága 51 m. A folyosó kis teremszerű kiöblösödéssel végződik, amelyből fent álfenékkel, lent agyaggal elzárt kürtő vezet tovább. Falai tiszták és erodáltak, ez a kürtő többé-kevésbé (időszakosan) aktív jellegére utal.

A 3. teremből induló szűk járat elszórtan cseppköves, főleg cseppkőbekérgeződéses. A folyosó rendkívül szűk, általában magas, keskeny, kissé kanyargós hasadék jellegű, benne nagy, mosott lapos, néhol cseppkővel bekérgezett mészkődarabok ékelődnek be. A folyosó hol a kövek alatt, hol felül járható. (A Vártetői-barlang 2-3. kürtő közötti járata hasonló jellegű.)


III. Bejárási útmutató

A barlang nehezen járható, többségében szűk, kanyargó, főleg erős dőlésű járatokkal jellemezhető. A 2. teremig nyirkos, utána sáros. A falak - különösen a szűk járatokban - erősen erodáltak.

A barlang felső 8 m-e omlásveszélyes, a szűk járatokban beszorulás veszélye fenyeget.


IV. Topográfiai adatok

A barlang 555 m Adria feletti magasságban, a sztereografikus koordináta rendszerben X:69.425; Y:114.625 ponton nyílik, a Bükkhegység Nagyfennsíkjának Létrástető elnevezésű részén. A Jávorkúti műúttól D-re, a Nagymogyorós víznyelőtől Zsidókútig terjedő tebersor második tebercsoportja két, nagyjából egyforma, és egy kisebb teber összekapcsolódásából áll, innen kapta nevét: ikerteber.

ÉNy-ról DK-felé haladva az ikerteber két nagyobb tagjának K-i oldalán azonos csapású és dőlésű mészkőfeltárás figyelhető meg. Ezek tövénél a tebrek megrogytak. A második (középső) teber alján nyílik az Ikertebri-víznyelőbarlang.

A Magyar Hidrológiai Társaság Karsztkutató Szakosztályának munkahelyétől K-re 0,8 m-re mélyült a MAFC munkahelye.


V. Felmérés

A felmérés, kompaszos irány- és fokíves dőlésszögméréssel történt.

A felmérés fontosabb adatai:

Összhosszúság:83,8 m
Összmélység:27,5 m
Összes vízszintes vetületi hossz:62,1 m

Legnagyobb vízszintes vetületi kiterjedése a felmérés 0 pontjától:

É-ra:30,0 m
K-re:27,0 m
D-re:2,3 m
Ny-ra:3,4 m

A barlang főiránya: ÉK


VI. Földtani leírás

A barlang környéke

A barlang


VII. Hidrológia

A létrási területegységet összefüggő repedés hálózat jellemzi. Hidrogeológiai határai megegyeznek a tektonikai illetve rétegtani határokkal. A zárt egységnek Ny-on a szerkezeti fővonal mentén a Tuskós- és a Létrási Vizesbarlang irányában, K-en a Szepesi barlang-Istvánlápa felé van lefolyása. A D-re eső területek felé a Bükkös (Zsidókút) víznyelőn keresztül lehet hidrológiai kapcsolatot feltételezni.

Az egység domborzati vízgyűjtője D-en a Feketesár-gerincig terjed, nagysága kb. 1,2 km². A vízgyűjtő terület felső ladini eruptívumokból, kisebb részben alsó-középső ladini palából épült fel. K-en szabad lefolyása van, É-on és Ny-on a vízgyűjtő terület jelentéktelen kiterjedésű.

Az Ikertebri barlang a Zsidókút-Mogyorós nyelők közötti szerkezeti vonalon kialakult tebersor egyik időszakosan aktív víznyelője. Vízgyűjtő területe 4-500 m², az ÉK-i ágon kapcsolódó teber vízgyűjtője 100-150 m².

A barlang feltárt szakaszában aktív vízfolyás nincs. A 2. sz. teremig nyirkos, a 2-3. termek feltehetően szivárgó vizektől sárosak, a 3. teremből induló ÉK-i ág csepegő vizektől nedves.

Az időszakos vízjárás nem a feltárt, hanem a repedéshálózat eddig ismeretlen járatain történik. Biztos vízmozgásnyomok csak a 2-3. termekben figyelhetők meg. A 3. terem alján lévő kürtő föltétlen vízbefolyásra szolgál, bár erre konkrét nyomok nincsenek. (Lehet, hogy a kürtő bontása közben semmisültek meg.) Erre utal az, hogy a 3. terem a barlang legmélyebb pontja, a kürtőn kívül más lefolyási lehetőség nincs. A termet 2,5-3,0 m magasságig hordalék (üledék) töltötte ki, nyomai a falon megfigyelhetők, amit egy későbbi vízfolyás elmosott. Ez csak az említett kürtőn keresztül történhetett, mivel a 2-3. termek csak felülről közelíthetők meg, az ÉK-i ág pedig 2,7 m magas zavartalan, rétegzett finomüledék felett nyílik.


VIII. Morfológia

A Szárdóka és Feketesár között húzódó teknőszerű mélyedés Létrási Vizes- és Szepesi-barlangok közé eső része típusos, vékonyan fedett karsztfelszín víznyelőkkel, tebrekkel, a fiatal áthalmozott fedőképződményeket áttörő karros mészkőkibúvásokkal. A tebersorok, az egyes tebrek formái érett, elöregedő szakaszba hajló állapotra utalnak.

A barlang akna-típusú meredek járatokkal, becsatlakozó oldalágakkal. A teber ikerjellegéből adódóan (repedezettség) sok a felfelé tartó kürtő.


IX. Üledékvizsgálat

Az ÉK-i ág 2,7 m magas zavartalan üledék-felhalmozódásából rétegváltozásonként, de legfeljebb 25 cm-ként, ahol indokoltnak látszott 5 cm-ként mintát vettünk. A mintákon a következő vizsgálatot végeztük el:

1. Rétegtani felépítés

2. Mikromineralógiai koptatottság

3. Szemnagyság meghatározás


X. Genetika

A barlang feltárt szakasza két szerkezeti törésvonal mentén alakult ki, a barlangba folyó víz hatása nyomán. A függőleges részek kialakításában a tektonikus adottságok mellett az eróziónak, a vízszintes rész kialakításában az erózió mellett főleg a korróziónak volt jelentősége. Az erózióbázis süllyedésével több szint keletkezett. Egyik ilyen szint az ÉK-i ág Mindel-krionálisból származó kitöltésével.

A Günz-Mindel interkrionálisban az erózióbázis az ÉK-i ágnál mélyebben volt, az ÉK-i ág szárazra került. Erre utal a szálkőzetre települt tarka, mészkőtörmelékes, kalciteres agyag, ami lényegében helyben keletkezett és szivárgó vizekből kivált üledék.

A Mindel első kriofil szakasza a völgyek feltöltésével erózióbázis emelkedést idézett elő. A barlangba hordott törmelék elzárta az ÉK-i ág alá vezető járatokat, így a patak nyitott ÉK-i ágba tért át. A helyben lévő tarka üledéket egyrészt elhordta, ill. keverte a kívülről származó durva üledékkel. A Mindel képződményeivel csaknem mennyezetig feltöltött ÉK-i ág üledékéből a Mindel-Riss interkrionálisban megélénkülő vízmozgások alig hordtak el valamit, az üledék és a mennyezet között kb. 60 cm-es légrés van.

A Mindel-Riss interkrionálisban a völgyeket feltöltő üledékeket elhordta a víz, az erózióbázis lesüllyedt, az ÉK-i ág alatti eltömődést áttörte a patak (a 3. terem alján lévő kürtő, és a falakon 2,5-3,0 m magasságig megfigyelt üledéknyomok) és a mélyebb szinten a régi járatokban haladt tovább. Az ÉK-i ág szabadon maradt része elöregedésnek indult, megkezdődött a cseppkő keletkezése.

D-DK-en újabb víznyelők alakultak ki, ezek leválasztották az Ikertebri barlang vízgyűjtő területét, így a további feltárás az ismert szakasznál lényegesen tágabb járatokat mélyebb szinten nem eredményezhet. Számolni kell még a Riss és Würm krionálisok esetleg kisebb teraszaival, ezek a további feltárást mélyebb szinten megnehezítik. A 3. terem alján lévő kürtő feltehetően würmi hordalékkal zárta el a barlangba tartó időszakos vízfolyást.


A barlang feltárásában részt vettek:

Balogh Tamás MAFC barlangkutatói
Bödör IstvánMezei Ferenc
Buris MáriaMolnár Jenő
Gyurkó PéterNahalka Ferenc
Huszár TamásSchmidt Tibor
Kocsis GyulaSzabó László
Korényi EndreTokár Ferenc
Korozs GáborVértes László
Láner OlivérZámpory Vilma
Liptai Edit

Az adatgyűjtésben részt vettek:

Gyurkó Péter Liptai Edit
Huszár TamásMezei Ferenc
Korozs GáborSzabó László
Láner OlivérTokár Ferenc

Az üledékvizsgálat az Észak-magyarországi Földtani Kutató-Fúró Vállalat Laboratóriumában készült, Szabó László és Korozs Gábor munkája.


Irodalom:

Az Ikertebri barlang dokumentációja öt példányban készült: az egyes példányokat a felsorolt szervek, ill. személyek kapták meg:

  1. példány: MHT Borsodi csop. Karsztvíz és Barlangkutató Szakosztály adattára, Miskolc
  2. példány: Juhász András, a Szakosztály elnöke (Borsodi Szénbányászati Tröszt főgeológusa)
  3. példány: Szakosztályi adattár, Miskolc.
  4. példány: Dr. Bertalan Károly geológus, Magyar Állami Földtani Intézet, Budapest
  5. példány: Tokár Ferenc, szakosztáyi tag, Miskolc


Az elektronikus változatot készítette: Kovács Attila, Scheffer János - 2000.