A KECSKE-LYUK

Kataszteri száma: 5363/2

Bejárata tszf. magassága: 251 m
Hossza: 458,61 m
Függőleges kiterjedése: +23,59 m
Vízszintes kiterjedése: 307,59 m

Bevezetés

A Bükk-hegységben közel 900 kisebb-nagyobb karsztos üreget ismerünk. Bár ezek közül a legjelentősebbek a hegység Nagy-fennsíkján találhatók, a nem idegenforgalmi barlangok közül mégis a kis-fennsíki Kecske-lyuk az egyik leglátogatottabb. Ennek több oka lehet. Egyik a közelsége, vagyis hogy egy-kilométeres sétával megközelíthető a Majális-parki buszvégállomásról, másik a turistaút melletti látványos, öt méter magasságú bejárati szádája, valamint az is, hogy a barlang bejárásához csak egy üzembiztos világító-eszközre van szükség.

A barlang eredeti nyitottsága miatt régóta ismeretes a helybeliek között is. Régebbi időkben a bejárati részt istállónak használhatták, innen eredhet a neve is. (Lásd még: Kadic Ottokár bükki barlangkutatásai.)

A bejárati terem oldalnyúlványának tetején egész évben jelentős létszámú denevér kolónia tartózkodik, ezért a barlangot fokozottan védetté nyilvánították.

A barlang fokozott védettsége azonban senkit nem akadályoz meg abban, hogy bátorságához mérten besétáljon a barlangba. Emiatt a barlang bejárati része jelenleg inkább hasonlít egy elhanyagolt sikátorra, mint a Bükki Nemzeti Park egyik fokozottan védett természeti képződményére.

Morfológiai jellemzők

A forrásbarlang bejáratának mérete lenyűgözi az arra járót. Bár a méretek beljebb szűkülnek, a bejárati terem utáni rész is még kényelmesen járható folyosó. Itt megfigyelhetők a víz alatti képződés kisformái, leginkább a gömbfülke-szerű kisebb-nagyobb kupolák. Beljebb haladva a barlangjárat jobban elszűkül és klasszikus, kagylós bemaródásokkal borított meanderben folytatódik. Itt felfedezhetők a régi patak többemeletes színlői a falon. A patak szintjének csökkenése teret engedett a cseppkövek növekedésének, néhány helyen megnehezítve a haladást. A barlang belső részeinek termei keletkezésüket tekintve nem tartoznak a forrásbarlang járatához, hanem önálló keletkezésű korróziós üregek. A későbbi patak nyitotta egybe azokat. A barlang legbelsőbb részeiben található É-D irányú törések lehetnek a további járatok felé az összeköttetések.

A barlang felmérése

Mivel a barlangról korábban készült térképanyagot nem lehetett fellelni, amire a túrázás alatti megfigyeléseinknél szükségünk volt, esedékessé vált a barlang újbóli felmérése. A térkép alapját képező mágneses tájolású sokszögvonal a bejárattól indul a végpont felé. A barlang jellege miatt nem volt lehetőségünk záródó sokszögvonalak kialakítására, így a mérési hibák korrigálására. Ezért a méréseket ismétléssel végeztük, ha az ismételt mérés 0,5 fokkal eltért az elsőtől, megismételtük a mérést más műszerállásban. A mérésünk megbízhatóságára a következő pontossági adatok a jellemzők:

lejtszög: ±0,1-0,2°
irányszög: ±0,5°
hossz: ±0,005 méter

Mérési eszközeink: függőkompasz, fokív, acél mérőszalag. Befúrt, megfestett, csavarral ellátott poligonpontokat használtunk, minden ötödiket megszámoztuk. A mérés után a csavarokat a járat keskenysége miatt eltávolítottuk. A mérési adatokat számítógéppel dolgoztuk fel. A poligonvázat 5 mm-es négyzethálós lapra, a sokszögpontok koordinátái alapján rajzoltuk fel. A helyszínen 1:100 arányú vázlatokat készítettünk. A járatszelvényeket a barlang É-D irányú hosszmetszetébe rajzoltuk bele. A barlang áttekintő térképe 1:500 méretarányú.

Veres Imre