A Bükk többi barlangja

    A turistautak menti barlangokat bemutattuk. Viszont a Bükk legnagyobb barlangjai általában nem turista- vagy műutak mellett vannak. Vegyük sorra ezeket is, de a teljességre törekvés igénye nélkül.
    Az Udvarkői-szakadékdolinától ÉK-re, 300 m-re a Kő-lyuk-csoportot (91) találjuk. Bejárásukhoz világítóeszköz, turistaruha feltétlenül szükséges. Legalul a Kő-Iyuk III. található. Meredek sziklafal aljában lefelé nyitott cső, egy oldaljárattal, alján törmelékkel eltömődve. Fölötte ÉÉNy-ra találjuk a Kő-lyuk I.-et, mely meredek falú szikla tövében, nagy barlangi teremmel indul. Ezen kívül két nagy terme (40 x 20 m, ill. 40 x 30 m), több kisebb, és néhány folyosója van. (A Pokol nevű része csak kötélbiztosítás mellett járható. Cseppkőben általában szegény, de az első terem főtéjében levő hatalmas gömbded cseppkövek, valamint a második terem kristályos képződményei és általában cseppkőlefolyásai nagyon szépek és érdekesek. A barlang mind az embereknek, mind a medvéknek tanyája volt. Egy helyen a medvekoponyák eltemetésére utaló, szabályos helyzetű medvekoponya-együttest találtak a kutatók. Sokan (még külföldről is) csupán a medvecsontok kedvéért keresik fel a barlangot, nem törődve azzal, hogy néhány, számukra teljesen értéktelen csont felkutatása ürügyén a csontokat befoglaló talajréteget úgy megbolygatják, hogy kutató szakember számára is értéktelenné válik a még oly fontos őslénytani lelet is. Ne tegyük ezt! Ha őslénytani leletet találunk, értesítsük a múzeumok illetékes szakembereit! K felé 30 m-re található a Kő-lyuk II., mely ma a neves régész Hillebrand Jenő nevét viseli. Sokan Cölöpkunyhós-barlangnak ismerik, ugyanis egyetlen nagy termében egy csiszolt kőkori cölöptanya maradványait találták meg az ősrégészek. A Hillebrand Jenő-barlang hazánk egyetlen, karcokkal díszített barlangja. Maga a barlang egy hatalmas, részben szakadéktöbör jellegű képződmény alján nyílik. Egy időben le volt zárva, ma nincs. Mindenkit kérünk, hogy a kaparásokat, ill. a cölöpkunyhó nyomait ottjártukkor maximálisan óvják az utókor számára.
    A Kő-lyuk-tól K-re 500 m-re nyílik a Vénusz-barlang (92). Hossza fél kilométer körüli, cseppkődíszei nagyon szépek - voltak, míg ki nem rabolták.
    A barlangtól É-ra 500 m-re nyílik az Őz-tebri-barlang (93). Hossza 150 m, keskeny, hasadék jellegű folyosóval, melynek végén vizes szifon található. A két barlang - méreteitől eltekintve - erősen hasonló.
    A Galya-forrás fölött, 410 m tszf-i magasságban nyílik a Lambrecht Kálmán-barlang (94). Egyetlen terme 14 m hosszú, kényelmesen járható. Az ásatások gazdag csontmaradvány-tömeget és igen kezdetlegesen megmunkált kőeszközöket tártak fel. Ezek alapján valószínűleg idős (mintegy 100-150 ezer éves) magyarországi leletekről lehet szó.
    A Kő-lyuk-csoporttól ÉNy-ra nyílik a teljesen függőleges, kútszerű Kőlyuk-zsomboly (95). Mélysége 10 m, alját törmelék borítja.
    A Sólyom-kúttól É-ra 200 m-re, a műúthoz legközelebb lévő töbörsorban található a 18 m mély, alján törmelékkel eltömődött Sólyom-kúti-barlang (96). Szűk, csak barlangkutatóknak ajánljuk. Ugyanezen töbörsorban, D-felé az országúttól 80 m-re, egy töbör oldalában nyílik az Ypönkaql (Sólyomkúti 2. sz.)-barlang. Ovális alakú, simára oldott falú, mesterségesen kibontott. 4 m-es függőleges aknája után mintegy 5 m mély harangkürtő következik, ahonnan csak kötél segítségével lehet kijönni. A barlang végét finom üledék képezi.
    A Szementu-barlang (97) a Barátságkerti-visszafolyó barlangja, 6 m-nyi függőleges szakasz után 150 m hosszú, vízben, köveken történő laposkúszással "járható" rész következik, végén a mintegy 70 m hosszú Teanager-teremmel. A barlang bejárati szakaszát Övénykői-víznyelőbarlangként is ismerik. (Szamentu az ókori egyiptomiaknál az üregek istene volt.)
    A Barátság-kerti turistaháztól nem messze az igen szép, cseppköves, egy nagy teremből álló Lengyel-barlangba (98) juthatunk el. A barlang teteje helyenként mindössze cseppkővel cementált föld, melyet gyökerek próbálnak át- meg áttörni. A barlangban igen sok cseppkövesedett gyökérbevonat látható, valamint egy igen szép, általunk cseppkőkosárnak nevezett képződmény. Cseppkövei zömmel még épek. Környékén nyílnak a Gyurkó-lápai-barlangok kis üregei, melyek egyes tagjai Sövénykúti-barlangként, Harica-oldali-barlangként is szerepelnek az irodalomban.
    A Nyár-lyuk (Nyárújhegyi-barlang) (99) omladékos, életveszélyes, törmelék között vezető mintegy 50 m hosszú ürege az Ördögoldalban nyílik. Hozzátartozik egy ugyanolyan omladékos, 21 m mély zsomboly is.
    Az Ölyves-kői-barlang (100) 28 m hosszú, átlag 2 m széles folyosója az Ablakos-kő déli mellékvölgyében található. A következő mellékvölgyben vannak a Leány-völgyi üregek (101). A kőfülke magasan fent, tágas bejáratú, két nyílással. A sziklaüreg alacsony nyílású, 20 m hosszú.
    A Feketesári-üregek (102) a Feketesár-bérc É-i oldalában vannak. A sziklaodú 11 m hosszú, a kétbejáratú átjáró hasonló hosszúságú.
    A Kőrös-barlang (103) vagy Nyáj-barlangja 38 m hosszú, nevének megfelelően állatok tanyájául is szolgált.
    850 m tszf-i magasságban nyílik az ősrégészetileg rendkívül jelentős Tar-kői-kőfülke (104). Barlangkutató diákok nyomán a Természettudományi Múzeum figyelt fel arra, hogy bontás közben állatcsontokra találtak. A munkát a szakemberek folytatták, s a maga nemében páratlan, középső pleisztocén (jégkori) több ezer leletből álló, ún. tarkői faunahullám maradványát tárták fel. Egyedül ebből a barlangból 8, a tudomány által eddig nem ismert állatfajt tudtak leírni a szakemberek!
    A Cserepes-kő déli részén 10 barlangüreget ismerünk, 805-697 m szintek között. Méretük 2-6 m-es hossz, de a 751 m-en levő 16 m (105).
    A Vöröskői-forrás felett levő gerincben 9 olyan üreg található, mely a "barlang" méretét eléri. Legmagasabban levő tagja 672 m-en, a legalul levő üreg pedig 566 m-en nyílik. Általában 2-5 m hosszúak, de a legalsó 14 m, a 652 m-ben nyíló pedig 23 m mély (106). Ez utóbbi a Kecskor-lyuk.
    Felsőtárkánytól É-ra, a Gyetra-völgyben taláIható az Esztáz-kői-barlang (107). Felső terme 15 x 2 m-es, az alsó kisebb és agyagosabb. Tőle ÉNy-ra található egy kis kőfülke.
    DNy-ra a Mész-völgyben 31 kis üreget írtak le (108), de közülük több már megsemmisült.
    A Cserépfalutól ÉK-re levő Kecskés-gaIyai-barlang (109) 15 m hosszú, átjáró jellegű. Ásatása során csontmaradványok és kőeszközök kerültek elő.
    Kácstól É-ra található a nagy szádájú Zsendice-Iyuk (110). Első, 10 m-nél hosszabb termének aljában kis folyosóból szobányi terembe jutunk, melyben hatalmas tömegű guanó van.
    A Lator-vártól ÉNy-ra a Lélek-lyuk (111) bizonytalan eredetű, vízszintes és függőleges részből álló ürege ismert.
    Kácstól É-ra van az Alsó-Kecskevári-sziklaüreg (112) 2 x 3 m-es termecskéje. A továbbjutást az igen sok törmelék akadályozza meg.
    Az Ilona-kúttól D-re található Kisbodzási-zsomboly (113) 70 m összhosszúságú járata termekből és szűk összekötő részekből áll.
    É-ra az Ilonakúti-barlang (114) 25 m mély törmelékes részébe hatoltak le a kutatók. A Déli-Bükkben levő Hársas-barlang (115) feltárásakor 72 m hosszú és 20 m mély volt, s igen szép apró cseppkövek, cseppkőlefolyások díszítették. Könnyen járható barlang, de nehezen lehet megtalálni.
    A Galuzsnya-tető ÉK-i oldalában van a Galuzsnya-víznyelő-barlang (116). A felszínről induló hasadékaknából egy szűk nyíláson át egy ikeraknába lehet lejutni, melynek mélypontja 52 m-en található. Ma csak a felső rész járható.
    Bükkszentlászlótól DK-re van a szűk, 6 m mély, sziklafal tövében nyíló Vörös-kői-zsomboly (117).
    Bükkszentlászlótól É-ra, tölcsérszerű nyílásban, nagy hasadékokkal indul a Nagyárki-zsomboly (118), alján rövid vízszintes járattal.
    A Fényeskői-víznyelőbarlang (119) ma is aktív. Ürege mindössze néhány méter.
    A diósgyőri vártól D-re található a néhány m mély, forrásbarlang jellegű Tigris-árki-barlang (120).
    Ugyancsak a diósgyőri vártól DNy-ra nyílik a terület legnagyobb barlangja, a Vártetői-barlang (121), melyet Fényeskői-zsombolyként írtak le először. Mélysége 79 m, benne több, csak komoly felszereléssel járható kürtővel. Hosszúsága 165 m. Több szép, cseppköves terem található benne. A Vártető ÉNy-i oldalában három üreg nyílik, melyet Vártetői-odúk néven írtak le. Az első hossza 22 m, a másodiké 2 m, a harmadiké pedig nem éri el a barlangméretet.
    A Diósgyőri-barlang (122) a diósgyőri vár mögött található, főbejárata a jelenlegi strand területén van. A szauna építése előtt végzett leletmentéskor gazdag ősrégészeti anyag került napszintre. A járatok összhossza 80 m-nyi. A második bejárattól K-re 10 m-re a 11 m mély aknából álló Agyag-lyuk található.
    A Vadalmás-kutaktól ÉK-re, az út mellett található a Bodzási 1. sz. zsomboly (123), mely nyitott aknájú, 25 m mély, 100 m hosszú. László István lovaskocsijáról leugorva becsúszott a barlangba, s ott lelte halálát 1968-ban (László-zsomboly). A Bodzási 2. sz. zsomboly (124) ma 65 m mélységig ismert. Alja törmelékes. A barlang alatt és mellett 50 m-re, a bontásokban néhány métert haladtak a kutatók.
    A Vadalmás-kút sziklatörésének aljából nyílik a Hegyes-kúti-zsomboly (125), melyet Vadalmás-kúti-zsombolyként is ismernek. Mélysége 30 m. Több kis aknából, lejtős folyosóból és egy törmelékes teremből áll.
    Az alsó Szinva-forrástól ÉNy-ra 250 m-re található a Vesszős-gerinci-barlang (126) 143 m hosszú, szintes, apró cseppkövekben gazdag, könnyen járható ürege. Nagyon szép, hidegvizes eredetű borsókövek vannak benne.
    A fennsík pereme alatt a csupasz sziklák között a Király Lajos-zsomboly (127) természetes, függőleges bejáratát találjuk. Bejárása csak barlangkutatók számára lehetséges, meredek kürtői és igen szűk járatai miatt. A barlang hatalmas, kifli alakú terme egykori erózióbázis-szintet jelez. A teremben levő "Kút" valószínűleg a mélyebb szintekkel való összeköttetést teremti meg, de jelenleg törmelékkel van kitöltve. A barlang cseppkövei szépek, de öregek, részben pusztulóak. A barlang felmért hossza 70 m, legmélyebb pontja 38 m mélységben van.
    A barlangtól ÉK-re a Zsivány-barlang (128) omladékkal lezárt, 10 m-es ürege található, mely nagy szádájával K-re néz.
    Fölöttük, már a fennsíkon nyílik az István-lápai-barlang (129). Bejáratát impozáns súlytámfal védi. Vaslétrás aknarendszere 211 m felszín alatti mélységben csatlakozik be a "szintes" ágba. A Keleti-ág egész évben járható, a Nyugati-ág viszont csak az év kis részében, mert az I. szifon gyakran megtelik vízzel. A Keleti-ág hatalmas aknáinak bejárása komoly feladat. (Aljukról eddig fel nem mért járatok indulnak.) Itt van a barlang eddig mért legmélyebb pontja, s ez a felszín alatt 238 m-rel helyezkedik el. A Nyugati-ágból a 80 m hosszú, hatalmas sziklatömbökkel tarkított terem mindenkor bejárható, É-i oldalán többezer m²-es vetősík látható. Alóla mintegy 30 m mélységig bejárt iszapkürtő indul. A szintes ág gyönyörű képződményei az evorziós üstök, a hullámkagylós falak és a holdbéli tájra emlékeztető oldott formák. Az uralkodó szín a fekete, és csak ritkán töri meg az egyhangúságot egy-egy tündöklő, vörös-sárga-fehér cseppkőlefolyás. A barlang végét egy gigantikus, 70 m hosszú, önmaga alá visszakanyarodó, csak kötélbiztosítás mellett járható szifon képezi. Alján mindig van víz. Mérésünk alkalmával (1973. novembere) a vízszintre mértünk rá, de nem jelöltük be a helyét. A debreceni búvár barlangkutatók kb. 20 m-re hatoltak le a szifonba, de nem érték el az alját. Ily módon a szifon alja mindenképpen 250 m felszín alatti mélységben lehet. A barlang térképezett hossza 1650 m, az ismert, de fel nem mért szakaszok viszont lényegesen megnövelhetik a barlang hosszát és esetleg a mélységét is.
    ÉNy-ra található egy meredek, sziklás, féloldalas teber alján a 45 m hosszú és 22 m mély, törmelékes, Sziklás-tebri-barlang (130). Tőle K-re nyílik az Egyetem-tebri-barlang (131) 40 m-nyi, alig néhány ember számára járható aknája. A Szepesi- és az István-lápai-barlangok vonalában helyezkedik el, rajta talán a két barlang közti összeköttetést is sikerül megteremteni.
    A tőle K-re levő létrás-tetői Szepesi-barlang (132) 130 m mélységű aknarendszerén 600 m-nyi felmért (és néhány száz méternyi becsült) járatába érhetünk le. A barlang képződményei csodálatosak, főleg a cseppkőlefolyásai, melyek többszáz m²-nyi területet borítanak a Ny-i ágban. Ugyanitt a tufagátak sorozata függőlegesen és "vízszintesen" is emeleteket alkot. A Ny-i ág végét homokszifonok sorozata jelenti alul, felfelé pedig oldalkürtők, rövid, szűk mellékjáratok találhatók. A K-i ág végét egy alig ingadozó szifontó vize zárja le, melyen még a búvárok sem tudtak átjutni. A bejárat és a mélypont között 165,8 m különbség van. Veszélyes aknarendszerén csak megfelelő felkészültségű kutatók ereszkedhetnek le.
    A kerítés DNy-i sarkánál levő mészkősziklák tövében nyílik az állandó vízbefolyással rendelkező Speizi-barlang (133). Ácsolata is rossz, de az igazi veszélyt aknarendszerében az ingó, mozgó kövek közötti leereszkedés jelenti. Hossza 168 m mélysége 96 m, végét vizes törmelékszifon zárja le.
    A kerítés DK-i sarkánál levő hatalmas, meredek falú szakadékteber alján nyílik a szűk bejáratú Spirál-barlang. Hossza 41 m, mélysége 13 m. Igen szűk. Befelé nincs probléma, de kifelé külső segítség nélkül roppant nehéz kijönni.
    E barlangtól DNy-ra, 300 m-nyire a Speizi-patakkal párhuzamos, időszakos vízmosás mentén található a Bükkös-víznyelő-barlang (134). Hossza 62 m, mélysége 44 m.
    D-felé haladva a borókási barlangok közül a Borókás-tebri 3. sz. víznyelőbarlang (135) mélysége 55 m, alján szűk hasadékkal, mely pillanatnyilag az aknarendszer végét jelenti. Hossza megközelítően 70 m. Közelében, D-felé a Borókás-tebri 2. sz. víznyelőbarlang töböroldalban nyitott lejáratán több, egymást követő aknán közel 100 m mélységig ereszkedhetünk le. A függőleges szakaszok között termek is találhatók, melyekből több, nagy méretű kürtő indul. Cseppkövek csak az elaggott oldaljáratokban és a végpont közelében vannak. A barlang bejárása komoly felszerelést kíván. Nem messze DK-re nyílik a Borókási 4. sz. víznyelőbarlang lépcsőzetes, nehezen járható aknarendszere. A barlang vége 102 m mélyen található, egy szintes jellegű, szifonnal lezárt vizes ágban. Az utolsó akna átmérője több mint 10 m, alakja enyhén ovális. A barlang hossza 120 m körül van.
    A vadetetővel szemben, igen meredek oldalú mély töbörben nyílik, egy hasadék mentén a Borókási 1. sz. víznyelőbarlang (136), mely csak igen vékony kutatók számára járható 28 m-es mélységig.
    Tőle ÉK-re, egy meredek, visszahajló sziklafal alatt a mesterségesen kibontott Sziklafal-alatti-barlang (137) található. Hossza 80 m, mélysége 36 m. Sajnos könnyen megkülönböztethető a többi barlangtól, mert a bejárata melletti sziklafalon a barlangban engedély nélküli robbantás miatt elhunyt Mészáros Károly és Lantos Imre emlékére táblát helyeztek el kutatótársai. Fölötte, a Róka-lyuk igen kellemetlen, szűk, enyhén lejtő, 60 m hosszú járata található.
    Az É-ra, 150 m-re levő nyeregben nyílt a 15 m-es aknából álló Búvár-barlang (138), melynek csak helyét ismerjük, ugyanis ácsolat hiányában a mesterséges akna beomlott.
    A Szárdóka-hegy Ny-i első völgyében nyílik a Cubákos-barlang (139). Szűk, lejtős, törmelékes bejárati szakasz után 20 m hosszú, néhány szép cseppkővel díszített, felső végén törmelékkel elzárt terembe érünk. Alján tovább lehet menni, de csak a barlang végét jelző agyagdugóig. A teremből a rövid felső járatokat is meg lehet tekinteni.
    A tekenősi-völgyben található hazánk legmélyebb, dolomitban induló barlangja a Fekete-barlang (140). Mélysége a bejárattól számítva 162,8 m. Felmért járatainak hossza 1000 m, de többszáz méter feltárt ág térképezése még nem történt meg. A barlang csak kitűnő erőben levő, megfelelő felszereléssel rendelkező barlangkutatók számára járható. Helyenként a "karcsú" kutatók "előnyben" vannak. A barlang a porfirit és a karbonátos kőzetek (mészkő, dolomit, és átmenetei) változatos formáit tárja elénk. A kőzetek alapvetően sötét színűek. A bükki viszonylatban hatalmas kürtők, a szép formák és a helyenként (főleg a felső járatokban) található cseppkövek felejthetetlenné teszik a Bükk legújabb feltárt hatalmas barlangját.
    Az Alsó-Sebes-völgyben, a forrásoktól lefelé, a jobbra levő sziklafalban van a Sebes-oldali-barlang (141) 50 m hosszú, lejtős, sáros ürege.
    A Felső-Sebes-völgy oldalában nyílik a két bejáratú, karsztalagútszerű Alabástrom-barlang (142). Hossza 43 m.
    A DIGÉP-üdülő felé vezető földút mentén nyílik a Szivárvány-barlang (143). Csak kötélbiztosítással járható aknája után a szintes-ág 30 m hosszan állandóan nyitott szakaszába érhetünk. (A továbbvezető utat a víznyelőn át bejutó, nem túl tiszta víz törmelékkel tömi el.) Két szép vízesése és a szétporló vízpárából kiváló borsókövei érdemelnek említést.
    A kurtai műúttól É-ra nyílik a hársasi Bányász-barlang (144). Nagy-Hársas-barlangként, sőt Közép-bérci-barlangként is ismerik. Több nagy aknából áll, csak komoly barlangkutató felszereléssel járható, tapasztalt vezető irányítása mellett. Mélysége 100 méter.
    A Kis-kőháti-zsomboly (145) impozáns szakadéktöbörből indul. Első aknája alján rengeteg törmelék van, s igencsak keresni kell a szűk átjárót, melyen a hatalmas terem egyik oldalfülkéjébe érünk. A terem ovális alakú, 30 x 50 m-es nagyságú, benne néhány hatalmas cseppkővel. Az oldalteremben több törmelékes aknába mehetünk le, de ez veszélyes vállalkozás. A terem legnagyobb cseppkövére (átmérője 3-4 m), erősített kötélen 52 m mélységű, teljesen függőleges, szép cseppkőlefolyással díszített aknába lehet leereszkedni. A bejárattól számított maximális mélység nem haladja meg a 110 m-t.
    A Csókási-barlangtól DNy-ra található az 55 m mélységű Honvéd-barlang (146). Hossza 80 m körül van, végét ingadozó szintű szifontó zárja le. Víznyelő jellegű.
    A Magos-kő oldalában sok kisebb-nagyobb üreg található, a Vidróczky-barlangtól nyugatra (147).
    A Hollós-tetői-víznyelőbarlang (148) kis teremből áll, melyet a törmeléket harántoló mesterséges akna tárt fel. Összmélysége 10 m.
    A Száraz-szinvai-üregek (149) között egy 30 m hosszú is akad.
    A Kerek-hegyi-rakodó fölötti üregek közül a Zsivány III. (150) néven ismert a nagyobb, mely eső ellen kitűnő menedék.

    Barlangismertetésünk végére értünk. A 150, a mellékelt térképen is feltüntetett barlang (környezetük üregeivel együtt) a fentiekben említett bükki barlangoknak kb. a felét képviseli. A barlangok helyének megjelölésében (ellenőrzésben, azonosításában) igen nagy segítségemre volt Majoros Zsuzsanna, Balogh Tamás, Borbély Sándor, Láner Olivér, Hernádi Béla és Várszegi Sándor. Fogadják a szerző hálás köszönetét önzetlen segítségükért.