Barlangok a turistautak mentén

    Ha a Bükköt járjuk, zömmel turistaúton haladunk.
    Kóborlásaink során sokszor találkozunk barlangüregekkel. Van, amelyekbe minden további nélkül bemehetünk, de zömüknél nélkülözhetetlen a barlangos felszerelés, a barlangot ismerő képzett vezető.
    A Bükkben kb. 100 nagyobb, és ugyanannyi kisebb barlang, valamint kb. 300 odú és kőfülke található. Menjünk végig néhány turistaúton s vegyük őket sorra. (Csak a jelentősebbekről emlékezünk meg, s azok közül is azokról, melyek turistaútról könnyen elérhetők.) Ne feledjük: a Bükk turistatérképe alapján haladunk!
    A Csanyik-völgybe a P jelzésen indulunk el. A Kripton-gyárat elhagyva jobb kéz felől a hatalmas háromszög alakú Kecske-lyuk (4) forrásbarlang szádája tűnik fel. Hossza 400 m. A bejárati 30 m hosszú terem kellemes, hűs pihenőt ad. A terem végéből induló eróziós jellegű barlangszakasz kellő világítással 100-120 m hosszan járható , csak a mésztufagátak lépcsőire kell vigyázni. A "turista"-szakasz után már csak kúszva-mászva lehet közlekedni, ide ajánlatos a barlangkutató felszerelés és a vezető.
    Utunkon továbbhaladva, bal oldalon, a völgytalp felett 40 m-rel a Büdös-pest 6 m magas, karcsú O betűhöz hasonló szádája látható. A barlanghoz a P jelű ösvény vezet fel.) Egyetlen nagy terme két kijárattal rendelkezik. Talajában az eddigi ásatások állatok csontjait és két különböző kultúrszinthez tartozó ősemberi kovaeszközöket találtak. A paleolit kőeszközök mellett egy neolitkori női csontváz is előkerült a barlangból. Ezek, és a barlang közelében található kis üregek leletei igen fontos régészeti dokumentumok.
    A környéken több kisebb-nagyobb üreg található, köztük a Király-kúti-zsomboly a legjelentősebb. A Büdös-pesttől Ny-ra 80 m-re található, csak barlangos felszereléssel járható, szép kis barlang.
    Visszatérünk a P jelű turistaútra és a foglalt Felső-forráshoz érünk el. A forrás fölötti hegyoldalban 5 barlangüreg van. A legjelentősebb közülük a Felső-forrási-rombarlang (6), melynek széles nyílásán át egy nagy terembe jutunk. Ennek teteje öt helyen felszakadt a felszínre. A barlang talajának legfelső rétegéből cserépedény-maradványok kerültek elő. Fölötte, az enyhe lejtésű oldalban egykori víznyelőbarlang is található, a Bronzika-barlang (7). Hossza 20 m, mélysége 15 m, alján bontásnyom látszik. Nevét a barlangból kikerült bronzkori női koponyatetőtől kapta.
    Ha a keresztező Z-jelzésen balra elmegyünk, a Kaszás-kút mellett a Lilla-barlanghoz (8) érünk el. Hossza 150 m, zömmel szintes, cseppkövekben igen dús, nagyon szép barlang, fokozott védelmet igényel.
    A Kaszás-kúti visszafolyótól É-ra levő második töbörben három helyen van barlang. A mélyponton 25 m mélységbe lehet bemenni, az oldalból induló hasadékon 30 m mélységben 18 m hosszú cseppköves terem található, a Ny-i peremnél pedig 15 m-ig sikerült lejutni. Az első leírásban Petőfi 1-2-3 barlangként szerepeltek, nevük később feledésbe merült.
    Az eredeti P jelzésünkön továbbhaladva jobbra az Udvar-kői-barlanghoz (9) érünk el, melyet Dante Pokla és SzikIakapus-víznyelőként is ismernek. Ez a Bükk leghatalmasabb szakadékdolinája, mely egykor víznyelőbarlang volt. Ma kürtői, kisebb üregei, sziklakapu alakú egykori barlangszádája bizonyítják barlang mivoltát. A 20 m-t meghaladó meredek falakon, valamint a szakadékdolinában összegyűlt bedőlt fatörzseken, ágakon különleges növényritkaságok sora található.
    A P turistaúton Ny felé haladva, igen szép tebrek mellett látható a Csókás-barlang (10), melybe első szakaszán létrával lehet bejutni. Mindig sáros, néhány kis cseppkővel és tufamedencével. Ideális gyakorlóterep kezdőknek.
    Ha a műúton jobbra indulunk, a bal oldalon levő második töbörben, egy fa tövében találjuk a Csókási-víznyelőbarlangot (11). Rendkívül zegzugos, egymást keresztező járatai miatt Sajt-barlangnak is ismerik. Bejárati szakasza kötélbiztosítás mellett, szabad mászással járható. Alsóbb szakaszai közül több csak laposkúszással közelíthető meg.
    A Katowice-zsomboly (12) a Varbó felé menő műút jobb oldalán kezdődő soros-teber első nagy tebrében, a S jelzésű turistaút mentén nyílik, egy erősen elnyúlt töbör aljában. Hatalmas, 5 m átmérőjű, kútszerű aknáján 20 m-re lehet kötéllel leereszkedni. Ferde szakaszok után egy 10 x 30 m² alapterületű terembe lehet jutni, mely a bejárati akna törmelékében végződik. Ördögkút-zsombolyként, Kőlyuk-galyai-zsombolyként is előfordul a szakirodalomban.
    Sétánk a P ill. a S turistaúton folytatódik. A Sólyomkút nevű forrástól D-re, a völgyperemen találjuk a Vidróczky-barIangot (13). Bejárati terméből két kürtő nyílik a felszínre, ahonnan a Garadna-völgy pompás panorámája tárul elénk. Környékén (alatta) és a S turistaúton megközelíthető Magos-kő sziklafalában több, kisebb-nagyobb barlang nyílik. Egyesekből barlangi állatok csontjai is felszínre kerültek, mint például a Három-kúti-barlangból.
    Ha a PS jelzésről a P-ön az Örvény-kőre megyünk ki, meredek letöréseiben kisebb-nagyobb barlangüregeket, kőfülkéket találunk (14).
    A PS út folytatása a SZ, majd a P. Ha a Szalajka-őrháznál a ZK, majd a Z turistaútra térünk, a Jókai-barlangként is emlegetett Odvas-kői-barlangszálláshoz (15) érünk el. Környékén 2 kisebb üreg is található.
    Mályinkáról a K ill. K jelzésű úton jutunk fel a várhoz. Alatta a Dédesvári-barlang (16) két részből álló, alacsony üregét találjuk.
    A K út bal oldalán van a Bánkúti-sziklaüreg (17) lejtős, széles, alacsony ürege.
    Az út folytatása a Bánkúti-turistaháztól kiinduló S jelzés. Tőle nem messze tárták fel a Diabáz-barlangot (18) a mészkő és a diabáz határán. Hossza 530 m, mélysége 150 m. Igen szép, cseppköves és formagazdag barlang. Állandó vízfolyásából, barlangban tárolt vizéből kívánják megoldani a turistaház vízigényét is.
    A KS turistaút bal oldalán találjuk a Füstös-kői-barlangot (19), melyet Faktor-réti-sziklaüregnek is ismernek.
    A K út jobb oldalán, a Mélysár-bérc lábánál nyílik a Mélysári-barlang (20) és a Mélysári-zsomboly. Előző 60 m hosszú, szép, folyosószerű, utóbbi 5 m mély kis üreg.
    K, KZ, K P jelzéseken érünk el az Istállós-kői barlanghoz (21). Hatalmas, háromszög alakú bejárata 535 m tengerszint feletti magasságban nyílik. Első ásatására 1912-ben került sor. Megállapították, hogy a barlangban két, egymástól egyértelműen elválasztható kultúrszint található, eltérő kő- és csonteszközökkel. Ezeket kb. 30 000 évvel ezelőtt élt ősember készítette. A barlangban a felső kultúrrétegben található tűzhelymaradvány ma a Nemzeti Múzeumban van kiállítva.
    A P jelzésen lemegyünk a Szalajka-völgybe. Vessünk egy pillantást a vízkutató-táróval tönkretett Szalajka-forrásbarlang (22) bejáratára, majd a mésztufa tetarátákat (Fátyol-vízesés) csodáljuk meg. Ha tovább megyünk lefelé a természetvédelmi területen, a Szikla-forrásbarlang (23) bejáratából zuhogó vízesést láthatjuk (mögötte 50 méternyi járatszakasz ismert), lejjebb pedig a pisztrángok játékában gyönyörködhetünk.
    Szilvásvárad érintésével a mónosbéli Vízfő-forrás mésztufakúpját és a benne levő mésztufaüregeket (24) vehetjük szemügyre. A tufában igen sok levél-, ág- és csigalenyomat található, melyet könnyen kipreparálhatunk. Az egykori gépesített tufabányászat sajnos mindössze néhány üreget hagyott meg.
    A P, majd a K úton érünk fel a Pes-kő ormára. Alatta, 745 m tengerszint feletti magasságban nyílik a Pes-kői-barlang (25). Nagy szádája mögött levő 32 m hosszú, tágas termében többször ástak. A Pes-kői-barlang környékén több kisebb-nagyobb kőfülkét is találhatunk, melyek közül régészetileg a Petényi-barlang jelentős.
    Ha tovább haladunk az országos Kék-túra útvonalán, nemsokára a Cserepes-kőhöz érünk. Tetejéről balra vezető turistaút a barlangszállássá kialakított Cserepes-kői-sziklaodú (26) 6 x 4 m² alapterületű, 2 m magas terméhez vezet. Közvetlen környékén 6 m hosszú, tetőre nyíló hasadékú üreg található.
    Az Őserdő és a Tar-kő között a Z, a K, majd a K jelzésen az Imó-forrásbarlanghoz (27) érünk. Időszakos forrás, amikor aktív (főleg tavasszal), hozama eléri a 220 l/p értéket is. Száraz periódusban barlangjának mintegy 60 m-nyi szakasza barlangkutatók számára járható. Fölötte két, néhány m-es hasadékszerű üreg található.
    A Z jelzésen balra indulunk, majd a műúton a Nagy-Pazsag-völgy völgyfőjéhez érünk. Itt a meredek sziklatörésen - a Nagy-Tölgyes-orom DNy-i oldalában - több üreget látunk. A legelső keskeny hasadék, néhány m hosszú. Utána egy kis eresz következik, majd több méter magas, breccsás, hasadék jellegű bejárat. 15 m-nyi járata alul eltömődött, felfelé kürtőbe megy át. A legfelül háromszög alakú, breccsás, cseppköves előtérből induló barlang kényelmesen járható mintegy 50 m hosszan. Baloldali ága az alsó barlangba torkollik a bejáratánál. Nevük Nagy-Pazsag-völgyfői-barlangok (28).
    A Z, majd a KKZ jelzésen a Nagymező töbrei közé érünk. Egyikben bontásnyom látszik. A Nagymezői-víznyelő (29) néhány m-ig ismert, vize valószínűleg a Garadna-forrásban lát napvilágot.
    Ettől ÉK-re találjuk a Nagymezői-zsombolyt (30) melynek 6 m-es bejárati kürtőjét kis lejtős folyosó, majd cseppköves, szép kis terem követi.
    A KS út után a PS-án megyünk Csipkés-kút felé. Először a Kőbánya-barlangot (31) találjuk meg, mely 25 m mély, alját mosott kövek jelzik, majd tőle DK-re a lyukas-gerinci Betyár-barlangot (32). Aknája után következő szép, cseppkődíszes terme betyárok menedéke volt. A barlang összhossza 40 m. Az út É-i oldalán bekerített vízműterület látható. Benne van a 24 m mély, 32 m hosszú Csipkés-kúti-víznyelőbarlang (33), egy nagy szakadékdolina meredek sziklafalának alján.
    A S jelzésen érünk be Ómassára. A K jobb oldalán meredező sziklafalban van a Hetemeri-rókalyuk (34) kis ürege. A másik oldalon, már a Látó-kő aljában találjuk meg a Remete-barlang (35) szintén nem nagy üregét. Ha pedig a K után a S, S útra térünk rá, annak mindkét oldalán sok apróbb-nagyobb fülkét, odút látunk a Vörös-kő oldalában (36). Egyesek alkalmi szálláshelyeknek is megfelelnek igénytelenebbeknek. Keletkezésüket a szivárgó víznek és a fagynak köszönhették.
    Ómassáról a K jelzés mentén kapaszkodunk fel a Garadna-völgyet határoló gerincre. Onnan a Bolhási rétre érünk el. Közvetlenül az út mellett nyílik a Bolhási-víznyelő-barlang (37). Állandó vízbefolyással rendelkező patakos barlang, mélysége 85, hossza 520 m (a legújabb feltárások nélkül, amelyek még nincsenek felmérve). Szép termei, cseppkövei a Bükk-hegység legszebb barlangjai közé sorolják. Az állandó vízbefolyás miatt csak nagy helyismerettel rendelkező vezető irányítása mellett lehet megtekinteni, - ha lezárták a bevezető patakban emelt gát vízátbocsátó nyílását.
    A műúton Ny-ra indulunk a PZK jelzésen. Jávorkútra érünk el, ahol a forrás vize 700 m-es út után, az országúttól nem messze, attól D-re, a Jávorkúti-víznyelőbarlangban (38) tűnik el. Ez is mesterségesen feltárt barlang, jellegét tekintve végig aktív. A barlang ÉNy-i vége közel K-Ny-i irányú, patakos főágba csatlakozik, melyből mintegy 60 m-es szakasz ismert mindössze, mivel mindkét irányban szifonok zárják le. 1953-as felmérésű térképe alapján hossza 917 m, mélysége 112 m.
    Jávorkútnál a műútról a P jelzésre kanyarodunk. A Szirén-barlang (39) a felfedezése után hosszú ideig csak Sógos-lyukja néven volt ismert. Több mint száz méteres járatrendszere több szinten helyezkedik el. A barlang bejáratától DK-re, 20 m-re a Szirén-II.-barlang található, mely valószínűleg összefügg az előzővel. 35 m mélységben omlás zárja el a továbbvezető utat.
    A P jelzéstől D-re találjuk a Hársas-barlangot (40), egy teher É-i oldalában, 695 mtf-i magasságban. Mélysége 18,1 m. A zsomboly két ága egymással több természetes áttörésen keresztül érintkezik. Alját törmelék zárja el. (Helyes lenne talán az eredeti nevét - Bolhási-zsomboly - használni, de első térképe Hársas-barlangként tünteti fel.)
    Ha a P úton továbbmegyünk, jobbra állandó vizű patakhoz érünk, melynek egy része néhány száz méteres út után egy 30 m hosszú betongát mentén nyelődik el.
    Balra, a P jelzésre kanyarodunk. A fenyvest elhagyva, a kerítésen belül, balra, az első kicsi, de igen meredek falú töbörbe az Útmenti-barlanghoz (41) érünk el. Hossza 84 m, mélysége 59 m. Bejárása csak kellően karcsú kutatóknak ajánlott. Nehéz a barlang első szakasza is, ahol törmelék között kell átbújni. A barlang mélypontján időszakosan víz található. Továbbhaladunk a műút P jelzésén. A kerítésmenti földúton D felé 80 m-t megtéve, a kerítés alatti patakmederben találjuk a Fenyves-réti 1. és 2. számú víznyelőbarlangot (42), valamint néhány m-rel az aktív patak irányába haladva a fenyves-réti Patakmedri-barlangot. Mindegyik az állandó vizű Fenyvesréti-patak inaktív nyelője. (Közülük a legidősebb a patakmederben legtávolabb levő.) A legalsó néhány m mély, befulladt bontás. A következő 20 m, lejtős, a Patakmedri 15 m, csaknem teljesen függőleges, tisztára mosott, mozgó kövek között.
    A P-ről a Sebes-völgybe megyünk le a Z jelzésen. A Huba-források feltörései helyén kutatótáró éktelenkedik, melynek folytatásaként két rövid, néhány m-es barlang, a Sebes-vízi 1. és 2. sz. forrásbarlang (43) bejárata látható. Egyiken sem sikerült mindeddig a mögötte sejtett barlangba bejutni, melynek egyik felső része (a Szivárvány-barlang) már ismert. A források fölött balra 20 m-rel magasabban a lapos Sebesvízi-odú húzódik meg. Lefelé nyíló kürtője a folyásiránynak megfelelő jobb oldali forrásbarlang fölé jut el.
    Következő utunk az előbbi betongáttól indul, a patak folyásának megfelelő irányba, a PP-en. Jobbra egy kis házacskát látunk. Tőle visszafelé 50 m-rel, a patak fölött a Létrási-Vizes-barlang (44) mesterséges bejáratát találjuk. A gerinc mögött DNy-i irányban, 60 m-re van a természetes víznyelő száda. Hossza mintegy 2200 m, mélysége 85 m. A Bükk-hegység tudományosan egyik legjobban kutatott barlangja. A barlang az országút alatt is áthalad, és a Szárdóka porfirit-gerince alatt van a végpontja. Jelenleg két, jól elkülöníthető járatszintjét meredek falú vagy omladékos termek (kürtők) kötik össze. Barlangkutató-felszereléssel és vezetővel a barlang jelentős része könnyen bejárható. Még meglevő szép cseppkövei, vízmosta-vízoldotta formái miatt érdemes megtekinteni. Genetikailag korróziós, eróziós, üregelődéses, tektonikus jellegű szakaszok különíthetők el. Az állandó vízfolyások lapos, tálszerű eróziós üregeket alakítanak ki a szálkő talpon, a vízmozgás következtében gömbölyűre koptatott törmelékanyaggal.
    Az út bal oldalán hatalmas, időszakos víznyelőszáda tűnik elő, a Tuskós-barlang (45). Mélysége 13 m, alját törmelék zárja el. Aki meg akarja nézni, vigyázzon, mert az ácsolat nagyon korhadt!
    120 m-re K-re, balra, két mogyorófa között a Kis-mogyorós-barlang (46) bejárata sötétlik. Vigyázat! A nyílás után azonnal 11 m-es harangkürtő nyílik, mely csak komoly barlangkutató-felszereléssel küzdhető le. Összmélysége 38 m, hossza 48 m, alján időszakos pocsolya akadályozza a bontási munkákat. Vele szemben, a patak végső nyelési pontján nyílik a Nagy-mogyorós-barlang, mely 6 m mély, törmelékben levő, életveszélyes üreg. Tulajdonképpen az előző barlang időszakosan aktív nyelője, amelytől törmelék választja el.
    A szomszédos töbörben található a ma beomlott bejáratú Ikertebri-barlang (47). Hossza 82 m, mélysége 34 m. A barlangban több méter üledék halmozódott fel.
    A P úton lejutunk a Hámori-tóhoz. Az Eszperantó-forrás mésztufakúpjában a jelenleg egyre jobban beboltozódó Eszperantó-mésztufabarlangot (48) vehetjük szemügyre.
    Lillafüredről déli irányban indulunk, a park sétányán. Mielőtt az autóparkolóhoz érnénk, a kerítés mellett vasbeton fedőlap látható, mely a Soltész-kerti-mésztufabarlang (49) egyik bejáratát rejti. (A másik a Soltészkertben, betoncsövön kijövő víz mentén közelíthető meg!) Hossza 236 m, zömmel laposkúszással, a Vízművek víz-visszaduzzasztása miatt ma csak részben járható. Az autóparkoló D-i végében, a híd és a vasúti sín között szintén betonfedőlap vehető észre, a Soltész-akna ez, amely mésztufában van. 11 m mély, onnan egy 8 m hosszú lejtős szakasz szép, mésztufa és cseppkődíszes termecskébe vezet. Alján (a műút alatt 15 m-rel) szifontó található, melynek egyik oldala már mészkő. A víz visszaduzzasztása miatt ez a barlangi munkahely sem kereshető fel. Az 1973-74-es karsztárvizek alkalmával az akna biztonsági szelepként működött, s így az utat csak félig törte fel a víz, a többi az aknán át tudott a felszínre jutni. Ugyanekkor az István-barlang bejáratán is 20 cm magasan folyt ki a víz.
    A K jelzésű úton előbb mesterséges szikla alagúton megyünk át, majd egy kis Mária-kápolnához érünk. Szép kalcitkristályok díszítik, ami a turistaút fölött 15 m-rel nyíló, 10 m hosszú Kristály-barlangból (50), a breccsa cementanyagából származik.
    Az autóbusz-végállomásnál a Vesszős-völgyben 10 m-es magasságban, a ház fölött, az úttól néhány lépésre a kétágú Vesszős-alji-zsombolyt (51) találjuk. Mélysége 13 m, feltárását az útépítésnek köszönhette.
    A Szinva-főforrás búvárok számára járható barlangot rejt a patak törmeléke alatt. A fölötte levő gerincben a Kőpados-, Vénusz-, Átbújó-, Rés-, Omlás-teteji-odú (52) nevű üregek vannak, melyek egy része az útról jól látható.
    Ha tovább megyünk, jobbról mély völgy lép be. Bal oldala porfirit és mészkő váltakozása. Az út felett mintegy 20 m-rel, a porfirit és a mészkő határán nyílik az Y- vagy Pala-barlang (53), ami tulajdonképpen részben (vagy teljesen?) mesterséges. Szép cseppkőlefolyások és szalmacseppkövek díszítik a kétágú, 30 m hosszú üreget. Külön érdekességei a kalcitbevonattal "konzervált" csiga- és szúnyogtetemek.
    A Lusta-völgyben a Z jelzés mellett, a műút felett 10 m-rel, az út jobb oldalán, alacsony, lapos, genetikailag érdekes karszt-objektum, a lusta-völgyi Torlódásos-barlang (54) tűnik szemünk elé. 100 m távolságban, a meredek sziklafalban, az út felett 25 m-rel a lusta-völgyi Egyenes-barlang (55) található, s tőle nem messze, még tovább a Bivak-barlang. Előbbi 15, utóbbi 3 m hosszú.
    Továbbhaladva a mészégető után jobbra egy földút indul felfelé. 50 m-rel az út szintje felett nyílik a Lusta-völgyi-zsomboly (56). Érdekes cseppkőképződményei függőleges aknán, kötélen közelíthetők meg. Alján törmelékhalom található, benne csontmaradványokkal.
    Az út hatalmas félkörívében, az úttól 30 m távolságban van a Félelmek-barlangja (57). Mozgó, hatalmas kövek között 20 m mélységig lehet lemenni, egy 15 m hosszúságú terembe, de életveszélyes, nem érdemes. A Kurta-bérci erdész emlékmű mögött levő töbörben található az 50 m mély Kurta-bérci zsomboly (58), mely jelenleg csak felső szakaszain járható, alja beomlott. Tőle 30 m-rel az út felé, egy 6 m mély, másik szűk aknabarlang nyílik.
    A Z-ön továbbhaladva a Körös-hegyi munkásháztól ÉNy-ra 500 m-re a Körös-hegyi-hasadékbarlang (59) 6 m mélységig ismert.
    Répáshutáról indulunk tovább a K jelzésen a Balla-völgybe. A községtől D-re, a temető fölött nyílik a Balla-barlang (60). A 35 x 10 m² alapterületű 4 m magas csarnokban csontmaradványok mellett a Szeleta-kultúra jellegzetes kőeszközeit találták meg. A felsőbb rétegekből egy fiatal kőkori gyermekkoponya maradványa is előkerült. A völgy sziklafalaiban több kisebb-nagyobb üreg található, közöttük a 62 m hosszú Varangy-barlang érdemel említést.
    Répáshutától 2 km-re D-re a Balla-völgyben a 12 m hosszú Poros-lyuk (61) igen jelentős ősmaradványokat rejtett. A völgyben a sziklafal DK-i végében, a Balla-völgyi sziklaüreg (62) kitöltéséből is kerültek elő kőeszközök. A Balla- és a Csúnya-völgyek találkozásánál több kisebb-nagyobb üreg található. A Ny-i sziklafalban a Csúnya-völgyi-barlang a völgytalp fölött 30 m-el nyílik. Egyetlen, nagy terembe juthatunk be a viszonylag szűk nyílásán.
    A Csúnya-völgybe balról lép be a Diós-kút vizét hozó, gyakran időszakos patak. A több mint tíz nyelő és kis barlang (64) leghosszabbja sem több 15 m-nél.
    A Pénzpataki-őrháztól DNy-ra találjuk a Pénz-pataki-víz-nyelőbarlang (65) hatalmas sziklatömbök között induló szádáját. A főága 238 m hosszú. A 146 m mély barlang alján a víz mindeddig visszafordulásra kényszerítette a kutatókat. Az itt eltűnő víz (az 1975-ös sózásos nyomjelzés alapján) a Szinva-forrásban lát ismét napvilágot.
    A Lök-völgyben a jobboldali sziklafalban, fent nyílik az ovális bejáratú, több irányban elágazó Lök-völgyi-barlang (66). Tőle D-re van az egykori Lök-völgyi-kőfülke, mely kitöltésének eltávolítása után kétbejáratú karsztalagúttá vált. Ennek neve Vaskapu (67). A völgy alsóbb részén, a Felsőtárkány előtti sziklafalakban több, kisebb-nagyobb üreg található. A felhagyott kőbánya igen szépen tár fel néhány, törmelékkel vagy kalcittal eltömött barlangroncsot (68).
    Visszafelé a P, Z, P, K jelzésű úton jutunk fel az Odor-várhoz. A vár alatt találjuk az Odor-vári-barlangot (69) 546 m tengerszint feletti magasságban. Szűk, lejtős, eldugott nyílása többszintes barlangba vezet. Könnyen járható, ezért képződményei zömmel elpusztultak. Feltérképezett hossza 180 m. Alatta a sziklák között elbújva találjuk a (lezárt) Hajnóczy-barlangot (70). Gyönyörű cseppkőképződményei és méretei (1200 m hosszú, 117 m mély) együttesen a Déli-Bükk legjelentősebb barlangjává teszik.
    A Hór-völgy legalsó szurdokában találjuk a 3 x 2 x 4 m-es termecskéből álló Kúthegyi-sziklaüreget (71), majd tőle D-re az egyik leghíresebb magyar barlangot, a Suba-lyukat (72). Egyetlen, hosszúkás termének vége felszakadt a felszínre. Az ásatások során a kőeszközök mellett itt került felszínre Magyarország első ősemberi lelete, női csontvázrészletek és egy gyermekkoponya képében.
    A szemközti oldalon, D felé a Perpáci-barlangok találhatók sziklaodú, sziklaüreg, barlang és kőfülke együtteseként. Kis üregek.
    A völgyben felfelé, a Füzér-kő szikláiban van a Füzér-kői-átjáró (74). Alulról jól látszik hatalmas bejárata, de csak felülről kötélbiztosítással ajánlatos megközelíteni. Két bejáratú, két termét széles átjáró köti össze.
    A következő sziklafalban, a Hideg-patak betorkollásánál találjuk a Vécs-verői-barlangot (75). Alacsony, 11 m hosszú üregének vége törmelékes. Gábor-kői-barlangként is ismerik.
    A Bükkszentkereszttől D felé menő út mellett, a falutól 1 km-re egy töböroldalban kis lyukkal indul a több egymásba nyíló aknából álló 25 m mély Lófő-barlang (76). Az É-ra tartó P út mellett nyílik az Orosz-kúti-víznyelő (77), melyben törmelékben akadt el a munka.
    A fehérkőlápai turistaháztól É-ra, a P jelzés mellett nyílik a Fehérkőlápai-zsomboly (78). Emberi csontmaradványok kerültek elő belőle bontás közben.
    A Vadas Jenő-forrás víznyelőjét mintegy 60 m-ig ismerjük Vadas-víznyelőbarlang (79) néven. Alja elszűkül.
    A Mexikói-völgyben a S jelzésen indulunk Miskolcról. Több apróbb-nagyobb üreg után az É-i oldalban barlangcsoport tűnik elő. Legjelentősebb a háromszög alakú teremmel induló Tatárárki-barlang (80), melyet már Zengő-barlangként, Nagy-sánci-barlangként is leírtak. Hossza 40 m, csak kötélbiztosítás mellett járható, igen magas, hasadékjellegű üreg. Előtte nagy mésztufatömb hever a bejárat mellett.
    Tőle DNy-ra, alig a patak szintje felett, flexura alakú bejárattal nyílik a többszáz méter hosszú, 80 m mély, csak barlangkutatók számára járható Mexikó-völgyi-víznyelőbarlang (81). A sziklafal É-i oldalában, Bükkszentlászló előtt több kisebb-nagyobb üreg található (82).
    Kicsit délebbre megyünk. A P közvetlen közelében nyílik a Nagykőmázsa-oldali-zsomboly (83). Tágas kürtője után kis terembe jutunk s onnan ismét kis kürtőbe, mely eltömődött.
    A jelenleg működő Nagykőmázsa-bányától ÉNy-ra, egy erdei ösvény menti második töbörben találjuk a Nagykőmázsa-völgyi-víznyelőbarlangot (84) 275 m tszf-i magasságban. Mélysége 93,5 m, hossza 112,6 m, azaz meredek kürtők sorából (12 db) és az azokat összekötő szintes vagy ferde részekből áll. Alján gyakran víz található. Gyakorlott barlangkutatóknak ajánljuk.
    A Tapolcai-tavasbarlang mögül induló P út mellett van a 15 m hosszú, lejtős, eltömődött végű Szentkereszthegyi-barlang (85).
    A P és PZ utak találkozásánál látható a nagykőmázsai Danó-lyuk (86) 10 m-ig ismert zsombolya.
    A Cserépváraljáról induló P jelzés mentén találjuk a Farkas-kői-barlangot (87), mely több részből álló, kis üregrendszer. Ásatásából csontmaradványok és kőeszközök kerültek elő.
    Hámorban, a Puskaporosi-szorosban ősrégészetileg jelentős barlangok találhatók (88). Legmagasabban a 10 m² alapterületű Puskaporosi-kőfülke fekszik. A patak szintjénél a 30 méteres teremből álló Herman Ottó-barlang, melynek "ablakaként" szerepel a Herman Ottó-kőfülke. A törmeléken átszivárgó víz megakadályozza az előbbi barlang könnyebb bejárását. Kissé távolabb, a patak szintje felett nyílik a Puskaporosi-sziklaüreg 34 m hosszú ürege. Az É-i oldalban a ma beépített Szinvaszorosi-barlang 18 m hosszú terme érdemel említést.
    A P-ön felmegyünk a tetőre, s rövidesen hazánk ősrégészetileg egyik legjelentősebb barlangjához, a SzeIeta-barlanghoz (89) érünk el. A barlang 95 m-rel a Szinva fölött nyílik, D-re néző nagy szádája mögött mintegy 70 m hosszú, tagolt, 10-30 m széles, törmelékkel 1-11 m vastagon feltöltött terem található. A Ny-i mellékág és a főág végén levő kisebb ágak (melyekben már cseppkő is akad) megnézéséhez világítóeszközre is szükség van. A bejárat környékén dús algavegetáció látható. A falon vastag, fekete csík húzódik: az ásatások e vonaltól a jelenlegi szint alá mélyítették a barlangot, melyből a Szeleta-kultúra néven ismert ősemberi eszközök nagy tömege került elő csontmaradványok társaságában. A barlang bejáratánál emléktábla hívja fel a figyelmet a barlang ősrégészetileg rendkívül nagy szerepére. A Szeleta-oldalban még 5 kis üreg található, ezek közül a Szeleta-oldali 1. és 2. folyosóbarlangot említi meg az irodalom.
    A P jelzésű út mentén a Szeleta-barlangtól É-ra, egy töbörben növő fa tövében nyílik a Szeleta-zsomboly (90) csak barlangkutatók számára járható kürtőrendszere. Az ötvenes évek elején mintegy 95 m-ig feltárt zsomboly többször eltömődött szűkebb helyein, ezért gyakran "újrafelfedezték" kutatóink az alsóbb részeket. Térkép csak 78 m-ig készült el, bár már a szintes ágban folyik a munka.
    Az utak, turistautak közvetlen közelében levő barlangok sorával ezzel végeztünk.