TARTALOM

Beköszöntő

Egyetemünk életében először jelenik meg önállóan barlangkutatással foglalkozó kiadvány. Ennek ellenére bízunk abban, hogy ezentúl rendszeresen jelentkezhetünk. Miért e nagy optimizmus? Véleményünk szerint az egyetemi barlangkutatók (és sok esetben a tudományos barlangkutatással foglalkozó szpeleológusok) olyan eredményeket értek el, amit már érdemes papírra vetni, s megismertetni szűkebb környezetünkkel - az egyetemmel - és a többi barlangkutatókkal. Ez egyben a kiadvány célját is meghatározza. Tájékoztatni akarjuk tevékenységünkről az egyetem hallgatóit (kik leginkább bekapcsolódhatnak a munkánkba), az egyetem oktatóit (kik munkánkhoz rendkívül nagy szakmai és erkölcsi segítséget adhatnak), valamint mindazokat, kiknek szívügyük a barlangok bármilyen jellegű kutatása

A barlangkutatás rendkívül komplex, összetett folyamat. Nézzük meg vázlatosan, mi mindenre jó a barlangok kutatása. Barlangot kutatni csak szervezetten, csoportosan lehet. Ez eleve megköveteli az összeszokott, egységes táraságot, melyben a közös feladatok minél jobb megoldása a cél. A barlangkutatás komoly fizikai erőkifejtést igényel. Ennek megfelelően az edzett, egészségesebb életmódot segíti elő. A természet gyönyörű barlangi képződményei (cseppkövek, mésztufagátak, korrodált sziklafalak, stb.) felejthetetlen élményt nyújtanak a látogatónak. Ha a barlangász a megfelelő barlangjártasságot megszerezte, eljuthat a barlang és képződményeinek keletkezési miértjéig is. A válaszadás már tudományos alapossággal történő vizsgálatokat követel meg! A tudománynak eddig igen sok ágát lehet művelni a barlangok kutatása során. Csak utalunk a geológia, az ősrégészet, a hidrogeológia, a morfológia, a biológia, a kémia, a klimatológia vizsgálati területeire, a teljesség igénye nélkül.

A felsoroltakból úgy tűnik, hogy az egyetemünkön főleg a Bányamérnöki Kar érdekelt a tudományos kutatásban. Ez így nem felel meg a valóságnak, mivel a méréssorozatok, vizsgálatok jelentős része egyre inkább a műszeres vizsgálatok, megfigyelések felé tolódik el, itt pedig a mechanikusabb szemléletű kutatók tudnának igen hasznosan tevékenykedni. (De ez nem jelenti a földtani tudományok művelésének háttérbe szorulását sem!)

Mi elsősorban egyetemi barlangkutatók vagyunk, s mint ilyen, az egyetemnek tartozunk felelősséggel a munkánkért. Ez viszont kötelez bennünket arra, hogy a barlangkutatók széles táborával is tartsuk a kapcsolatot, s a közös problémákat együttesen oldjuk meg. Az összehasonlítás érdekében (és a fenti mondat értelmében) adunk helyet más (főleg miskolci) barlangkutató csoportok beszámolóinak, tudományos értékeléseinek. Ugyanez a cél vezérel bennünket, amikor a magyar barlangkutatási ügyek hivatalos szervét (Országos Természetvédelmi Hivatal), a magyar barlangkutatás társadalmi szervét (Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat), valamint az országban működő csoportokat is felkeressük kiadványunkkal.

Lénárt László okl. geol. mérn.

A szerkesztőség megjegyzései:

1. A kiadványunkban megjelent cikkeket és beszámolókat szándékosan nem lektoráltattuk külső személyekkel. Ezáltal mindegyik vitairatnak fogható fel, és ennek értelmében minden ésszerűnek tűnő kiegészítést, helyesbítést, hozzászólást és ellenvéleményt közölni is szándékozunk a következőkben.
2. Mindennemű anyagot gépelt formában (2 példányban) kérünk eljuttatni a szerkesztőhöz. (Lénárt László, 3535 Miskolc, III. Kuruc u. 55. VII/3., T.: 73-378)
3. A magyarázó ábrákat, grafikonokat maximum A/4-es nagyságban pauszon vagy fehér kartonon kérjük.

Rádiókip módszer lehetőségei barlangkutatásban

A mérés a rádiófrekvenciás geofizikai kutatómódszerek egyike, mely távoli, nagy teljesítményű (esetünkben a bukaresti) műsorszóró adó, esetleg adók terét használja fel földtani kutatásra.

Az adótól távol az elektromágneses tér síkhullámnak tekinthető. Ezek a hullámok a Föld felszíne mentén haladnak, és részben be is hatolnak a felszínközeli formációba. Ez utóbbi folyamatnál bebizonyítható, hogy az elektromos ill. mágneses komponens a felszínnel párhuzamosan, lineárisan polározottan végzi rezgéseit. A megtörés eredményeképp így a térnek a primér térben nem szerepelt komponense alakul ki: az elektromos tér adó irányú komponense, a továbbiakban E_R. Ez a komponens arányos a behatolás mélységével, mely a kőzet átlagos fajlagos ellenállásának növekedésével nő. Tehát ennek a komponensnek a mérése alkalmas lehet barlangok kimutatására, ugyanis a barlang - mint a mészkőben levegő, fizikailag rossz vezetőben szigetelőt jelent - fajlagos ellenállás növekedést eredményez, így E_R is nő, amit az adó irányába terített elektródák között mért potenciálkülönbséggel követni lehet.

Érdemes mérni a mágneses tér vertikális komponensét, jelöljük H_Z-vel. Az adó elsődleges (tehát geológiától független) terében ez sem szerepel. Létrejöttének a skin-hatás az oka: bármilyen inhomogenitásnál az áram a jó vezető határfelületére, külső részére koncentrálódik, és ennek az áramnak a mágnesen terét mérjük a függőleges helyzetű antennával.

Összefoglalva tehát, ha a felszínen, a barlang felett mérünk, akkor E_R hirtelenszerű növekedése, maximuma, és a barlangjárat két oldalán H_Z anomáliája várható.

Két barlang felett mértünk. A Létrási-Vizes-barlangnál három szelvényt vettünk fel. A bejárathoz közelin az elmélet igazolódott, ugyanis 1. közel voltunk az 5 m széles, 3-15 m magas teremhez, így a rádióhullámok behatoltak a barlang mélységéig; 2. az állandóan befolyó víz következtében nem halmozódott fel jelentős mennyiségű agyag, ami a fajlagos ellenállást csökkenthette volna.

A bejárattól távolabbi szelvényeken nem magát a barlangot mutattuk ki, annak ellenére, hogy a Z-járat feletti szelvényeken jelentős E_R anomáliákat mértünk. Az anomáliák oka az a törésrendszer, ami mentén a barlang kialakulhat, és ezek a zónák a felszínig felhúzódnak. Ezek az E_R anomáliák minimumok, jó vezetőre utalnak, a zónák elagyagosodtak. Hasonló eredményeket kaptunk a Barátságkerti-visszafolyónál található Szamentu-barlang feletti mérésünknél is.

Itt egymással párhuzamos vetőzónákat mutattunk ki, amelyek a barlang csapásvonalával párhuzamosak, és egyikük azzal egybe is esik. A Szamentu Csont-ága kimutatható (E_R-re max.), viszont a Teenager-terem óriási méretei ellenére sem, ugyanis a barlang feltételezett mélysége 60 m, ugyanakkor a hullámbehatolás csak 40 m.

A mérésekből az alábbi következtetések adódnak:

1. Fizikailag a legmegbízhatóbb paraméter az E_R.
2. Vetőzónák, melyek a barlang genezisével összefüggnek, nyomon követhetők.
3. Csak a felszínközeli üregek mutathatók ki, és ha túlzottan agyagosak, akkor E_R-re nézve nem maximummal, hanem minimummal jelentkeznek.

Még hathatósabb eredmények érhetők el az alábbi meggondolások alapján: 1. Mivel a behatolás mélysége az adó frekvenciájától is függ, a kutatási mélységnek megfelelő frekvenciájú adót kell választani. A kisebb frekvencián sugárzó adóval mélyebb behatolás érhető el. 2. A szerkezet kimutathatóságát az adó illetve a kutatott szerkezet geometriai helyzete, egymáshoz való térbeli viszonya, valamint a szerkezet fajlagos ellenállása határozza meg. Pl. jó vezető függőleges lemezalakú szerkezet kimutathatóságának feltétele, hogy a mágnesen erővonalak merőlegesen metsszék a lemezt, ugyanis ekkor a legnagyobb a rádiófrekvenciás örvényáramok sűrűsége. Ez azt jelenti, hogy az adó felé húzódó agyagosodott vetőzóna könnyen kimutatható.

Egy nem agyagos barlang (rossz vezető) akkor változtatja meg jelentősen az áramsűrűség eloszlását, ha az elektromos tér a csapásvonalra merőleges. Ha a barlang csapása az adó irányára merőleges, akkor a kimutathatóság jobb. Következésképp érdemes különböző helyzetű adók terét vizsgálni. A kiválasztásnál figyelembe kell venni a Bükk ÉK-DNy-i, illetve erre merőleges törésrendszerét. Másrészt olyan adót kell választani, amely nagy teljesítménnyel sugároz, ez biztosítja a megfelelő nagyságú mérési jelet.

Ezúton is szeretnénk megköszönni dr. Takács Ernő egyetemi tanárnak hathatós segítségét.

Irodalom:

1. Majoros Zsuzsanna: Barlangkutatás rádiókip módszerrel. = Karszt és Barlang, 1969. II.
2. Peterson N. R. and Ronka, 1971. Five years of surveying with the Very Low Frequency Electro Magnetics method. = Geoexploration 9. 7-26.
3. Meskó Attila, Renner János, Salát Péter, Stegena Lajos, Szabadváry László, Szemerédy Pál: Geofizikai kutatási módszerek III. Felszíni geofizika
4. dr. Takács Ernő: Tapasztalatok a rádiókip módszer alkalmazásában. = Magyar Geofizika, XII. évf. 4. sz.
5. Újszászi József, Pethő Gábor: Barlangkutatás rádiókip módszerrel. = TDK dolgozat, 1974.

Az Istvánlápai-zsomboly térképezése

Az Istvánlápai-zsomboly a Bükk-hegység egyik legszebb és egyben legveszélyesebb aknabarlangja.

A barlang többé-kevésbé függőleges aknarendszerből és szintes ágból áll. Cseppkőképződményekben szegény, sokkal inkább a különböző korróziós formák jellemzők rá. A szintes ágat a leérkezés helyétől a járatok jellemző iránya alapján Keleti- és Nyugati-ág néven emlegetjük. A Keleti-ág végén egy több mint 30 m mély akna található, hová leereszkedve egy szifonsorba jutunk, amely mindeddig megakadályozta az István-barlang (Lillafüred) felé való továbbjutást.

A Nyugati-ág az év jelentős részében járhatatlan a folyosóban található szifonok (4 db) magas vízállása miatt. Az ág végén is egy monumentális szifon akadályozza a víz eredete felé való továbbhaladást.

Az NME TDK "Herman Ottó" Karszthidrológiai Szakcsoport évek óta folytat ebben a barlangban kutatómunkát. Ennek egyik részeként került sor a barlang felmérésére, majd a fő járatok térképének elkészítésére.

A mérés függőkompasszal, fokívvel, és acél mérőszalaggal történt. A mérési munkában tizennégyen vettek részt, majd az adatok feldolgozásában és a térkép megrajzolásában további heten. Maga a mérés mintegy háromszáz munkaóra ráfordítást igényelt, a számítások és szerkesztések ezen kívül még kb. hetven munkaórát.

E munkák eredményeként közölhetjük most a barlang vízszintes vetületi térképét. A térképezés terén további feladatunk lesz még az oldaljáratok és a kürtők felmérése, amelyre valószínűleg a közeljövőben kerül sor.

A MEAFC Marcel Loubens Barlangkutató Szakcsoport 1974. évi jelentése

1974-ben a kutatási engedélyekben szereplő barlangokban (Szepesi, Létrási-Vizes, Speizi, Szamentu, Ypönkaql, Cubákos, Spirál) 2822 munkaórát végeztünk. Ezeket leszállásonként kutatási jelentésekben dokumentáltuk, részletezve a pontos helyet, időt, a leszállás célját és eredményét, a leszállók nevét és vezetőjét.

A munkák geodéziai felmérésekből, barlangi csepegés és klimatológiai mérésekből, állagmegóvásból, bontásból, fényképezésből, feltárásból és külszíni geodéziai mérésekből tevődtek össze. A leszállások egy része barlangismertetés céljából történt, vendégek kalauzolásával egybekötve; az év folyamán 221 fő vendégünk volt.

Kiugró felfedezésünk ezévben nem volt. Jelentősen előrehaladtunk két külszíni bontásunkban - a Szilfás-nyelőben és a Tavi-nyelőben -, de bejutni még nem sikerült. Elkészült és felszállítottuk a létrási kutatóházba Szepesi-barlang lezárásához szükséges ajtót. Az akna félig készen áll, anyagi problémák - sóder és a zsaluzati anyag hiánya - miatt nem tudtuk befejezni. (Ez évben előreláthatólag nem lesz akadálya a régen tervezett munkák befejezésének, mellyel a barlangot rongáló felelőtlen egyéneket akarjuk kizárni.)

A csepegési és klimatológiai méréseinket a felszíni meteorológiai adatsorainkkal együtt sikeresen szintetizálja diplomatervében szakosztályunk egyik tagja. Az általa benyújtott pályamű díjakat is nyert.

Szerszámaink megfelelő elhelyezése vált lehetővé a nyárra elkészült szép szerszámkamra révén.

Jelentős segítséget nyújtottunk az Idegenforgalmi Hivatalnal az István-barlang kopogózásával. Az őszi árvízkor a barlang kitakarítását, iszaptalanítását, a törmelék eltávolítását és ismételt kopogózást hajtottunk végre egy hét alatt, hogy ne legyen nagy a látogatottságban a kiesés. (Kb. 350 munkaóra)

Kora tavasztól késő őszig az idén is tűzőrséget vállaltunk az erdészet segítségére a Lillafüred-Jávorkút területen. Szakcsoportunknak köszönhető, hogy a nyáron felgyújtott létrástetői csemetekert tűztengerét sikerült eloltani, s a tűz még nagyobb területre nem terjedt ki.

Külföldi utazásaink során közös barlangi túrákon vettünk részt lengyel barátainkkal a Tátrában, szlovák kutatókkal az ardói fennsíkon, valamint román vezetőkkel a Szelek-barlangjában és a Fogarasi-havasokban.

Vendégül láttuk a lengyel és a szlovák kutatókat a mi kutatási területünkön, további szegedi, debreceni, soproni, budapesti és miskolci kutatócsoportokat.

Részt vettünk a debreceni csoport kutatási területén szervezett túrákon, továbbá az Aggteleki-karszt barlangjainak meglátogatásán.

Nyáron az OtvH természetvédelmi táborában vettük ki részünket a munkából a Nagy-fennsíkon és a Kis-fennsíkon.

Idén is megszerveztük a TIT-tel közösen a Karszt és Barlang Szabadegyetem immáron V. sorozatát. Közös előadásokat rendeztünk a TDK-val és az MKBT területi osztályával.

A Nehézipari Műszaki Egyetem Tudományos Diákköre "Herman Ottó" Karszthidrológiai Szakcsoportjának 1974. évi jelentése

Az 1974. évben a csoport által végzett munkáról az alábbiakban számolunk be:

1. Lillafüredi István-barlang:

Az elmúlt évben az Idegenforgalmi Hivatal a barlang műszaki létesítményeiben rekonstrukciót hajtott végre. Ennek során kicserélték a bejárati ajtót. Ehhez a mai napig nem kaptunk kulcsot, így munkavégzésre nem volt módunk. A továbbiakra nézve hasznos volna, ha az OTvH a kutatási engedély kiadásánál az Idegenforgalmi Hivatalt is értesítené, és odahatna, hogy munkánk akadályozása helyett inkább támogatást kapjunk társadalmi munkánk végzéséhez.

2. Király-barlang (zsomboly):

A barlangban az elmúlt évben bejárási, biztosítási és bontási munkák folytak. Továbbjutási perspektívánk két helyen is van, de ezek valószínűleg hosszabb (esetleg többéves) munkát igényelnek. A barlang részletes felmérése megtörtént.

3. István-lápai-barlang:

A barlang Nyugati-ága az év során végig zárva volt a szifonok magas vízállása miatt. Így a leszállások a Keleti-ágra korlátozódtak, ahol továbbjutásra az utolsó szifon magas vízállása miatt szintén nem volt módunk. Tervezzük a szifonok búvárok által való megúszását. A barlangban a rétegek dőlésviszonyaira vonatkozóan végeztünk méréseket.

A felsoroltakon kívül a csoport tagjai részt vettek a hármaskúti természetvédelmi táborban, valamint augusztus végén és novemberben a Nagymezőn végeztek kutatási, bontási munkákat egy eltömődött víznyelőben.

Technikai felkészültségünk fejlesztésére, valamint a más karsztos területek megismerése céljából részt vet6tünk a MEAFC Marcel Loubens Barlangkutató Szakcsoport munkájában, illetve ellátogattunk az Aggteleki- és a Szalonnai-karsztra.

Az 1975-ös esztendőben szeretnénk munkánkat a fent barlangokban folytatni, és bekapcsolódni a Szinva vízgyűjtő területének vizsgálatába. Ehhez a MEAFC már említett csoportjával, valamint az MKBT Észak-magyarországi Területi Osztályával kívánunk együttműködni.

Beszámoló a II. Tátra expedícióról

A Tátrában legtöbben csak a sízők és a hegymászók paradicsomát látják, vagy egyszerűen csak természeti, táji érdekességet. Pedig a festői völgyek, havas hegycsúcsok a föld alatti világ úttörőit is ezer szépséggel várják, mivel a Tátrában található Közép-Európa egyik legérdekesebb karsztterülete.

Szakosztályunk hat tagja indult el február 4-én Zakopénába, hogy zagani barlangkutatókkal együtt bejárja a környék barlangjait. A csoport tagjai Csontos János, Erdei Péter, Gyöngyi László, Sebestyén István, Szenthe István és Vincze Ferenc voltak. Lengyel meghívóink - akikkel már évek óta tartunk fent igen eredményes baráti és szakmai kapcsolatot - elismerten Lengyelország legjobb alpinistái és barlangkutatói között vannak.

Tapasztalatainkból és élményeinkről sajnos csak nagyon vázlatosan lehet egy ilyen cikk keretén belül megemlékezni. Számos barlangot bejártunk, bár eredeti terveinket némiképp felborította az a szerencsétlenség, mely néhány hónapja hat lengyel barlangkutató halálával végződött, s aminek következtében bizonyos helyekre nem engedélyezett túrát a nemzeti park igazgatósága. Így is láttuk azonban a Mylna, a Zimna, a Kasprova és a Czarna barlangot.

A Mylna a Koscieliska-völgy nyugati oldalában, mintegy 1200 m magasan nyílik. Aránylag könnyen megközelíthető és bejárható, hatalmas labirintusában azonban még az útvonalat jól ismerő lengyel vezetőink is többször rosszfelé indultak. Nem egy könnyelmű turista lelte már halálát ebben az útvesztőben. A barlangnak több bejárata is van, némelyik ablakként nyílik a völgyre néző sziklafal oldalában. Nincs tökéletesen felmérve, összjáratai több kilométer hosszúak, s ebben még nincs benne a jelenleg is aktív alsó szint, melyet csak helyenként ismernek.

A Kasprova 1180 méter magasságban nyílik, a hasonló nevű völgy oldalában. A hozzávetőleg 4 k hosszú barlangban ma is patak folyik - minket is egy hosszú szifon kényszerített visszafordulásra félúton. A felső emeleteket a patakos ággal összekötő kürtőkön, felszakadásokon való mászások, vízzel telt üstök fölötti traverzek tették változatossá a túrát.

A Zimna szintén a Koscieliska-völgyben található, kb. 1240 méteren. Aknabarlang, melynek bejárását öt, egyenként 30 m magas kürtő teszi szép feladattá, mivel ezeket alulról kell kimászni. Erre a barlangra, és általában a Lengyel-Tátra összes barlangjára jellemző, hogy ritka kivételtől eltekintve nincsen bennük cseppkőképződmény. Ez azzal magyarázható, hogy az egyébként is magas-hegyvidéki fekvésű terület a jégkorszak interglaciális periódusaiban karsztosodott, és azok a klímaviszonyok nem voltak kedvezőek a cseppkőképződésre - általában a mészkő oldási és kicsapási folyamataira. (Ebben részben a kémiai folyamatok hőmérsékletfüggése, részben a vegetáció szegénysége játszik szerepet.) a barlangok kialakulása tehát nem oldás révén, hanem döntően eróziós úton keletkezett, mivel a terület ún. allogén típusú karszt. Ez annyit jelent, hogy a karszt vízgyűjtőterülete nemkarsztos (gránit, kvarcit, stb.) kőzetanyagú térszínre esik, s az innen származó vízfolyások kavicsanyaga marta, koptatta ki a földalatti patakmedret, a barlangokat.

Mindennek nyomai gyönyörűen megtalálhatók a Czarnában, mely a Tátra egyik legimpozánsabb, legmonumentálisabb barlangja. Teljes bejárása igen hosszú és nehéz túrát jelent. Több mint 1400 m magasan nyílik, a Koscieliska-völgy keleti oldalában, s már megközelítése is komoly hegymászó feladat. A Czarna 6 km hosszú, fő ága igazi barlangkutató csemege, hatalmas formáival, traverzeivel (Herkules-traverz), kürtőivel (Magyar-kamin), barlangi tavával (Smaragd-tó). Több km hosszú mellékágait, labirintusjáratait csak részben volt időnk megtekinteni - így is több mint 20 órát töltöttünk lent.

Legnagyobb sajnálatunkra a tíz nap hamar elszaladt, bár a barlangi túrákon kívül hegymászásra is jutott idő - pihenésképpen. Élményekben és tapasztalatokban gazdagodva búcsúztunk lengyel barátainktól és a Tátrától.

Romániában jártunk
(Expedíció a Szelek-barlangjában)

A MEAFC keretén belül működő "Marcel Loubens" Barlangkutató Csoportunk már évek óta szoros kapcsolatot tart fenn a Lengyelországi "Bobry" Klub Barlangkutató Csoportjával. Közös programjaink keretén belül tavaly Romániába szerveztünk expedíciót a Szelek-barlangjába.

Nagy reményekkel, de szorongó érzésekkel indult a 9 fős csoportunk augusztus 24-én a miskolci pályaudvarról.

A kolozsvári barlangosok nagy szeretettel fogadtak bennünket a pályaudvaron, ahova az ugyancsak 9 főből álló lengyel csoport is megérkezett. Az ismételt találkozás öröme teljesen feledtette velünk a fárasztó, közel 16 órás utazás izgalmát.

27-én jókedvvel érkeztünk meg Sonkolyosra a Szelek-barlangjához. Rövid megbeszélés és táborverés után egymás után nyelte el a leszálló csoport tagjait a barlang titkokat rejtő, sötét szája. Már az első méterek után rájöttünk a barlang nevének eredetére. A barlang viszonylag meleg levegője erős szél gyanánt áramlott a kijárat felé.

A Gályarabok-folyosójának szűk szelvényét elhagyva bejutottunk a háromszintes barlang nagyszelvényű járataiba. A hatalmas méretek, a víz által csipkésre oldott folyosófalak ámulatba ejtettek mindnyájunkat. Már-már úgy éreztük, hogy ezt már nem lehet fokozni, de mindig szebb és újabb emeletre, járatokba érkeztünk.

Mikor a közel 20 órás túra után visszatértünk a külszínre, az időjárás, mintha még fokozni akarná a föld mélyében szerzett benyomásokat, ragyogó napsütéssel fogadott bennünket. A Sebes-körös hűvös vizében való fürdés végül teljesen feledtette a fáradtságot, és újabb túrákra sarkalt mindnyájunkat. Még két napot töltöttünk ezen a területen a környék jobb megismerése érdekében, és már barlangok megismerése céljából.

Augusztus 31-én már a Tordai-hasadéknál köszöntött bennünket a felkelő Nap. Itt megnéztük a Túri- és a Tordai-hasadékot, megismertük a környék nevezetességeit. 1974. szeptember 2-án aztán végképp búcsút vettünk a vendégül látó kolozsvári barlangkutatóktól, akik nagy szeretettel és odaadással szervezték és irányították túránkat. Ezúton is köszönetet mondunk, hogy lehetővé tették, és segítettek bennünket a lengyel és magyar kutatócsoport közös túrájának sikeres véghezvitelében.

Gyöngyi László

Szpeleológiai előadások Miskolcon

1. 1975. I. 29-én Csekő Árpád "Közép-Európa barlangjai" címmel tartott vetítettképes előadást. A rendkívül szép és gazdag anyag felüdítette a kissé készületlennek tűnő előadási módot. (Megvalljuk, a bőséges külföldi anyag mellett kissé szegényesnek tűnt szűkebb környezetünk, a Bükk barlangjainak bemutatott szépsége.)

2. 1975. I. 31-én Szeremley Szabolcs "A bükki természetvédelmi tábor" címmel tartott előadást - az 1974 nyarán az Országos Természetvédelmi Hivatal által finanszírozott - a Bükk természetvédelmi értékeinek felmérésére és tanulmányozására szervezett táborról.

Az elvégzendő munka jellegének megfelelően az ország különböző egyetemeiről és főiskoláiról 90-100 hallgató és oktató vett részt a tudományos munkákban. Az elvégzett feladatokról dr. Hevesi Attila írt előzetes beszámolót. (Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató. 1974. 3-4., 63-64. old.) A végleges értékelés a beérkezett TDK dolgozatok alapján a közeljövőben történik meg.

3. 1975. II. 20-án Fabók Zoltán "Kis-fennsíki kutatások" című előadásában igen szép felvételeket mutatott be az általuk bejárt barlangokról, bontási munkákról. Vetítése során Somodi László a barlangi fotózás bonyolultságára, érdekességeire, lehetőségeire is kitért.

4. 1975. I. 21., II. 7. és II. 21. Lénárt László "Szpeleológiai (Tudományos barlangkutatás)" című előadássorozatának első három előadását tartotta meg. Ezek keretében a szpeleológia általános keresztmetszetét igyekezett vázolni - középiskolásoknak és a miskolci, kazincbarcikai barlangkutató csoportok tagjainak. Ehhez a szpeleológiai nevezéktan alapjaival, barlangbiztonsági tudnivalókkal, geodéziai mérésekkel és morfológiai megfigyelésekkel ismerkedhettek meg a hallgatók. Az elméleti oktatás mellett a középiskolások a barlangkutató csoportok munkájába is bekapcsolódtak.

5. Mészáros Károly "Az Aqua-expedíció az eredmények tükrében" címmel tartott előadást a Herman Ottó Karszt- és Barlangkutató Csoport nyári kutatótáborának eredményeiről. Munkájukról a csoport évi jelentésében olvashatunk.

6. Lénárt László "Földtani és tektonikai vizsgálatok a Létrási-Vizes-barlangban" című előadásában a "Létrási-Vizes-barlang környezetében levő mészkőtömeg hézagtérfogata és áteresztőképessége" című diplomatervének témába vágó részletét ismertette.

Az előadásokat mindannyiszor az NME barlangkutató csoportjai és a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat Észak-magyarországi Területi Osztálya szervezték. Az 1. és a 3. előadás szervezésében a TIT Miskolci Szervezete, míg a 2. szervezésében az MHT Borsodi Szervezete Hidrológiai Szakosztály Karsztvíz Csoportja vett részt. Az előadásoknak összesen 140 hallgatója volt.

Lénárt László okl. geol. mérn.

A "Herman Ottó" Karszt- és Barlangkutató Csoport 1974. évi tevékenysége

A csoport tagjainak otthont az Ady Endre Művelődési Ház ad, ahol minden pénteken klubfoglalkozást tartunk. Az igen aktív csoporttagság eredményezi, hogy minden szombat-vasárnap 10-15 fő végez a barlangokban feltáró munkát. Az év folyamán 28 barlangban dolgoztunk, így a Borókás I., II., III., Bodzás I., II., III. zsombolyban, a Csemetekerti-víznyelőbarlangban, a Cserbaréti-katlanban és -zsombolyban, A Dorongósi-barlangban, az Égésárki-, Fehérkőlápai-, Ilonakúti-időszakos-víznyelőbarlangban, a Fenyvesréti-, a Hollóstetői-, a Bolhási-, a Jávorkúti-víznyelőbarlangban, a Mexikó-völgyi-barlangban, a Száraz I., II., a Szeleta- és a Tekenős-zsombolyban, az Útfeletti-katlanban, az Útmenti- és a Vadas-víznyelőben. Ez idő alatt nagy mennyiségű agyagot és törmeléket termeltünk ki, felfedeztünk kb. 1 km-es új barlangszakaszt. Az év folyamán három tábort szerveztünk.

I. Borókás tábor (2 hét)

A tábor ideje alatt feltáró munkát végeztünk az I., a II. és a III. zsombolyban. Sikerült bejutni a Bükk-hegység egyik legnagyobb zsombolyrendszerébe, a Borókás II.-be. A zsomboly jelenlegi mélysége 97 m.

II. Aqua-expedíció (2 hét)

A nemzetközi tábor nem csak a barlangkutatók közötti barátságban, hanem a felfedezésekben is eredményes volt. Bolháson és a Jávorkút II.-ben új, szép szakaszokat fedeztünk fel. Bolhásban az egyik nagy termet elneveztük "A Lengyel-magyar barátság termének". A tábor végén a Jávorkút I.-ben víz alatt feltáró munkát végeztünk a visszafelé menő szifonos ágban.

III. Mexikó-völgyi tábor (1 hét)

Mexikó-völgyben új helyen megkezdtük egy időszakos víznyelő bontását. Nehéz körülmények között, igen nagy technikai felkészültséggel 9 métert jutottunk lefelé.

Csoportunk tudományos tevékenysége:

A Tudományos munkabizottsággal és más bizottságokkal közösen tevékenykedtünk, ahol főleg minták gyűjtésével foglalkoztunk, mely kiterjed üledékre, kőzetre, vízre.

Igen nagy mennyiségű barlangi térképanyag áll rendelkezésünkre az elmúlt évek felméréséből, ahol a térképet a jelenlegi követelményeknek megfelelően dolgozzuk fel.

Felszíni túrákat szervezünk a barlangi adatok kiegészítésére. A Miskolci Vízművek megbízásából nagyarányú kutatómunkát végeztünk a Mexikó-völgyben, amiről szakvéleményt készítettünk.

Csoportunk tagjai nagyobb részt tanulók, szakmunkások, így lényeges feladatunknak tekintjük a nevelést, a tanulást.

Részt vettünk egy t1znapos szlovák túrán, ahol megnéztük a bevezetett barlangokat, és a tátrai túrán a Rysyt is megmásztuk.

Aktivitásunkkal támogatjuk a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulatot és az MKBT Észak-magyarországi Területi Osztályát.

Eredményeinket sokszor publikálta a helyi sajtó és mi magunk is megfelelő fórumokon.

Mészáros Károly okl. geol. mérn., csoportvezető

A Miskolci Bányász Barlangkutató Csoport 1974. évi tevékenysége

Barlangkutató csoportunk az év folyamán a Szivárvány-barlang karsztjáratainak kutatását folytatta. A jelenlegi időszakosan aktív főágból induló oldalhasadékok közül az ún. 3-as hasadékban kisebb barlangi termeket és járatszakaszokat tártak fel.

Nyáron részt vettünk az Aqua-expedíció munkájában, ahol több barlangban végeztünk feltáró munkát, így a Fenyvesréti-, a Tekenős-zsombolyban, a Bolhás- és a Jávor I., II. barlangban. A nemzetközi tábor nem csak barátságot, hanem feltárt új szakaszokat is eredményezett. Közel 1 km-es barlangszakaszt fedeztünk fel.

Ősszel folytattuk a Szivárvány-barlang feltárását és dokumentálását. Dokumentációs munka keretében elvégeztük a barlang fotózását is.

Várszegi Sándor csoportvezető

Bemutatkozik a debreceni barlangkutató csoport

A Kossuth Lajos Tudományegyetem Tóthfalusi Kollégiumának Barlangkutató Csoportja 1971. októberben alakult. Tagjaink túlnyomórészt egyetemi hallgatók, fenntartó szervünk a Tóthfalusi Kollégium Diákbizottsága. Csoportunkat az MKBT önálló csoportnak ismerte el.

Kutatásaink két területre koncentrálódnak. Az egyik a Rudabányától Tornaszentandrásig húzódó Szalonnai-karszt. Itt az 1973. évi nyári táborunk alatt kibontottunk egy addig ismeretlen időszakos víznyelőbarlangot, amely a Szárhegy alatt, a gutensteini mészkő réteglapjai mentén alakult ki. A barlangot Tömör-gyönyör-gödörnek neveztük el, és még a tábor ideje alatt felmértük. Ennek alapján 60 méter összhosszával a Szalonai-karszt legnagyobb barlangjának bizonyult. Eddig ismert legmélyebb pontja is több mint 150 méterrel a karsztvízszint felett fekszik (amely a karsztforrások elhelyezkedéséből ítélve valószínűleg a Bódva szintjéhez igazodik). Az 1974-ben itt végzett munkálataink során részben a Tömör-gyönyör-gödörben kerestük a továbbjutás lehetőségeit, részben pedig terepbejárásokat végeztünk, mert terveink között szerepel, hogy a terület karsztobjektumairól a közeljövőben katalógust állítunk össze.

Másik, egyre inkább előtérbe kerülő kutatásterületünk a Bükk. Ebben nem kis szerep játszik a hegység számunkra kedvező közlekedési fekvése is. Előkészítő terepbejárások után ide szerveztük az 1974. évi nyári táborunkat is, augusztus 2-3. hetében, az OTvH által finanszírozott Természetvédelmi TDK-tábor keretén belül. Ekkor a soproni Erdészeti és Faipari Egyetem, a székesfehérvári Geodéziai Főiskola, valamint a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Karszthidrológiai TDK barlangkutatóival közösen dolgoztunk Feketesáron, a Rókalyuk nevű víznyelő bontásán, valamint Nagymező egyik névtelen víznyelőjén. Ezen kívül a programnak megfelelően terepbejárásokat, geomorfológiai megfigyeléseket végeztünk a Nagy-fennsíkon, illetve több leszállást s Kis-Kőháti-zsombolyba. A nyári munkát november elején ötnapos táborban folytattuk Nagymezőn - ismét az előbbi csoportok együttes részvételével.

Szeptember végén felvettük a kapcsolatot az MHSz Debreceni Könnyűbúvár Klubbal, s ez a két csoport között egyre szorosabb együttműködéssé fejlődött, amelyet a közelmúltban szerződéssel is rögzítettünk. Ennek keretében búváraink a Jávorkúti-víznyelőben, a Létrási-Vizes-barlangban, illetve a Baradla-alsó-barlangban végeztek barlangi merüléseket. Közös véleményünk, hogy az együttműködésnek máris széles perspektívái bontakoztak ki, melyek kihasználása az 1975. év. feladata lesz.

Nemzetközi kapcsolataink az évi terven túl is bővültek. 1973-as látogatásunk viszonzására - a kollégiumaink közti szerződés alapján - három czestochowai főiskolás barlangkutatóval jártuk be két héten keresztül a Budai-hegység, a Bükk, Aggtelek és az Alsó-hegy jónéhány érdekes barlangját. Augusztus végén pedig csoportunk néhány tagja a rozsnyói barlangkutatók meghívására ötnapos táborban vett részt, melynek során a Szilicei- és a Pelsőci-fennsík több jelentős barlangját bejártuk (Csengő-lyuk, Kis-bikkfa, Gombaszögi-barlang, Ochtinai-aragonitbarlang, Szilicei-jégbarlang).

Programunkban szerepelt a csoport tagjainak elméleti és gyakorlati képzése is. Ennek céljából egyrészt igen sok barlangot bejártunk a csoporttal, főleg Magyarországon, jórészt terepbejárással is összekötve. Az áprilisi tanítási szünetben pedig öten közülünk ötnapos túrát tettek Romániában, melynek során a Tordai-hasadék és a Szkerisóra környéki barlangokat járták be.

A nyíregyházi Vak Bottyán Alpin Klub meghívására áprilisban csoportunk három tagja sziklamászási gyakorlaton vett részt Sólyombércen. Ugyancsak a tavasz folyamán hívtuk meg a VMTE három sziklamászóját Debrecenbe, és közös kötéltechnikai gyakorlatot és bemutatót tartottunk a kollégium előtti parkban. Az elméleti képzés érdekében előadássorozatot tartottunk a kollégiumban, barlangos témákból, részben saját, részben meghívott előadókkal (Szenthe István geológus, Lakatos János sziklamászó, Kordos László, Nagy Sándor, Szeremley Szabolcs barlangkutatók).

Folyamatos munkánkat erősen megnehezíti csoportunk tagságának gyakori kicserélődése. Ez abból fakad, hogy a tagok csak egyetemi tanulmányaikat végzik Debrecenben, így sem előtte, sem azután nincs reális lehetőségük arra, hogy a debreceni barlangkutató csoport munkájában részt vegyenek. (Ez utóbbi szabályt ugyan 3-4 kivétel is erősíti.) Reméljük, hogy a búvár csoporttal való együttműködésünk enyhíti majd az ilyen irányú gondjainkat.

1975. évi terveinkben többek között szerepel, hogy búvárainkkal közösen bekapcsolódunk a Baradla-alsó-barlang kutatásába, valamint a Borókás-tebrek felől a feltételezett Szinva-rendszer feltárásába. Véleményünk szerint ezen a területen a feladatok nagysága és minősége megkívánja a területen dolgozó egyes csoportok minél nagyobb mérvű összefogását, mert több csoport együttműködésével hamarabb lehetne eredményt elérni.

INFORMÁCIÓK

Az egyetemi csoportok életéről, tevékenységéről a következő helyeken, a felsorolt személyeknél lehet információt szerezni:

(Elsősorban azokat tüntettük fel, akiknek otthoni telefonjuk van.)

A csoportmegjelölés nem jelent éles határt, mivel igen szoros az együttműködés közöttünk. Ennek értelmében első (tájékoztató) céllal bárki felkereshető személyesen, levélben vagy telefonon.

Gyűléseinket (MEAFC) minden szerdán 18.00 órakor tarjuk a TIT Kazinczy klubjában (Miskolc, Széchenyi u. 16.).

Minden hétvégén a Bükkben a létrási munkásházban (a turistatérkép jelöli) is fellelhetők vagyunk, ugyanis az említett épület a kutatóbázisunk. (Hétvégi alvási lehetőséget barlangkutatók a MEAFC tagjaitól kérhetnek. Amennyiben nem zsúfolt a ház, úgy eddig sohasem tagadtuk meg a vendéglátást. A ház korlátolt befogadóképességét viszont mindenkinek illik ismerni, illetve tudomásul venni.)

MEAFC Marcel Loubens Barlangkutató Szakcsoport