Bóta Nándor: Napló


1996. június 13. Elkezdtem ma írni ezt a jó kis Naplót. Bár csupán az Alpok-túráról akartam írni, de ez a Tátra-túra elég szorosan kapcsolódik hozzá ...

... reggel átmentem Krisztához. Persze, hogy akkor pakolt. Hisz nőből van. Sebaj. Még futkároztunk egyet Miskócon, hálózsák, felszerelés, film, kaja(!!!), stb. Útközben, merthogy semmi kajám nem volt, megálltunk Putnok előtt vásárolni. Gyufával bementünk a bevásárló központ élelmiszer pavilonjába. Szétnéztünk és csodálkoztunk a tisztaságtól. Szinte semmi nem volt a polcokon. Végre Putnokon aztán, hej, ó - ott aztán igazán bevásároltunk. Rákos smack, kolbi, SAJT, egyebek. Jó drága vót! A határon persze mindenki útlevele a hátizsákba jó alaposan elrakva. Közben megbeszéltük a vámossal a kokain és a heroin napi árfolyamát ...

... Miután megérkeztünk Lomnicra, kicsiny habozás után elindult mindenki gyalog föl a hegyre. Meglepően hamar odaértünk a Start-hoz. Na, innentől, ahogy sejtettem, lanovkával mentünk tovább. Nem olyan nagy baj. Az egész gyaloglásban csak Lölének volt annyi baja, hogy hogyan néz ki a rövidnaci (vákuumos-)bakanccsal, meg hogy néz ki a hátizsákja, meg milyen zsanás ez az egész. De szemmel láthatólag igen tetszett neki. Ja, a zsákom k.b. (=k*b*sz*tt. A szerk. megj.) nehéz volt. A bivakot hamar belaktuk. Kaja, szütyögés, egyebek. Elmentem a beszálláshoz. Úr Isten! Az valami fantasztikus. Csak álltam ott és bámultam. Fohászt mondtam a hegyhez, majd kisvártatva zajongásra lettem figyelmes. Gyufa botorkált fölfelé a kövek között. Közben a lomnici falban találtam egy kötelet. Jó hosszú, de legalább igen magasan van.

Azt hiszem a bolygó egyik legjobb K2-jét rittyentettem össze. Wow. Löle meg is jegyezte, hogy milyen büdös, meg olyan mint a hányás, de mit tudja ő. (Mondjuk, a többieknek is ez volt a véleménye.) ...

Reggel 4.30-kor havazásra ébredtünk. Utána 6-kor megint, és így egészen 11-ig. Kikászálódtunk ... és neki kellett vágni. A cuccot izgulva, várakozással telve rendezgettem a zsákba. Végre elindultunk. Gábor nem kajált rendesen. Elkísértek a lányok. A mászást Gábor kezdte ... nagylevegő és irány a csúcs. A hátizsák dög nehéz. Igen rossz mászni vele. Az 1. kötélhosszomat telepakoltam mindennel. A stand igen f*sza lett. Utána jobb és rosszabb helyek váltakoztak. A falon kisebb csermelyek folydogáltak lefelé. Szopás a³. Néhol jég, amúgy tiszta víz az egész, de csodálatos. A 9. kötélhossz után már csak én másztam előre standtól standig. Szép volt = horror!!! Lassan haladtunk, de a talált szögek megnyugtattak, hogy jó helyen vagyunk. Ránk esteledett, ezért a csúcs alatt 100-150 méterrel bivakoltunk. A gorecucc és a bivakzsák kombinációja egész jó, csak annyi a baja, hogy k.b. hideg. 22.30-tól tartalmas beszélgetés, 3-kor már mallott a pitty. Tovább is én másztam előre. Havazott. Lehetett volna szólózni, ha nem esik. Azért alaposan leszoptuk magunkat. Viszont ott állni hajnalban a csúcson, azért ez, hát ezt nem lehet leírni. Csúcssör azoknak, akik nem lehettek ott, kézfogás, hatalmas öröm (részemről), szütyögés, aztán irány visszafelé. A bivakhoz érve Kriszta meg Gyufa jöttek elénk. Löle még nem tért magához. Később se nagyon!!! Aztán alvás 10-től 12-ig ...

Ébredés után kaja, pakolás esőben, aztán uccu neki, irány a lanovka. Az emberek furcsán néztek ránk, aztán a lányok elmentek a nagy lanovkával, mi meg a kicsivel. Az elektricska-megállóban majd 1,5 órát vártunk rájuk ... A kocsihoz menet Löle több négylevelű lóherét talált. Szinte még ott is volt, ahol nem volt. A kocsinál kaja, zuhany, pakolás és tűz hazafelé. Az úton éneklés, fényképezés, ... végül Fáraó Botossal, majd alvás. Hát így történt. Miénk lett a hegy.


Alpok

1996.06.22. Szóval WOW, megyünk. Madár vigyorogva ül hátul, és énekeljük a Ricse nótát ami Jenőről szól. K*rva jó a kedvem, lassan bent van az összes cucc, és egész jól el fogunk férni.

(Gábor:) Hát elindultunk az Alpok nagy hágóira, s a pilisszentkereszti hágón majdnem kigyulladt az autónk. Nándi vezet. Az eső szakad. Megérkeztünk a Barlangnapra. Szakadó esőben begyalogoltunk a táborba, majd megkerestük a Loubens-eseket. Rövid eszmecsere után Edward siettetésére visszatűztünk a buszhoz egy Niva hátán. Ez idő alatt Madár + Gyufa megivott mindent, és teleköpködték a flakonokat maggal. A Big Stiriesit lecseréltük H.Zsuzsára ...

... Jó üzlet volt. Szóval miután megérkeztünk Pilisszentkeresztre szakadó esőben, fürdőnaciban és Borsodi Sör-ös pólóban, becsatakoltunk a táborba. Vagy 30-40 sátor, néhány agyonázott barlangász és sár szinte mindenütt. Néhány szó, köszönés, egyebek, aztán irány Házséhoz. Ott lemostuk a sarat magunkról, majd Gábor haja visszafejlődött. Szütyögés, aztán goingolás. Robogunk bele az iccakába. A határon Madár váltott fel. (Ja, Gábor elég gazdaságtalanul vezetett. Pilisig több, mint a half tank üzemanyagot megevett, onnan pedig a hátárig kb. 1/4-1/5-nyi benzin fogyott el. Akárhogy nézem, a távolság alig kisebb. Mindegy. Ha azt mondanám, hogy ne vezessen, tuti, hogy megsértődne, stb. ...)

Vasárnap, 23. Indulás a Glocknerre. Felcuccoltunk, majd 15-18 kilcsi gyaloglás után jól leszoptuk az egészet. A beszállás nem erről az oldalról van, és az idő is vacak. Pontosabban havazik. Szopás a³. Szóval lestoppoltunk a kocsihoz, kajáltunk, aztán uccu neki. Irány Chamonix! Útközben bólogatós vezetésesdit játszottunk.

Még nem írtam az út viszontagságairól. Olaszországban majdnem elszálltunk. A bal első kerék kicsit megdagadt. Következmény: elfogyott az egyetlen darab pótkerekünk. Szopás. Valahonnan keríteni kellene egy új külső gumit. Megoldás? Mivel, hogy pénzünk nem sok, hát ..., ö ..., szóval ... izé, ... na. Lopni kell, b*ssza meg! Svájcban útközben találkoztunk egy gumissal. Hajnalban láttuk meg. Magunkhoz is vettünk 2 darabot. Jó minőségű, de használt gumik voltak. Gáborék az egyik gumi fejében megcsináltatták, így hát ez probléma megoldódott. Chamonix-ba délután érkeztünk. Kaja után kicuccoltunk a kocsiból ... Döbbenet. Sőt. Hihetetlen. Egyszerűen annyi cucc volt a kocsiban, hogy wow.

Más: Mikor megláttuk az első igazi gleccsert, hiányzott Gáborból az az áhítat, tisztelet, aminek lenni kellett volna. Kár. Azt hiszem túlságosan trófeavadászat lett a túra célja, bár engem valósággal ledöbbentett a látvány.

Szóval este a többiek elmentek csámborogni a városba. Mi Eduval másztunk 2-3-at. Jó vót. "Olyan tatás a mászás rajta, de legalább csúszik a fal az esőtől." Utána még egy kafát fürödtünk a k.b. hideg vízben. Uszkve 2-3 fokos lehetett. Amikor belemásztam nem éreztem semmit. Aztán már utána sem. A többiek már a sátorban szunnyadtak. Jóleső alvásnak nézek elébe én is, bár most még a mindenféle kiborult kakaós zacsekot próbálom stabilizálni. Mondjuk az a k*rva Murphy szívat alaposan. Nemhogy mindig kiborul az a vacak, de szinte mindig mindenem keresni kell. Utálom, utálom, utálom. Hónap gyön Messner mutogatni magát. Ja, igen: ez már hétfő volt, 24-e.

Kedd, 25. Reggel arra ébredtem, hogy fáj a csuklóm. De rohadtul fáj! Milyen kár. Sebaj. Helyrejött. Reggeliztünk, aztán irány a város. Elég rossz volt.

(Gyufa:) Kedden két csoportra oszlott a csapat. Nándi Eduárddal és Gábor, Madár és én Gyufa. Elindultunk a városba de. 10-kor, a gyülekező 12-kor van. Hogy a városban mi történt valójában nem írom le, mert ha rossz emberek kezébe kerül, akkor nekünk jaj. ... Ebéd után kocsiba szálltunk, és elmentünk a Mont Blanc alá a kamionterminálhoz. Mondanom sem kell, elélveztem egyből. Kipakoltunk, bepakoltunk és kb. 16.00-kor elindultunk gyalog a romházhoz. Félúton egy másik romháznál elkapott az eső. Félóra pihenés után újra elindultunk. Nándi és Gábor gyorsan elhúztak, utána meg Eduárd is elment, ketten maradtunk Madárral. Mivel trekkingben voltunk, úgy eláztunk mint a p*csa, amikor a romházhoz felértünk. Lehetett már vagy 19.00 óra. Megkajáztunk, ledöglöttünk.

Szerda, 26. ... Nagynehezen mindenki felkelt és elindultunk a csúcsra. Egyórai gyaloglás után a sziklás hegyeket magunk mögött hagytuk. Megpillantottuk a Bossons-gleccsert. Összekötöttük magunkat és elindultunk. Eduárd és Gábor ment egy kötélen (30-as), Madár, Nándi és én a másik (45-ös) kötélen. Az első gleccser így utólag könnyű volt. Gyakorlatilag teljesen vízszintes volt a másik gleccserig. Na a sz*rásom ott kezdődött el. A gleccser k.b. meredek volt és egyszer-kétszer meg is szólalt. Én ezektől a megszólalásoktól k*rvára besz*rtam, de szerintem nem csak én, hanem mások is. Nem tudom betűvel leírni, hogy milyen k.b. meredek és veszélyes volt. Mint hogy azt sem tudom leírni, hogy mennyire féltem. Ezért én kiszálltam, bár nem tudom, hogy hol vagyok, csak azt, hogy 3030 méteren. (Refuge Des Grands Mulets - a szerk. megj.) Most, amíg ezt írom, itt ülök kint a lépcsőn műnyúlban, melegem van és nézem Gáborékat távcsövön. Időpontot nem tudok, merthogy órám sincs. És még a kajával is spórolok, a gázfőzőm palackja is kifogyott. ... fél órával később Gáborékat már távcsővel sem látom. Egyébként rohadt égés itt lenni. Ez itt úgy néz ki, hogyha nem kérsz kaját, akkor önkiszolgáló a hozott anyagból. Hát ne tudjátok meg azt, ahogy én égtem. ... a 4 francia meg az 1 német Smack-et ettek, löncshúst, halat, konzerveket, desszertként óriáskifli nagyságú valamit mogyorókrémmel töltve. Azt ugye mondanom sem kell, hogy ezekből nem egy-egy volt. Én meg összesen 2 Smack-el és két májkrémes konzervvel úgy égtem, hogy amit a tűző naptól kaptam, az semmi volt ehhez képest. A franciák pofáján állt a krém, az enyém meg úgy égett a naptól, hogy csak na. Viszont ugyanolyan gázfőzőjük volt, mint nekem. Azt meg is nézték jól. Képzeljétek, az egyik francia hozzám szólt franciául, természetesen nem értettem. ... A ház minden része napelemekből áll, kivéve a lépcsőlapokat. A korlát is, a WC az nem. Egyébként a WC az kint van ... Itt vagyok már két órája, a pofám nagyon ég, a kocsiban van a krémem. Valaki az előző éjszaka 2 nagy páncélosomat lenyúlta és rohadt éhes vagyok. ... Azt, hogy hol alszom, azzal még gondok vannak. Közben megtudtam, hogy a német gyerek ... angol. Van hol aludnom, itt 3051 méteren kaptam egy szobát 69 francia frankért. Elaludtam egy szál gatyában a hálózsákomban.

Csütörtök, 27.

Felébredtem egyszál gatyában a hálózsákban ... Lejöttem, bepakoltam és lentről jött két turista. Kiderült, hogy magyarok, természetesen a fővárosból. Fiú meg egy lány. Beszélgettünk, ittunk ½1-½1 liter teát és odébbálltak. Még ameddig tudtam, távcsővel utánuk néztem. Kb. 11-kor volt. Nem tudom, hogy Nándiékkal ezalatt mi történt. Közben a fejem fölött repülőgépek jönnek-mennek, nagy utasszállítók és ha belegondolok, hogy a rajta ülők mondjuk Ciprusra mennek, akkor elélvezek. ½1 órával később két mentőhelikopter ment el tőlem 100-150 méterre, nem sokkal később egy mentőrepülőgép is megjelent, aztán eltűntek mind a hárman. Ebben a pillanatban megláttam Nándiékat, ahogy a csúcsra mennek fel. Ugyanis a házamból egészen a csúcsig ellátni. Kilenc fekete pöttyöt látok a csúcsra felmenni. Valószínűleg az 5 ember a négy francia és az angol hapsi, plusz Nándiék négyen. Ezek szerint jól vannak, Madár lába még bírja. Láb: Nem is írtam még le, hogy a bakancsom a két sarkamat úgy feltörte, hogy az itt a házban levő mamuszban is fájt. Hogy hogy megyek le, azt még nem tudom, de nem is érdekel, csak jussak le, hisz engemet otthon vár valaki ... Megyek, nézem Gáborékat. Még látom, igaz, hogy csak 3 embert, de lehet, hogy vannak még fent.

A hátamon végigfutott a görcs és a gyomrom megmozdult, ugyanis azt hiszem, hogy a konyhából brassói aprópecsenye illata kígyózik az orrom alá. Nekem meg csak májkrémem van. A WC-ről azért nem írok, mert nagyon büdös és kezdetleges ... egyébként még egy jót nem sz*rtam ... Valakik jönnek vissza a csúcsról. Lehet, hogy Nándiék? Még nem tudom, de várom őket kb. 13.00 körül, ugyanis a házigazda fiúk már falnak. Most ismét kinéztem és legalább 20 pöttyöt láttam a csúcson. Megpillantottam négy pöttyöt, de ezek nem Madárék, mert nincs rajtuk sisak.

Ezalatt, míg Gyufa ott henyélt, és süttette a hasát a nappal, mi szopás a³, vagyis sz³. Ahogy otthagytuk Gyufát traviztunk egy jót. Aztán zutty, fel francba. Olyan meredek, hogy WOW. Közben hasadékok, egyebek. Muszáj volt bivakolni a Pöti-platón. Leltünk egy sátrat (2 db. német fickó). Melléjük telepedtünk. Reggel láttuk, hogy igen jó(!!!) helyen háltunk. Akkora hófal volt felettünk, mint a p*csa. Jó volt eltűnni onnan. Felértünk a Vallot-házhoz (sz³). Mire Edward megjött, már javában kajáltam (jólesett). Alaposan lemaradtak, Gábor meg Madár igen meghaltak. Kaja, szütyögés, kicsiny alvás, majd 20.45-kor Csúcstámadás!!! Azután ... hát, azt nem lehet elmondani. Kb. 21.30-kor értem fel a csúcsra. Istenem! Edu volt a következő (22.05). Mikor felért, megint zokogni kezdtem. Ez egy olyan érzés volt, ami ... hát ... szóval ... döbbenet. Az a half óra egyedül a csúcson, ... hát nem is tudom. Kicsinység elgondolkodtat az, hogy "ezzel beléptem egy olyan iskolába, aminek a vége a halál". Kár. De ezt vállaltam ...