A Csend Világa

"Fent már kigyúlt az éjszaka,
messzi fények ragyognak szerteszét ...
... de itt lent sötétek a falak,
csak a karbid lángja ég."

Stracena
Mélység. A hideg sziklafalak fantasztikus formákat alkotnak, néhol gyönyörű cseppkőképződmények láthatók. Sötétség mindenütt, csak a fejlámpák fénye látszik. És csend. Olyan csend, amely sehol máshol nem tapasztalható, csak itt. Ez a barlangok világa.

Csodálatos és lenyűgöző világ ez, bár kétségkívül kissé félelmetes. Amikor döbbenten és lenyűgöződve állok egy-egy fantasztikus cseppkőképződmény előtt, mindig az jut eszembe, hogy a természet szempontjából milyen apró porszemek vagyunk is mindannyian. Mert a természetnél nincs hatalmasabb és csodálatosabb. Itt van például a víz. Ez az áttetsző, látszatra gyenge és ártatlan elem meglepően erős, és persze szépsége mellett néha veszélyes is. Megdöbbentő, hogy ez a tiszta folyadék mikre képes: hogyan alakítja a hatalmas és kemény sziklákat, hogyan oldja fel a mészkövet, fantasztikus formájú és szépségű cseppkőképződményeket alakítva ki, hogy aztán évezredek múlva megcsodálhassuk. Az ember ilyenkor óhatatlanul valamiféle tiszteletet érez.

Mi van még ezen kívül? A társak és barátok. Akikkel együtt fedezzük fel ezt a csodás világot. "Együtt jöttünk, együtt megyünk!" - tartja a mondás, és ez valóban mindig így van. Legtöbbször olyanok vagyunk, mintha egyek lennénk. Itt senki nem marad magára, s ha valakit baj ér, úgymond "megmozdul az egész hegy". Egy-egy jól sikerült barlangtúra után, ha szép idő van, összeülünk a tűz körül, sörözgetünk, gitárszóra énekelünk, hallgatjuk a "nagyok" élményeit, és gyönyörködünk a csillagokban, amelyek sehol máshol nem ragyognak olyan gyönyörűen, mint a hegy tetején. Ez a barlangászok világa.

És hogy miért megyünk le egyáltalán a barlangokba? Érdekes kérdés. Erről mindig az jut eszembe, amit egy híres hegymászó mondott arra a kérdésre, hogy miért mászik fel a hegyre. Azt felelte: "Mert ott van!" Valahogy így van ez nálunk is. Azért megyünk le a barlangba, mert ott van. Mert muszáj felderíteni, megnézni, hogy mi van odalent. Hogy mi rejtőzik "hegykirálynő csodabirodalmában". Ez az a kényszer, ami újra és újra a mélybe vonz minket.

Kuszoda
Arról nem beszélve, hogy mindez remek sport. Egy néhány órás túra nagyfokú fizikai teljesítményt követel, és emellett erőteljesen igénybe veszi a pszichikai állóképességet is. Sok barlangtúra sikere múlik a lelki tűrőképességen, vannak barlangok, amelyek kifejezetten pszichés élményt nyújtanak. Bírni kell a szokatlan körülményeket, a hőmérsékletet, a fényviszonyokat, a sötétséget, a néha-néha ránk törő bezártság-érzést. De megéri mindezt elviselni, mert páratlan élményben lehet részünk. Legtöbben, akik egyszer is kipróbálták, nem tudnak többé szabadulni tőle, örökre befészkeli magát agyuk egy rejtett zugába. Nem véletlenül.

Azt hiszem nem érdemes erről többet írni. Ki kell próbálni, hiszen "aki nem látta még a Csend Világát, úgysem érti ezt".

Forrai Mária Melinda - fmarcsi@mailbox.hu


Megjelent: KÖZEL - a Debreceni Egyetem Közgazdaságtudományi Kar kiadványa, 2002. április, 19. oldal

Az idézetek a Barlangász Himnuszból valók.