"Fent már kigyúlt az éjszaka, messzi fények ragyognak szerteszét ... ... de itt lent sötétek a falak, csak a karbid lángja ég." |
![]() |
Csodálatos és lenyűgöző világ ez, bár kétségkívül kissé félelmetes. Amikor döbbenten és lenyűgöződve állok egy-egy fantasztikus cseppkőképződmény előtt, mindig az jut eszembe, hogy a természet szempontjából milyen apró porszemek vagyunk is mindannyian. Mert a természetnél nincs hatalmasabb és csodálatosabb. Itt van például a víz. Ez az áttetsző, látszatra gyenge és ártatlan elem meglepően erős, és persze szépsége mellett néha veszélyes is. Megdöbbentő, hogy ez a tiszta folyadék mikre képes: hogyan alakítja a hatalmas és kemény sziklákat, hogyan oldja fel a mészkövet, fantasztikus formájú és szépségű cseppkőképződményeket alakítva ki, hogy aztán évezredek múlva megcsodálhassuk. Az ember ilyenkor óhatatlanul valamiféle tiszteletet érez.
Mi van még ezen kívül? A társak és barátok. Akikkel együtt fedezzük fel ezt a csodás világot. "Együtt jöttünk, együtt megyünk!" - tartja a mondás, és ez valóban mindig így van. Legtöbbször olyanok vagyunk, mintha egyek lennénk. Itt senki nem marad magára, s ha valakit baj ér, úgymond "megmozdul az egész hegy". Egy-egy jól sikerült barlangtúra után, ha szép idő van, összeülünk a tűz körül, sörözgetünk, gitárszóra énekelünk, hallgatjuk a "nagyok" élményeit, és gyönyörködünk a csillagokban, amelyek sehol máshol nem ragyognak olyan gyönyörűen, mint a hegy tetején. Ez a barlangászok világa.
És hogy miért megyünk le egyáltalán a barlangokba? Érdekes kérdés. Erről mindig az jut eszembe, amit egy híres hegymászó mondott arra a kérdésre, hogy miért mászik fel a hegyre. Azt felelte: "Mert ott van!" Valahogy így van ez nálunk is. Azért megyünk le a barlangba, mert ott van. Mert muszáj felderíteni, megnézni, hogy mi van odalent. Hogy mi rejtőzik "hegykirálynő csodabirodalmában". Ez az a kényszer, ami újra és újra a mélybe vonz minket.
![]() |
Azt hiszem nem érdemes erről többet írni. Ki kell próbálni, hiszen "aki nem látta még a Csend Világát, úgysem érti ezt".
Forrai Mária Melinda - fmarcsi@mailbox.hu
Megjelent: KÖZEL - a Debreceni Egyetem Közgazdaságtudományi Kar kiadványa, 2002. április, 19. oldal
Az idézetek a Barlangász Himnuszból valók.