BARLANGI SÉRÜLT-SZÁLLÍTÁSI TECHNIKA
C. DODELIN
Nem része ennek a dokumentációnak, mivel feltételezi a következők ismeretét:
A mentők - egy mentés alkalmával - tökéletes technikai tudással kell rendelkezzenek:
1. A SZABÁLYOK
1.1. A mentőknek meg kell tudni különböztetni a kötelek között azt, ami a mászásra szolgál és felmérni azokat a helyeket ahol önbiztosítást alkalmazhatnak, hogy elkerüljenek egy újabb balesetet és megteremtsék saját biztonságukat. A kiépítések szokásos bonyolultságát tekintve csak gyakorlott barlangászok jöhetnek számításba.
1.2. Minden munkacsoportban minden tagnak jól meghatározott, behatárolt feladatának kell lennie! Legyen egy csoportvezető minden csoportban, aki koordinálja a műveletek helyes menetét.
Egy csoportban 4-8 mentőnek kell lenni, igény szerint.
1.3. A kötelek végén, az akna alján a következő jeleket kell használnunk:
1 csomó: mászó (haladást lehetővé tevő) kötél
2 csomó: húzó kötél
3 csomó: biztosító kötél
Síppal történő utasítás adáskor:
1 sípszó: állj
2 sípszó: fel
3 sípszó: le
Ne felejtsük el, hogy a sérült kiszállítása az orvos ellenőrzése és véleménye szerint kell, hogy történjen!
2. A HORDÁGY
A sérült elhelyezésekor is követni kell a mentésnél jelen lévő orvos utasításait!
Egyensúlyi helyzet kialakítása
3. A LEERESZTÉS TECHNIKÁJA
4. A FELHÚZÁS TECHNIKÁJA
4.1. A biztosítás
Egy külön kiépítésen, egy csiga és mászógép rendszerből áll, és egy mentő kezeli. A kötél egyenesen a hordágyhoz megy le és ellenőrizni kell, hogy ne lökjön le köveket és ne akadjon be! A biztosítás átveheti a húzókötél szerepét az aknából való kiemeléskor, vagy bármilyen más művelet megkönnyítésére.
4.2. A húzás
4.2.1. Egy húzórendszert kell kiépíteni, figyelembe véve a mentők kényelmét, akik legalább hárman lesznek. A kötelet a hordágyra egy csavaros acél karabinerrel kapcsoljuk. Minden csapatnak meg kell legyen a megfelelő számú saját karabinere, nem számíthat az előző csapat eszközeire. A csigák megkönnyítik a húzást, kiküszöbölve a súrlódást és lehetővé téve, hogy a hordágy magasan az akna pereme fölé érkezzen.
4.2.2. Többféle húzórendszer ismert. Mindegyiket több mentő működteti, akik saját mászógépeikkel húzzák a kötelet. Egy vagy több mentő lehet ellensúly (ellensúlyos technika). Meg lehet osztani a húzást több-kevesebb rendszer alkalmazásával, de maradjunk az ésszerűség határain belül. Több szerelék alkalmazása oda vezethet, hogy úgy megnő a súrlódás, hogy rontja a hatásfokot. A húzórendszert az akna szélétől a lehető legmesszebb kell elhelyezni, és a visszaereszthető terelőcsigát az akna peremétől a legmagasabbra kell tenni!
Egy csapat több helyszínt vagy aknát is kiépíthet, ha szükséges.
4.3. A sérült kisérése
A kísérő kantárjával a hordágyhoz kötve kíséri a sérültet a mászókötélen.
4.4. Nagy aknák
Ez a rendszer gyors és egyenletes felemelkedést tesz lehetővé a sérült számára, tehát több kényelmet ad. A hordágy az aknában egy ellensúlyként használt mentő súlyától emelkedik fel, ezért minimális erőkifejtést igényel.
Kiépítése:
Három kötelet kell beszerelni, melyeknek a hosszát az akna mélysége, plusz a hordágy kiemeléséhez és biztonságos helyre való elviteléhez szükséges kötélmennyiség határozza meg.
A húzókötél a hordágyra van erősítve, átmegy a csigán és visszamegy az aknába 10-15 métert. Tegyünk csomót a kötél végére!
A két biztosítókötélnek jól megkülönböztethetőnek kell lenni! Az egyik a hordágyhoz, másik az ellensúlyt alkotó mentőhöz megy.
Működtetése:
Ez a módszer maximális biztonságot nyújt mindenkinek.
Az a megoldás, ahol az ellensúly a saját mászógépeivel mászik a húzókötélen azokban az esetekben szükséges, amikor kevés a mentő. Lényegében a húzó barlangásznak kétszer kell megmásznia az akna magasságát. Emiatt ez utóbbi változat nem ajánlott nagy aknákba. Pl.: egy 100 méteres akna esetén a fent leírt módszerrel a hordágy néhány perc alatt felhúzható, míg az utóbbi módszer sokkal időigényesebb: egy barlangásznak 200 m felmászás jumárral kb. 30-60 perc.
Egy csörlő ugyancsak megkönnyítheti a helyzetet, azonban használata elővigyázatosságot kíván:
5. KÖTÉLHIDAK
5.1. Nagy törmelékes teremben, tavon vagy vízfolyáson való áthaladáskor, ferde aknákban ... stb., egy kifeszített kötél vezetheti a hordágyat.
5.2. Három kötelet használunk:
5.2.1. Az egyik a tartókötél, ami ki van feszítve, hogy vezesse a hordágyat. A hordágy ezen 3 csigán csúszik, amik össze vannak kötve, hogy elkerüljük a rángatást. Ez a kötél mászógép nélkül van megfeszítve, és elég szabad kötélhosszat kell hagyni a végén, hogy szükség esetén le lehessen engedni a hidat.
Mivel elég jelentős erők ébrednek a rendszerben, három nitten kell kikötni a kötelet. Ha természetes kikötési pontokat használunk, meg kell győződni azok kiválóságáról.
5.2.2. Kell egy tartó/biztosító kötél is, kevésbé megfeszítve, mint a tartókötél. A hordágyat karabinerekkel csatoljuk hozzá, amik a tartókötélen lévő csigákat is tartják.
5.2.3. A harmadik lesz a húzókötél, ami ugyanazt a szerepet játssza mint az aknákban való fel- vagy lemenetelkor. Kiépítünk rá egy húzórendszert vagy két ereszkedőgépet igény szerint, és visszaereszthető csigát, ha szükséges.
5.2.4. A biztosítókötél a hordágyra van kötve és egy csiga/mászógép működteti. Egy (negyedik!) visszahúzókötél szabályozza a hordágy sebességét (főleg a vízszintes kötélhíd elején!), és lehetővé teszi a hordágy visszatérését is szükség esetén.
Ferde kötélhíd:
6. KÜLÖNBÖZŐ TÍPUSÚ JÁRATOK
A különböző nehézségeken való áthaladáson kívül a hordágy szállítása a föld alatt lehet még meanderben, szűkületben ...
6.1. Szűkületek és kuszodák
Bizonyosodjunk meg róla, hogy a járat eléggé ki lett-e tágítva. Ekkor húzhatjuk a hordágyat kötél segítségével, és irányíthatjuk két mentővel: az egyik előtte, a másik mögötte. Ugyanez a technika függőleges hasadék esetén is.
6.2. Meanderek
6.3. Nagy kaotikus járatok
Egy felderítő előre mehet kitűzni az útvonalat és jelezni a nehézségeket, hogy elkerüljük a hibákat és megállásokat.
...