Kutatási beszámolók
a Kessler Hubert-barlangból


Fotók: Sélei-Novák Magdolna

Egy igen télies hétvégére sikerült megszervezni a következő alkalmat a Kessler-barlang kutatásában. A szombati igen cudarszeles, havazós idő ellenére vasárnap kellemes napsütésben indultunk fel a barlanghoz. Néhol az út közepére dőlt fák és ágak ugyan nehezítették a terepet, de kárpótolt a hóval borított szinte érintetlen táj látványa.

Tervünk a következő volt: a szifon kamerázásának folytatása, közben az odavezető szűk járatok tágítása. Lefelé haladva azt vizsgáltuk, mindenhol elég szélesek-e a járatok a remélhetőleg hamarosan esedékes búvármerülés felszereléseinek transzportálásához. Mivel könnyen és egész gyorsan haladtunk, ezzel feltehetőleg nem lesz majd nagyobb probléma. Sokat segítenek a haladásban az eddigi tágítások.

A szifonhoz elérve gyorsan munkába álltunk, Zsombor és Réka Sári Atti tanácsait követve nekiállt az útban lévő kövek elpakolásának és további tágításoknak, míg Atti a szifon mellett összeszerelte a kamerát tartó szerkezetet. Robi sajnos nem tudott a szifonhoz teljesen lejutni, mert a ferde hasadékban elég szűk a hely, így fentebbről volt kénytelen nézni a műveletet. A kamerázás jól működött, sikerült egészen hosszan belátni. Sajnos a felvételt a helyszínen nem tudtuk megnézni, így csak reménykedtünk, hogy látszik valami bíztató.

A filmezés befejeztével elpakoltunk, majd Zsombor és Sári Atti még maradtak lent tágítani, míg mi elindultunk kifelé. A kötélpályán értek utol minket, onnan szintén viszonylag könnyen eljutottunk a létra aljáig.

Kifelé egy nehézség azért még közbejött: a barlang ajtajánál a létra tetejénél kimozdult egy nagy kő, ami pont a lejáratba esett volna. Szerencsére volt rajta egy nitt, így sikerült először kötéllel rögzíteni, majd miután mindenki felette volt, arrébb pakolni. Az információt átadtuk a helyieknek, hogy ne lepődjenek meg, ha mennek legközelebb. Sajnos a létráról kimászás még így sem túl kényelmes.

Kiérve gyorsan átöltöztünk, majd mindenki indult haza.

Itthon aztán látva a felvételeket, elégedettek lehetünk az eredménnyel. Még további tágításokra ugyan lesz szükség (pl. a szifon felett), de egyre beláthatóbb célnak tűnik egy búvármerülés kísérlete.


Matuszka Fanni
Budapest



A Kesslerben folyó kutatás következő állomásaként szeptember 10-11-én ismét ellátogattunk a barlanghoz. A fő tervek a tágítások folytatása mind az omladékban, mind a szifon előtt, és a szifon kamerával való mélyebb vizsgálata voltak.

Péntek este 8 körül indultunk Kelenföldről, így fél 11-felé érkeztünk meg Badacsonytördemicre, ahol „felvettük” Horváth Sanyitól (pontosabban elvettük az udvaráról – természetesen előzetes beleegyezésével) a barlang és a sorompó kulcsait. Az éjszakát a Büdöskúti-forrás közelében a turistaházak udvarán töltöttük, sörözéssel, csillagvizsgálattal, szarvasbőgéssel; reménykedve, hogy az erdőben bolyongó vadászok nem durrantják ki a mellettünk alvók koponyáját reggelre.

Semmi ilyesmi nem történt, így szombat reggel összepakoltunk, megreggeliztünk, megnéztük a vízvételi helyet, amit a hajnalban befutó jófej vadászok mutattak. Majd miután csatlakozott a reggel érkező Vass Robi és Hőbe Gábor, beültünk a kocsiba és felgurultunk a barlangig. Két csoportra oszlottunk, Szifon és Gáti Atti lementek a szifonhoz, az első és második szifon közti átjárót tágítani, míg a többiek az omladékban tevékenykedtek. Megnéztük, mit bontottak Rezsőék legutóbb, és patronozós cuccal felszerelkezve kerestünk helyeket, amik még elbírnának egy kis tágítást. Először lementünk a nagy akna tetejéig, majd visszafelé szembetalálkozva Szifonékkal, megbeszélték Sári Attival, mi lenne a teendőnk. Útközben szembe találkoztunk a túrázó csapattal, akiket Farkas Andi vezetett le, a nagy akna aljáig.

Először egy szűk hasalós átjárót kezdtünk el tágítani. Sári Atti bontott, Robi adogatta ki a köveket és vödörben a törmeléket, amiket igyekeztünk úgy eloszlatni a teremben, hogy se járatot, se a közlekedő utat ne zárják el. Én közben elmászkáltam fentebbi részekre is, majd ismét csatlakoztam a bontáshoz. Jól (azaz már négykézláb) járható lett a járat, mely a később kifele jövő túrázó csapatnak is tetszett. Itt végezve indultunk felfelé, és megvizsgáltuk a nemrég átbontott Dugóhúzót, hátha kényelmesebbé lehetne tenni. Sajnos az omladék pont úgy helyezkedik el, hogy ha ott bármit megbontanánk, félő lenne, hogy stabilitását vesztve összeomlana. Viszont felette találtunk két nagyobb, útban lévő követ, amik alkalmasnak tűntek patronozásra. Mivel kicsit mindenki értett a patronozáshoz, kivéve Sári Attit, így őrá maradt a munka. De profi bontókat megtévesztő ügyességgel repesztette a sziklákat, jócskán megkönnyítve ezentúl a közlekedést a járatban. Itt megint elhaladt a visszafelé tartó turistacsapat, majd utánuk kimentünk mi is.

A felszínre érve átöltözünk, leugrottunk a faluba némi sörért, majd úgy döntöttünk, megvárjuk Szifont és Gáti Attit. Egy sajnálatos félreértés miatt volt egy kis aggodalom. A csapat egyik fele úgy tudta 8-ra érnek ki, és 10-től kell indítani a mentést, így 8-9 között már aggódtunk értük. 9 után nemsokkal el is indultunk vissza a barlangba, hátha valami baj történt, de szerencsére a bejárati hasadék aljától nem messze már jöttek is szembe. Ők úgy tervezték, hogy 10-re érnek ki, így nem számolhattak azzal, hogy mi 8-ra vártuk őket.

Miután megnyugodtak a kedélyek, és a felszíni ügyelet értesítve lett, hogy nincsen semmi baj, átöltöztünk, lejöttünk a hegyről, elbúcsúztunk Vass Robiéktól, akik indultak haza, és nekiláttunk elkészíteni a vacsorának tervezett tarhonyalevest. Kezdeti bizonytalanságok ellenére egész jó lett, pont annyi maradt, hogy még reggelire is tudjunk enni belőle.

Vasárnap reggel ismét aránylag korán keltünk, mert a barlang bejáratában Rezsővel, Andival és Zsuzsival kiegészülve keltünk útra. Most három csapat volt. Mi elindultunk Sári Attival szifont kamerázni. Szifon a többiekkel megnézte mi a helyzet az omladékban, majd folytatták a végponton a bontást, Rezsőék pedig a múltkor talált új felső járatban kutattak tovább.

A szifonkamerázáshoz lent kipakoltunk, elkezdtük összeszerelni a kellékeket. Közben nagyon mókásan festett a víz tetején úszó, tegnap véletlenül beleejtett terepmintás polifoam. Atti a kamerát egy búvárlámpára rögzítette, amibe beledugta a szigszalaggal megerősített sátorrudakat, hogy mélyen bele lehessen dugni a víz alá. Nehezítette a műveletet, hogy a kamerát egy aprócska csavarral lehet felrögzíteni, ami először a beg aljába vándorolt, majd mindig igyekezett kicsúszni a kézből, egyre közelebb a víz felszínéhez. Végül sikerült befogni és összeállítani a szifonkukkolót. Sajnos több probléma is akadt, először is a vízben nem ülepedett le elég jól a tegnapi bontásból belekerült agyag, így nem tudtunk igazán éles felvételt készíteni, másrészt a kamera memóriája első próbálkozás után megtelt (kölcsönkért kamera volt), így pár perc után abba is kellett hagynunk a próbálkozást. Jó hír, hogy az összes sátorrudat összetoldva is bírták a kamerát, szóval a módszer működik.

Visszafelé csatlakozott hozzánk Gáti Atti is, és indultunk kifelé, hogy minél hamarabb kint legyünk. Közben megérkeztek a végponthoz Szifonék, ahol is ő megmutatta Andinak, hogy állnak a dolgok a barlang végében, majd befejezték a tegnap elkezdett tágítást. Probléma nélkül kiértünk a felszínre, útközben felszedve a helyieket is, és mire kiértünk, már Szifonék fénye is látszott a hasadék alján. Átöltözés után elbúcsúztunk Szitner Zsuzsitól és Rezsőtől, majd Andival együtt indultunk is haza.

Összegezve: kisebb problémáktól eltekintve hasznos és tanulságos hétvége volt, lesz még miért visszamenni.


Budapest, 2016.09.14.
Matuszka Fanni


Vissza a hírekhez