Válaszok az 50-éves találkozó meghívójára

Köszönöm a meghívást, egészségi állapotom miatt résztvenni nem tudok. Mindenkinek örömteli, vidám ünneplést kívánok. Szeretettel: Balikó Ágnes.


Csopi (Csoport Csaba alias Pemzli): Dinnyehéj (versfélék) című verseskötetét küldte el. Ebből idézünk:

SIMOGATÓ
 
Láner Olivér magyar zsombolyos-barlangkutató emlékére, azoknak, akik ismerték és azoknak, akik nem ismerhették
 
 A barlang vízszintes lyuk a kőben.
A zsomboly függőleges barlang.
Ugye érted?
 
 
KÖVEK
napsütötte kecskenyáj
KÖVEK
vaksötétben szikrázó csodák
KÖVEK
simogassatok, nem tudom, mi van odaát
KÖVEK
altassatok, álom legyen a zuhanás
KÖVEK
a hörgők szifonjain át, könnyű legyen az új világ
KÖVEK
ne múljon a régi-régi láz
barna bimbók, Ditta, opálok, Diabáz
 
KÖVEK
csókoljátok őt
 
S ha ott, a Walhallában is, fejedre csap
a levesosztó nagykanél
NE VEDD SZÍVEDRE OLIVÉR!


Kedves Attila!

Nem csodálom hogy a nevemet nem találtad a listán. Édesapam Fekete Kálmán, és Marcel-os (lásd a fényképet). 1992-ben vitt először Létrástetőre, bemutatott rengeteg nagyszerű, csodálatos embernek (Csorba Jani, Lénárt László, Maxi, stb). Akkor, ha jól emlékszem, Nagy Zsuzsa volt az elnök. Mikor szabadidőm engedte sokat jártam Létrásra, és részt vettem a taggyűléseken is a Technika Házában. A létrási ház renoválásán is ott voltam. Sajnos a tanulmányaim, majd később a munkahelyem elszakított Miskolctól és a Bükktől. 2-3 évig nem voltam Létráson.

1995-96-ban térképeztétek a Vizest, akkor felmentem Létrásra, csak úgy egymagam. Azt hiszem pont tőled kértem karbid tartályt. Egy pár napig voltam fent, a fenyőfák tövében volt a sátram. Sajnos találkozhattunk Maxi temetésén, ahol édesapámat is képviseltem akit úgy megrázott a halála, hogy nem volt képes eljönni. A napokban találkoztam Csorba Janival, és ő mondta hogy lesz az évforduló. Sajnos édesapám egészségi állapota az utóbbi években megromlott, de megkért hogy vigyem fel Létrásra, szeretne találkozni a régi zsombolyosokkal. Csak kocsival tudnám felvinni, ővele és a kedvesemmel mennék. Jelenleg Tiszaújvárosban dolgozok egy amerikai cégnél mint logisztikus, így megtehetem, hogy sokat járom a Bükk-hegység tájait. Kerékpárral nemrég fent voltam Létráson is.

Bízva, hogy nem jön közbe semmi, és el tudunk menni a találkozóra, a viszontlátásig tisztelettel:

Fekete Zoltán

2002. április 18.


Jurek Sándor leánytestvére üdvözli a barlangászokat.


Kedves Suga Norbert, kedves barlangászok!

Sajnálom, hogy külföldi utam miatt az 50 éves évfordulóra nem tudok elmenni, de a régi és újabb tagtársaknak jó szórakozást, szép visszaemlékezést, és néhány szép barlangbejárást is kívánok!

Kiraly Peter bizonyitvanyaÉn ugyan csak kevés, az 50-es évek elején szerzett tapasztalattal rendelkezem a gyakorlati zsombolykutatás területén, de ezekhez az időkhöz mindenesetre sok szép élmény kapcsolódik. Ma is előttem van, ahogy a jávorkúti víznyelőbarlang kürtőin úgy másztunk fel, hogy közben egyre erősebb vízsugár ömlött a nyakunkba, majd a végső vízszintes járatban már csak egészen kitekert nyakkal tudtunk kievickélni, hogy valami levegőt is kapjunk. Benn létünk alatt ugyanis felhőszakadás volt, s a bejáratnál lévő tavacska megtelt, s a túlfolyón átömlő vizet kinn levő tagtársunk nem tudta már csökkenteni. A tapolcai tavasbarlang szigetelési munkálatai is szép élményeim közé számítanak, a munkákat követő termálfürdőben való lubickolással együtt.

Másolatban elküldöm a Zsombolykutató Munkabizottság keretében a Műegyetemen rendezett Hidrogeológiai tanfolyamon szerzett bizonyítványomat, bár feltételezem, hogy ilyet más volt "osztálytársam" is beküld. De arra azért kíváncsi lennék, hogy másnak is megvannak-e még az akkori, kézzel írott jegyzetei!

Én később fizikus lettem, és a barlang- és zsombolykutatásból hamar kikoptam, bár azért a geofizikához maradt némi közöm. Édesapám, Király Lajos, aki később erdőmérnökként lett a Miskolci Hidrológiai Társaság elnöke, már több évtizede nincs közöttünk, és így ritkán kapok hírt az ottani barlangászatról.

Még egyszer minden jót kívánok mindenkinek! Üdvözlettel:

Király Péter

Budapest, 2002. június 27.


Kóra Károly az [mlbe] lev. listán jelentkezett: A találkozóra sajnos nem tudunk elmenni, de remélem lesznek élménybeszámolók.


Azért jelentkezem ilyen későn, mert nem volt biztos, hogy tudunk-e menni a találkozóra. Végül is a feleségemmel Dr. Kormosné Szombati Mártával elmennénk. Megpróbáltam szálláshelyet keresni, de nem sikerült. Ha tudnál segíteni, megköszönném. Várom válaszodat. Üdvözlettel Dr. Kormos László.


Oprável Judit dr.: ... Szerettem volna az augusztusi nagy találkozón részt venni és találkozni a régi barátokkal és ismerősökkel, de úgy néz ki, hogy augusztus hónapban fogok szülni egy ikerpárt. Ezúton szeretnék mindenkinek jó egészséget kívánni! ...


Budapest, 2002. aug. 6.

Kedves Barátom és Barátaim!

Köszönettel vettem az 50. éves rendezvényre szóló meghívást, s egészen meghatott, hogy ilyen nagy idő távlatából sem feledkeztetek meg rólunk, öregekről. Magam részéről az 1955-63. években voltam miskolci barlangozó és egyben a Társaság tagja. Igen sok szép és maradandó emlék fűz ehhez az időszakhoz. Budapestre kerülve azonban nem folytatódott a barlangászgatás, mert itt egészen mások voltak a körülmények és lehetőségek, s különben is a Bükk-hegységet nem tudja semmi sem pótolni!

A névsort külön is köszönöm. A mi időnkben - emlékezetem szerint - 25-30 fő volt a taglétszám. Csak Tóth József, alias Szőrösről tudok hírt adni, akinek sajnos múlt év márciusában volt a temetése.

A jubileumi kiadványból kérnék egy példányt, annak ellenére, hogy sajnálattal kell közölnöm: nem tudok részt venni a találkozón. A Láner-barlang emléktábláját alkalomadtán azonban okvetlen meg fogom látogatni.

Jó szórakozást, sok vidámságot és jó egészséget kívánok az egész Társaságnak.

Baráti üdvözlettel
és
Jó szerencsét!
 
Oswald György
(ex-elnök)


Barátaim, ismertek és ismeretlenek!

Ötven évre emlékeztek, amiből az emlékeim 49 évre visznek vissza. Szeretnék veletek emlékezni az Alapítókra Létráson, de a munkám kötelez.

A Bükk Hegység, Nagy Fennsik, különösen Létrástető élénken él az emlékezetemben. Mintha tegnap lett volna, nem 36 év előtt. A mészkő sziklafal néhányszáz méter délre, majdnem szemben a Vizessel, a széna csűr a létrási háztól nyugatra, és a nagy mogyoró bokor, amelyben a sátram állt.

Alapítóink első napokban keltett benyomását és tiszteletét a mai napig megőriztem, soha nem adtak alkalmat kiábrándulásra.

Az örök mosolyával mindent elérő főnökünk Kepike, alias Borbély Sándor a közönséges halandóknak.

Láner Olivér a legjobb technikájú barlangkutató és természetes vezető.

Balogh Tamás a stratégiai tanácsadónk belső szervezeti ügyekben és a politika veszélyes útvesztőiben.

A keményen dolgozó Gyenge Lajos, akit sajnos, gyakran elfojtott mosolyt keltő, nem megfelelő szakmai szavak használata megtagadott a sikeres munkával kiérdemelt elismeréstől.

Kuchta Gyula rendszerező és dokumentáló erőfeszítései - a férfi mosoly nélkül, hacsak nem egy szarkasztikus mosoly, és az érzéseit örökké mosoly mögé rejtő Várszegi Sanyi kiváló barlangász technikájával és észrevételeivel.

Akik utánam csatlakoztak, -

Tóth Jóska a barlangi térképezés úttörője, és társa Fülöp András törött térdekkel zuhanása után a Vártetői barlangban.

Zámpory Vilma rendkívül fejlett irodalmi műveltségével és érdektelen arckifejezésével miközben úszott-kúszott a majdnem folyékony agyagban.

A koreai Cső-ben Leng (ahogy mi hívtuk), a csendes Korényi Bandi és ellentéte Rimányi Jenő.

Gyurkó Péter teljes elkötelezettséggel a barlangkutatáshoz és kutató társaihoz, az élettársát is közülünk választotta.

"Mancsi" (Jurek Sándor) az italt kedvelő és szilaj természetű vasmunkás magánéletében, de megbízható bajtárs a barlangokban.

"Pogácsa" (Tokár Feri) az erőteljes lobbanékony karakterével, és a nyugodt, keményen dolgozó Mezei Feri.

És a "gyerekek": Liptai Edit, Majoros Zsuzsa, Lénárt Laci és sokan mások.

Mindnyájan a barátaim voltak és azok maradtak. Az életünket helyeztük egymás kezébe. Sem előttük, sem utánuk nem voltak hozzájuk hasonló barátaim. Bár a "szocialista" kor sokrétű sikátoraiból, zsákutcáiból jöttünk, a célunk közös volt. Bepillantást és menedéket találtunk egy világban, ahol saját magunk lehettünk. Nem kellett alkalmazkodnunk ahhoz, ami az ég alatt uralkodott. A természet valódi feladatokat állított elénk, minden lépés új titkok, feladatok megoldására hívott ki.

A kihívásra válaszoltunk egyénileg és közösen. A természet bőségesen jutalmazott az erőfeszítésekért. Az volt a legnagyszerűbb jutalom, és egymás között megosztottuk.

Tizenhárom évemnek közöttük nemcsak az emléke él. Az életmód, körültekintő elszántság és meg nem alkuvó határozottság a természet titkainak kifürkészésére, a cél elérésére, a mai napig velem maradt. A természet titkait kutatva Földünket bejártam a szélrózsa minden irányában, és új értékek jönnek a felszínre munkám nyomán. Az utam hosszú. Létrástetőn kezdődött, de még nem látom a végét. Vajon a nagy kör bezárul ismét Létrástetőn? Az idő mondja meg.

A száraz, köves sivatagban, sötétkék ég alatt veletek emlékezem. Napkelte után bejárom a területem néhány holdnyi kristályos mészkövét. Valahol a bizarr dombok mögé az emlékezet majd Létrástetőt vetíti ködös esőfátyol alatt.

Egy másik sikeres 50 évet kívánok mindnyájatoknak, jó szerencsét erőfeszítéseitekben és nehéz helyzetekben.

Colos (G. Les Seymour, egykor Szabó László. Ausztrália, 2002.)


Szekszárdi József: Örömmel vettem szívet dobogtató értesítéseteket. Sajnos az egyetemi évek után csak a nosztalgia maradt (távolság-család-idő stb. ócska kifogások.) Most sem vállakozhatok több napos táborozásra, de 1 nap látogatókénti érkezésemre számíthattok.


Szomorú György: Kedves Barátaim! Köszönöm a meghívást, de egészségügyi okok miatt már nem tudom vállalni. Kívánom, hogy minél többen együtt legyetek, további sok sikert kivánok Nektek! Üdvözlettel: Zahar.


Szögeczki László: Amerikában van pillanatnyilag, mindenkit üdvözöl.


Téglás Judit: ... de gondolatban veletek vagyok.


Köszönöm az értesítést az évfordulóról, majd visszaküldöm a jelentkezési lapot, most csak azért írok, mert a címem megváltozott és mindenféle értesítést ezentúl erre a címre kérek, mert elköltöztem Miskolcról. Üdvözlettel: Zámpory Vilma.