 |
BARLANGOLÁSOK A BÜKKBEN Túraajánlatok a barlangokat is kedvelő természetjáróknak Második, javított kiadás. |
|
BARLANGOLÁSOK A BÜKKBEN Túraajánlatok a barlangokat is kedvelő természetjáróknak Második, javított kiadás. |
Szerkesztette:
Balogh Anikó, F. Nagy Zsuzsanna
Fotók:
Balogh Anikó, F. Nagy Zsuzsanna, Kovács Attila
Karikatúrák:
Oláh Sándor
Köszönet a munkához nyújtott segítségért:
Burdiga Zsolt, dr. Lénárt László,
Ferenczy Gergely, Gombkötő Péter, Kovács Attila, Vadász István
| Az eredeti kiadvány a | ||||
| Központi Környezetvédelmi Alap |
az |  |
és a |  |
| támogatásával készült 1997-98-ban | ||||
Nyomdai előkészítés és nyomás:
MicroPress Kft.
Tipográfia és képfeldogozás:
Funák András
Példányszám:
2000
Az Internetes változatot készítette:
Kovács Attila
1998. december
Sokaktól hallani, hogy az egyetlen ok, amiért az országnak ezen az északi égtáján maradtak, a Bükk-hegység. Máshol is vannak hegyek, mégis a Bükk, változatos földtani és természeti értékeivel, megunhatatlanul kínálja a sokféleséget. Sokféleség felszínen és felszín alatt. Jelen kiadványunkkal ez utóbbira, a talán kevésbé ismert földalatti világra szeretnénk felhívni a figyelmet. Hiszen, ha csak felszíni túrázás is a célunk, előbb utóbb az utunk mellett ráakadunk egy-egy sejtelmes barlangbejáratra, vagy mélyedésre. Több mint ezer a már ismert, barlangnak nevezhető üreg a hegységben. Képződött mészkőben, dolomitban, mésztufában, diabázban, ezért illik a barlangokra is a sokféleség jelzője.
A barlangkutatók számára rendkívül örvendetes, hogy egyre népszerűbb a barlangjárás, hiszen ezáltal ismertebbé, s talán elismertebbé is válik az az igen nehéz körülmények között végzett munka, melynek szabadidejükben hódolnak a barlangkutató csoportok tagjai. Azonban éppen a szaporodó, az egyesületek által ma már nem koordinálható laikus érdeklődők csapatai, a technikailag és magatartásukat tekintve is felkészületlen barlangjárók egyre többször kerülnek veszélybe, egyre több problémát hagynak maguk mögött, maradandó károkat okoznak a földtani képződményekben, vagy éppen sportpályának tekintik azt. Fel sem mérik, hogy a természet valóban egyedülálló, ebben a változatban soha többé kialakulni nem tudó értékeit teszik tönkre, zavarják meg, egyéni, önző érdekeikért. Pedig a vitrin üvege mögött a képződmények elveszítik fényüket, környezetükről mit sem mondanak. Holott talán ez utóbbi a legizgalmasabb a barlangjárásban: figyelni és elgondolkodni azon, hogy egy-egy járatszakasz miként alakulhatott ki, kitöltése milyen eredetű, képződményeit a szivárgó víz mellett a huzat, esetleg más rejtélyes körülmény alakította, vagy éppen milyen állat, növény élőhelye lehet.
Kis barlangász (F. Nagy Zsuzsanna) |
Miután egyértelmű, hogy nem foghatják mindig szervezett barlangkutatók a barlangolni kívánók százainak a kezét, jelen ismeretterjesztő kiadványunkkal szeretnénk hozzájárulni ahhoz, hogy a tántoríthatatlanul felszín alá vágyók, minden veszélyt nélkülözve, a természetvédelem érdekeit maximálisan figyelembe véve, a szabályokat betartva tájékozódhassanak a Bükk-hegység bizonyos üregeiben. Az általunk ajánlott barlangok:
|
Reméljük, hogy aki velünk tart e barlangolásokban, nem veszélyezteti sem a maga, sem a társai biztonságát. Elsősorban a túrázó fiatalok, csoportok, természetjáró tanárok, szülők felkészüléséhez, tájékozódásához szolgálhat segítségként a kiadvány. Nem csupán útvonalat kínálunk számukra, hanem a természettudományos érdeklődés kielégítése végett megfigyelni érdemes jelenségekre, az élő természeti értékekre is felhívjuk a figyelmet, csakúgy mint védelmük fontosságára. Kiadványunk egy része szerkesztett válogatás a már megjelent szakirodalmakból, idézetek egy-egy tudományterületről, melyeket az irodalomjegyzék alapján további böngészére ajánlunk.
Azok, akik végigjárták a kínált útvonalakat, s még mindig, sőt még inkább érdeklődnek a barlangkutatás iránt, ajánlható, hogy keressenek fel egy egyesületet, ahol szervezett keretek között remélhetően a barlangkutatás, s nem csupán a barlangjárás megszállottai közé kerülhetnek.
Élményekben gazdag barlangolást kívánunk!
Marcel Loubens Barlangkutató Egyesület
|
|
... és most a tapasztalt barlangász bácsi megmutatja, hogyan kell gyorsan felmászni egy ilyen létrán! |
A barlang a földkérget alkotó kőzetben kialakult olyan természetes üreg, melynek hossztengelye meghaladja a két métert és - jelenlegi vagy természetes kitöltésének eltávolítása utáni - mérete egy ember számára lehetővé teszi a behatolást.
Hazánkban, a világon egyedülálló módon, minden barlang védelem alatt áll. A védelem a barlang egészére kiterjed. Ezek az élettelen természeti-táji értékek kategóriájába tartozó természeti objektumok a földtörténet gazdag eseménysorának, a Kárpát-medencét ért szerkezeti mozgások, éghajlatváltozások, akkumulációs és eróziós-deflációs folyamatok, az élővilág változásának epizódjait őrzik a szaktudományok, s általuk a gazdasági-termelő szféra, illetve az oktatás és a tudományos ismeretterjesztés számára. Tudományos adatbankok, egyúttal a természetvédelem és a földtudományok gazdag eszköztárának (ősföldrajzi rekonstrukció, paleoökológia, -antropológia, őslénytan, paleoklimatológia, -botanika, -zoológia, ásványtan stb.) objektumai.
Közös tulajdonságuk helyhez kötöttségük, át nem telepíthetőségük. Meg nem újuló, helyre nem állítható, végzetes sérülésük esetén végleges pusztulásnak kitett, zömmel egyedi képződmények, formák, formaegyüttesek, rétegszelvények, egyúttal élőhelyek, sajátos élőhelyek. Számottevő részük tényleges vagy potenciális természeti erőforrás.
Védelmük sajátos és feloldhatatlan kettősség hordozója, s ezáltal a természetvédelem gyakorlatának egyik rendkívül kényes és összetett területe (szervesen összefügg a tájvédelmi tevékenységgel, és az élőhely-védelemmel): a barlangok, kövületek, ősmaradványok, ásványok lelőhelyeinek zöme emberi beavatkozás, bányászat vagy építkezés során kerül felszínre. Ugyanakkor védett és tájképileg is kiemelkedően értékes hegy- és dombvidéki élőhelyeink zöme, az ásványi nyersanyagok tényleges és potenciális előfordulási helyei is egyúttal.
A magyarországi barlangok teljes körű védelmét 1961-től törvény szavatolja. E magas szintű jogi védelmet a jelenleg ismert csaknem 3.000 barlang természettudományos (földtani, ásványtani, hidrológiai, őslénytani, régészeti, növény- és állattani, klimatológiai stb.), történeti és esztétikai értékei, vízgazdálkodási, idegenforgalmi és gyógyászati jelentősége indokolja.
A barlang különösen érzékeny, összetett és bonyolult rendszer és környezeti indikátor. Olyan komplex információforrás, melyek a földtani, ásványtani, morfológiai jelentésen túl a múltra vonatkozó egyéb adatok gazdag tárházát is magában rejti. A barlangok evolúciós biológiai, őslénytani, ősrégészeti jelentőségük mellett az emberiség kultúrájában is igen mély nyomot hagytak. Jogi védelmük kiterjed a bejárattól a barlang egészére, a befoglaló kőzetre, formákra, formaegyüttesekre, a képződményekre, a szilárd, folyékony és légnemű kitöltésre, őslénytani és régészeti leletanyagára, a bejárat és a sötét szakaszok növényzetére, a barlangkedvelő és barlanglakó állatokra, függetlenül azok védettségétől.
A barlangok védelmének hatékonyságát egyes, a felszíni vízgyűjtőn folyó tevékenységek (pl. külszíni bányászat), illetőleg a vízgyűjtőt, a karsztot, vagy közvetlen környezetét ért szennyezések (szakszerűtlen vagy hiányos szennyvízelvezetés és hulladék-elhelyezés, rosszul megválasztott és alkalmazott mezőgazdasági művelési módok, a kemikáliák túlzott adagolása stb.) és a barlangon belüli engedély nélküli vagy szakszerűtlen beavatkozások (növekvő sportturizmus, barlangjárás, illetéktelen behatolás, illegális leletgyűjtés stb.) rontják.
A természetvédelem célja a barlangok (illetőleg szilárd és légnemű kitöltésük, vizeik és élőviláguk) természetes állapotának fenntartása, a változások megakadályozása, illetve a veszélyeztetések minimalizálása. Ennek érdekében jogszabályok gondoskodnak, vagy fognak gondoskodni a következőkről:
|
A barlang védettsége kiterjed bejáratára, teljes járatrendszerére, befoglaló kőzetére, képződményeire, formakincsére, bármilyen halmazállapotú kitöltésére, természetes élővilágára, továbbá a mesterségesen létrehozott, bejárati vagy barlangrészeket összekötő szakaszára. Barlang védettségét, vagy fokozott védettségét az illetékes miniszter rendeletben feloldhatja, ha védelmének, fokozott védelmének fenntartásához természetvédelmi érdek többé nem fűződik. Ha a barlang természetes állapotának fenntartása szükségessé teszi, felszíni területére jogszabály, a területileg illetékes természetvédelmi igazgatóság (érintett területünkön a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság), vagy az igazgatóság kezdeményezésére más, hatáskörrel rendelkező hatóság korlátozást rendelhet el, illetve az védett természeti területté nyilvánítható. Felszíni területnek minősül a földfelszínnek az a része, amely a barlang természetes állapotára közvetlen kihatással van. Barlang védőövezetét a felszíni területen a miniszter jogszabályban állapítja meg, és ebben rendelkezik a védőövezetre irányadó korlátozásokról is.
Barlang, illetve barlangszakasz felfedezését nyolc napon belül be kell jelenteni az igazgatóságnak. Az ingatlan tulajdonosa (vagyonkezelője, használója) tűrni köteles, hogy az igazgatóság, illetve az általa erre feljogosított személyek, továbbá az állam tulajdonosi jogait gyakorló szerv felhatalmazásával eljáró személyek a barlangot megközelítsék, az idegenforgalom számára kiépített barlangot meglátogassák. A barlangbejáratot az ingatlantulajdonos (vagyonkezelő, használó) nem veszélyeztetheti, nem rongálhatja meg, nem tömheti el, nem zavarhatja a barlangot élőhelyül használó állatokat, és nem akadályozhatja a barlang hasznosítását. A barlang bejáratának biztonságáról, ha szükséges szakszerű lezárásáról az igazgatóság gondoskodik.
Barlangi szemétszedők
a Létrási-Vizes előtt
(F. Nagy Zsuzsanna)
|
A Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium engedélye szükséges:
A területi igazgatóság (esetünkben Bükki Nemzeti Park Igazgatóság) engedélye szükséges: a barlangban végzett tevékenységhez, továbbá a barlang állagára, állapotára, természetes élővilágára kiható valamennyi tevékenység megkezdéséhez, így különösen:
Barlangban végzendő robbantáshoz, vízjogi engedélyhez kötött tevékenység megkezdéséhez az igazgatóság szakhatósági hozzájárulását be kell szerezni. |
Összebontás!!!
"Természetvédelmi szabálysértést" követ el, aki a barlangi képződményt jogellenesen elpusztítja, megrongálja, illetőleg védett állatfaj egyedét élettevékenységében jelentős mértékben zavarja. Feltéve, hogy a cselekmény nem bűncselekmény, ötvenezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható. A szabálysértés elkövetőjére a természetvédelmi őr, valamint a természetvédelmi hatóság részéről eljáró és erre felhatalmazott személy helyszíni bírságot szabhat ki. A nemzeti park, illetve természetvédelmi igazgatóság a jogellenesen szerzett, illetőleg birtokban tartott barlangi képződményt határozattal elkobozza és szabálysértési eljárást folytat le az ügyben.
Mit tehetünk a barlangokért?Mottó:
|
Fehérkő-lápa (F. Nagy Zsuzsanna) |
A bükki barlangok karsztban alakultak ki. A karszt szóval ma általánosan olyan tájakat jelölünk, melyek karsztosodó kőzetből (mészkő, dolomit, gipsz, só, stb.) állnak, és megtalálható rajtuk azok a különleges jelenségek, amelyek a horvátországi és dalmáciai Karsztot is jellemzik. Az átszivárgó csapadékvíz feloldja a mészkövet, és az oldott anyagot el is szállítja, így a kőzetben oldási üregek, mélyedések jönnek létre. Lényegében ezeket a barázdától a barlangig, a lyuktól a töbörig változó nagyságú üregeket nevezzük karsztjelenségeknek. Ezen jelenségek jellemző formái többek között a víznyelők, töbrök, zsombolyok, uvalák, lápák, ördögszántások, poljék, és maguk az oldásos barlangok, illetve a karsztforrások. A bükki felszín legfőbb jellegzetességei a hatalmas kiterjedésű karsztplatók. (Kis- és Nagy-fennsík). A fennsíkon talajtani okokból vagy emberi beavatkozás következtében fátlan, erdősületlen területek nagy kiterjedésű sztyeppekkel, bokorerdőkkel váltakoznak. A felszín egyenetlenségét a rengeteg töbör, a szép kifejlődésű karr-mezők, karsztos formakincsekben gazdag hegyoldalak adják. |
|
A karsztfennsíkok tövében állandó jellegű, kristálytiszta, bővizű patakok folynak, melyeket karsztforrások táplálnak (Szinva-, Garadna-forrás). Vízhozamuk évszakonként változó, a tavaszi, olvadásos áradások idején átlagos vízmennyiségüknek többszörösét adják. Az Imó- és Vöröskői-forrás talán a két legérdekesebb, ugyanis csak időszakosan működnek. Az Imókői-forrás - általában a tavaszi hóolvadást követően, esetleg nagyobb esőzések után - hangos robajjal tör a felszínre. Időszakos működése azzal is magyarázható, hogy a hegy belsejében egy nagyobb víztározó medence rejtőzik, amely a külvilággal csak egy szivornyaszerű forrásjáraton át van összeköttetésben. Amikor a tárolómedence vízszintje annyira megemelkedik, hogy a szivornyacső felső könyökén is átbukik, akkor a cső a medence vizét fenékig csapolja. Ezután a forrás működése mindaddig szünetel, ameddig a tároló újra meg nem telik. Az időszakos működésre lényegesen kevésbé bonyolult magyarázat az, hogy az Imó-forrás egyszerűen csak túlfolyása az erősen felduzzadó nagy karsztvíztömegnek. A fennsíkokon fakadó források vize egyébként néhány száz métert követően, többnyire víznyelőkben el is tűnik, (Csipkés-kút, Jávor-kút, Barátság-kert). Azt a helyet ahol eltűnnek, a Bükk vidékén visszafolyónak, vagy ravaszlyuknak is nevezik (Bánkúti-, Kaszás-réti-visszafolyó). |
Karrmező (F. Nagy Zsuzsanna) |
Forrás az Ablakoskő-völgyben (F. Nagy Zsuzsanna) |
Feltűnő jelenség, hogy a nem-karsztos vízgyűjtőről karsztos területre érkező víz vakon végződő völgyekben, ún. víznyelőkben tűnik el. Az oldásos töbrök, vagy dolinák különböző nagyságú és mélységű, többnyire tál formájú bemélyedések. A kisebbek átmérője 10-12 méter, mélységük csupán 1-3 méter, de a nagyobbak elérik a 150-200 méteres átmérőt is és mélységük meghaladja a 30-40 métert. A töbrök a kőzetfelületen a szivárgó víz évezredes oldómunkája nyomán alakulnak ki. |
|
|
A függőlegesen lefelé tartó, a mélység felé általában tölcsérszerűen szélesedő aknabarlangok a zsombolyok. Ezek nem egy esetben több száz méter mélységbe is lehatolnak a felszín alá. Bejárásuk majd minden esetben csak speciális kötéltechnikával, képzett barlangászoknak ajánlott. |
|
|
A kőzetben lévő üreg kialakulhat a kőzet keletkezésével egyidőben vagy később. Az előbbi esetben úgynevezett szingenetikus, a másodikban posztgenetikus barlangokról beszélünk. Szingenetikus barlang jön létre például a lávában, a korallban annak fejlődése közben, valamint a víz által lerakott mésztufában. Ilyen barlang számszerűen sokkal kevesebb van, mint posztgenetikus, amely a föld kérgének mozgásai (tektonikai mozgások), a víz oldó (korróziós) és koptató (eróziós) hatására, kisebb mértékben a szél munkája következtében jött létre.
|
A posztgenetikus barlangok közül a kőzethasadék vagy tektonikus barlangokat kezdetben a hegyképző erők alakítják, amelyek több méter széles és több kilométer hosszú hasadékokkal szabdalják keresztül-kasul a föld kérgét. Előfordul, hogy ez a repedés a mélyben nyílik szét, ilyenkor ott barlangüreg keletkezik, amelyet az esetleg behatoló hideg vagy termálvíz még tovább szélesíthet, alakíthat. A tektonikus barlangok legtovább a mészkőben maradnak meg, mivel a mészkőnek gyakorlatilag nincs szilárd málladéka, ami a felszínről az üregbe jutva eltömné a barlangot. Alaprajzuk rendszerint rácsos szerkezetű, folyosóik vagy függőlegesen a magasba nyúlnak, vagy réteglap mentiek, alacsonyak, de szélesek.
Szélvájta barlangok főleg homokkőben képződnek, méreteik jelentéktelenek. Érdekes a gipszbarlangok keletkezése, amelyek az anhidrid vízfelvétele folytán, annak gipsszé válásakor púposodnak föl. Az eddig fölsorolt barlangfajták a világ ismert barlangjainak csupán jelentéktelen hányadát alkotják. A legtöbb barlangüreg a víz munkájának köszönheti létét.
A víz oldó (korróziós) hatása leginkább a mélyből feltörő hévizek esetében nagy. Az így kialakult üregeket korróziós barlangoknak nevezzük. Ezek legtöbbször mészkőben, ritkábban dolomitban, kősóban, gipszben képződnek. A hideg víz is oldja a karsztkőzet repedéshálózatának falát, de ilyen esetben általában az erózió jut nagyobb szerephez. Kivételt képeznek a jégben képződött üregek, valamint azok, amelyekben hosszú ideig állt a víz.
A hévizek magas szénsavtartalmuk miatt könnyen oldják a mészkövet vagy az előbb említett többi kőzetet. Ha a meleg víz kénsavat is tartalmaz, az a mészkővel (CaCO3) érintkezve gipszet (CaSO4+H2O), magasabb hőmérsékleten anhidritet (CaSO4 vízmentesen) alkot. Az anhidrit aztán a hőhatás megszűntével vízfelvétellel gipsszé alakul, de közben térfogata 33%-kal megnő. Ha ez hajszálrepedésekben történik, a megduzzadó gipsz széjjelrepeszti a repedés mentén az anyakőzetet is, ezzel is fokozva az oldással induló üregképző folyamatot. Szintén porlasztja a kőzetet a 30 °C-nál melegebb vízből a repedésekbe lerakódott aragonit, amely a CaCO3 rombos változata. Az aragonit idővel kalcittá (CaCO3 hexagonális kristályrendszerbeli változata) alakul át 8,35%-os térfogat-növekedés közben. Az ilyen barlangok általában roppant szeszélyesen, a legkülönbözőbb irányok felé ágazó járatszövevénnyel és gömb vagy félgömb alakú fülkékkel rendelkeznek. A hévizes barlangokban sokszor található anhidrit-, gipsz-, aragonit-, kalcit-, barit-, fluorit-, hidrokalcit-, lublinit-, piritkristály vagy alakzat.
A legtöbb víz képezte barlang viszont nemcsak annak oldó hatására, hanem inkább a víz hozta törmelék koptatásának nyomán alakult ki. Ezek az úgynevezett eróziós barlangok. Két csoportjuk ismeretes: a tenger hullámzása és a föld alatti folyóvizek eróziója által vájt barlangüregek.
A tenger hullámzó vize és az általa mozgatott, szinte kalapácsszerűen felhasznált törmelékanyag a mai vagy a valamikori tengerek sziklás, meredeken a tengerbe bukó partvidékeken úgynevezett abráziós barlangokat véshet ki. Ilyen a világhírű Capri-szigeti Kék-barlang (Grotta Azurra). A tengerhullámzás fantasztikus ereje következtében gyakorlatilag mindenféle kőzetben kialakulhat abráziós barlang.
A föld alatti folyóvizek eróziója vájta barlangot eróziós barlangnak nevezzük. A barlangok döntő többsége ilyen, és elméletileg mindenféle kőzetben keletkezhetnek, dolomitban, homokkőben stb., de a mészkőre a legjellemzőbb ez a barlangfajta. Ennek oka a kőzet aránylag jó állékonysága (nem omlik be könnyen a képződött üreg), valamint a mészkő nyitott hasadékrendszere, amely más kőzetekkel ellentétben nincs eltömődve a kőzetmállás törmelékével. Nagyméretű barlangot csak olyan folyóvíz vájhat, amely nem karsztos területről folyik a mészkővidékre, a mészkőtől keményebb törmeléket szállít magával, amely aztán a víz sodrásával a föld alá jutva - elsősorban a nagy áradások alkalmával - mint sok kis véső koptatja-alakítja a föld alatti üreget. A legtöbb szakember véleménye szerint az ilyen típusú barlangok kialakulásában is nagy szerepet játszik a korrózió. Az alakítja ki a kezdeti üreget, amelyben utat talál majd magának a föld alatti patak, az erózió pedig a barlangüreg méreteit növeli.
|
|
A Bükk-hegységben is millió repedésen szivárog le a csapadékvíz, mely tulajdonképpen gyengén szénsavas, oldja a mészkövet, így a repedések állandóan bővülnek. A legtöbb bükki barlang cseppkőbarlang. A cseppkő tágabb értelemben az üregben szivárgó, vagy csepegő vizekből kivált változatos alakú kristályos képződmény neve. Szűkebb értelemben a mészkőhegységek barlangjaiban csepegő, szivárgó, esetleg folyó vizekből kivált réteges-kristályos szerkezetű, változatos alakú kalcit (CaCO3) anyagú képződmény. Keletkezésének fő oka, hogy a barlangi vízben oldott CO2 nyomása nagyobb mint a levegő CO2 tartalmának nyomása, ezért az előbbi egy része a vízből a légtérbe áramlik. Mivel így a víz mészoldó képessége a CO2 veszteség miatt csökken, a benne oldott mész egy része kiválik. A barlangok mennyezeti repedéseiből kilépő vízcseppből a mennyezetre vékony, gyűrű alakú mészhártya válik ki, ami az ismétlődő csepegés következtében hosszú, vékony üreges cseppkővé, ún. szalmacseppkővé növekszik. |
Farkasfogas csepkőzászló (F. Nagy Zsuzsanna) |
Az esetek többségében a mennyezeti repedésekből a szalmacseppkő felületére is érkezik víz, és az abból kicsapódó mész, a szalmacseppkövet függőcseppkővé, vagy sztalagtittá vastagítja.
A lehulló vízcsepp a barlang padozatára érve szétporlik, CO2 tartalmának újabb része illan a levegőbe, maradék mésztartalmának a java pedig a lecsöppenés helyén válik ki. E folyamat ismétlődése következtében egy felfelé növekvő cseppkőgyertya, állócseppkő, vagy sztalagmit keletkezik.
Az egymással szemben gyarapodó függő- és állócseppkövek összenövéséből cseppkőoszlopok, sztalagnátok jönnek létre. A ferde lefutású barlangmennyezetekre, falakra a szivárgó vizekből kiváló mészkőből, cseppkőkérgek, cseppkőzászlók, cseppkőfüggönyök képződnek.
Sebes barlangi patakok vizéből az üreg fenekének küszöb, vagy lépcsőszerű egyenetlenségei fölött cseppkőgátak épülnek. A barlangi medencék nagy mésztartalmú pangó vizéből, azok falára változatos alakú borsókő képződmények válnak ki.
A biológiának rendkívül érdekes munkaterülete nyílik a barlangokban, mivel legtöbbjében az élet alapfeltételei, az állandó fagypont feletti hőmérséklet, a nedvesség, a víz, az oxigén és a táplálék együtt van, "csupán" a fény hiányzik.
Ennek a rejtélyes állatvilágnak több képviselője - melyet természetesen csak a szakember tud felismerni - a jégkorszakban került vagy húzódott a barlangokba, és itt alkalmazkodott az állandó, az azóta változatlan földalatti, fénytelen körülményekhez, szinte változatlan formában. Ezek az úgynevezett reliktumfajok. A barlangokban nagyjából megmaradtak az akkori életfeltételek, tehát nem kellett jelentősen megváltozott viszonyokhoz alkalmazkodni.
A barlangok mai állatvilágát több csoportra osztják aszerint, hogy mennyire kapcsolódik életük a barlangokhoz. Dudich Endre, aki az aggteleki Baradla-barlang élővilágát nemzetközi viszonylatban is egyedülálló alapossággal kutatta, a következő csoportokat állapította meg:
Barlangi vendégek (Tychotroglobiontok). Ezek csak véletlenül kerültek a barlangba, mint például a békák, egerek, kígyók stb. A barlangkedvelők (Pseudotroglobiontok) esetről esetre önként húzódnak meg a barlangokban, hogy ott átteleljenek, vagy éppen nyári időszakban szülőhelyként használják. Ilyen többek között a denevér is. Nem mutatnak különös alkalmazkodást a barlangi környezethez, legfeljebb a szaporodásuk évszakos szakaszossága szűnik meg. A tudomány számára legérdekesebbek azonban az igazi barlanglakók (Troglobiontok). Ezek az állatok, amelyek kizárólag barlangokban élnek, teljesen a barlangi környezethez kötöttek. Alkalmazkodásuk folytán vagy fehérek, vagy színtelenek, szemük csökevényes, esetleg teljesen hiányzik. Szaporodásukban megszűnik a szakaszosság, mert a barlangi életkörülményekben nincsen változás.
Az említett csoportok előfordulásának aránya a barlangok élővilágában nem egyenlő. Legtöbb a barlangi vendégek és a barlangkedvelők száma. Ezek főleg a bejárati szakaszokban találhatók meg. Legkevesebb mindig az igazi barlanglakó faj, amely a kutatóknak a legtöbb, még megoldandó feladatot adja.
A valódi barlanglakók többségét csak szakember ismeri fel. A nagyközönség talán legtöbbet a barlangi gőtéről (Anguineus proteus) hallott. Ennek hossza a 30 cm-t is eléri. Az egyébként fehér vagy halvány rózsaszínű bőrén csak kopoltyúinak élénkebb piros színe tűnik fel. Négy lába egészen csökevényes, erős farka segítségével tud mozogni. Szemei teljesen visszafejlődtek a barlangok örök sötétségében, de fiatal példányokon még felismerhetők, az állat idősebb korában azonban a bőr teljesen befedi. A barlangi gőte belső szerveinek érdekessége, hogy 3 pajzsmirigye van. A barlangi gőtét Európában eddig csak a Karszt-hegységbeli (Szlovénia) állandó vízfolyású barlangjaiban találták meg, de néha előfordul e vidék nagyobb karsztforrásaiban is. Egy rokon fajtája Észak-Amerika és Kuba barlangjaiban is él. Ugyanott és Afrika némely barlangjában vak barlangi halakat is találtak.
Magyarországon nem fordul elő barlangi gőte vagy hal. A számos, nálunk megismert valódi barlanglakó közül talán az egyetlen említésre méltó, a nem szakértő barlanglátogató számára is látható barlangi vakrák. Különböző fajaik a (Niphargus aggtelekiensis, Stanasellus hungaricus, Microcharon acherontis stb.) főleg az aggteleki Baradla-barlang és az Abaligeti-barlang jellegzetes lakói. E fajok közül egyesek reliktumfajok.
A valódi barlanglakók táplálékát a vízzel és széllel a barlangba kerülő szerves anyag, apró, korhadó faágak, levelek, magok, valamint az időszakosan ott tartózkodó állatok behurcolt táplálékának maradványa, ürülékük adja. A barlangok élővilágához sorolhatjuk a nitrogén-, kén- és vasbaktériumokat is, amelyek alkalmasak arra, hogy szervetlen anyagból a napfény nélkül, oxidáció útján állítsanak elő szerves anyagot. A barlanglakó állatvilág táplálásában ezeknek a baktériumoknak is fontos szerepük van.
Barlangok nyílása körül, de belsőbb szakaszaiban is, különböző páfrányok, mohák, zuzmók és kis fényigényű moszatok is megtelepedhetnek. Sőt teljes sötétségben élő algák és gombák is találhatók a barlangok belsejében. Villanyvilágítással ellátott barlangokban néha zöldnövény-együttesek (lámpaflóra) is kialakulnak.
|
A barlangkedvelők közül talán legközismertebb a denevér, épp ezért nem árt, ha ezzel a hasznos és sajnos túlságosan üldözött állattal közelebbről megismerkedünk. A denevérek még mindig sokat szenvednek az emberek tudatlansága és babonás félelme miatt. Nem egy falusi ház ajtaján még ma is ott látni a gonoszűző céllal, babonából kiszögezett denevért. Sokan irtóznak tőlük, és még ma is vannak nők, akik attól félnek, hogy a denevér a hajukba kapaszkodik. Azt ugyan nem mondhatjuk, hogy még a légynek sem árt, mert éppen abban rejlik nagy haszna, hogy tömegesen pusztítja a rovarokat, de embert sohasem bántott, a mesékkel ellentétben még senkinek a vérét nem szívta ki, egyetlen nőnek a hajába sem kapaszkodott bele. A káros rovarok tömeges pusztításával olyan szolgálatokat tesz a gazdaságnak, hogy például Bajorországban a második világháború után fecskéket és denevéreket telepítettek a nagy gazdaságok közelébe. Ilyen helyen a legyek mennyisége olyan mértékben csökkent, hogy a tehenek tejhozama lényegesen megnövekedett. |
|
A tudományos körök egyre nagyobb figyelmet szentelnek a denevérek életmódjának tanulmányozására. Ezerszámra gyűrűzik meg őket, hogy vonulásuk útját, idejét megfigyelhessék. A gyűrűzések alapján megállapították, hogy a denevérek életkora a 19 évet is elérheti. A téli álmuk alatt nagy csoportokban barlangokban alvó állatok között több a hím, mint a nőstény, ami arra utal, hogy az utóbbiak barlangokon kívül is tölthetik a telet. Nagyon érdekes eredményekre vezettek a vonulási távolságra vonatkozó megfigyelések. Például egy Dnyepropetrovszkban (Ukrajna) gyűrűzött denevért 70 nappal később Dél-Bulgária egyik, a gyűrűzés helyétől 1150 km-nyire levő barlangjában találtak meg.
Repülésüket, hasonlóan a repülőgépek radarral irányított vakrepüléséhez, ultrahanggal irányítják. A denevérek az emberi fül számára nem hallható igen magas rezgésszámú ultrahangimpulzusokat adnak le és érzékelnek. A visszaverődésből következtetnek az akadályokra és a szabad útirányra. Minden barlangkutató tudja és a gyakorlatban is tapasztalta, hogy még a legszűkebb járatokban sem fordult elő, hogy a vele szembe repülő denevér hozzáért volna, hanem teljes biztonságban elsuhant mellette. A magas, csipogó hang, amit ilyenkor hallat, valószínűleg az ultrahangimpulzusnak az emberi fül számára még észlelhető kezdete.
|
Az európai 30 denevérfaj közül egyelőre 26 hazánkban is előfordul. Kolóniáik végveszélyben vannak és fennmaradásuk rajtunk, barlangászokon, barlangjárókon is múlik. Az egyik speciális búvóhelyük a barlang, mely a legtöbb faj életében fontos szerepet játszik. Néhány faj (kereknyergű patkósdenevér, hosszúszárnyú denevér) télen-nyáron kizárólag barlangban tartózkodik. Más fajok csak télen vagy a párzásidőben vonulnak a föld alá. A barlangban pihenő denevéreket leginkább a vandál pusztítás, tűzgyújtás a barlangbejáratnál, a barlang fokozott látogatása, a nem szakszerű lezárása és esetenként a bányák terjeszkedése veszélyezteti. Az éjjeli rovarok legfontosabb pusztítói a denevérek. Rendkívüli hasznosságuk azonban csak az egyik szempont, amiért fokozottan kell rájuk figyelni. Az utóbbi évtizedekben ugyanis valamennyi fajuk egyedszáma jelentősen csökkent és az elterjedési területük is beszűkült. Megfogyatkozásuk - mint a legtöbb állat esetében - náluk is az élőhelyek eltűnésére vezethető vissza, melyhez hozzájárul még a speciális búvóhely iránti igényük és a koncentrált előfordulásuk miatti sebezhetőségük. |
Patkós orrú denevér (F. Nagy Zsuzsanna) |
A téli álom idején az életjelenségek lelassulnak. A légzésszám a percenkénti 4-6-ról, óránkénti 1-re csökken. A szívverés 15-20-ra csökken a nyugalmi, de éber állapotban mérhető 400-ról és a repülés közben mérhető 800-ról. Emésztési folyamataik megszűnnek, és csak a testtömegük 1/3-át kitevő felhalmozott zsírkészlet lassú bontása folyik. A denevérek teste aktív, éber állapotban 38-40 °C hőmérsékletű. Ezt a magas hőfokot akár a környezet szintjére is le tudják csökkenteni. Az alacsony hőmérséklet előnye hogy ilyenkor lelassul az anyagcsere és ez energiamegtakarítással jár. A denevérek testhőmérséklete a téli álom alatt, akár 0-3 °Cra is leszállhat. A hőmérséklet ilyen mértékű csökkenése nélkül nem lennének képesek átvészelni a táplálékhiányos téli hónapokat.
A denevérek természetes körülmények között is többször megszakítják a téli álmukat így nem történik tragédia (gondolhatnánk), ha egyszer véletlenül barlangászat közben felébred az állat. Egy tél során azonban többször is megtörténhet ez az ébresztő, hisz a népszerűbb barlangokat egy év alatt több százan is felkeresik. A denevér a lehűlt test "felfűtésére" óriási energiát von el a szervezettől és így a gondosan elraktározott zsírpárnák túlságosan elfogynak a tél végére.
A denevér megjegyzi, hogy abban a barlangban nem jó telelni és a következő télen másikat választ. Ha a legyengült állatokra kora tavasszal hűvös időjárás köszönt be, és így nem jutnak elegendő táplálékhoz, először azok pusztulnak el, melyek a tél során túlságosan lefogytak. Templompadláson, kora tavasszal van a legnagyobb pusztulás a kifejlett egyedek körében.
Néhány faj viszonylag jól tűri a zavarást és ezek kisebb csoportjai erősen látogatott barlangban is megfigyelhetők. A hazánkban élő 26 fajból azonban éppen a legritkább, régen sok ezres kolóniát alkotó fajok tűntek el, amellett, hogy a gyakoribb fajaink óriási kolóniái is összezsugorodtak.
Messze a legfontosabb dolog, hogy betartják a normális viselkedés néhány szabályát. Sajnos, a legóvatosabb viselkedés is zavarja a denevérfajok többségét, hiszen minden barlangász tudja, hogy - különösen szűk járatokban - több fokkal is emelkedhet a hőmérséklet az áthaladó csoportok nyomán. Az izzadt test kipárolgásai különböző szaganyagokkal telítik a levegőt. A lépések nyomán megcsikorduló kő ultrahangokat kelt. A mozgó ember légmozgást gerjeszt, a lámpák fénye zavarja az állatokat. Ezeket a hatásokat a legnagyobb óvatossággal sem lehet elkerülni. Az egyetlen igazán hatékony védelmi megoldás, a denevérek által lakott barlangok látogatásának korlátozása.
A látogathatóságot a bennlévő denevérek fajától és azok szokásaitól függően kellene megállapítani. Szinte minden barlang látogatására megfelelő az augusztus 1. - szeptember 30. közötti időszak.
Ha a barlangot csak szülőkolónia használja, akkor az augusztus 1. - május1. között látogatható. A téli szállásként szolgáló barlang május 1. - szeptember 30. között látogatható.
Mit tehetünk a denevérekért?Ha nem látunk a barlangban denevért, attól még lehet, hogy van néhány a repedésekben elbújva, vagy magasan a sziklakiszögellések mögött. Ezért a következő tanácsokat mindenképpen tartsuk be:
A denevérek ugyanúgy hozzátartoznak a barlanghoz, mint a cseppkövek, vagy a többi geológiai képződmény. Egy kis odafigyeléssel denevér és ember jól megférhet egymással még a barlangokban is! |
A Bükki Nemzeti Park Magyarország északkeleti részén, az Északi-középhegységben elhelyezkedő Bükk-hegység tömbjét foglalja magába. 1976. december 28-án alapították, területe ma 42.600 ha. A Bükk-hegység helyén a földtörténeti ókorban és középkorban hosszú időn át tenger hullámzott, a karbontól a triász végéig (kb. 200 millió évvel ezelőtt) mintegy 70 millió éven keresztül folyamatosan. E tengerben hatalmas mennyiségű üledék halmozódott fel. Ebből a tengeri üledékből, az évmilliók során jött létre a hegység, amelynek felépítésében vulkáni kitörések is többször szerepet játszottak. Így a hegység kőzettömegében nemcsak mészkövek, dolomitok és palák, hanem változatos vulkáni kőzetek is előfordulnak. A karbonátos üledékes kőzetek bővelkednek karsztjelenségekben. Az évmilliók felszínformáló erői töbrökkel tagolt jellegzetes karsztfennsíkokat, víznyelőket, barlangokat, mély szurdokvölgyeket, kiemelkedő sziklabérceket (köveket) hoztak létre. A Bükk-hegység hazánk barlangokban leggazdagabb vidéke: területén jelenleg több mint ezer barlang ismert, amelyek közül 46 fokozottan védett. Itt található az ország legmélyebb barlangja is, a 253 m mélységű, 6 km hosszúságú István-lápai-barlang. A hírneves bükki "ősemberbarlangok" (pl. Suba-lyuk, Szeleta-barlang, Istállóskői-barlang) kitöltéséből kiemelkedő jelentőségű ősrégészeti leletek kerültek elő.
A hazánkban átlagmagasságát tekintve kiemelkedően magas hegységben változatos növénytakaró alakulhatott ki. A növényzet legértékesebb részei azok a speciális ökológiai viszonyok között kialakult növénytársulások, amelyekben fennmaradhattak az utolsó jégkorszak és az azt követő klímakorszakok egyes növényfajai. Ezért számos olyan növény található a Bükkben, amely az országban máshol nem fordul elő. Ilyen például a mészkőtörmeléken élő, alhavasi sárga ibolya, vagy a fagyzugos töbrök oldalában élő kékvirágú északi sárkányfű. A változatos növénytakaróhoz igen nagy fajgazdagságú állatvilág kötődik, amelyből tudományos szempontból sok gerinctelen (például puhatestű, rovar) és gerinces képvisel kiemelkedő értéket. A madár és emlősfauna számos ritkasága mellett a gerincesek közül érdemes megemlíteni az apró termetű pannongyíkot, a hegyi patakok egyik veszélyeztetett halfaját a Petényi márnát, vagy az alpesi gőtét. A Bükk-fennsík karsztformái, a fennsíkot körülvevő meredek sziklaszirtek, a "Kövek" vonulata, a mély szurdokvölgyek, a középkori várak maradványai, a lillafüredi idegenforgalmi barlangok (Szent István-barlang, Anna-barlang) nagy számban vonzzák a hazai és külföldi kirándulókat, a hegyvidéki üdülésre, pihenésre vágyókat.
A Bükki Nemzeti Park védett területe a hazai védettségi kategóriák szerint két csoportba sorolható: védett és fokozottan védett jogi státuszúba. A jelenlegi viszonyok között a fokozott védettségi kategória ad lehetőséget a természetvédelem célkitűzéseinek a maximális érvényesítésére, de ez nem jelenti feltétlenül a teljes érintetlenség biztosítását. A fokozottan védett területek kialakítása a Bükki Nemzeti Park legjelentősebb értékeinek fokozottabb védelme érdekében történt, amely területeken ezek az értékek jobban koncentrálódnak. Ezek a területek 12 nagyobb és 7 kisebb tömbben helyezkednek el. A fokozottan védett területek csak a nemzeti park engedélyével és korlátozottan látogathatók. Az utóbbi években megjelent turistatérképeken is jelölt fokozottan védett területhez tartozik: Dédesi vár környéke, Csondró-völgy, Látó-kövek, Garadna-oldal, Háromkúti-völgy, Köpüskő környéke, a lillafüredi Szent István-barlang felszíne, Szinva-oldal, Sebes-víz völgye, Jávorkút környéke, Nagymező, Balla-völgy, Csúnya-völgy, a cserépváraljai Kő-völgy, Hór-völgy, Ablakoskő-völgy, Leány-völgy, a Kövek vonulata, Szalajka-völgy, a felsőtárkányi Várhegy, Szarvaskő és Imókő, Jávor-hegy.
A nemzeti park területén és azon belül a fokozottan védett területeken található állat- és növényvilágot, geológiai értékeket megőrizni, azok zavartalanságát biztosítani közös érdekünk és feladatunk. Kérünk minden kedves kirándulót, hogy kerülje a növények, állatok gyűjtését, a természet károsítását, a fokozottan védett területek zavarását. A Bükki Nemzeti Park egyenruhás természetvédelmi őrszolgálata természetkárosító cselekmény észlelése esetén felszólítja az elkövetőt annak megszüntetésére, illetve súlyos esetben jogosult helyszíni bírság kiszabására.
A Bükk-hegység földtani fejlődése
|
A Bükk legnagyobb víznyelőbarlangjai ahhoz a Nagy-fennsík É-i részén végighúzódó középsőtriász anizuszi mészkősávhoz kapcsolódnak, melyet Északon porfirit, Délen pedig agyagpala és diabáz határol. A mészkősáv nyugati része a Nagy- és Kis-fennsíkot elválasztó Garadna-völgy forrásaihoz, K-i része pedig a Lillafüred környékén fakadó forrásokhoz vezeti le a vizet.
A Nagy-fennsíkot főleg tiszta, gyakorlatilag szennyeződésmentes jól karsztosodó mészkő építi fel. Ennek köszönhetően a Bükk Magyarország egyik legjelentősebb karszthegysége.
A karsztosodás első nyomai feltehetően az utolsó teljes tengerelöntés (középső miocén) előtti időből származnak. A transzgresszió következtében vastag agyagos-kavicsos üledék fedte be a hegységet, ezért az intenzív karsztosodás az üledék elvékonyodásáig szünetelt. Ekkor (alsó-pliocén) kezdődött el a ma is jól megfigyelhető karsztosodás. A mára inaktvizálódott víznyelő- és forrásbarlangok többségének fejlődése ekkor kezdődött el. A jelenleg inaktív, vizet vezető üregek kialakulásának ideje a pleisztocénra tehető, s jelenlegi fejlődésük ma is tart.
|
A hegység nagy barlangsűrűsége az alkotó kőzet bonyolult törésrendszerének köszönhető. A felszínre hulló csapadék az erős tektonizmus következtében gyakorlatilag bárhol képes elszivárogni, s az esetek többségében meghatározó jelentőségű vető, repedés hiánya miatt hosszabb, nagy szelvényű járatok kialakulása nem túl gyakori. A nagy barlangsűrűség így viszonylag kis járathosszakat eredményez, a barlangok önállóak, ritkán alkotnak egy rendszert. Ennek ellenére először miskolci, majd a pár évre rá budapesti barlangkutatóknak is sikerült találni barlang-összeköttetéseket (1993: Szepesi-Láner-barlangrendszer, 1998: Bolhási-Jávorkúti-barlangrendszer). A Bükk-fennsíkon elnyelődő csapadékvíz a hegylábaknál bővizű karsztforrásokban lát ismét napvilágot, melyek foglalása révén közel félmillió ember jut ivóvízhez. A Bükkben három idegenforgalom számára megnyitott barlang található: a lillafüredi Anna-mésztufa-, és Szent István-barlang, illetve a hévizes eredetű Miskolctapolcai-Tavasbarlang. |
Szuper srácok! Karesz átbontotta az agyagdugót! |
A bükki barlangok neveinek eredete:
|
|
A megfelelő felszerelés nem csak a hosszabb, de a rövidebb felszíni túrákon is fontos. Egy korty víz hiánya, vagy az alkalmatlan lábbeli hamar elveheti a kedvét egész napra a csapatnak. A barlangbejárásokon pedig különösen oda kell figyelni a megfelelő öltözékre. A magas szárú bakancs a vizes barlangokban is megfelelő, azonban a ruházathoz kiegészítésként legalább két rétegnyi plusz ruhát vigyünk magunkkal, hiszen a bükki barlangok hőmérséklete 4-10 fok körüli. Alsóöltözetként két-három réteg pamut öltözet, felsőruházatként pedig vízpergető, de nem műanyag, s teljesen zárt overál a legkényelmesebb és legpraktikusabb a tapasztalatok szerint. A szűkebb, hasadék jellegű üregek bejárása esetén gondoskodjunk fejvédő sisakról, erre érdemes helyezni a fejlámpát (elektromos lámpa gumírozott szalaggal már majdnem minden sportboltban beszerezhető), így a kezünket szabadon használhatjuk. A lezárt és barlangkutató egyesületek segítségét igénylő barlangok bejárásához szükséges ereszkedő, mászó, kötéltechnikai eszközök ismertetése nem célunk, forduljunk a csoportokhoz tanácsért. |
Már csak öt percig kell tartanod, míg elmennek a többiek! |
1. Miskolc - Lillafüred - Szeleta-barlang - Szeleta-oldali 1. és 2. sz. folyosóbarlang - Büdöspest - Kecske-lyuk - Királykúti-sziklaodú és sziklaüreg - Miskolc |
 Bükki túra (F. Nagy Zsuzsanna) |
Lillafüredre kisvonattal, vagy az 5-ös autóbusszal utazhatunk, majd
a műúton Miskolc felé visszafelé indulunk a
P Tágas szádáján (bejárati nyílásán) át 20 m hosszú, 15 m széles, 8 m magas, kupolaszerű boltozatú előcsarnokba jutunk, amelyből északnyugat felé szélesebb, 40 m hosszú, nyugatra keskenyebb, 30 m hosszú folyosó indul. A nagyobb folyosó elkanyarodó belső részeinek megtekintéséhez már lámpa szükséges. 1906-ban Herman Ottó kezdeményezésére itt végezte Kadic Ottokár az első eredményes bükki barlangkutató ásatást. |
(H. Szabó Béla: Herman Ottó és Lillafüred) |
|
1906-tól 1947-ig több mint tíz nagyszabású ásatás folyt a Szeleta-barlangban. Egy helyen a sziklafenékig hatoltak, föltárva a több mint 12 m vastag kitöltés rétegsorát. Ennek alsó szintjéből barlangi medve-, barlangi oroszlán-, barlangi hiéna-, tarándszarvas- és mamut-csontokkal együtt, valószínűleg a würm-eljegesedés idejéből származó és a moustieri kultúra körébe sorolható őskőkori eszközök kerültek elő. A fölötte sorakozó rétegekből átmeneti formákat, majd pompás babérlevél alakú kőeszközök tömegét hozták felszínre. Ezt, a Bükk számos barlangjára jellemző "kőipart" ma világszerte Szeleta-kultúrának nevezik. Alsóbb korai szintje még középső paleolit jellegű, a felsőbb, fejlett szint már határozottan felső paleolit ipar. Feltekintve az előcsarnokban, látható az ásatások előtti kitöltési szint, hiszen ezt akkoriban korommal körberajzolták. A Szeleta-oldalban még öt kis üreg található, ezek közül említésre a Szeleta-oldali 1. és 2. sz. folyosóbarlang méltó. |
 Szeleta-barlang (F. Nagy Zsuzsanna) |
 Büdös-pest (F. Nagy Zsuzsanna) |
A barlangtól a P A barlang egyetlen, széles teremnek beillő, 36 m hosszú, átlag 5 m széles, 3 m magas csarnok, a végén felszínre nyíló kürtővel. Kadic 1906-ban ebben a barlangban végezte első próbaásatását, akkor eredménytelenül. Az 1913-tól 1927-ig tartó újabb ásatások annál több sikert hoztak. A barlangi medve, barlangi hiéna, mamut, ősbölény és óriásgím csontleletei mellett a jégkori kitöltésben talált két kultúr-szintből ezerszám ásták ki az ősember keze-nyomát viselő kovaszilánkokat. 250 kidolgozott kőeszköz mellett körülbelül 10.000 megmunkált szilánk került elő. Az eszközök a moustieri kultúrát képviselik, de már megjelennek köztük a Szeleta-kultúra egyes vonásai is. A kitöltés felsőbb szintjeiből az újabb kőkori bükki kultúra cserépedény- és csonteszközök maradványai mellett egy meglehetősen teljes, neolit kori női csontváz is napvilágra került. |
|
Innen leereszkedve jobbra a Forrás-völgyben (P |
 Kecske-lyuk (F. Nagy Zsuzsanna) |
Barlangos túránkat a Forrás-völgyön lefelé haladva folytassuk, melynek alsó szakaszának jobb oldalában egymás közelében találjuk a Királykúti-sziklaodút és sziklaüreget, amelyből állati csontmaradványok mellett díszítés nélküli cseréptöredékek is előkerültek.
A megtett úton a Bükk csaknem valamennyi természetes erdőtípusát megfigyelhettük: tölgyeseket, csereseket, karsztbokorerdőt, bükköst. Tavasszal hóvirág, tavaszi lednek és a védett csillagvirág díszlik, nyáron a ritkának számító, s védett turbán liliom, ősszel az erdei aggófű, a nenyúljhozzám és számos fajta harangvirág. A nagyvadak közül az őzzel találkozhatunk, a puhatestűek közül pedig a feltűnően kék (védett) meztelen csiga kerülhet utunkba.
Lillafüredről indított túránkat a Forrás-völgyön át a Chinoin gyár épületeit elhagyva a Csanyik-völgybe érkezve fejezhetjük be.
2. Csanyik-völgy - Forrás-völgyi-sziklaüreg - Forrás-völgyi-barlang - Forrás-völgyi-sziklaodú - Bronzika-barlang - Udvarkő - Csókási-barlang - Garadna-völgy - Pisztráng-telep |
 Forrásvölgyi-sziklaüreg (F. Nagy Zsuzsanna) |
A Majális-parki 1-es autóbusz végállomásáról a Szinva-patak menti égeresben
alig kétszáz métert haladva, a főúton átmegyünk, s körülbelül egy kilométer
után, a Chinoin gyár épületei mellett turistaútra térünk. A
Forrás-völgyben követjük a P |
|
20 m-rel magasabban, a forrástól DNy-ra nyílik a Felső-forrási- vagy Forrás-völgyi-barlang. Széles nyílása egyetlen, 25 m hosszú, 15 m széles terembe vezet, amelyből öt kürtő szakad fel a felszínre. Kadic ásatásai csak a kitöltés felső szintjére terjedtek ki, ahonnan újabb kőkori cserépedény-maradványok kerültek elő. A barlang szádája alatt találjuk a mindössze 7 m hosszú, 2 m magas Forrás-völgyi-sziklaodú lejtős bejáratát. A Felső-forrás környezetében még mintegy 15 kisebb barlang és kőfülke búvik meg. E barlangok felett, az enyhe lejtésű hegyoldalban jobbra, egykori víznyelőbarlang található, a Bronzika-barlang. Hossza 15 m, mélysége 8 m, nevét az itt talált bronzkori női koponyatetőről kapta. |
 Felső-forrási-barlang (F. Nagy Zsuzsanna) |
 Udvarkő (Kovács Attila) |
A P |
|
A P |
 Csókási-barlang (Balogh Anikó) |
A Csókás-rétről továbbhaladva a P
meredek ösvényén, a Pisztrángtelepnél ereszkedünk le a Garadna-völgybe,
utunk végállomásaként. Amennyiben a műúton jobbra, Ómassa felé megteszünk néhány
métert, az esővízelvezető csatorna feletti kőzetben piritkiválást figyelhetünk
meg. A sárgás, apró piritkockákkal máshol nemigen találkozhatunk túráink során
a Bükkben. A Pisztrángtelepnél az 5-ös autóbusz megállójánál dönthetünk,
hogy Ómassára, vagy Miskolcra utazunk.
3. Miskolc - Lillafüred - Anna-mésztufabarlang - Szent István-barlang - Herman Ottó Emlékház - Miskolc |
 Az Anna-barlang bejárata (Kovács Attila) |
A hazai barlangok között különleges, keletkezését és anyagát tekintve is ritkaság az Anna-mésztufabarlang. Üregeit nem utólag oldotta ki a víz, hanem a barlangot alkotó mésztufa kőzettel egyidőben keletkezett. A karsztforrások által táplált Szinva-patak már a jégkorszak óta szállítja a Bükk-fennsík barlangjain átfolyó, azok oldásanyagát tartalmazó vizet. A patak a vízeséses szakaszon, ahol a víz szén-dioxid tartalma hirtelen csökken, oldott mésztartalmát elveszíti. A mészkiválás folyamatosan halmozódik, egymásra rakódva szilárd mésztufagátat képez. A Lillafüred felett felszínre törő Szinva-forrás vizéből kivált, a völgytalpat kitöltő mésztufalerakódás mintegy két kilométer hosszúságban, a barlangnál 40 métert meghaladó vastagságban fejlődött ki. Gyakorlatilag egész Lillafüred - a Palotaszállóval együtt - erre az üregekben gazdag édesvízi mészkőre (más néven mésztufa, vagy forrásmészkő) épült. |
|
A mésztufa képződése a növényzethez is kötődik. A télen-nyáron közel azonos hőmérsékletű bővizű karsztforrások medrében megtelepedő mohák és algák, élettevékenységük során széndioxidot vonnak el a vízből, mely elősegíti a vízben oldott mész kiválását. A mészkéreg a vízbe hullt szerves és szervetlen anyagot (falevelek, termések, kavicsok) vékony kéreggel vonja be, majd teljesen befedi, így a mésztufabarlangban számos lenyomatot, megkövesedett ágat, fatörzseket figyelhetünk meg a falakon. A növénymaradványok elkorhadása után a kőzet likacsossá válik. Erre utal bükki elnevezése is: darázskő. Az Anna-barlang kialakulása szorosan összefügg a lillafüredi vízeséssel és a barlangban fakadó forrásokkal. A vízesés lezuhanási helyén a tufadomb széle kissé mindig túlhajlott. Ezen a túlhajló peremen a vízfolyás irányában növekedő moha és alga növényzet él, mely a mészkiválást elősegíti. Így a perem szélességében és lefelé fokozatosan vastagodik, tetővé alakul, később az alatta lévő tér teljesen beboltozódhat. A barlangban járva megfigyelhetjük a beboltozódással keletkezett termek mennyezetét, ahol a bekérgezett mohafonatok lógnak. |
 Korall-szerű képződmények (Kovács Attila) |
A Szent István-barlangénál jóval szűkebb, kisebb folyosókban, termekben megkövesedett mohafonatok, fűszálak, falevelek, termések, faágak utalnak a 40 ezer évvel ezelőtti növényvilágra. A barlangot 1830-ban találták meg, amikor a Szinva-völgyi vashámorok vízellátásának biztosítására vízkutató tárót hajtottak. Az üregeket falépcsőkkel összekötve járhatóvá tették a barlangot. (Maga Petőfi is járt itt 1847-ben, ezért Petőfi-barlang néven is említik) A Palotaszálló építésekor, 1926-ban további barlangszakaszokat tártak fel és tettek látogathatóvá. A 34 üregből álló barlangrendszert Anna-barlang néven nyitották meg, majd a II. világháborús károk következtében, kényszerszünet után az ötvenes években vált újra látogathatóvá.
|
A lillafüredi sétányon felfelé haladva a Szinva-völgy nyugati oldalán, a műút mellett nyílik az idegenforgalom számára szintén megnyitott Szent István-barlang mesterséges bejárata. A ma 710 méter hosszan ismert, dúsan cseppköves barlang első részét, egy kb. 15 méterrel magasabban található természetes nyíláson át fedezték fel, egy beesett kutya nyomán. 1913-ban Kadic Ottokár mérte fel a barlangot, melyet 1914-ben Szent István-barlang néven említett. 1927-ben az Erdőkincstár nagyszabású feltárást és kiépítést kezdett, melynek során a barlang újabb szakaszait ismerték meg. Stabil járófelület épült s elkészült a mai bejárat 52 m hosszú mesterséges folyosója. A villanyvilágítással ellátott barlang 1931-ben nyílt meg a látogatók számára. A II. világháború idején óvóhelyként használták a barlangot. Ekkor a képződményeinek egy része komoly károkat szenvedett, melyek helyreállítása 1955-ig húzódott. 1974-ben volt egy újabb korszerűsítés, ekkor épült a pénztár terme és kőépülete. A cseppkőképződményekkel dúsan díszített barlang igen népszerű a látogatók körében, a látogatottság a '80-as évek végére megközelítette az évi 100 ezer főt. Ennek következtében az ezzel járó erős és tartós világítás hatására a legszebb képződményeken mohaképződési folyamat indult meg. Ezt figyelembe véve 1989-ben az elektromos felújítás során korszerű, kis hőértékű világító testeket építettek be és a látogatási turnusokat felére csökkentették. |
 Szent István-barlang (Kovács Attila) |
A barlang közel kiegyenlített páratartalma és állandó, 11 °C körüli hőmérséklete a légúti betegségekben szenvedőkre gyógyhatással van. Ennek hasznosítására a barlang egyik, látogatóktól elzárt termében (Fekete-terem) lélegeztető terápiás kezelés folyik a miskolci Szent Ferenc Kórház betegei részére.
Előszeretettel keresik fel a barlangot telente a denevérek. Az egymás után nyíló termek képződményei rendkívül szépek, némelyik hangját is hallatja (Orgona), de a gyermekeket figyelmeztessük, hogy hozzányúlni nem szabad.
Érdemes utunkat tovább folytatnunk a Herman Ottó Emlékház felé. Herman Ottó 1890-ben építtette "Pele-ház"-nak elnevezett nyaralóját. Ma, a favázas épületben, a nagy magyar természettudós munkásságáról látható kiállítás. Gyűjteményében a bükki növény és állatvilág kipreparált példányai is megtalálhatók, és az általa kezdeményezett kutatások Szeleta-barlangból kikerült leletei is megtekinthetők.
4. Miskolc - Mályinka - Odvaskői-sziklaüreg - Remete-barlang |
 Odvaskői barlangszállás (Kovács Attila) |
Mályinkáról a K A K |
|
A romok alatti K-re lejtő réten forrást találunk. Környékén tavasszal hegyi gólyahír sárga virága látható. Sokszínű erdő öleli körbe Szentléleket, bükk, tölgy, cser mellett nyíresek teszik változatossá a tájat. A romoktól DK-i irányban a Kis-Hetemér Ny-i végében magasodó Látókő sziklafalának lábánál nyílik a Remete-barlang. Délre néző bejáratán át alacsony, avarral vastagon feltöltött aljú, egyre szűkülő folyosóba juthatunk, melynek végső, visszakanyarodó, laposkúszás-sal "járható" szakasza után egy másik szűk nyíláson ismét a felszínre érkezünk. A bejárat felett egy szűk, hasadékjellegű kürtőmaradvány vezet fel a Látókő tetejére. A Remete-barlangtól választhatunk, hogy a kényelmesebb (a Jubileum-forrást
is érintő, a romok mellől induló) K jelzésen, vagy a sokkal rövidebb
K |
 Látókő (Kovács Attila) |
5. Miskolc - Garadna - Sebes-oldali-barlang - Sebes-vízi 1. és 2. számú forrásbarlang - Sebesvízi-odú - Létrási-Vizes-barlang - Egyenes-barlang - Bivak-barlang - Torlódásos-barlang - Lillafüred |
 Sebes-víz-völgy (Kovács Attila) |
A kisvonat Garadna végállomásán, (ahová az Ómassára közlekedő 15-ös autóbusszal is eljuthatunk) a Z jelzésen elindulunk felfelé a műúton. Az elágazásnál a régi, balra tartó, meredekebben emelkedő műútra térünk, majd 300 méter után bal kézre felfelé ágazik le a Sebes-víz meredek turistaútja. A Sebes-völgyben a balra levő sziklafal felső végének lábánál (a völgytalp fölött 40 m-rel) van a Sebes-oldali-barlang 50 m hosszú, lejtős, sáros ürege. |
|
A völgy látványos mésztufalépcsőin nagyobb esőzést követően a Szalajka-völgyéhez hasonló szépségű látvány tárul elénk. Ilyenkor a turistaút számos szakasza is csak vízhatlan cipőben járható. A patak vize a Huba-források barlangjaiból származik. A Sebes-vízi 1. és 2. barlangot mesterségesen tárták fel a '70-es évek elején. A nagyobb mennyiségű vizet - gyakran a teljes vízhozamot - adó 2. sz. barlang néhány méternyi járata mára a hegyoldal törmelékével eltömődött, járhatatlan. Vize a törmelékből tör elő, mint korábban mindkét forrásé. E törmelékbe - több mint 180 köbméter anyag eltávolításával mélyített kutatóakna tárta fel az 1. sz. barlangot, melyet mindig víz tölt ki és valamivel több, mint 10 méter hosszban "járható". A mennyezetéből kürtők húzódnak a források fölött balra, 20 méterrel magasabban található lapos, aknaszerű oldaljáratú Sebes-vízi-odú irányába. E forrásbarlangon keresztül szerették volna feltárni azt a néhány kilométernyi feltételezett patakos cseppkőbarlangot, amelynek felső vége a Felső-Sebesi Szivárvány-barlang. Vízfestéssel azóta a két barlang közötti kapcsolatot igazolták, de ember által is járható útvonalat nem sikerült találni. |
 Huba-forrásbarlang (Balogh Anikó) |
 |
A völgyfőnél a Jávorkúti műúton bal kéz felé fordulunk, 30 perc alatt
elérjük a Létrás-tetőt jobb kézre jelző fa táblácskát. A
P |
|
A Marcel Loubens Barlangkutató Egyesület kezelésében lévő BNP-kutatóháznál, amennyiben előzetesen egyeztettünk a barlangászokkal, s van megfelelő felszerelésünk, alkalmunk nyílhat (az egyébként lezárt) Létrási-Vizes-barlang egyes szakaszainak bejárására. |
 Bejárati jégképződmény (F. Nagy Zsuzsanna) |
 Létrási-Vizes-barlang, Kőhidas-terem (Kovács Attila) |
A Létrási-Vizes-barlang
(dr. Lénárt László publikációi alapján) |
A kutatóháztól felfelé indulva, 3-400 métert követően rátalálunk a piros jelzésű kereszteződésre, de innen nem a jelzett úton, hanem a velünk szemben lévőn kell utunkat folytatni. Folyamatosan D-felé haldva, körülbelül 4 kilométer után a K jelzéssel ellátott Lendeczky útra térünk, innen balra fordulunk, a Lusta-völgyben hazafelé. Még a bejárati őrház előtt 1 km-rel, a szurdokká mélyülő völgyszakasz kezdetén, egy kettős útkanyar előtt hatalmas, majdnem a völgytalpig lenyúló sziklaborda látható apró üregekkel. A kanyar előtti meredek sziklafalban, az út felett 25 m-rel a lusta-völgyi Egyenes-barlang található, hossza 15 m. Tőle nem messze, a 3 m hosszú Bivak-barlang. A kanyarban, a műút mellett 8 m-rel, az út bal oldalán, alacsony, lapos, genetikailag érdekes karsztobjektum, a Torlódásos-barlang tűnik elő. A Lendeczky-útról kiérve, a műúton balra, lefelé tartva juthatunk el az 5-ös busz, lillafüredi végállomásához.
6. Répáshuta - Balla-barlang - Varangy-barlang - Balla-völgyi-sziklaüregek - Csúnya-völgy - Kapu-barlang - Csúnya-völgyi 2. sz. barlang - Hollóstető |
|
Autóval, vagy a Répáshutára tartó távolsági autóbusszal közelíthetjük meg következő barlangolásunk kiinduló állomását. Répáshutától keletre, a Hór-völgy (Tebe-puszta) felé tartó műútról jobbra elágazó barlang jelzésen, a Balla-bérc oldalában 300 méter után találjuk meg a Bükk egyik legnevezetesebb barlangjának, a Balla-barlangnak a bejáratát. A 35 m hosszú, 10 m széles és 4 m magas csarnokszerű üreg kitöltésének alsó szintjéből Hillebrand Jenő barlangi medve, barlangi hiéna, ősbölény és tarándszarvas csontjai mellett a korai Szeleta-kultúra jellegzetes kőeszközeit tárta fel. A kitöltés felsőbb szintjéből ugyancsak barlangi medve, valamint szibériai pocok és tarándszarvas csontjait, a felső paleolit ember apró kőeszközeit és egy kőkorszaki gyermek koponyáját ásta ki. |
 Balla-barlang (F. Nagy Zsuzsanna) |
 Kapu-barlang (Kovács Attila) |
A völgy sziklafalában több, kisebb-nagyobb üreg található, közülük a
19 méter hosszú Varangy-barlang érdemel említést. A Pongor-lyuk-tető
(vagy Köves-várad) oldalában számos kisebb barlangot és barlangroncsot
találunk. A Balla- és a Csúnya-völgy találkozása előtt
100 méterrel a bal oldalban a völgytalp
fölött 10 méterrel a Balla-völgyi sziklaüreget találjuk. Egy
nagy teremből áll. Hossza 10 méter. A Csúnya-völgy torkolati szakaszának
Ny-i sziklafalában 8 méter magasan
a Kapu-barlangot, illetve a Csúnya-völgyi 2. sz. barlangot találjuk.
A Balla-völgyben tovább lefelé a Tebe-pusztára érünk. Balra fordulva
a P jelzésen eljuthatunk Hollóstetőre. Ha még bírjuk szusszal,
innen továbbra is a P |
7. Miskolc-tapolcai-tavasbarlang - Görömböly-tapolcai-sziklaüreg |
|
A Bükk DK-i előterében a mélyfúrások több helyen is hévizet tártak fel. E termálkarsztos vízáramlási rendszer természetes megcsapolási pontja található Miskolc-Tapolcán, amely nevét is a hegy lábánál fakadó melegforrás-csoporttól kapta. A Vár-hegy aljában nyíló forrásbarlangból, a Miskolc-tapolcai-tavasbarlangból vagy Görömböly-tapolcai-barlangból 28 °C-os melegvíz folyik ki. Térképünkön nem jelöljük könnyű megközelíthetősége miatt: a 2-es autóbusz végállomásán leszállva a helyi védettségű park sétányán lefelé haladva, jobb kézre pillantjuk meg a Barlangfürdő épületét. A több hatalmas kürtő összekapcsolódásából álló barlangot 1957-ben alakították barlangfürdővé. Saád A. ásatásai itt szépszámú jégkorszakbeli kőeszközt és állati maradványokat eredményeztek. A termálvíz vonzereje hatalmas, évente mintegy 130 ezer látogatót fogad. Napjainkban bővítik és átalakítják az Európában egyedülálló természeti adottságokkal rendelkező fürdőt. Több száz négyzetméternyi vízfelületet nyernek majd a néhány feltárt, ám eddig hasznosítatlan járat kiépítésével. A fizikoterápiás és balneoterápiás kezelések a gyógyulni vágyókat a jövőben várhatóan még inkább vonzani fogják. |
 Miskolc-tapolcai-tavasbarlang (Kovács Attila) |
 Görömböly-tapolcai-sziklaüreg (Kovács Attila) |
A Miskolc-tapolcai-tavasbarlang feletti hegyoldalban a fürdő kerítése mentén egy kis ösvényen felfelé haladva, a tetőn, a kerítésen belül találjuk a jelentéktelennek látszó Görömböly-tapolcai-sziklaüreget vagy Miskolc-tapolcai-kőfülkét. Megay Géza itt végzett ásatása nyomán az alsó, ősi kultúrrétegből barlangi medve, barlangi kutya és bölény csontmaradványai mellől késő moustieri kőeszközök, a felső, fiatalabb, valószínűleg felső paleolit kultúrrétegből három kőpenge, egy emberi tarkócsontdarab és talán annak idején ékszerként használt, három átfúrt szarvasfog került elő. |
8. Cserépfalu - Suba-lyuk - Odorvári-hasadékbarlang - Füzérkői átjáró - Füzérkői sziklaüreg - Cserépfalu |
|
Cserépfaluból indulva a K |
 Füzérkői-barlang (Balogh Anikó) |
 Csúnya-völgyi Kapu-barlang (F. Nagy Zsuzsanna) |
A K |
Ha van időnk, a Hosszú-völgynek tartva Felsőtárkányba juthatunk. Ha nincs, ugyanezen az úton térjünk vissza Cserépfaluba.
9. Szilvásvárad - Istállóskői-barlang - Kőrös-bérci-barlang - Szilvásvárad |
Szilvásváradról a Z, a SZ, majd balra a
Z
jelzésen haladunk
a Szalajka-völgyön át. Fölötte emelkedik a Bükk legmagasabb "köve", az Istállóskő,
amelynek nyugati oldalában (amint a neve is mutatja) kőistálló, azaz
valaha állatok által lakott barlang tátong. A hatalmas háromszögletű szádájú
Istállóskői-barlang 46 m hosszú csarnokában Hillebrand Jenő, Kadic Ottokár,
majd Vértes László évekig tartó ásatásai a jégkor állatvilágának csontleleteit
tárták fel, sok más között a barlangi és barna medve, a barlangi oroszlán
és barlangi hiéna, az ősbivaly, a tarándszarvas és a mamut csontjait is.
Az ásatások kiderítették, hogy ez a jól védhető és lakóhelynek kiválóan
alkalmas barlang az őskor emberének sok ezer éven át adott szállást. Vértes
László kiásta és Budapestre, a Nemzeti Múzeumba szállíttatta az ősember
kövekkel körülrakott, feltört állatcsontokkal, elhullajtott kőeszközökkel
teleszórt tűzhelyét, amely most a Történeti Múzeum egyik érdekes látványossága.
Az ismételt ásatások felszínre hoztak egy fiatal barlangi medve csontjából
készített háromlyukú fuvolát, amelyen öt hangot lehetett megszólaltatni.
A hangszer nyilván kultikus célt szolgált, akárcsak az a három barlangi
medve-koponya, amelyet kőkorszaki emberősünk a barlang legbelső részének
egy szűk fülkéjében helyezett egymás tetejére.
Peskői-barlang
F.
Nagy Zsuzsanna
Az Istállóskői ősember barlang
Vértes László: Medveemberek krónikája |
|
A K Hazafelé visszatérhetünk a K |
 Kőrös-bérci-barlang (F. Nagy Zsuzsanna) |
10. Felsőtárkány - Lök-völgyi barlang - Lök-völgyi-kőfülke - Imókői-forrásbarlang - Vöröskői-barlang - Felsőtárkány |
Valószínűsíthető, hogy Felsőtárkány a honfoglalás után Tárkány vezér szállásbirtokai közé tartozott. Okleveleink először 1261-ben említik, az egri püspökség egyik legrégebbi birtoka. Felsőtárkány a környező hegyek erdőiből, valamint a tárkányi-medence szántóiból és szőlőiből élt. Szén és mészégetéssel még ma is foglalkoznak.
|
A tárkányi-völgyet a hegység felé sziklaszoros zárja. A szorosban található Szikla-forrás vizét már a XVIII. században tóvá duzzasztották, patakja még a századfordulón is vízimalmot hajtott. A tavat fűzfák, öreg tölgyek szegélyezik. A forrásból eredő erecskében vörösmoszat él a kövekre, kavicsokra tapadva. A vörösmoszat hazánkban ritka, gyűjtése tilos. A kifolyó körül forrásmohát, a sziklafalon májmoha telepeket, a vízben időnként kékmoszat telepeket, kék és zöld algát láthatunk. A tó É-i oldalán, közvetlenül a gyalogút mellett több lombosmohafaj és zuzmótelep van. Tavasszal az aranyveselke díszlik a talajon és az avaron. A hegyoldalt hatalmas kocsánytalan tölgyek fedik. |
 Lök-völgyi-barlang (Balogh Anikó) |
 Imókői-forrás (Kovács Attila) |
Felsőtárkányból a Vöröskő-völgyet és a Lök-völgyet elválasztó gerincen
vezető, Z jelzésen indulhatunk el. A Vaskapu mészkőszurdokának jobb oldalán,
útvonalunktól lejjebb, az A Z jelzésen Lambot-lápán a K jelzésre fordulunk jobbra, amin néhány
száz méter után leérünk a Lök-völgy talpán haladó, az Imókőhöz
tartó K |
Itt ÉNy-i irányba induló, majd D felé forduló jelzetlen szekérúton lemegyünk a Vöröskő-völgybe. A források közül először a jobb oldalban, a völgytalp fölött pár méterre egy ma már sohasem működő régi forrásbarlang száját pillanthatjuk meg. Mögötte 43 méter hosszan járható a Vöröskői-barlang folyosója.
Vöröskői-alsó-forrás
(Kovács
Attila)
Alatta 60 méternyi távolságra a Vöröskői-felső-forrás kőtörmelékbe mélyülő medencéből tör a felszínre. A völgytalpon tovább 300 méterre található a Vöröskői-alsó-forrás látványos szökőkútja. Mindkettő időszakos, az Imó-forráshoz hasonlóan általában csak a hóolvadás után működik. A völgytalpon tovább jelzetlen úton a Stimecz-házig gyalogolhatunk, majd onnan a K jelzés visszavezet bennünket Felsőtárkányba.
Amennyiben végigjárták az útikalauz által kínált túralehetőségeket, s még mindig, vagy még nagyobb kíváncsiság hajtja Önöket, vagy ismerőseiket a sötétség titkai felé, azt ajánljuk, keressenek meg egy olyan csoportot, ahol felkészült barlangászok segíthetnek a továbblépésben. Az országban majdnem ötven barlangkutató egyesület, csoport működik, az ő tevékenységüket a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat (MKBT) fogja össze.
A társulat, illetve a Magyar Természetbarát Szövetség Barlang Bizottsága (MTSz BB) közösen szervezi azokat a képzéseket, melyek vizsgabizonyítványt nyújtanak az érdeklődők számára. A tanfolyamok elvégzéséhez meghatározott idejű barlangi bejárás, elméleti, gyakorlati tudás szükséges.
Tanfolyamok rendezésének megoszlása: | ||
| Tanfolyam | Szervező | Közreműködő |
| Barlangjáró 1 (alapfokú) tanfolyam | MTSz BB és a helyi barlangkutató egyesületek | MKBT |
| Barlangjáró 2 (biztonságtechnikai) tanfolyam | MTSz BB | MKBT |
| Barlangi túravezetői tanfolyam (200 óra) | MTSz BB | MKBT |
| Barlangi kutatásvezetői tanfolyam (300 óra) | MKBT | MTSz BB |
| Barlangkutató szaktanfolyamok | MKBT | MTSz BB |
| Szintentartó szaktanfolyamok | MKBT | MTSz BB |
| Barlangi idegenvezetői tanfolyamok | MKBT | MTSz BB |
A miskolci barlangkutatók tevékenysége a kezdetektől a legjelentősebbek közé tartozik a hazai karszt és barlangkutató csoportok munkája között. Jelenleg a Bükkben alkalmanként kutatnak a Herman Ottó Speleo Club tagjai, azonban aktív egyesületi élet tapasztalható a Marcel Loubens Barlangkutató Egyesületben. Minden héten csütörtökön, este 7 órától, csoportgyűlésen beszélik meg a hétvégi, vagy az aktuális tábori programot, gyakoriak ebben az időpontban a diavetítéssel kísért előadások, videofilm vetítések. Amennyiben az éjszakát is a Bükk-fennsíkon kívánják tölteni, itt lehet bejelentkezni a Létrás-tetői kutatóház vendégszobájába is.
 Hajnóczy-barlang (F. Nagy Zsuzsanna, Kovács Attila, Galán Mihály, Ónodi László) |
A miskolci kutatók tapasztalva a szaporodó baleseteket, már a kilencvenes évek elején létrehoztak egy alapítványt, majd egy egyesületet a barlangi mentések szakszerűbb kivitelezése és az ehhez szükséges speciális és igen drága felszerelések beszerzése érdekében. Baleset esetén központjukat (vagy a polgárvédelmet, rendőrséget, mentőket) riasszuk. A barlangkutatás hivatalos, szakmai szervezete a Környezetvédelmi Minisztérium Természetvédelmi Hivatalának Barlangtani és Földtani Osztálya (Barlangtani Intézet). A területi hatósági munkát az illetékes természetvédelmi igazgatóságok végzik, azaz esetünkben a Bükki Nemzeti Park Igazgatósága. Kutatási, vagy túraengedély kérelmeinket, jelentéseinket egri irodájukba kell benyújtani. A lezárt barlangok bejárásához szükséges engedélyek, illetve kulcsok ügyében a miskolci irodán kell egyeztetni. Csakis kutatásvezetői, vagy túravezetői engedéllyel rendelkezők, írásos kérelem útján vezethetnek ezekbe a barlangokba túrákat. Az engedéllyel látogatható barlangok körét miniszteri rendelet szabályozza. Csoportos túrákat vezetőknek érdemes tudni, hogy kiskorú csak szüleivel, vagy szülei írásos beleegyezésével indulhat barlangba. |
Az említett szervezetek címei, telefonszámai: |
Barlangi Mentők Észak-magyarországi Egyesülete:
3535
Miskolc, Hegyalja u. 7. 3/6. Tel: (46) 336-003
speleo@chello.hu
Bükki Nemzeti Park Igazgatóság:
3304
Eger, Sánc u. 6. Tel: (36) 411-581
Bükki Nemzeti Park Igazgatósága, Miskolci Iroda:
3535
Miskolc, Árpád u. 90. Tel: (46) 334-104
miroda10@axelero.hu
Barlangtani Intézet:
(KVM TVH Barlangtani osztály)
1025
Budapest, Szépvölgyi út 162/b. Tel: (1) 325-9503, 325-9504
Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat:
1025
Budapest, Pusztaszeri út 35. Tel: (1) 346-0494, 346-0495
mkbt@axelero.hu
Marcel Loubens Barlangkutató Egyesület:
3517
Miskolc-Lillafüred, Erzsébet sétány 39. Tel: (70) 369-9002,
(46) 333-146
Heti csoportgyűlés:
Tudomány és Technika Háza,
3530
Miskolc, Görgey Artúr út 5., 18-19 óráig, szerdánként.
mlbe@mlbe.hu
Denevérész területi csoportok:
Budapesti
Denevérvédelmi Csoport: 1134
Budapest, Apály u. 2/F.
Denevérvédelmi
Akciócsoport: 4010
Debrecen, Egyetem tér 1/2.
Barlangi baleset esetén riasztandó:(Miskolcon) a Katasztrófavédelmi ügyelet:a (46) 412-500 számon vagy a Tűzoltóság hívószámán (105), esetleg a Mentők (104) vagy a Rendőrség (107). Végső esetben pedig hívható a 112 általános segélykérő szám. |
Természetkárosítás eseténértesítsük a hatóságokat (lásd fent),vagy a Környezeti Tanácsadó Irodák Hálózatának miskolci irodáját: 3525 Miskolc, Kossuth u. 13., Tel: (46) 382-095, Fax: (46) 507-044 ecolinst@kothalo.hu www.kothalo.hu |
További szálláshelyek:
A Diósgyőrből induló 5-ös busz végállomása Lillafüreden van, a Vesszős-völgy torkolatánál. Menetideje 16, indulási gyakorisága 15-30 perc, hétvégeken, napközben a gyakoribb. A szintén Diósgyőrből induló 15-ös busz 26 perc alatt ér Ómassára, 15-60 percenként indul, ugyancsak hétvégeken sűrűbb időközönként. Diósgyőrbe a Tiszai pályaudvarról legegyszerűbben az 1-es villamossal lehet eljutni, aminek ez a végállomása, de az 1-es, 101-es, 1A, 101B jelű autóbuszokkal is lehetséges. Ezek menetideje kb. 29 perc, és elég sűrűn indulnak ahhoz (5-10 percenként), hogy külön menetrendben nem érdemes részletezni.
A Miskolcra, Bükkszentkeresztre, Répáshutára, Egerbe, Szilvásváradra, Bélapátfalvára, Mályinkára, Kazinbarcikára, Bükkzsércre, Cserépfalura ... közlekedő járatokról a Volánnál lehet érdeklődni a (46) 340-288 (miskolci) telefonszámon.
Az általában naponta 9.00-18.00 között óránként közlekedő járatok adott időszakban érvényes indulási idejéről az alábbi helyeken lehetséges adatot találni az Interneten:
MÁV-ELVIRA (321, 323, 330, 331-es vonalak) vagy Kisvasút menetrend
Telefon: (46) 530-593, 530-594, 530-595
Olvasni itt lehet róluk: kisvasut.hu
jelzés mentén az alagútig,
majd ezt elhagyva (balra) meredek ösvényen a kapaszkodunk fel a hegyoldalon.
Sziklás karsztbokorerdőn vezet utunk, körültekintően közlekedjünk.
A gerincen haladva egy szép kilátópontnál jobbra megpillantjuk a sziklára
festett barlangjelzést: P
.
A pihenőnek kialakított tetőről csodálatos látvány tárul elénk: a lillafüredi
Palota Szálló és alatta a függőkert, illetve a kanyargó Szinva-völgy. A
sziklás, kijárt ösvényen lefelé haladva elérjük a Szeleta-barlang hatalmas
D-felé néző nyílását.
-en jelzés, mely hosszú
kaptatóval vezet fel az Odorvárhoz. A vár alatt, 546 méter tengeszint feletti
magasságban az Odorvári-hasadékbarlangot találjuk. Szűk, eldugott bejárati
nyílása többszintes barlangba vezet. Könnyen járható, éppen ezért képződményeit
gátlástalan látogatók már elpusztították. Felmért hossza több mint
200 méter. A Hór-patak völgyében észak felé haladva a
K
jelzésű útra. A Lök-völgy felső végén, az Imókő sziklafalának tövében nyílik
az időszakosan működő Imókői-forrásbarlang összesen 70 m hosszúságban
feltárt, több ágra szakadó befelé szűkülő járatrendszere. Az üreg az év
nagy részében száraz, de a tavaszi hóolvadások idején lökésszerűen nagy
vizet vezet le. A K