CSEMETEKERTI-VÍZNYELŐ
    5391/?

Adatfelvétel: Kovács Zsolt, Fedor Ferenc


Szinonima: Csemetekerti I. sz. víznyelő, Csemetekerti-víznyelőbarlang
Hossza: 211 m
Függőleges kiterjedése: -21 m
Vízszintes kiterjedése: 40 m
Bejárat tszf. magassága: 400 m

Megközelítés, helyszín
    A barlang a Miskolc város közigazgatási területén, a Miskolc-Diósgyőrbe lefutó Polyánka-völgyben nyílik, amelyet gyalogosan a miskolci Eper utcáról turistaúton 1 km-t meredeken felfelé haladva, vagy gépkocsival a Papírgyár derítőmedencéitől DK-re 200 m-re, a kisvasút sínjén áthaladó kavicsolt úton, a Kálvinista-völgy torkolatától induló úton lehet megközelíteni a legkönnyebben. A 88-133 EOV térkép a barlang helyét viszonylag jól jelzi, viszont a felírt "Poloska-völgy" megnevezés helytelen! A barlang a Fényes-tető csúcsától ÉNy-ra 350-m-re, az Útmenti-zsombolytól (a kavicsút mellett van bejárata) DK-re 80 m-re nyílik. A barlangtól D-re, 50 m-re, elhagyott, lepusztult épület maradványai találhatók. A barlang bejárata inaktív patakmeder mentén, erősen sziklakibúvásos környezetben, a völgytalp meredek letörése fölötti kis pihenőben található, a felette levő völgyoldal 2001-ben friss irtásos terület volt.

Kutatástörténet
A Csemetekerti-víznyelőt terepbejárás alkalmával találták "bányász barlangkutatók" (Gyenge Lajos, 1964). A feltárást az akkori DVTK Természetbarát Szakosztály kutatói folytatták, akik 1964. június 12-én keresték fel első ízben a barlangot. Tapasztalataikról a Barlangkutató Társulat Tájékoztatójában számoltak be. A '70-es években a kutatást a Herman Ottó Karszt- és Barlangkutató Csoport folytatta, Mészáros Károly, majd Szikszai Tibor vezetésével. A barlangot érintő részletes kutatási eredményeiket 1979. évi jelentésükben adták közre (Szikszai, 1982, MKBT Beszámoló). A jelentésben a bükki barlangkutatásban ritkán tapasztalhatóan részletes módon írták le a kutatott barlang morfológiai, genetikai jellemzőit, a barlang környezetét, illetve beszámolójukhoz az akkori elvárásoknak megfelelő minőségű térképeket mellékeltek. Eredményeiket azóta más csoportnak nem sikerült érdemben gazdagítania.

A barlangjáratok kiterjedése, jellemző méretei, a barlang térképei
    A barlangot a Herman Ottó Karszt- és Barlangkutató Csoport 1979-ben részletesen felmérte és elkészítették a barlang alaprajzát, amelyhez kereszt- és hossz-szelvényeket is mellékeltek. Az elkészült anyag nyomtatásban is megjelent (Szikszai, 1982, MKBT Beszámoló 1979-ről, 140-150. old.). Közlésük szerint a barlang főágának hossza 42,19 m, végpontja 21,3 m-re van a bejárat alatt. A barlang összhossza meghatározásuk szerint 211,1 m. A felmérésről készült jegyzőkönyv nem áll rendelkezésünkre. A barlangról készített többféle nézetű alaprajzok, szelvények a barlangot korrekten ábrázolják az akkori követelményeknek megfelelően. Ábrázolástechnikájukban viszont csak a járatkontúrok megrajzolására törekedtek, s a síkban kirajzolt, alsó- és felső szinti alaprajzra tagolt megjelenítéssel sem igazán sikerült visszaadni a barlang térbeli szerkezetének rajzát. A járatok kiterjedése, a barlang morfológiai és képződménybeli gazdagsága mindenképpen indokol egy újratérképezést.

A barlang földtani és morfogenetikai jellemzői
    A barlang befoglaló kőzete középső-felső-triász (ladini-alsó-karni) szürke, márványos mészkő, kis tűzkőgumó betelepülésekkel (Fehérkői Mészkő Formáció).
    Genetika jellemzőit tekintve a barlang posztgenetikus, preformáló tényezője az erős tektonika. A barlang mai képe, morfológiai bélyegei alapján a barlang kialakulásában a korróziós üregtágulás után a befolyó patak eróziója játszott szerepet. A barlang vízgyűjtőjén triász időszaki vulkanitok és a miocén takarómaradványból származó kvarc, kvarcit, homok fordul elő, amely koptató anyagot biztosít az erózióhoz. A patakerózió nyomai a járatok morfológiáján is tükröződnek. A járatokat utólagosan szivárgó vizek alakították.
    A térképen ábrázoltak és a bejáráskor is tapasztaltak szerint a barlang kétszintes, térhálós szerkezetű, lépcsőkkel és letörésekkel tagolt, az egykori patak lefolyása irányába lejtő üregrendszer változatos, szabálytalan, oldott, 2-10 m-es átmérőjű szelvényekkel.
    A barlang morfológiai nagyformái közül jelentősek a felszíni patakmeder felé tartó, beboltozott tetejű kürtők a barlang számos pontján. Aknák előfordulása nem ilyen kifejezett. Alárendelten az egykori vízfolyás enyhe meandere felismerhető. Az oldalágak egy részén fejletlen gömbfülkék találhatók. Járatvégződéseken tört, breccsás, omlásos elemeket ismerhetünk fel.
    Kisformák közül jellemző a barlangra helyenként a gömbüst, a mennyezeti csatorna általában jól észlelhető. Színlő, csorga, evorziós üst, hullámkagyló, kannelura és hieroglifa általában alárendelten fordulnak elő, főként a patakmeder közeli részeken. A falak többnyire lesimítottak, csupaszak vagy bekérgezéssel fedettek.
    A befoglaló kőzetanyaghoz kapcsolódó elemek közül jellegzetesek a kőzetben változó mérettel, valószínűsíthetően a rétegzéssel párhuzamosan betelepült tűzkőgumók, lemezek, amelyek helyenként a meszes alapanyagból kipreparálódtak. Szintén jellemzőek a barlangra a járatok orientációját is meghatározó, alárendelten breccsás törési felületek. Törések menti kipreparálódott, kerekített kőzettömbök rétegfejszerű megjelenései is gyakoriak. A barlang néhány pontján limonitos lefolyások és mállott kőzetfelületek észlelhetők.
    Az üledékkitöltés morfológiai elemei között inaktív patakmeder nyomai, agyag és kavicsteraszok említhetők.

Szilárd kitöltés, élővilág
    A barlang szilárd ásványkitöltését cseppkövek és helyenként fennőtt kalcitkristályok adják. A cseppkövek eloszlása egyenlőtlen a barlangban, leginkább a barlang középső részének oldalágaira, kürtőire szorítkoznak. Fiatal függőcseppkövek, igen kevés állócseppkő, gyér, de szép cseppkőléc, cseppkőzászló és -függöny, egy kis, 5 cm-es cseppkőoszlop, lefolyások, bekérgezések láthatók a barlangi köztes szifon előtti terem oldalágaiban (Denevér-terem és környéke). Jellegzetes képződmények a barlang központi termének agyagos aljzatában a kicsepegéses kutak peremén kiváló cseppkőcsészék. Néhány heliktit és egy gyengén fejlett cseppkőbaldachin is felismerhető, s mikrotetaratás részletek is szembetűnnek. A cseppkőképződmények egy része visszaoldott. Egyes falrészleteket száraz montmilch borít. Szintén az átmenőszifon előtti teremben retekcseppkövek csoportja alakult ki. Különböző típusú borsókőképződmények is találhatók, főként repedésekben. Csupasz falfelületeken mangándendrites bevonatokat és limonitos kérget is észleltünk. Téli időszakban a bejárati szakaszban jég felhalmozódása valószínűsíthető.
    Omladék és kőzettörmelék előfordulása gyér a barlangban. Néhány kürtő boltozati részét cementált kőzetdarabok alkotják. A barlangot magába foglaló mészkőből kimállott tűzkődarabok előfordulnak az aljzatot borító üledékben.
    Behordott üledékben gazdag a barlang, főként az agyag dominál, de a bejárati szakaszon nagymennyiségű homokos kőzettörmeléket találunk, melyben vulkanit és metamorfit kavicsok, fehér kvarc és fekete mészkő töredéke is előfordul. A homokfrakció finomszemű, muszkovitcsillámos. A barlangi köztes szifon aljában híg fekete iszap rakódott le.
    A bejárati szakaszban a járattalpon talaj, bepergett ág- és levéldarabok, avar fordulnak elő. A falakon gyenge algásodás, mohásodás tapasztalható. A belső szakaszokon, oldalágakban, kürtők repedéseiben (felszínhez közeli részek) algás-mohás(?) növényzet figyelhető meg.
    Fosszilizálódott állati maradványok a barlangban a fiatal (recens) aprógerinces csontmaradványok a bejárati szakaszban.
    A mai élővilág képviselői az esetenként bepergett békák, a pókok és a berepülő hártyás-szárnyú rovarok, főként szúnyogok és lepkék, néhány példány kitinpáncélú bogár (cincérféle). Denevérek is előfordulnak a barlangban, faji összetételük és példányszámuk nem ismert. Guanó és denevércsont is előfordul. Kisemlősök ideiglenes barlangi előfordulása szórványos csontmaradványokból, táplálkozási maradékokból következtethető.
    Fosszilis emberi maradvány, tárgy nem került elő a barlangból. Kevés recens hulladék a bejárat környékén fordul elő, bepergett, bemosott is lehet. A bejárat melletti kőtömbbe vésve miskolci kutatók által ismert, nem túl jó hírű fiatal barlangász beceneve, a Mágus felirat díszeleg.

Hidrológia, klimatológia
    Csepegő vizek állandóan észlelhetők, a külszíni csapadék függvényében. A becsepegő víz a barlang központi termében jellegzetes kicsepegéses kutakat, agyagkrátereket hozott létre, máshol a képződmények egy részét visszaoldotta.
    A barlang állandó vízfolyást nem vezet, miként a barlangbejárat mellett elfolyó patak medre is többnyire száraz. A barlangjáratok a patakmeder alatt helyezkednek el, a barlang kürtőinek egy része fedett időszakos víznyelő lehet. A barlang központi terme és végponti alsó terme között állandóan vizes, iszapos, átjárható köztes szifon ismert, hossza kb. 3 m.
    A helyi karsztvízszint mélyen a barlangjáratok alatt feltételezhető (a diósgyőri forráscsoport fakadási szintje a helyi erózióbázis).
    Klímamérések a barlangban nem történtek. A hőmérséklet a külszíni átlaghőmérsékletnek megfelelően alakul. Enyhe légáramlás érzékelhető a barlangban, széndioxid feldúsulása nem jellemző.

A barlang és környezete természeti állapota, veszélyeztetettsége
    A barlang Miskolc város közigazgatási területén nyílik, a Bükki Nemzeti Park területén kívül. A terület feltehetően erdészeti kezelésben van, és beleesik a diósgyőri források védőterületébe. A barlang környezete részben sziklás, erdős terület, részben cserjés irtásterület. A barlangtól 60-80 méterre kavicsos erdészeti út húzódik. A bejárattól déli irányban 100 méterre elhagyott, megrongált, kb. 20 m2-es romos kőház található. A területen erdőművelés folyik, a barlang fölötti domboldalban tarvágás volt a közelmúltban, a terület cserjés, bozótos. A barlang bejárata ottjártunkor 5-10 cm átmérőjű faágakkal volt lefedve.
    A barlangban rongálás nyomai nem látszanak, állapota a felfedezés óta nem romlott, képződményei épeknek mondhatók. Ritkán járt üreg, veszélyeztetettsége a potenciális kategóriába sorolható.

A barlang bejárása
    A látogatás barlangász alapfelszereléssel, rövid szakaszon kötéltechnika alkalmazásával lehetséges.
    A bejárat alatti ferde, lejtős szakasz avarral, apró kőtörmelékkel borított, de kényelmesen járható. A bejárat alatt 6-8 méterrel kereszthasadékba jutunk, ahol a járat kiszélesedik. A terem aljzata patakhordalékkal fedett. A terem végén 4-méteres, aláhajló lemászás következik (Travi), amely kötél használatával, ereszkedő- ill. mászógépekkel küzdhető le. A kötél természetes kikötésre rögzíthető. A lemászás egy tágas hasadékterem oldala, a terem a barlang központi terme. Agyagos aljzatában kicsepegéses kutak, oldalkürtőiben (Denevér-terem) szép cseppkőképződmények, hordalékpadok találhatók. A terem aljában található a szűk, kb. 3 m hosszú, iszapos aljú, átjárható köztes szifon, amelybe bele kell feküdni, ha a további részek felé le akarunk jutni. A szifon után 4-5 m magas, agyagos oldalfalú, nem túl tágas termecske található, melynek túlvégén a mennyezet lehajlik, a terem agyagos eltömődéssel bezárul. Ez az agyagos bontás ma a barlang mélypontja ill. végpontja. A végponti terem oldalfalából indul a barlang 70 méter hosszban ismert legjelentősebb oldalága, amely először egy felboltozódott terembe, majd egy hasadékszerű akna oldalfalába vezet. Az akna alján agyagos eltömődés zárja el a további járatot.

Javasolható tudományos kutatási témák a barlangban

Irodalom