CUBÁKOS-BARLANG
    5372/37

Adatfelvétel: Kovács Zsolt, Hegedűs Norbert


Szinonima: Szárdókai-barlang, Szárdóka-oldali-barlang
Hossza: kb. 60 m
Függőleges kiterjedése: kb. -40 m
Vízszintes kiterjedése: kb. 30 m
Bejárat tszf. magassága: 620 m

Megközelítés, helyszín
    A barlang a Miskolc-Lillafüred - Ómassa műútról Újmassa közelében dél felé leágazó, Jávorkút-Nagymező felé tartó betonozott erdészeti műúton közelíthető meg. Az erdészeti műút szerpentinezve felvezet a létrási lápára, majd nyugat felé tart. A létrási BNP kutatóházhoz vezető bal oldali letérőt elhagyva, 300 méter után egy a Szárdókára vezető, északi irányba tartó kavicsolt szekérút indul. Ezen gyalogosan haladva kb. 300 m után érjük el a barlangot, amely a szekérúttól balra (Ny-ra) 30 m-re nyílik egy töböroldali sziklakibúvás aljában, dél felé tartó kis völgy talpában. A barlang fölött, attól északra vadetető és dagonyázóhely található, a bejárattól DNy-ra feltűnő, 5-8 méter magas sziklakibúvás csoport látható. A barlang környezete fás, erdős, helyenként mészkőtörmelékkel borított terep, az aljnövényzet nem dús, így a barlang viszonylag könnyen megtalálható (2001).

Kutatástörténet
    A barlangot a Magyar Hidrológiai Társaság Borsodi Csoportja karsztvízkutatói tárták fel 1964. augusztus 23-án, Balogh Tamás vezetésével. A töbör aljában, a szálkő mentén indított kutatóakna 3 méter mélységben légteres járatra talált, a kitöltést a kutatók viszonylag könnyen eltávolították. A bejárati eltömődés eltávolításával megnyílt az út a lejárattól pár méterre nyíló nagy terembe, emeleti járatokba és a végpont felé vezető inaktív lejtős patakmederbe. A későbbiekben főként a végponti szifon környékén folyt feltáró, bontó kutatás, de a továbbjutást a szűk járatszelvény és beékelődött instabil kövek akadályozták. Kisebb bontás nyomai láthatók a nagyteremből a bejárati leereszkedéssel szemközt nyíló, felfelé tartó emeleti járatban, amely szintén nem vezetett eredményre. Tudományos kutatási eredményekről nincs tudomásunk. A barlang bejárata a nyolcvanas évek első felében beomlott, azt a Marcel Loubens Barlangkutató Egyesület tagjai nyitották újra pár évvel később, majd faácsolattal biztosították a lejáratot. A 2000. évben a fenti csoport néhány tagja elkezdte a barlang újrafelmérését, amely még nem fejeződött be.

A barlangjáratok kiterjedése, jellemző méretei, a barlang térképei
    A Cubákos-barlangról a Szabó László és Mezei Ferenc által 1964-ben készített, a Marcel Loubens Barlangkutató Egyesület által közétett (Lénárt L., 1977) M=1:200 méretarányú alaprajz és kiterített hosszmetszet áll rendelkezésre. A felmérés alapján (a jegyzőkönyv nem áll rendelkezésre) a járatok hossza 60 méter, a barlang mélysége 40 méter. A térképek a barlangot sematikusan ábrázolják, a járatkontúrokat, jelentősebb letöréseket feltüntetve. A barlang horizontális kiterjedése kb. 30 méter. A barlang bejárata körülbelül 1 méter széles, 0,5 méter magas lefelé szélesedő szabálytalan, ívelt háromszög (a bontott akna aljánál), amely lejtős, keskeny járatba vezet. Lejjebb a barlang kényelmesen járható, 2-5 méter széles folyosókkal.

A barlang földtani és morfogenetikai jellemzői
    A barlangot magába foglaló kőzet világosszürke és fehér, kristályos, márványos mészkő, amelyet a Fehérkői Mészkő Formációba (fkT2-3) sorolnak. Kora szórványos ősmaradvány meghatározások alapján középső-felső-triász ladini, feltételesen alsó-karni.
    A barlang a befoglaló üledékanyag diagenezise és enyhe metamorfózisa után alakult ki (posztgenetikus), feltehetően a kőzettömeg miocén végi (szarmata-pannóniai) kiemelkedése, felszínre kerülése után. A kőzettömeg törésekkel közepesen-erősen átjárt, gyakoriak kisebb vetőfelületek, elmozdulási nyomok, breccsás zónák. Posztgenetikus üregkialakító hatás volt a kőzetréseket kezdetben tágító hidegkarsztvizes korrózió, majd a barlangba befolyó víz eróziós munkája. Időszakos leszálló és befolyó szivárgó vizek ma is formálják a barlangjáratokat.
    A barlang térben elágazó rendszer, amelyben két szintet lehet elkülöníteni: egy alsó inaktív patakfolyosót és egy felső fosszilis szintet. A járatok függőleges letörésekkel tagolt lejtős folyosók, a keresztszelvények szabálytalan, oldott, alárendelten tört felületekkel határolt profilok.
    Morfológia nagyformák közül kürtő alárendelten fordul elő, aknák a lejárat alatti nagyterem környékén jellemzőek. Egy-két fejletlen gömbfülke, tört-omlott felületek és a teremből a végpont felé vezető patakfolyosó aljának szálkőtalpa jellemző. Kisformák közül gömbüstök, színlő, hullámkagyló, kannelura, hieroglifa, ujjbegykarr alárendelten, pontszerűen észlelhetők, csorga kialakulása gyakoribb volt, főként az alsó patakos járatban. Vetőfelület bizonytalanul, kis felületen észlelhető, gyakoribbak a kipreparálódott törési (réteg-) felületek, kiálló sziklabordák. Az üledékkitöltés morfológiai elemei között az inaktív patakmeder kavicsteraszainak maradványai érdemelnek említést.

Szilárd kitöltés, élővilág
    A barlang cseppkövekben szegényes, képződményeket főként a nagyteremben lehet látni (Akasztott szellemek, Táncosnő). Inkább a cseppkőlefolyások, kérgek dominálnak. A cseppkövek többsége fejletlen, 10-20 cm-es. Helyben keletkezett törmelékes kitöltésként szerepelnek a végponti omladékos szakaszok, mészkőtörmelék. A behordott törmelékben kvarckavics és a környékbeli magmás (metaandezit, metabazalt) törmelék mellett mészkőtöredékek, homok, helyenként jelentősebb agyagkitöltés fordul elő.
    A bejárati szakaszban a járattalpon talaj, bepergett ág és levéldarabok, avar fordulnak elő. A falakon gyenge algásodás, mohásodás figyelhető meg. Gyökerek a legfelső métereken belógnak a barlangba. A belső szakaszokon növényzet előfordulása nem jellemző.
    Fosszilizálódott állati maradványok nem ismertek a barlangban. A recens élővilág képviselői az esetenként bepergett békák, a pókok és a berepülő hártyás szárnyú rovarok, főként szúnyogok és lepkék, néhány példány bogár. Télen denevérek is előfordulnak a barlangban, faji összetételük és példányszámuk csak becsülhető. Az oldalágakban szórványos guanókupacok láthatók. A nyári állomány nem jelentős.
    Fosszilis emberi maradvány, tárgy nem került elő a barlangból. Történelmi és recens leletek sem ismertek.

Hidrológia, klimatológia
    Aktív vízfolyás nincs a barlangban, de elképzelhető, hogy rendkívüli felhőszakadásokkor, hosszabb esőzések nyomán aktívvá válik a patakmeder. Csepegő vizek állandóan észlelhetők, a külszíni csapadék függvényében, főként a bejárati részen és a teremben.
    Klímamérések a barlangban nem történtek. A hőmérséklet a külszíni átlaghőmérsékletnek megfelelően alakul. Enyhe légáramlás érzékelhető a barlangban, széndioxid feldúsulása nem jellemző.

A barlang és környezete természeti állapota, veszélyeztetettsége
    A barlang a Bükki Nemzeti Park területén nyílik, környezete természetvédelmi tulajdon. A barlang környezete sziklás, erdős terület, erdőművelésre részben korlátozottan alkalmas a meredek terepviszonyok miatt. Más gazdasági jellegű tevékenység a területen nem folyik. A barlangtól északra, 50 méterre vadetető és dagonyázóhely található, egyébként a barlang környéke vadak által sűrűn járt. A barlanghoz legközelebbi épületcsoportok (Létrástető, Jávorkút, Sebesvíz) hatása nem érinti a barlangot és közvetlen környezetét. Járműforgalom a barlangtól délre, mintegy 300 méterre említhető, az Ómassa-Jávorkúti erdészeti műúton. A területet erdei munkásokon kívül főként turisták látogatják szórványosan.
    A barlangban rongálás nyomai nem látszanak, állapota a felfedezés óta nem romlott, képződményei épek. Ritkán járt üreg, veszélyeztetettsége alacsony.

A barlang bejárása
    A látogatás barlangász alapfelszereléssel, kötéltechnikai eszközök használatával kényelmesen lehetséges. A bejáráshoz egy húsz méteres kötél szükséges.
    A barlangba a rozoga faácsolat és a szálkőfal között lebújva lehet bejutni, az ácsolat alatti szűk, ferdén lefelé lejtő járatban. Három méter után tágasabb kereszthasadék következik, ahol már kissé fel lehet egyenesedni. Érdemes körülnézni, hogy kifelé jövet is megtaláljuk a kijárati hasadékot, mert összetéveszthető egy szomszédos kis vak oldaljárattal. Lefelé haladva a barlangban 10 méter után a nagyterem tetejébe jutunk, ahová ikerakna vezet le. A kötél természetes kikötéshez és egy fix nitthez rögzíthető. Ezen a szakaszon már megjelennek cseppkőképződmények, bekérgezések, de a járatfal döntően mosott, képződménymentes.
    Leereszkedés után a barlang Nagytermébe jutunk, amely egy kiszélesedett lejtős folyosó. Alja agyagos, mészkőtöredékkel, szikladarabokkal fedett. A falak helyenként csupaszok, helyenként lefolyások, függőcseppkövek, szalmacseppkövek borítják. Itt található a barlang két legismertebb cseppköve, az Akasztott-szellemek nevű függőcseppkőcsoport és a Táncosnő, amely kb. 1 m magas cseppkőoszlop. Törzse az egykori függőcseppkő, szoknyája egy meredek kúpszerű állócseppkő.
    A teremben felfelé haladva a járat eltömődött tetejű ferde kürtőbe torkollik, amely feltehetően egy idős, eltömődött víznyelője a barlangnak. Lefelé menve a leereszkedés helyétől az egykori patakmederben haladunk meredeken lejtő, lépcsős járatban. A járattalp helyenként mosott, máshol törmelékkel, agyaggal borított. Pár méter után kétméteres letörés következik, az eddig 2-3 méter széles folyosó itt véget ér. A termecske alján lehet lebújni egy keskeny továbbvezető omladékos hasadékba, amely pár méter után járhatatlanná szűkül.
    A barlang felső járatszintjére a nagyterem leereszkedéssel szemközti oldalában nyíló oldalkürtőből juthatunk. Mintegy négy méter felmászás után a kürtő tetejében lapos hasadék nyílik, amelyen átbújva egy lejtős, mindkét végén eltömődött, törmelékkel fedett, pár méteres járatba jutunk. Képződményei nem jelentősek.
    A barlangból a fent ismertetett lejöveti úton juthatunk ki.

Kutatási témák
    A barlangban üledékföldtani mintavételezést és a barlang állatvilágát lenne célszerű tanulmányozni. Érdekes lehet, hogy milyen időszakokban vezet aktív vízfolyást a barlang, milyen hozammal.

Irodalom