GALUZSNYA-OLDALI-ZSOMBOLY
    5393/10

Adatfelvétel: Fedor Ferenc, Kiss László, Kovács Zsolt


Szinonima: Galuzsnya víznyelőbarlang, Galuzsnya-zsomboly, Galuzsnya-tetői-zsomboly, Feneketlen-lyuk
Hossza: kb. 60 m
Függőleges kiterjedése: -51,7 m
Vízszintes kiterjedése: kb. 12 m
Bejárat tszf. magassága: 570 m

Megközelítés, helyszín
    A barlang Bükkszentkereszttől D-re, a Csókás-völgy talpától kb. 80 m magasságban, a Nagy-Som-völgy torkolatától kb. 400 méter távolságra ÉÉNy-ra, a Galuzsnya-tető keleti oldalában lefutó völgy középső szakaszának pihenőjében nyílik. Gépkocsival a Csókás-völgy járható. A barlang bejárata a Csókás-völgyből a barlangot rejtő völgyben nyugat felé egyenesen felmenve direktben is megközelíthető kb. 10-15 perc gyaloglással, vagy kb. 100 m-rel északabbra induló erdei úton enyhébb emelkedőkkel, kényelmesebb sétával, délnyugat-déli irányban haladva. A barlang bejárata impozáns szakadéktöbör, mintegy 8x5 méteres átmérővel. A bejáratra nem túl jó a rálátás, nehéz észrevenni. Segítséget jelenthet, hogy az egyenesen kelet felé lefutó, egyenletesen lejtő völgytalp a bejárat közvetlen környezetében megtörik, a töbör felett meredek, alatta vízszintes pihenő után fordul ismét lejtőbe. A bejárat környéke magas fákkal ritkásan benőtt erdőterület.

Kutatástörténet
    A barlang természetes bejárata régóta ismert. Feltáró kutatásáról nincs információnk. Az alsó akna alján gyér bontási nyomok észlelhetők.

A barlangjáratok kiterjedése, jellemző méretei, a barlang térképei
    A barlang hossza 60 m, mélysége 51,7 m. A felmérés részleteiről és a barlang térképéről nincs információnk.

A barlang földtani és morfogenetikai jellemzői
    A barlang befoglaló kőzete a Bükkfennsíki Mészkő Formációba sorolt szürke, kristályos, helyenként kalciteres mészkő. Korábban Balogh Kálmán (1964) ezt a kőzetösszletet a "fennsíki mészkő" répáshutai fáciesébe sorolta, amely nem tévesztendő össze a mai Répáshutai Formációval. A mészkő anyagát tekintve homogén, több irányban törésekkel, repedésekkel tagolt.
    Genetika jellemzőit tekintve a barlang posztgenetikus, preformáló tényező az erős tektonika. A barlang mai képe, morfológiai bélyegei alapján a barlang kialakulásában a kezdeti korróziós üregtágulás után főként a befolyó víz játszott szerepet. Járatalakító tényező ezen kívül a barlangba a kőzetréseken keresztül szivárgó víz, illetve a bejárati beszakadásban a kifagyásos aprózódás és kisebb omlások. A barlang bejárati szakadéktöbre feltehetően felszakadt barlangterem, erre utalnak a töbörből annak két ellentétes oldalán induló járatok. Az északi oldalban a töbör mélypontjának közelében nyílik az alsó akna, a déli oldalon, szintben mintegy 5 m-rel feljebb déli irányba, meredeken felfelé tartó járat indul.
    A barlang térformáját tekintve összetett, beszakadásból nyíló lejtős járat és ikerakna. Jellemző szelvénytípus a deformált kör, a szabálytalan oldott, alárendelten szabálytalan szögletes.
    A barlang jellemző morfológiai elemei az aknák, alárendelten kürtő is. Kisebb gömbfülkék a déli oldaljáratra jellemzők. Omlott felület, szálkőtalp, az alsó aknát jellemzi. Kisformák közül gömbüst, mennyezeti csatorna, csorga, kannelura, karrcsatorna, ujjbegykarr fordul elő. A befoglaló kőzethez kapcsolódó morfológiai elemek lokálisan, kis felületen észlelhető vetőtükrök, breccsás zónák. Törések menti kipreparálódás igen jellemző a bejárati szakaszra. Az üledékkitöltés morfológiai elemei között megemlíthetők a pontszerű megjelenéssel finomszemű falra kirakódott üledékek maradványai, kis felületen száradási repedések, kicsepegéses jelenségek.

Szilárd kitöltés, élővilág
    A barlang ásványkitöltése szegényes. Kevés függőcseppkő, farkasfogas cseppkőléc, néhány helyen bekérgezés észlelhető. A képződmények között fejlődő és elaggott példányokat találhatunk. Különösen a felső, déli oldaljáratra jellemző a borsókövesedés.
    A helyben keletkezett törmelékkitöltést főként a helyi mészkő törmeléke adja, omladék és apróbb mészkőtörmelék formájában, főleg a szakadéktöbörre koncentrálódva, illetve a barlang legalján.
    Behordott üledékek a barlangban nem túl jelentős mennyiségben homok és agyag, a felső, déli oldalágban vörösbarna agyag.
    A szakadéktöbörben a talpon talaj, bepergett ág és levéldarabok, avar, korhadó fatörzsek mellett dús élő növényzet fordul elő. Cserjék, harasztok, fiatal fakezdemények szórványosan láthatók. A falakon algásodás, mohásodás figyelhető meg. A helyi mikroklíma érdekes növénytársulást hoz(hat)ott létre, további tanulmányozásra érdemes. A belső szakaszokon belógó gyökérszálak említhetők.
    Fosszilizálódott állati maradványokról nincs tudomásunk. A töbör aljának üledékében feltételezhetők csontmaradványok.
    A recens élővilág főként a szakadéktöbörre és a déli oldalágra korlátozódik. A feltételezhetően változatos állattársulás (főként rovarok, puhatestűek, kétéltűek, alacsonyabb rendűek) megítéléséhez szakszerű tanulmányozás szükséges. Nyári időszakban denevéreket nem észleltünk, a déli mellékjáratban szórványosan guanó felismerhető.
    Fosszilis emberi maradvány, tárgy nem került elő a barlangból. Történelmi és recens leletek sem ismertek.

Hidrológia, klimatológia
    Csepegő vizek állandóan észlelhetők, a külszíni csapadék függvényében.
    A barlang állandó vízfolyást nem vezet. Lokálisan kisebb méretű pocsolyák előfordulhatnak. Nagyobb esőzésekkor feltehetően jelentős mennyiségű víz folyik be a barlangba. A helyi karsztvíz szintje jóval a barlang mai végpontja alatt feltételezhető.
    Klímamérések a barlangban nem történtek. A hőmérséklet a külszíni átlaghőmérsékletnek megfelelően alakul. Enyhe légáramlás érzékelhető a barlangban, széndioxid feldúsulása nem jellemző.

Mesterséges létesítmények
    A barlangban beépített mesterséges létesítmény egy rossz állapotú törmelékfogó oldalácsolat.

A barlang és környezete természeti állapota, veszélyeztetettsége
    A barlang a Bükki Nemzeti Park területén nyílik, környezete természetvédelmi tulajdon. A barlang környezete szórványosan sziklás, lomboserdős terület. A barlangban rongálás nyomai nem látszanak, állapota a felfedezés óta nem romlott, képződményei épek. Ritkán járt üreg, bejárásához kötéltechnika szükséges. A barlang veszélyeztetettségét erdőművelés jelentheti.

A barlang bejárása
    A látogatás barlangász alapfelszereléssel, kötéltechnikai eszközök alkalmazásával lehetséges. A leereszkedést segítő kötél a töbör déli oldalán fához köthető ki. Innen a lejtős, sziklás oldalon kb. 10 m-t ereszkedve kis párkányt érünk el, innen nyílik a déli oldaljárat. Fatörzseken keresztülmászva érhető el a töbör alja mintegy 10 méterrel lejjebb, amely eltömődött víznyelési pont. A mélypont fölött 2 méterrel, az északi falon ferde, 1 méter magas, 0,5 méter széles nyílás vezet az alsó akna felé. A hasadékba becsúszás eléggé kényelmetlen, a kötél megtörik, felfekszik. A hasadék mögött 4-5 méter nem túl tágas lejtős folyosó után a járat függőlegesbe fordul, s kb. 20 méter ereszkedés után érjük el a végponti termecskét, ahol két ember fér el.

Javasolható tudományos kutatási témák barlangban
    Potenciális kutatási témák: üledékmintavétel és elemzés, klímamérések, barlangbiológiai vizsgálatok.