IKERTEBRI-VÍZNYELŐBARLANG
    5372/46

Adatfelvétel: Kovács Zsolt, Bátori Károly


Hossza: 83,8 m
Függőleges kiterjedése: -27,5 m
Vízszintes kiterjedése: 62 m
Bejárat tszf. magassága: 555 m

Megközelítés, helyszín
    A létrás-tetői Piplák-háztól a Jávorkút-Újmassa erdészeti műúton kelet (Újmassa) felé elindulva, az időszakos patak medre 250 méter után a Nagy-mogyorós-víznyelőnél ér véget. Itt egy cserjés-fás sáv indul DNy felé, a fák között előbb egy mély magányos töbröt, majd egy hármas töbörcsoportot találunk. Az ÉNy-DK-i orientációjú töbörcsoport középső, legmélyebb töbrében, sziklatömbök tövében található a barlang 2001-ben újrabontott és kiácsolt bejárata.

Kutatástörténet
    Az Ikertebernél az MHT Miskolci Csoportja Karszt- és Barlangkutató Szakosztálya tagjai, Láner Olivér, Balogh Tamás és Schmidt Tibor kezdtek kutatást 1952. október 26-án, ekkor az Ikerteber nyugati szélső töbrét megbontva, ahol omladékos zónába jutottak.
    A kutatás a szélső és a középső töbörben is folytatódott 1953, 1954, 1959 és 1960 folyamán Láner Olivér és Balogh Tamás vezetésével. 1959-ben a nyugati szélső töbörben 25 métert jutottak előre, ÉK-felé. A kutatás itt abbamaradt, oka nem ismert. A középső töbörben a jelentős mennyiségű omladék akadályozta a bejutást.
    1963 szeptemberében Mezei Ferenc, Gyurkó Péter és társai (MHT Miskolci Csoport) bontottak a középső töbörben, ahol egy 5,5 m mély, agyagos aljú aknába jutottak. Ugyanezen év október elején a miskolciak megkerülésével önálló bontást kezdett a MAFC barlangkutató-csapata a középső töbörben, 1-2 méterre a korábbi bontástól. Sikerrel jártak, bejutottak a ma is ismert járatokba. 1963-64-ben a miskolci kutatók részletes kutatástörténeti, földtani, morfológiai, tektonikai és üledékföldtani leírást készítettek a barlangról (MHT, 1964. március).
    A továbbiakban a kutatás nem folytatódott és a barlang kiácsolt bejárata az 1970-es évek végére összeomlott, sőt az egykori ácsolat pontos helye is feledésbe merült.
    A Marcel Loubens Barlangkutató Egyesület tagjai 1999. július 26-án, nyári táboruk alkalmával kezdték el a barlang újranyitási munkálatait. A szálkőfal mentén létesített kutatóárok törmelékében azonban nem sikerült megtalálni a barlang bejáratát. A Bükki Nemzeti Park megbízása alapján 2001-ben, a Bátori Károly vezetésével ismét megkezdett feltárás során, a kutatóárok mélyítésekor, az árok nyugati sarkában, mintegy 4 méterrel az eredeti talajszint alatt sikerült megtalálni a barlangba vezető járatot. Bátori Károly, Gergely Péter és Ducsai Gergely június 27-én járták be újra a két évtizedig feledésbe merült barlangot. A bejárat kiépítése mellett megkezdődött a barlang bontásos továbbkutatása is, egyelőre még eredmény nélkül.

A barlangjáratok kiterjedése, jellemző méretei, a barlang térképei
    A barlangot Szabó László, Tokár Ferenc, Gyurkó Péter és Liptai Edit (MHT Miskolci Csoport) mérték fel részletesen 1963 októberében függőkompasz, fokív és mérőszalag segítségével. A barlang hossza a mérés alapján 83,8 méter, mélysége 27,5 méter, vízszintes vetületi hossza ÉK felé 62,1 méter lett. A barlangról alaprajz és kiterített hosszmetszet készült, amely a járatokat mérethelyesen ábrázolja, de csak a kontúrok megrajzolására törekedett. A barlang újranyitásával az újratérképezés is időszerűvé vált. Az eredeti mérési jegyzőkönyvek nem állnak rendelkezésre.
    A barlang szabálytalan, szögletes körvonalú, függőleges tengelyű lejárata 1x1 méteres átmérőjű faácsolattal van jelenleg biztosítva.

A barlang földtani és morfogenetikai jellemzői
    A barlang befoglaló kőzete világosszürke, tömör, kristályos, márványos rajzolatú mészkő, amelyet a Fehérkői Mészkő Formációba (középső-felső-triász, ladini - alsó-karni emelet) sorolnak. A bejárati szakaszon és a bejárat alatti teremben a kőzet kalcitsávos, tűzköves, vörös sávos, helyenként breccsás szövetű, törési felületekkel tagolt.
    Genetika jellemzőit tekintve a barlang posztgenetikus, preformáló tényezője a területre jellemző erős tektonika. A barlang mai képe, morfológiai bélyegei alapján a barlang kialakulásában a korróziós üregtágulás után a befolyó patak eróziója játszott szerepet. A barlang vízgyűjtőjén triász időszaki vulkanitok és metamorfitok (metabazalt és tufája, agyagpala) és a miocén takarómaradványból származó kvarc, kvarcit, homok fordul elő, amely koptató anyagot biztosít az erózióhoz. A patakerózió nyomai a járatok morfológiáján is tükröződnek. A járatokat utólagosan szivárgó vizek alakították. A barlang bejárati szakasza igen markáns eróziós formakinccsel bír, oldalágában ma a szivárgó vizekből való kiválások a jellemzőek.
    A barlang térformája elágazó többszintes (egy felső fosszilis folyosó és egy fiatal alsóbb, időszakosan aktív szakasz több-kevesebb biztonsággal elkülöníthető). A bejárati teremből több kürtő (egykori eltömődött víznyelő?) tart a magasba. A járatkeresztszelvények szabálytalan, oldott alakúak. A barlangjáratok lejtése változó, függőleges, lejtős, lépcsős és néhol vízszintes szakaszok fordulnak elő.
    Nagyformák közül jellemzőek a kürtők és aknák. Meander a felső szint oldalágában kis szakaszon található. Simára koptatott járattalpú szakaszok és tört-omlott felületek is előfordulnak.
    Morfológiai kisformák közül főként az eróziós formák dominálnak, alárendelten néhány helyen a kezdeti korróziós fejlődés formái is megjelennek. Gömbüst lokálisan, mennyezeti csatorna közepes elterjedésben fordul elő. Színlő egy-két helyen, bizonytalanul észlehető. Csorgák, evorziós üstök, hullámkagyló, alárendelten fordul elő. A bejárati szakaszra jellemzőek az ujjbegykarros falrészletek, helyenként kannelura előfordulása.
    A befoglaló kőzethez kapcsolható formakincs között a törésekkel átjárt, néhol vetőfelületként értelmezhető és breccsás felületek (nem a kőzetszövet breccsássága) észlelhetők. Törések mentén kipreparálódott felületek, szikalabordák is jellemzőek a barlangjáratokra.
    Az üledékkitöltés morfológiai elemei között inaktív patakmeder nyomai, kavicsteraszok, agyagfelrakódások említhetők.

Szilárd kitöltés, élővilág
    A barlang ásványkitöltésének döntő részét (cseppköveit) a felső szinti oldaljáratban találjuk, egy körülbelül 30 méternyi szakaszon. Függő- és állócseppkövek, oszlopok, szalmacseppkő, fogas cseppkőléc, -zászló, -függöny fordul elő, részben fejlődő, részben szenilis formában, lefolyások és bekérgezések kíséretében. Mikrotetarata, szenilis cseppkőmedence kis barlangi gyöngyökkel szintén látható itt. Összetettebb cseppkőformák (bocskoros cseppkő, baldachin, mésztufagát) elvétve találhatók, fejletlenek. Montmilch, fehér mészkiválás az oldalág belső harmadán észlelhető. Egyes helyeken visszaoldási folyamatok is észlelhetők, a bejárati terem képződménymentessége is magyarázható visszaoldással. Borsókő változatok szintén említhetők, főként az oldalágból. A bejárati terem, ennek kürti és alsó folytatása képződménymentesnek mondható.
    Omladék és kőzettörmelék a bejárati szakaszban és a bejárat alatti zónában észlelhető. Jelentős agyagos-mészkőtömbös omladék van a bejárati zóna alatti központi terem és a tovább, lefelé vezető járat zónájában. A termek aljzata mészkőtörmelékes, vulkanitkavicsos, kis részben kvarc és kvarcit kavicsos törmelékkel fedett, amelyben homok és agyagfrakció is megjelenik. Szép tanúfal látható a felső szinti oldalág bejáratánál, kavics, kavicsos homok, homok, homokos agyag, agyag rétegzett váltakozásával (részletesen leírva: MHT, 1964).
    A bejárati szakaszban a járattalpon talaj, bepergett ág és levéldarabok, avar fordulnak elő.
    Fosszilizálódott állati maradványok a helyenként fellelhető denevércsontok.
    A mai élővilág gyér, hiszen a barlang húsz éven keresztül lényegében el volt zárva a külvilágtól. Nem fosszilis denevércsont, a bejárati szakasz rovarvilága, bepergő barlangi vendégek említhetők meg.
    Fosszilis és recens-történelmi emberi maradvány, tárgy nem került elő a barlangból. Jelenkori maradvány a szórványos hulladék - elem és üvegcsemaradvány.

Hidrológia, klimatológia
    Csepegő vizek állandóan észlelhetők, a külszíni csapadék függvényében. A beszivárgó víz erősen korrodálja a bejárat alatti szakasz falfelületeit.
    A barlang állandó vízfolyást nem vezet, időszakosan a legnagyobb felhőszakadások alkalmával nyel vizet a barlang, hozama 10-30 l/p értékre becsülhető. A barlang mélypontjai száraz (törmelék, agyag) szifonok, szűkületek.
    A helyi összefüggő karsztvízszint kb. 100 méterrel a bejárat alatt feltételezhető.
    Klímamérések a barlangban nem történtek. A hőmérséklet a külszíni átlaghőmérsékletnek megfelelően alakul. Enyhe légáramlás érzékelhető a barlangban, széndioxid feldúsulása nem jellemző.

A barlang és környezete természeti állapota, veszélyeztetettsége
    A barlang Miskolc város közigazgatási területén nyílik, a Bükki Nemzeti Parkban. A területen az erdészetén kívül más gazdasági tevékenység nem folyik. A közeli műút közlekedése nincs hatással a barlangra. A barlang közvetlen környezete bokros-fás terület, a facsoport környezetében hegyi rét helyezkedik el, melyen védett növények is találhatók. A rétet nem kaszálják. Vadetető nincs a barlang környezetében.
    A barlang húsz éven keresztül zárt volt, előtte 1963-64-ben folyt intenzív kutatás. A barlang képződményei épek, néhány helyen látszik sarazás, taposás.
    Jelenleg előkészületek folynak a barlang lezárására, amely a barlang védelmét biztosítani fogja.

A barlang bejárása
    A látogatás barlangász alapfelszereléssel, rövid szakaszon kötélbiztosítással lehetséges.
    A bejárati függőleges szakasz alatt a járat szintesbe fordul, majd szűkületen kell átcsúszni. Az átbújás négy méteres harangaknához vezet, ahová kötélbiztosítás szükséges. A kötél természetes kikötéshez rögzíthető. A harangakna alja lejtős, törmelékes aljzatú, 3-5 m széles terembe vezet. A terem falai erősen korrodáltak, a tiszta falfelületek szépen mutatják a befoglaló kőzet belső szerkezetét, a tűzkőzsinórokat, ülepedési breccsát, vöröses sávokat, repedéskitöltő kalcitsávokat. A teremből rövid oldaljárat és kürtő indul. Lefelé a plafon lehajlása mögött másik terembe jutunk, melynek aljzata agyagos, törmelékes, a terem hosszúkás, kb. 3x6 méteres. Lefelé menve balra, az oldalfalban nyílik a hosszú, észak felé induló cseppköves oldalág, bejáratánál az üledék-tanúfallal. A terem északkeleti vége fölött kürtő indul felfelé, az ebből lepergett omladéktömbök között lehet lemászni a terem alsó részébe és a további járat felé. A terem alja északkelet-délnyugati szűk hasadék, melyből tovább ÉK felé szűk járat indul, lépcsősen lefelé tartva. Ezen a szakaszon a feltételezhető továbbjutáshoz a szálkövet vésni kell.
    A terem felső részéből induló oldalág a barlang fosszilis felső szintje. Észak majd északkelet felé tart kb. 20 méteren, ez a szakasz szép cseppkőképződményekkel borított. A járatszakasz végén a továbbvezető járathoz fel kell mászni egy kis cseppköves fülkéhez, ahonnan igen kényelmetlen módon lehet továbbbújni egy 3 méter mély aknába. A kis akna túlsó falán egy repedésen át vezet az út tovább, még ez a szakasz is cseppköves, fehér mészkiválásos. Néhány méter után kis tereplépcső, majd szintesen továbbvezető, elszűkülő járat következik. A cseppkövek itt már eltűnnek, a járat alja agyagos. 15 méter után a járatszelvény teljesen beszűkül, majd egy felfelé tartó omladékos kürtő és egy lefelé folytatódó járhatatlanul szűk akna jelzi a végpontot.

Javasolható tudományos kutatási témák a barlangban

Irodalom