KAJLA-ZSOMBOLY
    5381/102

Adatfelvétel: Kovács Zsolt, Fedor Ferenc, Kiss László


Szinonima: Kajla-barlang, Kajla-bérci-zsomboly
Hossza: 116 m
Függőleges kiterjedése: -35 m
Vízszintes kiterjedése: 28 m
Bejárat tszf. magassága: 450 m

Megközelítés, helyszín
    A barlang Répáshuta közigazgatási területén, a Délkeleti-Bükkben, a Szarvaskúti-Csúnya-völgy Kajla-bérci részén nyílik, 450 méter tszf. magasságban. Gépjárművel a Hollóstetőről induló, a Gyertyán-völgyön, Tebe-pusztán át a Hór-völgybe majd Bükkzsércre vezető kavicsos, rossz minőségű úton közelíthető meg. Hollóstetőről dél, majd a Gyertyán-völgyben délnyugat felé haladva a második mellékvölgy jobbra (észak-felé) a Szarvaskúti-Csúnya-völgy torkolata. A meredek oldalú, sziklákkal tagolt völgyben kétszáz métert gyalogosan felfelé, északra megtéve balra, a völgytalp felett kb. 10 m-rel ellaposodó kis katlan látható, ez a barlangkutatók egykori táborhelye. A katlannal szemben a völgy túloldalán sziklagerinc fut le, ennek déli oldalában található a barlang, a völgytalp felett kb. 15 méterrel. A kb. 1 m magas, 80 cm széles barlangszáj sziklás, erdős terepen nyílik és dél-délkelet felé néz.

Kutatástörténet
    A barlang bejáratát terepbejárás során dr. Hevesi Attila földrajztudós fedezte fel 1980. április 18-án, majd értesítette a Marcel Loubens Barlangkutató Egyesületet. Az első bejárás során (Hevesi Attila, Szeremley Szabolcs, Vincze Ferenc, Erdei Péter, Gonda Gyula és mások, Tolnai Attila, a Miskolci Rádió riportere kíséretében) sikerült bejárni a ma is ismert részek túlnyomó többségét.
    1980 és 1982 között a Marcel Loubens Barlangkutató Egyesület tagjai Gonda Gyula vezetésével a barlang északkeleti végén, mélypontján, az agyagkitöltést bontották a továbbjutás reményében. Mivel a kitermelt anyagot a végpont közelében levő Töröküléses-szűkületen nem lehetett kijuttatni, az agyag nylonzsákokba deponálva a bontás mellett lett a fal mellett felrakva. Minthogy mintegy három méter mély aknát hajtva az agyagkitöltésbe a továbbjutás nem sikerült, a deponálási lehetőségek pedig minimálisra csökkentek, a feltárás abbamaradt.
    1983-84-ben a Marcel Loubens Barlangkutató Egyesület Kovács Zsolt vezetésével részletesen felmérte a barlangot, melynek hossza 116 méternek, mélysége 36,5 méternek adódott. A mérés alapján alaprajz és keresztszelvények készültek, M=1:100 méretarányban. 1984-ben a KVI Barlangtani Osztály Kárpát József által vezetett csoportja is felmérte a barlangot, s arról kifejtett hossz-szelvényt készített. Néhány későbbi bejárás után a barlang kikerült a kutatók látóköréből, további kutatása, tudományos feldolgozása abbamaradt.

Kajla-barlang

A barlangjáratok kiterjedése, jellemző méretei, a barlang térképei
    A barlang bejárata kb. 0,8 méter széles és 1 méter magas, lefelé táguló. A bejárat felső része ovális, lefelé kissé széttartó, tengelyiránya befelé lejtő.
    A barlang hossza az 1983-84-es mérések szerint 116 méter, bejárat alatti mélysége 36,5 méter. A Kárpát József-féle térképezés alapján a bejárat alatti mélység 38 méter. Az MLBE felmérése függőkompasz, fokív és acél mérőszalag alkalmazásával történt, csavarral megjelölt fix mérési pontok bemérésével. Az alaprajz a poligonpontok koordinátáinak számítása és a mérési sokszögvonal felrajzolása után, a helyszínen készített mérethelyes rajz alapján készült M=1:100 méretarányban. Az elkészült rajz a nemzetközi térképjelkulcs alkalmazásával mérethelyesen, részletgazdagon mutatja be a járathálózatot, kiegészítve keresztszelvényekkel. A Kárpát József által készített kiterített oldalnézet szintén részletgazdagon, alakhelyesen ábrázolja az üreget.

A barlang földtani és morfogenetikai jellemzői
    A barlang befoglaló kőzete a jelenleg Bükkfennsíki Mészkő Formációba sorolt szürke, kristályos, helyenként kalciteres mészkő. Korábban Balogh Kálmán (1964) ezt a kőzetösszletet a "fennsíki mészkő" répáshutai fáciesébe sorolta, amely nem tévesztendő össze a mai Répáshutai Formációval. A mészkő anyagát tekintve homogén, több irányban törésekkel, repedésekkel tagolt. Az egyik jellemző törési irány (ÉÉK/30°) közel párhuzamosnak tűnik a kőzet sávozottságával (dőlésével?).
    Genetika jellemzőit tekintve a barlang posztgenetikus, preformáló tényező a tektonika és a sztratigráfia együttesen. A barlang mai képe, morfológiai bélyegei alapján a barlang kialakulásának megítélése bizonytalan. A mennyezeti félcsövek, kisebb gömbfülkék, a barlang nagytermén áthatoló függőleges törés mentén kialakult gömbfüle-sorok kezdeti korróziós hatást tükröznek. A barlangjáratok szelvényei és a barlang hegységbeli pozíciója alapján nem zárható ki, hogy a barlang egy időben forrásbarlangként működött. Utóbb a befolyó vizek is alakították a járatokat, erre utalnak a csorgaszerű bevágódások a járattalpon, illetve a törmelékes kitöltés.
    A barlang térformája elágazó, két barlangszint viszonylag jól észlelhető. Dominálnak a lépcsős és a függőleges szakaszok, a végponthoz vezető járat enyhén lejtős. Jellemző szelvénytípus a szabálytalan, oldott, helyenként az ovális illetve a szabálytalan szögletes.
    Morfológiai formái között jellemzőek a kürtők, illetve a meredeken felszín felé tartó oldaljáratok, egy kisebb és egy hat méter mély akna. Helyenként gömbfülkék láthatók. Szálkőtalp ritka a barlangban, a terembe levezető ferde rész aljzatán jellemzők a csorgák. Morfológia kisformák közül említhetők a gömbüstök: törések mentén alakultak ki, füzérszerűen. A barlang nagyterme alsó részének északi falán a befelé hajló fal oldalában oldási cső mentén látható 6-8 részből álló üstsor. A mennyezeti csatorna kialakulása az egész barlangra jellemző. A terem feletti, bejárati részen kiemelkedő nyereg két oldalán lejtős csorgák alakultak ki.
    A befoglaló kőzetanyaghoz kapcsolódó elemek közül jellemzőek a kisebb, egyenletesen lejtő felszínű törés-(vető?-)menti kipreparálódások. Helyenként a keresztszelvények formáját a ferde törésfelületek szabják meg (ÉÉK-DDNy csapású, meredek, ferde törésfelületek). Breccsás zóna nem ismerhető fel a törések mentén. A kipreparálódott sziklaformák főként a törési felületek mentén jellemzőek, nem rétegzéshez kapcsolódnak. Az ép ősmaradványok jelenléte nem jellemző a bükkfennsíki mészkövekben az erős préselés miatti tönkremenetel, feloldódás miatt.
    Egykori patakműködés nyomokban észlelhető a barlangban, a terem környékén kisebb kavicskupacok formájában. A teremben található jellegzetes baldachinszerű cseppkőpad egykori magasabb feltöltést tanúsít. Száradási repedések a kisebb mellékágak agyagos aljzatán észlelhetők. Kicsepegéses kutak jelenleg is alakulnak a terem agyagos aljzatán, a kőtörmelék közötti résekben.

Szilárd kitöltés, élővilág
    A barlangban cseppkövesedéssel főként a nagyterem környékén találkozunk, ahol a kicsepegő és szivárgó vizekből ma is válnak ki képződmények. A bejárati részen inkább csak bekérgeződések jellemzőek. Függőcseppkövekkel a teremben találkozunk, változatos megjelenési formával és fejlettségi szinttel (vastagsággal). Szalmacseppkő és cseppkőoszlop ritkábban fordul elő. Jellegzetes állócseppkő látható a terem alsó részén, fél méter átmérőjű, félkörként a falhoz nőtt baldachinon. A baldachin több kalcitkristály rétegből áll, teteje cseppkőlefolyásos. Szorosan a falhoz nőtt állócseppkövek cseppkőlefolyással, cseppkőzászlókkal csoportosan jelennek meg a terem déli oldalán egy kis oldalkürtőben és ez alatt. A cseppkőzászlók élei helyenként dúsan farkasfogasak. Cseppkőlefolyások, mikrotetaratás kiválások a terem több pontján jellemzőek. A teremtől a végpont felé a cseppkövesedés nem kifejezetten jellemző. Jellegzetes képződmények a terem aljzatán a 10-20 cm-es mészkőtörmelék darabok közötti résekben, az agyagos kavicsos aljzatra csepegő vízből kiváló fiatal cseppkőkiválások. Ezek a hófehér színű, 10-20 cm átmérőjű cseppkőkezdemények néhol cseppkőcsészét formálnak. Jellegzetes képződményei a barlangnak a falakon foltokban, foszlányokban megjelenő, kiszáradt, visszaoldott vékony cseppkőkérgek. A terem északi falát nagy felületen fiatal, fejlődő, 1-3 mm-es tűszerű és gömbös borsókövek borítják.
    Helyben keletkezett törmelékkitöltések közül jellemző a terem aljzatának mészkőtörmeléke. Ezek között lehet a barlangbejárat környékéről begurult kőtömb is. Jellemző méret az 5-20 cm. Cseppkőtörmelék nyomokban figyelhető meg. A barlangban fellelhető agyag nagy része feltehetően nem a helyi kőzet oldási maradéka, mivel a befoglaló kőzetanyag legnagyobb százalékban tiszta mészkő.
    A viszonylag kis mennyiségű, kisebb foltokban a járattalpon fellelhető durvaszemű törmelékben viszonylag gyakoriak az 1-3 cm-es kvarckavicsok és kvarcanyagú törmelékdarabok. Színük világos, fehér, feltehetően az egykor a hegységet fedő miocén üledéktakaró maradványai. Szintén találhatók nemkarbonátos törmelékdarabok, kavicsok. Egy részük 0,5-2 cm-es agyagpala-kavics, ezenkívül zöldes, vulkanitra emlékeztető töredék is található. A terem keleti oldalágában induló oldalágban vörösagyagból kialakult kis száradási gumók találhatók. A barlang legmélyebb pontján nagymennyiségű agyag halmozódott fel.
    A bejárati szakaszban a járattalpon talaj, bepergett ág és levéldarabok, avar fordulnak elő. A falakon gyenge algásodás, mohásodás figyelhető meg. Gyökerek a legfelső métereken belógnak a barlangba. A belső szakaszokon növényzet előfordulása nem jellemző.
    Fosszilizálódott állati maradványok között egyedül a terem mélypontján található éticsiga házak említhetőek, több mint tíz darab ép és töredezett darab.
    A recens élővilág képviselői az esetenként bepergett békák, a pókok és a berepülő hártyás szárnyú rovarok, főként szúnyogok és lepkék, néhány példány fekete kitinpáncélú bogár. Télen denevérek is előfordulnak a barlangban, faji összetételük és példányszámuk csak becsülhető. Az oldalágakban szórványos guanókupacok láthatók. A nyári állomány nem jelentős.
    Fosszilis emberi maradvány, tárgy nem került elő a barlangból, bár a barlang környezetéből ismertek leletek (Balla-barlang, Rejtek). Történelmi és recens leletek sem ismertek.

Hidrológia, klimatológia
    Aktív vízfolyás nincs a barlangban. Csepegő vizek állandóan észlelhetők, a külszíni csapadék függvényében, főként a bejárati részen és a teremben.
    Klímamérések a barlangban nem történtek. A hőmérséklet a külszíni átlaghőmérsékletnek megfelelően alakul. Enyhe légáramlás érzékelhető a barlangban, széndioxid feldúsulása nem jellemző.

Mesterséges létesítmények
    A barlangba beépített egyetlen mesterséges létesítmény az 1980-82-ben a végponti bontásnál kialakított depó, amely a kitermelt anyagot tartalmazó, mintegy három méter magasan felrakott nylonzsákokból és az azt biztosító fagerendákból áll. A depó már megépítésekor sem volt igazán biztonságos, a végponthoz való lemászás így mára kockázatossá vált.

A barlang és környezete természeti állapota, veszélyeztetettsége
    A barlang a Bükki Nemzeti Park területén nyílik, környezete természetvédelmi tulajdon. A barlang környezete sziklás, erdős terület, erdőművelésre korlátozottan alkalmas a meredek terepviszonyok miatt. Más gazdasági jellegű tevékenység a területen nem folyik. Vadetető a barlang közvetlen környezetében nincsen. A legközelebbi lakott területek legalább egy kilométerre vannak: Répéshuta, Rejtek, Tebe-pusztai erdészház. A nyolcvanas évek végéig a terület a kékmezői lőtér becsapódási területébe esett (Kékmezőn próbálták ki a Diósgyőri Gépgyárban gyártott lövegeket), a bejárás hétköznap engedélyhez kötött volt.
    A barlangban rongálás nyomai nem látszanak, állapota a felfedezés óta nem romlott, képződményei épek. Ritkán járt üreg, veszélyeztetettsége alacsony.

A barlang bejárása
    A látogatás barlangász alapfelszereléssel, kötéltechnikai eszközök használatával kényelmesen lehetséges. A bejáráshoz egy negyven méteres kötél szükséges. Beépített nittek nincsenek a barlangban.
    A kötelet a bejáratnál fához köthetjük ki. A bejárati szakasz ferdén lejt mintegy öt méter hosszban, majd egy három méteres, 1-1,5 m átmérőjű kis aknán kell leereszkedni. A járat pár méteren belül kissé elkanyarodik, majd a terem feletti lejtős szakasz tetejére érünk. Itt a járat már kitágul, egy eltömődött ikerjárat csatlakozik a folyosóba. A lemeneti járatot és a bejövő ikerjáratot 1-1,5 m magas, 1 méter széles gerinc választja el. A keskeny, lépcsős, csorgaszerű, meredeken lejtő járatban ereszkedhetünk kb. 10 méter hosszban, majd elérjük a terem függőleges déli oldalfalát. Hat méter ereszkedés után érkezünk a terem törmelékdombjának felső részére. Ekkor a bejárathoz képest 27 méter mélyen vagyunk. A terem alja ferdén lejt, mélypontja 3-4 méterrel mélyebb a leereszkedés helyétől.
    Innen tovább kötéltechnikai eszközökre már nincs szükség. A terem alja kb. 6 méter hosszú és 3 méter széles. Ebben a teremben találjuk a barlang látnivalóinak többségét: cseppköveket, oldási formákat, borsóköveket. A terem alján a kövek között sok a csigaház, ügyeljünk, ne tapossuk el, ahogyan a friss cseppkőkezdeményeket sem.
    A leereszkedési ponttal szemközt, a terem északi oldalából felfelé oldalkürtő indul, ahová három-méteres függőleges felmászással juthatunk fel. Pár méter után a járat visszakanyarodik, majd beszűkül. Cseppkőlefolyás, kis állócseppkő díszíti. A terem keleti oldalán, a felmászás mellett, felfelé tartó oldaljáratba mászhatunk fel, melynek jellegzetessége vörösbarna agyagos járattalpa, visszaoldott cseppkőkéregfoszlányos járatfalai.
    Szintén a terem északi oldalában, a felfelé tartó oldalkürtő alatt, kissé szűk lyukon átbújva indulhatunk a végpont felé. Pár métert haladva a 0,5-1 méter széles járatban derékszögű kanyarhoz érünk, ez a Töröküléses-szűkület. Bebújva a szűkületbe a járat ismét derékszögben megtörik. A folyosó keskeny, ezért az átjutás megfelelően vékony testalkatot és rugalmasságot követel, bár nem lehetetlen. Az átjáró túloldalán kijutva kis termecskébe jutunk, ahonnan felfelé ötméteres ferde kürtő indul. Továbbhaladva a járatban, öt méter után elérjük az egykori bontási hely tetejét. A lemenetelhez át kell mászni a nylonzsákokba töltött, feldepózott bontási törmeléken, amit talán nem is érdemes megkockáztatni. Az agyagos falú, végig bontott akna 6 méter mély, alján agyagdugó zárja. Visszafelé a lejöveti úton juthatunk ki a barlangból.

Irodalom