KIRÁLY LAJOS-ZSOMBOLY
    5372/79

Adatfelvétel: Veres Imre, Kovács Zsolt


Szinonima: István-zsomboly, István-oldali-zsomboly, Szent István-zsomboly, Király-barlang
Hossza: kb. 90 m
Függőleges kiterjedése: kb. -45 m
Vízszintes kiterjedése: kb. 25 m
Bejárat tszf. magassága: 527 m

Megközelítés, helyszín
    A Szinva-völgy Ny-i oldalában, Lillafüred felső részén, a fennsíkperem alatt, nehezen megtalálható helyen nyílik. Legegyszerűbb megközelítése István-lápa felől lehetséges. A Létrás-tetőről István-lápa felé tartó szekérút és a Vesszős-Savós-völgy szekérút kereszteződésénél délre indulunk, amíg pár méter után kelet felé két töbröt látunk. A töbrök mentén ösvény vezet a fennsíkperemen elhelyezkedő pihenő és tűzrakóhelyig. Innen a hegyoldalban rézsútosan északkelet felé lefelé vezet egy gyengén felismerhető ösvény a kb. 100 m-re ÉK-re fekvő aknaszájig. Aki még nem járt ott, nagy valószínűséggel nem fogja megtalálni.
    A főaknától keletre kb. 3 m-re kis sziklakibúvás alatt 0,35 x 0,6 m-es szűk oldalbejárat található, alatta lejtősen lefelé induló, majd függőlegesbe forduló aknával, amely a második akna tetejénél (Szülőlyuk) csatlakozik a főjáratba.

Kutatástörténet
    A barlang természetes, nyitott bejárati aknája az 1930-as években már ismert volt (Kadic O. 1932), részben be is járták.
    Az 1970-es évek elején az akkori miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Tudományos Diákköre Barlangkutató Szakcsoportja kezdte el részletesen kutatni a barlangot. Bontást indítottak a barlang alsó részein levő Kút és Vietnami-bontás nevű munkahelyeken. 1971-ben felmérték és feltérképezték a barlangot. Az addigi ismereteket publikációkban tették közre (Veres L. 1978, 1980). 1978-ban és 1983-84-ben üledékföldtani kutatások folytak a barlangban (Veres L. 1984, 1986).
    A 80-as évek végére a kutatási tevékenység - főképp a bontásos kutatás eredménytelensége miatt - abbamaradt, lényegi tevékenység azóta nem folyt a barlangban.

A barlangjáratok kiterjedése, jellemző méretei, a barlang térképei
    A Király Lajos-barlang felmért hossza 90 méterben, mélysége 45 méterben van megadva. A geodéziai felmérést az NME TDK csoport végezte. A mérés vesztett pontokon történt, részben becsült eredményeket is tartalmazhat. Felmérési jegyzőkönyv nem áll rendelkezésre. Az 1971-ben készült, több helyen is publikált térkép alaprajzot és vetületi oldalnézetet mutat be, eredeti méretaránya M=1:100. A térképváltozatok a barlangot vázlatosan, sematikusan ábrázolják, főként a járatkontúrok megrajzolására szorítkozva, nagyon kevés morfológiai jelzéssel kiegészítve. Más ismert térkép nem készült a barlangról.
    A barlang egyes szűkületektől (Szülőlyuk, Tökgyalu) eltekintve tágas, kényelmesen járható. Két alsó terme bükki viszonylatban tágasnak mondható.
    Javasolható a barlang pontos, részletes újrafelmérése és térképezése.

A barlang földtani és morfogenetikai jellemzői
    A barlang járatai középső-felső-triász (ladini-alsó-karni emelet) kori világosszürke, márványos mészkőben alakultak ki (Fehérkői Mészkő Formáció).
    Genetika jellemzőit tekintve a barlang posztgenetikus, preformáló tényező a területre jellemző erős tektonika. A barlang mai képe, morfológiai bélyegei alapján a barlangot kezdetben korrózió alakította. A barlang alsó két terme idős barlangszintet jelölhet, ami kezdetben nem nyílt a felszínre. A hegység miocén végi fedőüledékeinek lehordódása után a kezdeti járatok a kürtőkön keresztül felszínre nyílhattak, s a felszíni vízfolyások utat találtak a barlangba. Részletes üledékföldtani vizsgálatok (Veres L. - Schneidler J., 1986) állnak rendelkezésre e szakasz tanulmányozására. Jelenleg a barlang inaktív, szivárgó, csepegő vizek leginkább a kiválásokat gyarapítják.
    A barlang térformája elágazó, két barlangszint feltételezhető. A függőleges szakaszok dominálnak a barlangban, a termek aljzata vízszinteshez közelít, a végponthoz vezető járat lejtős. Jellemző szelvénytípus a szabálytalan, oldott, helyenként az ovális illetve a szabálytalan szögletes.
    Morfológia nagyformák közül a barlangra jellemző az akna és a kürtő. Kisformák közül a mennyezeti csatorna és helyenként gömbüstök tanulmányozhatók. Inaktív patakmeder által lerakott hordalékok a termek aljzatában találhatók.

Szilárd kitöltés, élővilág
    A barlang helyben keletkezett ásványkitöltéseit reprezentálják a változatos cseppkőképződmények. A bejárati második aknában igen szép bekérgezések, lefolyások, cseppkőbordák alakultak ki. A lentebbi részeken függő- és állócseppkövek, cseppkőoszlopok, szalmacseppkő, tetarata, fűrészfogas cseppkövek, borsóköves falrészletek tanulmányozhatók.
    Helyben keletkezett törmelékek között a barlangban található mészkőtörmelék és agyag egy része említhető, amelyek nehezen különíthetők el, illetve keveredhettek a behordott jelentős mennyiségű üledékkel.
    A barlangban jelentős mennyiségű behordott üledék található főként a mélyponti termek és bontási helyek környezetében. A törmelékes üledékkitöltésről részletes vizsgálati eredmények állnak rendelkezésre:

    "A barlang Nagytermében kiástunk egy kutatóárkot 280 cm hosszban, 155-195 cm mélységben. Ennek feladata az üledékes kitöltés teljes megismerése volt. A feküig azonban a nagy üledékvastagság miatt nem sikerült lejutni, bár nem lehet messze. Az árok a terembe való leereszkedésnél található, itt a legvastagabb az üledék.
    Talajmechanikai spirálfúróval felfúrtuk 2,0 x 2,0 méteres hálóban a termet, a vastagsági adatokból izovonalas térképet szerkesztettünk. A kutatóárok üledékeiből mintát vettünk, és azokat az NME laboratóriumaiban vizsgáltuk, illetve vizsgáltattuk meg.
    A törmelékes mintákból szemeloszlási görbék készültek, az agyagosabb mintákból konzisztencia jellemzőket, nedvességtartalmakat határoztak meg. A törmelékes mintákból a szétszitált anyagot megvizsgáltuk, a 0,63-1,00 mm-es szemnagyságot mikroszkóp alatt nehézásvány és könnyűásvány kiértékelésnek vetettük alá.
    A mintából derivatográfiás (DTA) felvételt készítettünk, amit kiértékeltünk.
    Az agyagfelszínen és a mélyben fekvő állati maradványokat szakemberrel megvizsgáltattuk.
    A kutatóárok szelvényének alsó része vöröses színű, kötött, száraz tapintású, darabos törésű agyag, porfírit törmelékkel. Felette világos, barna, homokos agyag, mészkőtörmelékes agyag települ. 1 méter körül feltűnően sok nagy csontmaradvány található, de az egész kitöltés igen dús ősmaradványokban.
    Az üledékek nehézásvány frakciójában zömmel hematit, limonit és limonitosodott pirit található, kisebb százalékban turmalin, rutil, staurolit, muszkovit, amfibol, biotit, anatáz, klorit, és szerves kristályok is fellelhetők benne.
    A homokok koptatottsági vizsgálatai azt mutatják, hogy a homokos üledék nagyobb távolságból, jelentős szállítási úton kerültek a jelenlegi helyükre.
    Az agyagosabb üledékek azonban helyben keletkezetteknek tűnnek. A DTA vizsgálat kimutatta, hogy az agyagos üledékekből 140 C° körül az abszortive kötött víz távozik el, ezt 220 C° körül újabb folyamat erősíti meg. 300-400 C°-nál a szerves anyag bomlik el. 520 C°-nál a szerkezeti részek távoznak el, 700 C° környékén a CaCO3, 860 C°-nál az agyagásványok bomlanak el.
    A helyszínen talált csontok felső pleisztocén jellegű faunára utalnak, azonban köztük recens maradványok is előfordulnak. A nehézásványfrakcióban miocén korú süntüskét találtunk. A vizsgálati eredmények szerint a barlang jelentős szereppel bír az ősmaradványok szempontjából. Ennek érdekében a további részletes begyűjtést és vizsgálatot el szeretnénk végezni. (Veres L. 1984)
"

    A bejárati szakaszban a járattalpon talaj, bepergett ág és levéldarabok, avar fordulnak elő. A falakon a bejárati aknában algásodás, mohásodás figyelhető meg. Gyökerek a legfelső métereken belógnak a barlangba. A belső szakaszokon növényzet előfordulása nem jellemző.
    Fosszilizálódott állati maradványok között az alsó teremből kikerült ősmaradványok említhetők, koruk felső-pleisztocén. Áthalmozott üledékből miocén korú tengeri sün tüske került elő. A Nagyterem felszínéről vett mintákat dr. Hír János határozta meg, madár, csiga, denevércsontok kerültek elő (Veres L. - Schneidler J., 1986).
    A recens élővilág képviselői az esetenként bepergett békák, a pókok és a berepülő hártyás szárnyú rovarok, főként szúnyogok és lepkék, néhány példány fekete kitinpáncélú bogár. Télen denevérek is előfordulnak a barlangban, faji összetételük és példányszámuk csak becsülhető. Helyenként szórványos guanókupacok láthatók. A nyári állomány feltehetően nem jelentős. Részletes megfigyelések nem állnak rendelkezésre.
    Fosszilis emberi maradvány, tárgy nem került elő a barlangból. Történelmi és recens leletek sem ismertek.

Hidrológia, klimatológia
    Aktív vízfolyás nincs a barlangban. Csepegő vizek állandóan észlelhetők, a külszíni csapadék függvényében.
    Klímamérések a barlangban nem történtek. A hőmérséklet a külszíni átlaghőmérsékletnek megfelelően alakul. Enyhe légáramlás érzékelhető a barlangban, széndioxid feldúsulása a Kút nevű bontási helyen jellemző.

Mesterséges létesítmények
    A barlangba beépített mesterséges létesítmény a mellékbejárat aknájába egykor beépített, mára életveszélyessé és eltávolítandóvá romlott állapotú létra, a Tökgyalunál elhelyezett kislétra, a Nagyterembe való leereszkedéshez kikötésként szolgáló vassín és néhány befúrt fix nitt.

A barlang és környezete természeti állapota, veszélyeztetettsége
    A barlang a Bükki Nemzeti Park területén nyílik, környezete természetvédelmi tulajdon. A barlang környezete sziklás, erdős terület, erdőművelésre korlátozottan alkalmas a meredek terepviszonyok miatt. Más gazdasági jellegű tevékenység a területen nem folyik. A barlangbejárat környezetében szigorúan védett területeket jelöltek ki. Vadetető a barlang közvetlen környezetében nincsen. Veszélyeztető folyamat lehet az erózió miatti esetleges bemosódás, kőbepergés.
    A barlangban rongálás nyomai nem látszanak, állapota a felfedezés óta keveset romlott, képződményei - néhány helyen a taposástól eltekintve épek. Ritkán járt üreg, veszélyeztetettsége alacsony.

A barlang bejárása
    A látogatás barlangász alapfelszereléssel és kötéltechnikai eszközök használatával kényelmesen lehetséges, a Szülőlyuk és a Tökgyalu nevű szűkületektől eltekintve. A főbejárat első aknájába 30 m kötél elegendő. A közeli fáról indítható a kötél, majd kb. 1 m mélyen található az első nitt (EN). Az akna törésénél található nitt rozsdás, de TK-val használható (Kgy 1 m) innen az akna aljáig ereszkedhetünk. A következő aknába a fejmagasságban lévő Szülőlyukon keresztülbújással jutunk, cseppkőkikötések használatával járható, illetőleg ki is mászható. Az akna alján jól körülnézve megtalálható a csípő magasságban felfelé nyíló Tökgyalu. A szűkületen való átjutáshoz nagy segítséget ad az ott található falétra. A szűkület után, néhány méter mászást követően a Király-terem tetejéhez érkezünk. 15 m-es kötelünket a bebetonozott vas sínhez köthetjük ki. A terem végénél a bontott Vietnami-szifon található.
    A főbejárattól dél-keleti irányban 6-8 méterre található a barlang másik bejárata a Rókalyuk. A Rókalyuk bejáraton bebújva pár méteres kúszás után vaslétrához érünk, azon a Szülőlyukhoz mászhatunk le. A létrák életveszélyes állapota miatt ez az útvonal nem ajánlható.

Javasolható kutatási témák
    Javasolható a barlangklíma és barlangbiológia mérés, kutatás a barlangban, esetlegesen az üledékföldtani vizsgálatok kiegészítése, folytatása.

Irodalom