KIS-MOGYORÓS-VÍZNYELŐBARLANG
    5372/45

Adatfelvétel: Kovács Zsolt, Hegedűs Norbert


Szinonima: Kismogyorós-barlang, Kis-mogyorós-zsomboly, Szárdokaalji I. víznyelőbarlang
Hossza: kb. 56 m
Függőleges kiterjedése: kb. -39 m
Vízszintes kiterjedése: 30 m
Bejárat tszf. magassága: 562 m

Megközelítés, helyszín
    A barlang a Bükk hegységben, Miskolc város közigazgatási területén, a Bükk-fennsíki Létrás-tetőn nyílik. A létrás-tetői Piplák-háztól a Jávorkút-Újmassa erdészeti műúton kelet (Újmassa) felé 250 m-re, a műúttól északra 2 m-re található, a Szárdoka-hegy lábánál. A barlang bejárata előtt vaskorlátot helyeztek el. A barlang bejárata a lomboserdő és a műút találkozásánál levő sziklakibúvás aljában elhelyezkedő, bontott, 1 x 1,5 m szélességű, szabálytalan, szögletes körvonalú, függőleges tengelyű lejárat, amely egy 10 méter mély harangaknába vezet.

Kutatástörténet
    A barlangot az MHT Borsodi Csoportja barlangkutatói kezdték kutatni, az első eredmény 1958. május 1-ére esik. A további feltárások 1959-ban folytatódtak. Czente H. (1965) dolgozata szerint a barlang 15 méter mélységig ismert. A barlang 1964-es felmérésekor már az összes ma bejárható szakasz ismert volt, a járatok szerepelnek a térképen. Szórványos érdeklődő bejárásokon kívül további feltárás, kutatás nem folyt a barlangban.

A barlangjáratok kiterjedése, jellemző méretei, a barlang térképei
    A barlangot Szabó László, Jurek Sándor, Gyurkó Péter és Zámpory Vilma, az akkori MHT Borsodi Csoportja kutatói mérték fel és térképezték 1964. július 19-én. A mérés alapján a barlang hossza 53 méter, mélysége 39 méter. Legnagyobb vízszintes kiterjedése kb. 30 méter, ÉNy-DK-i irányban. Az eredeti felmérési jegyzőkönyv ma már nem lelhető fel.
    A barlangról M=1:200 méretarányú alaprajz és kiterített hosszmetszet készült, amelyet Szabó L. (1966), majd Lénárt L. (1977) publikált. A térkép a barlangot sematikusan, a kontúrvonalak megrajzolásával ábrázolja, az alaprajz egy törési felület mérési adatát is közli.
    Indokolt lenne a barlang újramérése fix mérési pontok alkalmazásával, térképeinek részlethű megrajzolásával.

A barlang földtani és morfogenetikai jellemzői
    A barlang befoglaló kőzete világosszürke, tömör, kristályos, márványos rajzolatú mészkő, amelyet a Fehérkői Mészkő Formációba (középső-felső-triász, ladini - alsó-karni emelet) sorolnak.
    Genetika jellemzőit tekintve a barlang posztgenetikus, preformáló tényezője a területre jellemző erős tektonika. A barlang döntő része ÉNy-DK-i és É-D-i irányú, gyengén oldott hasadéknak tekinthető. A barlang mai képe, morfológiai bélyegei alapján a barlang kialakulásában a kezdeti, nem túl kifejezett korróziós üregtágulás után a befolyó patak eróziója játszott szerepet. A barlang vízgyűjtőjén triász időszaki agyagpala, kevés metabazalt és a miocén takarómaradványból származó kvarc, kvarcit, homok fordul elő, amely koptató anyagot biztosított az erózióhoz. A patakerózió nyomai a járatok morfológiáján is tükröződnek. A járatokat utólagosan szivárgó vizek alakították A barlang feltehetően a ma is időszakosan aktív, fiatalabb kialakulású Nagy-mogyorós-víznyelő idős, gyengén fejlett oldaljárata, fosszilis nyelője.
    A barlang térformája többtagú, hasadékjellegű lépcsős aknasor, a bejárati harangakna termében szabálytalan oldott formákkal. Az aknatalpak lépcsősek, lejtősek. Jellemző keresztszelvény a hasadék, és a szabálytalan oldott profil.
    Nagyformák közül az akna jellemző a barlangra. Simára koptatott járattalpú szakaszok jellemzők, tört-omlott felületek foltokban előfordulnak.
    Morfológiai kisformák közül főként az eróziós formák dominálnak, alárendelten néhány helyen a kezdeti korróziós fejlődés formái is megjelennek. Gömbüst és mennyezeti csatorna alárendelten fordul elő. Színlő egy-két helyen, bizonytalanul észlehető. Evorziós üstök, hullámkagyló, kannelura, ujjbegykarr alárendelten fordul elő.
    A befoglaló kőzethez kapcsolható formakincs között törésekkel átjárt, néhol vetőfelületként értelmezhető falrészletek észlelhetők. Törések mentén kipreparálódott felületek, sziklabordák is jellemzőek a járatra.
    Az üledékkitöltés morfológiai elemei között inaktív patakmeder nyomai, nyomokban kavicsteraszok, agyagfelrakódások említhetők.

Szilárd kitöltés, élővilág
    A barlang cseppkőképződményei gyérek, kevés álló- és függőcseppkő, lefolyás, bekérgezés, borsókő jellemzi néhány helyen a járatokat.
    Helyben keletkezett törmelék (omladék, kőzettörmelék, agyagos oldási maradék) gyéren található a barlangban. A barlangi törmelékes üledék döntő része a barlangkörnyéki lepusztulási területről származó mészkőtörmelék, alig koptatott mészkőkavics, csekély agyagpalatörmelék, helyenként finomhomok és agyaglerakódás.
    A bejárati szakaszban a járattalpon talaj, bepergett ág és levéldarabok, avar fordulnak elő. A belsőbb szakaszra nem jellemző ez a kitöltés.
    Fosszilizálódott állati maradványok nincsenek a barlangban.
    A barlang élővilága gyér. Nem fosszilis denevércsont, a bejárati szakasz rovarvilága, bepergő barlangi vendégek (béka, szalamandra) említhetők meg.
    Fosszilis és recens-történelmi emberi maradvány, tárgy nem került elő a barlangból. A jelenkori maradvány kevés szórványos hulladék.

Hidrológia, klimatológia
    Csepegő vizek állandóan észlelhetők, a külszíni csapadék függvényében. A beszivárgó víz helyenként korrodálja a barlang falfelületeit.
    A barlang aktív vízfolyást nem vezet. A barlang mélypontja szivárgó vízből összegyűlt vizes szifon, vastag agyagos aljzattal. A végponti szifonnál, a járattalp felett mintegy 1,5 méterrel 10 cm átmérőjű, kanyarodó kis járatkezdemény látható, amelyből - ha a létrási patak elfolyik a Nagy-mogyorós-nyelőig - vízesés dübörgése hallható.
    A helyi összefüggő karsztvízszint kb. 100 méterrel a bejárat alatt feltételezhető.
    Klímamérések a barlangban nem történtek. A hőmérséklet a külszíni átlaghőmérsékletnek megfelelően alakul. Enyhe légáramlás érzékelhető a barlangban, széndioxid feldúsulása a végponton esetenként tapasztalható.

Mesterséges létesítmények
    A barlangban beépített mesterséges létesítmény nincsen. A barlang bejárata előtt, a műút szélétől két méterre két méter széles vaskorlát van elhelyezve a nyolcvanas évek eleje óta, a kíváncsi turisták védelme érdekében. Állapota megfelelő.

A barlang és környezete természeti állapota, veszélyeztetettsége
    A barlang Miskolc város közigazgatási területén nyílik, a Bükki Nemzeti Parkban. A területen az erdészetén kívül más gazdasági tevékenység nem folyik. A közeli műút közlekedése hatással lehet a barlangra. A barlang közvetlen környezete lomboserdős terület. Vadetető nincs a barlang környezetében. Külső veszélyt a barlangra potenciálisan erdészeti tevékenység és hulladékbedobálás jelenthet.
    A barlang képződményei kevéssé veszélyeztetettek, állapotuk a feltárás óta alig változott. A barlang védelme különösebb beavatkozást nem igényel.

A barlang bejárása
    A barlang alapfelszereléssel és a bejárati akna technikai eszközökkel (20 méter kötél, ereszkedő és mászóeszközök) járható.
    A bejárati aknába történő beereszkedéshez a bejárati fához köthetjük ki a kötelet. Az aknaszájban a be- és kimászás az aláhajló fal és a szűk bejárat miatt kényelmetlen. Az akna alján szabálytalan alaprajzú, tágas terembe érkezünk, melynek talapzata a további járatok felé lejt, avarral, faágakkal borított. A falakon helyenként cseppkövek, érdekes oldási formák láthatók. Körülbelül 10 méter után a járat kanyarodik, elszűkül, majd kis lemászás után cseppköves kis terem tetejébe lyukad. Szórványos cseppkőképződmények itt is láthatók, a további szakaszokon már alig. A további járat mintegy 10 méteren át keskeny hasadék, majd egy Z alakban megtörő szűkület következik. Ezalatt a járat kissé kitágul, s egy ferde falon való lemászással érhetjük el a mindig pocsolyát tartalmazó, légrés nélküli agyagos szifont. A gyenge légmozgás miatt ezen a részen fennáll a CO2 felhalmozódás lehetősége.

Javasolható tudományos kutatási témák a barlangban

Irodalom