Összefoglalás - beszámoló 2001-ről
    (Kovács Attila)

FELTÁRÁSOK

    A feltáró kutatások mennyiségére jellemző, hogy az év folyamán összesen két olyan túrajelentést adtak le, ahol a túra célja "bontás" volt. Ezek is mindössze a Bükkös-víznyelőbarlang ismét eltömődött bejáratának kibontására irányultak, bár a résztvevők ezt új, eddig nem ismert, perspektivikus bontási helynek vélték. Ezen felül Galán Mihály és Kovács Attila áprilisban, Fehérkőlápa peremén bontotta meg az egyik kőfolyás feletti kisebb sziklafal aláhajló tövét, különösebb eredmény nélkül.

DOKUMENTÁCIÓ

    Drótos László (egykor a miskolci egyetemi könyvtár informatikusa, jelenleg MEK-könyvtáros), júniusban három - a honlapunkon található, általunk készített vagy feldolgozott - kiadványt kért el a Magyar Elektronikus Könyvtár (Interneten elérhető) gyűjteménye számára:

  1. a Kordos László szerkesztette Magyarország barlangjai című, 1984-es kiadású könyv általunk feldolgozott változatát,
  2. Horváth Zsuzsa: A magyarországi kiépített barlangok idegenforgalma című 1992-ben írt szakdolgozatát, valamint
  3. dr. Lénárt László: A Miskolc-Tapolcai Barlangfürdő című TKM-füzet kézirati anyagát.

    A Szt. István-cseppkőbarlang új fogadóépületének átadásának alkalmára a BNP megvásárolt és kinagyíttatott Kovács Attila korábban megbízásukra készített István- és Anna-képeiből 19-et. További két kép a Hajnóczy- és az István-lápai-barlangban készült, illetve a tervezett képeslapok számára még négyet megvásárolt.

    Tari Edit vizuális antropológia dolgozatához barlangos, barlangász élményeit és évkönyveink írásait is felhasználta.

    Varga Ágnes, a Herman Ottó Gimnázium tanulója "A barlangok szerepe földtani értékeink bemutatásában és tanulmányozásában" címmel írt dolgozatot segítségünkkel és többnyire Internetről begyűjtött anyagaink felhasználásával.

    Apró Zoltán szakdolgozatát "A nyavalyás-tetői karsztterület morfogenetikája" címmel és témában írta. Terjedelme miatt (csak a szöveges rész, ábrák és képek nélkül is kb. 20 oldal) az évkönyv nyomtatott változata nem tartalmazta, azonban a teljes anyag megtalálható az Interneten: http://www.mlbe.hu/evkonyv/nyavalys/nyavalys.htm.

    Április 29. és május 5. között Burdiga Ottó a zagani Bobry csoport tagjaival a Vizesben, a Szepesiben és Budapesten a Mátyás-hegyi- és a Pál-völgyi-barlangban túrázott és fotózott. Az ekkor készült képekből néhányat az évkönyvben bemutatunk.

    A Cubákos, Kajla-bérci-zs., Nagymedve, Király Lajos-zs., Speizi, Kis-Mogyorós, Iker-tebri, Cseresznyés, Szarvasetetői, Csemetekerti, Kiskút-lápai-zs., Borókás-tebri 1. sz. vny., Galuzsnya-oldali-zs., Szivárvány és Útmenti-barlang általunk elkészített állapotfelvételi adatlapját Kovács Zsolt novemberben adta át a KVM BTO részére. Később ezt a csomagot még a Speizi-barlang adatlapjával egészítettük ki.

    Utólagos (mivel a többi fejezetet kéziratát már 1999-ben leadtuk) felkérésre Kovács Zsolt írta meg a Székely Kinga által szerkesztett "Magyarország fokozottan védett barlangjai" c. könyv Speizi-barlangról szóló fejezetét.

    November 19-én Georgio Papaioannou görög újságíró jelentkezett az Interneten azzal a kívánsággal, hogy szeretné angolul olvasni a Provatina-expedícióról megjelent cikket a honlapunkon. Sajnos végül a kívánságát nem tudtuk teljesíteni. A honlap cikkei továbbra és azóta is csak magyarul jelennek meg.

    A november 9-11. között Esztergomban megrendezett Barlangkutatók Szakmai Találkozóján dr. Lénárt László "A 2000. április-december közötti rendkívüli csapadékhiány hatása a bükki karsztra" címmel tartott előadást.

    November-decemberben (januárba is átnyúlóan) ismét részt vettünk a barlangok szennyezettségi állapotának rendszeres ellenőrzésében. A résztvevők, illetve a munka irányítói Ferenczy Gergely (13 barlang), Veres Imre (1), Kovács Attila (10), Böszörményi Péter (1), Geller Tibor (2), Bátori Károly (1), Kiss János (?) voltak.

    December 7-i dátummal kutatási szerződés kötöttünk a BNP-vel a Balla-völgyi-víznyelő, a Bodzás-oldali 2. sz. barlang, a Felső-barlang, a Hármas-kúti-barlang, az Ilona-kúti-víznyelőbarlang, a Kalapács-kői-barlang és a Szirén 2. sz. barlang természeti állapotfelvételének elkészítésére. Határidő: 2002. július 30.
    Ugyancsak kutatási szerződésben vállaltuk a Létrási-Vizes-barlangban 1000 m barlangjárat geodéziai felmérését, 2002. július 30-i határidővel.

CSOPORTÉLET

    A 150 leadott Kutatási jelentés alapján 2001-ben a 84 egyesületi tag közül 47 járt 50 különböző barlangban, amelyekben 945 fő összes túralétszám mellett 710 órát töltött. Ezen belül a külföldi túrák aránya a következő: 10 alkalommal, 10 barlangban, összesen 54 fő részvételével, 45 barlangi óra. Személyenkénti összesítés alapján a 291összes leszállás alkalmával 1388 órát töltöttünk barlangban. A 47 aktív tag tehát átlagosan évi 6 alkalommal vett részt, átlagosan 4,7 órás túrán. A "legnépszerűbb" (leggyakrabban járt) barlang továbbra is a Vizes (évi 44 túra), ezt a Szepesi-Láner-bg.rendszer (évi 30 túra) követi. Viszonylag sok túra ment 2001-ben az István-lápai és a Fekete barlangokba (9-9), bár ezek nagyobb része vendégtúra volt. A Baradlában 4-szer, a sikeresen újranyitott Iker-tebriben pedig 3-szor jártunk. A szokásos pontozási rendszer szerinti legaktívabb kutató Kovács Zsolt volt, 324 ponttal. Őt követte Krajnyák Erika 307, majd Albert László 266 ponttal. Az első tíz legaktívabb tag listájában még sorrendben Bátori Károly, Hegedűs Norbert, Scheffer János, Gergely Péter, File Ferenc, Botos Zsolt és Geller Tibor szerepel.

    A 2000. november 20-án elhunyt Sebestyén István (a Barlangász Himnusz szerzője) hamvasztás utáni földi maradványait 2001. január 6-án, kérésének megfelelően, Létrás-tetőn kísérték utolsó (barlangi) "leszállására". A szűk családi körben megtartott visszaemlékezésen hamvait a Létrási-Vizes patakjába szórták. Dr. Gyurkó Péter búcsúztatta:

Tisztelt gyászoló hozzátartozók! Kedves kutatótársak! Barátaim!

    Ismét szomorú alkalommal kellett összejönni. Összejöttünk azért, hogy végső búcsút vegyünk egykori kutatótársunktól, Sebikétől.
    Régen, mintegy 25 éve, hogy együtt kutattuk a Bükk barlangjait. Nevét felejthetetlenné tette azzal, hogy megalkotta Barlangász Himnuszt. Sokáig nem láttuk, nem hallottunk róla, de két évvel ezelőtt visszatért, amikor Maxitól búcsúztunk, kopjafát állítottunk.
    Most örökre visszatért a Létrási-fennsíkra, hogy itt maradjanak velünk haló porai, és szelleme a barlangászok imádságában, himnuszában.
    Elment azok után, akik már valahol egy végtelen dimenzióban, az Örök Nagy Barlangban vannak, Láner Olivér, Balás Ani, Podhorszky István, Jurek Sándor, Szomorú Zsuzsanna, Nagy Flórián, Borbély Sándor és Vincze Ferenc után. Őrizzük meg emléküket, őrizzük meg Sebestyén István emlékét! Gondoljanak rá az itt levők, és az utánunk jövő nemzedék idézze fel emlékét olykor-olykor a tábortüzek mellett a többiekkel együtt!
    Velünk lesz a csillagos égbolt alatt a zúgó fenyvesekben és tölgyesekben, a tábortűz füstjében, a vidám dalokban, a barlangász lámpa fényénél. Velünk lesz a leszállás izgalmában, a barlang hidegében és keménységében, a víz csobogásában. Legyen áldott emléke!

Isten veled Sebi, Isten veled!


- Viszontlátásra - mondtam - mégis, mégis
Viszontlátásra - holnap.
Vagyis, ha nem holnap - hát holnapután.
Vagy ha nem, akkor - hát majd azután.
És ha azután sem - talán egy év múlva,
És ha akkor sem - hát ezer év múlva.
Viszontlátásra a földnek porában,
Viszontlátásra az égi sugárban,
Viszontlátásra a Hold udvarában,
Vagy a Tejút valamely csillagán.
"Vidám viszontlátásra" - mégis, mégis!

Hovihar
Tatra

    Januárban négy tagunk (Bagi Tímea és Kiss László három, Ducsai Gergely és Kovács Mátyás pedig négy napra) utazott a Tátrába, bivakos túrára. Az első éjszakát a szabadban töltötték, a másodikat menedékházban, a harmadikat pedig (a csak két főre csökkent csapat) ismét a szabadban. A téli Tátra szépségeit napsütésben és hóviharban is "élvezhették".

    A közgyűlésen új tagokat vettünk fel: Krajnyák Erikát, Scheffer Jánost, Szőnyi Andrást, Hock Gábort és Fogarasi Marinát teljes jogú, Kiss Gábort, Sipos Mátét, Prieszol Esztert, Sűrű Pétert és Gedeon Pétert ifjúsági, Nemes Krisztiánt pedig pártoló tagként.

    Márciusban az egyesületi hordozható számítógép (a Laptop) végleg "meghalt", helyette asztali- számítógépet és nyomtatót vásároltunk. Jelenleg Suga Norbert elnök használja az egyesület adminisztrációs feladatainak elvégzéséhez.

    Április 6-8. között két mikrobusszal 18 fő utazott Horvátországba a Mamet-barlang szakadékát bejárni. "... megjöttünk a Mamet-ből. - írta Botos Zsolt hazaérkezés után, még kissé eufórikus hangulatban. - Mindenkinek nagyon tetszett. Én már jártam nagy barlangokban, de ilyet még nem láttam. A bejárat kb. 50 m átmérőjű, az alján pedig kb. 150 m. Lent is teljesen világos van, akkora a száda. Mélysége 200 m. Fentről is le lehet látni az aljára, de mivel 200 m mély, egyszerűen nem érzékelhető a mérete.
    Kb. 80 m-ig fal mellett kell ereszkedni, utána kitágul, nagyjából a 150 m-es átmérőre és ezután a semmiben ereszkedik az ember. Egyszerűen fantasztikus, mert minden jól látszik, mivel besüt a nap. A 18 emberből összesen nyolcan mentünk le az aljára. Többen visszafordultak 120 m-ről, ahol kitágul az akna. Lenéztek, és nem jöttek le. Hozzáteszem: én is elgondolkodtam rajta, ... de azért végül lementem.
    Amikor leértem a 80-as szakasz végére és lenéztem, láttam Micit magam alatt ... Azt hittem, hogy már lent van. Aztán felfedeztem lent a többieket, akik ... még sokkal kisebbek voltak, alig lehetett látni őket ... Csak a piros sisakok mutatták az embereket, mint alig-alig érzékelhető kis piros pontok. A kötél vége, amin ereszkedtem, egyszerűen nem volt látható ... Eltűnt a semmiben. Ilyet barlangban még nem láttam, mert mesterségesen így nem lehet kivilágítani. Fantasztikus volt. A hideg szaladgált az ember hátán.
"
    A túráról részletes beszámolót is közlünk a Csoportélet fejezetben.

    Júniusban Szilistyén (Slizke) jártunk. A rimaszombatiak (Pászer Pista, Gaál Lajos) vendégeként töltöttünk néhány napot a barlangászházban. A Nad Kadlubom miatt mentünk, sikerült is lejutni, másnap pedig néhányan a Burda-barlangot is láttuk.

    A nyári tábor ebben az évben elmaradt, csak a táborzáró tábortüzet rendeztük meg. Volt azért jelentős barlangos tevékenység is a nyáron, csak ez nem a meghirdetett tábor idejére esett: ekkor, a nem hivatalos táboron született meg a bejutás az Iker-tebribe, illetve előtte egy nagy lendületű kb. 1-hetes, valamint pár kisebb akcióban számos barlang állapotfelvétele történt meg.

    Az Iker-tebribe 2001. július 11-én délelőtt jutottak le Bátori Károly, Gergely Péter és Ducsai Gergely, miután szétütöttek egy nagy követ a bontási gödör jobboldali legszélén. Valószínűleg nem itt volt az eredeti lejárat, hanem 1-2 m-rel balra. Végigjárták a barlangot. Bátori Károly szerint a térkép csak halványan emlékeztet arra, amit láttak (emlékezetből készült rajz, de még a poligonhosszak is aránytalanok), bár rá lehet ismerni a barlangra. A térkép a barlang végpontján például felfelé menő kürtőt ábrázol, pedig lefelé megy a járat. A bejárat alatti akna (a leírásban e fölött olyan omladék van, ami hangra is rezonál) tágasabb, mint a térképen, sikerült lemászni az aljára. Elszűkül az alja, de tágítható. Találtak kis üvegcséket a barlangban, megvan a rétegzett agyagfal is, ezen kívül találtak egy elrozsdásodott bányász-karbidlámpa alsó részt is, amit kihoztak.
Az összecsengő vélemény az volt, hogy a máig ismert Iker-tebri döntő része egy idős felső szinti oldalág, a főjáratok felé lefelé kell bontani a bejárati akna alatti részben.

(A szerkesztő kiegészítése - szóbeli közlés alapján: időközben sikerült megtalálni
a barlang térképén szereplő járatokat, amelyeket az első bejárás során elkerültek.
Megállapítható, hogy a barlang 1964-es térképe elég jól ábrázolja a tényleges járatokat.)

    A zárótábortűz idején sajnos a Láner Kupa szavazása elmaradt. A Maxi Kupa versenyét azért megrendeztük aznap (augusztus 19-én) délelőtt. Az idei győztes a Román Péter - Geller Tibor páros lett, 21 perces eredménnyel. (A többi résztvevő felsorolása a Kutatási jelentések között található.)

    Ugyanaznap este tartottuk meg a gyászszakestélyt Szebestyén István emlékére. A levezető elnök Szalai Ferenc volt, a háznagy Botos Zsolt. Az eseményről film is készült, bár a kizárólag gyertya- és karbidlámpa-világítás mellett nem sok minden látható rajta. Hallható azonban a hang (a beszéd és a végső pohártörés eseményei), és az is kellően visszaadja az esemény hangulatát. A szakestély résztvevője néhány "öreg" és öregnek számító barlangász volt, a Létráson jelen levők a közönséget, a hallgatóságot alkották. Szalai Ferenc elnöknek az eseményre készített Házirendjét mellékeljük.

    A zaganiak augusztusi feltáró expedíciójukra hívtak Ausztriába, különösen a vékonyabb testalkatú társainkra számítva. Ezen az eseményen végül senki nem vett részt közülünk.

    A nyári külföldi túratervek között a spanyolországi Cueto-Coventosa rendszer is felmerült. Ide nem sikerült eljutni, azonban Veres Imre, Hegedűs Norbert és Geller Tibor pesti barlangászokkal vegyes csapatban ismét felkereste az olaszországi Paolo Roversi-zsombolyt. Itt a mieink lettek volna a terepet ismerő túravezetők, de a nagyaknát kikerülő, a mély részek felé vezető átjárót nem sikerült megtalálni. Ezért hosszas keresgélés után, -350 méterről a társaság visszafordult. Az út második részében látogatást tettek az ausztriai - egy ideig mélységi rekorder, -1632 m mély (azaz magas!) - Lamprechtsofen barlangba is.

    Az idei kéthetes nyári expedíció barlangos tervek nélkül, az Alpokba készült. A Mont Blanc és a Dolomitok volt az úticél. Az időjárás (hóesés és lavinák) miatt a Mont Blanc-ra csak 3200 m-ig sikerült feljutni, a Dolomitok "láncos" útjain (via ferratáin) viszont sikeres (bár az időszakhoz képest a vártnál havasabb) túrákat tettek. A túra előtt is, és után is, a helyi média riportokat készített a résztvevőkkel.

    December elején Baradla hosszú-túrán és Retek-ágban túráztunk a Kristályosokkal. Ugyanezen a hétvégén Béke és Kossuth túrán is jártunk.

    Téli táborunkat a kielcei lengyel barlangászok is meglátogatták. A Szepesiben, a Vizesben, a Feketében és a Baradlában voltunk velük.

EGYEBEK

    Galán Mihály és Ónodi László a Speleo Kft. tagjaiként az esztramosi megszűnt mészkőbánya területén barlangi olajszennyezés kármentesítését végezte. (A bánya leállásáról, majd hivatalos megszüntetéséről az Új Kör-kép, az Észak-Magyarországi Környezetvédelmi Felügyelőség lapja is beszámolt).

    Kora tavasszal ismét megjelent a salgótarjáni "Danger Angels"-autó (CLM 277 VW Golf + egy Suzuki, GVK 530 rendszámmal) a Bükk-fennsíkon. Fiatal tagjaink, akik nem emlékeztek az 1996-os barlang-feltörésekre, találkoztak is a társasággal Bolháson. Barlangtúra lehetőségeket firtattak, de nem volt túl szimpatikus a hozzáállásuk. Aznap a Bolhási-víznyelőbe mentek, engedély nélkül, de lebuktak. A kiszabott természetvédelmi bírság ellenére pár nap múlva egyikük telefonon jelentkezett: április 22-én barlangba mennének. Inkább kifogásokat kerestünk, nem vállaltunk túravezetést.
    A történet novemberben folytatódott (bár még a nyáron, július végén, valaki feltörte a Szepesit), amikor ismét feltűnt a Bükkben a VW Golf. Ekkor ismét sikerült illegális túrán rajtacsípni a társaságot a Speiziben.
    A BNP természetvédelmi szabálysértési eljárást indított ellenük, de feltörésen tetten érni nem sikerült őket, bár lehetséges, hogy a júliusi Szepesi-feltörés elkövetői is ők voltak, annak ellenére, hogy ez nem az ő stílusuk volt - eddig. Ők lángvágóval dolgoztak korábban. (Igaz, a Szepesi ajtaján is próbálkozott valaki lángvágóval, de sikertelenül és felhagyta. Csak azután törték fel. De akkor nagyon! Az ajtót belekalapálták az aknába!)
    Talán a történethez tartozik a Hajnóczy-barlang ajtajának megrongálása is, ugyancsak kora tavasszal. (De bizonyíték itt sincs.) Az ajtót a BNP megbízásából Bátori Károly javította meg.

    Márciusban a Kecske-lyuk és a Létrási-Vizes-barlang 1997-ben elkezdett, de időközben kudarcba fulladt barlangbiológiai alapmegfigyeléseinek maradványait (az utolsó rovarcsapdák roncsait is) eltávolítottuk a barlangokból.

    Május 19-én ismét mi biztosítottuk a Borsodi Sörgyár "Night Fever" éjszakai futóversenyéhez az akadályok kiépítését és az állomások személyzetét.

    Július elején - bár csak egy egyhetes turnus számára, de - ismét rendeztünk Természetismereri gyerektábort Létráson.

    Július 5-én Kovács Attila és Szabó Tamás vak (és részben szellemi fogyatékos) gyerekeket kalauzolt a Baradlában. Érdekes volt megfigyelni, hogy az örök sötétben élő vak emberek hogyan érzékelték a barlang jelenlétét. A (vissz)hangok, a hőmérséklet és a szagok alapján hasonlóan intenzív élményt jelentett számukra, mint nekünk, látóknak. Megdöbbentő volt, amint egyikükből - egy jellegzetes baradlai cseppkőbordás oszlopot megérintve és megsimogatva - felszakadt: "De szép!" Egy kicsit az ANP hivatalos túravezetői is gondban voltak, hogyan kezeljék a vak csoportot, de a gondot a résztvevők és nevelőik megoldották: a Hangverseny-teremben saját maguknak énekeltek.
    Hasonló programon vett részt Böszörményi Péter és Kovács Attila július 11-én a lillafüredi Szt. István-barlangban, valamint 18-án Szabó Tamás is ugyanitt.

    Júliusban mi is beadtuk az anyagunkat az Informatikai Kormánybiztosság pályázatára (SZT-IS-4), amely civil szervezetek támogatására ígért 333.000,-Ft bruttó értékű számítógépet és szoftvert. Utólag tudtuk meg, hogy már az első szűrési feltételnél kiestünk, ugyanis minden környezet- és természetvédő szervezetet kihúztak.

    Szeptemberben a Lakatos Kupán a File Ferenc - Hegedűs Norbert - Geller Tibor összetételű csapatunknak sajnos csak a 8. helyet sikerült megszereznie.

    Októberben tragikus körülmények között, fiatalon halt meg Borka Attila. 45 éves volt. Decemberben Fabó Tamástól, 43 éves korában kellett végső búcsút vennünk.

    Novemberben a Miskolc Városi Ügyészség ellenőrizte és alapvetően törvényesnek találta a kiemelten közhasznú minősítésű egyesületünket abból a szempontból, hogy közhasznúsági jelentéseit megfelelően elkészíti-e, valamint biztosítják-e a közhasznúsági jelentések az adatokba való betekintést a nyilvánosság számára. Hiányosság volt viszont, hogy a 2001. évi közgyűlési jegyzőkönyvről lemaradt a keltezés, ezért indítványozta ennek pótlását.

    Az év végén - elsősorban saját tagjainknak - Barlangjáró II. (technikai) tanfolyamot tartottunk. A tanfolyam befejezése, a vizsgák 2002-re áthúzódtak. November 2-án, a tanfolyam túráján, a Fekete-barlangban az Elemér-hágcsó környékén, Krajnyák Erika kimozdított egy nagyobb követ a járat oldalfalából, ami úgy billent le, hogy alá szorult a barlangos zsákja, válla és az egyik karja. Saját magát nem tudta kiszabadítani, de szerencsére komolyabb sérülést nem, "csak" zúzódásokat szenvedett, és a túravezetőből mentésvezetővé "előlépő" Ónodi László vezénylete mellett kötélsegítséggel, saját lábán jött ki a barlangból. A kiérkező mentő azért bevitte a kórházba egy vizsgálatra, de hamar kiengedték.

    December 3-tól a "külsős" Orehovszky István polgári szolgálatost házgondnokként alkalmaztuk. Bizony már nagyon hiányzott a gondnok. Az utóbbi egy-két hónapban kicsit gazdátlanná vált vendégszoba állapotára már a vendégek is panaszkodtak.