SZARVASETETŐI-VÍZNYELŐBARLANG
    5381/106

Adatfelvétel: Kovács Zsolt, Fedor Ferenc, Kiss László


Szinonima: Szarvasetetői víznyelő
Település: Répáshuta
Hossza: kb. 80 m
Függőleges kiterjedése: kb. -54 m
Vízszintes kiterjedése: kb. 20 m
Bejárat tszf. magassága: 500 m

Megközelítés, helyszín
    A barlang Répáshuta község közigazgatási területén, a Délkeleti-Bükkben, a Szarvaskúti-Csúnya-völgy több ágra tagolódó völgyfőjében, a Kajla-patak völgyében nyílik 500 méter tengerszint feletti magasságban, völgytalpon, sziklakibúvásokkal tagolt erdő és irtásrét határán, a patak elnyelődési pontján. Megközelítése gépjárművel a Miskolc-Lillafüred-Répáshuta-Eger műút felől a legkönnyebb. Miskolc felől indulva a műút a Rejteki munkásház felújított épületénél erős kanyart ír le. A munkásháztól a műúton dél felé tovább kell hajtani a 300 méterre levő következő éles kanyarig, ahol a műút északnyugat felé fordul. Pontosan a kanyar ívében dél felé szekérút ágazik le déli irányba, erre lehajtva lehet autóval leparkolni. A szekérút délkelet felé tart, majd 50 méter után villanyvezetékhez ér ki. A villanyvezeték mentén a szekérút ívesen fordul nyugat, majd déli irányba, egy irtásrétre és a Kajla-patak folyásához vezetve. A vezeték alatt átmenve a szekérút befordul a rétre, a patak délkelet felé tartó völgyébe. Ezen haladva kétszáz méter után, még a rét vége előtt találjuk balra (keletre), az úttól 15 méterre, a fák között, a bejárati 5 méter átmérőjű, 3 méter mély víznyelőt.

Kutatástörténet
    A barlangot az 1960-as évek közepén tárták fel a Vörös Meteor T. E. kutatói. Szentes György (1965) írásában 80 méter mélységűnek jelzi a barlangot. Említi a barlang kialakításában az erózió jelentős szerepét és az omlásveszélyt. Ez utóbbi miatt a továbbkutatás a 70-es évekig szünetelt.
    A VMTE Diogenesz csoportja 1971-ben felmérte a barlangot, majd bontásos kutatást kezdett a barlangi patak elnyelődési helyén. A kutatás lényeges eredményeket nem hozott, s a nyolcvanas évek elejére-közepére abbamaradt. Azóta a barlang ritkán járt, további kutatás nem folyt.

A barlangjáratok kiterjedése, jellemző méretei, a barlang térképei
    A barlang természetes bejárata kb. 0,5 méter széles és 0,5 méter magas, lefelé enyhén táguló, lejtős járattal. A bejárat a patak nyelési pontja, szelvénye szabálytalan, szögletes, enyhén kerekített, kissé háromszögszerű.
    A barlang hossza az 1971-es mérések szerint 80 méter, bejárat alatti mélysége 52 méter. A barlangot a Vörös Meteor Diogenész Csoportja mérte fel 1971. augusztus 27-én, Kékesi György, Kujalek Katalin és Varga Mária részvételével. A felmérési adatokról nincs információnk. A barlangot "A Szarvas-etetői víznyelőbarlang szelvénye" feliratú oldalnézeten ábrázolták, M=1:300 méretarányban. A rajz 12 keresztszelvényt is tartalmaz. Alaprajz nem ismert. Az oldalnézet csupán a járatkontúrokat ábrázolja. Javasolható a barlang újrafelmérése, újratérképezése.
    A barlang járatai a bejárati omladékos szakasztól és két-három szűkebb átjárótól eltekintve jól járhatók, helyenként tágasak.

A barlang földtani és morfogenetikai jellemzői
    A barlang befoglaló kőzete a jelenleg Bükkfennsíki Mészkő Formációba sorolt szürke, kristályos, helyenként kalciteres mészkő. Korábban Balogh Kálmán (1964) ezt a kőzetösszletet a "fennsíki mészkő" répáshutai fáciesébe sorolta, amely nem tévesztendő össze a mai Répáshutai Formációval. A mészkő anyagát tekintve homogén, több irányban törésekkel, repedésekkel tagolt.
    Genetika jellemzőit tekintve a barlang posztgenetikus, preformáló tényező a tektonika. A barlang mai képe, morfológiai bélyegei alapján a barlang kialakulásában a kezdeti korróziós üregtágulás után főként a befolyó patak eróziója játszott szerepet. A barlang vízgyűjtőjén júra időszaki agyagpala és radiolarit, illetve miocén takarómaradványból származó kvarc, kvarcit, homok fordul elő, amely koptató anyagot biztosít az erózióhoz. A patakerózió nyomai a járatok morfológiáján szépen tükröződnek. A járatokat utólagosan omlások alakították, a járattalpi görgeteg ma sem stabil. Járatalakító tényező ezen kívül a barlangba a kőzetréseken keresztül szivárgó víz.
    A barlang térformáját az egymás után következő 2-4 méteres aknák és a köztük elhelyezkedő szintes, lejtős szakaszok határozzák meg. A barlang ily módon lépcsős aknarendszernek tekinthető. Jellemző szelvénytípus a körszerű, ellipszis, és a hasadék kombinációja.
    A morfológiai nagyformák közül a kürtő alárendelten fordul elő a barlangban. Jelentősebb a patak elnyelődési pontja feletti kürtő és néhány beboltozódott tetejű vakkürtő. A barlangra jellemző formák az aknák, 2-5 méteres aknaszerű letörések az egész barlangra jellemzőek. Alárendelt forma a meander, igazán fejlett formában nem alakult ki az üregrendszerben. Omlásos szakaszokat, tört-omlott felületeket főként a bejárat környékén találunk. Több helyen a szálkőtalp is kibújik a patakhordalék alól.
    Kisformák közül felismerhető a barlangban a mennyezeti csatorna és a mennyezeti sík is. Általában az aktív patak hordalékszállítása nyomán kialakult eróziós kisformák jellemzőek szinte az egész barlangra. Megtalálhatók színlők, csorga, evorziós üstök, hullámkagylós és kannelurás falfelületek, ujjbegykarros falrészletek.
    A befoglaló kőzethez kapcsolódó morfológiai elemek közül említhetők a kőzet törési felületei mentén kipreparálódott kőzetlapok, bordák.
    Az üledékkitöltés morfológiai elemei között jellemző a kavicsterasz, nyomokban inaktív patakmeder, a barlang alsó zónájában. Néhány helyen agyagos foltok, vermikuláció ismerhető fel a falakon.

Szilárd kitöltés, élővilág
    A barlang ásványkitöltését a cseppkövek reprezentálják, főként a barlang alsó szakaszán, függő- és állócseppkövek, szalmacseppkövek, lefolyások formájában. A nem túl dús képződmények között fejlődő és elaggott példányokat egyaránt találhatunk.
    A helyben keletkezett törmelékkitöltést főként a helyi mészkő törmeléke adja, omladék és apróbb mészkőtörmelék formájában.
    Jelentős mennyiségű behordott pataküledék található a barlangban. A kőzettörmelék nagyobb része a barlangbejárattól északra, a vízgyűjtőterületről lepusztult agyagpala és radiolarit törmeléke szórványosan vulkanittörmelékkel. Szemcsemérete kavicstól finomhomokig terjed. Kvarc és kvarcittöredékek szintén előfordulnak a szállított üledékben. A törmelékkitöltés egy része feltehetően a lepusztult miocén üledéktakaró áthalmozott maradványa. A barlangban a bejárat alatti első nagyobb terem alatti kürtő alján kb. 1 m magas üledékpad halmozódott fel, amelyben jól tanulmányozható a hordalék összetétele. A durvább frakció mellett helyenként jelentős mennyiségű agyag is leülepedett a barlangban.
    A bejárati szakaszban a járattalpon talaj, bepergett ág és levéldarabok, avar fordulnak elő. A falakon gyenge algásodás, mohásodás figyelhető meg. A belső szakaszokon növényzet előfordulása nem jellemző.
    Fosszilizálódott állati maradványok nem kerültek elő a barlangból.
    A recens élővilág képviselői az esetenként bepergett békák, a pókok és a berepülő hártyás szárnyú rovarok, főként szúnyogok és lepkék, néhány példány fekete kitinpáncélú bogár, illetve a vízfolyás által a barlangba kerülő vízi élőlények. Denevérek is előfordulnak a barlangban, faji összetételük és példányszámuk alig becsülhető.
    Fosszilis emberi maradvány, tárgy nem került elő a barlangból, bár a barlang környezetéből ismertek leletek (Balla-barlang, Rejtek). Történelmi és recens leletek sem ismertek.

Hidrológia, klimatológia
    Csepegő vizek állandóan észlelhetők, a külszíni csapadék függvényében.
    A barlang állandó vízfolyást vezet, amely a víznyelő bejáraton keresztül folyik a barlangba. Vízhozama alapesetben nem túl jelentős, a külszíni csapadék függvénye. Becslésünk szerint hozama pár liter percenként. Nagyobb esőzések után a megnövekedett hozamú patak akadály nélkül zúdul le a barlangba, ezért a járatrendszer árvízveszélyesnek tekinthető. A víz több helyen a járattalpi törmelékben folyik, s mintegy 30 méterrel a bejárat alatt a törmelékben eltűnik, így a lentebbi szakaszok alapállapotban nem vezetnek vízfolyást. Lokálisan kisebb méretű pocsolyák, állóvizek előfordulnak a járatokban. A helyi karsztvíz szintje jóval a barlang mai végpontja alatt feltételezhető.
    Klímamérések a barlangban nem történtek. A hőmérséklet a külszíni átlaghőmérsékletnek megfelelően alakul. Enyhe légáramlás érzékelhető a barlangban, széndioxid feldúsulása nem jellemző.

A barlang és környezete természeti állapota, veszélyeztetettsége
    A barlang a Bükki Nemzeti Park területén nyílik, környezete természetvédelmi tulajdon. A barlang környezete részben sziklás, erdős terület, részben irtásrét. A rét egy része drótkerítéssel körbevett csemetekert. A barlang vízgyűjtő területén vezet keresztül a Miskolc-Eger műút, a bejárattól 150-200 méterre észak felé. A bejárattól szintén északra 230 V-os távvezeték húzódik. A műút mellett gépkocsival parkolni lehet, amit igénybe is vesznek autósok. A barlang mellett, a réten keresztül, terepjáróval járható földút visz el, forgalma minimális lehet. A környéken elterjedt a turizmus (a közelben található a rejteki munkásház, amely ma üdülő), kedvelt foglalatosság a gombaszedés. A barlang környezetét erdőművelés, szórt hulladék is veszélyeztetheti. Ottjártunkkor a barlangba befolyó vizet tisztának láttuk, hulladékot a környéken nem észleltünk.
    A barlangban rongálás nyomai nem látszanak, állapota a felfedezés óta nem romlott, képződményei épek. Ritkán járt üreg, bejárata kifejezetten kényelmetlen és a bejárati szakasz veszélyes. A barlang veszélyeztetettsége alacsony.
    Javasolható a bejárati szakasz biztonságos kiépítése.

A barlang bejárása
    A látogatás barlangász alapfelszereléssel lehetséges. Az egyszerű ruházat a bejárás során biztosan elázik, ezért ajánlható vízálló viselet a túrához.
    A barlangba a szűk bejáraton át, a patakmederbe feküdve lehet bejutni. Két méter után kis omladékos lemászás következik, majd instabil kövek között lehet lemászni az első tágasabb terembe. A terem után újabb omladékos akna következik, alján méteres üledékpaddal. A járat erősen korrodált falú szakaszban vezet lefelé kb. 30 méter bejárat alatti mélységig, ahol a barlang legkellemetlenebb szűkületét, a Vastüdőt találjuk. Ez alatt törmelékszifonban tűnik el a patak vize, amely lejjebb már nem tűnik fel újra. Az alsóbb szakaszok már omladékmentesek, 3-4 méteres lépcsőkön mászhatunk lefelé a meredek, korrodált falú, helyenként cseppköves járatban. Az 50 méter mélységben nyíló terem a barlang mai mélypontját jelzi, alját agyag borítja.

Javasolható tudományos kutatási témák barlangban
    Bármilyen kutatás a bejárati szakasz járatbiztosításának megvalósítása, majd a barlang újratérképezésének elvégzése után ajánlható. Potenciális kutatási témák: a barlangmorfológiai elemek tanulmányozása (eróziós formakincs), szórványos üledékmintavétel és -elemzés, vízhozam- és vízkémiai mérések, klímamérések, barlangbiológiai vizsgálatok.

Irodalom