ÚTMENTI-VÍZNYELŐBARLANG
    5372/35

Adatfelvétel: Kovács Zsolt

Megközelítés, helyszín
    A barlang a Bükk-hegységben, Miskolc város közigazgatási területén, Létrás-tető nyugati peremén, az Újmassa-Jávorkút erdészeti műút mentén, a Fenyves-tebrek mellett elvezető földút torkolatától 300 m-re keletre, a műúttól 5 m-re délre nyílik. A lejárat kb. 5 x 5 méter átmérőjű töbörben, fenyveserdőben található. Bontott bejárata kb. 1 x 1 méter átmérőjű, szabálytalan alakú, függőleges lejárat szálkő mentén, egy oldalon gyenge fatámfallal biztosítva.

Kutatástörténet
    A barlang bejárati töbrére 1952. szeptember 14-én figyeltek fel az akkor alakuló MHT Miskolci Csoportja Zsombolykutatói, akik ekkor 9 méterig jutottak le a barlangba. A jogutód Marcel Loubens Barlangkutató Szakcsoport tagjai pár napos bontást követően 1976. augusztus 9-én jutottak tovább, feltárva a ma is ismert járatrendszert. A bejutást követően a barlangot felmérték, majd a további kutatások abbamaradtak.

A barlangjáratok kiterjedése, jellemző méretei, a barlang térképei
    A barlangot Tokár Ferenc, Szeremley Szabolcs, Csontos János és Kiss Attila, a Marcel Loubens Csoport kutatói mérték fel és térképezték, függőkompasz, fokív és mérőszalag használatával. A mérés alapján a barlang hossza kb. 100 méter, mélysége 63,5 méter. Legnagyobb vízszintes kiterjedése 40 méter, ÉÉK-DDNy-i irányban. Az eredeti felmérési jegyzőkönyv ma már nem lelhető fel.
    A barlangról M=1:100 méretarányú alaprajz és kiterített hosszmetszet készült, amelyet Lénárt L. (1977) publikált. A térkép a barlangot csak sematikusan, a kontúrvonalak megrajzolásával ábrázolja, egyéb részletet nem tartalmaz.
    Indokolt lenne a barlang újramérése fix mérési pontok alkalmazásával, térképeinek részlethű megrajzolásával.

A barlang földtani és morfogenetikai jellemzői
    A barlang befoglaló kőzete világosszürke, tömör, kristályos, márványos rajzolatú mészkő, amelyet a Fehérkői Mészkő Formációba (középső-felső-triász, ladini - alsó-karni emelet) sorolnak.
    Genetika jellemzőit tekintve a barlang posztgenetikus, preformáló tényezője a területre jellemző erős tektonika. A barlang döntő része ÉÉK-DDNy-i irányú, gyengén oldott hasadéknak tekinthető. A barlang mai képe, morfológiai bélyegei alapján a barlang kialakulásában a kezdeti, nem túl kifejezett korróziós üregtágulás után a befolyó patak eróziója játszott szerepet. A barlang vízgyűjtőjén triász időszaki agyagpala, kevés metabazalt és a miocén takarómaradványból származó kvarc, kvarcit, homok fordul elő, amely koptató anyagot biztosít az erózióhoz. A patakerózió nyomai a járatok morfológiáján is tükröződnek. A járatokat utólagosan szivárgó vizek alakították, amelyek inkább oldó hatást fejtenek ki, erősen csipkézve a járatfalakat.
    A barlang térformája többtagú, hasadékjellegű aknasor, a bejárati szakaszon szabálytalan oldott formákkal. Az aknatalpak lépcsősek, lejtősek. Jellemző keresztszelvény a magas hasadék, alárendelten a szabálytalan oldott profil.
    Nagyformák közül az akna jellemző a barlangra. Simára koptatott járattalpú szakaszok és tört-omlott felületek foltokban előfordulnak.
    Morfológiai kisformák közül főként az eróziós formák dominálnak, alárendelten néhány helyen a kezdeti korróziós fejlődés formái is megjelennek. Gömbüst és mennyezeti csatorna alárendelten, közepes elterjedésben fordul elő. Színlő egy-két helyen, bizonytalanul észlehető. Evorziós üstök, hullámkagyló, kannelura alárendelten fordul elő. Igen jellemzőek az ujjbegykarros falrészletek, az óvatlan kutató overálját szétszaggatják.
    A befoglaló kőzethez kapcsolható formakincs között a törésekkel átjárt, néhol vetőfelületként értelmezhető és breccsás felületek (nem a kőzetszövet breccsássága) észlelhetők. Törések mentén kipreparálódott felületek, sziklabordák is jellemzőek a barlangjáratokra.
    Az üledékkitöltés morfológiai elemei között inaktív patakmeder nyomai, nyomokban kavicsteraszok, agyagfelrakódások említhetők.

Szilárd kitöltés, élővilág
    A barlang cseppkőképződményei gyérek, kevés álló- és függőcseppkő, lefolyás, bekérgezés jellemzi néhány helyen a járatokat. Az alsóbb szakaszokon gyakori a típusos borsókő megjelenése.
    Helyben keletkezett törmelék (omladék, kőzettörmelék, agyagos oldási maradék) gyéren található a barlangban. A barlangi törmelékes üledék döntő része a barlangkörnyéki lepusztulási területről származó mészkőtörmelék, alig koptatott mészkőkavics, csekély agyagpalatörmelék, helyenként finomhomok és agyaglerakódás.
    A bejárati szakaszban a járattalpon talaj, bepergett ág és levéldarabok, avar fordulnak elő. A belsőbb szakaszra nem jellemző ez a kitöltés.
    Fosszilizálódott állati maradványok nincsenek a barlangban. Feltételesen szórványos denevércsont maradványok sorolhatók ebbe a kategóriába.
    A barlang élővilága gyér. Nem fosszilis denevércsont, a bejárati szakasz rovarvilága, bepergő barlangi vendégek említhetők meg.
    Fosszilis és recens-történelmi emberi maradvány, tárgy nem került elő a barlangból. A jelenkori maradvány kevés szórványos hulladék.

Hidrológia, klimatológia
    Csepegő vizek állandóan észlelhetők, a külszíni csapadék függvényében. A beszivárgó víz erősen korrodálja a barlang falfelületeit, főként a barlang középső szakaszán.
    A barlang állandó vízfolyást nem vezet, időszakosan a legnagyobb felhőszakadások alkalmával nyel vizet a barlang, hozama pár l/p értékre becsülhető. A barlang mélypontja száraz szifonok, szűkület.
    A helyi összefüggő karsztvízszint kb. 100 méterrel a bejárat alatt feltételezhető.
    Klímamérések a barlangban nem történtek. A hőmérséklet a külszíni átlaghőmérsékletnek megfelelően alakul. Enyhe légáramlás érzékelhető a barlangban, széndioxid feldúsulása nem jellemző.

A barlang és környezete természeti állapota, veszélyeztetettsége
    A barlang Miskolc város közigazgatási területén nyílik, a Bükki Nemzeti Parkban. A területen az erdészetén kívül más gazdasági tevékenység nem folyik. A közeli műút közlekedése hatással lehet a barlangra, a nyolcvanas években volt rá eset, hogy szippantott szennyvizet ürítettek a barlangba (bejárata 5 méterre van a műúttól!). A barlang közvetlen környezete fenyőerdős terület. Vadetető nincs a barlang környezetében. Külső veszélyt a barlangra potenciálisan erdészeti tevékenység és illegális (folyékony) hulladéklerakás jelenthet. A barlang bejárata a rossz ácsolat miatt beomlásveszélyes.
    A barlang képződményei kevéssé veszélyeztetettek, állapotuk a feltárás óta alig változott. A barlang a bejárat biztonságos kiépítésén kívül más beavatkozást nem igényel.

A barlang bejárása
    A barlang alapfelszereléssel járható, a bejárat alatti kis aknába és az alsó szakaszokon biztosítókötél használata ajánlott.
    A bejárati aknán és az az alatti néhány méteres ferde, nem túl tágas járaton lemászva kis, kb. 3 méter mély, teremszerű akna tetejére érünk. Aljából hasadékszerű lejtős járat indul, amely 10 méter után függőleges, igen szűk, 2 x 0,3 m széles hasadékba torkollik. A hasadék lefelé tágul és közvetlenül a barlang főhasadékába torkollik. Innen a járat a magas, ÉÉK-DDNy-i irányú hasadékban vezet lépcsősen lefelé. Az aknasor legalja két-három méter széles, lapos aljzatú hely, alján gyakran tócsával. A továbbvezető járat járhatatlanul keskeny hasadék.

Javasolható tudományos kutatási témák a barlangban

• Kőzettani, tektonikai leírás.
• Eróziós formakincs részletes leírása.
• Szivárgó vizek kémiai elemzése.
• Klímamérések, barlangbiológiai észlelések.

Irodalom

• Lénárt László: A "Zsombolyosok"-tól a Marcel Loubens Csoportig - NME kiadv., 1977.
• Szabó László és munkatársai (1966): Összefoglaló jelentés - Kézirat, Miskolc