Denevérkutatás négy barlangban
    (Barati Judit, Krajnyák Erika)

    2002-2003 telén kezdtünk hozzá a Bükk-hegységben egy négy barlangra kiterjedő kutatáshoz, ami elsősorban a denevérek nyugalmi állapotával foglalkozik. Az ötlet, hogy megfigyeljük a denevéreket, egyrészt abból adódott, hogy kíváncsiak voltunk ezeknek a kevéssé ismert, de érdekes élőlényeknek a szokásaira, másrészt két diplomamunka is készül az így kapott adatokból.
    A barlangokat Ferenczy Gergely (mint a Bükki Nemzeti Park munkatársa) segítségével választottuk ki, ezek a következők:

    Mindenhol havonta egy alkalommal végzünk denevérszámlálásokat és hőmérsékletméréseket. Terveztünk páratartalom- és CO2-mérést is, de ehhez sajnos nem sikerült műszereket szerezni, így az ilyen jellegű ellenőrzések elmaradtak. A mérések minden téli időszakban októbertől áprilisig folynak, a mérőtúrákon rajtunk kívül többnyire Oláh Tamás és Gyúró Lehel vesznek részt.
    Célunk felmérni a denevérek téli álom alatt történő mozgásait, ennek hőmérséklettől függő voltát, illetve azt, hogyan reagálnak a denevérek az emberi zavarásra. Az is érdekes lehet, hogyan változott meg a denevérek egyedszáma, ill. az egyes barlangokban telelő fajok összetétele az elmúlt 20 év során. Ezt a Vizesben meg tudjuk figyelni, hiszen itt a '80-as években Kováts Nóra végzett rendszeres számlálásokat faj szintű lebontásban.
    Itt nem szeretnénk a nagy mennyiségű adathalmazt felsorakoztatni, hiszen a pontos értékelések több oldalra kiterjedő dolgozatokat jelentenek, mindössze csak egy rövid vázlatot adunk az általunk tapasztaltakról.

    A négy barlang közül a Kecske-lyukban ezen a télen egyáltalán nem, tavaly is csak szórványosan találkoztunk denevérrel. Ennek oka valószínűleg a barlang lezáratlansága, és a turistaút közelsége. Az ellenőrzőtúrák során azt tapasztaltuk, hogy a turisták a kezdeti részeket teleszemetelik, és valószínűleg hajléktalanok használják a barlangot éjszakai szállásként. A barlang előtti kis téren többször találtunk tűzgyújtásra utaló jeleket, és azt is hallottuk, hogy egyes esetekben a füstre kirepülő denevéreket légpuskával lelőtték. Mindezek a denevéreket arra késztették, hogy új szállás után nézzenek.

    A Szent Istvánban egy viszonylag állandó kolónia telel, mely elsősorban nagy patkósokból áll, kiegészülve néhány kis patkóssal. Ezek csak a barlangon belül változtatják meg a telelés helyét. Ami érdekes, hogy tavaly az egyedek nagy része a látogatók által rendszeresen megzavart, és kivilágított Meseország feletti sziklákon telelt. Az idén az eldugottabb Kutya-lyukban figyeltünk meg nagy egyedszámokat, ill. néhányan a Tordai-hasadékban helyezkedtek el. Ebben a barlangban a nagy patkósok tömött csoportokba állnak össze, és számoltunk már negyvennél is többet együtt, pedig egyébként a patkósokra nem jellemző a csoportosulás.

    A Vizesben minden télen a Hágcsós-teremben vannak a legnagyobb csoportok, mint azt az arra járó barlangászok maguk is tapasztalhatják. Itt elsősorban közönséges denevérek telelnek, és velük közösen néhány hegyesorrú denevér is. A barlang belsőbb részein gyakran fordulnak elő kis patkósok, és kisebb számban nagy patkósok is. A patkósok mindig magányosan függeszkednek, míg a simaorrúak csoportokba tömörülnek. Érdekesség azonban, hogy a korábbi számlálások során (Kováts, 1985-1988.) jóval több hegyesorrú, és kevesebb közönséges denevért találtak. Ennek oka lehet, hogy a közönséges denevérek közül - melyek állományának nagy része szlovák barlangokban telel - egyes kolóniák valami miatt a Bükkbe húzódtak vissza, és kerestek maguknak megfelelő szálláshelyet. Ezzel hatást gyakoroltak a hegyesorrúakra, amelyek pedig inkább a síkvidéket kedvelik, így lejjebb húzódtak a hegyekből. Ezt látszanak alátámasztani Estók '90-es évek második felében végzett kutatásai, melyek során hét éven keresztül hálózta nyári időszakban az éjjel vadászó denevéreket. Munkája közben több alkalommal találkozott közönséges denevérekkel, de mindössze egyszer fogott hegyesorrú denevért.

    A Lánerben elsősorban a Site-kürtő alatti teremben és a szintes ágban találhatók telelő denevérek, bár egy-egy egyed a felsőbb járatrészeken is előfordul. A Site-kürtő alatt főleg a közönséges denevérek húzódnak meg, a belsőbb részeken pedig nagy patkósok, kis patkósok és néhány közönséges denevér. A négy vizsgált közül ez a legkevésbé látogatott barlang, itt a legkisebb a zavarás.

    A denevérek a barlangokban télre hibernálják magukat, ami a szívritmus, a légzésszám és az anyagcsere lassulásával jár, miközben a testhőmérsékletük a környezet 6-7 °C-os szintjére csökken a normális 40-41-ről. A helyváltoztatások a téli álom során maguktól is megtörténnek, de megfigyeltük, hogy az egyes nagyobb túrák után a denevérek többet és nagyobb távolságban mozognak, mint normális esetben tennék, és jóval több az ébren lévő állat. Ez veszélyezteti a denevérek túlélését, mivel a zavarásra történő ébredések során sok energiát használnak el feleslegesen, így még a tavaszi táplálékállatok megjelenése előtt elfogyhat az erejük és elpusztulnak.
    Az egyes fajok helyüket a hőmérsékletnek megfelelően választják meg, a leginkább hidegtűrő a közönséges denevér, a leginkább melegigényes a nagy patkósorrú denevér.
    (Végül pedig ismét szeretnénk figyelmeztetni a barlangásztársakat, hogy a hőmérsékletmérések céljából kihelyezett vizespalackok tartalmát ne ürítsék ki, mert ezzel tönkretehetik a méréseinket.)