Lilla-barlangi cseppkőminták kormeghatározása
    (Majoros Zsuzsanna)

    A Lilla-barlangban történt, hajdani földmozgás(?) időpontjának meghatározása céljából a legnagyobb átmérőjű, eltört sztalagmitból vettünk mintát. (A barlang Nagy-termében valamikor a földtörténeti múltban méteresnél vastagabb cseppkövek is összetörtek. Az összeomlás közvetlen kiváltó oka rejtélyes, mert olyan gyorsulást, ami ezeket a hatalmas cseppköveket így összetörte, már ránézésre sem lehet elképzelni. Talán egy alsóbb szintű terem beomlása lehet a felelős a katasztrófáért, de ezt a mozgást már kiválthatta egy földrengés. A kérdés eldöntésére további mintagyűjtést és mérést tervezünk a környék barlangjaiban).

    A mintavétel a sztalagmit legkülső kérgéből történt, két különböző helyről. Az egyiket az állva maradt rész felső szélénél vettük, a másikat a letört és földre zuhant tömb külső kérgéből. A megmintázott kéreg közvetlenül a törés előtt képződött. Vélhetően a törés szakította félbe a további képződését. Így a koruk vagy a törés pontos időpontját jelöli ki, vagy megszabja azt a határt, amelynél korábban nem történhetett a törés, - azaz: ez az alsó lehatárolása a mozgási eseményeknek.

    A két minta korának elméletileg meg kell egyeznie. Az egyezőség egyben a kormeghatározási módszer kontrolja is kell, hogy legyen. Eltérést csak a kéregre a törés óta rákerülhetett anyag (aeroszol, ráfreccsenés, vékony, szabad szemmel nem látható bevonatok, stb.) okozhatna, amelyeknek a mintavételkor nem láttuk nyomát.

    A kormeghatározásra U-sorozatos módszerrel került sor. E módszernél a sztalagmit képződésének időpontjában meglevő U mennyisége, ennek bomlási folyamata, illetve a képződő Th mennyiségének meghatározása, és a kettő aránya utal az eltelt időre.

    A külső szennyeződésektől előírásszerűen megtisztított minták közül az, amelyik kis kéregként vált le, 50.800 évesnek adódott, ±3000 év hibahatárral.

    A másik minta az U bomlása alapján várható Th mennyiségénél valamennyivel több Th-ot mutatott, vélhetően a képződés óta bekövetkezett Th bemosódás, infiltráció, vagy egyéb "szennyezés" révén, így ezt a minta nem tekinthető értékelhetőnek.

    Tervezzük a törés után képződött, a törési felületre rátelepült "új" sztalagmit-domb alsó, kezdő részének megmintázását is, amelynek révén a törési események felső időhatárát szeretnénk meghatározni. Ez utóbbi időpontnál vagy korábban történhetett a törés, vagy éppen egyidőben vele - ha nem volt csepegési szünet.

    E tervezett meghatározás az előzőkben leírtak kontrollja is lesz egyben, hiszen vagy azonosnak, vagy fiatalabbnak kell adódnia.

    A mintákat vette: dr. Leél-Őssy Szabolcs (okl. geológus, ELTE), Surányi Gergely (geofizikus, MTA-ELTE Geofizikai és Környezetfizikai Kutatócsoport), Majoros Zsuzsanna.

    A kormeghatározást elvégezte: Surányi Gergely.

Miskolc, 2003. november 30.

Szakirodalom:

  1. Ivanovich, M. - Harmon, R. S. (1992): Uranium series disequilibrum: applications to environmental problems - Oxford, 571 p.
  2. Ford, Derek-Takácsné Bolner Katalin (1993): Abszolút kormeghatározás és stabil izotóp vizsgálatok budai barlangi kalcit barlangi kalcitmintákon - Karszt és Barlang, 1991, 11-18. old.
  3. Lauritzen, Stein-Erik - Leél-Őssy Szabolcs (1999): Előzetes koradatok egyes baradlai cseppkövekről - Karszt és Barlang, 1994. I-II. 3-9. old.
  4. Zámbó László - Ford, Derek - Telbisz Tamás (2002): Baradla-barlangi cseppkő koradatok a késő negyedidőszaki klímaingadozások tükrében - Földtani Közlöny, 132. (különszám), 231-238. old.