Összefoglalás - beszámoló 2003-ról
    (Kovács Attila)

    Az egyesületnek 87 tagja volt 2003-ban. A nyilvántartott jelöltekkel, a csoportgyűléseken vagy Létráson gyakrabban megforduló szimpatizánsokkal és az alapfokú barlangjáró tanfolyamosokkal együtt az összlétszám 115 fő volt. Ebből 81-en jártak az év során legalább egyszer barlangban, a leszállások száma összesen 925 volt. Ez személyenként átlagosan 11 leszállást jelent. A barlangban töltött órák száma összesen 3957 volt, azaz az átlagos évi barlangi óraszám 49. A bejáró (azaz nem munka) túrák száma 487 (fejenként évi 6), a bejáró óraszám 1916 (fejenként évi 24) óra volt. A tagok pontozásos aktivitási listája alapján az első három helyezett nevei: Hegedűs Norbert (541 ponttal), dr. Riskó Ágnes (527) és Kiss János (368). A jelöltek és szimpatizánsok aktivitási pontszáma is jelentős volt, a rangsoruk első három helyezettje: Pásztori Zsolt Márton (497), Nagy Zsolt (448) és Mogyorósi József (318) volt. A fenti statisztikai adatokhoz a 299 leadott kutatási jelentés feldolgozása által jutottunk.

Kutatások, feltárások

    A 2002 decemberében megkért cseppkő-mintavételhez az engedélyt megkaptuk. A kormeghatározás U-Th módszerrel megtörtént, a törött nagy oszlop alsó részének kora 50.800 év, a felső mintája sajnos értékelhetetlen. A vizsgálatokhoz további cseppkő- és üledékmintákra van szükség. Az engedélyt megkértük, azonban a további mintavételhez nem kaptuk meg. A vizsgálatokkal kapcsolatos elméleti megfontolásokról és a mintavétel módjáról az Interneten lehetett olvasni a G. Les Seymour (Szabó László) által egykor fenntartott Karszt Lapon, illetve lehet most itt. A kormeghatározás adatairól szóló írást ebben az évkönyvben közöljük.

    Mint a tavalyi évkönyvben előzetesen már beszámoltunk róla, a 2002/2003. év fordulóján néhány napos bontással Kiss János és Várszegi Sándor a Felső-forrás közelében található 15 m hosszúságú és 8 m mélységű Bronzika-barlang alsó végpontját átbontva, négy szűkületen át, jelentős kiterjedésű, cseppköves járatokba jutottak. Az eddig talált jellemzően szintes jellegű barlangszakaszok hossza kb. 250 méter. Ebben tágas járatok, kürtők, 15x25 méteres cseppköves terem, hatalmas homokszifon, egykor talán a felszínre nyíló nagy terem (jelenleg ősi, nagyrészt becseppkövesedett omladékkal elzárva), ... stb. találhatók. A barlangban esély van további járatok feltárására. A közeli turistaút miatti túlságosan is gyakori hívatlan látogatók és a karsztvíz közelsége miatt a barlangot március végén Bátori Károly lezárta a (BNP megbízásából).
    A sikereres bejutást követően január 16-án engedélyt kértünk a Bronzika-barlang további feltáró kutatásához. Az engedélyt február 11. dátummal kaptuk meg, a kutatásvezető Kovács Attila, a helyettes Kiss János lett.
    A barlangról készült első diafelvételeket január 30-án vetítette Kiss János csoportgyűlésen, február 3-án pedig az Internetre is feltette az első digitális fotókat.

    November 7-én Bátori Károly, Ferenczy Gergely, Juhász Béla és Kiss János bejutott a Soltész-kerti-mésztufabarlangba. Kovács Attilának a kiszáradt forráscsőről szóló hírei alapján indultak el, és átkeltek a 109 darab 70 centiméteres betoncsövekből álló szűk "alagúton". A csövekből négyet eltört és oválisra lapított a föld(?) nyomása. Ezeken egyrészt nehéz, másrészt veszélyes volt az áthaladás. Bent, tágas mésztufa "barlangot" és egykori hatalmas munkák nyomait látták, valamint megjelölték a felszínen a (lezárt) felső bejárat feltételezett helyét. Pár nappal később Kovács Attila is megtalálta a felső bejárat helyét a felszínen lillafüredi lakosok segítségével. További feltárási munkákat (kibontás és felmérés, forrásmegfigyelés) később, a BNP felkérése és engedélye alapján tervezünk.

    A bontás hangjai tisztán hallhatóak voltak a Létrási-Vizes 4-es bejáratán lemenve, a második létra tetejének környékén állva ...
    ... a hangok érdekes módon az ellenkező oldalról jöttek, a lefelé vezető létra irányából, de ennél konkrétabb irányt nem nagyon tudnék mondani.
    Jól hallatszott a veder csörömpölése, az ásás és a beszélgetés is (felismerhető volt pl. Maci hangja), de ez utóbbi nem volt érthető. A két pont közötti távolság miatt valószínűleg egy igencsak trükkös akusztikai "cső" lehet a két pont között légteres járattal és szálkő fallal, mert más konfiguráció nem tudná ilyen szócsőszerűen vezetni a beszédhangokat ...

Gyúró Lehel

Szerintem a 4. dimenzió hallat ismét magáról ...
    1978-ban, nyáron, jöttünk vissza a Tótól a Vértes-ágban. A Rom-teremben pihentünk, lámpáink le voltak oltva. A vaslétrához vezető járat felől olyan hangokat hallottunk, mint amikor valaki vonszol egy teli műtrágyás zsákot. Megfelelően ledermedtünk, de senki nem ért oda hozzánk. Kifelé minden résbe benéztünk, de semmit nem találtunk.

Szabó Károly

    Egyszer, azt hiszem Lenoccsal jöttünk kifelé a Vizesből csepegésmérés után, és már a Sóhajok-hídjától jövet éppen ereszkedtünk lefelé a Hágcsós-terembe a ferde falétrán, amikor mögöttünk súrlódásos zajokat hallottunk. Megdermedtünk mi is, hiszen úgy tudtuk, hogy nincs senki sem rajtunk kívül a barlangban, s éppen onnan jött a hang, ahonnan az imént eljöttünk: mintha a Sóhajok-hídja és a Hágcsós-terem között lévő felső részből érkezett volna a zaj. A súrlódást azután egy huppanás zaja követte, mintha valaki leugrott volna az agyagra ...
    Vártunk, szóltunk is, hogy van-e ott valaki, de senki sem válaszolt. Kissé kényelmetlenül éreztük magunkat. Kint érdeklődtünk a többiektől: ment-e le még másvalaki a Vizesbe, de nemleges választ kaptunk. Mivel a Vizes már akkor is zárt barlang volt, kétszeresen is csodálkoztunk az eseten.
    Ma felvetődött bennem egy lehetőség: lehet, hogy egy agyag-csuszamlás hangja volt? De hová "huppant"? Vagy a külszíni hangok érkeznek le oda időnként nagyon sajátosan?

Majoros Zsuzsanna

    Az év folyamán File Ferenc vezetésével, hét dokumentált alkalommal, összesen 32,5 órában ismét bontottuk a Tuskós-barlangot. A korábbi bontások felfelé és a műút felé vezető szakasza helyett újra az évtizedekkel ezelőtt bontott, meredeken lefelé vezető járatban dolgoztunk. Hamar átjutottunk a nagy köveken, amelyek egykor megtorpanásra kényszerítették a bontókat, és meglepően sokat haladtunk lefelé és előre a könnyen kitermelhető kavicsos-homokos anyagban.
    Az egyik alkalommal Gyúró Lehel megfigyelése szerint a bontás hangjai (a jelentős távolság ellenére) áthallatszottak a Vizesbe. Ennek kapcsán más, Vizes-beli rejtélyes hangokról szóló történetek is "felszínre kerültek".

    A Picoluca bontása az előző évihez képest kisebb lendülettel folyt. Az összesen három dokumentált bontás (és néhány kényszerű ácsolási és esővédő-ponyva építő akció) során valamivel több, mint egy métert sikerült haladni a még mindig omladékos anyagban.

    Az év folyamán engedélyt kértünk az évtizedekkel ezelőtt felhagyott Bíbor-barlang továbbkutatására. Az összesen három dokumentált feltáró akció alatt lényeges előrejutás nem történt.

    December 31-én számos barlangunk (közte a legjelentősebbekkel) kutatási engedélye (amelyeket az 1998-as rendelet kapcsán újítottunk meg öt évvel ezelőtt) megszűnt. A kutatási helyek felülvizsgálata és az új engedélyek megkérése a következő évre tolódott. (A megszűnt engedélyek: Jáspis, Lilla, Cubákos, Szepesi-Láner, Ikertebri, Tuskós, Balekina, Kis- és Nagy-mogyorós, Nyelesgambi, Speizi, Vizes.)

    Egész évben folytak a Barati Judit és Krajnyák Erika által végzett denevérmegfigyelések. A párhuzamosan végzett hőmérsékletméréseknél újdonság, hogy egy Szenthe Istvántól "ellesett" ötlet szerint a mérőpontokon elhelyezett vizespalackokban mérjük a hőmérsékletet, ugyanazzal a hordozható mérőműszerrel. A vizsgálatok eddigi eredményeiről előzetes összefoglalót közlünk.

Dokumentáció

    Január 31-én került bejegyzésre az Interneten az mlbe.hu domain név. Február 1-jétől tehát az egyesület honlapjának http://www.mlbe.hu/ lett. Ezzel címváltozásaink egy időre megszűntek: a "költözések" ezentúl nem befolyásolják a honlap elérhetőségét, Internetes WEB-címünk (URL) nem fog megváltozni.
    A regisztrációt a Kommunikációs és Kultúrális Központ Alapítvány C3 számítógép-központja végezte. Az általuk nyújtott lehetőségeket kihasználva a levélcímünket is megváltoztattuk mlbe@mlbe.hu-ra. Ezen kívül további egyedi levelezési címeket vezettünk be: az egyesület mindenkori elnöke, alelnöke és titkára ezentúl rendre a következő címeken lesz elérhető: elnok@mlbe.hu, alelnok@mlbe.hu és titkar@mlbe.hu. A honlap kezelésével és a domain adminisztrációjával foglalkozó személyt pedig admin@mlbe.hu címen lehet elérni.
    A regisztráció fenntartásáért (a domain név birtoklásáért) évi 5000 Ft-ot kell fizetni, amely várhatóan a jövőben sem fog problémát okozni az egyesületnek. A regisztráció azonban csak a név birtoklását jelenti, ezzel tárhely nem jár együtt. A honlapunk egy ideje egy ingyenes (az ingyenességért cserébe reklámot beszúró) Internet szolgáltatónál volt elhelyezve, a Freeweb-nél. A reklámmentességért fizetnünk kellett. Ez kb. évi 4000 Ft összeget jelentett, de február 19-én lemondtuk, mert Szabó László (a. Colos) felajánlotta, hogy az általa bérelt szerveren elhelyezhetjük a honlapunkat. Ezzel honlapunk sebessége és elérhetősége lényegesen jobb lett. A Freeweb ugyanis a HTML-oldalakba "beszúrt" saját kódjával helyezte el a reklámot a honlapokon, és a beszúrt (a honlap megjelenési sebességét csökkentő) kódok a reklámmentesség esetén is megmaradtak, csak a reklám-ablak méretét állították be nullára.

    Február 1-jén Hegedűs Norbert és Kovács Zsolt felmérték a Létrási-Vizes-barlang Adrenalin-kürtőjét, majd kiszerelték a korábban Burdiga Zsolt által bent hagyott kötelet.

    Február 28. és április 1. között egy Interneten talált program alapján Burdiga Ottó egy új kereső programot készített az MLBE-honlap számára, saját, belső keresésre. A jól működő programot Szabó László is elkérte (júliusban) az általa fenntartott oldalak számára.

    Áprilistól ismét felpörögtek az 50 éves jubileumi évkönyv körüli események. A tavalyi találkozót követően - mivel a könyv nem jelent meg - a szerkesztésben pár hónap szünet következett. A késő ősszel folytatódó munkák azonban tavaszra megsokasodtak, sürgőssé váltak, mivel az eredeti szerződés szerint május 31-ig el kellett volna számolni a támogatás összegével, és ehhez szükség volt a nyomda számlájára is. Azonban nem látszott biztosnak, hogy elkészül a könyv eddig a határidőig, ezért május elején 90 nap halasztást kértünk, amit meg is kaptunk. A szerkesztők, lektorok által még jóváhagyásra váró kézirat végül július közepére készült el. A terv szerint a szerkesztők a végső formára tördelt, a nyomdai formának megfelelő kivitelű, de külön lapokra nyomott változatot kapták volna meg korrektúrázásra.
Ezért a leadott kézirat számos formai előtervet tartalmazott (betűtípus, betűméret, oldal-formátum, borítóterv, képek és ábrák elhelyezési vázlata szövegekkel), de hiányzott a képeket, térképeket tartalmazó oldalak jelentősebb grafikai tervezést kívánó részletes terve. Az augusztus 31-i határidő ismét kétségessé vált, de a nyomdai előkészítési munkák folytak, és talán volt esély a határidőt követő 30 napon belül leadandó jelentéshez egy elkészült bemutatópéldányt csatolni. A számlának azonban augusztus 31. előttinek kellett lennie, ezért előszámla alapján rendeztük a beszámolóhoz szükséges pénzügyi teljesítést. Végül elkészült a beszámoló, a könyv első lenyomata viszont nem, illetve ami elkészült, olyan mértékben nem felelt meg az elképzeléseinknek, és olyan mennyiségű hibát tartalmazott, hogy gyakorlatilag újra kellett kezdeni a tördelést és a grafikai tervezést. A második tördelést saját tervei alapján Kovács Attila végezte, a QuarkXPress nyomdai tördelőprogram segítségével.
A nyomdára előkészített könyv Karácsonyra lett kész. Ekkor kezdődött meg szerkesztői, lektori korrektúrázása, ami bőven áthúzódott a következő évre.

    G. Les Seymour (Szabó László) 1966-ban nem tudta befejezni az anizuszi mészkősávról szóló tanulmányát. Egyrészt sürgette az ebben a témában megrendezett ankét időpontja, másrészt a sokszorosítási engedélyben 40 oldalra korlátozták a terjedelmet, harmadrészt az utólagos kiegészítés lehetősége is megszűnt amiatt, hogy az akkori politikai viszonyok miatt kénytelen volt elhagyni az országot. Az 50 éves évfordulóhoz feldolgozott dokumentáció között előkerült az ankét anyagának néhány stencilezett példánya. A sokunk számára újdonságnak számító anyagban érdeklődéssel olvastunk az akkori eredményekről, a csoport tagjainak lelkesedéséről, a karsztvizek keletkezése és mozgása mérésének Szabó László által kiötlött és alkalmazott módjára. A csoport akkori példaértékű lendületének mozgatója abban az időben Szabó László volt.
Az anizuszi mészkősáv témájában lelkesedése ma, 69 évesen, Ausztráliában sem csökkent, az egykori dolgozat általunk (Mogyorósi József és dr. Lánárt László által) digitalizált példánya, és saját azóta megszerzett tudása és tapasztalata alapján a téma újrafeldolgozását tervezi. Ehhez természetesen szüksége van a segítségünkre, elsősorban a helyszíni, terepi munkák (mérések, megfigyelések) miatt. Az új dolgozat az Interneten fog megjelenni. Eddig a munka előkészítése történt meg: a feladat megfogalmazása, és a lehetséges résztvevők körének összeírása.

Csoportélet

    Bár február 1-jén a Bányász-túra még megvolt a nagy hideg ellenére is, de a február 8-ra tervezett Fekete-túra - az egyébként is meglevő 25-30 cm hóra még ráesett 80 cm miatt - a felszíni megközelítés nehézsége miatt elmaradt.

    Február 1-jén Nováki János jelentkezett egy tiszafüredi ifjúsági klubból, hogy tartsunk barlangos bemutatót náluk, és rendezzünk fotókiállítást, valamint egyúttal meséljünk arról, hogyan tudott 50 éve "talpon maradni" az egyesület. A többszöri levélváltás és egyeztetés után, mely közben mentősbemutató is felmerült, végül nem történt semmi. Igaz, valódi kiállítási anyagunk nincs is.

    A február 11-i közgyűlésen tiszteletbeli tagokat választottunk: A három jelölt közül csak dr. Lénárt László és Szabó László (G. Les Seymour) vált ténylegesen tiszteletbeli tagunkká, mert dr. Gyurkó Péter köszönettel visszautasította a jelölést azzal, hogy ő még aktív tagnak érzi magát.
    Új tagokat is vettünk fel: Gyúró Lehel és Balla Béla személyét teljes jogú tagként nagy többséggel szavazta meg a közgyűlés. Burdiga Ottó és Lipták Roland pedig korábban megszűnt tagsága miatt kérte újrafelvételét (mint pártoló és mint teljes jogú tag).

    Február végén, március elején ismét jártunk a Lampóban (Lamprechtsofen Vogelschacht), legalábbis a túrázásra engedélyezett alsó szakaszán. A szállás szokás szerint a bejárat előtti barlangászházban volt, ahol miskolci és nyíregyházi barlangászok, valamint ismerősök és szimpatizánsok töltöttek el egyénileg változó időt, de összesen tíz napot. A Lampó-túrákon kívül kisebb-nagyobb kirándulások keretében felkerestük a környék szurdokait, jártunk Hallstattban, és osztrák barlangászok vezetésével néhányan túráztak a Lengfeldkeller- és a Hirlatz-barlangban is.

    Március 2-án Orehovszky István (külsős) gondnokunk a polgári szolgálat teljesítését befejezte. Ducsai Gergely másnap, 3-án kezdte el a polgári szolgálatot, ami előreláthatólag 2004. február 2-ig fog tartani.

    Az ózdi Újváros-téri Természetjáró Diák Sportkör március 24-én jelentkezett levélben barlangtúrák után érdeklődve, túravezetést kérve (állítólag a Kecske-lyukban jártak már önállóan), de nem tudjuk végül valóban jártak-e Létráson, voltak-e barlangban. A kutatási jelentésekben szereplő vendégek nevei alapján ezt utólag nem sikerült kideríteni.

    Áprilisban ismét hozzákezdtünk a létrási ház nagytakarításához, illetve az idén - a vendégszoba rossz állapota miatt - kicsit többre készültünk: felújításra. Kertész Gábor, Kovács Mátyás, Ónodi László és mások közreműködésével az omló vakolat kijavítására és belső falfestésre, a bútorok (szekrények) kicserélésére, az ágyak (priccsek) felújítására készültünk. A műanyag padlóburkolat lecserélését csak feltételesen terveztük, ha időnk és pénzünk lesz hozzá. (Nem lett!) A felújításhoz pályázati úton próbáltunk pénz szerezni, azonban minden pályázathoz valamilyen szinten bizonyítanunk kellett volna, hogy legalább minimális közünk van a házhoz. Ezért ismételten kezdeményeztük a BNP felé a gondokságba vételi szerződést ... sikertelenül.
    Ebben az évben vezettük be a vendégszoba használati díjának kiegészítéseként az 1000 Ft/nap fűtési díjat.

    Április 10-én este Budapesten feltörték azt az autót, amiben Riskó Ágnes átmenetileg tárolta a hátizsákját, és benne a barlangos felszerelését. [Bölénnyel (Boldog Istvánnal) készült szombaton barlangba menni.] Az esetlegesen eladásra felkínálás miatt a barlangos levelező listákon is felsorolt holmikból azonban (hátizsák, sisak, overál, aláöltözés, csizma, nittelő készlet, hálózsák, felfújható derékalj, ...) semmi nem került elő.

    Az MKBT április 12-i vezetőségválasztó közgyűlésén (ahol dr. Korpás László lett az elnök, Börcsök Péter pedig a főtitkár) Botos Zsoltot titkárnak, dr. Lénárt Lászlót pedig a választmány tagjai sorába választották meg a jelenlevők.

    Gyúró Lehel sikeresen befejezte a túravezetői tanfolyamot. Az eredményhirdetés április 12-én volt Budapesten, a Pál-völgyi-barlang előtt.

    Az MKBT tagjaink létszáma az utóbbi években nagyon lecsökkent: mindössze 12 fő. Áprilisban, az aktuális névsor lekérésekor tudtuk meg, hogy Majoros Zsuzsannának a 2003. évtől - 30 éves tagsága miatt - többé nem kell tagdíjat fizetnie.

    Május 1-4. között Vadász István szervezésében nagyobb csapat (Galán Mihály és Edit, Kiss János, Kosztolányi Katalin, Forrai Mária, Albert László, Kovács Zsolt, Kovácsné Révész Rita, ... stb) járt Erdélyben, sikeres túrát téve az általunk tavaly megismert Szegyesdi-völgy barlangjaiban és szurdokában, és a Száraz-Őr-völgyben.

    Május elején dr. Riskó Ágnes, Pásztori Zsolt, Balla Béla és Mogyorósi Anikó Lengyelországban túrázott. A kielcei Wojtek Gozdz vezetésével egy idegenforgalmi barlangban, a Pók-barlangban, valamint Wielickán a sóbányában jártak.

    Május 10-én Németh Ágnes, Németh Mihály, Oláhné Sinka Tünde és Oláh Sándor, Szalai Béla vezetésével a bányamentők vendégeként Lyukóbányán járt bányalátogatáson.

    Május 15-én a Fekete-barlangban, 16-án pedig az István-lápai-barlangban túrázott az a hét szlovákiai és csehországi barlangász-búvár, akik a 2002. év eleji esztramosi búvármentésben részt vettek, és Kutas Tamás meghívására most ellátogattak a Bükkbe. A túrákat Hegedűs Norbert és Galán Mihály vezette.

    A Borsodi Sörgyár "Night Fever" futóversenye ebben az évben május 31. - június 1. éjjelén került megrendezésre a tiszaújvárosi strandon. Nekünk most kevesebb dolgunk volt, mint eddig. Minden ponton volt egy sörgyári ember is, és nekünk "csak" segíteni kellett, de a munkáért kapott pénz (100.000 Ft) ugyanannyi volt.

    Május 9. és június 28. között alapfokú barlangjáró tanfolyamot tartottunk 20 résztvevőnek. Az elméleti vizsga július 4-én a Tudomány és Technika Házában, a gyakorlati július 5-én, Létrás-tetőn volt. A húsz tanfolyamos közül 15 tett sikeres vizsgát: Lénárt Emese, dr. Mogyorósi Anikó, Básti Edina, Lénárt Ibolya, Szolodun Gyula, Szalai Béla, László Péter, Nagy Zsolt (Zsófi), Németh Ágnes, Pásztori Zsolt Márton, Boronkai József, Németh Mihály, Galán Edit, Nagy Zsolt, Molnár Balázs. A pótvizsga időpontja kicsit elhúzódott, 2003 folyamán nem került rá sor.

    Az idei barlangnap június 28-29-én a pilisi Klasztrompusztán volt megrendezve. A néhány szokásos pilisi felszíni és barlangos helyszín meglátogatásán kívül a jelenlevő tagság nagy része szombaton a Gerecsében túrázott Polacsek Zsolt meghívására a Döbbenet-, a Betyárkörte-, a Paksimogyoró-, a Tüzes- és a Kullancsos-barlangban. A sűrű program időhiánya miatt csaknem elmaradt délután a Vértessomlói-(Slagosmacska-)barlang felkeresése, ami tulajdonképpen az egész kirándulás kiinduló ötlete, alapvető célja volt. Láttuk azonban végül, illetve aki átfért a bejárat utáni szűkületen láthatta és fotózhatta is a közelmúltban egy régi, felhagyott kis kőbányában feltárt (majd rövidesen le is zárt) barlangot. A hévizes eredetű barlang a szép és sérülékeny barit- és gipszkristályai védelme érdekében nem látogatható, ez az alkalom is csak a fotózás miatt jöhetett létre.

    Július utolsó hetében Gyúró Lehel (egy kisebb társasággal - Barati Judittal, Feigel Lóránttal) a "Z" és az Anubis közös táborában járt a Királyerdőben, bontani, túrázni és fotózni. Az utána következő héten a "Z" és a Crystal csoport pádisi kutatótáborán vettek részt, Gyúró Lehel fotózott a Valea Rea-barlangban.

    Július 26. és augusztus 3. között az egyesület ismét szervezett nyári kutatótábort. Praktikus okok miatt csak egy hét időtartamra. A tervezett fő program a Szepesi-barlang térképezése volt, de szóba került a Kühne Andor-barlang végponti szűkületének átvésése, illetve a Picoluca-barlang bontásának folytatása is. Kovácsné Révész Rita vállalta, hogy főz, az önköltséges alapanyagokból. A rövid idő miatt leginkább azokat vártuk, akik dolgozni akartak.
    Végül is évek óta nem volt ilyen sikeres és népes kutatótábor. Az eredeti három helyett több munkahelyen is tevékenykedtünk. A munkák között bontás, térképrajzolás, kürtőmászás, ácsolás, méréselőkészítés, létracsere, ... stb. szerepelt, összesen 123 órában. A ház elé új asztalokat és padokat ácsoltunk. Nyolc ukrán és négy lengyel vendéget fogadtunk.
    Megtartottuk a Maxi Kupa versenyét. Az idén fantasztikus időket futottak a csapatok, a tavalyi első helyezett ideje 2003-ban például csak a harmadik helyre lett volna elég. Az első helyezett a Juhász Béla, Oláh Tamás páros lett, 14' 46" csapatidővel. Nyolc év után ismét tartottunk balekavatót, ahol 21 balekot kellett az Isteni Fényben Tündöklő Dicső Firmák Tanácsának valahogy levizsgáztatnia.
    A zárótábortűz augusztus 2-án, szombaton volt. A Láner Kupát a jelenlevő összesen 27 teljes jogú tag Kovács Attilának szavazta meg. Volt krampampuli is, majd hajnalig tartott a szokásos közös, gitáros éneklés.

    2002-ben a Bánhorváti Tisztaságáért Baráti Kör nyerte a Tájsebészet kampány második helyezettje számára általunk felajánlott barlangtúrát. Tavaly nem tudtuk miért nem éltek ezzel a lehetőséggel, de "Ami késik, nem múlik!", az idén augusztusban jelentkeztek nyereményük "átvételére". Üveges József vezetésével öten jelentek meg Lillafüreden, ahonnan Kovács Attila kalauzolta fel őket Létrás-tetőre, hogy megtegyék a barlangi túrát vele a Létrási-Vizes-barlang I. és IV. bejárata között. A felszínen járva még nem értették, hogy miért kell majd két óra a két bejárat közötti látszólag kis távolság megtételéhez, de a IV. kijárat alatti létráknál már semmin nem csodálkoztak.

    Augusztusban kérelemmel fordultunk Miskolc polgármesteréhez, hogy a Miskolc Megyei Jogú Város Mecénás Alapjából támogassa az 50 éves jubileumi évkönyvünk kiadását. (Választ - és támogatást - csak a következő év elején kaptunk.)

    "Pozdrowienia z Zakopanego! Üdvözlet Zakopánéból!" A tátrai lengyel barlangkutató csoport barlangtúrázásra jelentkezett be (István-lápára) augusztus elején, cserébe a Sniezna Studnia barlangjukba való bejutást, vezetést ajánlották fel. Szeptember végére ígérkeztek, de végül nem jöttek. Ezt írták eredetileg: "Lenne egy csere javaslatunk, hogy ti eljönnétek Zakopanéba, az elszállásolást, továbbá az engedélyt mi elintézzük a legbecsesebb barlangunkba a Sniezna Studnia-ba (Havas-Aknába)."

    Augusztus 15-17. között Hegedűs Norbert Montenegróban járt. Későn ért ki, a Kotori-öböltől nem messze levő Lovcen 900 méteres platóján rendezett kutatótábor végére. Mindössze egy 280 méteres barlangban járt, annak is csak a felső felében.

    Augusztus 28-30. között Forrai Mária, Kiss László, Lénárt Emese, Kosztolányi Katalin, Migály Anikó, Tóth Zoltán és Vadász István kolozsvári barlangászok emléktúráján a Lesi-völgyben levő Tutajos-barlangban Ugron Gábor emléktáblájának koszorúzásán vett részt.

    Augusztus 30-án egy öt köbméteres szemetes konténer érkezett Létrásra. Ingyen!!! Köszönet érte F. Nagy Zsuzsának. Sokan voltunk Létráson, megpakoltuk (File Ferenc, Kovács Mátyás, Kertész Gábor és mások). Sikerült úgy belelendülni a lomtalanításba, hogy valószínűleg sokan fognak keresgélni holmikat. Egyszerűen minden holmit kidobáltunk, aminek nem volt gazdája. Felszámoltuk a ház háta mögötti "jó lesz még valamire" lerakatot, csak az ácsolásra alkalmas deszkák maradtak meg. Természetesen a szemetet is bepakoltuk, valamint a nagy tűzrakóhelyen felhalmozódott éghetetlen anyagokat (konzervdobozok, olvadt üvegek, stb.).

    Az év folyamán egyre kevesebb víz jött a létrási forrásból. A Róka-kút csövön elvezetett vize a lyukas kőnél gyakorlatilag már csak csepegett. A korábbi években is voltak már próbálkozások a cső elfagyott, esetleg szétcsúszott végeinek, illetve a forrásból kijövő csőcsonk megkeresésére. Kisebb-nagyobb átmeneti javulást mindig sikerült elérni, de most augusztusban a helyzet már tarthatatlanná vált: a vizet (vagy valami folyadékot) már csak Jávorkútról lehetett beszerezni. Ezért Botos Zsolt, Gyúró Lehel és Mogyorósi József szeptember elején kiásta forrás betonmedencéjét, majd két héttel később File Ferenc, Galán Mihály, Botos Zsolt és Kertész Gábor ki is takarították a bent hagyott zsaludeszkákat, a rajtuk élő barna, kénszagú kocsonyás valamit, a fagyökereket és az iszapot.
    A cső visszacsatlakoztatása és a forrás lefedése, Szalai Ferenc irányításával, csak később, az év vége felé történt meg, addig vízminőség vizsgálatot is végeztettünk, de a lényeg már szeptemberben sikerült: ismét bő és egyenletes vízhozamú forrást használhatunk.

    Szeptember közepén egy egynapos kiránduláson Forrai Mária, Horváth Ibolya és Eszter, Kovács Attila és Vadász István a szlovákiai Murányi-fennsíkon túrázott, az Ochtinai-aragonitbarlangot is útba ejtve. A fennsík nagyon szép és érdekes, megérne egy többnapos túrát is, az aragonitbarlang pedig fantasztikus. Egy megjegyzést megérdemel a szlovák túravezetők viselkedése is, ami egészen egyszerűen: arrogáns és felháborító.

    F. Nagy Zsuzsanna kezdeményezésére Veres Lajosnak sikerült Lyukóbányáról 23 darab leselejtezett védősisakot szereznie szeptember végén. Ebből tíz darabot félretettünk a gyerektáborokban való használatra, 13 darabot pedig Létráson helyeztünk el, az alkalmi vendégtúrázók számára. (Egyébként jelezték a bányánál, hogy februárban ismét érdemes érdeklődni, mert inkább nekünk adják, mint hogy elégessék.)

    Szeptember végén felmerült a lehetősége, hogy megvásároljuk a létrási pajtát. Jó lenne, he lenne saját(!!!) helyünk Létráson. Sok évtizede szeretnénk a bizonytalan kutatóház helyett egy biztos fészket. Pontosan nem tudjuk ki a tulajdonos, az utóbbi években az épületet már senki nem használta. Valamilyen gyerektáboroztató alapítványt sejtettünk tulajdonosnak, azelőtt pedig az úttörőket gondoltuk annak - az biztos, hogy nyaranta vándortáborok színhelye volt a pajta sokáig. A padlástér ajtaja ma is be van lakatolva. Egy nő jelentkezett a tulajdonos(ok?) nevében, és október másodikára meg is beszéltünk vele egy találkozót Miskolcon. "Szerencsére" nem jött el, mi viszont annál nagyobb létszámmal képviseltük az egyesületet, így legalább magunk között megbeszélhettük a dolgokat. Amiket megtudtunk (majdnem teljesen biztosan):

    További szempontok és körülmények:     A vezetőségben felmerült a rendkívüli közgyűlés összehívásának gondolata is, ahol a tagok eldönthették volna, hogy megvásároljuk-e a pajtát, és azt is, hogy milyen pénzből, de a sok negatív szempontot mérlegelve végül a vásárlást elvetettük, közgyűlésre ez ügyben nem került sor. Az alapítvány képviselője többet nem jelentkezett (mi sem kerestük), a pajta pedig azóta is változatlan (kihasználatlan) állapotban áll a létrási réten.

    Október elsején vettük észre, hogy a Lilla-barlangot megpróbálták feltörni. A betonacélból és vaslemezekből készült ajtót kinyitni eszköz nélkül (a feszegetéshez csak a helyben talált köveket használva) természetesen nem sikerült, de a lakat "megadta magát". A nyitáshoz szükséges pecek letört róla, a kulcs megszorult benne. Később a nyitási próbálkozásaink közben a kulcs bele is tört. Bátori Károly december végén kézi fűrészlappal vágta ketté nem kis nehézségek mellett (mivel "vakon" kellett dolgozni). A napvilágra került lakaton látszott, hogy az (egyébként teljesen értelmetlen) ütések miatt a lakattest behorpadt, ezért nem fordult el a kulcs, ezért nem volt nyitható. A felkerült új lezárás és új lakat, valamint az év végén megszűnt kutatási engedélyünk miatt, egy időre barlangkulcs nélkül maradtunk.

    Október 5-én a Láner-barlang Fofó-ágát, és a Létrási-Vizes-barlang szokásos (I. - Tó - IV.) túraútvonalát mutattuk meg horvát vendégünknek, Petra Ujevicnek, dr. Hevesi Attila kérésére.

    Október végére Vadász István ismét erdélyi kirándulást szervezett, azonban a Belényes előtt fejre álló és árokban landoló autója miatt ez a túra meghiúsult. A kocsiban (bár mindenki aludt) komolyan senki sem sérült meg. Az autót itthon totálkárosnak minősítették.

    F. Nagy Zsuzsanna kezdeményezte azt is, hogy a nyári gyerektáborok résztvevőivel, a régebbiekkel is, ezentúl év közben is találkozzunk. Ezért évszak-túrák szervezését tervezte, ahová szülővel vagy anélkül szeretettel várunk majd minden egykori táborlakót. Az első túra október 26-án, vasárnap volt, s Fehérkőlápa volt az útirány.

    Október közepén barlangtúrák után érdeklődő gyerekek nevében Szabó Éva, a hatvani Bajza József Gimnázium tanára jelentkezett. Egy-két barlangban (Solymár, Mátyás-hegyi, Kecske-lyuk) már jártak, és alapfokú tanfolyamot is végeztek. Eredetileg 40-fős csoportot akart hozni a tanárnő, de erről sikerült lebeszélni. Végül november 19-én Kiss Judit tanárnő érkezett meg hatodmagával. Galán Mihállyal és Kovács Attilával a Vizesben túráztak, és egy kicsit besegítettek a Tuskós-bontás felszíni vödrözésébe. A barlang is és a barlangi bontás is tetszett a társaságnak, a kapcsolatot folytatni akarják.

    November 1-jétől (2004. március 31-ig) az egyesület működtetésre kibérelte a volt FETE-s mászófalat, nemcsak egyesületi tagok, hanem egyéb mászó, barlangi vagy kötéltechnikai gyakorlat iránt érdeklődők számra is. A mászófalon több út található gyerekek részére is. Korábban eléggé közkedvelt volt a gyermek út felnőtteknek is, valamint kötéltechnikai pályák kiépítésére is volt lehetőség, a vastraverzek miatt. A használati díjon kívül, egy elismervényt volt kötelező mindenkinek aláírni, miszerint a meghatározott házirend betartása mellett a mászófalat és az egyéb pályákat, mindenki saját felelősségére használja. Az egy fix kötélen kívüli további kötelekről és egyéni védőfelszerelésről mindenkinek magának kellett gondoskodnia. A mászófal ügyeletét Oláh Sándor, Mihalov Csaba, Gedeon Péter és Suga Norbert látta el.

    A november 7-9. közötti szakmai napon (Barlangkutatók Szakmai Találkozója) Debrecenben - hála debreceni tagjainknak és az általuk biztosított szállásoknak - jó sokan részt vettünk, bár ebben az évben csak hallgatóként. Az ATOMKI Nagyelőadójában tartott érdekes és színvonalas előadásokat meglehetősen változó létszámmal és személyi összetételben látogattuk, de a szombat esti fantasztikus filmvetítésen mindenki ott volt. (Éjjel hazafelé még a Holdfogyatkozást is sikerült megfigyelni.)

    Novemberben sikerült megtalálni a Zsombolykutatók című, 1953-ban, a Bolhási-víznyelőbarlang feltárása kapcsán forgatott filmet a Magyar Nemzeti Filmarchívumban, és a másolásához szükséges vágóasztali díj (4640 Ft) ellenében sikerült videokazettán megszerezni. Maga az alapanyag is elég rossz minőségű (egyrészt az 50-es évek technikája, másrészt a film öregedése miatt) a kazettára másolás is rontott rajta, úgyhogy egyelőre nem adjuk ki megnézésre. (Jó lenne majd csak a digitalizált változatot köröztetni.) A film egyébként a korabeli Magyar Híradó egy részlete, mindössze három perc, és a megküldött kópia ellenére az MNFA tulajdona maradt. Nagy nyilvánosság előtt nem, csak egyesületen belül vetíthető, harmadik személynek ki nem adható, Internetre nem tehető.

    A bérelt mászófalhoz kapcsolódó esemény volt, hogy a Magyar Posta Rt. Miskolci Igazgatósága 2003. december 6-án 08.30 és 24.00 óra között a Miskolc Városi Sportcsarnokban Postás Sport Gálát rendezett. Az események része volt a sportcsarnokban lévő, éppen általunk működtetett mászófal használata is. Mi (Básti Edina, Nagy Zsolt, Mihalov Csaba és Oláh Sándor) vállaltuk a lebonyolítást 9.00-től 18.00-ig. "Húzós" volt, mert igen nagy sikert aratott a mászási lehetőség. Pihenni ez idő alatt nem igazán tudtunk, nem beszélve az étkezésről. Mindenesetre nagyon sokan új dolgokat tudtak meg az egyesületről, egyesületi életről, a barlangászatról és a falmászó sportról.
    A posta-program szervezője Ocela Tibor úr volt, nagyon meg volt elégedve a csapattal, illetve annak hozzáállásával. A kapcsolatot Oláh Sándor vette fel vele, és ő intézte a szerződéssel és a résztvevők szervezésével kapcsolatos teendőket. Az ajánlónk Montovay Péter, a sportcsarnok igazgatója volt.

    Hasonló rendezvénye volt a Providencia Biztosító Rt.-nek Karácsonykor. Ők csak 10.00-től 15.00-ig kérték a lebonyolítást. A résztvevők Básti Edina, Mihalov Csaba és Oláh Sándor voltak. Itt Edina személye volt a lényeges, aki pszichológus, mert kifejezetten kérték, hogy a problémás gyerekekkel is tudjunk foglalkozni, ha valakin eluralkodna a pánik, stb. A siker itt is óriási volt, pihenni alig tudtunk, az összes gyerek versengett a mászásért. A felkérés szintén Montovay Péter ajánlására történt.

    B. Tóth Erika, a Miskolci Rádió riportere Szabó Tamással és Kovács Attilával készített riportot egy extrém sportokról szóló műsor számára. Az anyag a Kossuth Rádió Napközben című műsorában ment le december 11-én. Nem tudunk olyan tagunkról, aki hallotta volna.

    December 27. és 31. között, mint minden évben, ismét volt téli tábor. A cél a Tuskós-barlang bontása volt, de a kutatási jelentések alapján az adott időszakban mindössze egy bontótúra ment a barlangba.