Soltész-kerti-mésztufabarlang
    (Ferenczy Gergely, Kovács Attila, Szabó László)

    Kovács Attila október 31-i megfigyelése szerint elapadt a Soltész-kerti-forrás. Már több hete nem folyhatott, mert ekkorra cső is kiszáradt. Felderítő útra invitálta a vállalkozó kedvű, és kellőképpen vékony tagságot, behatolni a forrás kivezető betoncsövébe. Várhatóan 100 ±50 méteres kúszásra lehetett számítani a viszonylag tágas csőben. A forrás - állítólag, mert dokumentációnk nincs - a karsztvízszint feletti víztározás mintapéldájaként vissza van duzzasztva. Ezt kellett volna megnézni, ellenőrizni, illetve megkeresni a létező, de földdel lefedett (és emiatt "elveszett") felső bejárati aknát. A karsztvízszint feletti víztározásról elméleti cikk található az egyesület régi papírjai között, a gyakorlati kivitelezésről viszont semmi. Azonban többen emlékeztek az 1970-es évek elején-közepén itt folyó, a vízművek megbízásából végzett jelentős munkákra.
    November 7-én Bátori Károly, Ferenczy Gergely, Juhász Béla és Kiss János sikeresen bejutott a mésztufabarlangba. Átkeltek összesen 109, 70 centiméteres darabokból álló száraz betoncsövön. Négy szakaszon különösen nehéz és veszélyes volt az áthaladás, mert hosszában négy darabra repedt a cső, amit a ránehezedő föld oválisra lapított. A cső végén (a szóbeszéddel ellentétben) nem volt rács. Bent, tágas mésztufa "barlangot" és egykori hatalmas munkák nyomait látták (acélbetétes gumicsöveket, elfalazott, bebetonozott forrást), valamint megtalálták az egykori felső bejárat lezárt, berozsdásodott acél fedlapját. A bejárat helyét a felszínen is megjelölték. Később Kovács Attila is megtalálta a felső bejárat helyét a felszínen, lillafüredi lakosok segítségével.

    A bejárásról Ferenczy Gergely ezt írta: "A múlt pénteken megtekintettük a Soltész-kerti-mésztufabarlangot. A száraz betoncsőben végigkúszva sikerült a kézi munkával tágított, természetes járatokat feltáró barlangba bejutni. A cső több helyen hosszirányban felhasadt, a kör szelvény jelentősen ellipszoid alakú lett. A betonlépcsőt megtaláltuk, mely öntöttvas fedlaphoz vezetett. Találtunk acélmerevített gumicsöveket is, melynek funkciója nem egészen tisztázott. Remélem, hogy vizet szivattyúztak vele a végponti elfalazott, tározott szakaszból. (És nem fordítva, azaz szennyvíz ment be a barlangba - a szerk. megj.) A csövek végzáró elemei szerencsére nyitva vannak. 1973-74-ben valószínűleg nem így volt. A beszállított acélcsövek és a végponti betonozás nagy volumenű munkákra vall. A barlang meglepő és unikális. Hétfőre (november 11-re) megjött a víz a csőben. Mindkét könyökömről lejött a bőr."

    Szabó László (Colos) Ausztráliából, a küldött Soltész-kerti térkép alapján írta: "Tóth József felmérte a Soltész-kertit és a kapcsolódó 60-80 m hosszú nagy átmérőjű csövet. Hasonlón dolgozott Tokár Ferenc is. A cső helyzete kritikus az 1958-as árvízi feltörések, és dr. Juhász András későbbi járat-elcementezését követő árvízi feltörések értelmezéséhez. Szintén jó lenne a tárót feltérképezni, amelyet a cementezést követően a műútból feltörő árvizek megelőzésére hajtottak ..."

    A barlangban további feltáró, térképező, megfigyelő munkákat a Bükki Nemzeti Park engedélye és megbízása alapján tervezünk végezni.