A Nagykőmázsa-oldali-zsomboly térképezése, természeti állapotértékelése
    (Kovács Zsolt)

(A Bükki Nemzeti Park számára készült tanulmány kivonatos ismertetése)

*
A barlang bejárata
     A Nagykőmázsa-oldali-zsomboly a Miskolc-Tapolca fölött magasodó, attól nyugatra fekvő Nagykőmázsa-hegy déli oldalában nyílik. A hegy egykori csúcsát mára lefejtették, így ez a magaspont a hegy mai csúcsa. A barlang közvetlen környezete délies kitettségű, enyhén lejtő, szórványosan sziklakibúvásos. Bejárata cserjés-füves területen, 327 m tengerszint fölötti magasságban nyílik. A lejárati akna nehezen fellelhető, kb. 2x1 méteres bejárattal nyílik és csak közvetlen közelről vehető észre. Ez indokolja, hogy a barlang sokáig feledésbe merült, majd lebányászottnak hitték. A barlang gyalog, vagy terepjáróval közelíthető meg. Bejárása barlangász alapfelszereléssel lehetséges, az első akna kötéltechnikával járható. Az alsó aknában helyszűke miatt mászógépek nem használhatók, kapaszkodókötélre szükség van.

*
A bejárati akna
     A barlangról Kadic Ottokár (Barlangvilág II. 1., 1932., 10-17. oldal) számolt be elsőként. Eszerint a m. kir. Földtani Intézetnek a Büdöspestben és a Forrásvölgyi-barlangban végzett ásatásaival párhuzamosan más bükkvidéki barlangokban is folytak kutatások, mivel Schönviszky László és Sebős Károly expedíciószerű körülmények között vizsgáltak át barlangokat 1931. nyarán. "Sebős Károly egyedül 1-1 munkás segítségével a Királykúti sziklaüreget, a Szeleta, a Nagykőmázsai, a Fényeskői, a Nagyárki, a Gulicskai, a Bodzási, a Létrási és a Bolhási zsombolyt, az Alabástrom barlangot, négy háromkúti sziklaüreget és két háromkúti sziklakaput dolgozott fel." A cikkben további részletekről nem esett szó. Schönviszky László később "A Bükk-hegység barlangjai (Második közlemény)" című, a Turisták Lapja nevű folyóiratban (1938?) megjelent írásában négy mondatot szentel az üregnek: "Nagykőmázsai zsomboly. Diósgyőr-Vasgyár határában, a Nagykőmázsa tetején. Széles, 8 m mély kürtője szűk rókalyukon át alacsonyabb terembe vezet. Ennek tetején nagyszámú vékony, a csepp vastagságának megfelelő stalaktit csüng, míg vele szemben a talapzaton már vastag stalagmitok állnak." A későbbiekben az 1990-es évek közepéig folyt gyér kutatás részleteiről kevés információnk van. Bontásos kutatás folyt a barlangterem délkeleti elvégződésénél, innen kb. 1 m³-nyi kitöltést szedtek ki számunkra ismeretlen kutatók. A '90-es évek közepén egy felszíni terepbejáráson Vadász István, a Marcel Loubens Barlangkutató Egyesület tagja figyelt fel a zsombolyszájra, s azt az addigra feledésbe merült, lebányászottnak hitt barlanggal azonosította. 1997 márciusában társaival felmérte a bejárati aknát a teremig, majd a bejárásokat követően a munka abbamaradt.

*
*
     A geodéziai felmérés 2000. február 12-én folytatódott és fejeződött be. A mérés túlnyomórészt állandósított mérési pontok (falba fúrt 5 mm-es átmérőjű, 3 cm-es rézcsavarok) elhelyezése után függőkompasz, fokív és acél mérőszalag használatával történt. A térképrajzolás külön fázisban, a bemért pontok koordinátáinak számítása után mérethelyes helyszínrajzi vázlatok készítésével folytatódott. Ennek során Kovács Zsolt és Veres Imre alaprajzot, két teljes vetületi oldalnézetet és keresztszelvényeket vett fel. A tisztázati rajzok elkészítése - miként a koordinátaszámítás és a helyszínvázlati poligonkirajzoltatás is - digitális technikával, számítógéppel történt. A barlang felmért hossza 76,4 méter, becsült teljes hossza 90 méter. Bejárati kezdőpont alatti bemért mélysége -31,1 méter, becsült teljes mélység: 32 méter. A bejárati kezdőpont a környező terepszint alatt van 1-1,5 méterrel.

     A barlang világosszürke, mikrokristályos tiszta mészkőben alakult ki, amelyet a hivatalos litosztratigráfiai beosztás jelenleg a Bükkfennsíki Mészkő Formációba (középső-triász ladini - felső-triász) sorol. A régebbi Balogh Kálmán (1964) féle nómenklatúra répáshutai mészkőfáciesként különítette el az összletet (nem tévesztendő össze az újabban kialakított Répáshutai Formációval). A nagykőmázsai-tapolcai terület mészköve ellentétben a Fennsík nyugati részével - nem mutat metamorf bélyegeket, ezért helyenként nagykőmázsai mészkőnek nevezik. A mészkő minősége az indoka a közeli bánya létesítésének is. Szerkezeti szempontból Csontos L. a Fennsíki antiklinális déli szárnyához tartozónak véli. Makroszkóposan a mészkő a Nagykőmázsán gyüredezettséget nem mutat, viszont erősen tektonizált, törésekkel, litoklázisokkal sűrűn átjárt. Általában blokkosan, három fő irány mentén paralelepipedon tömbökre tagolódik. A barlang környékén két egymásra közel merőleges, függőlegeshez közeli és egy lapos törési felületsor ismerhető fel. A közel függőleges törések szabják meg a barlangjáratok irányítottságát, e törések a barlangban és külszínen mérve durván ÉNy-DK és erre merőleges irányok. Terepi mérések szerint a két fő törésirány a 140°/65-85° és 220°/60-85° (50-230° és 130-310° csapású, délies dőlésű felületek). A barlangkörnyéki területen ezek a törések szablyák meg a 10-50 cm magas tereplépcsők irányítottságát.

     A barlangjáratok kialakulásának kezdeti időpontjára pontos adattal nem rendelkezünk, de a regionális geológia ismeretében nem lehet idősebb a felső-kréta-paleogén átmenetnél. A Miskolc-Tapolca Várhegyi felhagyott kőbányában ismertek alsó-miocén paleokarsztos jelenségek. Itt a mészkőösszletre közvetlenül alsó-miocén ostreás homokkő és lumasella települ, ezen időpont előtt a mészkőösszlet kiemelkedhetett és karsztosodhatott. A barlangüregesedés tehát a befoglaló kőzethez képest posztgenetikus, a kialakulást erős tektonikai hatások kontrollálják. A barlang kialakulása a Miskolc-Tapolca környéki termálkarsztos működéshez kapcsolható. A barlang alsó aknája típusos forráskürtő, felső részén kristálypincékben 3-6 cm-es fennőtt romboéderes (szkalenoéderes?) kristálycsoportok láthatók. A barlangterem falait szintén tömegesen borítják fennőtt kristályok, a barlang kitöltése is igen hasonló a Barlangfürdő és a Fecske-lyuk üledékeihez. Ezek alapján állítható fel rokonság a felszálló, langyos-meleg karsztvíz által kialakított üregekkel. Később a barlang felszínre szakadása után kapcsolatba kerülhetett befolyó vizekkel, bár erre konkrét bizonyíték (patakmeder, kavicsok) nincs. Leszálló szivárgó vizek cseppkövesedést, lefolyásokat eredményeztek a barlangban. Genetikája és morfológiája, kitöltése alapján sem sorolható a barlang a tipikus zsombolyok közé, bár ilyen jellegű elemeket (aknasor, egykori törmelékes álfenék) is magán visel.

*
A terem
     A barlang egy bejárati aknából, egy lapos, szabálytalan alaprajzú teremből és egy ebből lefelé tartó aknából (forráskürtő) áll. A teremből és az alsó akna aljának kis terméből is több vakkürtő indul felfelé. Lejtésviszonyai változók leggyakoribb a függőleges (akna) és a vízszintes (terem). Jellemző szelvénytípus a szabálytalan, oldott, egyes helyeken a lapító jellegű. Morfológiai nagyformái közül jellemzőek a kürtők és aknák, a lekerekített, oldott falfelületek, gömbfülkeszerű elemek. Kisebb léptékű morfológia elemek közül jellemző szórványosan a gömbüst és a mennyezeti csatorna megjelenése. Az alsó aknára jellemző a falak erős korrodáltsága, csipkézettsége.

*
Az alsó akna
     A barlang üledékkitöltésében domináns a finomszemű törmelék és a kiülepedett agyag, illetve a bepergett, begurult mészkőtörmelék és a plafonról levált mészkőtömbök. Jellemző üledékrétegsort bemutató feltárás található a barlang termének délkeleti végében, egy bontásban. A rétegsort nem volt módunk alaposan feltárni illetve mintát venni. A bontás alján agyag található, majd finomszemű csillámos, párhuzamosan rétegzett homok települ rá, mintegy 20 cm vastagságban. A homok jól osztályozott, kavicsszemeket nem tartalmaz. Alapszíne sárgásbarna, középen 2-3 cm-es vörösbarna sávval. A homok felett szintén agyag települ. A sorozat 1 méternél vastagabb. A bontás végétől 2 méterre összeálló cementált kitöltés található, benne rétegszerűen 6-8 cm vastag, középtől kétirányba felnövő tűs kalcitkiválással. A rétegek közé helyenként vörösagyag sávok települnek (a vörösagyag megjelenése pontosan olyan, mint a tapolca-várhegyi kőbánya Fecske-lyuk nevű barlangjában). Más jellegű vörösagyagos üledék található a terem északnyugati végpontja előtti kanyarulat déli oldalában. Itt egy repedés alatt mintegy fél m²-nyi területen 3-6 mm átmérőjű száraz, kemény, gömbszerű vörösagyag-gumók találhatók. Feltételezzük, hogy repedéskitöltő vörösagyag feltöredezés/kipergés után talán víz által görgetve került áthalmozva erre a helyre. A terem egyik oldalkiszögelésében - szemben a lejárati akna torkolatával - szeptáriásan széttöredező, finomrétegzett fekete agyag látható. Az agyagos üledékek felszínén helyenként kicsepegéses kutakkal találkozunk. A járattalpon - főként a bejárati szakaszon - gyakoriak a mészkőtörmelékdarabok. Beljebb cseppkőkéregdarabokkal, természetes módon kidőlt kisebb állócseppkövekkel találkozhatunk.

*
Denevér az alsó aknában
     A barlang jellemző kiválásai a fennőtt kalcitkristályok, melyeket a bejárati akna aljától kezdve a teremben és az alsó akna felső részén találunk. Az alsó akna lentebbi része kiválásmentes, korrodált, a bejárati aknában szintén mosott felületeket találunk. A barlangteremben a kalcitkristályok nehezen észlelhetők, mert szorosan, nagy felületen nőttek fel, végeik korrodáltak és az egész felületet 1-2 mm vastag mészkéreg vonja be. A korrodált kristályvégek "átütik" a kérget és karéjosan ívelt, 3-6 cm-es csoportonként egymással szöget bezáró sávozottságként jelentkeznek, sokszor fel sem tűnnek a kéreg alatt. A terem délkeleti végében a bontás fölött észlelhető, hogy a kristályok három generációban nőttek fel először a falra, majd egymásra. A három kristályréteg vastagsága eléri vagy meghaladja a 10 cm-t. Ez a kiválás nem azonos típusú a fentebb említett, a törmelékes kitöltésbe/kitöltésre benőtt kristálytűs változattal. Szabadon álló fennőtt egygenerációs kristályok csoportja található az alsó akna felső kétharmadánál egy háromnegyedig zárt kis üregben. Itt 5 cm-esnél nagyobb, víztiszta, saját alakú romboéderes(?) kristályok csoportja található. A cseppkőkiválások jellemzőek a barlangra, főként a teremre, de nem igazán gyakoriak. Több generációs cseppkövesedéssel lehet számolni. A kristályokat borító mészkéreg talán a legidősebb. Vastagabb cseppkőlefolyások, elaggott, korrodált cseppkőzászlók és zömök alacsony, fejlődésben megállt állócseppkövek, galléros cseppkövek, kiszáradt montmilch képviselnek egy következő periódust. Fiatal és ma is fejlődő, jellemző képződmények a terem tetején helyenként sűrű szalmacseppkövek, friss cseppkőlefolyások és egyes függőcseppkövek. Igen érdekes képződménye a barlangnak egy 50x30 cm-es cseppkőmedence a lejárati szűkülettel szemközti fal közelében. Kis tál alakú medencébe lassan szivárgó víz folyik, mely vékony, cementtejszerű, szürkés bevonatot rak. A medence aljában kristályvékony tűs/gömbös borsókő válik ki. A cementtej a medence aljának törmelékére és denevércsontokra is ráfolyik és azt cementálja.

     A bejárati akna alját bepergett talaj, humusz, falevelek borítják, beljebb talajjal már nem találkozunk. A bejárati akna falának felső része mohával bevont. Fosszilis (holocén/recens) állati maradványok a denevércsontok, koponyák, elvétve kisemlőscsont, melyekből azok fényképezése után a természetvédelmi felügyelő kérésére néhányat begyűjtöttünk. Egyéb maradványok a bent élő kitinpáncélú rovarok szárnymaradványai. A barlang mai állatvilágát denevérek, rovarok, pókok alkotják. A barlangban él - Ferenczy Gergely (természetvédelmi felügyelő, BNP) közlése szerint- a Duvalius gebhardti nevű endemikus vak futrinka, amely a világon csak a Bükkben, négy helyen él. Jellemző lakói a barlangnak a denevérek, amelyek főként a tavasszal, az utódok világrahozásának idejében keresik fel a barlangot 50-100 közötti létszámban. Faj szerint a Kereknyergű patkósorrú denevér él itt (Ferenczy G. közlése). A márciusi térképezéseink idején 2-5 példány telelt a barlangban. A denevérkolónia jelenlétét helyenként fél méter magas denevérguanó kupacok jelzik. A barlangban szórványosan kisebb hártyásszárnyúakat és pókokat észleltünk. Ember jelenlétének eszközeit nem találtuk a barlangban.

     A barlangban folyó vizek nincsenek. Csepegő és szivárgó vizek általánosak, helyenként a csepegés jelentős. A szivárgó vizek könnyen bejutnak a barlangba a függőlegesen töredezett mészkövön keresztül. Egy szivárgó vízér kis cseppkőmedencében levő tavacskát táplál. A barlangban hőmérsékletet nem mértünk. A barlang nyirkos, helyenként nedves, márciusban kifelé huzatolt. A huzat sebessége észrevehető, a barlang légtere viszonylag hamar tisztul.