A Nagymedve-barlang
    (Bátori Károly)

Bevezetés

     A Nagymedve-barlang kevesek által ismert üreg Miskolc-Lillafüreden, a Fehérkő vonulatának északi részén. A barlangról csak szájhagyomány útján terjedő információk álltak rendelkezésre. A barlang jellegzetességei, viszonylagos ismeretlensége indokolta e munka elkészítését az MKBT által szervezett kutatásvezetői oktatás keretében.

A helyszín

     A Nagymedve-barlang Miskolc város közigazgatási területén, Lillafüreden, a Szinva-völgy keleti oldalában, a Fehérkő sziklavonulatától északi irányban található, egy nehezen járható, kőfolyásos völgyszerű bemélyedésben. A sziklakibúvásos vályú körülbelül a Szinva-völgy átellenes oldalában fekvő István-barlanggal szemközt fut bele a völgytalpba. A barlanghoz kitaposott turistaösvény nem vezet. A barlang környezete a sziklakibúvásos, kőfolyásos bemélyedés kis pihenője, 3-5 méterenként idősebb fákból álló facsoportokkal tagolva. A terep lejtése 25-30 fokos, nyugat felé.

     A bejárat sztereo vetületi koordinátái (1:10.000-es méretarányú térképről leolvasva):

X:569.260 m
Y:617.425 m
Z:421 mBtfsz.

     A barlang csak gyalog közelíthető meg, nehéz terepi járással. Bejárása barlangász alapfelszereléssel lehetséges. Bejárati része kifejezetten szűk.

Kutatástörténet

     A barlangot 1981 őszén Kozma György és Trajter Tamás, az MLBE kutatói találták. Túrájuk során vették észre a hó alól kiolvadó bejáratát. A kiásó bontók (Kozma György, Szalai Károly és Trajter Tamás) később a barlang bejárata mellett pihentek meg és ekkor lettek figyelmesek egy kirepülő denevérre. A bejáraton lemászva egy kis törmelékkúpra érkeztek, ahonnan nem látszott továbbvezető járat. Miközben nézelődtek, a denevér visszarepült és eltűnt egy 10 cm magasságú résben. Később ebben az irányban bontottak tovább és tárták fel a barlangot a teremig. Ahonnan most a bontás indul, ott a fal mellett vízmosás nyomokat láttak és gyenge huzatot észleltek. A teremből induló bontás végzőire nézve nem sikerült megbízható információt találni. A barlang képződményei a bejárattól induló kuszoda végén lévő terem jobb oldali falát alkotó cseppkőlefolyáson láthatók. Ennek jelentős része mésztufa. Alsó részén ebben a puha tufában, a talaj fölött 1 méterrel helyezkednek el azok a párhuzamos rovátkák, melyeket medvekarom nyomoknak véltek. A barlang innen kapta a nevét.

A barlang geodéziai felmérése, térképezése

     A geodéziai felmérést 2000. július 1-én kezdte el a Bátori Károly vezette csoport. 2000. július 12-én folytatódott és fejeződött be a poligonhálózat felvétele. A mérés túlnyomórészt állandósított mérési pontok (falba fúrt 5 mm-es átmérőjű, 3 cm-es rézcsavarok) elhelyezése után kompasz, lejtszögmérő és acél mérőszalag használatával történt. A térképrajzolás külön fázisban, a bemért pontok koordinátáinak számítása után mérethelyes helyszínrajzi vázlatok készítésével folytatódott. Ennek során Bátori Károly alaprajzot, teljes vetületi oldalnézetet és keresztszelvényeket vett fel. A tisztázati rajzok elkészítése - miként a koordinátaszámítás és a helyszínvázlati poligonkirajzoltatás is hagyományos technikával, kézzel történt. A barlang felmért hossza 59,82 méter, becsült teljes hossza 60 méter. Bejárati kezdőpont alatti bemért mélysége -6,42 méter. A bejárati kezdőpont a környező terepszinttel azonos magasságban, a bejárat bal fölső peremén van.

A Nagyymedve-barlang szpeleológiai értékelése

     Befoglaló kőzet, tektonika

     A barlang világosszürke, fehéres, helyenként márványosan sávozott, mikrokristályos tiszta mészkőben alakult ki. Jelenleg a Fehérkői Mészkő Formációba sorolják, a kora középső-felső triász, ladini-(karni-nóri?). A kor bizonytalansága a szegényes ősmaradvány tartalomból adódik. A Fehérkő sávját északról a Szentistvánhegyi Metaandezit, délről a Vesszősi Pala határolja. A barlang befoglaló kőzete töredezett, törésekkel, helyenként vetőkkel tagolt. Két-három jellegzetes törésirány uralkodó a barlang környezetében. Gyűrt formák nem ismerhetők fel. A barlang is egy ilyen törés mentén alakult ki, a járatirányok a kőzettörések irányára illeszkednek. Kisebb törések 20-40 cm-enként tagolják a blokkokat.

     Genetika

     A barlangjáratok kialakulásának kezdeti időpontjára pontos adattal nem rendelkezünk. Bizonyíthatóan őskarsztos kitöltést a barlangban nem észleltünk. A barlangüregesedés a befoglaló kőzethez képest posztgenetikus, a kialakulást erős tektonikai hatások befolyásolták. Jellege szerint a barlang egy egykori forrásbarlang roncsa, amelynek mind a kifolyási része, mind a nyelő része lepusztult. Ilyen értelemben a Szinva-völgy forrásbarlang szintjeiben a legidősebbek közé tartozik. Hidegvizes eredetű az üregesedés, melegvizes jellegű formakincset nem észleltünk. Ma már inaktív a barlang, csak csepegő vizekkel találkozunk. A leszálló szivárgó vizek cseppkövesedést, lefolyásokat eredményeztek.

     Morfológia

     A barlang bejárata szilvamag alakú, keskeny, közepén kiszélesedő ferde hasadék, amelyen egy ember éppen átfér. A bejárati terem szabálytalan, gömbszerű, 2-3 m széles, 2 m magas kiszélesedés, melyből lapos, kissé háromszög szelvényű folyosó vezet a végpont felé. A végponti terem hasadék jellegű, szabálytalan oldásos formákkal, enyhén lekerekített kőzetbordákkal. A hasadék 5-10 m magas, ferde, törés menti. A hasadék tetejét elcseppkövesedett vakkürtő jelzi. A járattalp lejtése többnyire vízszintes, vagy ehhez közelálló, kivéve a végponti teremből lefelé vezető bontási helyet. Kisformák közül jellemzőek a helyenkénti korrodált falrészletek, néhol a mennyezeti csatorna megjelenése.

     Törmelékes üledékkitöltés

     A barlang üledékkitöltésére az agyag és a finomszemű törmelék jellemző, amelybe helyenként mészkőtörmelék keveredett. A bejárati szakasz járattalpi kitöltése finomszemű, agyagos, felülete kemény, a bejáratnál humuszos. A végponti terem bontásából kikerült agyag nedves, plasztikus, apró törmelékdarabokkal. A törmelék döntően magmás, tufás eredetű, zöldes, a befoglaló mészkőösszletet északról szegélyező vulkanitsáv lepusztulási terméke lehet. Kifejezetten folyóvízi törmeléket nem találtunk a barlangban. Kisebb cseppkőtörmelék, lefolyás- és kéregdarabok szórványosan fordulnak elő.

     Ásvány- és kristálykiválások

     Fennőtt ásvány vagy kristálykiválást nem észleltünk a barlangban. Jellegzetes kiválások a cseppkövek, helyileg a végponti teremben. Leginkább a cseppkőlefolyások és ezekre felnövő állócseppkő kezdemények a jellemzők. A cseppkőlefolyás színe halványsárgástól világosbarnáig terjed. A lefolyás vastagsága helyenként eléri a fél métert is. Más cseppkőképződmény, kiválástípus nem volt észlelhető.

     Szerves kitöltés

     A bejárati rész alját bepergett talaj, humusz, falevelek borítják, beljebb talajjal már nem találkozunk. A bejárati termecske falának felső része mohával bevont. Fosszilis (holocén/recens) állati maradványok nem voltak a barlangban. Egyéb maradványok a bent élő kitinpáncélú rovarok szárnymaradványai. A barlang mai állatvilágát denevérek, rovarok, pókok alkotják. Ember jelenlétének eszközeit nem találtuk a barlangban.

     Hidrológia, klimatológia

     A barlangban folyó vizek nincsenek. A csepegő és szivárgó vizek általánosak, helyenként a csepegés jelentős. A szivárgó vizek könnyen bejutnak a barlangba a töredezett mészkövön keresztül. A barlangban hőmérsékletet nem mértünk. A barlang enyhén nyirkos, helyenként nedves, nyáron kifelé huzatolt. A huzat sebessége észrevehető, a barlang légtere viszonylag hamar tisztul.

     A barlang természeti értékeinek védelme

     Mivel a barlang annyira nehezen járható és megközelíthető helyen van és bejárata is elég jellegtelen és szűk, a laikus nagyközönség nem veszélyezteti. A barlangban rongálásra esélyes képződmény kevés található. A barlang környékén ipari tevékenység nem folyik, vízgyűjtőjén létesítmény nincs. Erdészeti tevékenység a felszíni viszonyok miatt minimális. A barlang veszélyeztetettsége alacsony, minimális.