Kiegészítés a Létrási-Vizes-barlang természeti állapotfelvételi nyilvántartólapjához
    (Kovács Zsolt)

A barlang felszíni környezete jelenlegi természeti állapotának értékelése

     A barlang járatai fölött a felszín enyhén vagy meredeken lejtő, sziklakibúvásos, erdős terület, amelyet vékony barna erdei talaj borít. A területen az esetenkénti erdészeti tevékenységen kívül nem történik a barlangot veszélyeztető emberi tevékenység, mesterséges létesítmények nincsenek. Az elmúlt években a Létrási-patak I-es bejárat felé vezető medre nyugati oldalán tarvágást végeztek. Ekkor a területen a kialakuló areális erózió következtében a barlang vízgyűjtőjéről jelentős talajmennyiség mosódott a patakba, majd a barlang bejárati részébe. A kedvezőtlen jelenség elleni védekezésként a patakmederbe három talaj/törmelékfogó gátat építettünk, amelyek részben blokkolták a bemosódást. A barlang feletti felszínen az erdészeti tevékenység ésszerű keretek között tartása szükséges, a további tarvágásokat be kellene szüntetni. A barlang teljes vízgyűjtő területe - a Fehérkői Mészkő sávja és a Vesszősi Pala területe jórészt erdőkkel, rétekkel borított, a területen nem ismerünk olyan műszaki létesítményt, tevékenységet, amely a barlangot közvetlenül veszélyeztetné.

A barlang jelenlegi természeti állapotának értékelése

     A barlang természeti állapota a feltárás és barlangjárás következtében a felfedezések óta kismértékben megváltozott. A befolyó patakok szifonsora többségében át lett bontva (ezek nagyrésze azóta visszatöltődött), a felső szinti kerülőjáratok feltárása óta nem a szifonsoron keresztül kell a barlangot bejárni. A sűrűn járt részeken észrevehető a taposás. Cseppkőtördelés előfordult, főként abban az időben, amikor a barlang még nem volt tartósan lezárva. Főként a barlang belső termeiben (a Kőhidas-terem és környéke, ill. az Y-ág környéke) észrevehető a rongálás. A természeti állapotot változtatta a létrával való kiépítés és a vasajtóval való lezárás. A klímaviszonyokat ez utóbbi érdemben nem befolyásolja, egyes denevérfajok számára viszont elriasztó lehet a szűk röptetőnyílás. A hetvenes években elterjedt szokás - különféle táblák elhelyezése a járatokban - megszűnt. A táblákat maradék nélkül eltávolítottuk, a telefondrótokat szintén. Takarítótúrák során a hulladék mennyisége minimálisra csökkent. El lett távolítva a védőkorlátként, létraként használt, majd elkorhadt faanyag is. A barlang vízgyűjtőjén nincs komoly szennyezőforrás (esetlegesen favágáskor kerülhet a járatokba a gépek működéséhez szükséges anyag). Potenciális veszélyforrás lehet a jávorkúti műút közelsége, amely a barlang járatai fölött, víznyelők közelében halad. Potenciális szennyező lehet a létrási kutatóház használata során keletkező hulladék, szennyvíz. A barlang jelenlegi állapota, védelme megfelelőnek tekinthető.

A barlang fejlődési fázisa, rövid genetikai áttekintés

     A Létrási-Vizes-barlang aktív víznyelőbarlang, egyes alsó járatai időszakosan aktívak. A befolyó vizeken kívül jelentős a felszínről beszivárgó vizek csepegése, amely kisebb részben oldja a kőzetet, nagyobb jelentőségű a szivárgó vizekből lerakódó cseppkövesedés. A cseppkövek többféle típusa található a barlangban, így lefolyások, szalma-, álló-, függőcseppkövek és egyéb változatok, melyek többnyire fejlődő stádiumban vannak. Helyenként jelentős a behordott törmelékes üledékek transzportja. A barlangjáratok jól karsztosodó Fehérkői Mészkőben és a rosszabbul oldódó Vesszősi Pala átmeneti, márgás, palás rétegeinben alakultak ki. A járatalakulást nagymértékben befolyásolta a kőzetösszlet tektonikus preformációja. A járatok irányítottsága a hegység fő szerkezeti irányait képezi le. A barlangban mind töréses, mind több fázisban gyűrt szerkezeti formaelemek tanulmányozhatók. A járatrendszer kialakulásása a hegységrész miocén fedőüledékeinek elvékonyodása, majd szinte teljes lepusztulása során kezdődhetett meg a pliocén kor végétől. A kezdeti korróziós járatfejlődést a befolyó vizek eróziós járatalakítása követte. A nemkarsztos vízgyűjtőről koncentráltan, víznyelőkön keresztül a barlangba folyó víz a hegység emelkedésével párhuzamban többszintes járatrendszert hozott létre. A markáns erózió a mészkő alatti palás rétegsorba is vágott járatokat. A szállított törmelékes üledékek között a nemkarsztos vízgyűjtő és a miocén fedőüledék maradványait kavicstól és kőzettömbtől agyagig terjedő mérettartományban találunk. A szállított törmelék egy részét a patak lerakta, egyes helyeken 2 méter vastag üledékkitöltést is találhatunk. Az aktív vízfolyásos szakaszokon ma is működik az erózió. A felsőbb járatrészeken a beszivárgó vizekből kiváló cseppkövesedés domonál, a járatfejlődés itt érett, majd szenilis szakaszához érkezik.

A barlangban lévő potenciális tudományos kutatási témák

     A barlang egyike a Bükk tudományosan legjobban kutatott karsztüregeinek. Dr. Lénárt László vezetésével több mint egy évtizeden keresztül folyamtosan, havi gyakorisággal történtek hőmérséklet-, csepegés-, radonészlelések, denevérszámlálás. A befoglaló kőzet és a kitöltő üledékek litológiája szintén vizsgálatok tárgya volt. Az eredményeket Lénárt László a Marcel Loubens csoport évkönyveiben, publikációkban, doktori disszertációjában foglalta össze. Az Y-ág üledékeinek rétegsorát Kovács Zsolt vizsgálta. Kezdeményezés történt a barlang élővilágának leírására is. A megkezdett vizsgálatsorozat folytatásaként - a barlang részletes újratérképezésével párhuzamosan - a következő témák ajánlhatók:

A barlangban elhelyezett műszaki létesítmények

     A barlang lezárása, a bejárást biztosító műszaki létesítmények szemrevételezés alapján megfelelő állapotban vannak. A vaslétrák fixen rögzítettek, műszaki állapotuk kiváló. A barlang lezárását biztosító vasajtók időnkénti ellenőrzése szükséges.

A barlangról készült térkép értékelése

     A barlangról több helyen publikált, közismert alaprajzot a Marcel Loubens Barlangkutató Egyesület 60-as évek óta folyó térképezései és saját mérései, kiegészítései alapján Lénárt László rajzolta meg az 1970-es években. Az alaprajzot kiegészítette a befoglaló kőzet típusának, sztratigráfiai besorolásának jelölésével. Az alaprajz a járatkontúrokat tünteti fel, belső formaelemeket nem ábrázol. Mélységadatokat nem tüntet fel. Bár egészében a járatok lefutását helyesen ábrázolja, a mai igényeknek korlátozottan felel meg. Sajnos a geodéziai mérési alapadatok jegyzőkönyve sincs meg. Az alaprajzon kívül vázlatos hosszmetszet áll rendelkezésre, amely szintén Lénárt László munkája. Pontosabb térképváltozatok készítésének igénye miatt a Marcel Loubens Barlangkutató Egyesület 1997-ben elkezdte a barlang újrafelmérését és részletes térképezését. Eddig mintegy 1200 méternyi szakasz van újramérve. A mérési sokszögvonal sarokpontjait fémcsavarral állandósítottuk. A barlang I-es bejárata környékéről már az alaprajz helyszíni felvételeit is rajzoltuk. Az újrafelmérés során 1:100 méretarányú helyszíni rajzok alapján 1:200 méretarányú alaprajz, vetületi oldalnézet és keresztszelvények készülnek. A munkát 2003-ra tervezzük befejezni.

A barlang bejárása

     A barlang legújabb részletes bejárási útmutatóját 1999. végén készítette el dr. Lénárt László, a fokozottan védett barlangok témájában a Környezetvédelmi Minisztérium Barlangtani Osztályán szerkesztés alatt álló könyvhöz. Ezért az adatlaphoz csak vázlatos útmutatót mellékelünk.
     A barlangba a természetes nyitott víznyelőn (I-II-III-as bejáratok) vagy a mesterségesen nyitott IV-es bejáraton keresztül juthatunk le. Ezeken kívül több igen szűk, ún. rókalyuk is vezet a barlangba, de ezeket nem használjuk. A klasszikus túraútvonal az I-es bejáratnál kezdődik. Innen a Hágcsós-terembe juthatunk le a lezáró vasajtó kinyitása után, vagy a Melegedő felé felmászva a Felső-labiron keresztül érhetünk ugyanide. A Hágcsós-teremből lefelé a Patakos-főágba mehetünk le az első eltömődött szifonig. Itt nyílnak a Középső- és Alsó-labirintusok is. A Hágcsós-teremből a terem végénél levő vaslétrán felmászva a Patyolat-ágba jutunk, innen a Rom-termen és Agyagfej-termen keresztül vezet az út a Dögszifonon át a Kapás-ágba. A Kapás-ágból kimehetünk a IV-es bejárat felé, vagy továbbindulunk a barlang mélyebb részei - a Tó - felé. Ez utóbbi úton a először a Háromszög-terembe érünk. Ide több járat fut össze, a terem összeköti a különböző szinti járatokat. A terem aljába érkezik a Visszhang-terem felől érkező vízfolyás, amely tovább folyik a Kereszt-ágon át a Twist-terem és a Kuszoda felé. A beépített vaslétrán felmászva a barlang felső szintjére érünk. Itt kezdődik a Vértes-ág, amelyen elindulva a Vértes-terembe érünk. Itt lemászhatunk a Kuszodába, melyen egyik irányban a Twist-terembe, a másikban a Tó-felé indulhatunk. A fenti szinten továbbindulva szűk járatrészen át érünk a Vértes-ág termeihez (Kőhidas-terem, Legnagyobb cseppkő-terme). A Vértes-ágba rövid oldalágak is csatlakoznak. Továbbhaladva a Túltáplált Micimackó kuckója nevű terembe érünk, amely szintén több szintet köt össze. A terem aljába fut be a Kuszoda időszakos patakmedre. A terem tetejébe felmászva egy oldaltermen át a Tavi-felső-ágba juthatunk. A teremből lefelé menve, a Kuszodából kijövő patak medrében - a Patakos ágban - haladva érhetjük el a barlang jelenlegi mélypontját, a kb. 5 m² vízfelületű Tavat. A Tóhoz érkezik be a létrási Tavi-nyelőn befolyó patak vize a Búvár-ágon keresztül. A Búvár-ág szifonja igen ritkán szárad le, ezért ez a rész nem járható. A Tótól visszaindulunk a bejáratok felé, vagy a Tó-felett átmászva a Tavi-felső-ágba mehetünk fel, amelyen végigmászva a Micimackó-teremhez juthatunk. Innen a már említett folyosókon közelítünk a bejáratok felé. A barlang bejárásához barlangász alapfelszerelés szükséges. Néhány helyen, főleg tapasztalatlan látogatók esetén nagyobb mászásokhoz, létrákon közlekedéshez, kötélbiztosítás használata ajánlott. A klasszikus túraútvonal (I-es bejárat - Tó - Tavi-felső-ág - IV-es bejárat) 4-5 tapasztalt barlangásszal 5 óra alatt kényelmesen bejárható.