MLBE A

Marcel Loubens Barlangkutató Egyesület

Évkönyve 1995-ről


Írták:

Bátori Károly, Bóta Nándor, Burdiga Zsolt, F. Nagy Zsuzsanna, Ferenczy Gergely, File Gergely, Galán Mihály, Horváth Zsuzsa, Kertész Gábor, Kovács Mátyás, Kovács Attila, Kovács Zsolt, Schreithofer Nóra, Vadász István, Veres Imre

A fényképeket készítették:

F. Nagy Zsuzsanna, Ferenczy Gergely, Kovács Attila, Schreithofer Nóra

Térképek:

Kovács Zsolt

Szerkesztette:

F. Nagy Zsuzsanna, (Kovács Attila), Vadász István

Internetes változat:   Kovács Attila - 1999.


Kedves Olvasó!

A barlangkutatás jelenleg hazánkban elsősorban társadalmi keretek között folyik. Ez egy olyan hobbi, melyben a kutatók szabadidejüket, fizikai és nemegyszer anyagi erejüket is áldozzák a későbbi eredményekért, melyek a természettudományos ismereteket (is) gyarapítják.
Az egyesület tagjainak munkája ezért elsősorban közösségi indíttatású és jellegű, s amikor éves összefoglalónkat készítjük úgy érezzük, csak akkor teljes a kép, ha ezt a bizonyos közösségi oldalt is súlyának megfelelő mértékben mutatjuk be. Kérjük, ennek megértésével fogadják 1995-ös Évkönyvünket, különösen a csoportéletünkre vonatkozó fejezetét.

MLBE


Tartalom


1. Az 1995. évi terveink
    (F. Nagy Zsuzsanna)

Feltáró és barlangvédelmi tevékenység

Tudományos munkák

Dokumentációs tevékenység

Csoportélet

2. Beszámoló az 1995. évi tevékenységről
    (F. Nagy Zsuzsanna)

Feltárások

1993-tól folytatódó feltárásunk a Nyelesgambi-barlang kutatása (Ferenczy Gergely, Bátori Károly, Jáborcsik László, Vadász István) a Lusta-völgyben. Folyamatos ácsolás mellett 25 méter mély a jelenlegi bontás, melyben a légüres járatszakaszok, valamint a talált cseppkőkérgek további reményekre adnak okot. 1995 téli táborának egyik napja a bükkszentkereszti Benőcsné-barlangja (Ferenczy Gergely, Bátori Károly, File Gergely, Jáborcsik László, Bóta Nándor) feltárásával telt (kb. 8 m), további lehetőség várja ott az egyesületet. A Karszt és Barlang Alapítvány 1995-ös támogatása lehetővé tette két db. búvárszivattyú megvásárlását, s alacsonyabb vízállás esetén hozzálátunk a munkához, melynek eredményeként úgy gondoljuk, a Szepesi-Láner-barlangrendszer egy harmadik névvel hosszabbodna, illetve kutatási tervünk más elképzelései is megvalósulhatnak.

Barlangvédelem

Lezárt barlangjaink zárszerkezetét sajnos több alkalommal kellett felújítanunk. (Lilla-barlang, Szepesi-Láner-barlangrendszer, Létrási-Vizes). A kulcsokat csakis előzetes bejelentés alapján adjuk oda vendégtúrázóknak annak tekintetében, hogy kutatási vagy túravezetői engedéllyel rendelkeznek-e.

Létrákat helyeztünk el, cseréltünk ki a Szepesi-barlangban (90 m, Bátori Károly, Veres Imre, Furdi Péter) (ideiglenesen a Láner- és a Speizi-barlangban is), és a Láner bejárat-biztosítási munkájával (Galán Mihály, Bóta Nándor) ez a két leginkább megerőltető munkánk volt az elmúlt évben. A nemzetközi Föld napi rendezvényhez kapcsolódóan április 22-én az utóbbi két évben tisztogató túrákat szerveztünk nemcsak barlangjainkban, hanem a környékbeli karsztforrásokhoz is (F. Nagy Zsuzsanna, Kovács Attila). Az idén a Létrási-Vizesben (Lukács György, Lukács Balázs, Kovács Mátyás, Debreczeni Gábor), a Szepesiben (Burdiga Zsolt), a Jávorkútiban (Bogsán Ákos), de az ősszel a Vizesben ismét ezzel a céllal történtek leszállások (Burdiga Zsolt). Az István-lápai-barlang tisztogatásánál (saját munkáink miatt) csak a ház ingyenes használatát tudtuk most felajánlani, de az MKBT megalakult Barlangvédelmi Bizottságában részt veszünk.

A Jáspis-barlang ügyében 1995 szeptemberében a BNP tájékoztatásomra kérte, hogy a barlang biztonságos járhatóságának megteremtéséhez és a barlang megfelelő lezárásához szükséges tennivalókat becsüljük meg, tegyünk árajánlatot, s a kellő biztonság megteremtéséig ne látogassuk a barlangot. Az 1994-ben négy társadalmi szervezet által írt levelet a BNP ismételten eljuttatta az illetékes hatóságokhoz, hogy az abban foglaltaknak hatáskörükben tegyenek eleget.

Tudományos tevékenység

Sásdi László (MÁFI) eredményes vízfestést végzett a Létrási-Vizes- és a Balekina-barlangban. A Nyelesgambi bontásakor ősemlősök fosszilis csontjai kerültek elő, melyeket megvizsgáltattunk a Természettudományi Múzeumban dr. Vörös Istvánnal.

Dokumentálás

Elkészült a Láner-barlang Fofó-ágának állapot-felvételi törzslapja (Ferenczy Gergely). Térképezés folyt a Kühne A.-barlangban (Kovács Zsolt, Bogsán Ákos) és a tapolcai Fecske-lyukban Kovács Zsolt, Apró Zoltán). Fotó- (Kovács Attila, Ferenczy Gergely, F. Nagy Zsuzsanna) és videofelvételeink (Kertész Gábor, Bátori Károly) száma folyamatosan szaporodik. Ez évben kevesebb előadást tartottunk saját köreinkben, de meghívásra ismeretterjesztési céllal több helyre ellátogattunk. Az év természetfotósa kiállításra 1995-ben F. Nagy Zsuzsanna barlangos felvétele jutott be. Túráinkról és kutatásainkról rendszeresen töltünk (vendégeinkkel is töltetünk) ki a leszállások előtt a túrajelentést, melyeket Kovács Attila értékel ki.

Csoportélet

Az év elején megtartottuk közgyűlésünket, rendszeresen tartottunk vezetőségi üléseket (az idén 6-ot). Tavasszal az éves programról körlevelet juttattunk el tagjainknak. Tagságunk száma a tagdíj-nemfizetés (3 éves hátralékok!) és inaktivitás miatt csökkent. 36 teljes jogú, 28 pártoló, 4 ifjúsági, 7 tiszteletbeli és örökös tiszteletbeli tagunk volt 1995-ben, összesen 75 fő.

Hazai túráink túlnyomó része a Létrási-kutatóházból indult az idén is, s immár két éve regisztráljuk a vendég túrákat is.

Összesítés:

  1995. Barlangnap Nyári tábor Téli tábor
Összes leszállás 435
(266)
67
(54)
38
(8)
10
(0)
Létszám összesen 2498
(1667)
524
(388)
176
(69)
28
(0)
Összes barlangi óra 2273
(1249)
350
(258)
242
(22)
61
(0)

(Zárójelben a csak "bejáró" túrák adata!)

Tagok aktivitása:

MLBE összlétszám: 105
MLBE tagok 75
Barlangban járt: 67
   
Összes leszállás: 1004
Összes óra: 4731,5
Bejáró leszállás: 519 (52%)
Bejáró óra 2177 (46%)

Barlang összesítő: (MLBE csak!)

1995-ben 418 (22) alkalommal
  84 (21) barlangban
  2444 (263) fő
  2238 (156) órát töltött

(Zárójelben külföld!)

A leglátogatottabb barlangok a Láner-Szepesi, a Vizes, az István-lápai és a Fekete voltak. Pontrendszerünk alapján az 1995-ös év legaktívabb tagjai a sorrendben következők: Bóta Nándor, Ferenczy Gergely, Kertész Gábor, Bátori Károly, Veres Imre, Schreithofer Nóra, Galán Mihály, File Ferenc, Horváth Zsuzsa, Burdiga Zsolt.

A kutatóház felszereléseit bővítettük (asztal, priccs), gondnokságát szeptembertől polgári szolgálatos látja el (Bóta Nándor). Ebben az évben 35 alkalommal vették igénybe hétvégén vendégszobánkat, elsősorban a legaktívabb hazai barlangkutató csoportok.

Külföldi karsztterületekre is ellátogattunk. Olaszországban a Michele Gortaniban 6 tagunk, Szlovéniában 13 járt (Mackovica, Vilenica, Lipiska, Kacna jama, Jama v Partu pri Ogradi, Skamprlova, Skociani, Dimnice, Predjama) valamint Szlovákia és Románia szerepelt még az úticélok között.

Az MKBT Választmánya a Karszt és Barlang Alapítvány öt fős kuratóriumába beválasztotta egy tagunkat (F. Nagy Zsuzsanna), előadásokkal résztvettünk a Barlangkutatók Országos Szakmai Találkozóján (dr. Lénárt László, Kovács Zsolt, F. Nagy Zsuzsanna), s az MKBT előadássorozata keretében a szervezett bükki barlangkutatásról is elhangzott előadás (dr. Lénárt László). Bejelentkeztünk a számítógépes barlangász információs központba. Kapcsolataink közül említésre méltó, hogy tagjai vagyunk a Magyar Természetvédők Szövetségének és a regionális Életfa Környezetvédők Szövetségének. Ez utóbbi keretében résztvettünk az Országos Környezetvédők Ifjúsági Találkozóján Felsőtárkányban túravezetőként (F. Nagy Zsuzsanna, Ferenczy Gergely), s a természetvédelmi törvénytervezet miskolci vitáján képviseltük a barlangos érdekeket. Szereplünk az országos Zöld Hálózat című információs, s az összes hazai turista szállást kínáló kiadványban. A Földtani Örökségünk diákpályázaton az Y-barlang feldolgozásával Lukács Balázs ért el sikert.

Idén harmadik ízben szervezünk egyesületi keretek között nyáron természetismereti gyerektábort, s a visszatérő vendégek jelzik, hogy nem sikertelenül. (Tari Edit, Vincze Klára, F. Nagy Zsuzsanna)

Június 23-25 között 400 barlangász vette a fáradtságot, hogy ellátogasson Létrás-tetőre, az idei Vándorgyűlésre. Pénteken reggeltől vasárnap estig 16 barlangba 67 leszállás történt, több mint 400 résztvevővel. A legnépszerűbb kiemelkedően a Létrási-Vizes-, majd a Szepesi- és István-lápai-barlangok voltak. 41 marceles tag, s 26 hozzátartozó segítette a rendezést, melynek színvonalas megszervezése miatt külön köszönetet mondott az MKBT.

Tagjaink résztvettek országos versenyeken, kupákon is. A II. Lakatos Kupán az MLBE-BEAC csapat első helyezést ért el (Veres Imre, Burdiga Zsolt, Szikszai Gábor), a Hágó Kupát Veres Imre hozta el. Az idén februárban a Magyar Szpeleológiai Oktatási Rendszer keretében 7 tagunk részt vett a Létrás-tetőn tartott (Bihari Zoltán által vezetett) denevérészlelési tanfolyamon. Októberben Ásotthalmon ketten táborvezetői továbbképzésen vettek részt (F. Nagy Zsuzsanna, Balogh Anikó).

Tevékenységünket "A Bükki Barlangkutatásért" Alapítvány is segíti.

Tagságunk körében az elmúlt években nem történt baleset. Ennek ellenére az Észak-magyarországi Barlangi Mentők Egyesületében továbbra is tagjaink a legaktívabbak, rendszeresen részt veszünk a Mentő Alapítvány alapítói közgyűlésén.

Egyesületi infrastruktúránk gyarapodott: flex, s néhány héten belül számítógép segíti munkánkat. Megoldottuk tagjaink karbidhoz jutását, bővítettük könyvtárunkat az aktuális kiadványokkal. Több módon próbáljuk népszerűsíteni tevékenységünket. Így például az egyesületi és a Barlangnapi emblémákkal ellátott pólók, húsvéti és karácsonyi képeslapok, szórólapok Oláh Sándor jóvoltából folyamatosan kaphatók. A csoportélet kiemelkedő bemutatásáért az 1994-es Évkönyvünkért külön-díjat vehettünk át a Cholnoky-pályázat keretében, emellett nyolc témában sikeresen pályáztunk különböző alapítványokhoz.

Mélyen megrázta tagságunkat budapesti barátunk Rose György (BEAC) elvesztése, akinek temetésére, családja támogatására gyűjtést szerveztünk.

Terveinket két témában nem teljesítettük: nem rendeztünk az idén Barlangjáró I. tanfolyamot (pedig sokak tagfelvételét csak ez hátráltatja), illetve a Borbély Sándor alapító tagunk tiszteletére tervezett rendezvényünk is elmaradt.

3. Feltáró és barlangvédelmi tevékenység

3.1 Feltárásainkról

3.1.1.Nyelesgambi bontás - 1995.
    (Ferenczy Gergely)

A feltáró kutatást az idén is folytattuk. A tábor elején állagmegóvást és létrabeépítést végeztünk. A bedobált köveket, stompokat eltávolítottuk, a kiütött feszkéket befeszítettük. A javítások során úgy tűnik, hogy a következő évben jelentősebb ácsolat-cserére lesz szükség. Ezt követően a végponti aknába a tavaly be nem épített ácsolatot készítettük el. A végpont mélyítése során nagyméretű kőtömbök kerültek elő, melyek közül igen erős huzat tört fel. A kövek mérete és állaga jelentősen visszavetette a termelékenységet. A három-kilós kalapács lepattant a kövekről, kicsinek bizonyult. Ezért beszereztünk egy 5 kg-os össztömegű kalapácsot (hitünk ereje) mely hatékonyságában messze felülmúlta legmerészebb elképzeléseinket is. A kövek alatt újabb kövek illetve közte agyagos törmelék következett. A tábor végére kb. 3 m szintbeli előrejutást értünk el, kb. 5 m ácsolattal. A munkát követően vesztett pontos felmérést készítettünk az aknáról. Ez alapján az elért mélység 24,0 m, a felvett hossz 27,15 m.

A tábor végeztével a vandál pusztítás elkerülése érdekében deszkával és kövekkel befedtük a bejáratot. A bontást nagymértékben elősegítette néhány fiatal kutató lelkes segítsége (Ducsai Gergely, Kovács Mátyás, Román Péter), akik végig a csörlőnél erősítették a csapatot és magukat.

3.1.2. Benőcsné-barlangja
    (File Gergely)

'95 őszén telefon érkezett a Bükki Nemzeti Parkhoz, hogy Bükkszentkereszten egy építkezésen a támfal alatt a víz egy nagyobb lyukat mosott ki. '95 dec. 30-án öten (Ferenczy Gergely, Bátori Károly, Bóta Nándor, Jáborcsik László, File Gergely) kimentünk megnézni a nyílást. Első látásra tudtuk, hogy itt bizony barlang van és bontani kell. Kisebb tágítás után Kareszt engedtük le elsőként, akit kötélen Nándi és Lacek tartott. Karesz kb. 2 és fél méter után a barlang szűk részénél megrekedt. Felváltva próbáltunk bontással tovább jutni, azonban a helyszűke miatt a munka nagyon lassan haladt. Ekkor jött egy "zseniális" ötlet, hogy mivel én vagyok a legkisebb, eresszenek le engem, én talán átférek. A próbálkozásunkat siker koronázta: túljutottam a szűkületen. Nemsokára egy kb. 2,5 x 2,5 m-es terembe érkeztem, aminek a közepén egy jókora kőtömb volt. A további út a kő alatt vezetett szinte vízszintesen, szálkőben (a barlang addigi járatai konglomerátumban voltak). A továbbjutással akkor nem próbálkoztunk, inkább a bejárati aknát tágítottuk ki, így kb. fél óra múlva már Karesz is lent volt a teremben. Mivel nagyon eltelt az idő, befejeztük a munkát, de megígértük, hogy tavasszal mindenképp újra eljövünk.

A barlangot a telek tulajdonosáról: Benőcsné-barlangjának neveztük el.

3.2 Barlangvédelem

3.2.1. Láner-barlang

A Nyugati-átjáró biztosítása
    (Bátori Károly)

A Szepesi-Láner-barlangrendszert összekötő Fofó-ág bejárata a Nyugati-átjáró. A 1995-ös évben a barlangokban megrendezésre kerülő Marcel Loubens Kupa is egyre sürgetőbbé tette az 1994-ben elkészített ideiglenes ácsolat cseréjét. Azon kívül szükségessé vált a járat szelvényének tágítása is. Nehezítette a munkálatokat, hogy a meredeken lejtős járattalp és a főte baloldali része omladék, lazán álló kövek együttese. Ez azonban nem okozott gondot a Nyelesgambin edződött "bontó-ácsoló" barlangászoknak. Júniusban, a Barlangnap idejére kényelmessé és biztonságossá "vált" a járat. Hogy mennyire sikerült időtállóra az ácsolat, azt majd a következő generáció megmondja.

A Láner-barlang bejárati szakaszának biztosítása
    (F. Nagy Zsuzsanna, Galán Mihály)

A Láner-barlang bejárati szakasza Spirál-kora óta csúszó, omladékos jellegű volt. Egyesületi erőből az elmúlt évtizedben két-három alkalommal is felújítottuk ácsolatát, azonban nyilvánvalóvá vált, hogy csak beton-biztosítással oldható meg hosszú távon gondunk. A barlang az egyik leglátogatottabb barlangunk, s feltárása, kutatása, térképezése napjainkban is tart. Mindez indokolta e munkálatok mihamarabbi elvégzését. A Barlangtani Intézet a Központi Környezetvédelmi Alapból, a Bükki Nemzeti Parkon keresztül segítette anyagiakhoz a beruházást. Sajnálatosan eléggé későn, novemberben kezdhettünk hozzá, így a kemény ősz és tél hátráltatta a befejezést. (2. sz. kép) Galán Mihály, örökös és tiszteletbeli munkavezetőnk a feladatokat a következőként határozta meg:

A bejárat 12-15 m hosszú szakasza biztosítandó. Lejtése 25-80 fok között változik. A barlang bejáratát biztosító ácsolatok 7-8 m² felületen támasztanak 8-18 m³ törmeléket. Az ácsolatok mögül a törmeléket eltávolítva azok elbontásra kerülnek. A járattalpat helyben képződött beékelődött nagyméretű kőzetblokkok alkotják; a nagy járatszelvényt is (3-4 x 1-1,5 m) ezek határolják le. A biztosítandó járószint magassága, szélessége a plafont és a K-i járatfalat alkotó szálkő jellegétől függően változik 1,3-2,0 m között.

A bejárat biztosítása nagyobbrészt helyi kőzet felhasználásával készül, betonba (C-16-20/KK) rakott kőburkolattal, vasbeton gerenda közbeiktatásával. A rakott falazat kb. 25 fok dőlésű járatban indul, kb. 1 x 1,5 x 0,8 m nagyságrendű beékelődött kőzetblokkoktól. Ezeket a köveket alulról és körbe betonba rakott kőrakattal, csömöszölt betonnal célszerű megtámasztani.

A blokkoktól fölfelé kb. 2 m hosszban sávosan - a gambik irányából ékelve - rakott kőburkolat kell a mennyezetig rakva a járószint felől. A járószintet a terméskő fal biztosítja. A kőrakat felett (kifelé a járat lejtése nő) a járószinten vasbeton lépcső 1 m szélességben minimum 2 lépcsőfokban (20 cm lépésmagasság, 33 cm hosszúság, C-16-20/KK beton, 16-os betonacél felhasználásával).

A felsőbb járatszakaszon (lejtése 60-80 fok) 58 cm vastag kör alakú betonba rakott terméskőburkolat lesz 180 fokos félkörívben 1 m belső sugárral 3-4 m magasságban. A körív alapját a kőzettörmelék/ácsolat kitermelése után biztosítani kell tervezői művezetéssel (vasbeton gerenda).

A félkörívű terméskő falazat szálkőzethez támaszkodó részének érintője merőleges a szálkőzet felületére. A falazat szükség szerint 40 cm-enként 10 cm mélyen 16 mm átmérőjű süllyesztett betonvassal bekötve. A félkörívbe fix korrózióvédett vaslétra beépítése történik meg. A félkörívet vízszivárgóval kell ellátni a víznyomás elleni védelem miatt: 2" kga cső (60 cm darabok) két sorban elhelyezve. A félköríves kőrakat felett 1:6 rézsűvel a bejárati irányban 25 cm vastagságban sávosan rakott terméskő burkolattal biztosítva 2-3 m széles sávban.

A munka során mintegy 15-20 m³ helyi kőzetanyag, 4-5 m³ beton kerül felhasználásra. A munka végeztével egyesületünk a töbörben tereprendezést végez, a bontott ácsolatanyagot elégeti, a szemetet elszállítja a fennsíkról.

A Láner-barlang bejárat-biztosításának munkafázisai:

  1. Sóder, cement, vasanyag, eszközök, stb. kézi közelítése a földút menti depóniától a munkaterületig: 80 méter úthossz, 13 méter szintkülönbség.
  2. Ácsolatok elbontása: 10 m³ kőzetösszelékes, köves föld kitermelése 3-5 méter mélységből, 20 m-re deponálva. Ácsolatok anyagának tűzhelyre történő elszállítása kb. 40 m.
  3. Ideiglenes ácsolat létesítése 12 m² felületen.
  4. 15 m hosszan, 30-80 lejtésviszony melletti járószint tereprendezése. Átmozgatott törmelék 6 m³, ebből felszínre termelt 3 m³.
  5. 20 m² betonba rakott terméskő falazat létesítése barlangi körülmények között.
  6. Vasbeton lépcső, vasbeton gerenda készítés:
  7. Felszínre nyíló félkörív kb. 6 m hosszan
  8. Munkaterület rendezése.
3.2.2. Szepesi-barlang létracsere
    (Bóta Nándor)

Az 1962-ben feltárt Szepesi-barlang a bükki barlangkutatás egyik nagy eredménye. A barlang aknarendszerét a könnyebb, gyorsabb és biztonságosabb bejárhatóság érdekében vaslétrákkal építették ki. Mára ezek a közel 30 éves létrák elkorrodáltak, életveszélyessé váltak. A létrák kicserélése már jó néhány éve foglalkoztatta a egyesületünket, de anyagi lehetőségeink ennek korlátot szabtak. Ezért csupán felújításra, a kötőelemek kicserélésére szorítkozhattunk.

Az idén a Bükki Nemzeti Park nagyobb mennyiségű pénzt bocsátott rendelkezésünkre (Barlangtani Intézet, Központi Környezetvédelmi Alap), hogy ezt a munkát elvégezzük és a Láner-barlang bejáratát is biztosíthassuk. A munkálatok november 1-én azonnal megkezdődtek. Elsőként fel kellett mérni a szükséges létramennyiséget, megtervezni az aknarendszer legkényelmesebb és legbiztonságosabb bejárhatóságát. Ezek után már "csupán" a barlanghoz kellett igazítani, illetve kitalálni a legideálisabb létratag hosszakat, szélességet, lépésmagasságot. A lakatos-munka elvégzése után a létrák felkerültek a kutatóházba, ahol nagy felfordulást okozva, a csaknem 100 méternyi létrát 3 rétegben lefestettük. Ezután következett a munka "oroszlán-része". Az új létrákat ledeponálni és elosztani az aknákba, azokat ott összeszerelni nagyjából belógatni a helyükre, a régi létrákat feldarabolni és felszínre hozni. A felkerült és még használható létraelemeket a későbbiekben felújítjuk és más barlangokba visszaépítjük. Főként hétvégeken, Bátori Károly irányítása alatt, folyamatosan haladtunk. Közben elkezdődött az első akna végleges kiépítése. A lassú, körülményes és nagy odafigyelést igénylő teendőnket megkeserítette a hely szűkössége, a rendkívüli hideg, majd a hirtelen hóolvadásból származó rengeteg víz. A létrákat minden toldásnál a helyszínen kialakított lapos acél merevítőkkel illesztettük a falhoz. Közben volt időnk az aknarendszer alapos szemrevételezésére és rá kellett jönnünk, hogy egy-két nagyobb "gambi" igen csak a levegőben lóg. Ezeket is megpróbáltuk rögzíteni. A munka során a felszínen tartózkodó aggregátorkezelőkkel telefonon kommunikáltunk. Az egyesületi és a saját szerszámainkat használva próbáltunk minél gyorsabban haladni, mégis elhúzódott a befejezés. (1. sz. kép)

A téli kutatótáborunk majdnem minden napját a Szepesi-barlangban töltöttük, de sajnos ahhoz, hogy a következő 30 évre ismét jól járhatóvá és biztonságossá tegyük az aknákat, még szükség van néhány hétvégére.

3.2.3. Föld napi barlangtakarítások

Szepesi-barlang
    (Burdiga Zsolt)

A Föld napja alkalmából, szokás szerint szemét-szedést szerveztünk a barlangokban és a felszínen egyaránt. Gonda Róbert, Kertész Gábor és én a Szepesi-barlangban próbáltuk meg csökkenteni a szemét és a különböző hulladékok mennyiségét. A túra során összeszedett két bag-nyi karbidmész, az ott felejtett drótok, csavarok és más szemetek is mutatták célunk eredményességét.

Létrási-Vizes-barlang
    (Kovács Mátyás)

Mivel a Vizes-barlang az utóbbi időben igencsak elszemetesedett, 1995. április 22-én (Föld napja) szemétszedő túrát szerveztünk a barlangba. Ilyen túrát már korábban is tettünk odalent, de akkor csak a barlangba behordott táblákat hoztuk ki (tömörítve is több mint egy bag-nyit).

A Föld napján tett túránkon, cigarettacsikkeket, régi összetört mérőedények üvegmaradványait, stb. hoztunk ki, jelentős mennyiségben. A túrán elég kevesen vettek részt (F. Nagy Zsuzsanna, Lukács Balázs, Lukács György, Debreczeni Gábor, Én), ezért még maradt munka utánunk, de így is jelentős javulást értünk el a barlang tisztaságában. Nagyobb létszámú takarító túrát kellene szervezni, hogy az üvegmaradványokat, a műanyag hordókat, a kábeleket kihozzuk.

Remélem, hogy a következő Föld napján sikerül egy ilyen túrát szerveznünk, és a barlangot teljesen meg tudjuk szabadítani a szeméttől.

A Jávorkúti-víznyelőből ugyanekkor Bogsán Ákosék hordták felszínre az "összes" szemetet ami néhány darab elemből állt mindössze, valószínűleg azért, mert kevesen járják ezt a barlangot.
(A szerk. megj.)

4. Dokumentációs tevékenység

4.1. Nem új feltárásokra vonatkozó leírások

4.1.1. Térképezés a Szepesi-Láner-barlangrendszerben (a Fofó-ág és környéke)
    (Kovács Zsolt)

A Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium Barlangtani Intézete 1995-ben megbízta egyesületünket a több, mint 2 km hosszban ismert Szepesi-Láner-barlangrendszer 500 méternyi szakaszának geodéziai felmérésével és térképezésével, egyben javasolta, hogy ez a szakasz a régebben ismert Láner Olivér- és Szepesi-barlangok 1993-ban feltárt összekötő járatrésze (Fofó-ág) és környéke legyen. 1995 december végére 565 méternyi járatszakasz térképezését végeztük el.

A mérés előkészítése során a sokszögpontok helyét a falba történő befúrással jelöltük meg. A furatok mélysége kb. 20 mm, ezekbe 30 mm hosszú, 5 mm átmérőjű alumínium csavarokat helyeztünk el.

A mérést döntő részben freibergi függőkompasszal és fokívvel, valamint acél mérőszalaggal végeztük. Egy leolvasás hibája a fenti műszerekkel rendre belül van a ±0,5°, ±0,5°, ±0,5 cm értékeken. Kiegészítő mérésekre a nehezen megközelíthető helyeken (szifonok, Site-kürtő, kisebb oldaljáratok) került sor, ahol Suunto kézi kompaszt és lejtszögmérőt használtunk az irány- és lejtésértékek leolvasására. Ezek leolvasási hibája 1°-on belüli.

Az egyes járatrészek geodéziai felmérésének szakaszait táblázatban foglaltuk össze. A mérési jegyzőkönyv adattárunkban, illetve a Barlangtani Intézetben tekinthető meg. A Fofó-ág helyét a barlangrendszeren belül a mellékelt ábrán mutatjuk be. A felmért járatszakaszokról M=1:200 méretarányú alaprajz, vetületi oldalnézet és keresztszelvények készültek.

Az alaprajzot a geodéziai felmérést követő külön fázisban készítettük. A számított koordináták alapján papírra mérethelyesen felvitt poligonhálózat köré a barlangban rajzoltuk meg a járatkontúrokat és részleteket ábrázoló helyszínrajzokat. A felvételi méretarány M=1:200 volt. A járatok egy részének alaprajzát Botos Zsolt rajzolta meg (a 2313-as és 2340-es Fofó-ági mérési pont közötti szakasz az oldaljáratokkal), a többi felvétel Kovács Zsolt munkája. A térképrajzolást számos egyesületi tagunk segítette hatékony részvételével, főként Bogsán Ákos, Debreczeni Gábor, Kovács Gergely, László Róbert, Papp Gergely, Reusz Géza, Tolnai Péter. A helyszíni rajzok alapján készült a tisztázati rajz, amelyet számítógép segítségével állítottunk elő. A mérethelyes helyszínrajzokat grafikus tervezőprogram segítségével számítógépbe digitalizáltuk. Eredményeképpen a rajz bármikor módosítható, javítható, kiegészíthető. Az alaprajzot többféle méretarányban kinyomtattuk, így áttekintő rajz és M=1:200 méretarányú változat is készült.

A térképezett járatrészben felvett keresztszelvények helyszíni felvételei M=1:100 méretarányban készültek. Végleges méretarányuk az alaprajz méretarányával megegyező.

A Fofó-ág és környéke vetületi oldalnézetét téli táborunkon rajzoltuk. A tervezett változatok közül a 315-045° csapású síkra vetített nézet felvételét készítettük el, amely a bejárattól a 2. szifonig ábrázolja az üreget. Érdemesnek tartanánk a rajz kiegészítését az ugyanebből a nézetből rajzolt klasszikus Láner-barlangi részekkel. Az elkészült térképváltozatokat és az alaprajzon ábrázolt részek elhelyezkedését az egész barlangrendszerhez képest a mellékelt ábrák mutatják.

A Szepesi- Láner-barlangrendszer további térképezésének tervezett menete:

Egyesületünk a barlangrendszer fentieken kívüli részeiről - ezek a Szepesi-barlang többnyire már 1962 óta ismert szakaszai - a teljes térképi dokumentáció elkészítését az alábbiak szerint tervezi:

1996-ban:
A felmért és alaprajzon részben publikált szakaszokról (Szepesi-barlang lejárati aknarendszere és a Nyugati-ág a Nagy-baldachinig) vetületi oldalnézet és a keresztszelvények megrajzolása, a szakasz tisztázati rajzainak elkészítése illetve a Kristálytavi- és Morgó-ág térképezése (mintegy 500 m járathossz).

1997-ben:
A Nyugati-ág további részeiről alaprajz, oldalnézet, keresztszelvények megrajzolása, a tisztázati rajz elkészítése (kb. 500 méter) - ezzel a szakasszal kapcsolódik a rendszer a Láner-barlang felőli járatokhoz.

1998-ban:
A Keleti-ág és esetleg elmaradt oldaljáratok térképváltozatainak megrajzolása (kb. 300 méter) - a teljes barlangrendszer térkép-dokumentációjának összeállítása.

4.1.2. A Fecske-lyuk felmérése, morfológiai és földtani áttekintése
    (Kovács Zsolt)

A Fecske-lyuk (barlang) a Miskolc-Tapolcai Várhegy felhagyott kőfejtőjének legjelentősebb kiterjedésű ismert karsztürege. Mivel publikált térképe addig nem volt ismeretes, a GEOKOMPLEX Kft. anyagi támogatásával a bánya tájrendezési tervének készítéséhez kapcsolódóan elvégeztük a járathálózat geodéziai felmérését, majd az üreg kiterjedését vízszintes vetületen ábrázoltuk.

A barlang a bánya keleti oldali falvonulatának legalsó szintjében, a bányafalban, a terepszint fölött kb. 9 méterrel nyílik. A kb. 2,5 m magas, 2 m széles, háromszög alakú bejárati nyíláshoz mintegy 30° dőlésű, meredek ösvény vezet. A bejárati szelvény DNy-i oldalán, a járattalp felett 1,5 m magasságban elhelyezett, 1. számú felmérési kezdőpont 9,8 m-rel van magasabban a bányafal bejárat alatti talpvonalánál. Az 1. pont tszf. magassága - a helyszínvázlat adataival összevetve - kb. 167 m.

Kutatástörténet

A barlang bejárati terme a bányászat általi megnyitás óta ismert, egy része a fal lerobbantásával megsemmisült. A LÉNÁRT László (1983) által vezetett barlangfelmérő és kataszterező munka során ezt a kis termet vették nyilvántartásba, a további járatrészeket ekkor még nem ismerték. 1984 júniusában KOLLÁTH János akkori egyetemi hallgató bontotta át a terem hátsó, felső részénél a további járatokat elzáró szűk nyílás agyagos eltömődését, majd bejárta az üreg felső szinti járatait. A mélyponti terem felé vezető 16 m mély aknába a Marcel Loubens Barlangkutató Egyesület barlangászai (Kovács Zsolt, Kiss János, Ferenczy Gergely, Vadász István) ereszkedtek le elsőként, s ők tárták fel a mélyponti szakaszokat. A továbbiakban érdemleges kutatási tevékenység nem folyt a barlangban. A feltáráskor megismert, a barlangfalon nőtt 4-6 cm-es kalcitkristályokat a gyűjtők az évek folyamán fokozatosan szedték le, s jelenleg is észlelhető ilyen tevékenység.

Geodéziai felmérés és térképezés

A barlang felmérését Kovács Zsolt geológus-mérnök és Apró Zoltán főiskolai hallgató végezte 1995 július és szeptember között. A mérés eszközei Suunto mágneses tájékozású iránymérő, lejtszögmérő és acél mérőszalag voltak. A mérés (leolvasás) hibája az adott eszközökkel egy poligonoldalnál 1°-on (irány és lejtszögmérő) illetve 1 cm-en (mérőszalag) belül van. Tekintettel arra, hogy a leolvasásból származó hibák a fenti műszerek használatakor nem összeadódnak hanem kiegyenlítődnek, a mérés pontossága a célnak megfelelő mértéken belüli. A barlangban felvett poligonhálózat mérési adatait és a bemért pontok koordinátáit az adattárunkban fellelhető táblázat tartalmazza.

A felvett poligonhálózat oldalainak összes hossza 183,43 méter, mely jól közelíti a felmért járatszakaszok hosszát. Néhány kisebb, nehezen hozzáférhető, be nem mért oldalággal együtt a barlangjáratok összes hossza eléri a 210 métert. A bejárati kezdőponthoz viszonyított legmagasabban elhelyezkedő bemért poligonpont szintje +16,58 m (kb. 183,5 m tszf.), a legmélyebben levő bemért poligonpont szintje -8,78 m (kb. 158 m tszf.). A legalsó mérési pont alatt a járattalp 0,5 m-re, a legfelső pont felett a járatboltozat kb. 1 m-re van, így az üreg legnagyobb függőleges irányú kiterjedése: 25,36 m + kb. 1,5 m, kerekítve 27 m-nek adható meg. A légvonalban mért legtávolabbi pont a bejárattól 38 m-re helyezkedik el.

A barlangjáratok alaprajza mérethelyes helyszíni vázlatrajzok alapján készült. A járatkontúrok meghatározását mérőszalag segítségével, a poligonpontokhoz viszonyítva, illetve a poligonoldalakra való ortogonális beméréssel határoztuk meg. A járattalp lejtésviszonyait szintvonalakkal érzékeltetjük. Ezek tájékoztató jellegűek, nem egész értékekhez tartozó magasságokat jelölnek.

A barlang morfológiája

A járatok hálózatosan helyezkednek el, az alaprajzon jól kivehető az egyes szakaszok ÉK-DNy-i illetve ÉNy-DK-i orientációja, ami a barlangot magába foglaló kőzettömeg törési felületeinek irányítottságát képezi le. A barlangfolyosók általában lejtősek, a járatszinteket meredek letörések tagolják. A barlang meghatározó morfológiai formái a gömbszerű elemek (gömbfülkék, karéjosan ívelt teremrészek), a közel függőleges, sokszor kör keresztmetszetű kürtők illetve ezek áthatásai. A kisformák között is dominánsak a félgömbszerű bemélyedések, gömbfülkék és a "gömbfülke a gömbfülkében" jellegű elemek. Ez utóbbiak úgy néznek ki, hogy a nagyobb átmérőjű félgömb felületébe kisebb átmérőjű félgömb mélyül, s esetleg abba egy még kisebb. Jellemző forma a mennyezeti félcső, melynek átmérője a fél métert is elérheti, s helyenként ebbe is kisebb gömbfülkék, gömbfülke-sorok mélyülnek. Helyenként megfigyelhető, hogy a formaelemek a kőzet törési felületei mentén helyezkednek el.

A falfelületek általában simák, lekerekítettek. Néhány helyen egymásra közel merőleges törések mentén kőzetfellazulás észlelhető. A barlang morfológiája egyértelműen tükrözi kialakulásának tényezőit, vagyis a tektonikusan preformált kőzettömegben alulról felfelé áramló termálvíz korróziós járatalakítását.

Földtani viszonyok

A barlang járatai a Bükkfennsíki Mészkő Formációba (régebben "répáshutai típusú mészkő" fáciesbe - BALOGH Kálmán 1964) sorolt világosszürke és fehér színű mészkőben alakultak ki. A barlang legnyugatibb elhelyezkedésű részén mészkőbreccsa is megjelenik.

A törési felületek nehezen mérhetők illetve észlelhetők a lesimított falfelületek miatt. Egyes helyeken kivehető, hogy a törések sűrűn, két-három cm-enként követik egymást. Sokszor párosával, általában egymásra közel merőlegesen lépnek fel. A bejáratnál mért két fő törésirány: 348/70° és 250/72°.

A járatok aktív vízfolyást jelenleg nem vezetnek, néhány helyen viszont intenzív a csepegés.

Az üreg kitöltésében domináns az agyag, mely igen plasztikus tulajdonságú. A járattalpat legtöbb helyen ez borítja. Különféle színű változatai fordulnak elő, melyből domináns a barna, de helyenként szürke, vörös vagy fekete. Helyenként a felhalmozódott agyagok sajátos sávozottságot, laminációt mutatnak ("szalagos agyagok"). A barlang egyes részein 5-10 cm méretű, részben lekerekített élű "agyagkavicsok" darabjainak halmai figyelhetők meg. Keletkezésük arra utal, hogy egykor az addig vízzel kitöltött üreg szárazzá vált, a már leülepedett agyaglemezek kiszáradtak és poligonálisan felrepedeztek. Az újból bekövetkező vízszintemelkedés során a karsztvízáramlás sebessége olyan mértékű volt, hogy a konszolidálódott agyagdarabokat felszaggatta, majd áthalmozta.

A barlang mélyponti termének legmagasabb pontjain (kürtőkben) a falra kitapadva fehér, szürkésfehér és vöröses csillámos finomhomok foszlányok észlelhetők, helyenként kb. 0,5 cm vastag kalcitkéreggel borítva. Feltételezhető, hogy áthalmozott miocén üledék, de ennek eldöntéséhez további vizsgálatra lenne szükség. Kisebb, tenyérnyi foltokban a barlang más pontjain is fellelhető a fent említett üledék, s a barlang bejáratának üledéksorában is megvan. A fehér finomhomok többnyire vörös agyaggal váltakozva lép fel. A mélypontra vezető akna tetejénél vörös agyag, fekete agyag és fehér finomhomok egy tenyérnyi folton belül egymás mellett található meg, a járatfal kis bemélyedésében.

A fent leírt üledékek megjelenési helyei (járatfal, kürtő teteje) arra utalnak, hogy az egykori kitöltés szintje magasabban lehetett, majd újbóli erős vízáramlás szállította el a már leülepedett anyagot.

Jellemző kiválásai a barlangnak a fennőtt kalcitkristályok, melyek főként a barlang bejárati szakaszát követő nagy termében találhatók meg. Helyenként vékony agyagréteg borítja felületüket. Méretük változó, általában 1-5 cm. Előfordul továbbnövekedési jeleket mutató kristály is (nagyobb kristályban kisebb, saját alakú forma). Néhány helyen a kristálycsoportok felülete feketére színeződött, oka nem ismert. Észlelhetők utólagos visszaoldási, korróziós jelenségek is a kristályfelületeken. Sajnálatos jelenség, hogy ásványgyűjtők sok helyen levésték a kristálycsoportokat.

A cseppkövek ritkák a barlangban, néhány helyen látható friss cseppkőlefolyás kezdemény. Feltehetően a barlang fölötti kőzettömeg bányászati letermelése után indult meg a cseppkőképződési folyamat.

4.1.3. Bükki barlangkataszterek
    (Vadász István)

Már régóta foglalkoztatott a gondolat, hogy jó lenne egy összefoglaló dokumentum a Bükk barlangjairól. Bizony, barlangász generációk jönnek-mennek és a "régiek" munkájának zöme elvész az idők folyamán. Tapasztalatból tudom, hogy pl. mennyi felhagyott bontást talál az ember, amelyről semmi információja nincs: kik bontották, mikor és mire jutottak. Vagy pl. hány barlangot "fedeztek fel" többször mindig egy újabb névvel elnevezve, nem kis bonyodalmat okozva annak, aki el akar igazodni a barlangok között. És még sorolhatnám azokat a tényeket ami egy ilyen jellegű dokumentum szükségességét támasztja alá. Ez a gondolat nem új, hiszen köztudott, hogy évek óta végez ilyen jellegű kataszterező munkát a KTM Barlangtani Intézete. Ezek a barlangkataszterek kitűnő alapot szolgáltatnak egy ilyen típusú dokumentációhoz, amiket "csak" ki kell egészíteni illetve a változások miatt helyesbíteni. Jelenleg több mint 850 barlangot ismernek "hivatalosan" a Bükkben. Az összes feldolgozása igen nagy munka lenne, ami meghaladja egy csoport lehetőségeit. Ezért úgy gondoltam, hogy legalább a Miskolc környéki és a kutatási területünkön lévő karszt objektumokról készítsünk egy dokumentációs listát. E munka a Barlangtani Intézetnek is információt szolgáltat, valamint lehetőséget ad arra, hogy túráink során a fiatalabb barlangászokkal megismertessük a Bükk, Létrás-tetőn kívüli részeit is.

Legelőször a terepi munkákat végezzük el. A legelső terület amelyet megvizsgálunk, a hegység barlangos szempontjából méltatlanul elhanyagolt része: Nagykőmázsa és környéke. Ez elsősorban az ottlévő barlangok felkeresését és a terület alaposabb bejárását jelenti. A munkát ősszel kezdtük és már jó néhány dologra derült fény: az eddig Nagykőmázsai-Danó-lyuknak ismert barlang azonos a rég lebányászottnak hitt Nagykőmázsai-zsombollyal! (Egy 1936-os Schönviszky leírás alapján egyértelműen fel lehet ismerni a barlangot. Sokáig az aktív tagok közül senki nem tudta hol van a bejárata, így az azonosságra csak most derülhetett fény. Lásd: 41. sz. kép.) Az előbbi esethez hasonló névazonosság derült ki a Vöröskői-zsomboly és az U-alakú-barlang esetében. A terepbejárások során 4, kataszterben nem szereplő kisebb barlangot illetve egy bontást találtunk. A bontást (mivel nem tudjuk, hogy kik és mikor dolgoztak ott) az ott talált Függőakna - Életveszély feliratú tábla után Kovács Attila Függőakna-barlangnak nevezte el. A 4 barlang közül kettő a Vöröskői-zsomboly közelében, a másik kettő pedig a közeli Csókás-völgyben található. Tavasszal mindenképpen szeretnénk folytatni a munkát az új objektumok kataszterbevételével, térképezéssel, terepbejárással és biztos vagyok benne, hogy még több hasonló eredményt tudunk majd felmutatni.

4.1.4. Az Y- (vagy Pala-) barlang
    (Lukács Balázs)

(A Földtani Örökségünk pályázat díjazott dolgozata)

Bevezető

A körülöttünk lévő világ természeti értékei, szépségei mindannyiunkat megragadnak, ha egyáltalán szemünk elé kerülnek. A Földön ismeretlen fehér foltok már alig találhatók. A kevés fehér folt kisebb részeit alkotják a "fekete foltok". Ezek a barlangok. Mivel nem a külszínen találhatók, ezért nem tartoznak a legismertebb területek közé.

Hol találhatók a barlangok? A föld szilárd kérgében szinte mindenütt kialakulhatnak, de tartósan csak ott, ahol a kőzetek és a klimatikai viszonyok ezt lehetővé teszik. Legnagyobb számban a karsztosodó kőzetekben lelhetők fel. (Hazslinszky - Lénárt 1994.)

A Földön 25 millió km²-nyi karsztosodó kőzet van, mely a szárazföldnek kb. 17%-a. Hazánkban a karsztterületek aránya lényegesen kevesebb, mindössze 1,45% (1350 km²). Ennek ellenére felszíni és felszín alatti karsztos formakincsekben nem vagyunk szegények, bár a "nagy barlangok" kategóriában barlangjaink nem érnek el számottevő helyezést. Ezek közül a Bükk a legnagyobb területű, amely zömében a földtörténeti középkor triász időszakában keletkezett, mészköböl és dolomitból épül fel. A Barlangtani Intézet adatai szerint az ismert 2924 barlangból 853 található itt, ezzel a számmal a legtöbb barlangot rejtő hegységünk.

A Bükköt legnagyobb részben a már említett mészkő építi fel. Ez a kémiailag tiszta vízben szinte egyáltalán nem, de a vízben elnyelt szén-dioxid hatására csaknem maradék nélkül oldódik.

H2CO3

Ca(HCO3)2

Az esővíz a szén-dioxid kisebbik részét a levegőből veszi fel, nagyobbik része pedig a növények gyökerein élő mikroorganizmusoktól származik. A szénsavas víz a mészkövet kalcium-hidrogénkarbonát formájában feloldja. Ha a folyamat a jobbra mutató nyíl irányában megy végbe, akkor oldódás, ha a balra mutató nyíl irányában, akkor mészkiválás-cseppkőképződés történik.

Ilyen módon tehát a megszilárdult kőzetben a rések utólag történő kitágításával keletkezik a barlangok többsége.

Egy-két "barlang" mesterséges úton, az ember keze által is keletkezhet pl.: bányászat során. Ezekben a "barlangokban" a bányászat befejezése után, ha karsztosodó kőzetben van, megjelennek a barlangi képződmények. Ilyen "barlang" a Bükkben az Y (vagy Pala)-barlang. (Szabó - Fonyi - Nyéki 1984.)

A barlang

A barlang a Bükk hegységben levő Szinva-forrás közelében, attól kb. 300 méterrel feljebb, Ny-i irányú mellékvölgy oldalában 20 méter magasan található. (1. ábra)

Története az 1930-as években kezdődött, amikor a hegység oldalában egy érckutató tárót hajtottak. A bányászat nyomát ma is megtalálhatjuk a "barlangban", illetve környékén, meddőhányók, fúrólyukak formájában. Az azóta eltelt 60 év alatt a táróban megjelent néhány barlangra jellemző képződmény (cseppkő, mésztufagát), ezért mint barlang került be a szakmai köztudatba.

Nevét Y alakjáról kapta (2. ábra). A barlang területén porfirit és mészkő található. Bejárata a zöldes-barnás porfirit és a szürkés-zöldes mészkő határán van. Beljebb megfigyelhető egy zöldes-barnás és egy pirosas-barnás porfirit réteg találkozása 30°/210°-os dőlésirány mentén. A barlang két ága más-más porfiritben fut. Mivel a két ág fölött különböző vastagságú mészkőréteg található (3. ábra), ezért a két ágban különböző a cseppkövek nagysága. A mészkőszikla elhelyezkedését kutatógödör ásásával és a kibúvások alapján határoztam meg. A mészkőszikla vastagságát azonban így sajnos nem lehetett meghatározni.

A barlang elején az elágazásig semmilyen cseppkőképződmény nem található. A falat csupasz, nedves mészkő alkotja, amelyen itt-ott megtelepedett egy-két növény a fényhatárig. Beljebb haladva egyre több helyen találkozunk különböző képződményekkel: függő- és álló-cseppkövekkel, redővel, tetarátával és lefolyásokkal.

Az elágazásnál jobbra fordulva, a K-i ágba jutunk. Itt hol megjelennek, hol teljesen eltűnnek a képződmények. Jellemző az egész területre a kevés sztalaktit. Egyedül a járat végét borítja be teljesen a cseppkőlefolyás, amelynek területe eléri a 210 cm x 180 cm-es nagyságot. Tömegben kifejezve több mint 102 kg, körülbelül 2000-szerese a barlangban levő sztalaktitok tömegéhez képest. A lefolyás alját, és a bányászkodásból visszamaradt törmelékeket borsókövek borítják, amelyek elhelyezkedéséből következtetni lehet a maximális vízszintre, amely 31 cm.

A Ny-i ágban a K-ivel ellentétesen kis területeken nagyon sok cseppkő alakult ki. Ebben az ágban van a sztalaktitok többsége. A sztalaktitok között a mennyezeten kisebb-nagyobb redők húzódnak meg, amelyek közül néhány még az oldalfalra is kinyúlik. Itt is, éppúgy mint a K-i ágban, a járat legvégét cseppkőlefolyások díszítik, habár ez jóval kisebb tömegű, mindössze 29 kg. Ebben az ágban találhatóak a tetaráták, amelyek az aljzaton tartják a vizet. A benne lévő víz miatt a tetaráta egész felületét borsókövek borítják.

Mérések a barlangban

A mérések célja a cseppkőnövekedés számszerű megadása, valamint a cseppkövek tömegének és gyakoriságának meghatározása volt.

A barlangban 400-nál több sztalaktit, illetve cseppkőképződmény van. Ezek közül Majoros Zsuzsanna és Lénárt László 387 darabot mértek meg 1975-ben. Az adataikból a sztalaktitokra 0,1-0,7 mm évenkénti növekedést, a tetarátákra 0,7-2,2 mm évenkénti növekedést kaptak. Én 267 darab sztalaktitot, 174 darab redőt és 9 darab tetarátát mértem meg. Ezekből az adatokból próbáltam meghatározni a cseppkövek tömegét és azok gyakoriságát.

A cseppkő tömegét a térfogatából és sűrűségéből (p=2,7 g/cm³) számítottam ki. Mivel a barlangban minden cseppkő megközelítőleg egykorú, ezért a cseppkőben levő vízvezető csatorna körül lerakódott mészkő "fal" vastagsága mindenhol 1 mm. Ennek a "falnak" a felülete 0,035 cm². Ezt az adatot már csak a sűrűséggel és a mért cseppkőhosszal kellett megszoroznom.

A további munkához és a mérésekhez szükség volt a barlangot 31 területre felosztanom. Ezeken a területeken számoltam meg és mértem meg a cseppköveket. A kapott eredményeket (tömeg, hossz, darab) grafikonokon ábrázoltam. Ezeken jól látszik, hogy mennyi cseppkő van a barlang egyes területein (3. ábra), hogy hány darab, milyen tömegűek (6. ábra) és hosszúak (5. ábra). Jól látszik rajtuk, hogy a Ny-i ágban levő sztalaktitok tömege körülbelül ötszöröse a K-i ágban levő sztalaktitok tömegének.

Élőlények a barlangban

A barlangban egész évben állatok találnak menedéket, otthont. Télen a barlang melege miatt denevérek, pókok, lepkék húzódnak meg. Nyáron a medencékben lárva állapotú gőtéket figyeltem meg. Egész évben él itt foltos szalamandra, és időnként táplálkozni jár ide valamilyen ragadozó, erre a földön talált lepkeszárnyak mutatnak. A növények közül a moha és a páfrány több faja is megél a fényhatárig. A páfrányok közül én a gímpáfrányt és a pikkelypáfrányt határoztam meg.

A barlang klímája

A barlang méretei kicsinyek, ezért levegője és vizei jól követik a külső hőmérsékletet. Az üregben számottevő légmozgás nincs. A vízszint állása évszakonként különböző. Télen a barlang első 10 méteres szakaszán megfagy a víz.

4.1.5. A Nyelesgambi-barlang feltárása során előkerült csontmaradványok vizsgálati eredményei
    (Ferenczy Gergely)

A barlangi csontokat előkerülésük mélysége szerint elkülönítve küldtük fel Dr. Vörös Istvánnak a Természettudományi Múzeum munkatársának meghatározás végett. A vizsgálati részeredmények a következők voltak:

Nyelesgambi:
19 m: Eguus sp. (ló)               1 db
20 m: Coelodonta antiquitatis      4
        (gyapjas orrszarvú)
      Bison priscus (ősbölény)    13
22 m: Equus sp. (ló)              10
      Bison priscus (ősbölény)
      Kiskérődző (vad)             3
      Lepus sp. (nyúl)             1
24 m: Coelodonta antiquitatis      2
        (gyapjas orrszarvú)
      Bison priscus (ősbölény)     1
      Cerphus elaphus (gímszarvas) 3
      Capreolus capreolus (őz)     2
      Canis lupus (farkas)         1
      Lepus sp. (nyúl)             4
      Aves sp. (madár)             2
      Castor sp. (hód)

Lilla-barlang:
70 m-re a bejárattól:
      Ursus spelaeus               4 db

A leletek fosszilis (ősbölény, gyapjas orrszarvú) illetve szubfosszilis (ie. 10.000-2.000 év közötti: hód, gím, őz, madár, nyúl, farkas) korúak. A pontosabb leírást később ígérte a muzeológus.

Az 1995-ben talált csontokat szintén elküldtük, melyekről információt még nem kaptunk. Az eddigi leletektől annyiban különböznek, hogy rágcsáló álkapcsok is előfordultak.

4.1.6. A Balekina-barlang víznyomjelzéses vizsgálata
    (Ferenczy Gergely)

A Jáspis- és Balekina-barlangok védőidomának meghatározása érdekében a KTM Barlangtani Osztályának megbízásából Sásdi László fluoreszceinnel víznyomjelzéses vizsgálatot végzett a Balekina-barlangban. A vízfestésre 1995. április 21-én került sor. A festett víz április 24-én 17.00-kor jelent meg az addig nem ismert Wekerle-forrásban. (Ez az Őskohótól 200 m-re Ómassa felé a patak jobb partján lévő mederforrás.) Az eredményből következően (és a terület földtani felépítésének ismeretében - a szerk. megj.) a Jáspis és a Balekina barlang közös rendszert alkot, a bánya alatt húzódó járatokkal. Érdekesség, hogy a vízmozgás iránya és a geológiai viszonyok alapján a fő törésirányt a Balekina-barlang adja. (3. sz. kép)

4.2. Filmdokumentáció
    (Kertész Gábor)

Egyesületünk a '95-ös évben két nagyobb külföldi túrán vett részt, ahol sikerült filmfelvételt készíteni. Ezenkívül nagyobb eseménynek számít a Barlangnapi filmdokumentáció is, valamint egyéb, a kutatóházban történt társasági életről is készült video-felvétel. A Regionális Környezetvédelmi Központ anyagi támogatásával néhány video-kazettát vásárolhattunk, s a kamerahasználat amortizációjára is jutott egy kis ellentételezés.

Az év első video-felvételét Olaszországi túránkon a Gortani-barlangban készítettük ('95. febr. 18-26.). Felszíni, valamint barlangi felvételeket is rögzítettünk. A használt technikai eszközök közül saját részről egy SONY FX 27OE típusú filmfelvevővel dolgoztam saját kazettára. A világítást egy, a Bükki Barlangkutatásért Alapítvány által a rendelkezésünkre bocsátott UNOMAT VL-100-as akkumulátoros lámpa segítségével oldottuk meg. A túra során 50 percnyi nyersanyagot sikerült rögzíteni, ebből egy 18 perces filmet vágtam össze. A felvételek elkészítésében segítségemre voltak: Bóta Nándor, Borzsák Sári, Horn István, Horváth Zsuzsa. (A film a Barlangkutatók Szakmai Találkozóján nagy sikert aratott.)

A létrás-tetői Barlangnapon a Szepesi-Láner-barlangrendszerben megrendezett csapatversenyt, valamint a felszínen rendezett egyéni versenyt filmeztük le. Egy SONY TR 380E típusú saját kamerával dolgoztam egyesületi kazettára. A világítást a fentiekben már leírt lámpával oldottuk meg. Összesen 90 percnyi nyersanyag készült a rendezvényről. Segítségemre Mihalov Csaba (Madár) volt.

Az év második nagyobb külföldi túrája Szlovéniában volt. Több barlangban is készítettünk felvételt. A túrán a barlangnaphoz hasonlóan SONY TR 380E típusú kamerámat használtam A túra résztvevői által vett kazettára dolgoztam. A világítást szintén a VL-100-as lámpa oldotta meg. Jelentős mennyiségű (170 perces) nyersanyagot sikerült szalagra rögzíteni. Ezen anyag létrejöttében Ónodi László és Veres Imre segédkezett.

További felvételeket a Láner-barlang bejárati munkálatairól Bátori Károly SAMSUNG VP J 52 típusú saját kamerával készített.

4.3. Fotódokumentáció

4.3.1. Szepesi-Láner-barlangrendszer, Speizi-barlang
    (F. Nagy Zsuzsanna)

A Barlangtani Intézet megbízásából ez évben fotódokumentációt állítottunk össze a Szepesi-Láner-barlangrendszerről valamint a Speizi-barlangról. A felvételeket Kovács Attila, Ferenczy Gergely és F. Nagy Zsuzsanna készítették, természetesen néhány lelkes és kitartó "vakutartó" marceles segítségével. A válogatásnál nem feltétlenül az esztétikumot, vagy a tökéletes képminőséget vettük figyelembe, mint inkább a járatok jellegzetes pontjait, járatrészeit kívántuk bemutatni. A 20 Szepesi és a 10 Speizi felvétel eredeti dia illetve negatív anyagát az Intézet részére átadtuk, előtte nagyíttattunk az évkönyvünk számára néhány példányt. (1-20., 1-10. sz. kép)

Egyesületi használatra továbbra is Kovács Attila, Ferenczy Gergely, F. Nagy Zsuzsanna és Schreithofer Nóra készítette az idén is a legtöbb felvételt. Hazai fotós túráink bemutatásához a Lilla- és a Hajnóczy-barlangban és Katowice-zsombolyban készült anyagokból válogattunk. (34., 36., 37., 38., 39. sz. kép)

4.3.2. Az év természetfotósa kiállítás
    (F. Nagy Zsuzsanna)

A "Természet gyöngyszemei és Az év Természetfotósa '95" című pályázatra hirtelen felindulásból küldtem el néhány fotómat a Szelek-táborok anyagából, illetve a Hajnóczy-barlang képeiből válogatva. A hat képből, mint ahogyan a meghívóban írták, egyet "kiállításra méltónak" ítéltek (40 sz. kép). Úgy tűnik, hogy a zsűri csak-csak kezdi értékelni a földtani természeti értékek formakincsét és érdekességét is, hiszen tavaly Attila barlangos fotója is átjutott a zsűrizésen.

A Magyar Kultúra Alapítvány székházában, október 14-én tartották a megnyitót, melyre csakúgy, mint a kiállításra, nem sikerült eljutnunk. 1996-ban Miskolcon is szerepel vándorkiállítás formájában az anyag, talán akkor pótolható a kiállítás megtekintése.

5. Csoportélet

5.1. Hazai túrák

5.1.1. Túrák az Aggteleki karszton
    (Kovács Attila)

Az év folyamán több alkalommal jártunk az Aggteleki-hegység/Alsó-hegy térségében. Az utak oka a Kutas-busz gyakori járata, célja pedig néhány ritkán látogatott hely megnézése volt. A résztvevők általában (természetesen Kutas Tamás,) Kozma György, Kovács Attila, Kovács Mátyás, Debreczeni Gábor, Apró Zoltán voltak változatos eloszlásban. Megnéztük és bontottuk a Haragistya peremén a Musztáng-barlang melletti (név híján: Kutas-féle) barlangot. Rácsodálkoztunk a Musztáng-barlang előtti - a barlangból kitermelt - iszonyú mennyiségű földre, majd később ugyanilyen gigászi erőfeszítésnek a nyomait láthattuk a Nagy-oldal fennsíkján a Nagy-oldali-zsomboly mellett. Ott már csak mintegy mellékesen, mert oda a zsomboly töbrének oldalában (legközelebb pedig csak a Dunántúlon) nyíló kakasmandikó (erythronium dens-canis) (42 sz. kép) miatt mentünk. A fokozottan védett Nagy-oldal gyönyörű hely. Mivel bioszféra rezervátum magterülete, mindenféle emberi tevékenység tiltott, nemcsak barlangba, a területre sem szabad engedély nélkül menni - figyelmeztetnek a kihelyezett táblák. Ehhez képest a gépi fűrésszel elvágott fatörzsek elég furcsán mutattak az út szélén. Igaz, nem fakitermelés miatt dolgozott a fűrész. Csak az utat tisztította itt meg valaki. Egy terepjáró(!?) számára. Hogy el tudjon menni a vadetető(!?) helyig. (A vadászat biztos nem emberi tevékenység. Ennyit a természet-védelemről és a tiltásról.)

A szlovák oldalon elkirándultunk a Szilicei-jégbarlanghoz (47 sz. kép). Jég ugyan nem sok volt most benne, de teljesen jég nélkül is elég lenyűgöző látvány lenne a lankás dombok közti hatalmas száda. A felette levő sziklafalban hollófiókák nyújtogatták óriási kopasz nyakukat a több tábortűznyi gallyból rakott fészekből.

Jósvafőről egy újonnan átadott tanösvény vezet a Kuriszláni-víznyelőhöz. Igaz nem a tanösvényen, csak úgy toronyiránt, de mi is jártunk ennél az időszakos víznyelőnél, amely a bővizű Nagy-tohonya-forrás (Kossuth-barlang) vízgyűjtő területéhez tartozik. A barlang feletti látványos "tektonikai preformáció", a nagy törés, amely valaha Kessler Hubert számára kijelölte a mesterséges táró irányát, ugyancsak megért egy kirándulást.

Aggteleki kirándulásainkra végül egy baradlai hosszú-túra tette fel a koronát.

5.1.2. Tapasztalatszerzés az Aggteleki Nemzeti Parkban
    (Ferenczy Gergely)

A Barlangtani Intézet szervezésében az Aggteleki N. P., a Bükki N. P. és csoportunk részvételével (Vadász István, F. Nagy Zsuzsanna) bejáráson vettünk részt, melynek célja az ANP fokozottan védett barlangjainak lezárásai, műszaki eszközeinek megtekintése volt. Ennek során 6 lezárást (Meteor-barlang, 404-es, Rejtek-zsomboly, Rákóczi-barlangok, Földvári Aladár-barlang) és 4 létrabeépítést néztünk végig, melyek a műszaki elvárásoknak megfelelnek. A bejáráson szerzett tapasztalatok nagy segítséget nyújtanak barlangjaink műszaki eszközeinek felújításához.

5.2. Külföldi túrák

5.2.1. Olaszország: Michele Gortani-barlang (-932 m)
    (Horváth Zsuzsa, Kertész Gábor)

1995. február 18. szombat - 26. vasárnap.

Már majdnem arra gondoltam, hogy megsértődök és nem is írok naplót. Annyira menetrendszerűen ment minden, hogy teljesen unalmasnak indult a dolog. Óraműpontossággal kaptuk a hírt, hogy a társaság miskolci sejtje óraműpontossággal elindult Budapestre. Óraműpontossággal 10 órakor becsöngettek a Fő utca 51-be. Rövid ismerkedési estet rendeztünk (pezsgő, tűzijáték, miegymás). Óraműpontossággal az első felvonót értük el Sella Nevea-ban. A Kanin-fennsíkra való felmenetelünk is menetrendszerűen ment, már amennyire Imi és Nándi is úgy tervezték, hogy combig érő friss hóban fognak utat taposni a többieknek. Még találkozásunk Börcsökékkel is az eltervezettek jegyében zajlott. Itt az óraműpontosságnak befellegzett ugyanis felgyaloglás után nem mentünk le rögtön a barlangba. Expedíciónk vezetője azt a (tényleg) megalapozott döntést hozta, hogy tartunk egy 16 órás "pihit". Nem váltott ki nagy ellenkezést. Ezt a pihenőt a barlang felé félúton levő bivak-barlangban töltöttük. Átsétáltunk a bivak-házba, ami a barlang bejáratának a közelében van. Lassan a társaság leszivárgott a lukba.

1. Beszerelő csapat: Imi, Gergely, Nándi, Sári 14 óra - 20 óra
2. Csapat: Feri, Kisvödör, Kora, Zoli 15 óra 20 perc - 22 óra 45 perc

3. Filmező csapat:

Daki, Gábor, Pihe, Zsuzsa 17 óra 45 perc - 22 óra 45 perc

Végre a bivaknál (-450m) fetrengünk. A végpont felé 14 órakor indultunk. Imre, Nándi, Gergely, Sári, Zsuzsa. 11 órakor keltünk fel. Sikerült elindulnunk. 18 óra: Grando Meandro eleje. Pihenés. Ha így haladunk, mire lemegy a nap este lesz. 22.25: a végpontot érdekes módon értük el. Kis kötél-hiány miatt beszerelésünk nem épp a barlangász tanfolyamok koncepcióját osztja, és hasznát vettük néhány itt felejtődött barlangi "kötélnek" is. Utolért bennünket a második csapat is (Daki, Pihe, Feri, Zoli, Kora, Kisvödör) mert kötélgyűjtő akciónk időigényes volt. Sári megállapította: "ide se karbidot, se kötelet nem kell hozni, úgyis találsz eleget". A bivakban: 6.45. Sári nekilátott főzőcskézni. Szerintünk expedíciós konyhában Sári verhetetlen. Délután már arcot is mostam és belekarbidoltam a jobb szemembe. Azért a miénk a legjobb "szoba", ez tuti (Pihe, Sári, Gábor, Zsuzsa). Reggelente Pihe csokit meg kávét oszt, Sári a bolygó legjobb kajáit főzi, Zsuzsa naplót ír, Gábor olvassa és filmezi. Pihe saját bevallása szerint úgy érzi magát mint akit tegnap beraktak egy bag-be és a csapat végigverte bambuszbottal. Az első csapat indulása a Marmitte-ágba 20.00-ra volt tervezve. Imre 22.00-kor ébresztett minket, és azóta is alszik. 0.35 van. Most megint a boldog idő van, Sári főz. 1.30: halálra ettük magunkat. Még mindig a bivakban vagyunk, de már eljutottunk a tényhez, hogy egy óra múlva el kellene indulni. Szabotázs van, mert expedíciónk vezetője még alszik. Elindult az első csapat (Kora, Laci, Feri, Zoli). A második csapat (Gábor, Sári, Pihe, Nándi, Zsuzsa) filmezni indult. Sikerült egy egész jó anyagot összehozni a 90-es akna tetejéig. A mi túránk végül 13-órásra kerekedett. A harmadik csapat (Imi, Gergely, Daki) a kiszerelő csapat volt a bivakig. A 90-es akna tetején találkoztunk a kifelé jövő első csapattal. Sári csatlakozott hozzájuk, így visszament a bivakba. Mi végigmentünk a Marmitte-én, majd visszatértünk mi is. Kisebb időeltéréssel megjött a harmadik csapat.

Február 24. Péntek 20.45. Ágyban, hálózsákban. A kijövetel 3 hullámban zajlott:

  1. Sári, Kora, Zoli, Gábor
  2. Pihe, Nándi, Feri, Laci
  3. Gergely, Daki, Zsuzsa, Imre

Klasszul kijöttünk. Szerencsére a köteleket nem kellett kihozni. A felszínen ítéletidő volt: esett a hó, fújt a szél, köd és hideg volt. Remélem holnapra szép idő lesz. A hangulat remek. Másnap felkelés után kedélyes pakolásunk következett, fejenként kb. 36,6 m² felületen. Mindenki bepakolta a fagyott overallját, slószát és pár kg havat a hátizsákjába. Ragyogó napsütés mosolygott ránk. Kisebb takarítás és naplóírás után indulunk útnak illetve hónak. Irdatlan szél kerekedett. A hágón megvártuk egymást, majd gyorsan lecsusszantunk a Gilberti-házhoz. A felvonónál kisebb gondunk akadt. Csak lent van kassza, és mi csak felfelé váltottunk jegyet. Végül sikerült lejutnunk. Ezután vidám percek következtek, pezsgő, miegymás. Tarvisióban megszálltunk egy szupermarketet. Innentől a Graz előtti 69. km-ig nagyjából mindenki azzal töltötte az idejét, hogy megpróbálta az autók sebességéből, Daki vezetési stílusából és az útkereszteződések számából meghatározni a találkozási pontunk helyét. Daki ugyanis úgy gondolta, hogy ebben az országban a piros jelzés jelenti a szabad utat. Végül is mindhárom autó szerencsésen hazaért. Ha valaki többet szeretne megtudni a Gortani túránkról érdemes megnéznie az ott készült video-filmet.

5.2.2. Szlovénia
    (Kovács Attila)

A Sezanai Barlangkutató Egyesület megalakulásának 40. évfordulójára nemzetközi barlangász találkozót szervezett, az általuk kezelt Vilenica-barlang előtti rétre. Itt van a házuk is, klubhelyiséggel, büfével, mosdóval, WC-vel, parkolóval, sőt még további mellékhelyiségeket, tábori zuhanyozót építettek, parkolót bővítettek a várható számos vendég fogadására. Az előkészületek javában folytak amikor - egy nappal korábban - megérkeztünk. Később kiderült: a nemzetközi helyett magyar barlangász tábor lett, kicsit furcsa, érthetetlen közjátékokkal.

Augusztus 3-án, 11.15-kor indultunk Miskolcról négy autóval:

1. Ónodi László, Ónodiné M. Ildikó, Kertész Gábor, Veres Imre, Tari Edit
2. Galán Mihály, File Ferenc, Vadász István, Riskó Ágnes
3. Kovács Attiláné, Kovács Attila, Kovács Mátyás, Vincze Klára, Schreithofer Nóra
4. Uri Sándor, Horn István

Uri Sanyi először utazott barlangászokkal. Kicsit csodálkozott is a társaságon, ő Pihéhez hasonló alakokat várt. "Kemény, szívós, marcona" jelzői nem nagyon illettek a társaság női felére. Hát még akkor hogy csodálkozott, amikor a megszokott utazási tempója (100-120) helyett Klári vezetésével csak 60-70-es sebességgel haladt a konvoj. Később megszokta.

Misi kocsija az Astoriánál defektes lett, Pihéék pedig az M1/M7-es szétválásánál elvesztek, de végül mindenki odaért Ajkára Nóriékhoz. Innen aznap már csak Csehiig mentünk. Mint 1993-ban, most is itt aludtunk.

4-én reggel hétkor indulunk tovább. Muraszombat, Maribor, Ljubljana. Nagy a meleg. Du. 5 óra körül megállunk Postojnán (a többiek is hagy lássák a barlangot kívülről!). Divaca után megmutatom a társaságnak a Risnik hatalmas beszakadását. Nagy a sikere, de legalább akkora a Lokev főterén levő élelmiszer áruháznak is. Este 7-kor gurulunk be (az azóta "csúszós úttest" jelzőtáblával ellátott borulós kanyarunkon át - lásd: MLBE Évkönyv 1993.) a Vilenica-barlang parkolójába. A helybeliek nyüzsgése, készülődése megalapozza hitünket, hogy nagy létszámú nemzetközi vendégseregre számítanak. Ehhez képest kicsit talonba tettek: várjunk, majd jön valaki (főnök?) és kijelölik(!) a sátor- és autó-helyünket. Vártunk. Egy óra múlva beszedték 20 DM/fő regisztrációs díjat. Mindenkinek műsort, levonót, prospektust, kitűzhető névkártyát ígértek (holnap, ha beüzemelik az irodát, számítógépet. Ehhez képest semmit sem kaptunk! Riskó Ági vásárolt(! 500 tolar-ért) egy műsorfüzetet. A zárótábortűznél aki ügyes volt megcsíphetett egy levonót. A még ügyesebbje pedig még délelőtt elcserélte a pólóját egy helybelire.) Két óra múlva kijelölték a frissen letarolt és kaviccsal felszórt erdőben levő parkoló egyik sarkában az (örökös, kötelező!) helyünket, majd a sátorverésre használható területünket is. Tábort így már sötétben vertünk.

5-én délutánra volt kitűzve a "tábornyitó ceremónia". Egyéni akcióként elmentünk hát a Rakov Skocjan (Rák-medence) nevű látványos szurdokot megnézni. Természetesen jártunk a Rák-patak nyelőjeként működő Tkalca és forrásaként működő Zelske jame nevű barlangokban, Pihe nem állta meg, hogy ne ereszkedjen egyet az egyik felszakadás 45 méternyi nyílásából, többen bejárták az egyik patakos barlang-alagút sziklafalát, sőt Nóri - nem teljesen saját akaratából - a fürdést is kipróbálta a Rák-patakban. A nap ebben a hűvös szurdokban kellemesen telt el, és ráadásul - a helyismeretemre támaszkodva - megnéztük a Planinai-poljén a Laze melletti Mackovica-barlangot. Még Klári is bejárta, bár a Nagyterembe felvezető szűkületnél nyomdafestéket nem tűrő megjegyzésekkel kísérte igyekezetünket, amíg áttuszkoltuk.

Mire visszaértünk a táborba, minden magyar megérkezett. Volt ugyan egy szlovák társaság is egy hatalmas busz-szerű lakókocsival, sok gyerekkel, de el is mentek pár nap múlva. Jött egyszer egy portugál csapat is, de a szlovének 100 DM regisztrációs díjat kértek tőlük, ezért elmentek. (Két éve a vendéglátóink Portugáliában túráztak!) Az utólag érkezők 100 DM-ás díja a zsúfoltság megelőzésére, a sáskarajként özönlő olaszok ellen lett megállapítva. Ehhez képest a jelenlevő 60 magyar a tábor és a parkoló ötödét-tizedét foglalta csak el, és nem csak olaszok, de más nemzet sem volt a táborban. A találkozó vége felé egy ukrán csoportot is - a távol levő főnökre hivatkozva - egész nap várakoztattak, majd a 100 DM-el sikeresen elijesztettek. A 10 km-re levő Trieszt-beli olasz barlangászok e "nemzetközi" táborról nem tudtak!

A tábor hirdetőtábláján aznap este két túrakiírást találtunk: az egyik a Martinska jama-ba indult, ezt már le is foglalták a BEAC-osok, a másik egy barlangokat is érintő autós/gyalogos (ú.n. trekking) út volt a Kozinski-karszt területére. A betelt barlangos túra miatt tehát 6-án reggel a 15 BEAC-oson kívül mindenki trekkingelni indult. A 18(!) autóból álló konvoj a Beka faluhoz tartott. Innen rövid gyaloglással értük el a falu melletti völgyben a Mitkova barlangcsoportot. Kiszáradt kis patak, szurdok, látványos nyelő, sziklahíd, időnként komoly vizeket is látó egy-két méter szélességű barlangfolyosó - ezek voltak a látványosságok. Az 1000 m fölötti hosszúságú barlangból csak az első száraz 60-80 métert jártuk be - végül is "csak" trekkingeltünk. A közel 50-es létszám miatt két csoportban mentünk itt. A másik csoport energiájával nem bírva bemászott a vizes szakaszig - ez is a konfliktus egyik oka lett este, pedig az egyik szlovén túravezető esett vízbe, nem mi.

Nagy volt a meleg, sokan voltunk, egymásra vártunk, nem haladtunk, pedig érdekes volt az Osp feletti sziklafalban a jókora szádába épített vár romja, amit a mögüle váratlanul feltörő karsztárvíz sodort le valamikor. Érdekes volt a Socerb-vár alatti Sveta jama (Szent-barlang) is, ahol többen majd kiugrottak a bőrükből örömükben, amikor az ottani idegenvezető beleegyezett, hogy néhányan lemásszanak az egyik aknán. A mi guide-jainktól egész nap csak azt hallottuk: Stop! Danger! Azt pedig kifejezetten kitolásnak érezte a társaság, hogy a Dimnice túrája előtti 1½ órás várakozás idejét a Jama v Jezerini megnézésével töltöttük el. Ehhez kb. 10 km-t autózni kellett (ebből 2 km pornyelés), majd egy sűrű, bozótos erdőben, meredek oldalon felkínlódtunk egy két kis teremből álló barlanghoz. A továbbvezető járatról kapott információ: DANGER. (Aki mégis beslisszant, az az ellenkezőjét állította!)

A fel-felizzó hangulatot aztán a Dimnice kissé lehűtötte. Az egyébként is a nap fénypontjának számító barlang fantasztikus volt. A bejárati akna falába spirálisan vájt lejárat, a lenti hatalmas termek, folyosók, cseppkövek mindenkit lenyűgöztek. Persze itt is "fegyelmezetlenkedtünk": néhányan tovább mentek a patak mentén, hiába üvöltöztek "stop"-ot a "guide"-ok. Világítás nem volt lent, de az ötven karbidlámpa mindent be tudott világítani.

Ezzel be is telt a nap: a még hátralevő egy-két barlangbejárat és völgy helyett már minden autó hazaindult.

A másnapi műsort elolvasva a sok rebellis magyar nem bírta tovább: udvariasan, de nagyon határozottan fellázadt. (A barlang ugyanis a Zelske jame lett volna (max. 15 fő) ahol egyrészt mi (miskolciak tegnap) már jártunk, másrészt pedig bárki bármikor elmehet, ha meglátja a sztráda menti Rakov Skocjan-t hirdető táblát. A trekking pedig bemutatott volna 6-8 barlangbejáratot! És még mindig marad 20-30 ember.) Nem igazán értettük mi célból hívták össze a (nemzetközi) találkozót, ha nem akarnak barlangba vinni. A problémánk elővezetése közben kiderült: ők sem értik miért jöttünk ide, hiszen nem sörözgetünk velük este a csűrben. Egyébként is az első nap a "teszt" volt, hogy hogyan viselkedünk barlangban, és egyáltalán nincsenek velünk megelégedve, mert fegyelmezetlenek vagyunk. Különben sincs elég túravezetőjük ennyi emberhez. Egymás céljain és indítékain vitatkozva végül is annyit megígértek, hogy másnapra még egy barlangtúrát beiktatnak. Hiába kértük, egyedül nem engedtek sehová. Fantasztikus képességeink emlegetése sem hatott rájuk: valószínűleg a barlangjaikat féltették.

A sikertelen egyezkedés eredménye a "menjünk haza!" lett. Kaptak még egy napot: mi (miskolciak) elmentünk a Predjama várat megnézni, a többiek a dupla túrára növelt Zelske-jamét választották, Börcsökék átmentek Olaszországba.

A Predjama vár és a barlang (a Jama pod Predjamskim gradom - azaz A barlang előtti vár alatti barlang) megnézése végül nagyon jól sikerült. A barlang túravezetője - miután megtudta, hogy barlangászok vagyunk - a frissen felújított váron is végigkalauzolt (ahol egyébként nincs idegenvezetés).

A táborba visszatérve szinte földbe gyökerezett a lábunk a hirdetőtábla előtt, és mindenféle "hazamenő" gondolatunk elszállt: a több napra előre kiírt programban délelőtt kettő, délután kettő barlangtúra, plusz trekking a "csak bejáratot" kedvelőknek. Az ezt követő napokon aztán annyit barlangászott a társaság, hogy meg is unta. Jártam ismét a Jama v Partu pri Ogradi-ban: a kristályfülke látványa miatt (is) másodszor is megérte. Jártunk a Vilenica kiépítetlen részében: a Fabris-termen át, amely az egyetlen rész a barlangban, ahová bontással (robbantással) jutottak be. Voltam ismét a Lipiska jama hatalmas cseppköveinél és fantasztikus folyosójában. Jártam a Skamprlova hosszabb szintes ágában: igen szép, bár a sok felmászáshoz-lemászáshoz nem lett volna kötelünk legutóbb. Itt is már - mint mindenhol - minden járat ki volt szalagozva. A túravezetők pedig mindig nyűglődtek valamiért. Azért is, hogy betettünk még egy kötelet a Skamprlova 60-as aknájába és azért is, hogy Maci ne menjen xilofonnal a Golokratnába. Az volt még egy nagy lyuk: összesen 120 m mélységű barlang, ami egy 100-as aknából és egy oldalteremből áll. Az alján még világos van, zöld növényzet nő és sok a szemét (közte gránátok). Az akna átmérője is közel 100 m, igen látványos. Utólag nagyon sajnálom, hogy a Skamprlovát követő délutáni programként - fáradtság, éhség és hasonló átlátszó kifogásaim miatt - nem mentem le ide.

11-én csaknem az egész társaság jelentkezett a Skocjanske jama "non-turist" részébe, a Hanke-csatornába. Ez jórészt a sziklafalba vágott, kb. 25 m magasan vezetett 40-50 cm széles "út". A 100 éve épített járat munkálatai közben 5 ember halt meg. A vaskorlát állapota a korának megfelelő, szerencsére az indokoltabb szakaszokon új drótkötél van beszerelve (a régi tartókhoz!). Az út végét a mederben tettük meg a szifonig. Fényképezőt nem vittem, hogy úgysem fogom tudni ezt a nagy teret fotózni, pedig az ötven ember fénye és mozgása csodás képeket eredményezett volna. Többen beúsztak a szifon tavába: ez is fantasztikus és talán megismételhetetlen látvány volt. Aztán utólag mondták a szlovének, hogy fertőzött lehet a víz. Elindultunk kifelé és a fürdősöket előre szalasztották. (Kint persze a lift miatt megvártak!)

12-én délelőtt csak úgy elvagyunk. Imi, Sári és Pihe azért elmegy a Kacna jamába: 280 m mélységű kétágú aknarendszer. 180 m-ig járják be, állítólag a víz miatt nem lehet tovább. Sári azért megnézi: szerinte nincs is olyan nagy víz. Ebben a barlangban bukkan elő egy rövid szakaszra a Reka vize, ami eltűnik a Skocjan szifonjában, mielőtt a Timavo forrásban végleg felszínre kerülne. Mi többiek Portoroz rakpartján égetjük magunkat a nappal.

13-án is hasonló a program, csak Izolában.

14-én indulunk haza, no nem egyenesen - a Soca (az Isonzó) völgyén át. Nova Gorica után megbeszéljük, hogy meg-megállunk. Ehhez a képest az első 70 km-t úgy átszáguldjuk, hogy csoda, hogy megálltunk Kanal mellett egy kis lubickolásra a fantasztikus kőmederben.

Estére érünk Bovec-be a rafting, climbing, bikeing, trekking és más sport(ing) központba. A fiúk morfondíroznak a rafting árán és lehetőségein, majd visszamegyünk a Boka vízesés mellé az erdőbe aludni. (Ekkor még békén hagytak a rendőrök, bár a sok toalett-papírt látva, elég népszerű nemzetközi vadkempinget találtunk.)

15-én Sári, Pihe, Sanyi, Hugi, Misi és én felmegyünk a Kanin-platóra. 500 m-t nyerünk autóval az első felvonó-állomásig, de még így is marad 1200-1300 m. Fent kicsit hideg van, az olasz határt jelentő hágónál majd' elfúj a jeges szél. Rengeteg bunker van itt, még a barlangok is át vannak alakítva tüzelőállássá. Sári matat a törmelékben háborús ereklye után kutatva: sikeresen. Viszonylag tiszta az idő - ellátni a Gortani-ig (mondják akik ott jártak). Még megyünk egy kicsit felfelé: egyre több a beszakadás, hófolt, víznyelő - növényzet alig. Sanyinak elég volt a hegymászásból, leszalad az induló felvonóhoz, Pihe (talán együttérzésből) utána. Maci és Ági szalad elöl, ők azzal jöttek fel, a hágónál találkoztunk.

Négyen maradtunk, elindulunk a rövidebb úton hazafelé. A rövidebb út a nehéz út, III-as lehetne, ha nem volna annyi drótkötél, betonlépcső, lépés, fogás beépítve. A nehéz út után felérünk a platóra. Sokáig megyünk a kopár karszton a Petra Skalarja nevű házat érintve. A hasadékokban azért vannak növények, virágok, néhol rengeteg a havasi gyopár. A Veliki Sedenj hatalmas sziklabordája mellett lefelé szerpentinező ösvényt aztán nagyon untuk már. A kövesutat elérve úgy csaptunk rá az út menti rengeteg málnára, mintha sohasem ettünk volna.

Aznap Imi, Gábor és Matyi bérelt ruhában a saját csónakunkkal vadvizezett egy kicsit a Socán, mások Tarvizióban vásároltak, lődörögtek.

Kicsit meglepődtünk, amikor leérve azt hallottuk, hogy a társaság fele haza akar indulni még aznap este. Mi még látni szerettük volna a Soca felső folyását másnap. Így aztán ketté vált a csapat: a Pihe- és Mici-autó hazaindult, a Misi- és Klári-autó vissza a tegnapi "kemping"-hez. Itt fogtak meg aztán reggel a rendőrök. Először 3000 tolar-t akartak fejenként bevasalni, majd legalább autónként, végül összesen 3000-el elmentek. Mindez hajnali ½5-kor volt, mi pedig ötkor akartunk kelni.

Így aztán száguldottunk hazafelé, a tájat csak az autóból bámulva. Nem is álltunk meg csak a nevezetes 52-kanyaros út közepén, az 1600-as hágón, egy kicsit.

Száva-völgye, Karavanska alagút (8 km, 13,-DM!), Dráva-völgye, Graz útvonalon ¼8-ra értünk Ajkára. Nórit kitettük, de a "Nem maradunk!" is 8-ig tartott (persze Nóri szülei gyümölcslével, kávéval, szendviccsel kecsegtettek.

Innen - bár tudtuk, hogy nehéz lesz - a néhány kávézás szünetét kivéve folyamatosan haladtunk. Miskolc előtt a Pótkeréknél Hugit Sárira cseréltük, és hajnali ½3-ra értünk Lillafüredre. (35., 43-46. sz. kép)

5.2.3. Barlangtúrák Szlovákiában
    (Schreithofer Nóra)

1995 novemberének végén Kucsera Márton (Alba Regia) felhívott, hogy lenne-e kedvem egy kis szlovákiai barlangos kiruccanáshoz. Természetesen nem tudtam nemet mondani, hiszen már októberben, a technikai tanfolyamon terveztünk egy közös túrázgatást.

A találkozót dec. 2-án délután 6 és 7 között beszéltük meg Stibrányi Gusztinál. Sajnos a Marcelből nem tudott senki sem velem tartani, így hát egyedül vágtam neki Szlovákiának. A Miskolc-Tornanádaska "szuper-expresszel" értem el Tornanádaskára, onnan pedig busszal a határra. Tíz perccel határzárás előtt sikerült átjutnom. Szerencsémre a határőrök meglátva hatalmas zsákomat, megkértek egy éppen arra jövő autóst, hogy vigyen be Gusztihoz. Legszebb álmaimban sem képzeltem volna, hogy ilyen könnyen kijutok.

A fiúk (Kucsera Marci, Dezső Józsi, Romhányi Balázs, Szentesi Gábor) 7 körül érkeztek. Gusztitól a barlangok beszerelési vázlatával és néhány hasznos tanáccsal ellátva indultunk el Rozsnyó felé. Mivel a Szlovák hatóságok "szívélyes vendéglátását" korábbi években már tapasztaltuk, úgy döntöttünk, hogy jobb, ha a barlangokat éjjel látogatjuk és a nappalt szánjuk alvásra.

9 órakor kanyarodtunk le a főútról Koliba nevű szívélytelen vendéglátó hellyel szemben (nem akartak nekünk vacsorát adni azzal az ürüggyel, hogy nemsokára záróra). 10 óra körül parkoltunk le egy helyen, aminek a közelében a barlangokat sejtettük. Vacsora, öltözködés és hosszas kötél-bagelés után indultunk el a Nagy-Bikkfa-zsomboly fele. Közben elég nagy köd ereszkedett az amúgy is koromsötét erdőre, aminek az lett az eredménye, hogy kb. egy órát kóvályogtunk amíg megtaláltuk a barlangot.

Stibrányi útmutatója alapján kezdtük meg a beszerelést és a rendszer végig nagyon jól működött. (beszerelési útmutatót lásd beszámoló végén!). Marci, Balázs, Gábor, Nóra, Józsi sorrendben történt a leszállás.

A barlang egy, az első aknába beékelődött igen méretes bükkfa-tuskóról kapta a nevét. Az első akna méretei igen tekintélyesek (70 m mély és meglehetősen tágas), ezért a beereszkedés nem mindennapi élményt nyújtott. Az akna alján egy törmelékhalomra érkeztünk, amin lefele indulva egy kisebb letörésen kellett lemászni, majd kb. 5 m-t ereszkedni. A letörésen bevezetőszár segítségével érdemes közlekedni. Egy igen érdekes cseppkövekkel díszített terembe érkeztünk. Innen egy a barlang méreteihez viszonyítva szűknek mondható résen átnyomulva ereszkedtünk kb. 36 m-t egy cseppkőlefolyás mellett, a barlang legnagyobb termébe, aminek alján csipkézett mésztufagátak között két kisebb tó csillogott. A vízből, bármilyen csábító is, nem túl ajánlatos inni, mivel több elhullott denevér teteme is leledzett benne (ezt mi is csak később vettük észre). A teremben egy bontás során keletkezett agyagdomb van. Felmászva rá, egy igen "stabil" standról (agyagba szúrt pajszer) kell letűzoltózni kb. 20 m-t az utolsó terembe. Itt is igen szép cseppkőképződmények ékesítik a barlangot.

Kb. egy órányi fotózgatás után indultunk kifele. A bejárás során igen sok denevért láttunk. Mivel a barlang szűknek épp nem mondható, bejárásunkkal szerencsére nem zavartuk meg téli álmukat.

Hajnalban értünk ki. Minekutána Józsi és Gábor eléggé megfáradtak, visszatértek az autóhoz aludni. Marci, Balázs és én úgy döntöttünk, hogy még megnézzük a Nagy-zsombolyt is. Mivel nekem délután vissza kellett indulnom Miskolcra, nem akartam, hogy egyetlen megtekintett barlanggal a tarsolyomban térjek haza. Viszonylag könnyen megtaláltuk a zsombolyt, ami már első ránézésre sem hoz szégyent a nevére, igen méretes bejáratával. Bekötöttük a kötelet és elindultunk lefele. Átszereltem az első és egyben egyetlen nitten és lenéztem. A látvány megdöbbentő volt. Körülöttem mindenhol csak a nagy semmi, alattam meg 60 m egy tagban. Tulajdonképpen a barlang ebből az egy aknából áll. Az alján nyílik ugyan még egy igen szűk járat, de miután Marci megpróbált bemenni és beszorult, úgy döntöttünk, hogy már nem is vagyunk olyan kíváncsiak rá, és elindultunk kifele.

Úgy egyeztünk, hogy én megyek ki elsőnek és majd a kocsinál találkozunk. Vissza is mentem, átöltöztem és vártam, hogy megjöjjenek a fiúk. Másfél óra hiábavaló várakozás után visszarohantam a barlanghoz, hátha valami bajuk történt, a kötelet azonban már nem találtam a fára kötve. Visszatértem az autóhoz és újabb fél óra várakozás után végre megérkeztek. Kiderült, hogy eltévedtek és több mint egy órán át a visszafele vezető utat keresték.

Átöltözés és kajálás után aludni tértünk. Az alvás el is tartott kb. du. 1-ig. Ekkor eszembe jutott, hogy jó lenne elindulni vissza Miskolcra, ha nem szeretném, hogy a határ bezárjon és én valahol az út szélén aludjak. A srácok levittek a főútig, ahol elbúcsúztunk. Ők elindultak a Pelsőci-fennsík felé, én pedig stoppolni kezdtem Torna irányába. Három stoppal, viszonylag könnyen sikerült eljutnom Tornanádaskára, ahol végeláthatatlan várakozás következett a menetrend szerint is két és fél óra múlva érkező vonatra, amit még egy egyórás késés is meghosszabbított. Végül is szerencsésen megérkeztem Miskolcra.

A túra igen jól sikerült. Remélem nem még sok hasonló fogja követni, amelyen csoportunk tagjai nagyobb számban képviseltetik magukat.

A Nagy-Bikkfa-zsomboly megközelítése és beszerelési útmutatója:

Tornáról Rozsnyó fele indulunk. Kb. 30 km után jobbra az út mentén Koliba vendéglő. Nagyjából szembe vele az út túloldalán földút megy befele az erdőbe. Balra az út szélén valószínűleg természetvédelmi területet jelző tábla. Földúton kb. 10-13 km után az út szélén házacska, itt Y alakú útelágazás van, ahol balra kell kanyarodni. Pár km után út emelkedik, jobbra méretes töbör (benne Kis-zsomboly). Itt érdemes leparkolni. Gyalog folytatva az utat jobbra kék turistajelzés, ezen kell menni egy kőbabáig, majd ott jobbra kanyarodni egy alig látható ösvényen fel a dombra. Dombon újra jobbra lefele, itt lesz a Nagy-Bikkfa töbre, oldalában a barlanggal (jó nagy bejárata van, nem nehéz észrevenni).

1. akna: 80 m kötél, bejárattól kb. 3 m-re V alakú fa, erre érdemes kötni. Perem alatt kb. 2 m-rel EN, majd 35 m ereszkedés. Bikkfával kb. egyvonalban EN, majd szemben lévő falon EN, innen 35 m ereszkedés törmelékkupacra. Lefele indulunk, kb. 8 m után 10 m bevezetőszár, jobbra a falon CsN, 5 m ereszkedés.

2. akna: nem nagyon lehet beleesni, csak ha nagyon igyekszik az ember. Fölötte 2 db EN, 40 m kötél.

Teremben agyagdombra felmászni, ha ott van, pajszerre standolni (ha nincs akkor ???) majd 20 m tűzoltózás a végpontig.

5.2.4. Erdély
    (Schreithofer Nóra)

1995 júliusában szüleimmel Erdélyben, a Lesi-tó mellett táboroztunk. Így történt, hogy egyik nap gondoltam egyet és felhívtam kolozsvári barátomat Vremir Mátyást, hogy nem lenne-e kedve egy kis közös túrázgatáshoz. Rögtön igent mondott, és megegyeztünk, hogy két nap múlva megkeres a táborhelyünkön.

Második nap összepakoltam a barlangos cuccomat és vártam, hogy megérkezzen, de nem jött, sőt még másnap du. sem volt sehol. Már kezdtem meglehetősen morcos lenni, amikor nagy dudálással, lámpázással berobogott egy Dacia, és kiugrált belőle egy rakás régen látott kedves ismerősöm Matyi vezetésével. Sűrű bocsánatkérések közepette elmondták, hogy a szintén jelenlevő angol barátjuk, Nigel, valahol elhagyta az útlevelét, és emiatt késtek. Kemény erőfeszítések árán bepréseltük a cuccokat meg magunkat az autóba és elindultunk. Ekkor még fogalmam nem volt, hogy milyen túrát terveztek a srácok, csak útközben mondták el, hogy a híres-hírhedt Pobraz-zsombolyba megyünk. A Jád-völgyéből felkanyarodtunk a Pobraz-dombhoz vezető egykori útra. Lecuccoltunk, és elindultunk felfele a meglehetősen meredek dombon. Sajnos Nigel nem volt épp ereje teljében, úgyhogy pár méter után átvettük a cuccát, de még így is jó időbe tellett amíg felértünk. A zsomboly 720 m tengerszint feletti magasságban nyílik. Egy kb. 7 m-es kötélhágcsón másztunk le a barlang első termébe. Innen 30 m ereszkedés után értünk egy nagyobb terembe. Itt szétváltak útjaink. Matyi, Zsolt és Gábor elindultak a végpont fele, Nigel meg én egy vízszintes járaton indultunk tovább, fotózás céljából. A barlang igen érdekes felépítésű: 1300 m hosszú és 200 m mély. Három egymástól független aktív járata és hat mellék aktívja van. Több mint tíz vízesés nehezíti a bejárást, amelyek közül a legmagasabb 30 m. Cseppkőképződmények csak a felső járatszakaszokban vannak (ezt jártuk be mi is). A fotózás Nigel kissé lomha mozgásából és érdekes fotózási stílusából kifolyólag kissé furcsán sikerült, de ettől függetlenül a barlang nagyon tetszett. Jó néhány óra múlva fordultunk vissza, hogy a megbeszélt helyen találkozzunk a többiekkel, és segítsünk nekik az előző túrák alkalmával lenthagyott cuccok kiszállításában. Már jócskán elmúlt éjfél amikor rengeteg cuccal megpakolva elértük a felszínt, és elindultunk lefele a koromsötét erdőben a kocsihoz.

A barlang minden tekintetben elnyerte tetszésemet és remélem, hogy 1996-ban az eddig nem látott részeket is bejárhatom majd. (48. sz. kép)

5.3. Rendezvények

5.3.1. Barlangnap 1995. - Létrás-tető
    (F. Nagy Zsuzsanna, Veres Imre)

A szomorkás idő ellenére június 23-25. között becslésünk szerint 400 barlangász vette a fáradtságot, hogy ellátogasson Létrás-tetőre, az idei Vándorgyűlésre. A hivatalosan regisztráltak száma természetesen(!?) 300 alatt maradt, de a programokat mindenki egyaránt élvezhette.

Tulajdonképpen már februárban elkezdtük a szervezést az engedélyek, a szponzorok felkutatásával, de elsősorban amiatt, hogy a Szepesi-Láner-barlangrendszerben, a szifon leszivattyúzásával rendezhessük meg a versenyt. Ebből a szempontból sajnos, egyébként azonban örvendetesen nagy csapadék mennyiség hullott a tavaszon, ami ezt az elképzelésünket szó szerint elmosta. Ekkor eldöntöttük, hogy a Láner- és Fofó-ágban építjük ki a verseny pályáját.

A táborhelyet a kutatóház előtti rétre terveztük, azonban a bokáig érő víz miatt csak a pajta mögött tudtuk kijelölni. A körbekerített terület végül is elegendőnek bizonyult, s talán a pihenni vágyókat is megóvta a kutatóház körüli zajtól. A parkolót a Tekenősi-réten alakítottuk ki, s néhány különctől eltekintve mindenki elfogadta ezt a természetvédelmi előírást. A három nap alatt megoldottuk a folyamatos túravezetést, a parkoló és a házhoz vezető sorompó őrzését, a regisztrációt s az étkeztetést. A szombat esti vacsorát a Csanyiki Szanatóriumból szállíttattuk fel. 41 marceles tag, s 26 hozzátartozó segítette a rendezést, de a túravezetésekben számos vendég is részt vállalt.

Pénteken reggeltől vasárnap estig 16 barlangba 65 leszállás történt, több mint 400 résztvevővel. A legnépszerűbb kiemelkedően a Létrási-Vizes-, majd a Szepesi- és István-lápai-barlangok voltak.

Pénteken a Barlangi Mentők Észak-magyarországi Egyesületének mentési bemutatóját 57-en tekintették meg a Létrási-Vizes-barlangban, szombaton pedig a Marcel Kupáért 19 csapat indult a Láner Olivér-barlangba. A szivattyúknak eredetileg a Szepesi-Láner-barlangrendszer szifonjának átjárhatóságát kellett volna biztosítaniuk. A vízállás sajnos nem tette lehetővé, hogy próbálkozzunk a szifon leszívásával, a verseny így leszűkült a barlangrendszer Láner-részére. A barlang "régi" ágában lett kiépítve egy 150 méteres kötélpálya. A bejáratnál 1, a barlangban 2 állomáson kellett a versenyzőknek bizonyítani ügyességüket, rátermettségüket.

A versenynek éjfél előtt lett vége, de már este 10-kor az erről készített tudósítást láthatta az is, aki nem nevezett be, vagy már túl volt a megpróbáltatásokon. A barlangban készült video-film nagy sikert aratott a résztvevő szereplők között. Esténként barlangos mozizás lett a program a kutatóház fala és egy video-projector segítségével, így az elmúlt években szervezett expedíciók, hazai túrák is megelevenedhettek előttünk. A napközben szervezett kalandos felszíni túrára kb. hetvenen kísérték el dr. Hevesi Attilát, MKBT elnökünket. Este a Cholnoky-pályázat, majd a Marcel Kupa eredményhirdetése következett. Az első helyezett a Papp Ferenc I-es csapata (Maucha G., Ligety M., Szabó L.), második a BEAC III-as csapata (Bajna B., Lantos P., Szikszai G.), harmadik a Micimackó (Hegedűs A. és társai) csapata lett.

Másnap az egyéni versenyzőkért drukkolhattunk. Az egyéni versenyt a felszínen egy facsoporton rendeztük meg, kihasználva a fák méreteit, a köztük lévő távolságot és a közeli patak vizét, melyet szivattyúval zúdítottunk a versenyzőkre. A művízesés alatt a leggyorsabbak áztak el a legkevésbé, de a rafináltak sem menekültek, láthattuk például Túri Zoli esetét, aki szárazan érkezett ugyan a végponthoz, de egy lavór vízzel lelocsolták. A férfi egyéniben Maucha G., Nyerges A., Szabó L. sorrend alakult ki, a nők versenyét Trágel Gabriella nyerte.

"Az év legjobb barlangos pólója" a bölényt ábrázoló "mű" lett, Inrics Gábor (Alba Regia) munkája.

A versenyek díjait szponzoráló cégek: Alpin Sport (Miskolc), Mountex (Budapest), Gilt More (Budapest), Barlangi Mentők Észak-magyarországi Egyesülete és Alapítványa (Miskolc). Ugyancsak sokat segített a megrendezéshez nyújtott anyagi, s egyéb jellegű támogatásokkal a Karszt és Barlang Alapítvány, az MKBT, a Barlangi Mentők Észak-magyarországi Egyesülete és Alapítványa és a B.-A.-Z. megyei Polgárvédelmi Parancsnokság. Pozitív meglepetés volt számunkra, hogy a négyszáz ember úgy távozott a táborhelyről, hogy szemetet nem hagyott maga után.

A későbbiekben a XXXIX. Barlangnap sikeres és színvonalas megrendezéséért őszinte köszönetét fejezte ki az MKBT. (49-52. sz. kép)

5.3.2. Országos Környezetvédő Ifjúsági Találkozó
    (F. Nagy Zsuzsanna)

Egyesületünk harmadik éve tagja az Életfa Környezetvédő Szövetségnek. Az idén a Szövetség szervezte meg augusztus 18-21. között első ízben az Országos Környezetvédelmi Ifjúsági Találkozót, ami várhatóan más-más helyszínnel hagyományos randevúra ad lehetőséget a környezet- és természetvédelem iránt elkötelezett fiataloknak.

A felsőtárkányi Imókő Üdülőben a BME Zöld Kör, az E-Misszió Egyesület, a Gaia Környezetvédő Kör, a Környezetünkért Alapítvány, a Pécsi Zöld Kör, a Gyógyír Életreform- és Környezetvédők Nógrád megyei Egyesülete, a Természet Ébredése Társulat, az egri Környezetvédők Ifjúsági Köre mellett egyesületünk is képviseltette magát. Több szekcióban biogazdálkodás, régészet, gombaismereti előadás volt a téma.

Bennünket szekcióvezetésre kértek fel, terepgyakorlat formájában, illetve diavatítéssel kísért előadást tartottunk az egyesület barlangkutató tevékenységéről. Elsősorban a bükki karszttal kapcsolatos problémák bemutatása volt a célunk, s ellátogattunk az Esztázkői-barlanghoz és Pes-kőre.

5.3.3. Csoportrendezvények
    (F. Nagy Zsuzsanna)

Januárban megtartottuk éves rendes közgyűlésünket. Lemondás miatt új elnököt is kellett volna választanunk, azonban nem volt jelölt, aki vállalta volna. Ezért a jövő évi tisztújító közgyűlésig, a csoport menedzselését vállalva csupán, minden maradt a régiben. Vezetőségi ülésre hat alkalommal jöttünk össze, s csoportgyűléseinket is rendszeresen megtartottuk a Tudomány és Technika Házában. Az idén kevesebb előadást szerveztünk mint általában szoktunk.

A Természetvédelem Éve kiállításon április 26. és május 6. között Miskolcon a Molnár Béla Ifjúsági Házban Tihanyi Péter szervezett kiállítást, ahol egyesületünkről tablót állítottunk ki, Kovács Attila Jáspis-barlangról készített felvételeivel, illetve előadást tartottunk (F. Nagy Zsuzsanna) a Bükki Nemzeti Park természeti értékeiről.

5.4. Táborok

5.4.1. Nyári tábor
    (Bátori Károly)

Ez a nyári tábor azt hiszem nem is az MLBE tábora volt, hanem barlangkutatók egyéni tábora laza csoportokba szerveződve. Tábori életről nem nagyon tudok beszámolni - annak ellenére, hogy állítólag én voltam a táborvezető - mivel időm jelentős részét a munkahelyemen töltöttem. A kutatási jelentésekből azonban kiderült, hogy a tábor ideje alatt 9 barlangba történt leszállás, melyek közül óraszám tekintetében a Létrási-Vizes szerepel az előkelő harmadik helyen, 147 órával. Ez nem is csoda, hiszen most is ez volt a legnépszerűbb a vendégeink és a vándortáborosok körében. Nagy élmény volt számukra. Számunkra is! Második helyen a Láner-barlang szerepel, ahol is a mérő csapat 176,5 munkaórát töltött el. A pálmát a bőrömnek oly verítékes, izmaimnak oly fáradságos, szívemnek azonban mégis nagyon-nagyon kedves Nyelesgambi vitte el 346,5 órai kemény munkával. Elcsigázott testünknek és lelkünknek megnyugvást adott visszafelé a jávorkúti "nyelő", ahol - köszönet a személyzetnek - esténként megvártak bennünket a zárással. Szóval azért dolgoztunk, annak ellenére, hogy nem mindig sikerült összehozni a megfelelő létszámú partit. Bár itt meg kell jegyeznem, hogy Gergő Trabantja - különös tekintettel a toronnyal együtt kiszakadt lengéscsillapítóra - jobban örült a kis létszámnak mint a gyakoribb 6-7 főnek. No, de volt ám móka is. Már nem is tudom, hogy mi a hagyomány, az hogy avatunk, vagy az hogy nem, de az a lényeg, hogy az idén is elmaradt a balek avatás. A zárótábortűz ezúttal a tábor közepére esett, hogy azok is fel tudjanak jönni bulizni, akik mennek Szlovéniába. A Láner Kupát pedig tavalyi birtokosával őriztetjük még egy évig.

5.4.2. Téli tábor
    (Bátori Károly)

A Téli tábor csakugyan téli volt. Volt sok szép fehér hó. Hideg is volt, jó nagy, 2 éjszakán is -20°C alá süllyedt a hőmérő. Még az arcunkra is ráfagyott a mosoly, amikor nem tudtuk elengedni a kezünkből a kilincset. Az autósok is nagyon örültek amikor kiderült: csak jönni tudnak, menni nem. Ugyanis nem indul az autó. Volt ezután nagy tologatás meg huzigálás. Mindjárt nem fáztunk annyira.

A tábor feladata a Szepesi-Láner-barlangrendszerben megkezdett munkák folytatása lett volna. A sóder és a már említett nagy hideg miatt azonban a Láner bejáratánál nem lehetett betonozni. Így aztán az energiánk nagy része a Szepesi-barlang akna rendszerében lévő öreg, ócska, rozsdás, már-már életveszélyes létrák cseréjére koncentrálódott. A munkálatokat erősen hátráltatta a gravitáció. Értem ez alatt, hogy hol a Gergő szemüvege esett le, hol telefon, hol a flex, de arra is volt példa, hogy a másnapi pörkölt 10-20 tojással egyetemben volt a gravitáció áldozata. Ennek ellenére töretlen lelkesedéssel, ám de törött fúrószárral és szemüveggel dolgoztunk tovább. Szorgos munkánk eredményeképpen elkészültünk egészen a 20-as aknáig. Hogy legyen egy kis élvezetben is részünk, 30-án megtekintettük Bükkszentkereszten a felfedezőjéről csak "Benőcsné-lyukának" emlegetett barlangot. A hely pompás. További jó esélyek lehetőségét csillantotta meg előttünk. A tábort és az évet szolid, hajnalig tartó mulattsággal zártuk. Jövőre ugyanakkor, ugyanott!

5.4.3. Természetismereti gyermektábor
    (F. Nagy Zsuzsanna)

Harmadik alkalommal szervezünk egyesületi keretek között általános iskolások részére természetismereti tábort Létrás-tetőn. Az idén is két turnusban, Subetű (Vincze Ferencné), Vincze Klára, Szilágyi István, illetve Tari Edit és jómagam láttunk a szervezéshez. Táborpályázaton sikerült anyagi indulóalapot képeznünk, de Subetű ötletes és mégis laktató étrendje tette lehetővé, hogy másokéhoz képest, tűrhető áron kínáltunk táborozási lehetőséget a jelentkezőknek.

A toborzással nem sok gondunk volt, ugyanis a létszámnak csaknem a fele már az előző években is részt vett a táborunkban, s még rokonokat, barátokat is hoztak magukkal. Úgy érezzük, hogy mindez azt jelenti, hogy jól érzik magukat a gyerekek és a szelíd kényszerrel rájuk zúdított természetismeret sem riasztja el őket attól, hogy újból, s újból jelentkezzenek. Sajnos már az idén is meg kellett válnunk néhány túlkorostól (Matyi, Gábor), igaz, ők az egyesületnek váltak aktív tagjává.

A tábor programjának alapja most is a túrázás volt, hiszen elsődleges célunk a minél több, a Bükki Nemzeti Park területén található élő, s élettelen természeti érték megismertetése. Tíz-harminc kilométeres napi túráink során 14 barlangot érintettünk, vagy jártunk be, valamint a legismertebb túraútvonalakat ismerhették meg a gyerekek, s így talán családjukkal évközben is ellátogatnak majd ezekre a helyekre. Fontos szerepet szántunk a karsztvízvédelem fontosságának, a vízgyűjtő területeken található szennyezőforrások megismeréseinek. Éjjeli túrákon vadlesre, s csillagvizsgálatra indultak a csoportok, nappal gyógy- és fokozottan védett növényekkel ismerkedtek. Az idei csúcstartó növényismeretben Nóri lett, aki egy hét alatt 54 lágy- és fás szárú növényt tudott megmutatni szüleinek hazaindulás előtt. Mindkét turnus rendkívül jó hangulattal zárult, így hát jövőre sem mondunk le a táboroztatás folytatásáról.

5.5. Versenyek

5.5.1. Hágó Kupa
    (Burdiga Zsolt)

Pénteken este, szemerkélő esőben Edit, Imi, Karesz és a "nem barlangász autó" társaságában vonultunk fel a helyszínen, hogy idén is résztvegyünk a versenyen. A másnapi koránkelés kikerülése érdekében még aznap leadtuk nevezésünket "Három gombócos" néven. A vetélkedés a Baglyok-szakadékában kezdődött, ahová fel kellett jutni a szűnni nem akaró esőben. A bejáratnál kiválaszthattuk a legszimpatikusabb keresztet, melyet végig kellett küzdeni sérülés nélkül a barlangon. Az első pontnál a már megszokott puzzle játék nehézségeivel találtuk szembe magunkat, a Mozdonynál 1 másodperces zenefelismeréssel ütöttük el az időt. A rendezőség a végponttól önkéntes bontást szervezett a versenyzők számára - minél több agyag került a bag-be, annál több pont járt a csapatnak a felszínre jutáskor - a gyorsasági szakasz végéig ahol az időn túl különböző erőgyakorlatokat végeztünk. A következő barlangnál Karesszal az élen úgy gondoltuk nyerők vagyunk - hiszen fagyit kellett felismerni kóstolás utján -, de újdonság révén még a szakértő nyelv sem tudott jó választ adni. Mint a későbbiekben kiderült a megfejtés juharszirupos dió volt. Az időjárás és az utolsó feladat közben, melyben egy jéghideg patakban kellett időre kúszni, megindult a fantáziánk a Marcel Loubens Kupával kapcsolatban, amit néhány héttel később mi rendeztünk meg.

Az eredményhirdetés a csúszások miatt elhúzódott, de mégis megtartották az éjszaka folyamán. Csapatunk ötödik helyezést ért el. Az egyéni női illetve férfi versenyről a két első helyet Horváth Zsuzsa és Veres Imre hozta el a Loubens színeiben. (53. sz. kép)

5.5.2. Lakatos Kupa '95
    (Veres Imre)

A Lakatos Kupa tradicionálisan (második alkalommal) szeptember 2. szombatján került megrendezésre a Vecsem-forrásnál. Egyesületünket 8 tagunk képviselte. A versenyen 3 fős csapatok mérik össze elméleti és gyakorlati tudásukat. Induló csapataink:

    I. Bátori Károly, Ferenczy Gergely, Vadász István
    II. Bóta Nándor, Szilágyi "Edward" István, Kertész Gábor
    III. Burdiga Zsolt, Szikszai "Ewing" Gábor, Veres Imre

Ködös szemerkélő esőben indultak el a versenyző csapatok és abban is folytatták útjukat az Alsó-hegy zsombolyrengetegében. Majd miután előkeveredtek belőle, megcsillogtatták intellektusukat és megírták a furfangos elméleti tesztet.

A szervezők nagy rutinja lehetővé tette, hogy már vasárnap hajnal 2-kor eredményt lehessen hirdetni. Egyesületünk csapatai jó eredményeket értek el. A vándorserleget a III. számú MLBE/fantom BEAC csapatunk kapta meg kiemelkedő gyakorlati felkészültségükért. Mellék-körülményként megemlíthető, hogy a kupához még járó 5 liter UNICUM tárgyjutalom némileg kompenzálta az egésznapos ázást, fagyoskodást. A tárgyjutalomnak köszönhető, hogy az este vidám hangulatban folytatódott tovább.

Egyesületünk tagjai közösen örültek győzelmünknek, a jutalmunknak és a serlegnek is.

A versenyen elindult csapatok tagjainak sikerült jobban megismerni Alsó-hegy zsombolyait. Mindegyikük vágyakozással szívében várja a következő szeptember 2. szombatját (és talán a közös UNICUM-ot is).

5.6. Tanfolyamok, oktatás

5.6.1. Barlangjáró technikai tanfolyam
    (Schreithofer Nóra, Bóta Nándor)

1995. októberében az MTSZ által szervezett Barlangjáró II. (technikai) bentlakásos tanfolyamon egyesületünkből ketten: Schreithofer Nóra és Bóta Nándor vettünk részt. Táborhelyünk a szögligeti Vass Imre-kutatóházban volt. Túráink innen indultak az alsóhegyi karsztfennsíkra. A tábor Börcsök Péter vezetésével zajlott. A tanfolyam célja a barlangok biztonságos kötéltechnikai kiépítésének, a társmentésnek és az alapvető mentési módszereknek az elsajátítása volt.

A táborban 16-an vettünk részt. Négyes csoportokban folyt az oktatás, egy oktató és egy segédoktató felügyelete alatt. A mi csoportunkat előbb Aknai Zoltán (alias Gicher), majd három nap után Elekes Balázs vezette, Kovács Balázs (alias Kis-Wolf) volt a segédoktató. Minden nap több órás gyaloglással értük el az aznapra célul kitűzött zsombolyt. Kettős csoportokban szereltük be a barlangokat, majd a végponton az oktatóval közösen megbeszéltük az esetlegesen felmerülő problémákat, hibákat.

A tanfolyam során bejártuk az alsóhegyi kis zsombolyokat (Széki, November 7., Banán, Fenyves), valamint az Almási-, a Vecsembükki-zsombolyt és a Baglyok-szakadékát.

Esténként elméleti oktatáson vettünk részt, melynek témái a gyakorlati oktatások alapjául szolgáltak. Később diavetítéssel, beszélgetéssel és a nap folyamán keletkezett folyadékhiány pótlásával folytattuk.

A hét közepén pihenőnapot tartottunk, amikor kötélmosással és a társmentés gyakorlásával szórakoztattuk magunkat. A tanfolyamot elméleti és gyakorlati vizsga zárta. Csoportunk az Almási-zsomboly beszerelését kapta feladatul, és ezt mindannyian sikeresen megoldottuk.

Az oktatás elérte célját, bár az idő egy kicsit rövidnek bizonyult.

5.6.2. Denevérészlelési tanfolyam, oktatás
    (F. Nagy Zsuzsanna)

Sajnálatosan nem szerveztük meg 1995-ben a tervezett Barlangjáró I. tanfolyamunkat, s ez a tagfelvételnél komoly gondot okozhat, hiszen majd húsz újonc szeretne tagunkká válni. Ezt a hiányt jövőre kívánjuk pótolni.

Hatan résztvettünk az MKBT által szervezett Denevérészlelési tanfolyamon. Létrás-tetőn Bihari Zoltán, a Denevérvédelmi Alapítvány vezetője elméleti, s gyakorlati képzést tartott számunkra. Ugyancsak résztvevőként szerepeltünk a Magyar Természetvédők Szövetségének táborvezetői továbbképzésén Ásotthalmon. Egy tagunk oktatóként, egy tagunk jelentkezőként szervezetfejlesztő tréningen töltött egy hétvégét, melynek egy sikeres pályázat írása lett igen hamar az eredménye. (54. sz. kép)

5.6.3. Szervezetfejlesztő tréning a Bükkben
    (Vadász István)

Manapság a társadalmi életben egyre nagyobb szerepet kapnak a civil szervezetek (NGO-k). Az egyik legnagyobb igény a környezet- és természetvédelem területén jelentkezik az ilyen kezdeményezések iránt. E szervezeteknek - mondhatni - nem voltak hagyományai Magyarországon, így a hatékonyabb működéshez nincs illetve kevés a tapasztalat.

Ehhez próbált segítséget nyújtani az Ökológiai Intézet által Sebesvízen megtartott szervezetfejlesztő tréning. A 3-napos tanfolyam alatt - ahol az MLBE is képviseltette magát - megtanulhattuk, hogy pl. mely célokért milyen szervezeti formában érdemes működni illetve ezeket hogyan alapíthatjuk. Kik illetve milyen intézmények lehetnek a partnereink a céljaink elérésében. Milyen részvételi és jogi lehetőségeink vannak a környezetvédelem terén. Hogyan és milyen formái léteznek a támogatásszerzésnek, és nem utolsó sorban a pályázatíráshoz kaptunk útmutatókat.

Ez utóbbi témában - az MLBE tagjai - a harmadik napon gyakorlati vizsgát is tehettek, mivel egy valódi pályázat megírására is sor került. A tanfolyam eredményességét mi sem bizonyítja jobban, hogy az azóta elbírált pályázatunkat elfogadták, így az egyesületünk hamarosan egy számítógép (boldog) tulajdonosa lehet.

5.7. Mentőtevékenység

5.7.1. A Kecske-lyuk "meztelen hullája"
    (Kovács Attila)

1995. március 12-én du. 2 órakor éles riasztást jelzett a személyhívóm. 2.07-kor a megadott telefonszámot felhívva Bán László a Megyei Rendőr-főkapitányságról tájékoztatott, hogy néhány ijedt fiatal meztelen hullát talált a Kecske-lyuk belső részében. Kérdéseimre válaszolva elmondta, hogy a még most is rémült fiúk jelenleg is a barlangnál tartózkodnak néhány rendőr társaságában, és a kiszállításunkat meg tudja oldani. A korábbi "hulla"-keresésünk újabb felvonására számítva nem riasztottam a teljes csapatot, hanem olyan embereket kerestem meg telefonon, akiket útközben fel tudunk venni. Kutas Tamást és Drozda Sándort sikertelenül kerestem, végül Veres Imrével beszéltem. Közben újabb hívást kaptam, ekkor Szabó Tamástól. Miután sikerült telefonon elérnem, megbeszéltük, hogy a másik rendőrautóval elmegy a raktárba a hordágyért. Ha a "hulla" a múltkori cseppkővel azonos, éppen elegen voltunk az akcióhoz, sőt még Matyi is velünk jött.

A minket szállító autó 2.38-kor érkezett meg, felvettük Veres Imrét, majd a Chinoin mellett fel-fel akadó Ford-ból a kátyús rész előtt kiszállva, a hátralevő 600 métert gyalog megtéve értünk a barlanghoz. Ekkor érkezett meg saját autóján Kutas Tamás is. A fiúkat kikérdezve szinte teljesen biztosnak látszott, hogy cseppkövet fogunk "menteni", azonban beöltöztünk és elindultunk. Bár a fiúk húzódoztak, egyiküket (neve Milos) magunkkal vittük (3.24-kor indulva). A "cseppkő-hulla" közelébe érve egyszerre szólaltunk meg:

- Na, itt vagyunk!

Ekkor már biztosak lehettünk a "hulla" kilétében, de azért megmutattattuk Milossal (3.40). A cseppkő volt az. Veres Imre bemászott hozzá - mivel a múltkor nem látta, pedig kétszer is elment mellette.

A "hulla" helye: a barlang első - kényelmesen járható - 150 métere után, kb. fejmagasságban egy szűkületen kell átmászni. Az ezután következő 150 méteres folyosó szűkebb, az elején három rövid, lapos, vizes kúszó szakasszal, a végén a medertalp fölött kb. 1,5 m magasságban haladó színlőkön járható. Egy derékszögű jobbkanyar után jobbra teremszerű kiöblösödés, balra a járat - az eddigieknél jóval szűkebb - folytatása található. E szűk részben, kb. 4 m után újabb jobbkanyar következik. E kanyarban, a kanyar kisebb ívén (a folyás-irány szerinti bal oldali falon) egy falhoz támaszkodó cseppkőoszlop (vagy inkább vastag cseppkőlefolyás) van, amely egy emberi láb hátsó combjához és vádlijához hasonlítható. Annyira azért nem, de egy első (vagy egynéhányadik) barlangtúrás ifjú felfedező e kellemetlenül szűk szakaszhoz érve inkább hullát talál, minthogy bevallja (hasonlóan fáradt és bátor) társainak (és magának), hogy elege van a barlangászásból (aznapra). Inkább lát egy hullát. A múltkori esetnél még "nyöszörgött" is! (Denevérek voltak!) Mindenesetre nem ártana kitenni egy táblát:

Barlang vége!

A sikeres(!) mentőakció végén a fiúk figyelmét felhívtam a Technika háza-beli csütörtöki MLBE-gyűlésekre, remélve, hogy ott hamarabb találkozunk velük, mint barlangban. Azóta nem láttuk őket.

5.8. Szervezeti kapcsolatok, pályázatok
    (F. Nagy Zsuzsanna)

A csoportélet kiemelkedő bemutatásáért az 1994-es Évkönyvünkért különdíjat vehettünk át a Cholnoky-pályázat keretében, emellett nyolc témában sikeresen pályáztunk különböző alapítványokhoz.

Az MKBT Választmánya a Karszt és Barlang Alapítvány öt fős kuratóriumába beválasztotta egy tagunkat (F. Nagy Zsuzsanna), előadásokkal részvettünk a Barlangkutatók Országos Szakmai Találkozóján (dr. Lénárt László, Kovács Zsolt, F. Nagy Zsuzsanna), s az MKBT előadássorozata keretében a szervezett bükki barlangkutatásról is elhangzott előadás (dr. Lénárt László). Bejelentkeztünk a számítógépes barlangász információs központba. Kapcsolataink közül említésre méltó, hogy tagjai vagyunk a Magyar Természetvédők Szövetségének és a regionális Életfa Környezetvédők Szövetségének. Ez utóbbi keretében részt vettünk az Országos Környezetvédők Ifjúsági Találkozóján Felsőtárkányban túravezetőként (F. Nagy Zsuzsanna, Ferenczy Gergely), s a természetvédelmi törvénytervezet miskolci vitáján képviseltük a barlangos érdekeket. Szereplünk az országos Zöld Hálózat című információs, s az összes hazai turista szállást kínáló kiadványban.

Tevékenységünket "A Bükki Barlangkutatásért" Alapítvány is segíti. Tagságunk körében az elmúlt években nem történt baleset. Ennek ellenére a Barlangi Mentők Észak-magyarországi Egyesületében továbbra is tagjaink a legaktívabbak, rendszeresen résztveszünk a Mentő Alapítvány alapítói közgyűlésén.

5.9. Felszerelésbővítés, egyebek
    (F. Nagy Zsuzsanna)

Egyesületi infrastruktúránk gyarapodott: flex, s néhány héten belül számítógép segíti munkánkat. A kutatóház vendégszobájába priccset és új asztalt készíttettünk. Idén is megoldottuk tagjaink karbidhoz jutását, bővítettük könyvtárunkat az aktuális kiadványokkal. Több módon próbáljuk népszerűsíteni tevékenységünket. Így például az egyesületi és a barlangnapi emblémákkal ellátott pólók, húsvéti és karácsonyi képeslapok, szórólapok Oláh Sándor jóvoltából folyamatosan kaphatók.