MLBE

A

Marcel Loubens Barlangkutató Egyesület

Évkönyve 1999-ről


Írták:

Botos Zsolt, Burdiga Zsolt, Ducsai Gergely, Galán Mihály, Ferenczy Gergely, Kiss László, Kovács Attila, Kovács Zsolt, dr. Lénárt László, Ozsvári Fruzsina, Suga Norbert, Várszegi Sándor

A fényképeket készítették:

Botos Zsolt, Kiss László, Kovács Attila, Ozsvári Fruzsina

Szerkesztette:

Kovács Attila

A térképeket rajzolták:

Kiss János, Kovács Zsolt

Karikatúrák:

Oláh Sándor


Az Internetes változatot készítette: Kovács Attila - 2000. október

Kapják:

Bükki Nemzeti Park
Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat
Környezetvédelmi Minisztérium Természetvédelmi Hivatal - Barlangtani és Földtani Osztály
Marcel Loubens Barlangkutató Egyesület
Szerkesztő

Az Évkönyvben szereplő adatok, ábrák, képek és térképek kifejezett hozzájárulásunk nélkül máshol nem használhatók fel!

Marcel Loubens Barlangkutató Egyesület
Postacím: 3517 Miskolc-Lillafüred, Erzsébet sétány 39.
Telefon: (70) 369-9002, (46) 333-146
Drótposta: mlbe@mlbe.hu


T a r t a l o m


1. Összefoglalás - beszámoló 1999-ről
(Kovács Attila)

Feltárások

Az év feltárása (lehetett volna): merülés a Szepesi-barlang Keleti-ági szifonjában. Január 30-án mentőgyakorlattal összekötve 16 ember szállította le a barlangba a szükséges felszerelést, építette ki a telefonvonalat és építette meg a stéget. Aznap a tényleges kutatást (a merülést) éppen a nagy létszám miatti víz-zavarosodás hiúsította meg, a víz alatt töltött pár perc alatt érdemi eredményt nem sikerült elérni. A december 31-ig érvényes merülési engedélyünknek megfelelően az év folyamán több akciót terveztünk: április 25-én eső és kisebb karsztárvíz hiúsította meg a barlangi merülést. Volt azért merülés is: Létráson a búvárok ... autója a sárban. Az augusztus végén a Szepesiben túrázó angolok jelezték: a stéget szétrombolta a víz. A december 4-i merülés-előkészítő túrán kijavítottuk azt, és iszapfogó (fólia)gátat építettünk. A téli tábor első napjára tervezett merülés azonban ismét elmaradt: az intenzív havazás miatt az érintettek (búvárok és kisegítők) csak kis létszámban és túl későn értek a helyszínre ahhoz, hogy érdemes legyen hozzákezdeni a merüléshez. 2000-ben folytatjuk!

A Vizes térképezése során elkezdett feltáró munkák kapcsán Burdiga Zsolt hozzálátott a Kávézóból induló kürtő kimászásához. A 20 m magasságig feltárt, később Adrenalin-kürtőnek elnevezett új részben mászás közben egy kitört cseppkő miatt kiesett, a legfelső köztes kiszakadt, de a következő megfogta, ezért nem zuhant le. A biztosító Kovács Mátyás is "túlélte", bár a fejére esett az egyik kitört cseppkő.

A Kis-fennsíkon, a Galán Mihály vezette (Magas-kői Egyenes-barlangnak elnevezett) feltárásban több mint duplájára (kb. 30 m-re) növekedett a barlang hossza, és egy térképvázlat is készült az eddig megismert részről.

Májusban az egyesület néhány tagja és szimpatizánsok kb. 3 méternyi agyagos törmelék átbontása után bejutottak a régi Vesszősi-munkásháztól Ny-ra 300 méterre található víznyelő kb. 8-10 méternyi aknájába. A barlangot elhunyt kutatótársunkról Maxi-nyelőnek nevezték el, de később kiderült, hogy "csak" újrafeltárást végeztek. A barlangnak ez a része már ismert volt: Kis-Feketesári Kétaknás-víznyelő néven tárták fel évtizedekkel ezelőtt Várszegi Sándor és társai, és állítólag csupán személyi ellentétek, nem pedig jelentéktelensége miatt maradt abba a kutatás. A sokat ígérő feltárást a "szimpatizánsok" egy másik barlangkutató csoport keretén belül kívánják folytatni.

A nyári tábor alatt megpróbáltuk újranyitni az évtizedek óta beomlott bejáratú Iker-tebri-barlangot. Bár a tábor első hetében kizárólag ezzel foglalkoztunk, de sem az egykor a barlangban járt kutatók emlékei, sem a korabeli dokumentáció nem segítettek hozzá a bejutáshoz.

Októberben a Kovács Gergely és Gyúró Lehel a Szepesi-Láner rendszerben túrázva, a II. szifon közelében pár perces bontással egy új hasadék-ágat tárt fel. A barlang hosszának növekedése eddig mindössze néhány méter.

Ugyancsak jelentéktelen előrehaladást sikerült elérni a téli tábor alatt a Fenyvesréti-víznyelő szűkülettel elzárt végpontján.

Több új, feltárás előtt/alatt álló objektummal nőtt az egyesület által kutatott barlangok száma, az év során az egyesület tevékenységébe bekapcsolódó Várszegi Sándor munkájának eredményeként. Az első néhány "átvett" objektum a Kis-fennsíkon, a Sólyomkúti-sziklaüreg (Vidróczky-barlang) közelében található. Jelentékenyebbnek egyelőre a Kristálykapus-, a Nagy-béka- és a Manócska-barlang tekinthető.

Barlangvédelem

Az egyre több barlangra kerülő ajtó karbantartása egyre több, évközbeni folyamatos elfoglaltságot jelent. A legtöbb munkát éppen a legtöbbet járt barlangok (Szepesi, Láner, Vizes) ajtajai adják.

A legnagyobb barlangvédelmi munka az évek óta beomlott bejáratú Speizi-barlang újranyitása, és bejáratának biztosítása volt. A feladatra Bátori Károly vállalkozott, az egyesület néhány tagjának segítségével. Megbízásos munkaként néhány más bükki barlangban is (pl. Borókás 2., ... stb.) végzett járatbiztosítási munkákat.

1998-ban megbízásos munkaként készítettük el dr. Lénárt László vezetésével a Miskolc vízellátásába bekötött foglalt források tisztaságát veszélyeztető víznyelők és barlangok szennyezettségi állapotfelmérését. 1999 végén ismételt ellenőrzést végeztünk a leginkább kritikusnak látszó 16 barlangban, többől a szennyező anyagokat is a felszínre hoztuk. A "szemét" leginkább otthagyott barlangász-felszerelés maradvány, illetve bedobott állati tetem volt, de találtunk fel nem robbant aknát is. A "takarításban" Bátori Károly, Csapó Zsolt, Kiss János, Kovács Attila és Veres Imre vezetésével az egyesület néhány tagja és szimpatizánsok vettek részt.

(Az akcióban "résztvevő" barlangok: Bodzás-oldali 1. és 2. sz. zsomboly, Útmenti-zsomboly, Vártetői-barlang, Vesszős-alji-zsomboly, Szinva-parti-barlang, Pénz-pataki-víznyelő, Diabáz-barlang, István-lápai-barlang, ...)

Dokumentációs tevékenység

Márciusban mindössze egy, bár nagy lendületű térképező túra indult a Cubákos-barlang felmérésére, de kiderült, hogy ennyi nem elég. A barlang felső szinti labirintusos részeinek felmérése későbbre maradt.

Részletesebb alaptérkép (M=1:15.000-es táj.futó-térkép) felhasználásával új Kecske-lyuk/felszín-térkép készült el, amelyen a korábbinál jobban tanulmányozható a vízgyűjtő-terület, a nyelő és a barlangfolyosó viszonya. Az egyesület Internetes honlapján is már ez látható. A víznyelő és a bejárat tervezett összemérése azonban elmaradt.

A Tájak-Korok-Múzeumok Kiskönyvtára sorozatban új füzet jelent meg a miskolc-tapolcai Barlangfürdőről 598-as sorszámmal. A közölt térkép alapja az egyesület által 1997-ben végzett felmérés. A szöveg, amely kitér a Bükk karsztjára, a foglalt források hozamára, a tapolcai termálvíz minőségére is, és részletes bejárási útmutatót tartalmaz a barlangról - beleértve a bővítés során hozzákapcsolt ágakat és a csatlakozó fürdő-létesítményeket is - teljes egészében dr. Lénárt László munkája.

Az egyesület 50 éves évfordulójának előkészületei folynak, egyelőre nem túl nagy intenzitással.

Májusban Kovács Zsolt további 10 barlang természeti állapot-felvételi jelentését készítette el: Bányász, Fecske-lyuk, Kis-Kőháti-zs., Lilla, Miskolc-Tapolcai Tavas-bg., Nagykőmázsai-víznyelő, Szt. István, Szirén, Vénusz, Viktória.

A nyári tábor első hetének egyik szabad délutánján Kovács Attila, Juhász Béla és Gyúró Lehel felmérte a Kis-fennsíkon, egyesületi tagok által pár éve megkezdett feltárás eredményét, a (korábbi nevén Bontott- mára már egyszerűen csak) Csirke-barlangot.

Folytattuk a Létrási-Vizes-barlang térképezési munkálatait. A poligonhálózat növelése mellett már térképet is rajzoltunk, bár közlésére most még nem kerül sor.

Szeptemberben Kovács Gergely elvállalta az egyesület régi - még nem számítógéppel készült - írásos anyagainak digitalizálását, és betűfelismerő programmal szöveges állományokká alakítását. A betűfelismerés egyáltalán nem nevezhető tökéletesnek, ezért a konvertálást követően jelentős további munka szükséges még, hogy a régi cikkek ismét olvasható állapotba kerüljenek. Az utómunkálatokat Kovács Attila végzi. Elsőként Horváth Zsuzsa 1992-ben írt szakdolgozata készült el így, és került fel az egyesület honlapjára, majd pedig az 1990-es Évkönyv. Jelenleg készül az 1987-88-as Évkönyv és Várszegi Sándornak a Bányász-csoport tevékenységéről írt (a Marcel Loubens csoporttal és jogelődjeivel való gyakori összefonódásról tanúskodó) történeti összefoglalója.

Szepesi aknarendszerUgyancsak hatalmas munkát végzett Timkó Attila az 1985-ös Évkönyv (eredetivel azonos formában elkészített) digitális változatával. Ez azóta szintén olvasható az Interneten. Ő jelenleg az 1978-as Évkönyvön dolgozik.

Az egyesület dokumentumainak Internetre való felvitelében további jelentős munkát végzett Botos Zsolt (évkönyvek, fotók digitalizálása) és Kovács Zsolt (fotók, térképek).

A Szepesi-barlangról Kovács Zsolt készíti a térképváltozatok összerajzolását, az aknarendszer oldalnézetét és a Fofó-ág Láner-ággal közös alaprajzát.

Tavalyi Évkönyvünk szerkesztéséhez jelentős "segítséget" jelentett, hogy a Cholnoky-pályázat csak ősszel "jött ki", beadási határideje szeptember 30. volt. Ezáltal bőven volt idő az elkészítésre, nem kellett az évzárásos, adóbevallásos februári/márciusi időszakban kapkodni a szerkesztéssel, cikkek megírásával, ábrák összeállításával. Egyúttal formája is kicsit felszabadult a pályázat kötöttségei alól. A 6 teljes példány elkészítéséhez kb. 35.000 Ft-ot költöttünk fotókra (durva becslés alapján), 32.000-et fénymásolásra és 10.000-et anyagra (elsősorban papírra és kötésre). Ez összesen 77.000 Ft, így egy-egy Évkönyv jelenleg kb. 13.000 forintjába kerül az egyesületnek. (Ez természetesen csak a pénzben kifejezhető költség, mert a cikkek megírására és beírására, a szerkesztésre, az ábrák, térképek, fényképes oldalak elkészítésére fordított munkaórákat senki nem tartja nyilván és nem számítja fel.)

Novemberben Ferenczy Gergely, dr. Lénárt László, Kovács Attila és Kovács Zsolt felkérésre elkészítette a Székely Kinga által szerkesztett "Magyarország fokozottan védett barlangjai" c. könyv több fejezetét. A számos újdonságot (pl. bejárási útmutatók) is tartalmazó szerkesztetlen (nyers) kéziratokat a mellékletben közöljük.

A Zöld Akció Egyesület által megjelentetett "Miskolc város helyi jelentőségű védett természeti értékei" című kiadványban F. Nagy Zsuzsanna több fotójával szerepelt.

A novemberi Szakmai napon Kovács Zsolt (korábbi cikke alapján) az Esztramos-hegy számítógépes térbeli ábrázolásáról tartott előadást. Az ott vetített ábrákból néhányat mellékelünk. Az eredeti három-dimenziós AutoCAD-del készült számítógépes ábra a bányavágatok térbeli rajzát is tartalmazza, tehát a tárók (amiből a pl. a Rákóczy-barlangok is nyílnak), mérethelyesen, bármilyen irányból nézve szemlélhetők, forgathatók.

Kiss János az év folyamán kutató/térképező/kataszterező túrákat tett a Déli-Bükkben. Eredményéről később számolunk be.

Egy - ma már nálunk is sokak által - elérhető árú, egyszerű műholdas helyzet-meghatározó készülékkel (GPS) vizsgálódott a Bükkben Kovács Attila, és próbált megbizonyosodni a (barlangos-)térképező munkáknál való használhatóságáról (vagy használhatatlanságáról).

"Tetszett a honlap, talán magyar nyelven itt lehet a legtöbb dolgot találni a barlangokról. Ha van rá mód, tedd fel az én lapom címét is a linkjeid közé. Fényképekkel illusztrált írást találhatsz rajta a Budai Várbarlangról. Üdv: Mednyánszky Miklós" - Az ehhez hasonló dicsérő levelek mögött a honlap-szerkesztők (Botos Zsolt, Kovács Attila) jelentős munkája rejtőzik. Bár még a "Másoknak" című hír-oldalunk sem napi frissítésű, de általában 2-8 naponta "kerül fel" néhány új (esetleg bővített vagy javított) állomány az Internetre (átlagosan hetente van valami újdonság!). Az egyesület minden fontos (publikus) adata megtalálható itt: cím, telefon, adószám, bankszámlaszám, vendégszoba-foglaltság, -árak és egyéb tudnivalók, táborok, kutatási tervek, expedíciók, barlangi mentés, ... stb. A jövőben remélhetően többé nem megváltozó elérési címünk: http://www.mlbe.hu/. Elektronikus levelet az mlbe@mlbe.hu címre lehet nekünk küldeni.

Csoportélet

Januárban Vadász István lemondott titkári megbízatásáról, ezzel tulajdonképpen csak a már hónapok óta kialakult tényleges helyzetet rögzítette hivatalosan is. A megürült poszt betöltését Botos Zsolt elvállalta, majd márciusban a Közgyűlés közönsége személyét meg is szavazta. A Közgyűlés ugyanekkor döntött egy csaknem elfelejtett, évek óta betöltetlen posztról is: alelnöknek megszavazta Balogh Anikót.

Májustól Veres Imre elnöki aktivitása is erősen lecsökkent, megerősítve az évek óta tapasztalható tendenciát: egyre csökken az "idősebb" generáció általános barlangos aktivitása, amit nem ellensúlyoz "fiatalok" tevékenysége. Az egyesületi tagok mindemellett "jól érzik magukat" egymással, mert a különböző (nem barlangos) összejövetelek általában jó hangulatban telnek, nagy létszámú résztvevőkkel. Ilyen volt a Kovács Attiláék költöztetésében segítők régóta esedékes megvendégelése Lillafüreden, amely éjjelbe nyúló "buli" hangulatát az áprilisi hűvös, esős időjárás sem tudta lehűteni. Ilyen volt májusban a már hagyományosnak számító Night Fever éjszakai futóverseny megrendezése a Borsodi Sörgyár számára, valamint ilyen volt az is, amikor az Alföldön barlangásztunk, vagyis az iskola kéményéhez kikötött ferde kötélpályán szórakoztattuk Jászdózsán az általános iskolásokat gyermeknap alkalmából. Természetesen ugyanekkor meglátogattuk Bátori Károly bor-(illetve ez alkalomból sör-)pincéjét is. Ilyen volt File Ferenc és Riskó Ágnes új lakásba költözésének megünneplése (házavatója) októberben, és (ismét) jól sikerült a Nyír-bérci vadászházban megtartott (pár névnap ürügyén megrendezett "zenés/táncos") összejövetel is novemberben.

Az aktív csoportélet ellenére azonban a barlangos aktivitás évek óta csökken, amit jól mutat az, hogy 1997-ben még 399 Kutatási Jelentést adtunk le, 1998-ban már csak 239-et, az idei évben pedig mindössze 150-et. Ez utóbbi alapján: 1999-ben a 99 fős egyesületi összlétszámból 47-en jártunk barlangban, összesen 35 különböző üregben (amelyek között - az utóbbi néhány évben megszokottól eltérően - nincs külföldi barlang!). A túrák 40%-a volt "csak bejárás". A legaktívabb 10 fő névsora, és a pontszámaik:

1.   Bátori Károly 237
2. Juhász Béla 198
3. Kovács Zsolt 160
4. Galán Mihály 158
5. Burdiga Zsolt 155
6. Román Péter 152
7. Veres Imre 132
8. Kovács Attila 127
( -. Gyúró Lehel 127 * Nem tag!)
9. Suga Norbert 126
10. Horn István 121

A legtöbbet látogatott barlangok a túrák száma sorrendjében:

1.   Vizes   52
2. Szepesi 27
3. Láner 12
4. Fekete 6
5. Iker-tebri 6
6. Szt. István 4
7. Anna 3

A barlangos aktivitás csökkenése a létrási ház "forgalmán" is látható volt. A helyzetet tovább rontotta, hogy az utóbbi egy-két évben rendszeresen Létráson tartózkodók közül márciusban Román Pétert és Geller Tibort is behívták katonának, majd szeptemberben Kovács Mátyás is Bajára ment iskolába - ezzel Létrás (csaknem végleg) kiürült. A házgondnok posztját sem tudtuk polgári szolgálatos katonával betöltetni (bár két saját jelöltünk is volt) - így többször is előfordult az a (sok-sok év óta nem tapasztalt) eset, hogy hétvégén a létrási házban nem volt egyesületi tag. Sőt: a helyzetet többízben is a "külsős" Gyúró Lehel "mentette" meg.

Ismét szerettünk volna részt venni a kolozsváriak szokásos kutatótáborán a Szelek-barlangjában, sajnos azonban résztvételi kérésünkre nem is reagáltak. Másik erdélyi kapcsolatunk sokkal jobban sikerült: március 23-án volt a tenkei Szuhai Sándor barlangos fotókiállításának megnyitója. A kiállított képeket a Miskolci Egyetemen még egy hónapig megnézhették az érdeklődők, aki azonban részt vett a megnyitót követő vetítésen, további 100 fantasztikus szépségű barlangi fotót láthatott erdélyi barátunk 6x6-os diáiból.

Dr. Lénárt László ezt a fotókiállítást sajnos nem tudta megnézni: "Ketten rohantak a Trabantba" - olvastuk március 17-én az Észak-Magyarország hasábjain ... s csak pár nap múlva tudtuk meg, hogy egy sokkal masszívabbnak bizonyult Opel és egy BMW által közrefogott és "totálkárosra" összegyűrt vétlen Trabant a "Malvinka" volt ... azaz a Lénárt-családot szállította. Bár a balesetet mindenki túlélte, de éppencsak, és gyógyulásuk is hosszadalmas. E majdnem halálos kimenetelű baleset miatt döntött úgy a nyári kutatótáboron jelenlevő tagság, hogy éppen ideje lenne dr. Lénárt László több évtizedes barlangkutatói tevékenységét, egykori (több cikluson át tartó, a kutatásban, az oktatásban és az utánpótlás nevelésben is jelentős eredményeket felmutató) elnöki tevékenységét, tudományos munkáját, az eddigi és - a sérülés miatt korlátozott mozgáslehetősége ellenére - jelenleg is aktív publikációs tevékenységét a legaktívabb kutatónak járó Láner Kupával jutalmazni.

Ezévben Apró Zoltán és Lipták Roland kézhez kapta a Barlangjáró I. (alapfokú) barlangász tanfolyam elvégzéséről szóló bizonyítványt. Ez a tény attól "hír" most, hogy a tanfolyamot 1993-ban végezték el! A késedelem oka az egyesület és az MKBT Oktatási Bizottsága közötti korábbi nézeteltérések és a barlangos oktatási rendszer általános "válsága" volt. (Az akkori tanfolyam és vizsga legitimitása volt eddig kétséges.) Érdekessége a helyzetnek, hogy a bizonyítvány 1999-es dátummal lett kiállítva, és Burdiga Zsolt, mint az egyesület oktatója írta alá, aki jelenleg valóban az, azonban '93-ban az érintettekkel együtt végezte el a tanfolyamot.

Az MKBT megújult oktatási rendszere keretében indított túra- és kutatásvezetői tanfolyamra az egyesületből négy fő (Apró Zoltán, Bátori Károly, Burdiga Zsolt, Kovács Zsolt) jelentkezett.

A meglehetősen elhasználódott egyesületi számítógépet sikertelenül próbáltuk eladni. Az eladásból származó pénz a Nyári-tábor étkezési hozzájárulása lett volna. Májusban sikerült a létrási ház tavaszi "nagytakarítása": a kevés résztvevőből álló, de lelkes csapat kitakarította, kimeszelte, felfrissítette a házat, bár egy kis meszelés még a gyerektábor előtti hétvégére is maradt.

Korábban többször jártunk Szlovákiában, a rimaszombati magyar barlangászok által felfedezett Nad Kadlubom (Kadlub-feletti)-barlangban. A patakos barlang fantasztikus szépségű képződményekkel teli folyosója egy lapos, a patak vizével csaknem teljesen kitöltött szifon-szerű járaton közelíthető csak meg. Galán Mihály ennek élményét szerette volna a fiatalabb korosztállyal megosztani, de érdektelenség miatt ez a túra elmaradt, ezzel sajnálatosan kellemetlen helyzetbe hozva rimaszombati barátainkat, akik időközben megszerezték a barlangengedélyt, elkérték a (már nem az ő kezelésükben levő!) szilistyei házat és bevásároltak 6 kg(!) sajtot az ellátásunkra.

Bár az idei barlangász-találkozót a Triász Barlangkutató Szakosztály rendezte a Sebesvíz panzió területén, de túravezető-hiány miatt egyesületünk tagjai számos túrát vezettek a Vizes-, a Szepesi-, a Láner-, a Fekete- és a Balekina-barlangokba.

A július utolsó - augusztus első hetében megtartott nyári kutatótáboron a nagy lendülettel megkezdett Iker-tebri-barlang feltárása nem hozott eredményt, de tovább folytattuk a Létrási-Vizes-barlang terképezését, és nagy sikerrel megrendeztük az I. Maxi Kupa barlangászversenyt, amit dr. Gyurkó Péter alapított (dr. Lénárt Lászlóval és Kiss Attilával közösen) a tavaly elhunyt Vincze Ferenc (alias Maxi) emlékére. E - felszíni és barlangi szakaszokat is tartalmazó (ház - Vizes - ház útvonalú) - gyorsasági versenyt első alkalommal a Kiss János - Ónodi László páros nyerte 19' 44" idővel, azonban meg kell említeni Juhász Béla egyéni teljesítményét is: ő a távot 14' 34" alatt futotta be!

Az idén nyáron nem szerveztünk külföldre egyesületi barlangos expedíciót. Tagjaink közül néhányan, egy külső szervezésű túrához csatlakozva jártak az Etnán (File Ferenc, Riskó Ágnes) lávabarlangot is bejárva, egy másik csoport tagjai egy tátrai edzőtúrát követően feljutottak Grossglockner csúcsára (Ducsai Gergely, Ozsvári Fruzsina), és az időjárási körülmények miatt csúcshódítás nélkül, de volt aki járt a Mont Blanc-on is (Suga Norbert - Lásd: fotó!).

Külföldi vendégeket azonban kalauzoltunk itthon: angol/dán barlangász csapatot irányított hozzánk nyár elején Nyerges Miklós. Őket augusztusban a Létrási-Vizes-be, a Szepesi-be és az István-lápai-barlangba vittük el.

Lassan a egyesület "fiatal"-jai is "kiöregednek". Az utánpótlás érdekében októberben Nyílt Nap-ot szerveztünk, azonban a számos középiskolában és a Miskolci Egyetemen is meghirdetett rendezvény barlangi túrájára (a pozitív előrejelzések ellenére) mindössze egy vendég jött el. Azóta nem láttuk.

Bár az egyesületnek nem alapfeladata a mentés, azonban a különböző mentőcsoportokkal való átfedés miatt tagjaink több mentőakcióban is részt vettek. Ilyen volt áprilisban a Szikla (az egykori lillafüredi katonai megfigyelő-bázis) szellőző-aknájában talált halott férfi kiemelése - a színesfémet rabolni induló férfit a társa eresztette be kötélen, azonban felhúzás közben megfulladt a mellére csomózott kötéltől. Ilyen volt március végén Lujza, egy filmforgatásról megszökött (3 mázsás!) mackó keresése is a Bükkben, mely akcióban a Miskolci Speciális Mentőknek segítettünk be, a földön is és a levegőben is, a rendőrségi helikoptert irányítva. És ilyen az is, hogy a Speciális Mentők csoportjában két tagunk számos külföldi katasztrófa elhárításban vett részt.

Továbbra is Oláh Sándor grafikáit használjuk az Évkönyvben, az Internetes honlapon és más egyesületi kiadványokban. Az ő munkájának eredményeként született az idén néhány új embléma-terv, amelyekből ha embléma nem is lett, a tervek néhány egyesületi pólóban megvalósultak.


2. Feltárások

2.1. Búvármerülés a Szepesiben
(Kovács Attila)

A tavaly beadott és 1999. évre megkapott merülési engedély szerinti első merülési kísérletre január 30-án került sor. Nagy ötlet volt (bárkié is volt) mentőgyakorlattal összekötni az akciót, így könnyebben összegyűlt a meglehetősen sok felszerelés leszállításához szükséges létszám.

Mivel a kutatási engedély az akció feltételéül szabta személyes jelenlétemet, leginkább ez volt a fő veszélyeztető tényező - egész héten beteg voltam. Végül is felmentem Létrásra, azaz Galán Mihály szállított volna fel kocsival, de az erős hideg, valamint az előző napi jelentős hóesés és a zúzalékkal le nem szórt út miatt a savósi szerpentinen többet toltuk az autót, mint az vitt minket.

Szép idő volt. A hetek óta tartó ködös időt pár napja erős hóesés követte, majd mostanra -10-15 fokos hideg és ragyogó napsütés következett. Létráson nem voltak sokan amikor felértünk, de a búvárok már ott voltak: az akció főszereplője Tomesz László búvár és a biztosító társa Gáspár Péter. Lassan befutott még néhány ember (lényegesen kevesebben, mint akiket vártunk) és 11 körül - miután a stégnek való deszka, a fúrógép és a leellenőrzött búvárfelszerelések is bekerültek a (búvár)buszba - elindultunk. Összesen 17-en voltunk. Az első emberek a telefonnal és a deszkákkal ¼12 körül indultak le, aztán a palackok következtek, végül a búvárok csomagjai. Befutott Kovács Mátyás a tartalék karbiddal ... és kénytelen volt ott maradni felszíni ügyeletben, mert nem volt más. Eredetileg haza akart menni - ő is kicsit beteg volt. Estére már nagyon. Hideg volt és erős szél, megunta a didergést, a busszal közvetlenül a bejárat mellé állt, bevitte a telefont, ott ücsörgött.

Megjött Szabó Tamás és Hernádi Béla ... de sajnos csak látogatóba: néhány kiosztott "jótanács" után hazamentek.

Én 1 óra körül indultam le, a Három Aranyásónál értem utol a társaságot. Néhányan már kifelé tartottak! Ónodi László filmezte a csapatot útközben, vele a Lábfürösztő-tónál találkoztam, majd mire a szifon előtti szűkület alatt átbújtam, az egész társaság ott sorakozott a csordogáló patakba fektetett deszkán, illetve a kavicson toporogva. Ez bizony nem volt túl jó, mert csak a zavaros vizet "termelték". Bátori Károly fúrt-faragott a víznél, készült a stég, a búvárok készülődtek, dolgozott a videó kamera.

Eljutottam a Tóhoz. Csináltam egy-két fotót. A víz egy kicsit opálos volt, de úgy látszott nem annyira, hogy lehetetlenné tenné a merülést. Tomesz László beöltözött, elkészült, a "vízmentes" tokban megmerítette a kamerát, de az csak pár percig működött, mert beázott. Kicserélte fényképezőgépre - ebben azonban már csak pár üres kocka maradt a filmből. Belecsobbant a vízbe ... a stégre jött a biztosító búvár is.

És elkezdődött az akció lényegi része: Tomesz László elindult befelé a Tó hasadéka felé. Gáspár Péter lassan engedte utána a vékony zsinórt ... Eltelt pár perc, forgott a kamera. Ónodi László hangosan megjegyezte:
- 16:10-kor kezdetét vette a merülés.

Alig fejezte be a mondatot ... a zsinór mozgásának iránya megfordult: Tomesz László elindult kifelé!
- Mindent elfedett bent a felkavart iszap. Teljesen elvesztettem a tájékozódó képességem - mondta.
- Nagy tér van ott, a szelvény nem szűkült - válaszolta kérdésünkre.
- A mennyezet alatt voltál már?
- Igen.
- Én sem láttam már a buborékjait - mondta Gáspár Péter.
- Hány métert mentél befelé? - kérdeztük, de erre senki nem tudott felelni. Olyan gyorsan visszafordult, hogy megfeledkeztünk a zsinór méréséről. Az egész hossz alapján 15 métert lehet feltételezni. Mélységnek 3 métert mutatott a komputere.
- Első merülésnek ennyi elég is volt - mondta Tomesz László. Kicsit meglepődtünk, de ő a búvár, ő kockáztatja az életét, ő tudja! Szerinte nem érdemes most visszamenni, úgysem látni semmit.

Ezzel a merülés befejeződött, kezdetét vette a kihurcolkodás. Ez sem volt egyszerű - tekintve, hogy többen kimentek már ... végül három ólomöv ott is maradt az aknarendszer alján.

Kint azonnal ránk fagyott a ruha, mindenki igyekezett haza. Következő merülés idejének május környékét céloztuk meg, mindenképpen olyan időpontban, amikor meleg lesz!

Április 25-én ismét merüléshez készültünk. A napok óta tartó esős időjárás következtében megduzzadt karsztvizek és a kevés résztvevő miatt azonban elhalasztottuk. "Aki" merült aznap: a búvárbusz a ház melletti sárban. Alig bírtuk kitolni belőle.

Augusztus 20-án, az angolokat túráztattuk a Szepesiben. Ők jelentették: a stéget szétrombolta a víz. A következő merülés előtti stégjavító túrára december 4-én került sor, ekkor a résztvevők egy iszapfogó-fóliagátat is építettek. Ez nem túl erős szerkezet, a patak könnyen szétrombolja, ezért a merülést nem lehetett sokáig halogatni: pár időpont-áthelyezés után december 27-ben, a Téli tábor első napjában állapodtunk meg.

"Természetesen" előző nap 15 cm, előző éjszaka 10 cm friss porhó esett, úgyhogy ha le lett volna takarítva is a savósi út, ekkorra biztosan járhatatlanná vált volna ismét. És valóban: így is volt. Galán Mihály az autóját az őrháznál hagyva néhányadmagával gyalog indult fel Létrásra, engem a Jávorkútra igyekvő Császár Csaba vitt fel a Trabantjával egy zsák krumpli és egy aggregátor társaságában. Elég késő délelőtt volt már, amikor kiszálltam a létrási rétnél. Nem láttam a Szepesi felé tartó (sem gyalogos, sem autós) nyomokat, elindultam a ház felé. A bekötőúton az a néhány ember, akinek sikerült aznap vagy előző nap feljutnia Létrásra, nem a merülés előkészítésével foglalatoskodott, hanem inkább a havat lapátolta, hogy az autóik ki tudjanak majd menni a műútra. A merülés ismét elmaradt. A következő (tervezett) időpont: január vége.

Folytatjuk ...

2.2. A Magas-kői Egyenes-barlang feltárása
(Galán Mihály)

Az 1998. évi kutatás tovább folytatódott ezév tavaszán, melynek során Galán Tiborral a barlang bejáratától 10 méterre bontottunk. E részen előre, és egyben lefelé folyt a munka, mert a repedés jellegű járat ezt tette lehetővé. A munka során nyilvánvalóvá vált, hogy a fenék-részen a barlang keresztmetszete összeszűkül. Az előrehaladás során az oldalról befolyt földmennyiséget kezdtük el kitermelni. Ekkor az előttünk lévő légrés kiszélesedett baloldalra, egy egybefüggő légtérré. Így a kitermelést itt folytattuk. Szívem tele NAGY reményekkel, mivel további járat vált láthatóvá. (Csalfa, vak remény ...) Természetesen e helyen bővítettük az alakomhoz a járatot, de ez rám nézve igen fáradságos munka. Tág, de számomra ruhaszaggató szűkületbe bepréselve magam elfolytam az elégedettségtől, ezáltal a barlang elengedett a fojtásából. Mivel a kitermelt anyagnak és nekem sem volt elég hely, a feltárást abbahagytuk.

Ősszel, Kovács Attilával folytattuk azt, mit már régen be kellett volna fejezni, tehát bontottunk. Utána nagy bátran előre küldtem felfedezni, azzal a biztatással, hogyha ő beszorul majd én hívok segítséget. Itt igazolom: nagy bátorságról tett tanúságot.

Ezért neki is része lett a sikerélményben, de nem a maradéktalan sikerben. Szeme előtt neki is ott lebegett a végeláthatatlan barlang-rendszer. Sajnos fátyolos tekintete és a nagy pára miatt csak pár méterre látta be az új szakaszt. Szerettük volna, hogy lelkesedésünk soká tartson, így a munkát itt abba is hagytuk.

Tudományos értekezésünk eredményeként Kiss Janót is bevontuk a munkába. Miután Attila megmutatta a barlang bejáratát és "elkutyázott", Janó befelé menet röptében felmérte a barlangot teljes hosszában, miközben feltárta, mit még fel lehet tárni. Később egy-két órás bontással meggyőződött arról, hogy a beszűkülés miatt nem lehetséges a további előrehaladás. Ez után megnéztük a barlang lehetséges felszíni kitöréseit, mely szemle eredményeként lelkesedésünk a barlangász béka feneke alá süllyedt, majd elhagytuk a terepet.

A barlang rövid leírása:

Az eddigi kutatás eredményeképpen a barlang összes hossza eléri a 30 métert. Megállapítható, hogy a bejárattól 8 m-re egy repedés tör a felszín felé, de az ehhez tartozó (a térképen jelölt) kürtők beszűkülnek. E rétegelválás közel függőleges, mely a bejáratnál lévő fallal egyirányú. Közvetlenül előtte a járat kettéválik, majd újra összeér. Ezt követően kb. 3 m-re van a barlang legmélyebb pontja (-1,0 m). Itt a repedés jellegű alakulat miatt még lehetséges lefelé bontással a további feltárás (elvileg), ha a repedés szélessége ezt megengedi. Ezután a járat fő irányában folytatódik a barlang. Ennek utolsó szakasza egy meredek törmelék-lejtő, mely kiszélesedik, de az innen induló járatok végei beszűkülnek. Ezek folytatásai nagy valószínűséggel a közeli felszínre törnek ki, közel a szikla-kiugrás fölötti úthoz.

További feladat a mélyponton való bontás, sikertelenség esetén a barlang (végső, pontos) felmérése és dokumentálása.

Köszönet a segítő barlangász társaknak!

2.3. Létrási-Vizes-barlang, Adrenalin-kürtő
(Burdiga Zsolt)

A barlang térképezése közben vetődött fel az ötlet, hogy a Kávézó feletti kürtőt ki kellene mászni és feltérképezni. Megbeszéltem Matyival, hogy az egyik közeli hétvégén lemegyünk és kimásszuk. Így is lett: eljött a kitűzött nap, bezsákoltuk a köteleket és kis csapatunk (Kovács Mátyás, Tomesz László és jómagam) elindult a barlangba. A Kávézóba érve előkészültünk a mászáshoz, teleaggattam magam mindenféle kacatokkal és mivelhogy még Matyival nem másztam együtt, megbeszéltünk néhány dolgot a biztosítással kapcsolatban. Elindultam felfelé, de az akna felénél (a negyedik köztest elhelyezve egy cseppkő tövére, amibe addig én is kapaszkodtam) "arra lettem figyelmes", hogy a fogásom a kezemben maradt. Csak annyit tudtam kiáltani Matyinak, hogy "Jövök!", majd miközben fejjel lefelé zuhantam, útközben homlokommal mandinerből vettem az egyik falat. Mivel a fogásomon volt a köztesem is, így arra sem számíthattam. Valami mégiscsak megfogott a föld felett másfél-két méterrel, és ez az a köztesem volt, amiben addig nem nagyon bíztam a kiszakadóval szemben. Az adrenalin-szintem megemelkedése miatt a homlok-horzsolásom nem nagyon izgatott. (Valóban nem is volt túl nagy.) Olcsón megúsztam - gondoltam magamban, mire Matyi taglalni kezdte a traumákat amiket okoztam neki: a kiabálás, a (fejére) lezuhanó cseppkő és az aggodalom, hogy mikor fog már meg a kötél, majd azzal folytatta, hogy "Ugye, akkor most kimegyünk?!". Sajnos elszomorítottam, hiszen épp akkor jött meg a kedvem az egész mászáshoz.

Miután másodszorra sikeresen kimásztam a kürtőt, visszaereszkedtem. A többiek nem jöttek fel megnézni, ezért elindultunk kifelé.

A kürtő térképe még nem készült el. A felhasznált kötél hosszából ítélve 20-22 m lehet a magassága. Az átmérője az alján 2-3 m, majd felfelé haladva tágabbá válik. A kürtőben szálkő és cseppkő egyaránt megtalálható. A tetején egy kőhíd alakult ki cseppkőlefolyásokból és egy beszorult kőből, ide visz fel a benthagyott kötél. Fent két járat indul egymással szemben a kürtő távolabbi oldalain. Az I. bejárat irányába néző ág néhány méter törmeléklejtő után szűkül el, a másikat benőtte a cseppkőlefolyás, így véleményem szerint folytatásra nincs lehetőség.

2.4. Tájékoztató (és zárójelentés) a Csirke-barlang feltárásáról
(Kovács Attila)

1997. szeptember 12-én kutatási engedélyt kértem a bükki Kis-fennsík egyik karszt-objektumára. A helyet korábban Kiss János említette, megnéztem, én is bontásra érdemesnek találtam. Később itt a Lipták Roland (a későbbi "kutatás-irányító"), Apró Zoltán, László Róbert (... és szimpatizánsok) társasága próbabontást végzett, mely alapján "... a talált karsztformák (kisebb cseppköves kürtők, hasadékok, oldott és koptatott falú járatrészek, szabályos mennyezeti csatorna), valamint a viszonylag könnyen kitermelhető kitöltés és az erős huzat alapján nagyobb üreg, ... a Vénusz-barlang jelenlegi végpontján túli további járatainak feltárása ..." várható.

A hely "a Vénusz-barlangtól D-re 300 méterre, a tőle D-re húzódó (KNy-i irányú) töbörsor második töbrének D-i oldalában található (a mellékelt térképeken körrel jelölve!)." A feltárók által akkor már Bontott-Csirkének nevezett objektumra, mint Anonymus-barlangra az egyéni kutatási engedélyt (a bontó társaság kérésének megfelelően!) 1997. szeptember 29-én megkaptam 22-17/97 ügyiratszámon. A nagy lelkesedésű 1997-es év munkáiról a BNP az alábbi jelentést kapta:

"A ... barlang bejárata a Felső-forrástól ÉNY-i irányban, a Kaszás-hegy É-i lejtőjén levő töbör déli oldalán, sziklakibúvásban, a töbör mélypontjától mérve 5 m magasságban található.

Az említett sziklakibúvásban a felszínig felhúzódó, lefelé szélesedő hasadék van, melyről kezdettől fogva gyanítani lehetett, hogy barlangot rejt. A hasadékot vertikális irányban kibontva, a töbör talpszintjét elérve vízszintes járatra bukkantunk, mely erősen huzatolt. Érdemes megemlíteni, hogy a mélyített akna talpát itt többszáz kg-os sziklák alkotják, a köztük lévő teret pedig némi laza föld és levegő tölti ki, és innen is erős huzat volt tapasztalható. Megfelelő eszközök híján azonban erre nem haladhattunk tovább. A vízszintes rész tisztítása folyamán bebizonyosodott, hogy a barlang sokáig nyitva állt, feltöltődése pedig több lépcsőben ment végbe. A járat szálkő-talppontja jelenleg nem ismert. A mostani járószintet rendkívül kemény, tömör, vízzáró vörösagyag alkotja, mely az aknától mintegy 1,5 m-nyire jelenik meg, és vízszintesen húzódik végig a barlang ismert hosszán. Távolsága a mennyezettől 1,2-2 m. A plafonon hasadékszerű kürtők nyílnak, melyekből nagymennyiségű termőföld, valamint laza vörös és barna agyag került a járatba. Ez a réteg meglehetősen sok (különösebb szakértelem nélkül is megállapíthatóan) holocén kisállatcsontot tartalmaz. A kétféle kitöltés határán elszenesedett növényi maradványokat, (mészkő)kavicsot és eltemetett sztalagmitokat találtunk. Az erősen oldott mennyezetről lelógó apró cseppkövek eltemetett vége visszaoldódott, helyenként agyagos breccsát hozva létre.

A barlang jelenlegi hossza 17,5 m. Ebből 5 m akna, majd vízszintesen 5 m 160°, 7,5 m 100°. Átlagmagassága 1,5 m, a megmozgatott kitöltés össztérfogata kb. 25 m³."

Az időközben megjelent 13/1998. (V. 6.) KTM rendelet értelmében minden kutatási engedély 1998. 08. 15-én érvényét vesztette, ezért az engedélyt ismét megkértem és megkaptam úgy, hogy - a szigorúbb feltételeknek megfelelően - a kutatás-vezető helyettes a kutatásvezetői jogosítvánnyal rendelkező Vadász István lett. Az új kérelemnek tartalmaznia kellett a munkák tervezett menetét is: ebben jeleztük a Vénusz-barlang újrafelmérésére irányuló szándékunkat (melyet korábban a Barlangtani Intézetnél szóban már egyeztettünk - de azóta sem végeztünk el!).

A feltárás 1998-ban sem volt eredménytelen, azonban lényegesen kisebb lendülettel folyt: "... a tavalyi 17,5 m-es összhosszhoz képest mindössze 22 m-re sikerült növelnünk a barlang méretét. ... A folyosó nagyjából a Felső-forrás irányába tart, ami kedvező jel. A legutóbbi leszállásaink alkalmával szabaddá tett járatrészek padlója és plafonja egyaránt enyhén lejteni kezd, a kitöltés állaga egyre lazább és a légrés is növekszik kissé, keresztmetszete pedig jelentősen csökkent. Új fejlemény továbbá, hogy a kitöltésben helyenként elszórva kvarckavicsok találhatóak. Egyébként jellemzői megegyeznek a tavalyi beszámolóban leírtakkal. A felszínnel történt hozzávetőleges összemérés alkalmával megállapítottuk, hogy a jelenlegi végpont nagyjából 10-15 m-re helyezkedik el attól a helytől, ahol a felszín a Forrás-völgy irányába ismét lejteni kezd. Ez valószínűvé teszi a közeli jövőben a járat lejtésének drasztikus növekedését, illetve egy akna, vagy aknarendszer megjelenését".

Fenti szép remények ellenére 1999-ben mindössze egy (mérő-)túra volt a barlangban, eredménye alább látható:

  Irány
[°]
Dőlés
[°]
Hossz
[cm]
X' Y' Z' X
(kelet)
[m]
Y
(észak)
[m]
Z
(fel)
[m]
1.   -90,0 470,0 0,00 0,00 -4,70 0,00 0,00 -4,70
2. 108,0 0,5 440,0 4,18 -1,36 0,04 4,18 -1,36 -4,66
3. 162,0 2,0 509,0 1,57 -4,84 0,18 5,76 -6,20 -4,48
4. 179,0 -7,0 467,0 0,08 -4,63 -0,57 5,84 -10,83 -5,05
5. 114,0 -2,0 423,0 3,86 -1,72 -0,15 9,70 -12,55 -5,20

Összhossz [m]:   Mélység [m]:
23,1   5,2

Mérték: Kovács Attila, Juhász Béla, Gyúró Lehel
1999. július

A barlang kutatása a monotonná váló munka miatti csökkent lelkesedés és az eredeti társaság más irányú elfoglaltsága miatt jelenleg is áll. A barlang további feltárási perspektívája változatlanul jó, a feltárt rész nem omlékony, ácsolni nem kell, a barlang (akár évekig is) lelkes munkaerőkre vár. Szóbeli megegyezés alapján az egyesület "átveheti" a barlang kutatását.

2.5. A "Maxi-barlang"
(Lipták Roland)

1998. augusztus 5-én, miközben Apró Zolival a Kis-kút-lápa, valamint a Borókás keleti régióit jártuk be (Zoli Szinva-barlanggal kapcsolatos, és azóta már napvilágot látott elképzeléseinek ellenőrzése végett), érdekes helyre bukkantunk a Szepi-rét és a Borókás határvidékén.

A Szepesi-rét irányába haladó tektonikai törés itt vulkanit-mészkő határt metsz. A vulkaniton eredő időszakos törmelékforrás vize a mészkövet elérve (mintegy 25 m megtétele után) meredek falú, szálkővel bélelt víznyelőben tűnik el. A víz hordaléka számottevő mennyiségű kvarctörmeléket is tartalmaz, ami a barlangok keletkezésének kedvez. Kicsit feljebb, még a vulkaniton egy ál-nyelő is található, amit láthatóan korábban valakik bontottak. Ez utóbbi létezése valószínűleg a vulkanit alá bebújó mészkőréteggel magyarázható.

A barlang bejárata a egészen pontosan a Nagyfennsík K-i szélén, Vesszősön, a régi vesszősi vadászház romjaitól mintegy 250 m-re, Ny-ÉNy-i irányban található. A hely EOTR koordinátái (87-244): 765.22 ; 306.95

Az egyesület köreiben szinte ismeretlen hely rejtette lehetőségektől megtáltosodva (és az ismeretlen üreget Maxi-barlangnak előre elnevezve - a szerk.), augusztus 8-án ki is vonultunk páran (Apró Zoltán, Csapó Zsolt, Lipták Roland, Tóth Zoltán, Újvári István). Mivel Mágus és T. Zoli utóbbi motorján jöttek, amit az utolsó 300 m-en már tolni kellett, ezért ők ketten leginkább műszaki szakértéssel és halottkémkedéssel múlatták az időt. Ennek köszönhetően Mágus csak mérsékelten akadályozta a munkát. :)

Eközben mi megállapítottuk, hogy a nyelő alján lévő anyag puha, könnyen bontható, valamint, hogy a környék egy színes, szélesvásznú, egész estét betöltő moszkitótanya, és ennek oka a forrás körül kialakult pangó dagonya.

A következő lépés a kutatásban 1999. március 28-án történt. Ekkor Apró Gergőékkel a környéken kirándulván, megmutattam a helyet. Mivel a banda meglehetősen unta már a banánt (pontosabban: a BontottCsirkét), úgy határoztak, hogy inkább itt kellene ásni. Ennek jegyében részben le is eresztettük a dagonyát.

Az első érdemi műszakra április 6-án került sor. A későbbiekben az agyag-logisztikázással párhuzamosan lecsapoltuk a dágvány maradékát (ügyelve arra, hogy az itatóhely megmaradjon), kitisztítottuk a (meglehetősen szemetes) környéket, és némi infrastruktúrát építettünk.

A mennykő május 1-én ütött be. Ekkor, mintegy 3 m mélységben - a patakkal történő mosatás után - 17:25-kor a fenéken lyuk maradt. Wow. Ástunk, mint egy csapat tébolyult wombat. A lyuk kitágult. Mély volt. Büdös volt. Lemenni nem mertünk, ezért másnap visszamentünk felszereléssel. Az első, amit meg lehetett állapítani, az az volt, hogy a lyuk végig ki van ácsolva. A második, hogy mintegy 8 m mély, és az alja álfenék. Szóval koppantunk. Mindenesetre ez inspirált arra, hogy kissé utánanézzünk a dolgoknak. Szóval:

A barlangot 1963-ban Várszegi Sándor és társai bontották először. Eredeti neve Fekete-sári Kétaknás-víznyelő. Rövid munka után egy mintegy 8 m mély, szabad aknába jutottak, melynek talppontja szintén el volt tömődve. A Láner Olivérrel akkoriban támadt nézeteltérések miatt azonban a munkát abbahagyták, a barlang bejáratát a víz visszatemette, és az egész dolog elfelejtődött. Sic transit gloria Mundi.

Sajnos, a csapat ezután a megosztottság jeleit kezdte mutatni. Kétségtelenné vált ugyanis, hogy bár a bejutás az akna alján lesz, a fölötte lebegő, életveszélyes és legalább 10 m³-nyi törmelék kihordása aligha úszható meg. A dilemma adott volt: Lent kéne dolgozni, de nem lehet. Hogy lehessen, fent kellene nagggyon sokat melózni, de kinek van kedve, ha egyszer lent a bejutás. Szóval a munkakedv exponenciálisan csökkenő tendenciát kezdett mutatni egyesek esetében, amit a maradék munkamániás kevéssé tolerált.

Summa summárum: július 4-én, midőn az egész napos műszak során kb. 20 (!) vödörnyi anyagot sikerült nagy kínkeservvel 8 (!) embernek kitermelnie, a magam részéről úgy döntöttem, hogy addig nem szennyezem be a Maxinál agyaggal szép szittya kezemet, amíg nincs értelme. Furcsamód azóta nem ment ki senki dolgozni. Pedig a hely mindenkinek nagyon tetszik, és lelkesedésben sincs hiány (?)...

Összegzésként elmondhatom még, hogy a barlang bontása mindezidáig összesen 9 alkalommal, összesen 55,5 órát emésztett fel. A munka során mintegy 5 m mély aknát mélyítettünk, melybe létrán lehet lejutni. A patak akadálymentes lefolyását kövezett csatorna biztosítja, a töbör oldalába gyalogutat építettünk, biztonságos tűzrakóhelyet alakítottunk ki ülőkékkel.

Amikor legutóbb arra jártam, csak azt tudtam konstatálni, hogy az ácsolat hiánya miatt a bontás falai lassan visszaomlanak, visszatemetve a barlangot. Kár érte.

2.6. Feltárások a Kis-fennsíkon
(Várszegi Sándor)

Mottó: "Az ember sohasem a könnyűtől válik lelkében s szellemében gazdagabbá, hanem attól, ami gyötrő s nehéz."

Egy közelgő rangos barlangos jubileum hatására egyre gyakrabban foglalkoztat a gondolat, hogy fél évszázada elkezdett ilyen irányú tevékenységemet egy jelentős bükki barlangfeltárás aktív részeseként fejezzem be.
Ezzel egyben kinyilvánítva határtalan tiszteletem és szeretetem akkori nagy tanítómestereimnek: a barlang- és az ősemberkutatás európai hírnevű szakemberének, Kadic Ottokárnak, és a miskolci barlangkutatás legnagyobb vezéregyéniségeinek, Borbély Sándornak és Szabadkay Bélának, s mindazon kutatótársaimnak, kik ma már csupán emlékezetünkben élnek.
A Marcel Loubens Barlangkutató Egyesület tiszteletbeli tagjaként közölten fenti elhatározásomat az egyesület vezetőivel, kik egyetértésük mellett támogatásukról is biztosítottak.

Március idusára megenyhült a lég. Bár a Kis-fennsíkon még egybefüggő s helyenként igen csúszós hó fogadott bennünket, Attila és Péter fiammal - kik szintén segíteni szándékoztak munkámat - rendre végigjártuk a feltárásra legmegfelelőbbnek látszó helyeinket. Több régi bontási helyünk szemrevételezése után, végül is mindhárman az "igazit" a Kovács-kő D-i letörésénél véltük megtalálni. Itt ugyanis - a térkép tanúsága szerint - a Honvéd-barlangi vízgyűjtő területétől kezdődően a Dolomit-forrási kifolyójáig egy igen jelentős, várhatóan 3-4 km hosszúságú barlangrendszer húzódik. Döntöttünk! Mindent elkövetünk e barlang "életre hívására".
Alaposan átkutattuk a területet, s ennek folytán igen reménykeltő, bontásra is érdemes két kutatási pontot találtunk. A rőtfényű naplemente közeledtével a langymeleg sugárzásban kellemes érzés kerített hatalmába bennünket. Feltehetően ugyanezt érezhették a középső paleolitikum zimankós napjain a messze északról idevándorolt neandervölgyi ősök is. Ennél ideálisabb lakhelyet ugyanis elképzelni sem lehetett akkortájt. A területet dél felé nyitott, félkör alakú, hatalmas sziklakoszorú övezi, mely egyaránt védelmet nyújtott az ellenség, a vadállatok, s az időjárás viszontagságai ellen. A bérci vonulatról jól belátható vadászterület tárult eléjük, a monumentális sziklafal alatti barlang termein végigcsordogáló patak vizével szomjukat olthatták ...
Ekkor tudatosult bennünk először, hogy ehhez már csupán a barlang eltemetett bejáratát s az alvó ősök hagyatékát kell megtalálnunk, s ezzel a vágyálmok birodalmából máris minden a megvalósulás szintjére kerül. Egyben beigazolást nyerne azon feltételezésem is, miszerint a szeletai és istállóskői ősemberi központok mellett egy harmadik (csúcs)központ - a Kovács-kői - is létezett.
"Fehér sziklák, ti már láttátok őket ...", legyetek tanúim, s nyíljatok meg bontócsákányaink előtt. Mi viszont ígérjük: nagy ügyünk érdekében mindent megteszünk.

Nemhiába mondják: "Minden kezdet nehéz!". Nekünk is állandóan közbejött egy-egy váratlan esemény, mely miatt jelentősen késett számos tervünk megvalósítása.
"Még nyíltak a völgyben a kerti virágok ...", amikor felkeresett egyik közeli turista barátom, s zaklatottan mesélni kezdte unokája rémtörténetét ... Minduntalan félbeszakítottam:
- Jó! Azt már mondtad, hogy a tanár úr a Vidróczky-barlangba vitte az osztályát. Bár ezt a tudományos világ Sólyomkúti-sziklaüregként ismeri, s ennek - köztudottan - soha nem volt köze Vidróczkyhoz.

Mindenesetre megnyugodtam: biztosan nem barlangi mentésről lehet szó, mert ebbe a barlangba beleesni csak készakarva lehet, eltévedni benne viszont sehogyan sem. Barátom további közléseiből viszont az derült ki, hogy elunták a fiúk vezetőjük tétlenségét, s bóklászni kezdtek a környék szikláin, mígnem egyikük szűk lyukra talált. Ide azután a "minden lében kanál" unoka vezetésével néhányan be is bújtak ... vesztükre! Egyikük zseblámpáját is eltörte, ahogy le-, majd felbújtak a nagy kövek között egy terembe. Az ottani látványtól aztán a lélegzetük is elállt: mindenütt hatalmas lógó köveket láttak, és a suhogó hangok hallatán örültek, hogy ép bőrrel jutottak ki a félelmetes barlangból ...

Barátom hangja elfúlt. Nyilván gondolatban ő is átélte a történteket.
- Tömjétek be vagy zárjátok le ezt a veszélyes barlangot, mielőtt komolyabb tragédia nem történik! - fogta kérlelőre szavait.
- Én megteszem lépéseimet ezügyben, te viszont beszéld meg a tanár úrral, hogy ha ezután kirándulni viszi kedvenceit, a kellő leterheltség miatt célszerűen megfelelő útiprogramról is gondoskodjon! A túravezetést esetleg vállalhatnád is, s így unokád csínytevéseit is figyelemmel kísérhetnéd!

Megállapodtunk. Másnap, az ügyel kapcsolatban haladéktalanul felhívtam az Bükki Nemzeti Park helyi munkatársát, Ferenczy Gergőt, s mivel még időközben régi feljegyzéseimben is találtam némi támpontot e barlangra vonatkozóan, ezt is beolvastam a telefonba:
- A Sólyomkúti-sziklaüregtől Ny-i irányban, kb. 30 m távolságban, a tető peremének letörése alatt néhány méternyire, Szabadkay Béla bá' (az akkori DVTK Turista Szakosztály barlangos csoportjának vezetője) irányításával, 1949. tavaszán, egy 5 m hosszúságú járatban a kövek között felkapaszkodva, egy szűk terem omlásába kerültünk, ahonnan óvatosan sikerült visszakúsznunk. Béla bá' tanácsára a Kristálykapus-barlangnak elnevezett új felfedezésünket teljesen betömtük. Tettük ezt részben életveszélyes volta miatt, részben a bejárati szakasz szép kalcit-kristályainak védelmében. Béla bá' ezután még azt is tanácsolta, hogy felejtsük el az egészet, és soha meg se kíséreljük a veszélyes omlás bolygatását!

Csütörtök reggel a helyszínen F. Gergő hosszas szemlélődés után vázolta elképzelését az omlás célszerű megszüntetéséről. Tetszett az elgondolása, s némi finomítással kivitelezhetőnek is tűnt ...
- Akkor ... elvállaljátok? - kérdezte.
- Ezt azért még meg kell beszélnem a kollégákkal - mondtam.

Mert ugye a munka várhatóan 60%-ban kőmíves jellegű tevékenység, 40%-ban bányászkodás, ezt két fiammal házon belül megoldjuk. Ezen felül viszont bármilyen egyéb nem várt probléma adódna, ezt csapatunk irányítója, Kovács Attila egyből megoldaná, mert neki (111) kutatásvezetői igazolványa is van.
- Egyelőre maradjunk annyiban, hogy tájékoztatlak a fejleményekről, mihelyst érdemben tárgyaltam az érintettekkel!

Ami ezután következett, az barlangász berkekben leginkább "fűzőcske" néven vált ismertté. Csak nagyjából ismertettem a tényállást. A barlangi életvédelem terén elért eredményeinkért minimum a Pro Bükk jár, s emellett még a szerencse is mellénk társulhat. A tőlünk 30 méterre levő sziklaüregben ugyanis a nagy elődök (Kadic O. 1942-ben, valamint Saád A. és Megay G. 1947-ben) rengeteg értékes leletet találtak. Többek között két olyan kőeszközt is, melynek anyaga csupán a lengyelországi Szentkereszt-hegységben került elő. Erről akkor azt tételezték fel, hogy a mai Lengyelország területén élt neandervölgyi embercsoport vándorlása közben eljutott a Bükkbe is, magával hozva használati eszközeit. Szerencsére a neandervölgyiek "felfedezői" azt már nem sejthették, hogy a java még hátra van, mert az ősök többi holmijukat (feltehetően) a Kristálykapus-barlangban dugták el, melynek megtalálása így még szintén ránk vár ... Mivel ennyi jónak senki nem tudott ellenállni - hiánytalanul összejött a csapat.

Bár néhányszor "megállt az ütő" bennünk a munkavégzés során, de végül is röpke hónap (négy hétvége) alatt sikerült az omlást helyi környezetbarát anyagokkal (nagyobb és mégnagyobb kövekkel, valamint rengeteg agyag beépítésével) hatástalanítanunk. Az ötödik bevetés alkalmával - az omlás balról történő megkerülését követően - a terem bal oldali részét elzáró nagyobb kőtömbök szétverését és a hasadék falait borító omladék letermelését is elvégeztük, s ezzel - nem kis örömünkre - már beláthattunk a barlang folytatását jelentő járatszakaszba is. Jelenleg még két nagy kőtömb őrzi Cerberusként a "Nagy Ismeretlent", melybe - ha fogunk nem is - vésőink sorra beletörtek, de azt már az eddigiekben is megtapasztaltuk: ez a barlang sem egykönnyen adja meg magát.

Elvégzett munkáinkat F. Gergő igen pozitívan értékelte s egyben azt is közölte, hogy az egyre érdekesebbé váló barlang sorsáról a további feltárási eredmények ismeretében s attól függően történik majd döntés.

Azzal váltunk el egymástól, hogy "lazítás képpen" még csinálhatunk valamit az év végéig, de most egyelőre pihenünk egyet, mivel az utóbbi hétvégék túl "töménynek" bizonyultak.

Közben - tovább böngészve barlangász feljegyzéseim - már az is kiderült, hogy itt egy aránylag szűk területen, s így feltehetően azonos rendszer tagjaként, négy barlang is található, s abból háromban már eddig is (több-kevesebb sikerrel) tevékenykedtünk. Tehát most csak folytatni kellene a munkát, s a nagyobb eredmények sem maradnának így el ...

Mivel K. Attilát és V. Attilát is érdekelte a dolog, két hét kihagyás után a Nagy-békát fogtuk vallatóra. Ezen barlangot közvetlenül a Sólyomkúti sziklaüreg alatt, attól kb. 25 m távolságra, egy D-i kitettségű sziklafal tövében találjuk.

Az eltömődött, lejtős bejárati szakasz kibontását követően egy hasonló hosszúságú járatrészbe jutottunk, melynek mennyezetéről a lelazult köveket leszedtük. Ezután egy kb. 2x2 m-es nagyságú, 1,5 m magasságú termecske s néhány kisebb mellékág átvizsgálása következett. Két ponton kíséreltünk meg továbbjutni a barlangban. Közvetlenül a bejárati szakasz alól Ny-i irányba induló Kurta-ágat teljes elszűküléséig, három méter hosszban sikerült kibontanunk. A terem É-i részéből továbbinduló Kályhacső meghódítása viszont komoly erőpróbát jelentett számunkra, mivel Kályhacsövet őrző (Lochness-i)szörny, mely keresztben fekszik a továbbjutást jelentő járat előtt, a bontási munkálatokat mazochista gyakorlótereppé varázsolta. Végül úgy döntöttünk, hogy ezt a különleges élvezetet meghagyjuk az utókornak.

A történtek ellenére komoly kudarcot nem éreztünk, mert végül is kedvencünk számos jó tulajdonságát is megismerhettük. Például: nem kell lezárni, mert veszélytelenül látogatható. Képződményei nem károsíthatóak, mert néhány (falra hányt) borsó(kő)től eltekintve ilyenek momentán nincsenek. Teljes feltárása még két napot sem vett igénybe, viszont aki szenvedni óhajt, csupán a Kályhacsőbe kell bebújnia ... stb. Erről ennyit!

Mivel maradt pár órányi időtartalékunk buszindulásig, átszállítottuk szerszámainkat az innen kb. 50 méterre K-re fellelhető Manócska-barlanghoz - némi sikerélmény reményében. K. Attila elemében volt:
- Nézzétek! - Mi ekkor már láttuk is (sötét) jövőnket, mivel a bejárat fölé belógó két nagy gambi teljesen lelazult. Az újabb röpke órányi kalapálás ugyan már nem hiányzott a piknikhez, de végül is sikerült "talonba" tenni a két nagy "macit". Éppen annyi időnk maradt, hogy végigkússzuk az eddig feltárt kb. 8 méternyi barlangot.

Frissen szerzett benyomásainkat viszont már a buszon összegeztük: egyöntetűen megállapítottuk, hogy amíg a falak mentén elfért némi bontási anyag, az elődök mindent teleraktak ... aztán megállt a tudomány. (Magamba szállva állapíthattam meg, hogy ezt jórészt mi követtük el annakidején.) Továbbá Manócska kellő önvédelemmel rendelkezik: vakondriogató kuszodája révén félszáz éven keresztül megőrizte érintetlenségét. A Kürtős-terem falain viszont az is jól látszik, hogy fiatalabb korában jó sok vizet elnyelt, ami egy ilyen kuszoda esetében elég nehezen elképzelhető. Ezért itt valami egészen másról szólhat a történet. A plafonjáig teljesen feliszapolt járat viszont egyértelművé tette számunkra, hogy ezen barlang is igen kemény és kitartó munkát igényel a feltárásra vállalkozóktól.

Egy álmatlan éjszaka után végül is úgy döntöttem: mivel szerszámaink úgyis a helyszínen maradtak, megpróbálom a bejárati kuszoda-szakaszt annyira kibővíteni, hogy a nagy mennyiségű (m³-es nagyságrendű) agyag kiszállítható legyen rajta a lejtős járatból. Amennyiben ez sikerülne belevágok, ha nem, tovább pihentetjük Manócskát.

A 4 méteres bejárati szakaszt harmad napra sikerült a szálkő aljig lemélyítenem. Ezután a bontási anyagot - alkalmanként két vödörnyit zsákba rakva - már aránylag könnyen szállíthatóvá vált ezen a szakaszon. Miután leástam magam a kuszoda-szakaszba, némi küszködés után beláttam, hogy az eddig alkalmazott módszerrel (a plafon vonalát követve) nem tárható fel a barlang. Ezért a kitermesedéstől fokozatosan mélyítve a járat szintjét, itt is megkíséreltem a szálkőzetet elérni. Közel 4 m³-nyi kőtörmelékes agyagot termeltem ki ezen szakaszból, s még mindig nem találtam meg a járat alját. A folyosó-szakasz viszont 50-70 cm-es járatszélesség mellett 2-3 méter közötti magasságúra növekedett. Ezzel viszont már az is nyilvánvalóvá vált számomra, hogy itt tovább is egy lejtősen haladó, s igen impozáns barlangi járat meghódítása vár ránk.

Ezen kedvező fejlemények hatására a kollégák visszapártoltak az egyre kibontakozó szépségű Menyasszony-ághoz, s ezután már 3-4 fő részvételével folytattuk a munkálatokat. A járat mélyítésénél célszerűen a lépcsős megoldást alkalmaztuk, s így folyamatosan biztosítani tudtuk az előrehaladáshoz szükséges mélységet. Kutatásvezetőnk időnként Galán Misi barátunkat is rábeszélte egy-egy besegítésre, s ilyenkor - a kiszállítási sebesség növekedésével - az előrehaladás nagysága is jelentősen megnőtt.

Ahogy folyamatosan előbbre jutottunk, a barlang továbbra is megtartotta ÉÉK-i irányítottságát, s eközben egyre újabb arcát mutatta nekünk. Elsősorban járatfalainak igen változatos formációin mérhettük le a régmúltban ide bezúdult hatalmas vízmennyiség időszakonkénti változásait.

Ekkor azonban, egy újabb négyméteres járatszakasz feltárását követően, egy nem várt fordulat következtében úgy tűnt, hogy számunkra véget ért a barlang feltárása. A járatszélesség 20-25 centiméteresre szűkült le, s még előterének jelentős lemélyítésével sem látszott járható méretűvé tágulni.
- Hát ide jutott a mi nagy szerelmünk, ennyi szép hét után! Legyen ezért a Te neved: "Álljon meg a menet, a Menyasszony mást szeret"-szűkület! - konstatálta V. Attila az eseményt.

Rövid tanácskozást követően meg kellett állapítanunk, hogy míg eddig végig "plafonon voltunk", most sikerült hirtelen "padlót fognunk". Hiába, ilyen a barlangász élete: egyszer fönn, egyszer lenn. Most viszont úgy éreztük, ezt a kudarcot nehéz lesz feldolgoznunk.

Ezért néhány napos erőgyűjtés után újra próbálkoztam a Kristálykapus-barlang acélos köveivel, de a "Nagy Gambi" továbbra is ellenállt.
- Ennyi! - gondoltam, s a bejárattól 5 méterre nyíló (esőbeállóként használt) sziklaöblösödéshez mentem, hogy átöltözzek.

Ekkor azonban furcsa érzésem támadt. Amennyiben a sziklaüreg folytatását is elképzeltem, ez így már egy barlangi akna eltömődött bejáratának tűnt. Ehhez azonban tartozni kell - ha ez így igaz - egy ide vezető barlangi járatnak is. Ennek azonban semmi nyoma. Hacsak ... a lejtőtörmelék el nem takar valamit. Rám esteledett, mire néhány méternyi hosszban eltermeltem a kő- és földtörmeléket a sziklafal környezetéből, melynek révén egyre markánsabban, egy felerészben lepusztult barlangi járat kontúrjai bontakoztak ki előttem. Másnap elkezdtem a lejtősen mélyülő aknaszakasz bontását, mely minden bizonnyal a Kristálykapus-barlang Hasadék-termének szűk szakasza utáni részbe csatlakozik be a rendszerbe. Három napi munka révén a 140 cm szélességgel induló aknaszakaszt, mely az alján 80 cm-esre szűkült, két méter mélységig sikerült kibontanom. Ez, mint kiderült, nem egy ideális szelvény a továbbkutatásra, de merem remélni, hogy jelentősebb sziklavéséssel még tágítható valamelyest. Viszont a fenék kitöltése egyértelműen a víz által idehordott homok, mely igen reménykeltő anyagnak tűnik. A fő kérdés itt is ugyanaz, mint a Manócska-barlang esetében: mi okozhatta a vízjárat teljes eltömődését a korábbiakban? Ennek végleges eldöntése viszont már a századforduló utáni időszakra maradt, mivel az időjárás kedvezőtlenre fordult, s így a külszíni bontás továbbfolytatása nem látszott célszerűnek.

Végiggondoltam eddigi éves feltáró tevékenységünket: visszajáró gondolatként egyre gyakrabban foglalkoztat a gondolat, hogy a Kovács-kői terület két legreménykeltőbb pontján mindezideig érdemi munkát nem végeztünk. Ami ugyan kellőképpen indokolható azzal, hogy a Kristálykapus-barlangnál eszközölt munkálataink - életvédelmi vonatkozásuk miatt - elsőbbséget élveztek ... Na, meg még azzal is, hogy ha már itt vagyunk, vizsgáljunk meg minden lehetőséget alaposan!

Október 16-át írtunk. Reggel még deres volt a határ, a Kovács-kő csúcsától délre kb. 40 méternyire, a feltárásra váró Rókavári-barlangnál (K1) viszont már szép napsütéses idő fogadott bennünket. Néhány órás bontás és törmelék vödrözés után úgy tűnt, a járat "róka" méretekbe megy át, ezért megbontottunk egy másik lejáratot is (K1/A). Másnap ugyanezt folytattuk, s kb. 5 órás munkavégzés után 4 méter hosszban sikerült az inaktív vízjáratot kibontanunk. Ekkor láttuk, hogy tovább 2 méternyire az előzőleg felhagyott barlangfolyosó is becsatlakozik a (közös) rendszerbe. Ezután fontolóra kellett vennünk, hogy az erősen töredezett, omladékos kőzetben levő K1/A-t feladjuk-e, s inkább a szűkebb, de sokkal biztonságosabb K1 járatot bővítsük.
Mivel korábban úgy döntöttünk, hogy itt jelentősebb feltáró tevékenységet csupán e próbabontások befejezését követően végzünk, ezért a következő hétvégén a K2-es ponton folytattuk a feltárást. Ez a kutatási pont a K1-től keletre, mintegy kétszáz méternyire, egy aláhajló sziklafal tövében található. A reménykeltőnek minősített falszakasz tövében kutatóárkot mélyítettünk azt remélve, hogy ennek aljából elérhetjük a feltételezett barlangi járatot. Mint kiderült, kutatóárkunkat még tovább kell mélyítenünk. Erre azonban már nem kerülhetett sor, mert a november 20-ára tervezett újabb expedíciónk reggelére 40 cm vastagságú hótakaró borította be a Bükköt. További itteni munkálatainkat már csupán a jövő év tavaszán folytathatjuk.

Közel kéthetes kényszerpihenő után a hóvastagság 30-35 cm-re csökkent, így próbaképpen kb. két kilométernyi hótaposásra szántam rá magam, melynek révén sikerült eljutnom a Manócska-barlangig. Így másnap (dec. 1-én) már a Menyasszony-mást-szeret-szűkület előtti szakasz mélyítését is folytathattam. Úgyszintén, dec. 2-át is ennek szenteltem, bár a barlang környékén megolvadt, majd újrafagyott hó nagyon csúszott. A barlangi dolgok azonban - úgy tűnt - kedvező fordulatot vesznek. Mikor már az is kiderült, hogy az ominózus szűkületet csupán két sziklanyelv okozza, ami - kitartó munkával, de - lekalapálható, már örültem. Beesve csütörtöki klubestünkre elmeséltem az újabb fejleményt, melyen fellelkesedve elhatároztuk, hogy megkísérlünk még egy évadzáró "expedíciót" összehozni, a sikeres befejezés érdekében.

December 11-én, borús, csepegős időben kezdtünk a bontáshoz. Már az első nap sikerkrónikájához sorolható, hogy teljes mértékben sikerült a szűkületet átbővítenünk, ezzel visszahódítanunk ismét egyre szebb "menyasszonyunk" kegyeit is. Ezután már szinte minden napnak megvolt a maga sikerélménye. A lejtős Csúszdánál például ismét elértük a szálkőzetet a járat alján. Egy újabb három méter hosszúságú plafonjáig feliszapolt járatszakasz kiásása után viszont újra "pánikba estünk". Egy szűkület mögött, további járatunk emelkedni kezdett, így erre víz nem mehetett. Jobbról semmi, balról szintén egy feltöltött, emelkedő hasadék. Így csak lefelé mélyíthettük a járatot, mígnem bejött a szálkő is. Jobb híján elkezdtük a bal oldali hasadék bontását. Innen viszont megindult a föld, a kő és egyéb "áldás". Kutatásvezetőnk oldotta meg végül a problémát, amikor azt tételezte föl, hogy Manócska jól megviccelt bennünket, mivel egy derékszögű törés után bebújt egy törmelékkúp alá. A törmeléket persze több kürtő gyűjtötte össze számunkra - hogy maradjon némi "örömünk" év végére is. Mivel ugyancsak alá kellett bontanunk az előttünk meredező törmelék-hegynek, most a nyakunkba kaptuk az egészet. Jót derültünk azon, hogy a humuszos lavinától kávébarna bányász-fazont öltöttünk magunkra valamennyien. A végére azonban minden kiderült. Az évi utolsó szűkületünkön átjutva egy tágas és kb. 3,5 m hosszúságú járatba jutottunk, melyet három kürtője szinte a plafonjáig feltöltött. Ami belefért az időnkbe, azt még kiszállítottuk (kb. a kupac harmadát), s úgy határoztunk, hogy a visszamaradt 6-8 m³-nyi sorsáról majd később döntünk.

Az eddig kiásott 21 m hosszú barlangunk folytatása a törmelékdomb aljából indul, s a járat továbbra is a plafonjáig feltöltött. Jövőre - ha a folytatás mellett döntünk - azzal kell majd nyitnunk, hogy kipakoljuk a földkupacunkat, s mindent kezdhetünk elölről mindaddig, míg Manócska meg nem szűnik tréfálkozni velünk, a amíg a Tárulj Szezám-szűkület után meg nem nyílik előttünk a Bükk (reményeink szerint) legszebb barlangja, ahol majd a termek labirintusában egyik ámulatból a másikba esünk ...

Csendben, gondolatainkba merülve ültünk leköbözött dombunk tetején, mikor csoportunk Benjáminja, V. Péter megszólalt:
- Mit gondoltok? Volt már ilyen barlangfeltárás a Bükkben, ahol a bejárattól a végpontig mindent ki kellett ásni a föld alól? Mint egy elsüllyedt Atlantiszt?
Mindannyian ingattuk a fejünket:
- Hogy a Bükkben nem, az biztos.

Gyertyákat gyújtottunk a barlang különböző pontjain. A misztikus félhomályban az egyik szikla-reliefben felfedezni véltük a Barlangi Nagy Szellem mosolygós arcát, mintha biztatni akarna bennünket: a cél előtt ne adjuk fel! Adventi hangulatban hagytuk magunk mögött a barlangot, s egyben ezt az igen nehéz, de azért újabb reményekre feljogosító esztendőt is ...


3. Dokumentáció

3.1. A Létrási-Vizes-barlang térképezési munkálatai
(Botos Zsolt)

Egyesületünk az idén is tovább folytatta a korábbi években megkezdett mérési, térképezési munkákat a Létrási-Vizes-barlangban. Mérőtúrák főképp a januártól márciusig terjedő időszakban, illetőleg a Nyári Kutatótáborunk alatt, augusztusban indultak.

A januári időszakban Veres Imre vezetésével geodéziai mérések, Kovács Zsolt vezetésével pedig a korábban már felmért szakaszok térképrajzolási munkái zajlottak. A mérések előkészítését, a poligonmenet felvételét és a pontok elhelyezését az újonnan felvett barlangszakaszokban Bátori Károly vezette.

A nyári tábor idején sikerült ismét jelentősebb mennyiségű barlangjáratot felmérni és megrajzolni. Ekkor a geodéziai méréseket Botos Zsolt, a rajzolási munkákat pedig Kovács Zsolt vezette.

A két időszakban a következő túrák voltak:

1999. január-március

Dátum Időtartam (óra) Kutatásvezető Tevékenység Résztvevők
száma
Munkaerő
ráfordítás
(Emberóra)
1999.01.09 6,75 Veres Imre geodéziai mérés 4 27
1999.01.09 7,00 Kovács Zsolt geodéziai mérés 3 21
1999.01.12 3,00 Veres Imre geodéziai mérés 2 6
1999.01.13 4,00 Veres Imre geodéziai mérés 2 8
1999.01.16 4,00 Bátori Károly mérés-előkészítés 3 12
1999.01.16 6,00 Kovács Zsolt térképrajzolás 4 24
1999.01.16 4,50 Veres Imre geodéziai mérés 3 13,5
1999.01.18 3,00 Veres Imre geodéziai mérés 3 9
1999.03.13 4,50 Kovács Zsolt geodéziai mérés 3 13,5
  42,75     27 134
        (Valós létszám: 16)  

A táblázatból látható, hogy az év eleji időszakban összesen 9 mérőtúrát indítottunk. A túrák összhossza 42,75 óra volt. A 16 résztvevő összesen 134 emberórát (16,75 embernapot) dolgozott a barlangban. Ebből 98 emberóra geodéziai mérés, 24 emberóra térképrajzolás, 12 emberóra pedig mérés-előkészítés volt. A munkatúrák össz. időtartama, amely egyben a barlang túraidő-terhelése is 42,75 óra. Az átlagos munkatúra-időtartam 4,8 óra, az egy fő által barlangban töltött munkaidő pedig 8,38 óra volt. Az első időszakban összesen 114,058 m-nyi poligonhosszt sikerült felmérni. Mindehhez a geodéziai mérőtúrák és a mérés-előkészítő túrák munkaerő ráfordításait figyelembe véve 110 emberóra szükségeltetett. Átlagolt mérőszámokban kifejezve ez azt jelenti, hogy egy méter poligon felméréséhez egy ember 0,964 órányi munkájára volt szükség, illetőleg, hogy 1 ember 1 órányi munkával 1,037 méternyi poligonmenetet volt képes felmérni.

Ezek a mérések számos rövid, bonyolult és szűk oldalágat írnak le, ezért igen munkaigényesek voltak, amint azt a mérőszámok is mutatják.

Megjegyzendő továbbá, hogy valójában a januári időszakban a fentiektől több mérőtúra indult, de a január eleji túrák eredményeit már tavalyi a beszámoló tartalmazza, mivel azok a mérések még az előző Téli Tábor folytatása alatt voltak. Ezeket, az adatok torzításmentessége érdekében, újra nem vettük be a számításokba.

Nyári Kutatótábor

Dátum Időtartam (óra) Kutatásvezető Tevékenység Résztvevők
száma
Munkaerő
ráfordítás
(Emberóra)
1999.08.03 7 Botos Zsolt geodéziai mérés 4 28
1999.08.04 6 Botos Zsolt geodéziai mérés 3 18
1999.08.05 6 Botos Zsolt geodéziai mérés 3 18
1999.08.03 6 Kovács Zsolt térképrajzolás 2 12
1999.08.04 6 Kovács Zsolt térképrajzolás 2 12
1999.08.05 6 Kovács Zsolt térképrajzolás 2 12
1999.08.05 6 Kovács Zsolt térképrajzolás 2 12
  43     18 112
        (Valós létszám: 7)  

A Nyári Kutatótáborunkon 7 munkatúra indult. A túrák össz. időtartama 43 óra volt. A teljes munkaerő ráfordítás 112 emberóra. Ebből 64 emberóra geodéziai mérés, 48 emberóra pedig térképrajzolás volt. A barlang túraidő terhelése 43 óra volt. Egy túra átlagosan 6,1 óra hosszú volt és egy fő átlagosan 16 munkaórát dolgozott a barlangban. A mérésekben összesen 7 fő vett részt, két csoportban, két kutatásvezető irányításával. A Nyári Kutatótábor ideje alatt mindösszesen 172,748 m poligonhosszt sikerült felmérnünk. Ehhez 64 emberórányi munkaráfordítás volt szükséges. Átlagolt mérőszámokat véve ez azt jelenti, hogy a térképezőknek 1 m poligon felméréséhez ekkor 0,370 munkaórára volt szükségük, vagy megfordítva 1 munkaóra 2,699 m poligon felméréséhez volt elegendő. A számokból jól látható, hogy a nyári időszakban jóval nagyobb teljesítményt sikerült elérni. Ez főképp annak volt köszönhető, hogy a tagolt, sok apró és nehezen leolvasható hosszt tartalmazó oldalágak helyett ekkor ismét a főágban haladtak a mérések.

A geodéziai mérések ekkor kizárólag a főágnak a Micimackó-terem és a Tó közötti szakaszán a Tavi-felső-ágban zajlottak. Ezen a szakaszon sikerült bezárni a poligont. A zárt poligonvonal hossza: 340,382 m. A zárási-hibaértékek pedig; X=0,026 m, Y=-0,131 m, Z=0,257 m. A fajlagos zárási hibaértékek (Fajlagos X/Y/Z irányú zárási hiba: a zárási kör X/Y/Z irányú kiterjedésének 1 méterére vonatkozó zárási hibaérték. [m/m]) pedig: Y=0,000.3, X=0,001.46, Z=0,011.76.

A két időszakot összefoglaló adatok az alábbiak:

Tábor Túraszám Résztvevő-
szám
Össz.
munkaráfordítás
(emberóra)
Össz.
munkatúra
időtartam
Átlagos
munkatúra
időtartam
(óra)
Átlagos
munkaráfordtás/fő
Év eleje 9 16 134 42,75 4,8 8,38
Nyári Tábor 7 7 112 43,00 6,1 16,00
  16 21 246 85,8 5,4 11,71

A geodéziai mérések összesített statisztikái: Vizes felulnezet

Összesített statisztikák:

3.2. Barlangok természeti állapotfelvétele
(Kovács Zsolt)

A Bükki Nemzeti Park Igazgatósága megbízásából 1999. tavaszán 10 bükki barlang állapot-felvételi dokumentációját készítettük el. A barlangok a következők voltak:

A helyszíni felvételeket többnyire Kovács Zsolt és Burdiga Zsolt készítette el. A Vénusz- és a Lilla-barlangoknál Csapó Zsolt és Juhász Béla, a Szent István-barlangban pedig Kovácsné Révész Rita segített a munkában. Az előzetes dokumentáció összegyűjtésékor a Környezetvédelmi Minisztérium Barlangtani Osztályától kaptunk értékes információkat, térképmásolatokat. A barlangok megközelítésében egy Skoda gépkocsi játszott kulcsszerepet. Az elvégzett munka ellenértékeként egyesületünk 280.000,-Ft-ot kasszírozott.

A helyszíni bejárások alapján elkészültek a barlangok számítógépes állapot-felvételi adatlapjai, amelyekkel a Nemzeti Park rendelkezik. Az adatlapon a Barlangtani Intézetben kidolgozott kódlista alapján kellett értékelni az adott barlang helyét, morfológiai, földtani, hidrológiai, biológia, klímaviszonyait, a barlangról fellelhető dokumentációt, és a műszaki kiépítettséget. Az adatlapot szöveges ismertetés egészítette ki, melyben értékelni kellett a barlang és környezete természeti állapotát, genetikáját, műszaki létesítményeit, a barlangról készült térképeket és javaslatot kellett tenni esetleges tudományos kutatási témákra.

A felvételek során is nyilvánvalóvá vált az a tény, hogy a különböző barlangokról meglevő ismereteink igencsak eltérő súlyúak. Míg a Fecske-lyukról, az István-barlangról, a Tavas-barlangról több felmérés, térkép is rendelkezésre áll, a Szirén-barlangról egyáltalán nem készült térkép, leírás is alig. Céltudatosan tervezett tudományos vizsgálatok többnyire a kiépített barlangokból (Tavas-, István-barlang) származnak, amelyek főként a klíma, csepegés, vízhőmérséklet, radonszint mérések, míg a Kis-Kőháti-zsomboly őslénytani-rétegtani szempontból részletesen vizsgált.

Az alábbiakban áttekintjük a barlangok és környezetük természeti állapotát, műszaki kiépítettségét, térképezésének helyzetét és az ajánlható kutatási témákat.

Bányász-barlang

Fecske-lyuk

Kis-Kőháti-zsomboly

Lilla-barlang

Nagykőmázsa-völgyi-víznyelőbarlang

Szirén-barlang

Szent István-cseppkőbarlang

Miskolc-Tapolcai Tavas-barlang

Vénusz-barlang

Viktória-barlang


4. Csoportélet

4.1. Rendezvények

4.1.1. Night Fever
(Suga Norbert)

1999. június 5-én - az elmúlt évekhez hasonlóan - egyesületünk rendezte a Borsodi Sörgyár részére a Night Fever éjszakai tájékozódási túraversenyt. Idén a versenynek Lillafüred adott otthont, a "főhadiszállás" a Ózon panzióban volt. Egyesületünkből most is szép számmal jelentek meg a tagok, hogy munkájukkal segítsék a verseny gördülékeny lebonyolítását.

Mivel a verseny fődíja egy belgiumi versenyen való részvétel, az itthoni pályát megpróbáltuk a külföldi körülményekhez igazítani. Az eddigi egykörös pályákkal ellentétben most három pályát jelöltünk ki, amit a versenyzőknek a startpontból kiindulva, a köröket egyenként teljesítve kellett végrehajtani. A pályák bizonyos pontjain ügyességi és logikai feladatok várták a versenyzőket, amit - a Lillafüred környéki hegyek miatti jelentős fizikai igénybevétel következtében - inkább kevesebb, mint több sikerrel hajtottak végre.

A verseny szokás szerint most is késő este indult és hajnalban ért véget, mint ahogy a jó hangulat is szokásszerűen végig tartott. Bár orvosi ügyeletet is tartottunk, de a verseny szerencsére baleset és sérülés nélkül ért véget. Reméljük, hogy jövőre ismét mi rendezzük ezt a hagyományt teremtő, színvonalas versenyt.

4.1.2. Nyári kutatótábor
(Kovács Attila)

Július 26. Délelőtt Matyi felvitt bennünket (engem, Bundást és óriási cuccunkat) Létrásra. Pepitó és unokái, valamint Juhász Béla volt ott. El is mentünk az Iker-teberhez. Kicsit rendezkedtünk a töbörben, aztán Pepitó magunkra hagyott a délutáni rádióriportja miatt. Mi Bélával több követ szétvertünk ... végül benéztünk abba a lapos hasadékba, ami már az elején mutatta magát, de nem a töbör mélypontján volt, ezért nem foglalkoztunk vele - pedig lehet, hogy ez lesz a keresett bejárat. Lámpát nem hoztunk, meg késő is volt, éhesek is voltunk - a bejutást másnapra halasztottuk.
Hazafelé a műúton találkoztunk a tábor előtti napokban drótpostán bejelentkezett Gyúró Lehellel. Eszerint lesz Bélának partnere a holnapi bontáshoz.
Karesz is megjött, emberei nincsenek a Speizi-munkához, holnap ő is az Iker-tebrit fogja csinálni.

Július 27. Én Miskolcon vagyok, a többiek az Iker-tebrinél próbálkoznak ... ugyanis nem Az a bejárat, és nem adódott másik, úgyhogy megpiszkálták a két szomszédos "iker" mélyedést is: eredménytelenül. Sem Pepito, sem Anyupajti nem emlékszik az egykori bejárat pontos helyére ... régen jártak a barlangban - vagy 30 éve.

Július 28. Ismét megyek Létrásra - most gyalog. Nagy a meleg, súlyos pára ül az erdőn. Dél körül haladok el a Vizes bejárata előtt, hallom, hogy valakik akkor csapják be maguk mögött az ajtót. Béla és Lehel volt az - tudom meg a háznál, ahol egyébként pangás van: Karesz és Daki Miskolcon, Zsola Pesten van. Amikor Béláék feljönnek a barlangból, levezetésképpen elhívom őket a Kis-fennsíkra, felmérni a BontottCsirkét. Fél ötkor indulunk, fél tizenegyre érünk haza. Balekina, Őskohó, Kovács-kő, BCs, visszafelé pedig Udvarkő, Csókás, Hárs-kút, (innen már sötétben!) Dolomit-bánya, Szárdóka volt az útvonal. A barlangban öt hosszt vettünk fel, vesztett ponttal, kb. 40 perc alatt. Ezalatt Bundás odakint őrizte a holminkat. (Szerencsére az a gazdi nélküli kaukázusi medveölő már akkor jelent meg, amikor már mi is kint voltunk a barlangból - és gyorsan el is kotródott ... nem lett kutyaviadal!) Hazafelé jól elfáradtunk. Ettünk és lefeküdtünk aludni.

Július 29. Délben kezdjük ismét az Iker-tebrit Bélával, Lehellel, Pepitóval. Karesz, Daki és Zsola a Speizit csinálja. Háromig dolgozunk, nem nagyon mutatja magát a bejárat. Kezdünk elbizonytalanodni: jó töbröt bontottunk meg? Itt volt az Iker-tebri?
Este megjön Ottó egy autónyi sörrel. "Két hétre jöttem!" - magyarázza.

Július 30. Béla beszáll a Speizi-brigádba, mert Karesz Meszesre ment kőért. (Hozat a Bükkbe mészkövet!) Mi Ottóval és Pepitóval abbahagyjuk az ásást a töbör-mélyponton, a sziklafal tövénél próbálkozunk tovább. Ez jó iránynak látszik! Egy nagy gambi alatt lehet sejteni a bejáratot. Egy 13 kilós Samuval püföljük a követ(ke)t. Egy nagyot szétverünk, egy mégnagyobbat elkezdünk.
Este tábortűz, Burdigáék két gitárt vetnek be, ¾1-ig tartunk ki ...

Júlis 31. Ez a Maxi Kupa napja! A tavaly alapított barlangász-verseny ötlete Pepitótól származik, most aggódó szülőként vigyázza az eseményeket, egyengeti a verseny útját. Végül is 7 csapat állt össze és nevezett be a Kutatóház - Vizes I. - Vizes IV. - Kutatóház útvonalra kiírt gyorsasági versenyre. A résztvevők listája a Kutatási Jelentések részben megtalálható, a győztes a Kiss János, Ónodi László páros lett, 19' 44" idővel. Meg kell azonban említeni Juhász Béla egyéni teljesítményét: ő a távot 14' 34"(!) alatt futotta be!
Délutánra sokan feljönnek, négyen elindulunk a Iker-tebri nagy kövét szétverni. ¼ óra múlva mindenki odajött: 20 ember NÉZTE, amint Janó és Karesz dolgozott!
Este még érkeznek páran, köztük Ottó, tíz lengyellel. Tűz, sör, zene, ... nem nagyon volt hangulatom ... 10 körül lefeküdtem. A többiek ½3 körül vonultak be aludni.

Augusztus 1. Reggel korán kelek, gyors fotóstúra után maradék kajámat Misire hagyom, kutyakajámat Dakira, és miközben reggelizünk, a nép java lehúz - majd én is. Napközben elképesztő felhőszakadás zuhan ránk (némi jéggel), a délután otthon a vízelvezetés jegyében telik ...

Augusztus 2., 3., 4-ét a munkahelyemen töltöm. Létráson nem túl nagy a létszám, de Botos Zsolt és Kovács Zsolt vezetése mellett mérő és rajzoló túrákon a Vizes térképezése folyik.

Augusztus 5. Ismét Létráson vagyok. Pepitó megörül a friss erőnek, segítek neki összerakni egy asztalt. Kevesen vagyunk, Ottó a lengyelekkel foglalkozik, a többieknek takarítás a program. Délután Pepitóval megtisztítjuk, rendbe tesszük a raktárban talált két (nagyon elhanyagolt) román karbidlámbát.

Augusztus 6. Ismét nem jön össze barlangos parti, délután Boti ötletére Bélával hármasban (persze Bundás sem maradt otthon) elindulunk a kb. 15 km-re levő Tarkőre. Este 9 után érünk haza, jól elfáradva. Tarkőn majdnem megáztunk.

Augusztus 7. Reggel Bundás kicsit sántít, de menni kell, megígértem a Ottónak, hogy a lengyeleket elkalauzolom a pisztrángoshoz. A Sebesvíz-völgyön megyünk le, hogy szebb helyeket is lássanak, bár őket leginkább az érdekli, hogy elég hideg lesz-e majd a sör ... Jó volt azért, nekik is tetszett az út. Visszafelé a Dolomit-bányán át jövünk, az idő iszonyú: meleg, párás. A Szárdókán a kutya többször megáll: a nagy bundájában nem bírja a hőséget. Létráson azonnal megy a patakba. A lengyelektől kapok egy füstölt pisztrángot és egy sört. Mindkettő finom volt. Misi kukorica hegyeket főz, gyűlik a nép, mindenki azt eszi. A Láner-barlanghoz, a koszorúzáshoz, a lengyelek is eljönnek. Utána az egész társaság elzarándokol a Speizi-hez. Kareszék már nem dolgoznak, nincsenek ott - mindenkinek van valami "sokkal jobb" ötlete a kivitelezésről ...
Este viszont már nagy a nyüzsgés. Pepitó távolléte ellenére is összejött a tábortűz, zene is lett (Mici, Burdigáék és Gergő jóvoltából), ebbe a lengyelek is "beszálltak". Az eső sem hűtötte le a hangulatot, pedig nagy volt, hosszas villámlás/dörgés bevezetővel. Állítólag 3-ig tartott a buli, de a végére nem emlékszem ...

Augusztus 8. Reggel hihetetlen gyorsasággal eltűnik a nép java, a maradék "kávéfőző-szűrő-hiány" ürügyén Jávorkúton "kávézik". Én is pakolok, felszámolom a kutya vackát, elbúcsúzok a lengyelektől és hazaindulok - a hőség miatt az Eszperantó-forrás felé, ahol nem kell felfelé menni ...

4.1.3. Lakatos Kupa
(Botos Zsolt)

Az ezévi Lakatos Kupa ismét a már hagyományosan megszokott Alsóhegyen került megrendezésre, az 1999. szeptember 11-i hétvégén. A tábor a szokásos helyen, Bódvaszilas határában, a Vecsem-forrásnál volt.

A péntek késő esti Bódvaszilasra érkezés után első utunk a vasútállomásnál lévő kocsmába vezetett, ahol megérzésünkben most sem csalódva megtaláltuk szinte a teljes létszámú barlangász társaságot. Mindenki üdvözlése és rövid sörözés után kimentünk a Vecsem-forráshoz, ahol sátrat vertünk majd lefeküdtünk aludni.

Szombaton reggel gyönyörű verőfényes versenynapra ébredtünk. Az egyesületet ezen a kupán sajnos csak két fővel tudtuk képviselni: Zsola (Burdiga Zsolt) és Boti (Botos Zsolt). Ketten azonban még kevesen voltunk a csapatalakításhoz, hiszen a versenykiírás 3 fős csapatok indulását írta elő, úgyhogy a verseny kezdete előtt egy harmadik csapattagot kellett verbuválnunk. Ez kisebb-nagyobb nehézségek árán sikerült is, így a Kristálykás Maris (Halasi Mariann) részvételével megalakítottuk az MLBE Vegyespáratlan nevű csapatunkat.

A nevezések és az eligazítás után a versenyzők fél 9-kor indulhattak fel a hegyre, ezúttal gyalogosan. A szabályok most is ugyanazok voltak, mint a korábbi Lakatos Kupákon, vagyis:
A kézhez kapott információk és térkép alapján kell a megadott 35 zsombolyt felkeresni. Minden csapat más, sorsolással megadott zsombolyban kezd. A zsombolyokba legalább egy csapattagnak le kell ereszkednie, és aláírásával, valamint az időpont beírásával igazolni kell, hogy a csapat ott járt. Egy csapat egyszerre csak egy zsomboly bejárásával lehet elfoglalva. Az a csapat győz, amelyik a legtöbb zsombolyt képes bejárni a megadott idő alatt, vagyis este 17:30-ig.

A fentieken kívül kiírásra kerül még a "Szerencselovagok" díj is. Ezt az a csapat nyeri, amely az indulócsomagban kapott lakatkulcshoz elsőként megtalálja a valamelyik zsombolyban véletlenszerűen elhelyezett lakatot.

Csapatunknak jó esélye volt az első öt helyett közé kerülésre, de sajnos közbeszólt a természet.

A barlangokban elhelyezett lapokat az éjszaka folyamán valamilyen rejtélyes állat megette. Ezt tapasztalva a szervezők minden csapatnak adtak egy plusz lapot amelyen a csapat saját maga vezette a látogatott zsombolyokat. Ezt mi elfelejtettük kitölteni, de mivel a barlangban lévő lapok nagy része már délre kiértékelhetetlenné vált, ezért nem tudták értékelni a részvételünket sem. Körülbelül dél körül értesültünk erről a szervezőktől, ezután már az esélytelenek nyugalmával folytattuk a versenyt, de csak a nagyobb és érdekesebb zsombolyokba mentünk le.

A szervezőket dicséri, hogy az MKBT műsorfüzetében elnézést kértek ezért és megírták, hogy valahol a középmezőnyben végezhettünk.

Az eredményhirdetésre késő este került sor. Ezt a szintén megszokott, jó hangulatú buli követte a nyeremény Unicum elfogyasztásával egybekötve.

4.2. Túrák

4.2.1. Grossglockner expedíció
(Kovács Mátyás - Ducsai Gergely, Kiss László, Ozsvári Fruzsina)

Ezt a túrát már régóta tervezgettük, de sajnos eddig nem sikerült összehozni. Általában technikai okok miatt (autó!). Augusztusra végre sikerült szereznünk egy autót, bár ennek mérete miatt a tervezett öt helyett csak négyen tudtunk nekivágni az útnak (Fruzsi, Láce, Ebo és én).

A kora reggeli órákban indultunk, két óra körül már a határon voltunk. Ausztriában megkönnyebbülve láttuk, hogy nem kell fizetni az autópályáért - merthát nincsen fizető-kapu. Csak már itthon tudtuk meg, hogy ha elkapnak matrica nélkül, akkor az autóleállítást és 30.000 schilling büntetést von maga után. Szép!

Este hat körül értünk a Grossglocknerstrasse bejáratához, ahol lecsengettünk 170 schillinget és már roboghattunk is a parkolóházba. Megérkezés, kajálás, alvás.

Másnap reggel nem keltünk korán, mert csak egy edzőtúrát terveztünk erre a napra. A Pasterze-gleccserre leérve szomorúan kellett tapasztalnunk, hogy Fruzsi pici lábára egyik hágóvasunk sem jó. Hmmm, hát ez király! Jobb ötlet híján Láce elment Fruzsival egy kisebb túrára, mi pedig Ebolával elindultunk felfelé a gleccseren, hogy keressünk valami hasadékot. Találtunk is, komolyabbakat is, ahol már elő kellett venni a kötelet is. Mikor meguntuk a hasadékok közötti bolyongást, kiszemeltünk egy vízfolyással kezdődő, majd feljebb sziklával és hóval folytatódó patakmedret.

A sziklán Ebo, a havon én másztam előre. Felérve megállapítottuk, hogy a táj gyönyörű, és indultunk vissza a parkolóházba. Ne, ez sem volt zökkenőmentes, mivel az utat 5-6 kőomlás elsodorta, ezért le kellett volna mászni a gleccserre, majd a parkolóháznál újra fel (200-200 m). Hát nem! Átmásztuk az omlásokat, de a parkolóházba vezető alagút végén a vasajtó zárva volt!!! Ordítoztunk vagy fél órát, aztán leültünk, vártunk, hogy mi lesz. Abban biztosak voltunk, hogy vissza nem megyünk. Egyszer csak eszembe jutott, hogy hátha el bírjuk tolni ketten a nagy tolóajtót. Sikerült! Már kint voltunk, amikor láttuk, hogy egy hegyimentő-féle a segítségünkre siet. Hagytuk, hagy menjen.

Másnap reggel már korán keltünk, mert a "közeli" Johannis-Berget akartuk megmászni. Csak hittük, hogy közeli, mert délután kettő körül még sehol sem jártunk. Bokáig érő latyakos hóban gyalogoltunk, Láce majdnem beleesett egy hasadékba (biztosítás nélkül!), ittunk két deci teát kb. 700 forintért a menházban, úgyhogy ez a nap is jól sikerült. Nade sebaj, holnap megyünk a Glocknerre!

Reggel ötkor keltünk. Kajáltunk, majd barkácsoltunk Fruzsi lábára egy hágóvasat, aztán indulás. Először le kell sétálni a Pasterzére, azon átkelni, majd fel a hegyre. A felfelé indulás helyét elég nehéz megtalálni, csak két narancssárga karó jelzi. De, ha ez megvan, onnantól remekül ki van karózva. A morénahalmokon átkelve egy kis ösvény vezet felfelé, néhol biztosítva, mert kitett. Bár szerintem nem az, és ha szerintem nem, akkor tényleg nem az. Egy-két kisebb szikla kimászása után elértük a hóhatárt. Na, innen fordultam én vissza! Az előző napok alatt a műanyag bakancs széttépte a lábam, melegem volt, meg különben is: no fizikum!

Majd valaki más írja le a csúcsmászást. Én lemásztam a gleccserre, majd átkeltem rajta. Egyedül, szakadó esőben eléggé megnéztek a turisták, hogy ki lehet ez az állat. Ekkor már a hegyen igencsak jópofa kis vihar keveredett. Este a kocsiban vártam a többieket. Nyolcra volt megbeszélve, hogy visszaérnek, de sehol senki. Vártam, csak vártam, de nem jöttek. Sokáig nem tudtam elaludni az idegességtől, mert a hegyen iszonyú vihar volt. Reggel napsütésre ébredtem, de az örömöm nem volt teljes, mert még mindig nem voltak ott. Távcsővel kerestem őket. Egyszer csak megpillantottam egy csapatot, akikre azt hittem ők azok, úgyhogy megnyugodtam ...

Dél körül értek oda hozzám, enyhén megfáradva. Nem őket láttam reggel, de az már mindegy volt.

Átöltöztek, összepakoltunk és nyomás haza.

Rengeteg magyarral találkoztunk kint. A parkolóház ingyenes, kocsit otthagyni nyugodt szívvel, és bivakolni benne egyaránt szabad. A fizetőkapuhoz (Grossglocknerstrasse) este hat után érdemes odaérkezni, mert sokkal olcsóbb, bár állítólag éjszaka fel is lehet lógni. Jövőre újra megyünk, akkor remélem mindannyiunknak sikerül feljutni.

Útvonal: Miskolc - Budapest - Székesfehérvár - Szombathely - Graz - Lienz - Heiligenblut - Franz-Josef Hütte. Az autóút kb. 13 órás volt.

A Glocknerről: az ottani magyar hegymászók azt mondták, hogy a csúcsot egy nap alatt meg lehet csinálni.

4.3. Mentés

4.3.1. Lujza mackó keresése
(Kovács Attila)

1999. április 3-án (szombaton) reggel ¼9 táján keresett meg Lehóczki László azzal a megbízással, hogy egy negyedik napja (egy filmforgatásról) megszökött és a Bükkben kóborló 2½ q körüli medvét kellene keresnem, illetve az azt kereső helikoptert irányítanom. Természetesen fentről, a helikopterről figyelve kellene a helyszínt felismernem és tájékozódnom. Bár a terepet a földről ismerem, de felülről még nem láttam, ennek ellenére elvállaltam, és nem is volt gondom a tájékozódással: minden jellegzetes terepalakulatot felismertem, név szerint is azonosítani tudtam térkép nélkül is.

A Budaörsről érkező rendőrségi helikopterrel a földi keresést végző Speciális mentőcsoport után indultunk kb. fél órával a miskolci reptérről, de így is már két kört is megtettünk a megbeszélt terület fölött, mire a gépkocsik a Bükk-fennsík Nagymező/Fekete-sár részére érkeztek. A helikopterben nagyon szűk a hely, és bár a mennyezetben van egy bemélyedés a fej részére, fejhallgatóval együtt nem fértem el, így az egész utazást meglehetősen kényelmetlen, görnyedt testhelyzetben voltam kénytelen tölteni. (Valószínűleg ez is lehetett az oka a későbbi rosszullétemnek.)

Az időjárás a megfigyelés szempontjából ideális volt: felhőtlen, égbolt, erős napsütés, tiszta (pára és pormentes) levegő. A közepes szél inkább csak segített kifújni a gépből a néha kellemetlenül erős üzemanyag-szagot, mint zavarta volna a repülést. A levegő csak a fennsíkperemek sziklafalai fölött vált "göröngyössé", a naptól felmelegített felszálló áramlatok turbulenciái miatt. (Tengeri-beteg sohasem voltam, ezek a rázkódások és kisebb liftezések sem zavartak, azért is volt furcsa, hogy az Olasz-kapu környéki teljesen nyugodt repülési körülmények között hogyan jött rám olyan leküzdhetetlen hányinger, hogy kénytelen voltam a gondosan odakészített zacskókat használni. Persze lehet, hogy ennem sem kellett volna felszállás előtt ... a pilóta is figyelmeztethetett volna erre a reptéri várakozás közben.)

Mivel előző nap a mackót két turista látta az Őserdő felől Fekete-sár/Bánkút felé hazatérőben, a vizsgálatra kijelölt területünk kb. a Tar-kő, Bél-kő, Szilvásvárad háromszög volt, illetve ennek is a magasabb régiói (a Tar-kő, Őr-kő, Istállós-kő háromszöge, mivel a medve gazdája szerint az állat nehezen megy lefelé, ezért inkább felfelé tart, ha teheti). Ez a terület a helikopteres figyeléshez igen kicsinek bizonyult a gép nagy sebessége miatt, mert elég volt egy percig a földet figyelnem és már jócskán a megadott területen kívülre kerültünk. Később a földiekkel egyeztetve a figyelést kissé északabbra, a Fekete-sári erdészház környékére helyeztük, mivel hajnalban itt valami (feltehetően a mackó) szétdúlta a szeméttárolót. Ekkor már Bánkút, Hármaskút, Ablakos-kő-völgy, Leány-völgy, Gerenna-vár, Tótfalu-völgy, Szalajka-völgy fölött is többször elhaladtunk, azonban sem a mackót, sem annak látszó objektumot nem láttunk. Mivel a kb. 200 m-es felszín feletti magasság, a lomb nélküli erdő és a kedvező látási viszonyok mellett a rengeteg kirándulót (állót is, mozgót is) láttuk, valamint ugyancsak láttuk a nagyobb madarakat, viszont nem láttunk egyetlen őzet, vaddisznót, (nagytestű!) szarvast, muflont. Mivel tudom, hogy ezek az állatok (különösen a muflon) igen nagy számban élnek a Bükkben, lehet, hogy a megfigyelési módszerünkben volt a hiba. A mackóra végül fenyvesben akadtak rá, amely fölött többször is elrepültünk, de mi utólag még akkor sem láttuk, amikor már elaltatták és rádión jelezték, hogy most vagyunk fölöttük. Már a repülés elején megállapítottuk, hogy ha valamelyik fenyvesben rejtőzik, nem is fogunk ráakadni, mert felülről nem lehet belelátni. Bár távcső volt nálam és használtam is, de a viszonylag nyugodt repülés ellenére is a mindössze 7x-es nagyítású vadásztávcsövemmel sem láttam sokat. A géphez való kitámasztás nem segített, a kéz, a gép, a távcső és a szem együttes (illetve egymástól független) rezgése mellett pedig gyakorlatilag használhatatlan volt. Esetleg valamilyen független (girátoros) stabilizátor segíthetett volna. Valószínűleg sokkal eredményesebb (illetve gyorsabb) lett volna a keresés, ha az a hőtávcső megérkezik, amelyre felszállás előtt hiába vártunk egy darabig.

4.3.2. Hulla a Sziklában
(Kovács Attila)

Március 28-án, este 10-kor telefonált Ónodi László, hogy éles helyzet van, legyek készen, valami történt Lillafüreden a Sziklánál (a volt katonai bázisnál - ma leginkább üresen áll, de volt már benne diszkó, turistaszállás, kocsma, ... stb.). Pár perc múlva, 22:08-kor, Szabó Tamás jelzett a személyhívón. Menjek a Sziklához, vigyem a köteles felszerelést is! Matyi, bár már lefeküdt aludni, felpattant és levitt Trabanttal a Tóhoz: 22:20-ra oda is értünk. Egy tűzoltó- meg néhány személyautó volt ott. Gyorsan megtaláltam Király Gábort, aki bükki barlangászásból hazafelé menet csöppent bele az eseményekbe. Már volt az eset helyszínén, most együtt indultunk oda, közben mesélte mi történt: ketten be akartak jutni a Szikla szellőző rendszerén keresztül ... valahova, egyelőre nem tudtuk mi célból (de nyilván nem tiszta szándékkal). A fiatalabb le is engedte az idősebbet (később kiderült: az apját) kötélen, de visszahúzáskor az a mellére csomózott kötél szorításától megfulladt.

A Szikla kapuja nem volt nyitva, de egy pillanat alatt átugráltunk a kőfalon, át a belső kapun, felszaladtunk a külső lépcsőn és az egykori őrhelyhez vezető szerpentinező járdán. Közben Király Gábor elmondta, hogy szerinte az illető legalább egy órája halott, szemei üvegesek, nyaki pulzus nem tapintható. A lába alatt átvetett egy kötelet, ez segíthet a kiemelésnél.

A szellőző nyílása kb. 25 méter magasságban van a műút fölött. Amikor felértünk, már ott volt 6-8 tűzoltó, a sérült (tettes-)társa, és még néhány ember. A szellőző lezáratlan vasrácsán átbújva bementem a kb. 70 cm átmérőjű sima falú (beton-)csőjárat 4-5 méternyi vízszintes szakaszán a "sérülthöz". Nem volt szép látvány: feje félrebillenve, szája nyitva, szeme valóban üveges. Az itt hirtelen függőlegesbe forduló járatban függött - a társa az élettelen testet eddig bírta kiemelni. Nem láttam le az aknába, a test eltakarta előlem, de kb. 10 méternek sejtettem az alatta levő mélységet. Megpróbáltam lenyúlva megemelni - elég súlyos volt. Hozzám hasonló korú és testalkatú férfi volt, azaz 50 év körüli és legalább 80 kg. A haja fehér poros volt - mint a hátam a betoncsőben: valószínűleg felfelé haladtában már elvesztette az eszméletét és a feje a betonfalhoz dörzsölődött. Egy széles (valószínűleg villanyszerelő) duplacsattos bőröv volt a mellkasa körül, ami sokszorosan (láncszerűen, kofacsomóval) rácsomózott jó minőségű (drága! nemigen vásárolt) 14-es hegymászókötéllel megkötve.

Kiadogattam a vízszintes részből a bedobált köveket, majd kimentem. Gondoltam: ketten ki fogjuk tudni emelni a függőleges szakaszból, ha páran tartják kint a kötelet. Ehhez azonban meg kellett várni a többieket.

Pár perc múlva, miután Matyi is "megvizsgálta" a helyzetet a csőben, megérkezett Suga Norbert, Oláh Sándor, Ónodi László, Kertész Gábor, dr. Komlóssy Attila, File Ferenc. Röviden ismertettem a helyzetet, majd Komlóssy Attila is bement, megállapította a halált, és amíg azt tárgyaltuk, hogy a közben a mentős-raktárból megérkezett Szabó Tamásék hozzanak fel még egy kötelet, File Ferenc kiszólt a "csőből", hogy húzzuk a kötelet, mert kiemeli. Így is történt: kb. a negyedik húzásra a test felkerült a vízszintes szakaszba. Az arcán fekve húztuk ki, de neki már mindegy volt.

A mentősök is megvizsgálták: már hullamerev volt, a halál oka nagy valószínűséggel fulladás volt, amit az öv szorítása okozott. A társa mondta, hogy a sérült leeresztés után felszólt, hogy húzza fel, de én ebben egy kicsit kételkedem. Valószínűbb, hogy már lefelé elájulhatott, a társa ijedtében kihúzta, de az orvosok szerint eszméletlen állapotban összeszorított mellkassal nemigen lehet 15 percnél többet túlélni. Márpedig sokáig lóghatott az akna szájánál, mégha sikerült is hamar felhúzni, mivel a kiemelés már sikertelen volt.

Mindegy, az akciót befejeztük, a tetemet a tűzoltók hozták le a hegyoldalról, a "társ" pedig a rendőrökkel ment el. Mi Matyival 23:10-kor már ismét otthon voltunk.

Később megtudtuk: a színesfém "gyűjtés"-ből élő tettesek rézkábelt "szerezni" indultak akkor a Sziklába. Eddig is rengeteg (ki tudja honnan származó) kábelről égették már le a műanyag szigetelést a Felső-Hámorban levő házuk udvarán, hogy a fém eladható legyen a MÉH-ben. A ház a sziklamászó fal közelében van - innen "származhatott" a kötél! Emlékezzünk: a "mi" (Eszperantó-forrásnál összeszedett) PVC kábelszigetelésünk is (veszélyes hulladékként) "leadhatatlannak" bizonyult (lásd: '97-es Évkönyv, "Föld Napja" megmozdulás). Erős a gyanúm, hogy az a bizonyos 10 km-nyi lebontott kábelköpeny is mostani pácienseink nevéhez fűződik.


Melléklet jegyzék

Kéziratok a fokozottan védett barlangokról szóló készülő könyvhöz: