Közösen a bükki karsztért

Szerkesztette:
F. Nagy Zsuzsanna

A kiadvány a Regionális Környezetvédelemi Központ a "A Föld Napja, a Karszt Napja - 1995" akció támogatására született

Kiadta:
Marcel Loubens Barlangkutató Egyesület
1995

Az eredeti kiadás a Holocén Természetvédelmi Egyesület nyomdagépén készült
1000 példányban

Javította és az Internetes kiadáshoz újraszerkesztette:
Kovács Attila

"A természet varázsát ontja bőven:
A fűben, a virágban és a kőben,
Ó nincs a földön oly silány anyag,
Mely így vagy úgy ne szolgálná javad.
De nincs oly jó, melyben ne volna vész,
Ha balga módra véle visszaélsz!
"
Shakespeare


Kedves Olvasó!

A barlangkutatás sportalapú tudományos és közösségformáló tevékenység. Feltárás, térképezés, mérések, vizsgálatok, megfigyelések, fotózás, mozgáslehetőség, s nem utolsó sorban a közös élmények, utazások - mindenkit más vonz a barlangkutató egyesületekbe. Természettudományos ismeretek gyűlnek össze e munka során, melyekhez egyébként hivatásos barlangkutatók hiányában nem férhetnénk hozzá. Az is igaz, hogy a természetvédelemnek egy perifériális területe a barlangkutatás, hiszen élőhelyvédelem terén más teendő nincs, mint nem háborgatni például a téli álomban pihenő denevéreket, s egyáltalán, úgy mozogni e reprodukálhatatlan természeti képződményekben, mintha múzeumokban járnánk. Ennek megértetése azonban nem egyszerű manapság az egyre nagyobb számban jelentkező kíváncsiskodók számára, a Bükk-hegységben sem. Nehéz megértésüket elnyerni akkor, amikor a Nemzeti Park területén túrázva lábuk alatt beleremeg a hegy a robbantásokba, vagy fekáliaszag érződik a felszín alatti túra során, vagy felszínre érve nem akad forrás, ahol kortynyi tiszta vizet ihatna. Mindehhez képest túlzott aggályoskodásnak tűnnek kéréseink.

Egyébként is szaporodnak a karsztot ért negatív hatások a Bükkben. A gyerekek napszúrást kapnak a túrákon, például a Kühne Andor úton, mert szinte végig hiányzik az erdő a fejük fölül, Bánkúton a csontszáraz ivókút melletti étteremben szívességből adnak inni, s kijelentik: no jó, ezért nem kell fizetni. A turista ritkábban fedezi fel kedves, védett növényeit, állatait az állandó zavarás, vagy az élőhely felszámolása miatt. A laikus tehát csak azt érzékeli, hogy a fokozott oltalom alatt álló területen méltatlan jelenségek tapasztalhatók. Ugyan nem állnak mérési adatok, mérőműszerek rendelkezésére, hogy igazolja állításait, de amikor a forrás vize büdös, arról neki hiába beszél valaki, hogy a határérték alatti a szennyezettsége. Amíg két kilométert alig tud gyalogolni anélkül, hogy valamilyen zavaró ok a szemébe ne tűnjön, addig nem képes felhőtlenül kikapcsolódni túrái során, közérzete nemhogy javulna a hétvégi kiruccanást követően, mint inkább romlik. A civilizációs, emberi behatások meglétét és szaporodását tapasztalni az egyébként nemzeti parki védettséget élvező területen.

Egyre többen vannak akik így érzik, s szívükön viselik a hegység sorsát, s képességeiknek megfelelően igyekeznek tenni a helyzet javulásáért. Arra vállalkozunk e kiadványban többek között, hogy bemutatjuk a sajátunkén kívül a bükki karszttal foglalkozó társadalmi szervezetek (NGO-k), egyre növekvő erőfeszítéseit a karsztvédelem terén, jobbára levelezéseik, publikációik alapján. Erre az a támogatás ad lehetőséget, melyet a Közép- és Kelet Európai Regionális Környezetvédelmi Központtól nyert egyesületünk, az 1995-ös Föld Napjára kiírt pályázatuk során.

Marcel Loubens Barlangkutató Egyesület


Tartalom


Bevezető

A víz csak a természeti törvényeket ismeri el: saját jószántából csak lefelé hajlandó folyni. A hegyen lehullott csapadék a felszínen és a felszín alatt jut a forrásokba, patakokba, víztermelő létesítményekbe.

De nemcsak a víz igyekszik lefelé. A szemét, a hulladék, a szennyező anyag sem mentesül a természeti törvények hatása alól. Ha a víz és a szemét, a hulladék, a szennyező anyag egymásra talál, akkor a víz oldani és szállítani kezdi azokat. Innentől kezdve megvan arra a lehetőség, hogy tiszta, egészséges ivóvíz helyett szennyezett víz lépjen elő a föld alól.

A föld mélye sok mindent rejt, sok folyamat rejtve marad, de a végeredmény egyértelmű. A szennyezett víz, mely a természet csaknem minden egyes tagjára (így az emberre is) káros. Mivel a lehetséges károkozás mértékét nem tudjuk, ezért inkább legyünk óvatosak, maximálisan védjük vizeinket mindenféle felszíni-felszín alatti szennyezéstől.

Aki sokat járja a Bükk hegyeit, dombos területeit, láthatja a patakmedrekben, töbrökben domboldalakon a rengeteg szemetet, hulladékot, szennyezőanyagot. És mi tudjuk azt is, hogy a szennyezést az ivóvizekben, fürdővizekben viszontláthatjuk, érezhetjük, szagolhatjuk, tapinthatjuk, s megbetegedhetünk tőle.

A döntéshozók felelőssége nagy, mivel a víztermelés közben érdemi vízvédelem lehetőségeit is meg kell teremteni, az emberi lét alapjait nemcsak most, hanem a jövőben is biztosítani kell a Bükk-vidéken.

dr. Lénárt László
(Miskolci Egyetem Hidrogeológiai Tanszék)

"A bükki karsztforrások biológiai vizsgálatának fontossága akkor vált nyilvánvalóvá, amikor a vízellátásba bekapcsolt Anna-források vizét kezdte vizsgálni az ÁNTSZ - párhuzamosan a Hámori-tó vizével. A Miskolci Vízművek 1991-ben hívta fel figyelmüket arra, hogy már három éve visszatérő probléma a források nyárvégi íz- és szagromlása. A jelenség egybeesett a Hámori-tó fenékkotrásával. A tóban előforduló 8 szervezet közül 6 az Anna II. forrásban, 7 pedig az Anna-forrásokban is előfordult, és gyakoriságuk is követte a tóban előfordulókét. Az ÁNTSZ 1995. évi vizsgálatai alapján az Anna I. sz. forrás Coliform, Fecal coliform-szám és baktériumszám alapján ivóvízként nem használható, hatékony fertőtlenítése szükséges. A fertőtlenítő klór adagolása a Szinva-forrásoknál történik, ami azt jelenti, hogy a Lillafüred és Felsőhámor közötti fogyasztók - vendéglátóipari egységek és látogatóik, magánházak lakói - lényegesen magasabb klórszinttel találkoznak, mint amennyi indokolt lenne, az egyébként is eddig kifogástalan minőségű Szinva-forrásvizek fertőtlenítésére. (Emellé pedig újabb klóradag kerül az utóbbi évek kolerajárvány veszélye miatt!)

Az ivóvíz fertőtlenítésére hazánkban használt klór egyészségre káros vonatkozásai (bizonyos érték felett rákkeltő) egy újabb dolgozat témája is lehetne."

Barati Sándor: Környezetvédelmi problémák a Garadna-völgyben
Szakdolgozat - 1995

Jellemző vízmozgások a Bükk-vidéken

A Bükk-vidéken a Miskolctól a Tarna-völgyéig, ill. az M3-as úttól a Sajó folyóig terjedő területet értjük, melyen több, mint 80 település található. Ilyen formán ide értendő a Bükkalja, a Déli- és az Északi-Bükk, a Tardonai-dombság, az Upponyi-hegység, valamint az Ózd-Egercsehi-medence.

A Bükk-vidéken eredő patakok északra és délre haladva érik el befogadóikat, a Sajót és a Tiszát. (Kivételt a Szinva- és a Garadna-patak képez, mely nyugatról keleti irányba folyva éri el a Sajót.) A Bükk-vidéken erednek és dél felé folynak a Kígyós-, a Szóláti-, a Laskó-, az Eger-, az Ostoros-, a Kánya-, a Hór- és a Tardi-patakok. Nyugatról Keletre a Szinva-patak folyik, melynek felső, dél-északi irányú, rövid névadó szakasza az év nagyobb részében száraz, s ilyenkor a Garadna-patak Hámori-tavon keresztüli befolyásától származtathatjuk eredetét. Észak felé folynak a Hódos-, a Hangony-, a Csernely-, a Bán-, a Tardonai- és a Harica-patakok.

Észak-Magyarország egyik legjelentősebb vízkincsének, mely hozzávetőlegesen 400.000 ember vízellátásán kívül rekreációs lehetőséget ad és melynek megléte számos pótolhatatlan biotóp fennmaradásának elengedhetetlen feltétele, egységes térbeli védelmi rendszert kell képeznie. Az illetékesek ezért a vízbásisok védelmére védőidomokat jelöltek ki, mely a hegység vízgyűjtőjének 68%-át érinti.

1. A Miskolc város vízellátásába bekapcsolt források védőidoma 7 forrást, illetve forráscsoportot (Szinva Felső-, ill. Fő-forrás, Anna I.-II.-III.-források, Király-kút, Szent György-forrás, Tavi-forrás, Tapolca), 2 strandfürdő 3 kútjának termelésére határozták meg, összesen 92.000 m³/d évi átlagos hozamra. (Ez nemcsak a termelést, hanem a túlfolyó vízmennyiséget is magába foglalta.) Jelenleg a víztermelés 50-55 ezer m³/d átlag a '91-92-es adatatok alapján. A lehatárolást indokolttá tette, hogy minőségileg az addig kifogástalan karsztvíz kezdett magasabb és folyamatos szennyezettségi értéket mutatni, elsősorban bakteriális szempontból. A tapolcai vízműnél az 1960-as évek kezdetétől az össz-csíra szám és a kóliszám a gyakorlati nulláról megszámlálhatatlanra növekedett.

2. Bélapátfalvai térségi víznyerő helyek védőidomának kialakítása: A bélapátfalvai karszttáró, az apátsági források és karsztkutak mintegy 1100 m³/d-os vízhozamára és elsősorban a bányászati tevékenységek által károsan befolyásolható vízminőség megőrzésére történt. A kis utánpótlási terület miatt az új vízkivétel korlátozása a cél.

3. Kács-Sályi karsztforrások hidrogeológiai védőidoma: Jelenleg 12 település vízbázisát adják a források. Az átlagos termelésük (1991-92.) 2600-3000 m³/d volt forrásonként. A források vízgyűjtő területéhez két szomszédos tartozik. Keletről a miskolci, nyugatról az Eger környéki források területe. Nagyobb település mint szennyezőforrás nem esik területére.

4-5. Az Eger környéki karsztforrások és vízműkutak hidrogeológiai védőidoma magába foglalja az almári, a barát-réti és az egri központi (Petőfi téri) vízmű karsztkútjait, továbbá a langyos vizű forrásokat (Törökfürdő, Tükörfürdő, Bárány uszoda, Nagymedence, Szent József-kút) forrásait, a Finomszerelvény gyár 2 karsztkútját és a noszvaji forrásokat (síkfőkúti Szent Imre-forrás, Forrókút). Ezek a vízbázisok, nem számítva a gyógyforrások hozamát évi átlagban napi 10.000 m³ vizet szolgáltatnak ('91-92). Bizonyíthatóan az egri vízgyűjtő területe nem választható szét a mónosbéli és síkfőkúti vízgyűjtőktől. A víznyomjelzéses vizsgálatok kimutatták a felsőtárkányi víznyelők és a Szalajka-források kapcsolatát is.

A szennyezésre legérzékenyebb nyitott karsztos területen, mely a hegység mintegy 450 km² összes vízgyűjtőterületéből 190 km²-re tehető, a felszíni és csapadékvíz és vele együtt a szennyeződések akadálytalanul, késedelem nélkül bejut a karsztvízkészletbe, s lép ki a forrásokon. A fedett karsztos területen, ahol a térszín vízzáró, részben pedig félig áteresztő képződmények találhatók, ez mintegy 270 km² vízgyűjtő terület, a szennyezőanyagok közvetve, kis késleltetéssel, kimosódás következtében jutnak a karsztvízbe.

(A Bükk-vidék vízkészletvédelméért c. konferencia kiadványából, 1994.)

A Garadna-völgy környezet- és természetvédelmi problémáiról

Sokan ismerik az országban a Bükki Nemzeti Park területéhez tartozó Lillafüred szépségeit. A Hámori-tó partján évente százezrek sétálnak, a tavat tápláló Garadna-mellett futó kisvasút, a Pisztrángtelep, Ómassa, ... mind kedvelt úticél, nemcsak a miskolciak számára. Azonban a szakszerűtlen, nemegyszer barbár beavatkozások a Garadna-völgy eredeti flórájának, faunájának kipusztulásához, a Hámori-tó feltöltődéséhez, életveszélyes szituációk kialakulásához vezethetnek. Sokak számára csak mosolyogni való, hogy a természetvédők holmi vízirigókra, tegzesekre, csíborokra hivatkoznak. Azonban lesz-e kedvük a Hámori-tó helyén kialakuló mocsár mellett sétálgatni, lesz-e pénzük Szilvásváradra autózni a karácsonyi pisztrángért, s hogyan fog ízleni a szennyezések miatt túlklórozott karsztvíz? - tegyük fel másképp a kérdést, ha már csak ilyen civilizációs érvek hatnak egyesekre.

A Garadna-patak völgyében tapasztalható negatív jelenségek indokolják, hogy a terület komplex rendezése érdekében intézkedések történjenek. A miskolci természetvédők nem először emelik fel szavukat a völgy érdekében, ezért elöljáróban áttekintést nyújtunk az eddigi kezdeményezésekről.

A miskolci Ökológiai Intézetben található egy fekete könyv, melyben a Garadna-patak és környezetének tönkretételéből olvashatók levelezések, szemelvények, láthatók fényképek, térképek kronológiai sorrendben. Tíz év alatt sok felelős, sok szakember, azaz sok bába között veszett el a gyerek, vagyis a völgy eredeti természeti értéke. Tanulságos végigkövetni a nemzeti parki státuszt élvező terület sorsát napjainkig:

1985-ben a miskolci kohászat Ipari emlék és kirándulópark tervet készíttetett, melynek épített épületei, táblái közül néhányat napjainkig megtalálhatunk a völgyben. 1986. június 26-án helyszíni bejárás volt az emlékpark építményeinek felülvizsgálatára, további bővítését engedélyezte az OKTH Ém. Felügyelőség.

1986 szeptember 30-án a Garadna-völgy fejlesztésének környezet- és természetvédelmi összefüggéseit áttekintő egyeztető megbeszélést kezdeményezett a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Természetvédő Egyesület (BMTE, a Holocén Természetvédelmi Egyesület jogelődje) a Megyei Tanács Természetvédelmi Bizottságával a következő témákról:

Az ülés eredménye annyi lett, hogy a bizottság az áttekintő anyagot, mint ajánlást a területen érintett tervező és szervező, valamint igazgatási munkát végzők figyelmébe ajánlotta.

Ugyancsak 1986-ban az LKM Környezetvédelmi Klubjával közösen tábort szervezett a Holocén, a Garadna-völgyi dolomitbánya felhagyott részének rekultiválására. Az akkori akciónak napjainkban érik be a sikere. A bányának erről a területéről a patakba nem kerül hordalékanyag.

1987 novemberében szintén a Holocén Természetvédelmi Egyesület a bükki karsztforrások természetvédelmével kapcsolatosan véleményét összefoglaló anyagot juttatott el a Bükki Nemzeti Park Igazgatóságához, a következő témakörökkel:

Az anyag megállapítja, hogy jelenleg érintetlen élővizek a BNP területén nincsenek, a legtöbb használt forrás csak a tavaszi vízmaximumkor juttat vizet a mederbe. Tartós élőközösség szerveződés nem tud kialakulni. A legfrekventáltabb élővízfolyás a Garadna, s mint az utolsó félértékű vizet, meg kell menteni. A Garadna- és Margit-forrástól a Majális parkig (a Szinvával együtt) ez a vízfolyás őrizte meg leginkább a valamikor jellemző élővilágot, illetve vízfolyást kísérő vegetációt. Ezért a következő intézkedések szükségesek:/

Sajnos a majd tíz éve nyomatékosan kért komplex tervezés és kivitelezés nyomai nem, az egymástól független tevékenységek károsító nyomai annál inkább felfedezhetők napjainkban a Garadna-völgy mentén.

A társadalmi szervezetek az ügy újkorinak számító történetében '92-től ismét aktivizálódtak. Kértek, tettek a völgy érdekében, mindhiába.

A Marcel Loubens Barlangkutató Egyesület 1992. november 23-i levelében tájékoztatta a Bükki Nemzeti Park Igazgatóságát arról, hogy a Garadna-völgy oldalában, a Nyavalyás-hegyi dolomitbányában hosszú évek hallgatása után (egykor a kohászatnak szállítottak innen alapanyagot) robbantások történtek. Kérték a hatóságot, hogy mindent tegyen meg az ott található fokozottan védett barlang (Balekina) védelmével kapcsolatban, s tájékoztassák őket az ezügyben tett intézkedésről. A levélre nem érkezett reagálás.

1993. augusztusában az egyesület feltárta a Jáspis-barlangot, mely 190 méter mélyen (ezzel az ország negyedik legmélyebb barlangja) nyúlik a dolomitbánya művelt szintje alá, s bükki viszonylatban egyedülálló heliktit és aragonit csokrok találhatók termeiben. Decemberre a bányatelek újbóli kijelölése során készült el pontos felmérése és lehatárolása, mely a későbbi robbantások szeizmikus rezgéseinek előírásához adott támpontot.

1994. február 17-én miután a bánya intenzív működéshez látott, négy társadalmi szervezet, az Ökológiai Intézet a Fenntartható Fejlődésért Alapítvány, A Zöld Akció Természetvédelmi Egyesület, a Holocén Természetvédelmi Egyesület és a Marcel Loubens Barlangkutató Egyesület leveleket juttatott el a Garadna-völgy érdekében, összefoglaló anyaggal a hatóságok részére. (Környezetvédelmi Főfelügyelőség, Észak-magyarországi Környezetvédelmi Felügyelőség, Természetvédelmi Hivatal, Bükki Nemzeti Park, Vízügyi Igazgatóság, Miskolc Város Önkormányzata, ÁNTSZ)

I. Dolomitbánya

A Garadna-völgyben található Nyavalyás-hegyi dolomitbányát a Magyar Aszfalt nevű osztrák-magyar kft. vásárolta meg a Dimag Rt-től. A bánya újraindítása érdekében már próbarobbantások történtek. A Bányafelügyelőség jelenleg bírálja el az újabb telekhatárt. Szélesítik a régi bányautat, fákat vágnak ki és a dolomit meddőt a markolók letúrják a hegyoldalba. Új, nagyobb létesítmények, kőtörők építése is elkezdődött a hegy tetején. Következmények:

Nemcsak a fenti érvek indokolják a bánya újbóli üzemelésének megakadályozását. A magyar természetvédelem 1994. végéig kapott haladékot a Nemzetközi Természetvédelmi Szövetségtől, azaz az IUCN-től, nemzeti parkjaink területén található negatív jelenségek felszámolására, így például a bárminemű ipari tevékenység megakadályozására. A bánya működésének 1994. évi újbóli engedélyezése komoly következményeket vonhat maga után.

További ellenérv: A Bükk-hegység egyik értékes területét, a Bél-követ a magyar természetvédelem elvesztette. Napjainkban az onnan kitermelt mészkő tonnáját 300 forintért (!) árusítják kereslet hiányában. Egy hasonló "nagy üzlet", gazdasági érv semmiképpen nem indokolhatja egy védett terület átadását!

II. Ómassa csatornázása

Az ómassai szennyvízelvezetés, amire valóban nagy szükség van, nagyobb előkészítést igényelt volna. A napjainkban is tartó munka láttán a következő kérdések merülnek fel:

Az eddigi tevékenység következményei:

III. A Garadna-völgyi források elszennyeződése

A Garadna- és Margit-forrás vizének vizsgálata az utóbbi 3 évben fokozódó Coli és Streptocossus fertőzést mutatott ki, amelyből eredően Ómassán 1993-ban már volt egy hasmenéssel járó fertőzés. A Garadna-völgyben fakadó források a vizüket Bánkút, Jávorkút, Sebesvíz, Létrási-Víznyelő, Nyavalyás-hegy területéről kapják. A feltételezhető szennyezőforrások:

Legalább a nyereségorientált vállalkozásokat (a legtöbb szennyezést ők okozzák) kötelezni kellene a szennyvizük megfelelő kezelésére és elhelyezésére.

IV. Garadna-völgyi Vízi Társulat

A közjó érdekében alakított Társulat szakszerűtlenül végzi munkáját:

V. Garadna-völgyi villanypászta

Az Ómassa/Szentlélekre vezető villanyvezeték környékén az ÉMÁSZ sokszor, még a meghatározott sávon túl is fairtást végez. Ennek következménye, hogy a Magyarországon eddig legnagyobb számban (14 pár) itt fészkelő vízirigó teljesen eltűnt. Jelenleg az országban csak egy pár él.

Javasolni kellene az irtási sáv pontos betartását, illetve ahol élőhely-biztosító, takaró szerepe van a fáknak, ott meghatározott törzshossz és oldalágak meghagyásával lehetne végezni a vezetéket veszélyeztető fák csonkítását. Az optimális megoldás a völgyben természetesen a földkábel elhelyezése lenne.

VI. Halgazdálkodás

A Hámori-tóban jelenleg rendszeresen tájidegen és nem őshonos fajokat: pontyot és kárászt telepítenek. Ez labilissá teszi a tó ökológiai rendszerét, nemkívánatos hatásokat eredményez, például algásodást. A MOHOSZ-nak törekednie kellene az ökológiai szemléletű halasításra.

VII. Szemételhelyezés

A Garadna-völgy területén több pihenő és szalonnasütő helyet alakítottak ki. Ma már senki nem gondoskodik a keletkező hulladék elszállításáról. 6-7 kommunális lerakó található ezért a völgyben, közvetlenül a patak partján (Újmassa, Savós-völgy bejárata stb.). A BEFAG-tól bérelt istállóból a gazda a trágyát a patakparton rakja le. Ezen túlmenően a bánya és erdészet elhagyott gépjárműroncsai, valamint az útfelbontásokból származó építési törmelékek végigkísérik a völgyet. A szennyvízveték elhelyezése során nemcsak a törmeléket, hanem a műanyag bójákat és szalagokat is maguk után hagyták az építők. A faszénégetőktől pedig hatalmas mennyiségű műanyag zsák szóródott szét.

JAVASLAT

Valamennyi érintett bevonásával jöjjön létre egy megbeszélés, illetve az azonnal leállítandó folyamatokban a hatóságok tegyék meg a szükséges intézkedéseket.

Miközben a hatósági válaszokra vártak a levél írói, 1994. április 5-én hosszú ideje nem látott esőzés, tavaszi árhullám ömlött végig a völgyön - szinte alátámasztva a bányászattal kapcsolatos aggodalmakat. Fényképfelvételek igazolják, hogy több tíz köbméter dolomitmeddő mosódott a Garadna-patakba, jelentős eróziót okozva a hegyoldali erdőkben.

A Bányakapitánysággal történt egyeztetés alapján az Ökológiai Intézet munkatársai felmérték azokat a szakaszokat, melyeken a legkritikusabb helyzetet tapasztalták, s javaslatot tettek átereszek, hordalékfogók építtetésére:

"Szükségesnek látszik a régi rakodó mellett a bányaútról betoncsatornán a patakba folyó víz útjába egy ülepítő rendszer építése, hogy a lemosódó finom hordalék, iszap ne kerülhessen a mederbe. Megépítés után ennek rendszeres takarítása és elszállítása szükséges. Ennek hiánya esetén a patakba került megnövekedett mennyiségű finom törmelék, iszap, a pisztrángtelep medencéiben fog lerakódni, azok gyorsabb feltöltődését segítve elő, illetve veszélyezteti az ott szaporított pisztrángállományt. (Magyarországon ez az utolsó hely ahol sebespisztrángot még szaporítanak.)

Szükséges a bányaszerpentin régi rakodójától a rekultivált meddő szakaszáig az út alá törmelékfelfogó hálók kihelyezése, hogy az úthasználatból adódó rázkódás, a csapadékvíz, ne juttathasson több dolomitot a patakmederbe. Ha újabb útszélesítésre kerül sor, a keletkezett törmeléket olyan területre kell szállítani, ahonnét nem kerülhet a patakba.

Szükséges a megbontott, megsértett és az újonnan kialakuló meddőfelszínek mielőbbi rekultivációja."

1994. április 18-án a Vízügyi Igazgatóságtól érkezett válasz a februári beadványra, melyből néhány idézet:

"A bányászati tevékenység korábban mindig gondot okozott azzal, hogy a bányameddőt a víz patakmederbe mosta, feliszapolva a Garadna-patakot, s azon keresztül a Hámori tavat."

"Ómassa vízellátása helyi vízbázisra létesül. A település vízbázisa egy 120 m ferde fúrású kút, melynek hozama 120 l/p. Az engedélyezett vízellátó rendszer független a Garadna-forrástól. ... A rendszer részét képezi 1 db 25 köbméteres vb. tároló és 1 db nyomásfokozó." (Ekkor még messze nem üzemelt ez a kút - s szakmai kifogások miatt több hatóság ódzkodik átadásától - s a tározó sem.)

"A Garadna- és Margit-forrás vízminőség változásait nem ismerjük. Ómassa vízellátását függetlenítették a Garadna forrástól. Évtizedekkel ezelőtt vált ismertté, hogy a Garadna-forrás szennyeződését a Csipkés-kúti istállók is okozzák." (???)

"A jávorkúti erdészháznál az állattartást, trágya, trágyalé gyűjtését, szennyvízelvezetését az I. fokon illetékes építésügyi hatóságnál javasoljuk rendezni."

"A Garadna-völgyi Vízi Társulat tagjai: Diósgyőri Papírgyár Rt., Miskolci Vízművek, Miskolc Város Polgármesteri Hivatal, BEFAG Rt., Idegenforgalmi Hivatal, Miskolci Horgászszövetség, BAZ megyei Közúti Igazgatóság. Feladatként a Garadna-patak 1+327-3+280 km szelvényei közötti szakaszának vízrendezése és fenntartása, az 1+327 km-es szelvényben hordalékfogó építése, a Hámori-tó iszaptalanítása, a gát fenntartása, a tó vízkormányzása."

1994. április 20-án a Bükki Nemzeti Park hatósági tárgyalást és helyszíni szemlét hívott össze beadványunk kezdeményezésére, az összes érintett részvételével. Szemelvények a jegyzőkönyvből:

Dolomitbánya: "Személyes megkeresés révén értesültünk arról, hogy a természetvédelmi hatóság kihagyásával 303/91-1 sz. határozattal a Miskolci Kerületi Bányaműszaki Felügyelőség 5 évre szóló bányaműszaki üzemi tervet engedélyezett. ... E tervek védett természeti területet érintő, vagy arra kiható részének jóváhagyásra való előterjesztéséhez a természetvédelmi hatóság egyetértése szükséges." Bükki Nemzeti Park, Majoros Zsuzsanna.

"Hivatalosan soha nem szünetelt a bánya. A robbantási engedély 1991-ben került kiadásra. A Balekina-barlang pontos helye az akkori helyszíni bejáráson nem derült ki. A (bánya)utak mentén kifogásolt 80 cm magas bakhátak az úton közlekedők biztonságát védik. Innen jelentős lemosódás nem történt." Bányakapitányság, Novotny Csongor.

"Egy Nemzeti Parkba való egy bánya működése, vagy sem. El kell dönteni, s vagy a nemzeti parkot szüntessék meg, vagy a bányát. ... a bányát természetesen kárpótolni kell." Ökológiai Intézet, dr. Gyulai Iván.

"A bánya tulajdonosa több száz milliót fizetett. 200 évig elegendő kőzetvagyon van. Az út szintjéig le kell fejteni, erre engedélye van a tulajdonosnak. ... A bányának és a természetvédelemnek helyet kell kapni." Magyar Holding, Szabó Miklós.

"A város támogatja a Nemzeti Parkot a bánya bezárási törekvéseiben." Miskolc Város Polgármesteri Hivatal, Lencsés József.

Ómassa csatornázása, Garadna-forrás, -patak, Hámori-tó: "7,8 km-es szakaszon kell a szennyvízvezetéket kiépíteni, mert a lényegesen olcsóbb megoldást (a község alatt) a Bükki Nemzeti Park nem hagyta jóvá." Miskolc Városi Polgármesteri Hivatal, Gyarmaty Péter.

"Amíg a Garadna-forrás védőidoma nincs kijelölve, a vízfelhasználáshoz nem járulunk hozzá." "A Margit-forrás területét a bánya megvette, a szennyeződés-vizsgálat megtörtént, s szennyezettebb, mint korábban. Az üzemeltetőt kell kötelezni a védőidommal kapcsolatban." Észak-magyarországi Környezetvédelmi Felügyelőség, Varga Péterné.

"A Garadna-völgyi Vízi Társulat a Savós-völgynél egyszerű mederkotrást végzett, amihez vízjogi engedély nem szükséges." ÉVIZIG

"A Hámori-tóból az utóbbi években védett halfajok tűntek el, más, tájidegen fajok betelepítése következtében." Pisztrángtelep, Hoitsy György.

"Tájidegen fajok betelepítéséhez a természetvédelmi hatóság engedélye kell. A szükséges intézkedéseket megtesszük." BNP, Szitta Tamás.

Szemét, hulladék stb: "A Garadna-völgyi istálló trágyatárolójának szabályos használatára a bérbeadó kötelezni fogja a bérlőt." BEFAG, Posta János.

Összegzés: "A Garadna-patakra egy kezelési szabályzatot kellene készíteni, amit minden hatóság elfogadna." ÉVIZIG

A Föld Napja - 1994

A nemzetközi Föld Napi rendezvényen a miskolci középiskolások felvonulást szerveztek a Városházára, s a városkörnyéki patakok, folyók petíciót nyújtottak át a Polgármester Asszonynak, ugyanebben a témakörben. Jellemző, hogy a több száz diák sem szóban, sem később írásban nem kapott választ felvetéseire.

A vizek panasza

Miskolci Polgárok!

Mi, Miskolc város vízfolyásai, 1994. április 22-én a Föld Napján a jövőjüket szívükön viselő fiatalság közvetítésével szólunk ma Önökhöz!

Egyre romló sorsunk példája figyelmeztető jel mindenki számára! Sokan elfelejtették már ugyanis, hogy nélkülünk, mint a természet jelentős eleme nélkül nincs élet, nincs boldogulás, s hogy az ember sorsa minden egyes pillanatban összefonódik a mi sorsunkkal.

Ezért nem értjük azt a közönyösséget, amellyel bennünket illetnek, s nem értjük, hogy adományaink élvezete után miért nem kapunk törődést, gondoskodást. Hiszen mi vagyunk az életet adó, a felüdülést nyújtó, a megtisztító víz. A tavakon, folyókon mi hordozzuk hátunkon a csónakot, öntözzük a földeket, mi vagyunk a folyadék az ízes ételekhez, a hűsítő ital, a forrásból kibuggyanó tiszta víz, a kedves kis patak, a hömpölygő folyó, s még megannyi jó az élethez.

De mivé lesz a forrás tisztasága? Hallgassák meg panaszunkat!

Én a Garadna-patak vagyok. Forrásaim mindegyikét megvámolják, majd egyre kevesebb vizembe szemetet, trágyát öntenek. Egyelőre még bírok velük, mert barátaim, megannyi szorgos élőlény segít vizemet megtisztítani. Az arra sétálók, ha rám pillantanak olykor még szépnek is találhatnak. De jaj, a teher csak egyre nő! A dolomitbánya pora és köve folyamatosan zúdul a nyakamba, s cipelnem kell a Hámori-tóig. S még haragszanak is rám ezért! Többször megfenyítettek emiatt, utamba gátat építettek, s meder testemet szörnyű, olajos lánctalpasok markolókkal hasították fel, elpusztítva a már említett barátaimtól. Nagy nehezen a tóba érve megpihenek, s lerakom terhemet. Nem tudom tovább cipelni, hiszen itt is gát állja utamat. Pedig egykor fákon, növényeken át csordogálva megtisztultan értem ide, most pedig hordalékommal elszennyezem e szép tavat. Innen vizem egy részét sötét alagúton át forró vasra vetik, másik részem a tóból kiszabadulva, zajosan hullik alá, hogy egyesüljön sorstársam vizével ...

... Én a Szinva-patak vagyok. Híres, bővizű forrásom az ember törvénye ellenére teljes egészében a csőbe kerül, s valamikor híresen szép testem teljesen kiszáradt. Barátaim, a növények és állatok elmenekültek, vagy elpusztultak, mert kiszáradt csatornatestem már nem szolgált megfelelő élőhellyel. Régen még költő is szólott rólam, kit szerelemre és versre bírtam. Bár vízesésemet sok-sok ember megcsodálta, ma csak ritkán láthatják csordogálásom, ha néha-néha a tó szennyes vizével nyakon öntenek. Egy-két hétig tartó ünnep az, amikor, mint napjainkban is, saját természetem, s akaratom szerint zúdulhatok alá. Olykor, ha több van belőlem mint amivel elbírnak, találkozom testvéremmel, s szebb reménnyel nyargalunk a hegyen lefelé. Itt még pisztrángok játszanak néhol habjainkban, de már érezzük az új veszélyt, az egyre több szennyet. Valamikor deréktájon még más vizeket is befogadtam. Emlékszem például a Felső-forrás vizére. Róla csak azért szólok, mert ő már panaszra sem nyithatja forrása száját, befogták azt.

Ami ezután következik az egyre rosszabb, sőt minden elképzelhetőt felülmúl. Testemet kalodaként betonmederbe szorítják, barátaimtól a fáktól, halaktól, rovaroktól elszakítanak, s mind több szemetet, szennyet zúdítanak belém. Már majdnem megfulladok az oxigén híján, s saját tükrömbe nézve undorodom szennyes arcomtól, amikor csatornába dugnak a felszín alá. Felettem autók dübörögnek, s nagyon fáj, hogy azok, akik ezt tették velem, már nézni sem bírnak. Pedig milyen boldogan csobognék a belvárosi kávéházak terasza alatt, ahol kéznyújtásnyira hattyúk, vadkacsák élveznék habjaimat, a partomat övező sétányokon szemlélődők örömére is. Én, aki egykoron szerelmet, verset fakasztottam, most csak a "szennyes Szinva" nevet viselem a város szégyenére. Már nem is bánom, hogy létezésem feloldódik a Sajó vizében ...

... Én a Sajó vagyok. Nem vagyok oly megalázkodó mint ezek itt előttem. Van saját akaratom, s ha úgy hozza, áttöröm a gátakat, buzgárokat, árvizet fakasztok. Szennyem már oly hatalmas, hogy képes vagyok megmérgezni az ivóvizeket, a termékeny partokat. Panaszom nekem is lehetne napszámra. Természetem ellenére vergődöm napról napra. Messziről jövök, s aki csak tehette, már belém öntötte hulladékát. Hol a városok, a falvak, hol a hatalmas ipari üzemek. A város szennyvizének maradékát, no meg azt a ronda Szinvát még felveszem, s megbékülve sorsommal sietek a tenger felé.

Közösen szólunk hozzátok!

Mi szolgálunk benneteket, de hagyjatok bennünket is élni, hiszen tudjátok, hogy megháláljuk! Ne hagyjátok, hogy sorsotok a mienkhez hasonló legyen!

Petíció

Polgárok!

Eszünkkel, emberségünkkel és érzelmeinkkel is tudnunk kell, hogy a természethez tartozunk, s ellene cselekednünk jövőt pusztító tett. Legyen ezért ez a mai nap az értelmes számvetés napja, egy olyan fordulópont életünkben, amelytől kezdve gondolatainkban és cselekedeteinkben együttérzünk a pusztuló természettel, amely a mi életünk bölcsője és táplálója.

Miskolc Város Önkormányzata!
Miskolc Város Polgármestere!

Mi, miskolci polgárok, ennek a petíciónak a megfogalmazói és átadói szolidárisak vagyunk természeti környezetünkkel, annak minden elemével, a vízzel, a levegővel, a talajjal, és az ezeket benépesítő élővilággal. Tesszük ezt mindazért, mert tisztában vagyunk azzal a kölcsönösséggel, amelyen keresztül életünk és a jövő nemzedékek sorsa összefonódik a természetével.

Mi, miskolci polgárok, ennek a petíciónak a megfogalmazói és átadói itt élünk és itt is akarunk maradni. Nem választjuk a menekülést, ezért hallatjuk most hangunkat: Elégedetlenek vagyunk azokkal az intézkedésekkel, amelyek környezeti állapotunk javítására lennének hívatottak! Különösen elégedetlenek vagyunk a vizeink használatát és megőrzését célzó intézkedésekkel.

Mi, miskolci polgárok, ennek a petíciónak a megfogalmazói és átadói, tisztában vagyunk azzal, hogy minden polgárnak kötelessége és tisztessége lenne megtenni minden olyan cselekedetet, amellyel segíthet megoldani vagy legalább enyhíteni környezeti gondjainkat. Ugyanakkor azt gondoljuk, hogy ránk kényszerített tetteinkért nem vállalhatjuk egyedül a felelősséget, s hogy a döntéshozók és végrehajtók felelőssége még nagyobb a polgárokénál. Mondjuk ezt mindazért, mert a polgárok önhibájukon kívül tájékozatlanok környezetük állapotáról, az egyes döntések környezeti következményeiről. S épp ezért tartjuk siralmasnak, hogy még a legfiatalabb generáció sem tanulja az iskolában súlyának megfelelő mértékben a környezeti ismereteket, s szemléletben és tudásban felkészületlenül válik majd felnőtt polgárrá, s később akár döntéshozóvá is.

Mi, miskolci polgárok, ennek a petíciónak a megfogalmazói és átadói, felhívjuk Miskolc Város Önkormányzatának és Polgármesterének figyelmét azokra a hosszú ideje megoldatlan problémákra, amelyek élő, természetes vizeinket terhelik:

1. A bükki karsztforrások némelyike, a Szinva- és Felső-forrás a vízjogi szabályozás ellenére, tehát törvényellenesen túlhasznált. A természetes vízfolyások medervédelmére vonatkozó szabályozás szerint az augusztusi kisvízhozam 80%-át ugyanis mindig a mederben kellene hagyni.

2. A Szinva-patak hosszú időre történő szárazon maradása megszüntette a híres lillafüredi vízesést és annak turisztikai vonzását, s veszélyezteti a világhírű mésztufa barlang fennmaradását, s a tufagát épségét is. A víz nélkül maradó meder élőlények sokaságát fosztja meg az élőhelytől és az élet lehetőségétől, szégyenére egy fokozottan védett természetvédelmi területnek.

3. Nagy a kísértés, hiszen az olcsóbb karsztvíz használata iránti igény további karsztforrásokat is fenyeget. Ómassa vízellátása miatt veszélybe kerülhet a Garadna-patak, s a kisebb vízhozam miatt a vízfolyás teljesen elszennyeződhet.

4. Miközben élőhelyek és élővizek szűnnek meg, a kitermelt és hálózatba táplált víz jelentős része elpocsékolódik. A hálózati vízveszteség meghaladja a 30%-ot, az elavult vízvezeték hálózat, s más emberi figyelmetlenség miatt. A gondatlanságból és a takarékosság hiányából származó vízpocsékolás bőven fedezhetné természetes vízfolyásaink igényeit.

5. Minden gondatlanságot, - azt is amely nem a fogyasztótól függ - közvetlen vagy közvetett módon a fogyasztónak kell megfizetnie a víz-, illetve a csatornadíjjal, hiszen minden költséget, így a vízveszteségeket is kivetítik a vízdíjra.

6. A városon keresztül folyó vizek sorsát a részletes rendezési tervek határozzák meg, amelyeknek soha sem volt lényeges szempontja a víz élővízként való megtartása. Ezért fordulhat elő, hogy vizeket csatornába kényszerítenek (Pece) vagy lefednek.

7. A városon keresztül folyó vizeket a polgárság egy része büntetlenül szennyezi, velük szemben semmilyen szankciót nem alkalmaznak.

8. A biológiai szennyvíztisztító megépülésével csak részben fog megszűnni a szennyvíz tisztítatlanságából eredő környezetszennyezés és a szennyvíziszap nem megfelelő kezelése és elhelyezése is új környezeti problémákat vethet fel.

Éppen ezért, mi, miskolci polgárok, ennek a petíciónak a megfogalmazói és átadói, a következő intézkedéseket sürgetjük a döntéshozók részéről:

Állítsák helyre a törvényességet a források vízkivétele, s a bükki karsztforrásokhoz tartozó élővizek terén!

A természetes megoldás előtérbe helyezésével biztosítsák a lillafüredi vízesés létezését a mesterséges vízesés koncepciója helyett!

A túlzott karsztvízfogyasztás megelőzése és a város biztonságos vízellátása érdekében támogatjuk, a város törekvéseit a Sajóecsegi Vízmű megszerzésében, amely által a karsztforrások részben tehermentesíthetőek lennének!

Garantálják a részletes rendezési tervek a felszíni vízfolyások élővíz jellegét!

Az Önkormányzati Hivatal sújtsa bírsággal azokat a polgárokat, akik az élővizekbe hulladékot juttatnak!

Az Önkormányzat dolgoztasson ki víztakarékossági programot, s ezt ismertesse meg a lakossággal. A lakosságot anyagi ösztönzőkkel tegye érdekeltté a víztakarékosságban, (pl. degresszív vízdíj kivetésével csökkenő fogyasztás esetén!)

Az Önkormányzat gondoskodjon az iskolai oktatásban is arról, hogy mindenki megismerhesse környezeti gondjainkat, annak megoldási lehetőségeit, a helyes környezetbarát életmódot és fogyasztói szokásokat!

Mi, miskolci polgárok, ennek a petíciónak a megfogalmazói és átadói, ígérjük, hogy a fentiek szellemében fogunk eljárni, s mindent megteszünk környezetünk állapotának javítása érdekében.

A demonstráció résztvevői nevében:

a petíció megfogalmazói és átadói

Békamentés a Garadna-völgyben

Az országban több helyen is szükséges és folyik is békamentés a szaporodási időszakban (március, április), mert sajnos több helyen is keresztezi autóút a vándorlásuk útvonalát és akadályozza őket a tavak, tócsák elérésében. Országosan több ezer béka és varangy lelte halálát minden évben az utakon. A természetvédők azonban az utóbbi években egyre több helyen végeznek mentési munkákat a problémás útszakaszokon. A Bükk-hegységben 1993 óta folyik ez a munka a Garadna-völgyében, a pisztrángtelep mellett. Az első évben Kubik Zsolt a Miskolci Bölcsész Egyesület, földrajz-környezettan szakos hallgatója vezette a munkát. Támogatta tevékenységét az Ökológiai Intézet (Miskolc), valamint segítségére voltak a Herman Ottó gimnázium diákjai és Hoitsy György a garadnai pisztrángtelep vezetője. A barna varangyok (ők jelennek meg itt legnagyobb számban) minden évben a pisztrángtelepre vonulnak szaporodni.

Petéiket a pisztrángnevelő medencékbe, valamint a telep területén lévő kubikgödrökbe rakják le. Ám útjukat állja az Ómassa és Lillafüred közötti műút. Régebben itt évente több száz varangy lelte halálát az autók kerekei alatt, veszélyeztetve az autósok életét is, az itt lévő éles kanyar és meredek partfal miatt. Mára ez a szám 80 alá süllyedt. Sajnos nem lehet 0-ra redukálni.

1994-ben átvettem a munkát, továbbra is Hoitsy György és az Ökológiai Intézet támogatásával. Nekem is segítségemre voltak a Herman Ottó gimnázium diákjai, valamint néhány diáktársam az Egyetemről. Sőt a Vízművek dolgozói is segítettek egy partfal omlás eltakarításánál.

A munka menete: Az út (Lillafüred felől nézve) jobb oldalán van egy esővíz elvezető betonvályú. Ezt kell minden tavasszal kitakarítani az avartól és törmeléktől. Az erdőből érkező varangyok - valamint erdei és gyepi békák is - ebbe esnek bele, innen szedjük ki őket vödrökbe és visszük át az út másik oldalára. Visszafelé jövet fóliával ejtjük őket csapdába.

A vonulás nem egyenletes. Elsősorban a hőmérséklettől függ, hogy mennyi varangy érkezik egy-egy napon. Március és április a fő vonulási idő. A hűvös, gyakran fagypont körüli, sőt az az alatti hőmérsékletű napokon alig-alig akad varangy, ami a tavak felé igyekezne. A Garadna-völgy meglehetősen hűvös völgynek számít. Kevés napfényt kap az alja. A melegebb napokon ezért kiugróan magas számban jönnek a varangyok, kihasználva a jó időt.

Ez a békamentési munka tulajdonképpen fölösleges, ill. fölöslegessé tehető. Csupán átereszeket kellene készíteni az utakon ott, ahol a vándorlás folyik. Nyugat Európában ez már általános dolog. Sajnos nálunk még mindig a vödrös megoldás a divat. Pedig még csak költségesnek sem mondható a dolog. Remélem minél hamarabb megoldódik ez a probléma és a kétéltű-barátoknak nem kell többé vödrökkel rohangálniuk kedvenceik életének megmentése érdekében.

(Ad hoc békamentési akció egyébként nem csupán ezen a helyen adódik. A tapolcai sétányon, de például Sebesvízen is több száz béka esik fogságba, illetve pusztul el az említett időszak alatt a vízépítő mérnökök hibájából. Egy barna varangy eszmei értéke 2000 Ft a természetvédelmi lista szerint.)

Zámbori Zoltán, MBE földrajz-környezettan szakos hallgató

A Föld Napja, a Karszt Napja - 1995

1995-ben a Föld Napja, a Karszt Napja legyen, hirdették meg a miskolci társadalmi szervezetek. Felszíni és barlangtúrákat szerveztek meg a Kis- és Nagy-fennsíkon hulladékgyűjtési céllal. Több mint háromszáz diákot és miskolci polgárt mozgósítottak, akik 10 köbméternyi szemetet gyűjtöttek össze a Nemzeti Park területéről. A rendezvényhez aláírásgyűjtési akció is fűződött. Harminc nap alatt 2500 miskolci polgár írta alá, s ezzel kérte az illetékes hatóságokat arra, hogy a bükki karszt védelme érdekében hatékonyabb munkát végezzenek.

 Garadna-völgyi eseménynaptár:

Időközben a Garadna-völgy egyes ügyeiben kedvező, illetve kedvezőtlen változások történtek:

A Bányakapitányság tájékoztatása szerint az ingatlan-nyilvántartásban szereplő bányatelek és természetvédelmi terület bejegyzés önmagában is ellentmondó, melyekre a korábbi jogi szabályozásban meglévő joghézag miatt kerülhetett sor. Az ellentmondás feloldását mindezek miatt célszerű magasabb államigazgatási szinten végrehajtani, amely jelenleg már folyamatban van. Az ellentétek ésszerű kompromisszumokkal feloldhatók, feltéve, ha az érdekeltek mindegyike erre törekszik.

Azonban 1994. augusztusának elején az intenzív bányászati tevékenységre hivatkozva a hatóságokhoz fordult ismét a négy társadalmi szervezet, hatásvizsgálati tanulmány elkészíttetését kérve. Ekkorra ugyanis beomlott a bányatelek alá nyúló Jáspis-barlang, a kőtörők éjjel-nappal zúzták a dolomitot, s folyamatosan szállították az egyébként is rozoga garadnai úton a pótkocsis Kamazok. A rezgés a jó öreg Újmassai kohó falait remegtette s porral lepte be, a csurgalékvizek továbbra is eróziót okozva hordták le a bánya területéről az apróra zúzott követ. Az egyik fél érdeke, hogy minél nagyobb élettelen kőzetet fejtsen ki egy hegy gyomrából, a másiknak az, hogy az élet háborítatlanul burjánozzon az utolsó dolomitkövön is. Ebben a helyzetben kompromisszum kötése - sajnos - lehetetlen. Vagy bányaterület, vagy nemzeti park.

Augusztus 25-én, felhőszakadás zúdult a Bükkre. A bányaúton teljes szélességben, 15 cm-es magasságban ömlött a völgybe a dolomitos zagy. A kisvonat csak úgy tudott tovább közlekedni, hogy útjából ellapátolták a nem várt akadályt. A bánya alatt található pisztrángtelep máskor kristálytiszta tavaiban a szennyezett vízben küzdöttek az életért az ivadékok. De az erről szóló újságcikk címe is magáért beszél: Pisztráng olajban.

A Vízügyi Igazgatóság ígéretet tett a Margit-forrásra vonatkozó felügyeleti eljárás elvégzésre. A Környezetvédelmi Felügyelőség arra hivatkozva, hogy csak a hatásvizsgálatról szóló rendelet után indított eljárásokra vonatkoztathatja a környezetvédelmi hatásvizsgálatot, a beadványbeli kérésnek nem tudott eleget tenni. Azonban megállapította, hogy az augusztus 25-i felhőszakadás méretű csapadék mellett bekövetkezett zagyszennyezés a meddőhányó nem kellő műszaki védelmével és a csapadékvíz-elvezetés nem megfelelő szabályozásával is összefüggött. Ezért felhívta a Bányakapitányság figyelmét a hatáskörébe tartozó intézkedések megtételére.

A Bükki Nemzeti Park június 21-én környezetvédelmi bírságot szabott ki a tapasztalt környezetkárosítás miatt, s határozatot hozott a bányászati tevékenység megszüntetésére. Július 8-án felszólította a Bányakapitányságot, hogy kötelezze az üzemeltetőt a barlangok védőidomának kijelölésére. Ezt követően fellebbezés fellebbezést követett.

1994. november 24-i újságcím: Letántorodott sínjéről az erdei vonat. A bánya alatt futó lillafüredi kisvonat vezetője az őszi ködben nem vette észre, hogy a hegyoldalból a sínre gurult egy 80 kg körüli dolomittömb. Szerencsére csak a mozdony siklott ki, s egy utazó fiatal pár ijedelmét okozta ezzel. Ismét egy példa a szakszerűtlenül üzemeltetett bánya folyamatos, akár életveszélyt is okozó működésére.

1995. február: feltűnő csönd a bánya környékén. Elszállították a mobil kőtörőket, s még a villanypásztát is leszerelték. Két év alatt - állítólag - több millió forintos veszteség. ... Az azóta is tartó csönd másik oka: a megyei Ügyészség helyt adott a Bükki Nemzeti Park keresetének, mert a műszaki üzemtervet nem hagyatta jóvá vele Bányakapitányság.

Azonban 1996-ra készül a következő öt évre szóló üzemi terv, melyek egyeztetéséből már biztos, hogy nem felejtik ki a természet és környezetvédelmi szakhatóságot. De örömre tehát semmi ok. Különösen akkor nem, amikor olyan hírek kapnak lábra, hogy a folytatandó M3-as autópálya építtetéséhez a Nyavalyás-hegyi dolomitot akarják szállítani alapnak, több tízmillió köbméteres mennyiségben ...

Mindeközben a Garadna völgyfőjén munkások láttak munkához. Az 1995. április 6-i felvételek a fokozottan védett Vadász-völgyben egy méter mély végigvésett árkot mutatnak, több száz méter hosszan. Hosszas érdeklődés után kiderül, hogy engedélyek hiányában látott a vízvezeték kiépítéséhez Miskolc Város Beruházási Osztálya, hiszen legalábbis környezetvédelmi hatásvizsgálat köteles tevékenység, ha egy nemzeti parki területen ilyen jellegű építkezést kíván megvalósítani. A cél egyébként Ómassa vízellátása, mely teljességgel érthető, azonban az alkalmazott megoldás elfogadhatatlan. Jelenleg ez az ügy van napirenden a természetvédők tiltakozási listáján, annak ellenére, hogy a hatóságok között tapasztalható kaotikus viszonyok minden józan embert a beletörődésre késztetnének. Júliusban a következő leveleket postázta a négy társadalmi szervezet Miskolc polgármesterének és Bükki Nemzeti Park Igazgatójának:

Kobold Tamás
Miskolc város polgármestere részére

Tisztelt Polgármester Úr!

Engedje meg, hogy az alábbiakban felhívjuk figyelmét a város Ómassát érintő fejlesztési terveinek kivitelezésénél felmerült problémákra:

Ómassa alig 250 fővel rendelkező település, víz és szennyvízellátása a természet- és karsztvízvédelem miatt elsőrendű feladat, de lakói számára is egyetlen megélhetési perspektíva a pihenővendég fogadás, ami infrastruktúra hiányában szintén elképzelhetetlen. A munkálatok tervezésénél és kivitelezésénél azonban véleményünk szerint jobban oda kellett volna, s kellene figyelni arra, hogy fokozottan védett területen, a Bükki Nemzeti Parkban történik a tervezés, s a beruházás kivitelezése.

Napjainkban az Ómassáról induló Vadász-völgyi turista úton vízvezeték árkát vésték végig, tározó kialakításához kezdtek, mint kiderült, az illetékes szakhatóság engedélyével. A jogszabályok lehetséges, hogy erre lehetőséget adtak, ökológiailag azonban elfogadhatatlan, hogy ezt a műszaki megoldást nyújtotta be kérelemre a város. Ismét az a terület károsodott, amely értékei miatt vált védetté, s azért, hogy több százezer ember számára nyújtson rekreációs, felüdülési lehetőséget. Így városunk lakóinak is.

A szennyvízvezeték építése több mint két éve húzódik műszaki, kivitelezési gondok miatt. E kissé hosszú átmeneti idő alatt a Bükki Nemzeti Parkba látogató vendégek szeme a védett értékek helyett az építési törmelékkúpok, a felbontott több tíz m³-t kitevő útmaradványok csúcsain kénytelen pihenni, rendkívül rossz benyomást keltve. A műszaki átadás nem történhet meg ezek otthagyásával, ezért az eltávolításával kapcsolatos halogatás nem érthető és nem indokolt.

A Miskolc-Ómassa, Garadna-patak, -forrás védőidom lehatárolás és környezeti hatásvizsgálat elkészítését a napokban hirdette meg a város, olyan feltételekkel, amelyet szakmailag becsületesen nem lehet elvégezni. A számos szennyezőforrás lehatárolása, a tájhasználatban érdekeltek tevékenységének feltárása, a védett terület értékeinek felmérése, vegetációs térképek elkészítése, legalább egy éves, komoly munkát venne igénybe. A városnak a beruházás megtervezésekor számítania kellett ezekre az előírásokra. Két év alatt kényelmesen el lehetett volna végeztetni a munkát. Emiatt az előkészítési hiba miatt szárazak ma is az ómassaiak vízcsapjai, s lehetséges, hogy a késedelem néhány 10 millió forintjába kerül a városnak (ha a beruházást ezévben nem tudja befejezni). A mostani tűzoltásnak, amit az ajánlattétel képvisel, csak vesztesei lesznek. De ezért a felelősséget nem a természetet védeni kívánó hatóságokra, társadalmi szervezetekre kell hárítani. A felelősöket a Polgármesteri Hivatalban kell keresni és kérjük, nevezzék is meg őket.

Ismert, hogy Bánkút vízellátása esetében is felmerült a Garadna-forrás neve, mely terv ellen ezúton is tiltakozunk. A bükki karszt további csapolásáról a szakemberek már a nyolcvanas években kijelentették, hogy kritikus helyzetet teremtene. A karsztvízkincs mennyiségének védelme mellett a Bükk-fennsík leszáradási folyamatát, az élővilág élőhelyének drasztikus megváltozását okozza. Eddig is súlyos változások következtek be a Garadna-pataknál történt vízminőségi és mennyiségi beavatkozások következtében. A Garadna-völgyi Vízi Társulat tagjaként a város szintén nem követeli meg az ökológiailag elfogadható normákat.

Szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy mindezekre a problémákra nem kellett volna, hogy sor kerüljön, ha a természeti adottságoknak megfelelő terveket készíttet a város. Tudomásul kellene venni, hogy ahol a természeti adottságok nem teszik lehetővé például, hogy a vízellátás folyamatos legyen, ott a városnak nem szabad fejlesztési terveket erőltetnie. Az állam azért részesít fokozott oltalomban területeket, hogy az ottani növény, állatvilág, földtani értékek háborítását megakadályozza. A bükki karszton található településeken élők a természettel harmóniában tudtak élni, s jórészt tudnak ma is, s jogos az elvárásuk a kulturált infrastruktúrára, senki nem "ellenük védi a karsztot". Azonban minden, a lakosság létszámának további duzzasztására irányuló elképzelés, mely további fejlesztéseket von maga után a természeti környezet kárára, eleve ellentmondd az állami érdekeknek, egy nemzeti park működésének. A Nemzeti Park területére vonatkozó elképzeléseit a városnak koncepcionálisan ezzel a szemlélettel kell megközelítenie.

Az alábbi szervezetekkel közösen tiltakozunk a szemléleti hiányosságból következő fenti tervek, elképzelések, a beruházások kivitelezése a hatásvizsgálat kiírásának stílusa, módja ellen. Azért, mert a hivatal ez ügyekben érintett munkatársai nem ismerik, vagy nem képesek megismerkedni az ökológiai alapkövetelményekkel, nem lehet áterőltetni egy beruházás befejezését. Ezt a kényszerpályát, melyen a beruházás befejezését végig kívánják erőltetni évvégéig, mint Polgármester meg tudja akadályozni.

Döntésében támogatókra talál a miskolci polgárok között, hiszen például az idei Föld Napján csaknem 400-an voltak tevékeny részesei a karszt nagytakarításának, s az aláírásgyűjtés során 20 nap alatt csaknem 2500-an támogatták a karsztvízvédelem ügyét.

Kérjük mindezek figyelembevételével, személyesen bírálja fölül a beruházás menetét, a hatásvizsgálat kiírásának módját, nevezze meg a károkozásért felelősök személyét. Kérjük a hulladékhegyek eltávolítása érdekében intézkedését, s javasoljuk egy közmeghallgatás szervezését Ómassán. Kérjük viselje szívén a védett területek sorsát, melyek szomszédsága hatalmas érték, s mégnagyobb érték lehetne városunk számára, de csak akkor, ha gondos gazdaként bánunk vele.

(aláírások)

Bükki Nemzeti Park Igazgatósága
Varga Ferenc igazgató részére

Tisztelt Igazgató Úr!

Az alábbi társadalmi szervezetek két éve folyamatosan igyekeztek felhívni az érintett hatóságok és intézmények figyelmét a Garadna-völgyben tapasztalható, Nemzeti Parkként méltatlan állapotokat tükröző terület sorsára.

Az illetékes hatóságok néhány előírástól eltekintve semmilyen eredményt nem tudtak elérni az áldatlan állapotok megszüntetésére. A dolomitbányászat egyik napról a másikra való leállítására senki nem számított, azonban a hulladéklerakók eltávolíttatása, az állattartó telep karsztterülethez illő trágyakezelésének előírása, a szénégetők körülményeinek normalizálása, a hirdetőtáblák milyenségének és mennyiségének szabályozása legalább alátámasztotta volna, hogy a Nemzeti Parknak valóban szándéka az egyébként papíron fokozott védettséget élvező terület.

Ezek ellenére mégsem számítottunk arra, hogy újabb érintetlen területet ad át a Nemzeti Park háborgatásra, mint ahogyan ez történt az Ómassa feletti Vadász-völgy esetében. A turistaút helyén április elejétől több száz méter hosszan végigvésett vízvezeték gödör tátong, s végpontjára tározó épül. Valamennyien szeretnénk, ha az ómassai lakosság vízhez jutna, működne a szennyvízvezeték, azonban számos műszaki megoldást elő lehetett volna írnia a természetvédelmi szakhatóságnak, mely nem jár újabb érintetlen területek tönkretételével. Érthetetlen, szakmailag pedig megmagyarázhatatlan e döntés engedékenysége.

Ezek után csak reménykedni tudunk, hogy a Miskolc Város által kiírt "egy hónap alatt készítendő" hatásvizsgálatot, mely a Garadna-forrás és -völgy vizsgálatát tűzte ki céljául, mint szakhatóság nem tudja majd elfogadni. A vízkivétel élőhelyekre, s élővilágra gyakorolt hatását lehetetlen egy hónapos vizsgálat során megállapítani, különösen akkor, amikor az eredeti állapotról sincs felmérés. Ezzel kapcsolatban (is) tiltakozásunkat fejeztük ki Kobold Tamás polgármesternél.

Ismert, hogy Bánkút vízellátása esetében is felmerült a Garadna-forrás neve, mely terv ellen ezúton is tiltakozunk. A bükki karszt további csapolásáról a szakemberek már a nyolcvanas években kijelentették, hogy kritikus helyzetet teremtene. A karsztvízkincs mennyiségének védelme mellett a Bükk-fennsík leszáradási folyamatát, az élővilág élőhelyének drasztikus megváltozását okozza. Már eddig is súlyos változások következtek be a Garadna-pataknál történt vízminőségi és mennyiségi beavatkozások következtében, a további negatív kezdeményezéseknek nem adhat zöld utat a hatóság.

Mindezek alapján tiltakozunk a vadász-völgyi beruházás engedélyezése miatt, kérjük, hogy csak szakmailag kielégítő hatásvizsgálatot fogadjanak el a Garadna-forrás és völgy állapotának felmérése ügyében, s kérjük, tegyenek lépéseket a hulladékhegyek eltávolíttatása, az állattartó telep szennyezésének megszüntetésére, a szénégetők kulturált körülményeiért, a rikító, tájba nem illő hirdetőtáblák eltávolításáért.

Intézkedéseiben támogatókra talál a miskolci polgárok között, hiszen például az idei Föld Napján csaknem 400-an voltak tevékeny részesei a karszt nagytakarításának, s az aláírásgyűjtés során 20 nap alatt csaknem 2500-an támogatták a kasztvízvédelem ügyét. Az alábbi szervezetek szintén partnerek a védelem érvényesítése során, azonban véleményünk szerint további kompromisszumok a Garadna-völgyben nem köthetők, hiszen eddig minden esetben a természet lett a kárvallottja az egyezkedéseknek. Az állam pedig nem ezért írta elő fokozott oltalmát e területre.

Ökológiai Intézet
Zöld Akció Egyesület
Holocén Természetvédelmi Egyesület
Marcel Loubens Barlangkutató Egyesület

Az ügynek tehát nincs vége, hiszen nem tudni, hogy mi lett egy sor hónapokkal ezelőtt előírt kötelezettségnek, ígéretnek, melyeket kiadványunkban is megemlítettünk, s nyoma nem látszik a területen. Ha ugyanis néhány megvalósulna, talán nem kellene nevet változtatni, mint ahogyan néhányan már fanyar humorral javasolták: a Garadna- helyett legyen Siralom-völgy az új név ...

"A civilizáció jó dolog,
segíts, hogy túléljük!"

Felsőtárkány - Sziklaforrás

Felsőtárkány községnek van egy gyöngyszeme a Bükk-hegység délnyugati kapujánál, a Kő-köz meredek és festői mészkőszurdokának tőszomszédságában. Ez a gyöngyszem egy gyönyörű fekvésű, hangulatos és kellemes környezetű tavacska, mely az 1700-as évek óta pompázik jelenlegi helyén, az odvas mészkősziklák lábait mosva és sok kellemes percet, órát szerezve úgy a szépet szerető helybélieknek, mint a közelről, vagy távolról idelátogató idegeneknek. Az Életfa Környezetvédő Szövetség évek óta aggodalommal figyeli a történeteket:

A Sziklaforrás napjainkban teljesen száraz, mert a szomszédos nagyváros, Eger vízellátásának céljából a karsztvizet 1986-ban megcsapolták. A karsztvízszintet a Barát-réti kutak 20-40 méterrel lejjebb szállították, miután 2-5 ezer m³/d (átlagosan 3000 m³/d) vizet szivattyúznak ki. Az egykori átlag 4000 m³/nap vízhozamú Sziklaforrás 4-5 méteres forráskürtője is évek óta kiapadt. A hálózati vízvezetékből egy 100 mm átmérőjű műanyag tápvezeték van kiépítve, melyen évekre visszamenő mérések szerint 20-40 m³/nap vízmennyiséget engednek a tóba, holott a vízjogi engedély előírása szerint 100 m³-t kellene naponta.

A tó jelenleg magas vízállású, a vízszint meghaladja a túlfolyó csatorna fenékszintjét, de a korábbi években 50-60 cm-el alacsonyabb vízszintje is volt. A víz teljesen zöld az elszaporodott algáktól, moszatoktól. A horgászok közlése szerint vastag iszaplerakódás van a tó alján. Az egykori alsó tóba gyakorlatilag 10 éve nem jut túlfolyó víz, így az ottani pisztrángtelep megszűnt, az alsó tómedence kiszáradt.

"Kinek volt joga, hogy elvegye a lakosságtól a tavát, forrásait, csörgedező patakjait, tönkretegye idegenforgalmunkat. A helybéliek nem tudnak belenyugodni, hogy nincs már Sziklaforrás, s, hogy a tóban nemhogy pisztráng, de még a béka is nehezen él meg." ... "A Bükki Nemzeti Park nyugati kapuja mocsárrá és szemétdombbá züllött." - olvasható a megjelent újságcikkekben a környékbeliek panasza.

A Szövetség már 1991-ben tanulmányt készített, s ez alapján igyekezett támogatáshoz jutni egy PHARE-pályázat keretében a forrás és tavak helyreállításához, mely sajnos nem sikerült.

1992. decemberében egy Kampány a Környezeti Jogokért elnevezésű országos akció keretében fórumot szerveztek, ahol az érintettek közül a főszereplők nem jelentek meg. A lakosság a vízkivétel radikális megszüntetését követelte, a nemzeti park igazgatója csak hosszú távon látta az ügy megoldását, az erdőgazdaság megbízott igazgatója pedig arra emlékeztette a résztvevőket, hogy 1986-ban egyedül maradtak ellenző magatartásukkal.

1993. április 22-én, a Föld Napján a Szövetség ugyancsak erre a problémára koncentrálta erőit, éppen azért, mert a decemberi fórum résztvevői nem kaptak választ kérdéseikre. A tárkányi tónál szervezett demonstráción elhangzott, hogy az egri "Julius Brinder" úr, azaz a vízmű vállalat a déli vízmű megvalósítása helyett az olcsóbb karsztvízelvezetést választotta, figyelembe nem véve a figyelmeztetéseket. A demonstráción szégyen szemre, csupán a kiapadt Sziklaforrás tetején elhelyezett két fahordóból ihattak a résztvevők egy-egy pohár karsztvizet.

Ez alkalomból a Heves Megyei Környezetvédők Szövetsége a felsőtárkányi Sziklaforrás és tavak helyreállítása érdekében állásfoglalást kért az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóságtól, az Észak-magyarországi Környezetvédelmi Felügyelőségtől, Eger Megyei Jogú Város Polgármesterétől, valamint a Heves Megyei Vízmű Vállalattól.

Hogy nemcsak érzelmi alapokon nyugszik a tiltakozás, bizonyították a válaszok is, például melyet Gavallér István az Észak-magyarországi Környezetvédelmi Felügyelőség akkori igazgatója küldött a résztvevőknek:

"A Sziklaforrás, valamint az általa táplált tárkányi patak rendkívül fontos volt élővilág-védelmi, ökológiai és tájesztétikai szempontból a térség számára. A terület turisztikai vonzerejét nagymértékben növelte. Elvesztése helytelen, szűk látókörű, a környezet- és természetvédelem érdekeit figyelembe nem vevő döntések következménye.

Mindezek miatt a Heves megyei Környezetvédők Szövetségének és az önkormányzatnak az eredeti állapot helyreállításával kapcsolatos törekvésével egyetértünk és azt támogatjuk. Ennek érdekében az alábbi intézkedéseket látjuk szükségesnek:/

Az eredeti állapot visszaállítása nem lehet gazdasági kérdés, mert a mostani helyzet egy rossz döntéssorozat következménye, és a helyreállítás jogos igény."

Ezzel szemben a Vízügyi Igazgatóság részéről dr. Stéfán Márton a következőket írta:

"A Délen feltárt vizeknél mind beruházási, mind üzemköltségben, mind vízminőségben kedvezőbbek voltak az adatok a Barát-réti kutak esetében." ... "Igazgatóságunk ezt a megoldást csak átmenetinek tekintette, de az időközben kialakult rendkívüli vízhiányra, valamint a - már hivatkozott - törvény alapján ezt kénytelenek voltunk engedélyezni. A törvény ugyanis előírja, hogy ivóvízminőségű vizet csak az ivóvíz, a háztartási víz és az üzemi szociális célú szükségletek kielégítése után szabad más célra felhasználni ... "Javasoljuk továbbá a Bő-völgyi, a Lök-völgyi, valamint az Egeres-völgyi tározók megvalósítását. Javaslatunkat a helyi szakemberek kedvezőtlenül fogadták, ami a vízhiány tényén mit sem változtatott."

Ez azért nem jelentheti azt, hogy a bükki, s bármilyen más, ivóvíz minőségű vizet elsődlegesen ivóvízvezetékbe kell kényszeríteni, főként nem egy nemzeti park területéről, s főként nem, amikor az Egri-Déli Regionális Vízbázis kutatása kedvező eredménnyel végződött. Ezt kellett volna feltárni Eger vízellátására, s nem a barát-réti kapacitását növelni. A Vízügyi Igazgatóság eszerint bűnrészes a barát-réti kútfúrással okozott ökológiai kártevésben - fejtette ki a Szövetség válaszában.

A Sziklaforrás megszüntetését eredményező beavatkozás a Magyar Köztársaság tulajdonát károsította azáltal, hogy hosszútávon pótolhatatlan természeti értékeket károsít, ugyanakkor mennyiségi szempontból, mivel a vízkészlet feltárása nem volt megalapozott, Eger város vízellátásának problémáját nem oldotta meg. Megjegyezzük azt is, hogy ebben az esetben a következmények tényszerű felmérése azt eredményezi, hogy nem a kincstári tulajdon többirányú hasznosítása, hanem többirányú károsítása következett be. Rámutatunk arra is, hogy ezért a károkozásért a rossz döntéseket meghozó vezetők felelősséggel tartoznak.

A beavatkozással a lakosokat kétszeres tehervállalásra kényszerítették: a vezetékes vízellátáshoz és a szennyvíz-csatornázáshoz hozzá kellett járulniuk, és jelentős idegenforgalomból eredő jövedelemtől estek el.

Véleményünk szerint a jelenlegi megoldást is csak átmenetinek lehet tekinteni, mert hosszútávon a statikus vízkészlet túlhasználata beláthatatlan következményekkel járhat a bükki ökológiai rendszerek vonatkozásában, és ugyanakkor nem oldja meg az ivóvízellátást sem. A helyzet fonákságát szemlélteti az is, hogy az egri északi vízmezők hozama azért csökkent, mert hiányzik a föntebb kiszívott víz.

A Szövetség vizsgálta a vízutánpótlás lehetőségét is, mely szerint a következő alternatívák enyhíthetnének a kialakult helyzeten:

a.) Sziklaforrás: Jelenleg a forrás teljesen kiszáradt. Csak a barát-réti vízmű-kutak teljes leállása után indulna meg újból a karsztvíz a forrásból, mely jelen helyzetben, mikor is Eger város egy részének és már Felsőtárkány községnek a vízellátását is innen biztosítják, kizártnak tekinthető.

b.) Hálózatból: A lehető legegyszerűbb megoldás lenne a kiépített, működő hálózatból, annak megcsapolásával biztosítani a szükséges vízmennyiséget. Jelenleg átlag 3000-4000 m³/nap vizet termelnek ki a barát-réti kutakból. Ebből jelenleg 20-40 m³-t engednek a tóba, azaz 1 százalékát. Ha ezt megnövelnék a kellő mértékre, minden külön beruházás nélkül megoldható lenne a tó ökológiai állapotának helyreállítása és fenntartása.

c.) Különböző természetes vízforrásokból: Itt olyan víznyerő helyek jöhetnek szóba, melyek még megfelelő távolságban vannak és megfelelő többlet vízmennyiséget és vízminőséget szolgáltatnak. Ezek közül gyakorlatilag két hely, illetve térség jöhet szóba:

1. Az Oldal-völgy torkolati része, ahol az itt fakadó, viszonylag bővizű és állandó hozamú források egy pisztrángtelepet táplálnak. A túlfolyó víz, valamint a patakként elfolyó víz együttes hozama 1988-as mérés szerint 8-900 m³.

2. A Bő-völgyi patak torkolati része, ahol a Tárkányi-patakba folyás előtti szakaszon 1988-ban 4-500 m³ napi vízhozamot mértek.

Kérdés, ki fizesse bármelyik választott alternatíva költségeit. A történtekből egyértelmű, hogy az Egri Vízművállalat követett el szakmai - és etikai - hibát. A történtek alapján a törvény előírásaira hivatkozva a szakhatóságok számon kérhetnék, s kötelezhetnék a vállalatot a választott megoldás kivitelezésére.


Marcel Loubens Barlangkutató Egyesület

Csoportunk eredetét az 1952-ben Miskolcon megalakult Zsombolyosoktól ...

... rólunk a "Barlangnap - '95" kiadványban olvashatsz részletesebben!

Ökokör (Környezetvédő Diákok Baráti Köre)

A Miskolci Ökokör korábbi vízvizsgálatai során megállapítást nyert hogy a bükki források állapota kétségbeejtő. Szinte valamennyi forrást befoglaltak. A nagyobb hozamúakat települések ivóvízbázisaként, a kisebbeket a turisták higiénikus víznyerő helye céljából. Ezáltal a fakadó vizeket medencékbe, vezetékekbe különböző kifolyókba kényszerítettek. Elfolyó víz hiányában a patakok vízhozama csökkent - a Szinva I. teljesen kiszáradt. Az évek során igen érzékeny vízi ökoszisztémák tűntek el és pusztultak el, a hazai faunában csak erre a tájra jellemző fajok. A települések, a vízművek nem kívánnak lemondani a források megrablásáról, az olcsón szerzett és drágán értékesített ivóvíz tiszta profitjáról. A turista források már régen nem szolgálják az eredeti célokat. A művi építmények, erősen megrongálódtak, a vízminőség közegészségügyileg kifogásolható. Környékük a kirándulók által otthagyott szeméttől iszonyatos látványt nyújt. Mindezekhez hozzájárul, hogy az utóbbi években jelentkező szárazodási folyamatok miatt jelentősen csökkennek a vízhozamok.

Az Ökokör e felismeréseket követően az alábbi teendőket tűzte ki maga elé:

Tekintettel arra, hogy a mintegy 150 tagú egyesületnek csupán 15-20 %-a felnőtt szakember, a többséget alkotó diákok a nyári szünetben tudnak intenzív munkavégzést vállalni. Az elmúlt évben elkezdett munkát az idén folytatták, és az eredményeket, tapasztalatokat saját kiadványban kívánják közkinccsé tenni, valamint intézkedési javaslatokat adni az arra illetékes szerveknek.

A bükki források élőhely rekonstrukciójához a következőképpen láttak hozzá:

"Akció a bükki karsztvizek védelméért" címmel 1995-ben tábort szerveztek

Az akció célja: a karsztforrások vízminőségének vizsgálata, a veszélyeztető tényezők feltárása. A források környékének, mint vizes élőhelyeknek fenntartása és az ezzel kapcsolatos rekultivációs munkálatok elvégzése.

Tervezett tevékenység:

Várható eredmények:

A Keleti-Bükk karsztforrásainak megismerése, kataszter készítés, mely a jelenlegi ismeretek szintjén hiánycikk. A működőképesség megállapítása. Javaslat készítés a leromlott állapotú források helyreállítására. Intézkedés a tapasztalható szennyezések megszüntetésére. A források környékének megtisztítása, ami a kirándulók számára esztétikai élményt is nyújt az üdítő friss víz mellé.

A Bükk forrásainak és vízi élőhelyeinek hatékonyabb védelme érdekében tervezik a város diákságának mozgósítását. A Göncöl Alapítvány, illetve amerikai partnerének ötlete alapján "Fogadj örökbe egy forrást!" címmel felhívást tesznek a város iskoláihoz, hogy vállalják el egy-egy forrás és környékének hosszú távú gondozását.

Életfa Környezetvédő Szövetség

Miért Életfa?

Az Életfa a magyar nép évezredek távolából hozott jelképe. A földben gyökerezik és az égre tör. Ága-boga, terebélyes lombja az egymásra következő nemzedékeket jelenti. Az életfa ember és természet szerves egységének jelképe.

A Szövetség 1989-ben alakult társadalmi szervezet. Székhelye Eger. Célja, hogy felkutassa és nyilvánosságra hozza a működési területét érintő szennyeződéseket, környezeti és természeti károkat, és fellépjen azok megszüntetetéséért és megelőzéséért. Részt vesz a megyei közgyűlések és a városi önkormányzatok döntéshozó munkájában, a környezet és természetvédelmet érintő törvények előkészítésében, természetvédelmi kutatótáborokat szervezet és környezeti nevelési programokat dolgoz ki.

Az Életfa Környezetvédő Szövetség projektumrendszerben végzi tevékenységét. Tagjai és a helyi szervezetek önálló mérlegelés alapján kapcsolódnak a különféle programokhoz, amelyeket témavezetők irányítanak:

* Lakóhely-kultúra

Környezetvédelmi őrjáratok szervezése. Tanácsadó szolgálat önkormányzatok részére. Lakossági szolgáltatás "Zöld telefon" címmel. Ötletbörze szervezése.

* Szemléletformálás-nevelés

Föld Napja, Madarak Fák Napja, Környezetvédelmi Világnap, Madárkarácsony rendezvények tervezése. A Zöldszíves Juhar Ág működtetése. Óvodai nevelést célzó programrendszer kidolgozása.

* Szaktáborok

Kutató és szemléletformáló táborok. Erdei kutatóbázisok működtetése. Szaktúrák szervezése.

* Fa és erdő projektum

Regionális fásítási programok. Erdőgazdálkodási folyamatok elemzése, állásfoglalások kidolgozása különös figyelemmel a védett területekre. Erdőfigyelő szolgálat működtetése.

* Élővizek, védett területek

Patakok, tavak, folyók állapotának figyelése. Helyi jelentőségű természeti értékek védetté nyilvánítása, kezelésük megoldása.

* Lokális projektumok

Tisza-tó, Mátra-Toka-patak, Szikla-forrás, Füves puszták.

* Energia, újrahasznosítás

Szelektív hulladékgyűjtés, Újrahasznosítási lehetőségek. Kapcsolat az erre a témára szerveződött vállalkozásokkal. Energiatakarékossággal kapcsolatos elemzések, javaslatok.

* Információs tevékenység

Zöld Levél, Zöld Futár, KIK-Irka kiadvány. Részvétel a "Zöld Pók" kommunikációs hálózatban.

Hálózat az élővizekért

Élővízfigyelő programjuk a közép-Tisza régió patakjaira és azok szennyezettségének feltérképezésére koncentrálódik. Így az Eger- a Laskó- és a Zagyva-patakokra,, valamint a Tarna- és a Sajó-folyóra. Ezeken kívül kisebb vízfolyásokat, víztározó tavakat és forrásokat vizsgálnak. A programokat az egri hálózat fogja össze. A szövetség a kisebb szervezeteknek a program működtetéséhez módszertani és technikai segítséget nyújt.

Az Életfa Szövetség élővízfigyeléssel foglalkozó kisebb szerveződései behálózzák a térséget: Környezetbarát Egyesület (Bélapátfalva), Gyöngyöshalász (Zöldszíves csoport), Erdőtelek (Zöldszíves csoport), Ózdi Természetvédelmi Egyesület, Búbos Banka Környezetvédő Kör (Andornaktálya), Környezetvédők Ifjúsági Köre (Eger), Deák F. Ált. Isk. (Zöldszíves csoport), Natura Környezet- és Természetvédő Közösség (Hatvan), Ostoros (Zöldszíves csoport), Novaj (Zöldszíves csoport), Tarnamentiek Baráti Köre (Verpelét), Tarnalelesz (Zöldszíves csoport), Sirok (Zöldszíves csoport).

1995. április 28-30-án Egerben rendezték meg a Hálózat az élővizekért Országos Találkozót.

Az 1994-es adatok alapján a következőket állapították meg:

* A Gyári-tónál mért pH-érték tűrhető, közepesen kemény a víz, a nitrát tartalom a kívánatos érték alatt van.

* A Mónos-pataknál a mért pH-érték tűrhető. A nitrát a kívánatos és a tűrhető érték között van.

* A Recska-pataknál a nitrát értéke meghaladja a tűrhető értéket.

* A biotikus index minden alkalommal rossz vízminőséget jelzett az Eger-patakban. A pH-érték kívánatos. A foszfát és a nitrit a tűrhető érték felett van, míg a nitrát a kívánatos érték alatti.

* A Gyenes-patakban csak bolharák élt. A víz hideg, kívánatos pH-értékű, nitrátot nem tartalmazott.

* A Sajóban a pH a kívánatos érték körül van. Lágy víz. A nitrát a tűrhető érték felett van.

* A Hangony-patakban a pH meghaladta a tűrhető értéket, míg a nitrát a kívánatos alatt volt. Sajnos nem történt biológiai vízminősítés.

* A Hódos-patakban a pH a tűrhető érték feletti, nitrátot nem tartalmaz. A Trent-index alapján a víz minősége tűrhető.

* A Hanyi-ér vízminősége a Trent-index alapján jó. A pH és a nitrát a kívánatos érték körül mozgott.

* A Novaj-pataknál a pH a kívánatos érték körüli, a nitrát a kívánatos érték alatt van.

* Eger-patak pH-ja, a Népkertnél eléri a kívánatos értéket, a nitrát a kívánatos érték alatt van.

* A Tarna-folyón a Felső-hídnál lágy víz. A pH a kívánatos és a tűrhető érték között mozog. A nitrát a kívánatos érték alatti.

* Az Eger-patak nitrát értéke Almárban a kívánatos érték körül van.

* A Szajlai-tó lágy víz, nitrátot nem tartalmaz. A pH-érték kívánatos körüli. A Trent-index alapján igen jó a vízminősége.

* A Szajlai-gázlónál a Trent-index alapján a víz minősége jó. A pH és a nitrát a kívánatos érték körül mozog.

* A Gyöngyös-patak pH-értéke a tűrhető értéknél van. A nitrát értéke a tűrhető többszöröse volt az első mérés alkalmával, míg a másik két méréskor a kívánatos érték alatt volt. Feltételezhető, hogy első alkalommal nagymennyiségű szennyvíz jutott a patakba. Biotikus index alapján a vízminősége rossz.

* A Belső-mérges patakban a pH-érték a tűrhető és a kívánatos érték között van. A nitrát a tűrhető érték többszöröse (esetleges szennyvíz). A biotikus index alapján a vízminősége rossz.

* A Külső-mérges patakban a pH-érték a tűrhető és a kívánatos között mozog. (A keménység változás oka?) A nitrát-érték májusban a tűrhető érték többszöröse volt. Ez szennyvíz szennyezésre utal. A biotikus-index alapján a vízminőség rossz.

* A Mérges-patak hideg, lágy víz. A nitrát a tűrhető értéknél magasabb, szennyvíz szennyezés.


Zárszó

A bemutatott példák szereplőinek szemléletbeli különbsége alapvetően abban különbözik, hogy vannak, akik az állam által nemzeti parkká nyilvánított területen valóban a komplex védelmet tekintik elsődlegesnek, míg mások mit sem törődve ezzel a státusszal, csakis a saját szakmai részterületük szempontjait kívánják érvényesíteni, amelyre sajnos lehetőséget is ad a jogi szabályozatlanság. Lehetséges, hogy ma is csupán a természeti erőforrások kiélésére tanítják meg (s tisztelet a kivételnek!) a vizest, a bányászt, az erdészt, s azt, hogy például ennek az egységes bükki ökoszisztémának az értéke mennyivel jelentősebb fel sem tudja mérni? Az x köbméter kőzet, az x köbméter fa, az x köbméter víz hasznosíthatósága mellett ebben az értékrendben a faji sokszínűség, a fajok egyedszámának megőrzése, az élőhelyek kipusztításának szempontja fel sem merül. Mint ahogyan az sem, hogy hosszú távon hogyan üt vissza tevékenységük. Igaz, ez már nem az ők, hanem az unokáik gondja lesz ...

A szemléletbeli különbség aktuális megnyilvánulására, az 1995. június-júliusi Vizeink című (Vízügyi Igazgatóság) lapban találhatunk rá Szlabóczky Pál újabb, a karsztot egyetlen szempontból értékelő (eszerint a Bükk-hegység karsztrendszere egy kifogyhatatlan és korlátlanul csapolható, s szabályozható víztározó) írására, melyet egy dél-franciaországi karsztvízhasznosítás kapcsán vetett papírra: "Bükki hasonlattal olyan ez a rendszer, mintha pl. a Hór-völgy kitorkollásán létesítendő alagútrendszerből termelt vizet Bükkzsérc, Síkfőkút, illetve a másik irányba, Cserépváralja, Kisgyőr felé vezetnénk, és onnan leágazó, völgyirányú csatornákkal juttatnánk azt a borsodi, illetve hevesi Mezőség északi részére öntözővíz gyanánt ...".

Remélhetően még akkor is lesz mit védeni a Bükkben, amikor e szakemberek generációját felváltja egy új, amely elmondhatja magáról ismét:

"Én értem a patak csörgését, a folyam zúgását, a szellő susogását, és a fergeteg üvöltését ..."


A kiadványban szereplő társadalmi szervezetek

Életfa Környezetvédő Szövetség

3300 Eger, Bajcsy-Zs. 9.
Tel: (36) 411-036
Fax: (36) 411-932

Holocén Természetvédelmi Egyesület

3525 Miskolc, Kossuth u. 13.
Tel: (46) 315-986

Marcel Loubens Barlangkutató Egyesület

3532 Miskolc, Örs u. 2/a. III/14.
Tel: (46) 337-444

Ökokör (Környezetvédő Diákok Baráti Köre)

3520 Miskolc, Bólyai F. u. 10.
Tel/Fax: (46) 370-087

Ökológiai Intézet a Fenntartható Fejlődésért Alapítvány

3525 Miskolc, Kossuth u. 13.
Tel: (46) 352-010

Zöld Akció Egyesület

3525 Miskolc, Kossuth u. 13.
Tel: (46) 349-806